Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

HATÁRRÓL HATÁRRA Júniusi kétségek "Mz . a halas tón y i víztükör alatt már rég megfulladt a kukorica.« »... erősen felhős idő, eső­vel, záporesővel... erős, he­lyenként viharos szél... a hőmérséklet a sok évi átlag­nál alacsonyabb.« Az ídöjá - rásjelentések naponta »da­colnak« a naptárral. Nyár­nak kellene lenni, és még — tavasz se volt A napra­forgó-levelek sárgák, sápad­tak, a betöltögetett búrgo- nyabakhátak némely helyen tíz méterekig csupaszok ; másutt a kikelt gumók véz­na levélkéi a halalmas táb­lában csak »kiabálják egy­mást«. A mélyedésben a ha- lastónyi víztükör alatt rég megfulladt a kukorica, a A szél, ami válaszként szinte januári fütyüléssel rázza meg az ablakot, és kinn a szárító javításán, karbantartásán dolgozókról szinte le akarja tépni a mun- kaskabátot. — A hét'elejéig még re­ménykedtünk, vártunk, hogy az a legkorábban vetett két- szákharminc hektár kukori­ca taián kikel. Varga János, a berzencei termelőszövetkezet elnökhe­lyettese a vívódásokról me­sél. Azokról a szinte napon­kénti határszemlékről, me­».... aratás nélkül ugyanabba hull a mag«. dombosabb részen pedig a cigarettányi növényeket szél- korbácsolta hopiok veri. Az akác szemérmes, fehér virá­ga most kezdi bontogatni szirmát, de nem döngicsél- nek körülötte a szorgos mé­hek. A kép meglehetősem le­hangoló. — Tavaly összesen 933 milliméter csapadékunk volt, május végéig 430 millimé­ter'. A nagyobb baj az, hogy egy-egy alkalommal egyszer­re 69—70 xnilliméternyi zú­dult le. A mikei termelőszövetke­zet főagronómusa, Tóth Zol­tán most, júniusban is fű­tött szobában dolgozik. — Másként nem lehet, ha az embert a munka ide köti az íróasztalhoz... Klót te kimutatások, táblá­zatok. A papíron a nyári be­takarítási munkák kampány­terve alakul : emberekre, gé­pekre, eszközökre, napokra bontva szervezi a nagy mun­ka elvégzését. — Ilyenkor az ember kép­zeletben a nyárban él, de valahol itt, a fejében egy pillanatra sem szűnik a gondolat: mi lesz addig Csaknem hatvan hektár kukoricát újra kellett vetni, a burgonya töltögetesere, Vegyszerezésere egyetlen fo­galom illik: roppant költsé­ges kínlódás; kihagyni a vi­zes helyeket, továbbmenni, aztán megint visszatérni. — Szombaton hatvankllenc és fél milliméter eső esett le, hetién mintha égett volna a határ,, a dombosabb ré­szén vitte a szel a homokot. a földbe most másodszor lyek fő jellemzői voltak az elmúlt heteknek. Most, az utolsó hektáro­kon fordul a vetőgép — ara­tás nélkül —, ugyanabba a földbe most másodszor hull a mag. — Van még egy olyan öt- venhektáros, kukoricának szánt terület is, melyre a mai napig sem tudtunk rá- rnenni.. Most már talán csak silókukorica vagy valami ta­karmánynak való kerülhet beje. A gabonatáblák fölött he­likopter köröz, lisztharmat eben p- rmetez. — Ez is többletköltséget jelent, de vállalni kell. Ilyen szép talán még soha sem volt a búza. A sok lehangoló tény kö­zött némi ígéret A biztosító emberei, járják a határt; nem is először mérik, szá­molgatják a károkat. — Egy kis meleket hoz­hattak volna — a gyékénye- si elnök, Simon Lajos az »újságírói összeköttetést« ké­ri számon, tréfásan, már egyáltalán ha »tréfáról« le­het beszélni. — Mert nem­csak az eső a hiba, hanem a hideg is. Ilyenkor! Öt-hat levelesnek kéne lenni mar a kukoricának, aztán alig mutatja magat a sora! Az ezerlUlszáz hektárból száznyolcvanat itt is újra el kellett vetni. Ügy számítják: az időjárás okozta gondok — eddig — hozzávetőleg két­százezer forint többletköltsé­get okoztak. Az amúgy is szoros helyzetben vajon mi jön vissza? Hogy sikerül majd ellensúlyozni a plusz kiadásokat? Kérdőjelek. A cukorrépatáblán asszo­nyok sarabolnak, a sokat szenvedett növénykéknek igyekeznek kedvező életfel­tételeket teremteni. (A megye déli részén jár­tam. Ez a vidék ezen a tava­szon az átlagosnál is többet szenvedett. A másodszori ve­tések legutolsó pillanatait »kaptam el«. Találkoztam reménnyel éppúgy, mint két­séggel.) Vörös Márta Erősödő, baráti szálak — Józsi bácsi, szeretettel köszöntjük gyárunkban, vá­rosunkban ... ! Amerre feltűnt a gyárban Kormos József csepeü esz­tergályos, mindenütt tiszte­lettel, szeretettel üdvözölték. Ö is tagja volt annak a negyvenöttagú küldöttségnek, amely Csepelről Kaposvárra látogatott Az anyagyárból jöttek a leányvállalathoz, az idősebb testvér a fiatalabb­hoz, hogy tovább erősítsék a néhány éve szövődött barát­ságot. Este érkeztek a somogyi megyeszékhelyre. A SÁÉV korszerű munkásszállásán aludtak, ott pihenték ki az út fáradalmait. — Szép ez a szállás. Itt mindent megtalálnak, meg­kapnak az emberek, ami a nyugodt, zavartalan pihenés­hez kell. Először járunk Kaposváron. Nagyon meg­tetszett a város. A szálló környékén épülő új házak az új városnegyedek, az ipartelep impozáns látványt nyújtanak — mondják egy­mástól véve át a szót Budai László, Wágner Gáspár esz­tergályosok. Mindketten régi csepeliek. Ott tanulták a szakmát csaknem harminc esztende­je, s azóta a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának dolgo­zói. Ök is készségesen ad­ták át tapasztalataikat, se­gítettek abban, hogy a tan­folyamra küldött kaposvári esztergályosok minél előbb és minél jobban elsajátít­hassák az egyedi gépgyár­táshoz szükséges ismerete­ket. Ebben a munkában Kor­mos Józsefnek volt legna­gyobb része, ő a horizontál esztergályosok művezetője a csepeli gyárban. Az egyik legidősebb, legtapasztaltabb szakember. Csaknem negy­ven esztendeje, hogy ott dol­gozik. Az ö érdeme elsősor­ban a Somogyból Budapest­re küldött tanulók sikeres fölkészítése. Érthető, hogy amikor a kaposvári gyárba értek, első útja a forgácsoló­üzembe vezetett, megkereste a régi ismerősöket, a tanít­ványait. Barátságosan beszélgettek az elmúlt időszak esemé­nyeiről, a jövő közös felada­tairól. Közben a küldöttség és a vendéglátók sportver­senyeken mérték össze ere­jüket. Kis- és nagypályás foci-, sakk-, teke- és ping­pongmérkőzések színesitc tek a találkozót. Ott váltot­tunk szót Szerencsés Dénes minőségi ellenőrrel, aki ép­pen az asztaliteniszt hagy- , ta abba. ö járt Kaposváron akkor is, amikor az építke­zés még csak az elején, tar­tott. — A változást nem lehet elmondani... Nagyszerű kö­rülményeket, igazi nagyüze­met találtam. — Az volt a látogatás cél­ja. hogy erősítsük a baráti szálakat, közelebb hozzuk a fővárosi és a kaposvári dol­gozókat — mondja Halasi József, a fővárosi gyár ter­melési igazgatója. — Ilyen találkozókat a jövőben is rendszeresen tartunk, köl­csönösen fölkeressük egy­mást. Ezért alapítottunk ván­dorkupát, ezt a legjobb sporteredményeket elérő csa­pat kapja. Most mi visszük vissza, -jövőre azonban ven­dégül látjuk a somogyiakat, s remélhetőleg a kupa majd hozzájuk kerül. 1 A Csepel-gyáriak vidám, jól sikerült baráti találkozó, sportprogram után köszön­tek el egymástól. Szalai László Mernye fejlődéséről ü kaposváriak is hasznát látják Furcsa vele tien: a levelet — a rajta szereplő dátum szerint — akkor írták szer­kesztőségünknek a mernyei óvoda dolgozói, amikor ép­pen a községben jártunk. Arról tudósítottak, amit a tanácselnök kalauzolásával magunk is láttunk: az itt élő emberek szívesen áldozzák fel szabad idejüket, adják erejüket és leleményüket la­kóhelyük. javára. Idézet a levélből: »Május 17-én a mernyei napközi otthonos óvoda részére tizenhat szü­lő cÿp nagy méretű ' KRESZ- pályát készített. A hozza va­ló anyagokat a helyi Üj Ba­rázda Termelőszövetkezet adta, a festést és a KRESZ- tábIák készítését a kapos­vári Mezőgép mernyei gyár­egysége vállalta. A pálya átadását a gyermeknapra tervezzük...« A levélben szó van arról is, hogy miért tulajdonítanak nagy figyel­met az apróságok közleke­dési oktatásának: , szükség vén rá, hogy. bővítsék a fa­lusi gyermekek közlekedési ismereteit és tapasztalatait: gyakorolják — testi épségük veszélyeztetése nélkül — az elemi közlekedési szabályo­kat, hogy elkerülhessék a baleseteket. Végh Imre tanácselnök a községi közös tanács köz- igazgatási körzetének társa­dalmi munikasikereiről tájé­koztatott : — Két évvel ezelőtt az egy lakosra jutó társadalmi A jövő hónapban átadják a 2,8 millió forintért felújított hatósági vágóhidat. Puha kenyér, divatos ruha Jó a frissen sült. ropogós kenyér. Még jobb, ha ennék a kenyérnek a minősége el­ső osztályú. S ha ez a fris­sen sült, illatos, ropogós, íz­letes kenyér a kemencéből egyenesen az eladópultra ke­rül, akkor a vásárló azt mondhatja, hogy ez igen! Mert kenyeret szinte min­dennap veszünk és eszünk. Sokszor szidjuk a minősé­gét, és méltatlankodunk, hogy egy kiló meleg, jó mi­nőségű kenyérért sorba kell állni. Nos, a csurgóiaknak ha­marosan nem lesz gondjuk a kenyérrel. A helyb'eli afész ugyanis — »szövetkezve« a kaposvári sütőipari vállalat­tal — sütödét épített az ABC-áruház udvarán, más­fél millió forint költséggel. A közeli napokban adják át rendeltetésének. A korszerű, minden követelménynek megfelelő helyiségben a ter­vek szerint naponta három tonna alföldi kenyeret ké­szítenek majd a pékek. Nem lesz szükség a költséges szál­lításra, amely eddig a ke­nyér minőségét is rontotta, mert..a kemencéből egyene-. sen a vásárló elé teszik min­dennapi táplálékunkat. A szomszédos pultnál már régóta nem látni a vásárlók hosszú sorát. Kérhetnek bár­milyen húst, bármelyik ré­szét a sertésnek. — mindig van. Mindez a kaposvári tangazdasággal kötött szert ződésnek köszönhető. S ha a vásárló megvette az ebédre valót, alig néhány lépést kell megtennie csupán, s máris a legújabb divat szerint ké­szült ruhákban, cipőkben gyönyörködhet, porcelán, üveg vagy vas-műszaki cik­keket vásárolhat. Az áruház mellett ugyanis már az utol­só simításokat végzik a mes­terek azon az üzletközpon­ton, amelyet júniusban ad­nak át. Ahogy Ángyán Imre. a csurgói áfész elnöke mondta, szeretnének belépni a Skála-Coop rendszerébe, hogy az áruellátás és a vá­laszték minél tökéletesebb legyen, Az üzletközpont éves forgalmát százmillió forint­ra tervezik, s a továbbiak­ban növelni akarják. Az áfész-közporet udvarán még egy kis épület húzódik meg szerényen — »gazdái« az idén harmadszor nyerték el az ezüstkoszorús szocia­lista brigád címet. A hu­szonnégy asszony a szövet­kezet muanyagüzeméfcen dolgozik. Vagonzárakat ké­szítenek az ország egész te­rületére minden olyan gyár­nak és vállalatnak, amely­nek erre szüksége van. Ma már százötven helyre szál­lítják az egyszerű kis szer­kezeteket. Az 1968 óta mű­ködő üzemben öt évvel ez­előtt — azonos létszámmal *— évente hétszázötvenezer darab kocsizárat készítettek. A tavalyi adatok szerint ez a mennyiség pár év alatt kétmillió-kétszázezer darab­ra növekedett. A munkásnak nyolc óra alatt négyezer da­rabot tudnak elkészíteni. A figyelemre méltó munka­tempónak köszönhető, hogy az általuk létrehozott érték egy' év alatt csaknem há­rommillió forint. A. A, munka értéke meghaladta a 622 forintot — arra az évre a településfejlesztésben el­ért eredményeink elismeré­seként 200 ezer forintot kap­tunk. Abból a pénzből gép­kocsit vettünk az építöbri- gádunknaik, járdát építet­tünk Mernyén, Somogygesz- tiben, Szentgáloskéren, So­modoron, jLapapusztán. Kör- zetszerte folynak járdafel­újítások, jelentős társadalmi munkával. : Mernyén járva láttuk: el­kel a támogatás, az ellen­szolgáltatás nélkül végzett- tevékenység a rendelkezésre álló anyagiak kiegészítésére; hiszen jelentős fejlesztési cé - lókat tűztek maguk elé. Meg­néztük például a hatósági vágóhíd felújításának mun­kálatait: a. létesítményt még az év első felében szeretnék átadni rendeltetésének. Csak­nem hárommillió' forintba kerül, s ha elkészül, nagy állatok vágására is alkalmas lesz; ihnen küldenek majd tőkehúst a kaposvári hús­boltokba is. — A felújításhoz sok helyi építőanyagot felhasználunk, s minthogy a tanács saját brigádja építi, viszonylag olcsón valósul meg. A bri­gádra sok munka vár, hi­szen ez a kis közösség végzi az egész közigazgatási terü­leten — Mernyén, Szentgá- loskéreti, Somodorban, Ecsenyben, FeLsómocsoladon, Polanyban, Somogygeszti- ben és több kisebb települé­sen — a szükséges felújítá­sokat a középületeken. Az idén Mernyén egy szolgálati lakást adnak át — hétfőn kezdték az alapozását... ... És folynak az alapozási munkái számos családi ház nak is a községben, A lete­lepedési, illetve a társközsé­gekből való betelepülési tö­rekvést jól mutatja az, hogy az újonnan kimért telkekből harminchat talált gazdára az utóbbi három évben. Az idén — a község köz­pontja rendezési tervének megfelelően — a régi kocs­ma és presszó helyén köz­park épül. A park felnyúlik majd a templomig, s foly­tatják a munkát — gépko­csiparkolót is létesítenek — keleti és nyugati irányba. Az idei legnagyobb feladat Mernyén: a tizenkét tanter­mes iskola építésének meg­kezdése. — Több mint háromszáz gyermeket oktatnak jelenleg az életveszélyesnek nyilvání­tott kastélyban — mondja a Tanácselnök. — Szükség van az új körzeti iskolára, ezt megértik a társközségek la­kói is, amikor arról van szó, hogy a munka sok pénrt visz el. Megértik, mert a megvalósításban gyermekeik révén ők szintén érdekeltek. Az építés az idén kezdő­dik, s a tervezett költségek­ből — a 40,4 millió forintból — 10,5 milliót még ebben az évben felhasználnak. A mun­kák lebonyolítója a Som­ber, kivitelezője a Somogy megyei Tanép; a területet a tanács ingyen adta. — Az új iskolában várha­tóan 1982 májusában vehet jük át. A régi és az új lakók meg a társközségekben élők láthatják hasznát minden egyes közlétesítménynek. Hernesz Ferenc SOMOGYI NEPLAR ■MM 3>

Next

/
Oldalképek
Tartalom