Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

Ötezerlszakmunkás tíz év alatt Póruf JÄrt „azakernberek” A figyelmetlenség vezet zárakban először az 1949-ben megjelent törvény rendelke­zett 1969-ben lépett életbe az újabb törvény, amely már a megváltozott körülmények figyelembevételével terem­tett rendet a szakmunkás- képzésbeat Korábban 285 szakmát tanultak a gyere­kek, az új törvény megjele­nése után azonban a korsze­rűsítések, összevonások ré­vén a szakmák száma 186-ra csökkent. Ez minőségi vál­tozást jelentett a képzésben is. Az irányítási rendszer egységes lett, ami ugyancsak éreztette jó hatását. Az elmúlt tíz évben 574 ezer fiatal szerzett hazánk­ban szakmunkás-bizonyít­ványt. Ez annyit jelent, hogy az iparban, a szolgálta­tó vállalatoknál dolgozóknak a fele sazkmunkás. Mindezt Weisz András, az 512-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igaz­gatója mondta el C délelőtt Kaposváron, a Do- roüya-süállóban, ahol kiál­lítás nyílt az intézet fiatal: jainak munkáiból. Kettős jubileum alkalmából került sor erre a kiállításra, melyet a szálló KISZ-szervezete az intézettel közösen rendezett. Az egyik évforduló: har­minc éves a szocialista szak­munkásképzés Magyarorszá­gon. A másik: tízéves az 512-es Ipari Szakmunkás- képző Intézet. Az iskola ez idő alatt mintegy 5000 fia­tal szakmunkást adott Ka­posvárnak, illetve a megyé­nek. A tegnap megnyílt kiállí­tás célja elsősorban az, hogy bemutassa: a fizikai munka és az esztétika nem idegen egymástól. Ha a kettő páro­sul, szemet gyönyörködtető alkotások születnek. A ki­állítás rendezői azt mutatták be, hogy az intézet tanulói mivel töltik szabad idejüket és azt, hogy a végzősök mit sajátítottak el egy-egy szak­ma rejtelmeiből. Az intézetben jelenleg 14 szakmát tanulhatnak a fia­talok ; összesen hétszázan járnak ide. Természetesen minden szakmát nem mu­tathattak be: a három leg­népszerűbb —• a fodrász, a szobafestő, és mázoló, női­ruha-készítő —- közül a női szabók alkotásait állították ki. Csodálatos ruhaköltemé­nyek vonzották a szemet, de nem volt kisebb sikerük a keramikusoknak sem. A har­madévesek munkái láthatók a Dorottyában. A fényké­pész ipari tanulók közül az elsőévesek néhány meglepően jó fotót hoztak. A különbö­ző szakkörök tagjainak mun­kái is szerepelnek a kiállítá­son. Az egyes tájegységek nép­művészetét mutatják be a kézirnunka-szakkörösök té­rítői, párnái. A barkácsszak- kör tagjai intarzia faliképe­ket és berakásokkal díszített dobozokat állítottak ki. A Dorottya-szállóban ren­dezett kiállítást vasárnapig naponta 10-től 18 óráig lát­hatják az érdeklődők. n. T. A* »-ügyes kezű mester­ember« szabad idejében ta­pétázást vállal a szomszéd­jában, de elfelejti fölszedni a szőnyeget a síkos parket­táról. A létra megcsúszik, az illető majdnem a nyakát szegi. A házias férj fel akar­ja erősíteni a függönyt oda­haza, a hokedli megbillen, és máris a földön találja magát. A harmadik tűzifát fűrészel télire — egy óvat­lan mozdulat, és a fűrész csontig hatol a kezébe. Ezek a balesetek — és még sok más hasonló — mind munkaidő után történ­tek a MÁV kaposvári üzem­főnökségének dolgozóival. Szolgálaton kívül tavaly 78- an szenvedtek balesetet fi­gyelmetlenségből, többnyi­re otthon vagy a háztáji­ban. A kiesett munkanapok száma 1288 volt. Ijesztően magas szám. Az adatok azt bizonyítják, hogy ez még emelkedőben van. Az idén már ötvenen voltak hosz- szabb-rövidebb ideig táp­pénzen hasonló okok miatt, pedig csak a hatodik hó­nap elején vagyunk. Az üzemi balesetek a biz­tonságtechnikai rendszabá­lyok betartásával elkerül­hetők. A MÁV baleseti sta­tisztikája is erről tanúsko­dik: évről évre javuló ered­ményeket mutat. Vajon meg- előzhetők-e az otthoni bal­esetek? Erről kérdeztük Cseh Jánost, a kaposvári üzemfőnökség szakszerve­zeti bizottságának titkárát. — A vasúti rendszabályok szigorúan előírják, hogy csak józanul és ki pihenten léphet valaki szolgálatba — mondta. — Erről az illeté­kesek minden esetben meg­győződnek. Azt viszont nem • tudjuk előírni, sem ellen- 1 őrizni, hogy a szolgálat le­teltével mihez kezdenek odahaza. Sajnos, sokan uni­verzális szakembernek kép­zelik magukat. Azt hiszik, mindent meg tudnak sze­relni, javítani. Közben fi­gyelmen kívül hagynak alapvető biztonsági intézke­déseket. Tehát a figyelmet­lenség és a hozzá nem ér­tés a balesetek fő kiváltó oka. A növekedés azzal ma­gyarázható, hogy 1978-tól másfajta munkaidő-beosz­tásban dolgoznak a vasuta­sok. Tizenkét óra szolgálat után negyvennÿolc óra pihe­nő következik. A megnöve­kedett szabad időből több jut' a háztájira, a kiskertre, a ház körüli munkákra. Így több a veszélyforrás is. Dol­gozóink 65 százaléka faluhe­lyen él, szinte mindegyikük­nek van otthon kisebb-na- gyobb »gazdasága«. Náluk nagyobb a balesetek lehető­sége. — Milyen terheket ró a vasútra a kiesett emberek pótlása? — A munkahelyi vezetők általában az utolsó pilla­natban értesülnek arról, hogy , valamelyik dolgozójuk nem tud szolgálatba állni. Ilyenkor szinte lehetetlen új embert vezényelni a ki­esett helyébe. Tetézi a gon­dokat, hogy a vasútnál van néhány ■ olyan munkakör, amely speciális szakképesí­tést igényel, s ha éppen nincs kéznél kipihent váltó­társ, akkor bizony lőhet a fejünk. Előfordult már, hogy kiküldtek valakiért a laká­sára azzal, hogy ugorjon be a társa helyett. Ö azonban ,A kányái Március 15. Termelőszövetkezet nevét elismeréssel emlegették ta­vasszal a megyei Alkotó if­júság pályázat értékelésé­nél, a tsz-elnök ugyanis el­nyerte a fődíjat. Szakmai berkekben azóta is sokan érdeklődnek iránta. Borbély István, a fiatal elnök friss szemléletével sok újat vitt a tsz-be. Nemcsak szívesen veszi, hanem ösztönzi is a gazdasági munkát segítő új ötleteket, javaslatokat. — Mi volt a fődíjas pálya­munka? ■— A Kaposvári Mezőgaz: dasági Főiskola egyik mun­katársával, Vörös Ferenccel közösen készítettük el a négy tervpályázatot. Ez egy köny- nyűszerkezetes, műanyag lö- démű istálló építése, amit itt a tsz-ben szeretnénk is al­közölte, hogy megivott két feldecit, nem láthatja el a szolgálatot. Mit tehettek? Mentek egy házzal odébb. Szerencsére a legtöbb mun­kakörben rendelkezésünkre áll néhány olyan régi vasu­tas, akire mindig lehet szá­mítani. Mehetünk hozzájuk akár éjszaka is; ha leg­alább nyolc órát pihentek, készek újból átvenni a szol­gálatot. Ezenkívül még két megoldáshoz folyamodha­tunk : vagy csökkentett lét­számmal dolgoznak a töb­biek, vagy pedig túlóráznak. Egyik sem szerencsés, mert a bérgazdálkodásunkra is kihat. Kevesebb prémiumot, jutalmat oszthatunk. — Mi hát a megoldás? — Nagyobb figyelem, biz­tonságos munkavégzés —- otthon is. Tudjuk, hogy min­denkinek jól jön az a ke­resetkiegészítés, melyet a háztáji jövedelme jelent, vagy az, hogy néhány ap­róbb munkával megtaka­rítja a szakember bérét. Sa­ját testi épségének megóvá­sa azonban a dolgozónak is érdeke. Nemcsak a munka­helyen kell erre gondolnia. L. J. A válasz: van szállás Enyhült a munkaerő-gond a SZOT-üdülőkben Fiatalos szemlélettel Diákokat foglalkoztatnak Kötelessége a szigor Mint ismeretes, a Balatón­parti idény munkaerő-gond­ja egyre súlyosabb. 1979-ben a munkaerőhiány miatt az üdülök egy részében, Vala­mint a kiskereskedelmi bolt­hálózatban és a vendéglátó- iparban a szolgáltatás, il­letve a kiszolgálás színvo­nala hanyatlott. Némely te­rületen a kiskereskedelmi egységek csökkentett nyit- vatartással üzemeltek, vagy zárva tartottak. Nem vélet­lenül foglalkoztak e kérdés­sel legutóbbi tanácskozásu­kon a Balatoni Intéző Bi­zottság tagjai is, köztük dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Tavaly különösen a déli part SZOT-üdülöiben küszködtek munkaeiőhiány- nyal. Vajon az idén enÿ- hült-e a gond? Erről kér­deztük Könyid Istvánt, a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságának helyettes vezetőjét. — Nem akarom "elkiabál- ní«, de az idén, úgy tetszik, kevesebb bajunk lesz az idénymunkaeróvel, mint ta­valy volt, amikor 20 száza­lékos hiányt voltunk kény­telenek tudomásul venni — mondja. —’ A déli part szak- szervezeti üdülőiben nyáron összesen 2800 dolgozóra van szükség. Ha ez a létszám a rendelkezésünkre áll, a be­utaltakat megfelelő színvo­nalon elláthatjuk. E pilla­natban (ezért • fejezem ki magam így, mert a kép egyik óráról a másikra is változhat) 140 ember hiány­zik a 36 egységből. 47 fel­szolgáló, 53 konyhai segéd­munkás, 20 takarító és 20 egyéb idénymunkás. Ez öt­százalékos hiány, de a tava­lyi húszhoz képest tűrhető. A nagyobb üdülők közül a siófoki SZOT Csepelben 30, a balatonföldvári üzemegy­ségben pedig 43 dolgozó hiányzik. Mindkét helyen felszolgálókra, konyhai se­gédmunkásokra van szük­ség. — Gondolom, az iskolaév befejeztével a diákokra is számítanak? — Igen. Tavaly is foglal­koztattunk diákokat , és nyugdíjasokat. Az igazgató­ság és az üzemegységek, üdülők vezetői igyekeztek jó előre felvenni a kapcsola­tot az iskolákkal, intézmé­nyekkel, s remélhetőleg ezt az ötszázalékos hiányt ta­nulókkal pótolhatjuk. A SZOT Csepel például meg­állapodást kötött a Fóti Gyermekvárossal, követke­zésképpen a még szükséges 30 dolgozót onnan várja. A földvári üzemegység ugyan­csak iskolával kötött meg­állapodást a hiány pótlására. Kevesebben hiányoznak Bog- lárlellén, de itt is dolgoznak majd diákok (többek között a helyi szakközépiskolások) a SZOT-üdülőkben. — Kétségtelen, hogy az ötszázalékos hiány könnyeb­ben pótolható, mint a húsz. Eszerint felnőttek is többen jöttek szezonmunkára, mint tavaly. Hatékonyabb volt talán a toborzómunka? — Hatékonyabb, mert min­dent elkövettünk azért, hogy kedvező körülmények között élhessenek, dolgozhassanak az idénymunkások. Minde­nekelőtt a munliásszálláso- kal bővítettük cs korszerűsí­tettük. Az idén 1200 dolgo­zónak adhatunk elfogadható szállást. Èz a tény, szerin­tem, döntő. Ugyanis aki vi­dékről érkezik, érthető mó­don azt kérdezi először: van-e szállás? A második kérdés, hogy milyen színvo­nalú az a szállás? Nős, az idén kedvező választ adhat­tunk e kérdésekre. Sí, A. Kaposvár főállatorvosa, dr. Göczö Sándor saját be­vallása szerint is »nehéz ember«. Legalábbis, ha e ki» fejezés alatt a hajlíthatat­lanságot, a következetessé­get és mindenféle »baráti elintézési módtól« való ir­tózást értjük. Sok egyéb mellett napi feladatai közé tartozik a városkörnyéki gazdaságok állattenyésztő telepeinek rendszeres el­lenőrzése, a húsfeldolgozók és üzletek állategészségügyi, élelmiszer-higiéniai hatósá­gi vizsgálata. Keres és gyak­ran talál hibákat, mulasztá­sokat, szabálytalanságokat. Ilyenkor kötelessége szólni, vitatkozni, sőt veszekedni : minden lehetséges és célra­vezető módon fellépni. Há­látlan feladat ez, mely előbb-utóbb telőrli a hozzá hasonló, mindent többször is végiggondoló, a felelőssé­get önmagában naponta tu­datosító embert. Valószínűleg sokan nem szeretik, és ha becsülik is, szívesebben ke­rülik el látogatását... Minap az egyik külvárosi ABC-ben egérrágta —, hogy egyéb »minőségromlásról« ne is szóljunk — téliszalá- mi-rudak sorakoztak. Az elkobzás körül parázs vita kerekedett. Volt, aki a »nép- gazdasági érdekre« hivatkoz­va vélte tűrhetetlennek a »hatóság túlkapását«. Egy másik ellenőrzés során WT derült, hogy az egyik város­környéki sertéstelep gyors intézkedés nélkül viz nélkül marad a nyári hónapokra... Máskor — finoman szólva — szennyezett szállítójár­műn érkezett a boltba a »friss hús<ö A fegyelmi fe­lelősségre vonás kezdemé­nyezését az érintettek fel­háborodottan fogadták. Vannak, ahol a hasonló »ügyeket« úgy próbálják el­intézni, hogy »senki se jár­jon rosszul«, mások az el­lenőrzést végző szakember felettesének felettesénél re­mélik megtalálni a »meg­nyugtató megoldást«. Mind­ez mérhetetlen feszültséggel jár. — Mi ad ebben a mun­kában oldódást vagy örö­möt ?­— A jó tapasztalatok. A minap a füredi tsz egresi tehenészetében csillagos ötöst adtam a rendre és a higiéniára. Alighanem a több éve tartó rendszeres ellenőrzésnek és a jó együtt­működésnek is része van abban, hogy ennek a gazda­ságnak az állategészségügyi munkájában valóságos pál- íordulás történt^ a korábbi­akhoz képest. Ugyancsak jó érzés, ha a gyors helyzet- felismerés és cselekvés nyo­mán sikerül meggátolni va­lamely — másként milliós károkat okozó — állatbe­tegség elterjedését. Az ál­lategészségügyi állomás nemrégiben történt kitünte­tésekor nyilván azt is érté­kelték, hogy miközben ta­valy a környező megyékben mindenütt pusztított a ba­romfipestis, addig nálunk nem történt ilyen megbete­gedés. — Volt-e olyan »csata«, amelyet nem sikerüli meg­vívni ? — Az üzemekben a kü­lönféle ellenőrzések során mindig értünk e) ered­ményt. Ha másként nem, hát úgy, hogy a felelősök kijelölése után rövid ha­táridőn belül megismételtük az ellenőrzést. Más a hely­zet a beruházásigényes gon­doknál. így hét év alatt sem sikerült megoldani a kapos­vári állatvasártér ügyet. Számtalan lépés eüenér® asa sem megnyugtató a kény­szervágások helyzete a me­gyeszékhelyen. Az egyik vendéglátó vállalat húsfel­dolgozójának tűrhetetlen állapotait csak háromévi levelezgetéssel, telefonálga­tással, személyes vitával és tucatnyi ellenőrzéssel sike­rült megváltoztatni. Mindent egybevetve: a legnagyobb eredmény, hogy ma ; már nem fordulnak elő a néhány év előttihez hasonló »hajme­resztő« esetek. Dr. Göcző Sándor hét éve dolgozik a főállatorvosi hi­vatalban, előtte 24 éven át Magyarat.ádon volt körzeti állatorvos. — Kezdetben ormótlan táskával a nyakamban bi­ciklin jártam a dűlőutakat. Később — de nagy szó is volt — motorral . . . Néha arra gondolok, milyen jó volna újra igazi állatorvosi munkát végezni. Kevesebbet fájná a fejem, nem volna kötelességem a szigor, nem kéne minduntalan szót emel­nem, vitatkoznom ... De azután bevallom önmagám­nak, hogy azelőtt is ugyan­ilyen »nehéz ember« vol­tam. Emlékszem, egyszer na­pokig kilincseltem, mert nem tudtam elnézni, hogy az is­tállóban áznak az állatok. A lyukas tetőn át ömlött be az eső. Az egyik irodában azt mondták, ne törődjek vele, a másikban, hogy nincs em­berük, nem tudnak mit csi­nálni ... Végül összeállt egy önkéntes brigád és fél pap alatt megcsinálta azt, amit mások hetekig csak néz­tek... Máig is azok a hibák bosszantanak leginkább, amelyeket egy csipetnyivel több gondossággal, lelkiis- meretesseggel meg lehelne előzni. B F. kalmazni. Már ígéretet kap- tunk, hogy két kísérleti is­tálló felállítását anyagilag támogatják. Azért jelentős ez az építési mód, mert ol­csó és energiatakarékos. ösZ- szehasonlítasul egy adatot: ennél az új istállónál egy férőhely öt-hatezer forint­ba kerül, míg a hagyomá­nyosnál tizenötezertöl nyolc­vanezer forintig. A férő­helynek nincsenek korlátái, tetszés szerint bővíthető. — Mennyi az élettartama egy ilyen istállónak? — Tíz évet garantálha­tunk a műanyag ponyvával bevont szerkezetnek. Egyéb­ként ugyanolyan elhelyezé­sük van az állatoknak, mint a hagyományosban. — A tsz fiatal agrárszak­emberei szintén foglalkoz­nak újítással? — Fontos helyük van munkánkban az újításoknak, s a többi vezetővel együtt ezeket segítjük, ösztönöz­zük. Mostanra már kiala­kult egy jó kollektíva; kö­zépvezetőink közül tízen harmincöt év alattiak. Gon­dot kell fordítani a szakem­ber-utánpótlásra. Most épí­tünk szolgálati lakásokat, hisz a fiatal munkatársain­kat csak úgy tarthatjuk meg, ha lehetőséget teremtünk a letelepedésre. Tabnak, az ottani üzemeknek nagy az elszívó hatásuk, sokan in­gáznak. Mostanra elértük, hogy az itt dolgozók sem panaszkodhatnak a fizetésre. A KISZ-eseknek is meg­adunk minden támogatást, az idén például több mint ötvenezer forintot kaptak. Persze mi szintén számítha­tunk rájuk a napi munká­ban. — Hatvannyolc fiatal van a termelőszövetke­zetben, sokan felelős ve­zető beosztásban dolgoz­nak — mondta Udvaros Károly, aki a szervezésből sok tapasztalatot gyűjthe­tett, mivel előzőleg KISZ- apparátusban dolgozott. — Nagyon jó a munkakapcso- lat, de ez természetes is, hisz egymás nélkül nem tud­nánk jól dolgozni. A sürgős munkáknál mindig számít­hat ránk a termelőszövetke­zet. A KISZ-nek főként a munkán kívüli összetartás­ban van szerepe. A terület­ről négy alapszervezet, 54 KISZ-tag tartozik hozzám. A legnagyobb vonzerő a sportkör, s az érdeklődési kört még jobban szeretnénk bővíteni. Természetesen nemcsak a KISZ-esekkel foglalkozunk, minden fia­tallal törődni kell. Egy ki­csit küszködünk azzal, hogy aktívabbakká tegyük őket. A vezetők hozzáállása jó, most rajtuk a sor. I. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom