Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

Évadzáró ülés, jó hanplata múlt szezon műsorpolitáká­Szégyen ha nem vigasz Jobba Gabi előadóestje Feszültség néTkűH. jó han­gulatban várta tegnap dél­előtt a Csiky Gergely Szín­ház társulata 'az évadzáró társulati ülést. Kemény mű­vészi, műszaki munka után került sor az idei záróün­nepségre. Ezt hangsúlyozta Babarczy László igazgató is, részletesen értékelve az év­adot. — A társulat — mond­ta — eredményesen dolgo­zott, teljesítette a megsza­bott előadásszámot, elérte a kijelölt gazdasági célt. A »gárda-« stabilizálódott, s ez is az eredmények sorába tartozik. Példaként említet­te a helytállásra, a magas fokú szervezettségre, a vá­rasd! vendégszereplést, ami­kor kétórai előkészítő mun­kával sikerült teljesíteni egy ráadáselőadást is. A szezont művészileg is értékesnek, eredményesnek értékelte az igazgató. Há­rom produkciót jutalma­zott a Kulturális Miniszté­rium: Lázár Ervin Berzsián és Dideki című meséjátéká- nak előadását, Bereményi Géza Halmijának bemutató­ját és John Arden Gyöngy­Varjon ez a kor nem ked­vez a tartalmas, sokoldalú emberi kapcsolatok kifejlő­désének ? Gesztusaink szegé­nyed nek, kifejezéseink esz­köztára leegyszerűsödik, túl­ságosan nagy a szerepe a hierarchiának, a különböző foi maságoknak a családban, a munkahelyen, s a társa­dalmi lét egyéb színterein. Ezek szimptómák, de való­ban adott irányba — az el­szegényedés felé — tarta­nak-e a változások? Sokat vitatkoznak ezen társada­lomkutatók, de ma még füigha lehet érdembe!! vá­laszt megfogalmazni. ’ Graham Green sem kínál receptet, valami végleges megoldást Nem is feladata. A csalóka, sokszor igen rö­vid életűnek bizonyult — de örökéletűnek hirdetett — társadalomtudományi elmé­letek helyett Green vérbeli iro módjára a valóban hosszabb életűt keresi : em­beri sorsok, jellemek válto­zásait, a lélek apró rezdü­léseit kis és nagy elhatá­rozásokat megelőlegező tör­ténéseket Az olyan ember lehetőségeit kutatja, akinek cselekedeteit nem kénysze­ríti leküzdhetetlen béklyók­ba elrendelt sorsa, a törté­nelem, s’ a társadalom sú­lyos konfliktusaiból szüle­tett végzete. Green hősei vá­laszthatnak, értelmes, eman­cipált ember módjára dönt­hetnek sorsukról. Ám e vá­lasztások végül mégis kény­szerpályára terelődnek: az ember nem légüres térben mozog, hanem olyan közeg­ben (a XX. század katakliz­nók) című drámájának ka­posvári megvalósítását. Ez önmagáért beszél ! Babarczy László beszélt a magyar színházi életről ál­talában ; ezt úgy ítélte meg, ' hogy a legtöbb társulat ra­dikálisabb, korszerűbb szín­házat vállalt a múlt évben. A következő szezonban —ez lesz a Csiky Gergely Szín­ház életében a huszonötödik — a »minőségi kihívásnak« igyekszik majd a társulat maradéktalanul megfelelni. A nyitó darab Shakespeare Szentivánéji álom című já­téka lesz ács János rende­zésében, majd a Marica grófnő következik — nem a megszokott módon — Ba­barczy László irányításával. A gyerekek először Lengyel Pál rendezésében a Sir Ga- wain és a zöld lovag című darabot látják jövőre. Dr. Balassa Tibor, a So­mogy megyei Tanács kultu­rális elnökhelyettese szintén eredményesnek értékelte az évadot, hangsúlyozva: a színház anélkül, hogy »a« kaposvári színház jellegéből vesztett volna, szélesebb né­mái, meghatározó társadal­mi folyamatok), amelyek nagyon is leszűkítik a vá­lasztás, az önmegvalósítás esélyeit. Ettől válnak izgalmassá az angol író regényei, s ez mozgatja hús-vér figuráit. Ilyen legújabb regénye is, Az emberi tényező, amely a könyvhéten jelent meg. Ismerős és mégis ismeret­len világban él, dolgozik a regény főalakja, Castle. Hír­szerző, öreg róka, Afrika- specialista az angol titkos- szolgálatban. Az író finom érzékkel kerüli meg a csap­dákat, a titkosszolgálatról a közvéleményben élő számos leegyszerűsítést, kliséket. Táviratok, jelentések, dosz- sziék, ellenőrzés — ezek je­lentik életének keretét. S ezektől szigorú távolságot tart egyszerű, csendes sza­vakból, kölcsönös megértés­ből, kiegyensúlyozottságból kovácsolódfett magánélete. Az előbbi megunt rutinmunka, az utóbbi emberi tartalmak­ban gazdag, rejtett világ. Az igazi konfliktusok a háttérben feszülnek. A szer­vezet rejtett, de a legkisebb baljós jelre teljes emberte­lenségében megmutatkozó lényege, s a szeretetteljes családi légkör, a magánszfé­ra között. Castle-t senki nem kényszeríti, talán csak épp erkölcsi érzéke, és gyer­mekkortól magával cipelt érzelmi alapállása (»én min­denért túl hálás voltam«), hogy szabad döntése alapján kettős ügynökké váljon. Anyagai egy részét rendsze­jával. örömét fejezte ki, hogy több évadnyi idő után új magyar müvet is bemu­tatott a társulat, nem is kis sikerrel. A színház jó hír­neve erősödött a vendégjáté­kokon. A gyermekszínházi fesztivál idején pedig a szer­vezői munkából, a vitákból is kivették részüket, elisme­rést kivíva. A társulat a ki­tűzött céloknak megfelelt, és biztos közönségbázisra tett szert. A színház ezen az ülésen vett búcsút két olyan mű­vésztől, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy évadok hosszú során át élvonalban maradjon »a« kaposvári színház. Olsanszky Éva Kos- suth-díjas és Kun Vilmos érdemes művész a Nemzeti Színházhoz szerződött, de Kaposváron mindig otthon lesznek. A társulattól még Koltai Judit vált meg. Ezekben a napokban Bog­láron már kezdődnek a nyá­ri színház próbái: Babarczy László rendezésében a Pa­raszt Hamlet, Ascher Tamás irányításával a Godot-ra résén átadja a szovjet tit­kosszolgalatnak... Nem politikai okok ösz­tönzik döntését, hanem na­gyon is emberiek. Felesége néger nő, s valaha a legna­gyobb kockázatok árán si­került elmenekíteni Dél-Af- rikából. A szöktetésben döntő szerepet vállalt a kommunista jó barát dél­afrikai ügyvéd. A hála, az érzelem sajátosan keveredik itt-"az apartheid éles elutasí­tásával, s a családi érdekkel. Ezért is mondja a szovjet összekötőnek: »Mi Afrikában együtt küzdünk, Európában nem.« S vissza akar vonul­ni, mert nehezen bírja már az életét átindázó hazugsá­got, a tettetést. De ebben a helyzetben ez a választás már nem lehetséges. Vállal­nia kell a lelepleződést, a szökést Moszkvába, elszaka­dást családjától, s az emig­ránssors keserű maganyát. Green magabiztos kézzel gombolyítja a szálakat kém­regényében, s újra megcso­dálhatjuk az epikus, szati­rikus ábrázolásmód mellett a drámai szerkesztésben va­ló jártasságát. A regény azonban néhány helyen »le- lappad«, fáradttá válnak dia­lógusai, hogy aztán az utol­só oldalakon teljes fényében szikrázzon föl újra az író üzenete; tartalmas kap­csolatok nélkül elvész az ember. Am a XX. század rettenetes malomkövei kö­zött őrlődő emberiségnek fo­gyatkoznak az esélyei a hu­mán tényezők életünkbe va­ló beépítésére. Cs. T. All egy váskemény kis művészasszony a színpadon, és énekel. Magyar Edith Piaf, meg inkább Gisella May ... _■ Cseh Tamás—Bereményi Géza gúnyos, keserű üzene­tét énekli: Tábori lap Kará- dy Katalinnak. Búgó, szex- ígéretű hangjába belecsuklik a fájdalom: »Posta nincs, se csillag a vállamon / Én fek­szem itt, és megy a száza­dom. I 2. magyar hadsere­gem ...« Mottó ez a dal, ha­mis fegyvermítoszú Karády- dalok ellenpontozása. »Ez lett a vesztünk« cím­mel Jobba Gabi estjét lát- tuk-hallottuk a Dorottya- szálló színháztermében. Állt egy vaskemény kis művész­asszony a színpadon, és megidézett nekünk egy kort, olyan kort, amelyben a má- konyos Karády-daloktól nem is figyeltek Radnóti jajára. Harmadik műsorát láttam. Egy csodálatos, Petőíi-ritust, egy nagyszerű Buta Au- guszt-műsort, és most ezt. »Átemelte« Fellini szövegét a fehér bohócról, aki bur- zsoá, és háborúba is küld­heti buta Augusztot — azaz az átlagpolgárt. Karády is a buta—otromba szóval: »be- palizható« — augusztok kö­zé tartozott, mondja Jobba, s valamennyien, ■ akik anda- lodni hajlamosak dalain, nem gondolva a dalipar mö­götti valóságos világra, amelyben háború dúlt, amelyben egy pökhendi ve­zérezredes 1943. január 24-i hadseregparancsában azt ír­hatta mocskolódva: »A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét...« Bakaköpenyót ledoWa fe­kete trikóban, fekete nad­rágban áll a színésznő a színpadon. A hangja furulya, de bombarobbanás is. Vo- nagló daliamé Karády-dalok I ,ellenpontozásaként napipa­rancsokat, a VKF—2. osz­tály utasításait, a cenzúra­bizottság tiltásait, Radnóti- verseket társított. A tiszta költészet tisztátalan pótlékai ezek a Karády-dalok, profit­célú álomgyártermékek. Pót­kávé, póttea és pótvégtagok kora volt az az időszak. »Gyűlölöm a vadvirágos rétet. .. Hamuadó cigaretta­vég ... Hiába menekülsz, hi­ába futsz ... Mindig az a perc a legszebb... Ezt a nagy szerelmet... Álltam a. hídon ...« Százezer katona a Donnál maradt. Aztán »buta aúguszt-énekesnőt« is Ges- tapo-pincébe rántotta a há­ború ... Qrizői a tiszta ...S - az őrző jogán me­rítettek és jóízűt kortyoltak belőle. De maradt még kí­nálásra, mások szomjoltására is... Ebből adtak és adnak mindannyiunknak a feltárok örömével, a gazdagságukat másokkal szívesen megosz­tok jóindulatával. A kapos­vári Táncsics Mihály gim­názium KlSZ-bizotlsága lapjának, a Voluntasnak jú­niusi száma részleteket kö­zöl a honismereti diákkör tanulóinak pályamunkáiból. E töredékükben is olvasmá­nyos írások — a teljes dol­gozatokkal a helikoni diák­napokon pályáztak, ered­ménnyel — értékmentésnek is mondhatók. Öröm olvasni ezeket. Olyanról kapunk hirt belő­lük, mint például a kender termesztése, feldolgozása es_ fölhasználása Osztopánban — néhány évtizeddel ezelőtt. Ha még vártunk volna egy­két évtizedet e munkafolya­matok »megörökítésével«, aligha kapnánk olyan rész­letes szakmai leírást, mint amilyen ebben a dolgozat­ban Péter Gyöngyi III. E varva kerül színre. élet (Élnek, mint a disz- zöi rétegeket nyert meg a l>. L. KÖNYVESPOLC — i Az emberi tényező Jól vette, meg kell adni. Nem dühöngött, nem szaj- házott le, még Bélára sem szólt egy rossz $zót. Fölállt, elköszönt, aztán hat évig nem láttam. A következő év őszén hallottam csak, hogy katonának ment; három év­re rá meg meséltek a tele­pen, hogy megnősült. Én ép­pen akkor 'voltam viselős Krisztikével ; sok minden iz­gatott, csak éppen az nem, hogy a hajdani fiúm há­zasságra 'adta a fejét... A Tátrába, bevallom, fél­ve utaztam. Otthon végül is a KISZ-tábor meséjét adtam el, ennek lehetett legkevés­bé ellentmondani, hiszen egy ilyen tábor jó pontnak számít — magyaráztam apámnak —, s nem mindegy, milyen káder jellemzéssel kezdem pályafutásomat ősszel a munkahelyemen . . . Az érvek s főképp az a kö­rülmény, hogy nem kértem rá pénzt, a tábor ügye mel­lé hangolták az öreget, nagy kegyesen bólintott hát, hogy rendben van, mehetek. Nem, egyszerűen nem volt boldogabb ember a földön Bélánál, amikor a jó hírt megvittem neki! Ölelt, csó­kolt, és esküdözött, hogy nem bánom meg a döntése­met; készüljek föl rá, hogy életem legszebb hete vár iram. Egyáltalán : ezekben a na­pokban alig lehetett ráis­merni a jó fiúra; nincs jobb szó rá: tombolt a boldog­ságtól. Bevallom, eléggé nyomottan figyeltem vajon hogyan viselkedik mostan­tól, hogy egyedül maradt a porondon? Hálás lesz-e ér­te, hogy szakítottam a ked­véért — vagy vetélytárs hiányában elpimaszodik. Az Útra készülődés izgalmait még ez a várakozás is te­tézte: végre is ez lesz az első külföldi utam, és tulaj­donképp itt derül majd ki : jól tettem-e. hogy Ákost szélnek eresztettem. De nem, nem kellett csa­lódnom, nem kellett semmit megbánnom. Már maga az utazás gyönyörű volt: át a Börzsönyön, át a határon, aztárj fel, Besztercebánya fe­lé, a kéklő hegyek közt. Bé­la egy Tale nevű elegáns üdülőhelyen foglalt szobát az Alacsony-Tátrában, áhon- nét remek kirándulásokat le­hetett tenni fürge kis Trab- csinkkal a környező hegyek­be. Béla arahyos volt. leste, a kívánságaimat. Az , első dél­után nagyot pihentünk, este meg, vacsora után, nagyot táncoltunk a szálló kis bár­jában. Béla cseppet felön­tött a garatra, s amikor föl­mentünk a szobánkba lefe­küdni, bizony féltem, hogy erőszakoskodni talál . .. De nem — még spiccesen is úr volt, állta az ígéretét. Meg­várta, amíg végzek a für­dőszobában, csak akkor ment be maga is. Es mi­előtt pizsamában kijött, hal­kan kiszólt, , hogy oltsam el a villanyt. Így ment ez három napig; csak a kezem szorongatta, dédelgette, amikor mellém heveredett az ágyba — de semmi többet! Az első este még megkérdeztem: No mi az, meg se csókolsz? — de oly riadtan tiltakozott, hogy abbahagytam az évődést, Ne mondhassa aztán, hogy én provokáltam ki, ha végül is nem bír magával. De állta, mondom, a szü­zességi fogadalmát, állta há­rom. napig, s talán állja mindvégig, ha meg nem szá­nom. De a negyedik este ügy ítéltem: beváltotta »sa­vát, s most már megérde­mel némi jutalmat érte. Meg aztán az idő is veszedelme­sen rohant, alig öt napunk volt csak hátra, s a sok ze­ne, tánc, a napfény, a gyö­nyörű környezet engem is felhangolt, hiába. És testi közellétéhez is csak hozzászoktam, három éjen át szorosan mellette, a széles franciaágyban. Így hát a negyedik este, a sötét szál­lodaszobában én voltam az, aki odabújtam hozzá, ami­kor láttam, hogy magától most sem bátorodik többre a kézsimogatásnál. Odabúj­tam, átöleltem, és rátapad­tam a szájára. A pizsama- nadrágot aztán, szerencsére, mar ő húzta le rólam ... Itthon a szülök örömmel fogadtak. A mama rögtön édes lányomnak nevezett, ott fogott uzsonnára, s csak annyit kötött ki : várjunk az esküvővel, amíg Béla el­végzi az egyetemet, (Folytatjuk.) All egy vaskemény kis művészasszony a színpadon, és intellektuális fölényével, villódzóan, gunyoros hangján, majd araszoló, vonszolódó versmondásával szögez ben­nünket a székhez: »Bolond, ki földre rogyván fölkel és újra lépked, / s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet«. Ismét csak Rad­nótival »oly korban« tör­tént mindez, amjkor cenzú­rázták és betiltották az idő­járásjelentést, mert »ront- haja a harci kedvet«. Gya­nús volt továbbá a kenyér, a Duna, a nyár, a ruhafo­gas, a ... halott is. A fé­lelmet harmóniának hazud­ták a búgó dalok. A vaskemény kis mű­vészasszony óriási szemé­ben iszony. És amikor éne­kelni kezdi Szilágyi Domo­kos—Selmeczi György gyö­nyörű »tiszta forrás« dalát, egyszerre világossá válik bennünk: egy kor megidé- zésével a jelenbeli felelős­ségre akar ' figyelmeztetni, az »őrzők vigyázzatok a strázsán!« — érvényes fele­lősségére. Honnan ez a kő- repesztő hangerő ebben a kicsi múvészasszonyban? »Szégyen a szó, ha nem vi­gasz, / Szégyen a vers, ha nem igaz. / Igaz vagyok, szégyentelen, / Akárcsak a történelem!« S miközben tovább dübö­rög bennünk ez a hang, 6 már ismét bakaköpenyben magánlevelet olvas föl. Egy müvelődésiház-igazgató a címzett, akivel közli : nem áll módjában Karády-em- lékműsort adni, mert szán­déka azt a kort fölmutatni, amely egymás mellé helyez­te Karádyt és Radnótit. A többi már ünnep. A ki­csi, erős művészasszony ün­neplése. 1980. június 23., es­te 21 óra 40 perc. Leskó László forrásnak osztályos tanuló gyűjtéséből kerekedett. Mondjuk-hall- juk: »Szomorkodik, mint akinek nem jutott kender­föld« — aki eddig nem tud­ta volna, ebből a dolgozat­ból meggyőződhet róla: ér­tékes, jó minőségű föld volt a kenderé, s akinek nem ju­tott belőle, megvolt az oka a búslakodásra. Mit kínál a látogatóknak a megye délnyugati részén Agneslak és annak százhar­minc f ajtaváitozatos ai - boretuma? — erről írt Moi- nár János (III. E oszt.), a negjedikes Kovácsiés Er­zsébet pedig arról tudósít, milyen a kisállattartás Vis- nyén, Hedrehelyen és kör­nyékén. Ezt olvasva szinte nem is betűket látunk, ha­nem halljuk a falu-visnyei Ban Ferencné szavait: »Ha gyöpös udvarba’ vótak a csi­bék, tátogósak lőttek. Én nem engedtem ki ükét, még­is megkapták... A kacsato- iást tik kőtti ki. Libánk ne­künk nem vöt, de a pulyká­kat is kimullattam...« S megismerhetjük egy tímár­mester életútját is a harma­dikos Fehér Éva jóvoltából: a II. osztályos Rezsonya Ka­talin pedig egy hajdani cse­léd életrajzát adja közre. Mit tudunk ma a koppány- völgyi lakodalmi szokásokról? — a harmadikos Kurdi Csil­la ismertet meg a ma már csak emlékekben élő hagyo­mánnyal: az udvarlástól az esküvőig. Olvastuk a nap­jainkban csak elvétve hall­ható köszöntőket, s hogy tel­jes legyen a kép, megis­merkedhetünk egy — nem tévedés — 1948-ban kelt móringlevéllel is, melyet a törokkoppányi vőlegény, il­letve a nagykónyi menyasz- szony szülei írtak aiá. A Voluntas csak »ízelítőt« közöl a Táncsics diákjainak értékes gyűjtéséből. Pár kortynyit a tiszta forrás vi­zéből. Ám ennyiből is kö­vetkeztethetünk rá : d hon­ismeret — ' s így a szűkebb haza és környékének kuta­tása — korántsem öncélú diákköri tevékenység. I H. F. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom