Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
-3 fiüSW' SO M OGM néplap! 1 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1980. június 4., szerda küld&tés Szerencsésen földet ért a nemzetközi űrpáros A visszatérés krónikája — Kitüntették a kozmonautákat A nemzetközi személyzet — Valerij Nyi- kolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió űrhajós pilótája és Farkas Bertalan kutató-űrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára miután a Sxaljut-6- Szojuz-35-Sxojuz-36 orbitális tudományos kutatókomplexum fedélzetén sikeresen teljesítette a közös vizsgálatok és kísérletek előirányzott programját, 1980. június 3-án 17 óra 6 perc 40 másodperckor visszatért a földre. A Szojuz-35 űrhajó leszálló egysége a Szovjetunió területének megadott térségében Dzsezkazgan várostól I40 kilométerre délkeletre ért földet. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan közérzete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut-6 — Szojuz-35—Szojuz-36 űrkomplexum fedélzetén tett hétnapos repülőútja során maradéktalanul elvégezte a tervezett vizsgálatokat és kísérleteket, melyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együttesen dolgoztak ki. A7. űrhajósok a természeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében vizuális földfelszín-megfigyeléseket végeztek, fényképezték a földfelszínt és a világóceán egyes térségeit. A felvételeket szovjet fényképezőberendezéssel, valamint a Szovjetunió és az NDK szakemberei által közösen kidolgozott MKF—6—M mintájú fényképezőgéppel készítették. Az orvos-biológiai kutatási program keretében tovább tanulmányozták az űrrepülés tényezőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatását Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zárult űrrepülés újabb példája a testvéri szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének a világűr békés célú kutatásában és hasznosításában, újabb példája a tovább* tudományos-műszaki haladásnak. Ä szovjet— magyar nemzetközi személyzet munkája nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti baráti kapcsolat fejlődéséhez. Különleges napra ébredt kedden a Szaljut—6—Szojuz—35—Szojuz—36 űrkoonp- lexum négytagú személyzete, a Moszkva környéki repülésirányítási központ, az úgynevezett kutató-mentőszolgálat. Különleges napra virradtak aJ Szovjetunió területén levő űrkövető állomások és a Szovjet Tudományos Akadémiának a világ-óceánokon és tengereken tartózkodó mérő-követő hajói. A program szerint biztosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszajuttatását az orbitális pályáról a földre, a hatalmas kutatási anyag lehozatalát, az űrhajósok és a kozjnikus szállítmány biztonságba helyezését. Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov es Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot : tisztálkodással, reggelivel, az ürkomplexum rendszereinek ellenőrzésével. A leszállni készülő páros elvégezte a Szojuz—35 rendszereinek »felfrissítését«, hiszen ezt az űrhajót — Leonyid Popov- vai és Valerij Rjuminnal a fedélzeten — április 9-én indították a földről és a következő napon kapcsolódott a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 fordulatot tett meg a föld körül. Budapesti idő szerint kevéssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcsolat jött létre az űrkomplexum és a kalinyingrádi repülésirány itási központ között. Ekkorra már megtörtént a szovjet—magyar űrpáros programjának végrehajtásáról szóló tanúsítványok aláírása és az átszállás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a kitűnő együttműködést a pályán maradó két. szovjet űrhajósnak, sok sikert kívánva nekik. Leonyid Popov és Valerij Rjumin meleg szavakkal vett búcsút a szovjet—magyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folyamatai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó saját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-óceán fölött kilépett a petropavlovszki követőállomás hatósugarából, megkezdődött mindkét oldalról a nyílászáró szerkezetek her- metizációjának ellenőrzése. A Szaljut—6 fedélzetén maradt Leonyid Popov és Valerij Rjumin programjában az elbúcsúzás után egyőrás test- gyakorlás szerepelt, majd megtették az előkészületeket a Szojuz—35 leválasztására. Miközben az űrállomáson tájolási műveleteket végeztek és ismét ellenőrizték a rendszereket, Valérij Kubászov és Farkas Bertalan felöltötte a szkafandert, az űrhajósruhának nevezett bonyolult technikai szerkezetet, amely viselőjét gyakorlatilag függetleníti környezetétől, s a külső fizikai értékektől független belső gázösszetétel, hómérséklet és légnyomás mellett bizonyos testmozgások lehetőségét is biztosítja az űrhajósnak. A Szojuz—35 leválasztására budapesti idő szerint 13 óra 47 perckor került sor, miután alaposan ellenőrizték a búvó- nyílások hermetikus lezártságát. A három perces műveletet ismét közvetítette a koz- movízió, mégpedig a Szojuz—35 kamerája segítségével. Az űrhajó hajtóművei rövid bekapcsolásukkal másodpercenként 0,3 méter távolodó sebességet hoztak létre, s ettől kezdve a Szaljut—6— Szojuz—36 űrkomplexum és a Szojuz—35 űrhajó útjai lassan elváltak egymástól. (Folytatás a 2. oldalon) m m IZGALMAS NAPOK UTÁN N yolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érkező híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este, fedélzetén magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz—36 űrhajó; Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Inter- kozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mindnyájunk szívéből szólt Kádár János, amikor így fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik honfitársunk... Köszönetét mondunk a Szovjetuniónak s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. A föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a földön üdvözölhetjük őket.” Kedden este értesültünk róla, hogy Farltas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov a „kölcsönkapott" Szojuz—35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örömünk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar—szovjet űrpáros eredményesen teljesítette feladatát a világűrben, s teljes azért, mert sikeresen hajtotta végre a leszállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a műszerek jelezték az űrhajó leszálló egységének visszatérését bolygonkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki repülésirányító központ nagytermének elektronikus faliújságja kedden délután közölt először külön-külön adatokat a fennmaradt Szaljut—6 Szojuz—36 űrkomplexumról és a nemzetközi személyzet leszálló űrhajójáról, a Szojuz—35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolckilométeres sebességgel száguldott a föld felé. A visszatérést feszülten figyelték a repülésirányító központ szakemberei, hiszen valamennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a legnehezebb feladat az űrhajósok munkájában. A televízió képernyőjén, a rádió mellett magunk is átéltük a leszállás izgalmas perceit... A szovjet—magyar űrkisérlet mérlegét most megvonni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-kutató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov—Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok eredményesen hajtották végre az előírt orvos-biológiai, gyártástechnológiai és erőforrás-kutatási feladatokat. A magyar kutató űrhajós munkájáról egyöntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szovjet űrkutatás kiemelkedő, világszerte elismert személyiségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenőmentesebben alkalmazkodott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden tekintetben állta az összehasonlítást kozmonauta társaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok összefogásának, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésüknek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó neve, a Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meggyőzően jelképezi azt a testvéri szövetséget, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együttműködése az űrkutatásban ennek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz-program megvalósításából. Magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin, mesterséges holdjain — mondotta a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál megjelent magyar párt- és állami küldöttség vezetője, Korom Mihály Bajkonurban. A világűrből érkezett hírekből azt is megtudtuk, hogy a Kubászov—Farkas páros több új magyar műszert próbált ki a világűrben, amelyet a jövőben is hasznosítani fognak a Szaljut—6 fedélzetén ... . M i tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy n: első magyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű programban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancsnokával, Valerij Kubászovval együtt sikeresen földet ért, boldogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A kazahsztáni ölelések, kézfogások valamennyiünk földi köszönetét tolmácsoltak a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért.
