Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-06 / 131. szám
Mérték és ^könyvespolc ] Fodor András írja új könyvében, a Futárpostában: “Várkonyi Nándor már akkoriban sem restelltar kinyilvánítani, ho&y Pécs és a dunántúli tradíció szellemi custosának kulcsait hamarosan Tüskés veszi át tőle.,« Németh László, Kassák Lajos, Veres Péter, Illyés Gyula és mások a korszak legígéretesebb szerkesztőjét látták Tüskés Tiborban a hatvanas években. A csöppet sem váteszi Várkonyi Nándor-i jóslat már akkoriban teljesedni kezdett, a Jelenkor minden igazi értéknek helyet biztotosító szerkesztői koncepciója pedig akkortájt a folyóiratot nemcsak a vidék legjobb rendszeresen megjelenő kiadványává ejnelte, de egyes számai messze megelőzték nívójukkal a fővárosban kiadott folyóiratokat. A hatvanas évek elején a Jelenkor olyan novellistáknak, költőknek adott első publikálási lehetőséget, akiket ma az élvonalban tudunk, és vállalta a korábban meghasonlo.tt, hallgató írók egy részének újraindítását is, sőt akkoriban még nem kevés bátorságot igénylő műfajok bemutatását, például az abszurd drámáét. Tüskés Tibor új könyvével, KIÁLLÍTÁSCSERÉK Somogy népművészete Kecskeméten Boszkovlcs János csontfaragása. A nyáron számos kiállítás- csőjére kerül sor az ország múzeumaiban. Kecskeméten, a Katona József Múzeumban Somogyi pásztor- éiet és népművészet címmel nyílik kiállítás június 15-én. K néz y Judit kaposvári néprajzossal a múzeum raktárában találkoztunk, ahol gondosan válogatta a múzeum »utazó« gyűjteményét, legszebb tárgyait. A kaposvári múzeum anyagán kívül a marcali helytörténeti gyűjteményből is szerepel néhány néni díszítőművészeti munka. A megyei művelődési központ az élő népművészetből és a népi iparművészetből állít ki néhány kiemelkedő alkotást. A kaposvári múzeum értékes faragásaiból, Kapoli munkáin kívül a Buzsákon élt egykori gulyás, Boszko- vics János díszes munkáit is bemutatják Kecskeméten. Kapolitól két szék és egy pad, Kálmán Istvántól két szék szerepel az alföldi városban. Néhány érdekesség: egy »modern* kovácsoltvas eszköz, amelyről a néprajzos elárulja, hogy tüzikutya néven vált ismertté, és régi ház körüli tárgy, nyárstartó. Hétköznapi használatra készült faragott botok utaznak Kecskemétre Kaposvárról. Ma talán tiltakoznánk az ellen, ahogy az élő fába karcolták a pásztorok a néhány év múlva kivágandó sétabot mintáját. A szőttesek Belső-Somogy és a Zselic vidékéről valók. Előkerültek a raktárból a keresztszemesek és a fehér hímzések is; hogy megyénk gazdag népművészetéről adjanak ízelítőt az ország másik részén élő embereknek. A kaposvári néprajzi gyűjtemény nem először mutatkozik be más tájakon: Szegeden, Szekszárdon, Zalában járták a múltról beszélő tárgyak. A mostani, kecskeméti kiállításért cserébe Kaposváron az ősszel kalocsai nép- művészeti bemutatót Rendeznek a vendéglátók. Mézga, krimi, kabaré... A televízió nyári műsorai Régi kedves ismerőseikkel találkozhatnak a közeli jövőben a televíziónézők: június 15-től vasárnap délutánonként ismét jelentkezik a képernyőn a népszerű Mézga család. R omhányi József és Nepp József újabb, 13 epizódos sorozatának főszereplőit bonyodalmakkal teli kalandos utazásra kísérhetik el a rajzfilmek kedvelői. Tavaly a rátóti humorfesztiválon föltűnt fiatal amatőrök első televíziós szárnypróbálgatásait fedi az Amatőrök is elkezdhetik című műsor. A »Ki mit tud?«szerű, 66 perces műsort _a t elevízió fiatal rendezője, Szemes Katalin készítette, s az összeállításban az amatőr humoristák saját számaikat mutatják be. A bűnügyi komédia 4» a krimi lem hiányzik a nyáron a képernyőről. Szálkái Sándor Wiener Walzer című, egyórás szórakoztató filmjének szerelmes párja — Esztergályos Cecília és Gáti Oszkár — csaknem bűnügybe keveredik. Robert Thomas A gyilkos köztünk van című művéből Félix László rendezett bűnügyi filmet. A kabarészínház történetét idézi fel a Radnóti Színpad műsora. A Volt egyszer egy kabaré című műsor tv- változatát készítette el Bokák György rendező, Gesz- ler György koreográfus köz-, reműködésével. Ai. ötven- perces adásban többek között Bodrogi Gyula, Bús Gyula, Harsányi Gábor és Holtai Kálmán lép föl. »Fejezetek a cirkuszlexikonból« címmel szórakoztató sorozat vetítését kezdi meg a televízió — a tervek szerint — szeptemberben. HÉTVÉGI / tájoló mű a Mérték ét mű címével folytatja azt a visszatekintő értékelő munkát, melyet a Pannóniái változatok cíművel megkezdett. Abban elsősorban a pécsi, dunántúli kötődésű irodalomról, művészetről ad képet, új könyvében tágabb a horizont: húszévnyi távlatban országos, sőt két írás erejéig határainkon túli kiadványok elemző értékelését végzi el. A kritikaírásban — vallja^ — az irodalom megismerésének, a művek megszereté- sének a lehetőségét látom. “Ezúttal is annak örülnék, ha a kötet írásai a müvek ismeretéhez és az irodalom szeretetéhez vezették el az olvasót.« Nem akármilyen cél ez! Számunkra elsősorban — ez természetes — azok az írásai jelentenek különösen sokat, melyek somogyi írók műveivel foglalkoznak. Mostanában mintha megszaporodtak volna ezek a rokoni reflektorok; Fodor András új könyvében például Cso- konain, Berzsenyin kívül Takáts Gyuláról, Berták Lászlóról, Papp Árpádról, Kelemen Lajosról, Kanyar Józsefről, az egykori kaposvári színésznőről, Molnár Piroskáról olvashatunk. Tüskés Tibor reflektorai most Gyergyai Albertre, Takáts Gyulára, Bertók Lászlóra, Bencze Józsefre irányulnak a somogyiak közül. A Rónay György emlékének ajánlott Mérték és mű négyes beosztása egyben vallomás, sőt bizonyos értelemben “önportré« is. Mestereinek munkáival foglalkozik az első, elődeiével a második, nemzedéktársakkal a harmadik, s a fiatalabb nemzedékkel a negyedik rész. Egyben képet kapunk azokról, akik közéi állnak Tüskéshez, akik alakíthatták írói, emberi arculatát. Ezek a tanulmányok, recenziók mindig többet adnak, mint umennyire a műfaj következtetni engedi ,az olvasót. Mi ez a többlet? Tüskés Tibor a személyes emlékeit, élményeit is beleszövi írásaiba, így a talán hideg-rideg rezenció műfaj is fényt, melegséget kap. Lám, Gyergyai Albertról az Anyám meg a falum című könyve — vallomás a szülőföldről — elemző ismertetésén túl az egykori egyetemi hallgató személyeset, a szubjektum által diktáltat is elmondja, így válik a kép teljessé Gyergyairól, a pedagógusról és íróról. S a pedagógus szónál lecövekelünk egy mondatnyi időre. Mert Tüskés szintén nyíltan Vállalja ma is ezt a szerepet: egyéniségének egyik fontos vonása ez. Tanít, de nem katedramagasból, hanem partnerül kérve az olvasót. Kiemelkedőnek azért érzem ezt, mert éppen emiatt válnak olvasmánnyá műbírálataii Takáts Gyula három könyvéről számol be ebben a tanulmánykötetben Tüskés. Szinte rávezet az ifjúsági regény témájára a berek szó- magyarázatával, fölrajzi fogalommagyarázatával. És most fontosat mondtunk ki: a rávezetés szót. Tüskés Tibor ugyanis minden írásában igyekszik a dolgozat bevezetőjével megfogni magának az olvasót. A rávezetés, a ráhangolás azonban nem öncélú mutatvány, hanem szerves része a tanulmányoknak. Olykor — ha fontosnak érzi — vállalja az ismeretterjesztő szerepét is. Így a takátsi Heszperidák kertjén innen című ciklus esetében a görög hitrege ide vonatkozó részeinek idézését. Ezzel válik teljessé a recenzió mint műfaj. Pályaívet rajzol fel Bertók László esetében; önbirálat- tól sem mentesen. Pontos ítélet csak így születhet. Mennyire helytállóak ezek a megállapítások! “Bertók ismeri az emlékek értékét, ragját, szükségességét, megtartó erejét. Átélte a múlt, az apák keservét s a fiák hűtlenségét...« A bertóki líra lényege ez. S mennyire találó a Bencze József helyét kijelölő hasonlat is! “Mi volna, ha a nagyvárosok kavargásában, a robogó autóbuszok, a zörgő villamosok zajában, az utcákon nyüzsgő emberek között valaki kiállna egy sarokra, észrevétlenül a zsebébe nyúlna, és elővenne egy furulyát, és azon az egyszál, ősi, hatlyukú hangszeren játszani kezdene?« Milyen jellemző, hogy kiket tart mestereinek, illetve elődeinek. Tekintélyes névsor: Tamási Áron, Veres Péter, Illyés Gyula, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Takáts Gyula, Rónay György, Weöres Sándor stb. neve azonban többre is utal. Rendkívül, széles érdeklődési körére. Ítéletei pontosságára szívesen idéznénk egy másik névsort is. Pályakezdő írók antológiáinak megméretésekor kritikai megjegyzései éppen azokat érik, akikről az eltelt húsz év bebizonyította: valóban nem állják helyüket a pályán. Már a nevük is feledésbe ment... Tüskés Tibor könyve a könyv ünnepi hetére jelent meg. ( Leskó László Fölmelegedéssel biztat az időjárás-jelentés. A természetbarátok bizonyára föl - kerekednek a hét végén, hogy bejárják a zselici kirándulóhelyeket, a nagy tó környékét és más szép so- mogvi tájakat. Néhány közmű vélődési intézményben azonban változatlanul csábító kulturális programokat terveztek. Másutt — de csúnyaszó! — pang a kulturális élet. Mi legalábbis erre következtetünk az el nem küldött hét végi programok alapján... A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központból Krisztián Ferenc arról tájékoztatott, hogy pénteken — azaz: ma este 19 órakor — a fotókör a kul- túrközpont klubtermében megrendezi Tóm László fotóművész Barangolás a nagy világban című diaporáma- előadását. Első ízben mutatkozik be közönség > előtt a barcsi Gábor Andor úttörőszínpad, s mindjárt kétrészes színpadi játékkal, ma 18 óra 30 perckor. Mándy— Karosai Robin Hood című izgalmast történelmi színművét mutatja be a Szilágyi János vezette együttes, a premierje a művelődési központ nagytermében lesz. A rettenthetetlen Robin Hoo- dot Gyúrás Gábor, a gálád városbírót Bodró Zoltán, Oroszlánszívű Richardot Bartha Gábor alakítja. Kísérőműsorként Meg kék házasodni címmel vidám népballadák hangzanak el. A Dél-balatoni Kulturális Központban Halápy János festőművész kiállítása tekinthető meg június 29-ig, naponta 10 és 18 óra között. A cél: Siófok centruma. Boglárlellén a kápolnákban Szöllösy Enikő szobrászművész és Droppa Judit textilművész kiállítása nyújt élményt, a szoborparkban pedig Nagy Sándor alkotásai láthatók. Nagyatád— Bőd vicén ma nyílik kiállítás gyermekrajzokból — ennek bizonyára a szülök lesznek a nézői. Színházunk ezekben a napokban tájelőadásokat tart; ma például Siófokon a Csárdáskirálynőt játssza a társulat ács János rendezésében, vasárnaptól viszont már Sopronban adják elő ezt a nagyoperettet. A kaposvári moziműsorból idézünk ezek után. A Vörös Csillag ajánlata a korai előadáson az Evans doktor titka című fantasztikus szov* jet íiim. Este viszont a világhírű svéd filmrendező, Ingmar Bergman NSZK-ban készült alkotását játsszák, Kígyótojás címmel. A színes, szinkronizált film 1923-ban játszódik, a válság idején, amikor a fasizmus még csak árnyékát vetette előre, riasztóan. Ahogy a forgatókönyv fogalmaz: »Mint egy kígyó- tojásban: a vékony hártyán át már fölismerhető a teljesen kifejlett hüllő.« Bergman filmjei nagy közönséget vonzanak hazánkban, telt házak előtt vetítették a Tükör által homályosan, a Csend, az Úrvacsora címüe- ket a Filmmúzeumban, s az országos hálózatban a Rítust, a Suttogások, sikolyokat, a Jelenetek egy házasságból stb. A Kígyótojásban az egyik főszerepet Bergman sztárja — volt felesége —, Liv Ullmann alakítja, akit eddig tizenegy filmben láthatott a magyar közönség. (Képünkön: Liv V Umann.) A Szabad Ifjúság moziban szintén két filmet játszanak. A korábbi élőadásokon vetítik a Tecumseh című NDK-kalandfilmet; Goj- ko Mitic a főszereplője. Ez felújítás. Este 20 órától a Bizalom című alkotás kockái peregnek. Szabó István színes filmjében Bánsági Ildikó és Andorrai Péter alakítja a két főszerepet. A második világháború idején játszódó történetben egy férfi és egy nő — egymásnak idegenek — kerül konspirációs okokból egy lakásba. Kapcsolatuk alakulásáról szól a film. Mindent bele, csak rá ne fázzunk! — biztat és óvatoskodik egy bolgár filmkomédia a címével. A színes, szinkronizált alkotást a La- tinca mozi tűzte műsorára szombaton és vasárnap. Ismerős a szituáció: a szófiai bérház lakóit keményen szorongatja a tél, s a központi fűtési hálózatba bekötésre még hat évet 'kellene várniuk. Ebből pokolian mulatságos helyzetek adódnak. Legalábbis a néző számára ... <✓> 1 Másíi Vél I szoba fisszkom fort “Az nem megy, amit maga csinál! — dörrentem rá mégiscsak a főnök hangján, hogy azt ne higgye, kvarter- kázni hívtam. — A múlt hónapban tizenkétszer késett, ebben a hónapban már négyszer! Mit gondol, meddig tudom megvédeni ?« “Kitől?« — kérdezte nyugodtan. »A személyzeti osztálytól ! Többször is a lelkemre kötötték, hogy vagy ráncba szedem magát, vagy jön az át helyezés! Azt akarja?« Megint elmosolyodott. »Attól függ, hová!« mondta kedves pimaszság gal. Fölnevettem. »Elképesztő * maguk szemtelensége, kisfiam ! Hová?! Mindenesetig nem., a vadonatúj lágymányosi laboratóriumba !« »Hanem?« — kérdezte ártatlanul. “Nem tudom. De négy éve például elvitték innét az egyik munkatársamat a szentendrei telepre ...« “Hűha! — szisszent föl végre. — Büntetésből?« Most én mosolyogtam. »Hát, kedvesem, noha Szentendre kétségtelenül a legbájosabb kisvárosok egyike, az áthelyezés aligha fogható föl előléptetésnek... — Most már a kávémat kavar- gattam. Mi van magával? Miért ez a sok késés?« Hirtelen fölhajtotta a konyakját. “Ha Szalók elvtárs is úgy élne, mint én, ezt nem kérdezné ,..« »Miért? — hajoltam hoz- zá. — Hogyan él?« Belemélyedt a szemembe. »Ismeri azt a régi mondást: Hátán háza, kebelén kenyere?« •Ismerem És?« Megpárásodott a szeme. »Hát így élek en! Se látás, se család ...« »De hisz a gyönyörű kislánya!...« — mondtam értetlenül, mert ismertem is a :söppséget, tavaly, a Télapóünnepélyre, behozta az anyja. »Hetek telnek el, amíg látom — mondta, s már folyt szeméből a könny. Apró utazótáska hevert mellette a földön: rámutatott. — Ez az otthonom ... Hálóing, szappan, fogkefe, törölköző, egy váltás fehérnemű . .. Ma itt alszom, holnap ott... Barátnők, kolléganők, nagynéni. Néha kint Vecsesen, az anyámnál.. .« 13. »És a gyerek?« — kérdeztem döbbenten. Most már rázta a sírás. »Az anyósoméknál... Hiszen az anyám dolgozik, a bölcsőde meg persze reménytelen, de így, otthon nélkül, nem is tarthatnám magamnál ... Hurcolnám egyik lakásról a másikra?« »Rettenetes ! — csóváltam fejem. — És a férje? Mit szól ehhez?« A csészéjét nézte, a kanalával babrált. »Ö is tehetetlen — szolt aztán, és legyintett. — A szülei terrorja alatt nyög, és a gyerek miatt ki van szolgáltatva nekik ... Az öregek boldogok lehetnek : most a fiúcskájuk is megmaradt, és melléje van egy csöpp kislányuk is! Az anyósom nem dolgozik, ő van egész nap a gyerekkel. Nem mondom, szép teljesítmény: ötvenéves korára van egy kétéves kislánya...« Hallgattunk. »És mi itt a megoldás?" — kérdeztem végül. Fölnevetett. »Az ötös lottó! Az előkészületeket mar meg is tettem: megvettem, és csütörtök reggelig megint bedobom a szelvényt...« »Hát ez így a pokol, kedvesem! A maga problémájára egy megoldás van: az-önálló lakás.« Bólintott, hogy igen, így van. És mintha valami várakozás lett volna a pillantásában, ahogy merőn rám függesztette. Nyomban széttártam a karom, nehogy valami ostoba, hiú remény ébredjen benne. »Csakhogy ehhez én nulla vagyok, kedves Judit...« Megint belemélyedt a szemembe, és nagy nyomaték- kai mondta: »Biztos?« »Egészen biztos! — nevettem fel. — Ehhez meg az Akadémia főtitkára is kevés! Talán még egy eleven miniszter is! — És Éti járt az eszembe, a hajlíthatatlan köztisztviselői elvei. Judit most rágyújtott. »Egyem a lelkét, főnök! — mondta, s szemembe fújta az első szippantás füstjét. — Hiszi is ezt, vagy csak mondja?« »Kedves jószág maga, Juditka. És külön becsülöm érte, hogy ilyen körülmények közt van kedve humorizálni ...« (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP
