Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

Somogyba iáloyatott a Bolíviai Kommunista Párt küldöttsége gek. Följegyezték, hogy mi­ként alakultak meg a szö­vetkezetek Magyarországon, hogyan változott szervezeti rendszerük, milyen a tagság érdekeltsége. Varga Péter elmondta: a lenini elveket alkalmazva, a helyi sajátos­ságokat figyelembe véve jöt­tek létre és erősödtek meg a közös gazdaságok. Így ju­tott el a magyar parasztság a jelenlegi életszínvonalára. A hazánknál jóval na­gyobb, 1 millió 110 ezer négyzetkilométer kiterjedé­sű Bolíviában ötmillió em­ber él. — Nálunk — mondta Si­mon Reyes — 1952-ben haj­tottuk végre a földreformot. Felszámoltuk a nagybirto­kot, most az egész bolíviai föld kisparaszti tulajdonban van. Baj, hogy a kisparcel- lakon senki sem képes a gé­pesítésre. A nemzetközi ta­pasztalatokat figyelembe vé­ve a szövetkezésben látjuk az egyetlen előrevivő utat. Nálunk a lakosság nagyobb része — összesen mintegy két és fél—három millió em­ber — vidéken él, és föld­műveléssel foglalkozik: bú­zát, kukoricát, sörárpát ter­mel. Ez azonban a belső fo­gyasztást sem fedezi, mert alacsonyak az átlagok, kevés a termés. Anyagilag és kul­turális értelemben is rosszul élnek jelenleg a parasztok nálunk. A bolíviai pártküldöttség tegnap elutazott megyénk­ből. Tudományos tanácskozás, ifjúsági nap Tegnap Somogyba látoga­tott Jorge Kolle, a Bolíviai Kommunista Párt első tit­kára és Simon Keyes, a párt politikai bizottságának tag­ja. a központi bizottság tit­kára. A vendégek a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására vasárnap érkeztek hazánkba. Megyénkbe Béla Imre, a Központi Bizottság külügyi osztályának munkatársa kí­sérte el őket. Kaposváron Varga Péter, a Központi Bi­zottság tagja, a megyei párt- bizottság első titkára üdvö­zölte a küldöttséget, és ka­lauzolta el Nagyberkibe, a Kapos völgye Tsz-be. Ott Bernât Ferenc tsz-elnök és Garai Kálmán, a pártalap- saervezet titkára tájékoztat­ta a vendégeket az 1959-ben alakult szövetkezet múltjá­ról, jelenéről, a működési te­rületéhez tartozó öt község lakóinak életéről. Az 5100 hektáron gazdál­kodó szövetkezet jelenlegi területe tizenkét évvel ez­előtt, az egyes-ülések ered­ményeként jött létre. Az egyesüléssel koncentrálták az eszközöket és a szellemi tő­két. Akkor 58 millió forint volt a szövetkezet termelési értéke, tavaly pedig már el­érte a 110 millió forintot. Ezt a termelési értéket 420 ember állítja elő: negyed- aranyian dolgoznak, mint az alakuláskor. A termékszer­kezetet úgy alakították ki, hogy jól gépesíthető legyen a munka. Alapvető ágazata a szövetkezetnek az állatte­nyésztés. A tagok folyamatos foglalkoztatásának biztosí­tása érdekében pedig szőlő­: szaporítóanyag előállításával és lucernaliszt' készítésével is foglalkoznak. Külön szólt az elnök a közöshöz kapcso­lódó háztáji gazdálkodásról. A vendégek a jövedelem- elosztás módjáról, a falusi családok bevételeiről, az emberek életszínvonalának alakulásáról tettek föl kér­déseket. Érdekelté őket a 1 földtulajdonnal kapcsolatos szabályozás, az állami és a szövetkezeti földtulajdon erősítésének módja is. Nagy­berki példáján egy kicsit a somogyi mezőgazdáságot is megismerték a vendégek, A látottakra, hallottakra hi­vatkozva kérdezte meg Si­mon Réyes, hogy a nagyber­ki gazdag szövetkezet-e? —■ Jó közepes — felelte Varga Péter. — Van jobban gazdálkodó a megyében, és olyan is, amelyiknek gyen­gébbek az eredményei. Az üzemlátogatás egy bú­zatáblán kezdődött. Amit itt láttak a vendégek, ahhoz megyei adatokat kértek, és olykor csodálkoztak is. — Ezt a búzát ősszel ve­tették? — kérdezte a bolíviai párt első titkára. — Igen — felelték a ven­déglátók. — Mi soha nem tudtuk elképzelni a havat a gabo­natáblán. Nálunk csak a magas hegyeken van hó. Ezt követően a lucerna- lisztüzemet mutatták meg a vendégeknek. A takarmány- tároló és a sertéstelep után egy háztáji gazdaság követ­kezett: Gál József mosdósi portáját nézték meg, majd a tsz szőlőjébe látogattak. Sokat kérdeztek a vendé­Országszerte készülnek már az augusztus 19-én nyíló 69. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra. A nagyszabású „seregszemléhez” kapcsolódva a rendezők külö­nösen gazdag szakmai és szó­rakoztató programokról gon­doskodnak. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Miniszté­rium kilenc témában tervez szakrendezvényt: szó lesz — többek között — az üzemek ügyviteli és információs rend­szerének szervezési módszeré­ről, a gabona, a napraforgó és a burgonyatermelés, illetve -feldolgozás fejlesztésének le­hetőségeiről, a szántóföldi művelés energiatakarékos módjairól. Megvitatják az újí­tómozgalom feladatait, a ta­karékos építést, a mezőgazda- sági földek védelmével kap­csolatban a legfontosabb fel­adatokat is, ezenkívül élelmi­szeripari exportunkról és fej­lesztésének lehetőségeit. A ki­állítás idején kerül sor az or­szágos juhtenyésztési tanács­kozásra, a végző állatorvosok, állattenyésztők találkozójára. Augusztus 29-én tartják a kiállításon az újítók napját, 30-án pedig az ifjúsági napot. Akkor adják át az alkotó ifjú­ság pályázat díjait, s megnyit­ják a mezőgazdasági ifjúsági és pályaválasztási napokat. A tudomány napját szep­tember 2-án tartják: akikor tanácskoznak az agrárterme­lés fejlesztéséről, találkozót, illetve kerekasztai-beszélge- tést szerveznek díjazott kuta­tási eredmények alkotói, illet­ve az agrárklubok képviselői részére, s kiosztják a haté­kony élelmiszertermelésért pályázat díjait. Pontos cselekvési program Számítanak a pártcsoportokra Villant József az év elején* került a barcsi tanács költ­ségvetési üzeme pártszerve­zetének élére. Azelőtt szer­vező titkárként tevékenyke­dett egy évig, korábban pe­dig pártcsoportvezető volt. Tizenhárom éve dolgozik ott, először tmk-lakatosként, csoportvezetőként, most a kavicsbánya üzemvezető­helyettese. Ott került - a kommunisták soraiba, 1969- ben. Ismeri tehát az üzem és a pártszervezet felada­tait. Tervszerűen, következetesen — Ä városi pártértekez­let, a XII. kongresszus nem­csak negyventagú pártalap- szervezetünk kommunistái­nak jelölt meg sok feladatot, hanem. a. költségvetési üzem 310 dolgozója ázámára is. Ezeket csak tervszerű, kö­vetkezetes munkával tud­juk megvalósítani. Az a cé­lunk, hogy üzemünk ered­ményesen segíthesse Barcs és környékének fejlődését — mondja a pártszervezet tit­kára. Ezt csak valamennyi kom­munista bevonásával tudjak megoldani. Tehát fokozzák az alapszervezetek akció­képességét, hatásukat a mű­ködési területeken; növelik a vezetőségi ülések, a taggyű­lések szerepét és a pártcso­portok elé állított követel­ményeket, jobban bevonják őket a döntések előkészíté­sébe, a határozatok végre­hajtásába. A barcsi városi pártértekezlet határozata is ezt tartalmazza. A költség- vetési üzetn feladatává tet­ték, hogy »váljon alkalmas­sá a nagyobb épületfenntar­tási, -felújítási és korszerű­sítési feladatok ellátására, továbbá a mélyépítési tevé­kenység meghatározó kivi­telezője legyen.« A Barcsi Városi Tanács megszabta a költségvetési üzem idei feladatait. A párt- vezetőség a gazdasági veze­tőséggel együtt ezek szelle­mében készítette el cselek­vési programját. Ez körül­tekintően meghatározza az alapszervezet, a pártcsopor­tok, a kommunisták és az üzem valamennyi dolgozójá­nak gazdasági, politikai te­vékenységét. Szerepel köz­tük egy új kommunális te­lephely létesítése, »hogy a város mindennapi életét, fej­lődését biztosítani tudják«. Pártcsoportok és brigádok A választást követően azonnal a taggyűlés napi­rendjére tűzték az öt párt­csoport munkáját. Ezek az üzem legfontosabb részle­geiben: az építőiparban, a gépészetben, a bányánál, a szolgáltatásban és a köz­pontban tevékenykednek. A pártcsoportok patronálásával egy-egy vezetőségi tagot bíz­tak meg. Azt kérték a cso­portoktól, hogy elsősorban a gazdasági feladatok megol­dásában segítsenek és erő-, sítsék a szocialista versenyt. Azóta már néhány ered­ményt is tudnak felmutat­ni. A kongresszus és a felsza­badulás tiszteletére szerve­zett kommunista műszak­ban mind a 310 dolgozójuk részt vett. Keresetükből 40 ezer forintot utaltak át. á barcsi gyermekintézmé­nyeknek, ötezret pedig a fo- nyódi ifjúsági tábor építé­sére. A Dráva aranykoszo­rús brigád —- amelynek Fo­dor György a vezetője — kezdeményezésére mozga­lom indult az üzemben »Te­gyünk többet környezetünk és városunk környékének szépítéséért!« elnevezéssel. Ehhez mind a tizenhárom szocialista brigád csatlako­zott. Az új kommunális tele­pen korszerű öltöző, fürdő és étkezde lesz, oda kerül­nek a központi irodák is. A kivitelezést a nyáron kez­dik, s egymillió forint érté­kű társadalmi munkát vé­geznek majd a szocialista brigádok. Májusi taggyűlésükön megbeszélik a cselekvési programot. A kommunisták fórumán beszámíttatják az építőipait ’ részleg vezetőjét, s a jövőben — hasonló mó­don — figyelemmel kísérik minden fontos részlegük te­vékenységét. — Főként a nőket és a jól • dolgozó fiatal munkásokat iakarjuk bevonni a pártszer­vezet soraiba.. Erősítem sze­retnénk KlSZ-szervezetün- ket, mert az utánpótlás ne­velését elsősorban tőlük vár­juk — mondta Villant Jó­zsef párttitkár. Nincsenek még nagy ered­ményeik. A tervek, a cse­lekvési program azonban jelzi: a kommunisták kez­deti lépései biztatóak. Ssalai László Tanúsítunk... E zúttal egy regi téma űjabb változatára szeretném föl­hívni a figyelmüket. S mert kétségét kizáróan hű aka­rok lenni ehhez a témához, így kezdem: Tanúsíthatom 11 tisztelt olvasónak, hogy tanúságtételünk — jóllehet anyagi, erkölcsi és büntetőjogi felelősséggel jár — enyhén szólva nem mindig hitelt érdemlő. Más környezetben szívesen mondtam volna, hogy gyakran füllentünk, hazudunk, netán csalunk is; de mert idős emberekről és egy rendkívül humánus intézke­déssorozatról lesz szó, e kifejezéseket messze elkerülöm. A ha­mis tanúzást persze a törvény szigorúan bünteti. Ha a bíróság előtt hangzik el... Ha nem? Ugyan ki tudná tetten érni a va­lóságot? Valamikor régen szót váltottunk arról, hogy milyen lehe­tőség kínálkozik számomra, ha — Mondjuk — bizonyítanom kell: gyermekeimet .én tartom el. Fogok két ácsorgó járókelőt, akit azelőtt sohasem láttam. Ha jó napom van, meghívom őket egy magyfröccsre, és máris készségesen bizonyítják a hatóság előtt, hogy azokat a gyerekeket, akiket sohasem lát'tak, csak­ugyan én tartom el. No, de hát erről régen volt szó, s mára egy újabb változatot ígértem. Ez pedig nem más, mint hogy miként lehet „bizonyítani” 1948 előtti mezőgazdasági munkaviszonyo­mat, ha elértem a nyugdíjkorhatárt, s igényjogosultságomhoz — szerintem — nem férhet kétség. Gondolom, elhiszik: bánta-, ni senkit sem akarok. Csupán egy olyan jelenségre fölhívni a figyelmet, amely nem egyszerűen csak gondot okoz a hivatalos szerveknek, hanem sújtja vagy sújthatja a jogosan nyugdíjat élvezőket is. De előbb el kell mondanom egyet és mást az idős emberek megbecsüléséről. Az emberség nálunk nem lózung. Az emberséget tettek és gondoskodás, tisztelet, megértés, társadalmi áldozatvállalás fe­jezi ki. Nyugdíjasaink, öregjeink a megmondhatói, hogy éle­tük utolsó éveit ha nem is gondtalanul, de biztonságban tölt­hetik el. Közeli számokat mondok. 1979-ben Magyarországon 2 018 000 nyugdíjas élt, a lakosság 18,8 százaléka. Somogy még „előkelőbb” helyet foglalt el: 74 300 nyugdíjasunk volt, s ez a népesség 20,8 százaléka. Magyarán: minden ötödik somogyi ál­lampolgár nyugdijat élvezett. S ugyanabban az évben — ami­kor egyébként 700-zal nőtt a nyugdíjasok száma —, egymil- liárd-ötszázhatvanhalmillió forintot fizettek ki nyugdíjként. Erről ennyi is élég. A szocialista állam gondoskodott róla: azok se szenvedjenek hátrányt, akik az 1948 előtti időkben munka- viszonyban álltak és nincs dokumentumuk e tény bizonyítá­sára. Az 1975. évi II. törvényiben és a végrehajtását szabályozó 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendeletben — a korábbihoz képest — újabb lehetőség kínálkozott a nyugdíjjogosultság bizonyí­tására. Élnek is vele szép számmal És sokan visszaélnek... Nos, az utóbbiakról kell szót váltanunk. A rendelet sze­rint: „...szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgaz­daságban és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgo­zóknak (gazdasági cseléd, gazdasági munkás, napszámos stb.) az 1948 előtt munkában töltött idejét”. Azokét is, akik sehol sem voltak bejelentve. Mi más ez, mint a humanizmus egyik csúcspontja? Ha tehát a nyugdíjat igénylő két tanút visz a ta­nácsra, aki tanúsítja, hogy az illető munkaviszonya fennállt; hol, kinél és milyen beosztásban dolgozott, akkor a nyugdíjat megállapító szerv köteles elfogadni a hatósági bizonyítványt. A tanács viszont nem köteles meggyőződni arról, hogy a két tanú honnan tudja. így hát néhányan (néhány százan?!) ki­használják ezt a lehetőséget. V együnk egy egyszerű példát. Minden szentnek, így a nyugdíjat igénylőnek is, maga felé hajlik a keze, s a változatok közül a számára kedvezőbbet igazoltatja. Nem azt, hogy — mondjuk — részesarató volt negyven napig, hanem azt, hogy gazdasági munkás — egész évben. Micsoda különbség! Vagy a tanúk — merő véletlen — nem arra „emlé­keznek", hogy napszámos volt az illető tavasztól őszig, hanem egyszerűen csak mezőgazdasági munkás — egész évben. (Mint­ha megtudták volna, hogy a napszámosnak csak 150, a gazda­sági cselédnek viszont 365 napot ismerhetnek el évente.) Hiába, mindig tudtam, hogy rafinált nép a magyar ... Előfordult, hogy az akkor 12 éves leány gyerek (!) — a tanúk állítása szerint — mezőgazdasági cseléd volt valahol, holott többnyire ilyen korú gyerekeket — ámbár dolgozhat­tak — nem fogadtak föl cselédnek. A hatósági bizonyítvány azonban szent... Amikor kiadják, nyilvánvalóan nem tűnik föl senkinek a „tévedés”. A társadalombiztosítási igazgatóság szakembere azonban köteles a különböző megyék nyilvántar­tási osztályaihoz fordulni. így derült ki például, hogy az a ka­posvári járási asszony, aki — a hatósági bizonyítvány szerint — gazdasági cseléd volt a megyeszékhely közelében, akkor ép­pen három évig háztartási alkalmazottként tevékenykedett Barcs környékén. (Ez utóbbit korabeli OTI-bejelentés bizonyí­totta.) Mindkét irat hatósági és mindkettő hiteles. Mi a teen­dő? Legjobb esetben elbeszélgetnek a tanúkkal. Egyik azt mondja: rosszul emlékezhettem, de hát olyan régen volt A másik görcsösen állítja „vélt” igazát. (Fél a büntetéstől.) A ta­nács nem vonhatja vissza a hatósági' bizonyítványt vagy csak nagyon ritkán. Szerepe egyébként is közvetett... Nos, hát egy nagyszerű, emberséges rendelet „buktatóiról” van szó, s e „buktatók” miatt jórészt csak az állampolgári fe­gyelmezetlenség és felelőtlenség marasztalható el. De van a fentieknél visszatetszőbb példa is bőven. Emberekről, akik egymást igazolják! (Nem újkeletű módszer, legutóbb akkor hallottunk róla, amikor a mozgalmi* múltat lehetett igazolni két tanúval.) Ki tehet arról, hogy időnként feltűnik a hivata­los szerveknek : az egyik tanú á másik papíron már igényjogo­sultként írja alá a nevét. És hányszor nem tűnik föl? A nyug­díjat igénylők döntő többsége hatósági bizonyítvánnyal „iga­zolja” jogosultságát. Ugye, ismerik a nagy számok törvényét? És az utóbbi három év alatt mindössze egy följelentés érke­zett az igazgatósághoz. Kiderült, hogy az egyik tanú akkori­ban, 1948 előtt még nem is ismerhette az illetőt. Az is igaz, hogy ha a hivatalos szervek később „elérik” a tanúkat, mert kidéiül a „turpisság”, elöbb-utóbb ráeszmélnek hamis tanúr zásuk várható következményeire s vállalják: voltaképpen nem Is emlékeznek pontosan, csak azt tudják, hogy dolgozott az illető. De hogy hol meg mikor... V Ilyenkor megesik, hogy visszavonják a hatósági bizonyítványt. Mondom, megesik. El­enyésző az erről tanúskodó példa. Végtére is van egy jó rendelet, és vannak visszásságok, amelyek fölháborítják az embert. A visszaéléseket, mondjuk, úgy lehetne megelőzni, ha a tanúknak is bizonyítaniuk kellene: hol dolgoztak akkor, honnan ismerték a nyugdíj várományo­sát. Nem „rendőri keresztkérdésekre” gondolok, de legalább figyelmeztetésre, hogy a hamis tanuzast nemcsak a bíróságon büntetik. S omogybán évről évre nő a nyugdíjasok száma. A közös kasszából egyre többen „osztoznak”. Lehetséges, hogy kevesebb jut azoknak, akik tetteikkel s nem hamis tanúzással jutottak nyugdíjhoz? Elképzelhető, hogy e rossz és visszataszító módszer miatt újratermelődhetnek az alacsony nyugdíjak? Gyanítom: érdemes gondolkozni ezen, s az állam- polgári felelősségre, a tisztességre hivatkozás mellett is meg­keresni a visszaélések ellenszerét Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom