Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

Bérletek és szervezők Siker a próza is Nemcsak épületnek lehet városképi jelentősége. Embereknek is; olyanok­nak, akik valahogy mindnyá­junk ismerősei — ha csak látásból is — anélkül, hogy bemutatkoztunk volna egy­másnak, elkezdünk köszön- getni nekik. Ilyen kaposvári alapember, még ismeretlenül is ismerős a rendezvényiro­dán belül működő színházi jegyiroda vezetője. Peaig nem kaposvári »tüke« ... S mégis: a nevét alig né­hány tucatnyian tudjuk. Ki­ben gyújt kis égőt, ha azt írom, hogy Nincsevics Ja­nos? De, ha »Titának« em­lítem, mindenki bólint: hogy­ne ismerném! Tizenöt éve dolgozik a színházért, előbb szervező titkárként toboroz­va közönséget, majd jegyiro­da-vezetőként. Gazdasági igazgatók mentek — hatan is —, színházigazgatók vál­toztak — az ötödikkel dolgo­zik jelenleg — ő maradt. Ügye a kaposvári színház. — Kezdetben 800 forintos bevételért is tájoltunk — meséli. — Emlékszem; olyan talpakban jártunk, ahol nem volt kút, a színészek öltöző- jeként az autóbusz szolgált. De például Dunaújváros há­romezer helyes szabadtéri színpada sem »eredménye­zett-» akkoriban nyolcszáz forintnál nagyobb bevételt. Az volt a színházi, szervezői hőskor. A hónap felét vidé­ken töltöttük. Most a kultúr- központok már egy fél évre előre lekötik előadásainkat. Mi ellátjuk őket plakátok­kal, szórólapokkal, a befog»-' dást megkönnyítő egyeb rek­lámanyaggal. Munkatársaival — négyen vannak — a közművelődés céljainak szolgálatában áll­nak. Általában július köze­pén kezdik a szervező mun­kát, de előzetes beszélgeté­sekre már korábban sort ke­rítenek. Jó partnereik közé tartozik a húskombinát, az Egyesült Izzó kaposvári gyá­ra, a VBKM, a KISZÖV, az oktatási intézmények, így a csurgói gimnázium, a kapos­vári közgazdasági techni­kum, a szakmunkásképző, a kollégium, a kereskedelmi szakközépiskola, a tanítókép­ző főiskola, já kaposvári gim­náziumok ... — Kiss Dénes, Fábián Eni­kő, Temesi László, Pintér József, Pintér Kálmán, Both Ernő, Pápay József és más tanárok sokat segítenek ne­künk. A csurgói gimnázium például teljes bérletet vásá­rol már 12—13 év óta. A kollégisták nyolcszázan vesz­nek bérletet. A tanítóképző főiskolából négyszázhatva- nan vannak ott előadásain­kon. — Ez azt jelenti-e tapasz­talata szerint hogy kikerülve új pedagógusként terjeszte­ni kezdik ezt a »jó ragályt«? — Sajnos nincs így. Ök maguk sem járnak színház­ba, tisztelet a kivételnek. Azt is mondhatnám, hogy a pe- dagogusréteghez viszonyít­va elenyésző a színházba já­rók száma. — Egy legendával tehát kevesebb tfan-e eí?e« gyár, üzem Kaposváron, melyből az átlagnál kevesebben táto­gatják a színházat? — Többet várnánk a pa- mutfonó-ipari vállalatiak­tól, hiszen az amatőr művé­szeti tevékenységben jelent- tős szerepet játszik a Fonó- munkás Kisszínpad. Megkönnyíti munkájukat* hogy bérletszüneti előadáso­kat olyan produkciókból nem keii szervezniük, melyeknek bérletes előadásai nem vol­tak sikeresek. Ugyanakkor azonban az igazi nagy mű­vészi sikerekből több telt há­zat képesek toborozni. — Kétségtelen, hogy léte­zik egy vékony réteg, amely talán sznobságból azt állítja, hogy Kaposvár átlag közön­sége nevelhetetlen, nem ké­pes befogadni az igazi érté­keket. Hogy ez mennyire hamis beállítás, mi sem iga­zolja beszédesebben, mint éppen ezeknek az igazi érté­keknek a magas nézőszáma. — Hallhatnánk néhány bi­zonyító erejű adatot? — Csehov Ivanovját 10 402 ember látta Kaposváron. Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című drámáját 10 998-an tekintették meg. Bulgakov Bíbor szigetét 11 250-en! Ezek a művek legalább annyi, vagy több nézőt vonzottak, mint az operettek, melyek közül egyébként a Csárdáskirály­nőé a pálma, mely a tájelő­adásokkal együtt egymillión felüli bevételt eredménye­zett. Nyolcezer ember vált bérr letet évente. Évadonként nyolcezer-hétszáz gyerekné­zővel is számolnak. Ezekben az eredményekben a színhá­zi társulat munkájával együtt Nincsevics Jánosé is benne foglaltatik. L. L. Zene és nyelv Gondolatok Leonard Bernstein könyve nyomán A kíméletlen versenyszel­lem, a kötelező specializáló­dás következtében száza­dinkban ■ mintha kihaltak volna a sokoldalú művész- '“TgyéniségelC-így a szellemük teljes kibontakoztatására hajlamos muzsikusok is. Száz esztendeje még nem ment ritkaságszámba az olyan ze­neszerző és hangszeres mű­vész, aki az oktatást, az írást is hivatásának tekintette, sőt filozófiai; irodalmi vagy akar politikai kérdésekben is »lab­dába rúgott«, manapság pe­dig szinté különcnek számit az a Dietrich Fischer—Dies­kau, aki Wagnerről és Nietzschéről irt zseniális könyvet, s az a Szvjatoszlav Richter, aki nemcsak zongo­raművészként ébreszt csodá­latot, hanem festőművész­ként is. S megfejthetetlen rejtély Leonard Bernstein. Honnan merített időt, energiát arra, hogy komponistaként, pia­nistaként és karmesterként egyaránt a legnagyobbak sor rába emelkedjék, honnan merít erőt ahhoz, hogy elő­adásokat tartson, maradandó értékű esszéket írjon, publi­cisztikával és zenei ismeret- terjesztéssel is foglalkozzék? A jelenség zavarba ejt, az olvasó szédelegve kapkodja a fejét Bernstein legújabb könyvének, A megválaszo­latlan kérdés címűnek a ta­nulmányozásakor, a pedagó­giai ügyekben elkötelezett újságíró szomorú, amiért az előadások szövegének * ma­gyar fordítását csaknem fél évtizeddel az amerikai meg­jelenés után vehettük kéz­be, s szomorú mindenekelőtt azért, mert a nélkülözhetet­len alapmunka — melynek közrebocsátásáért a Zene­műkiadónak, s kiváltképpen á ragyogóan ötletes magyarí­tás készítőjének, Révész Dorritnak lehetünk hálásak — csaknem visszhang nél­kül rríaradt sajtónkban és oktatási közéletünkben. A kérdés, melyre a neves muzsikus választ keres, így hangzik: léteznek-e közös vonások az élőbeszédben és a zenében, bukkanhaturtk-e azonos kifejezési módokra a prózában és a költészetben, illetve a legelvontabb mű­vészetben? S a válaszok nyo­mán egy új tudományág jön létre, melyet Bernstein mu- ziko-lingvisztikának nevez, vagy —- a nálunk is jól is­mert amerikai nyelvtudóstól, Noam Chomskytól kölcsön­zött, még ijesztőbb kifeje­zéssel : transzformációs mu- ziko-ligvisztikának. Szeren­csére maga az elv jóval egy­szerűbb, mint az elnevezés. Mi is hát az elméiét — az úgynevezett zenei hangtan, mondattan, jelentéstan — lé­nyege? Bernstein szerint a nyelvi és a zenei kifejezés- módnak közös gyökerei van­nak, a nyelv és a muzsika ugyanazokkal a módszerek­kel építi fel, tagolja, transz­formálja, hangsúlyozza a tartalmakat. A nyelvi foné­ma megfelel a zenei hang­nak', a morféma a motívum­nak. Egy szó értéke azonos egy fráziséval, a mellékmon­dat szerepe a szakaszéval. A mondat, mint befejezett egy­ség, ugyanazt fejezi ki, amit a tétel. Egy akkordot, egy harmóniai egységet mellék­névnek tekinthetünk, mert színezéssel változtatja meg a főnév .— a téma — jelenté­sét, hangulatát. Az ige — a ritmus, mely állandó lükte­tésével, lassulásával vagy gyorsulásával hozza mozgás­ba a .»névszókat". A költői alakzatok és a zene kompozíciós elvei közt is számos hasonlóságot fedez föl Leonard Bernstein. Egyik is, másik is tartalmát veszí­tené a felsorolások, fokozá­sok, ismétlések, kiazmusok, allegóriák és szimbólumok, általában a metaforikus ki­fejezésmód nélkül. E megol­dások hiánya az irodalmat és a muzsikát egyaránt meg­fosztaná attól, ami pedig bennük a leggyönyörűbb: a kétértelműségtől, még sze­rencsésebb esetben a sokér­telműségtől. S e kényes té­ma elemzésekor válnak az előadások jóval izgalmasab­bakká rideg strukturalista eszmefuttatásoknál. Az ame­rikai zenei élet nagyszerű mindenese mindenkor kap­csolatot talál a szerkezet és az esztétikum között, bontsa bár aprócska részeire a bib­lia egy mondatát vagy Mo­zart »nagy« g-moll szimfó­niájának bevezető ütemeit, a Rómeó és Júlia egy bekezdé­sét vagy a Pastorale szim­fónia viharjelenetét, Sztra­vinszkij Petruska-balettjé- nek részletét vagy egy Dylan Thomas-verset. Hatalmas műveltsége, nyelvészeti, iro­dalmi. filozófiai tájékozott­sága, ervgiesenek higgadtsá­ga, rögtönzéseinek elképesztő és kacagtató szellemessége, általában lebilincselő egyéni­sége azokat az 'olvasókat is hozzásegíti a számos kotta­példával, kitűnő fényképek­kel, feanglemezmellékletek- kel 'kiegészített könyv élve­zetéhez, akik a nyelvtudo­mányban és a partitúra-ol- vasasban egyelőre nem túl­ságosán jártasak. A mű mégis összehasonlít­hatatlanul több. mint egy oncéiu tudományos és eszté­tikai élvezet forrása. Bern- stein remek oktatási-ismeret - teijesztési módszert is ad a zene és a nyelv interdiszcip­lináris megközelítésével. A muziko-lingvisztika új tudo­mánya és a feldolgozás mód­ja remélhetőleg nemcsak a kutatókban és az olvasókban ébreszt majd lelkesedést, ha­nem a megnyerő eljárásokra törekvő, kísérletező kedvű magyartanárokban, ének- és zenepedagógusokban is. L. A. H 004 jelentkezik Bajtársnak szólítják egymást A mentősök bajtársnak szólítják egymást. .Bajtárs indul a segítségnyújtásra, és bajtárs szól be a központ­ba a másik bajtársnak, hogy merre jár. Az Országos Mentőszolgálatnál nagyobb kiterjedésű és összefogottsá- gú szervezetet keveset lehet találni. Elsődleges feladatuk az életmentés. — Ha a mentős kimegy egy esethez, mindig úgv menjen, mintha a saját ro­konán, hozzátartozóján kel­lene segítenie — mondja Pájtli József, aki kilenc éve dolgozik mentőápolóként a marcali állomáson. A mol­nárszakmát hagyta ott sok­évi szolgálat után a mentős- ség kedvéért. — Magamat érzem a sérült vagy beteg ember helyébe, s ennek megfelelően cselekszem. Nincs »elveszett« eset. Nem­rég egy olyan szívbeteghez hívták a kocsit, akiben már alig-alig volt élet, a szívmű­ködése szinte teljesen leállt. Az , orvos tehetetlen volt, va­lóban úgy látszott, itt már nincs segítség, nem éri meg a kórházba érkezést. Azt mondtam, lesz ami lesz, megpróbálom . .. Egy hét múlva megkeresett a beteg fia. hogy megköszönje az édesapja életét. Mondtam, nincs mit köszönni, köteles­ségem volt. , Somogybán kilenc mentő- állomás működik, harminc- nyolc kocsival, mely ellá­tásra és szállításra egyaránt alkalmas. Ahogy dr. Jandó Ferenc, a megyei mentő- szervezet vezető főorvosa el­mondta, feladatukat két részre lehet osztani. A sür­gősségi betegellátás során a betegnek a legrövidebb időn belül mindent meg kell kapnia, amit jelenleg az or­vostudomány adhat. A me­gye két rohamkocsija kö2ül az egyik Kaposváron orvo­sokkal, a másik — csak a nyári időszakban — Siófo­kon a budapesti mentőszer­vezet dolgozóival látja el feladatát. A másik tenniva­ló a betegszállítás. Somogy­bán évente kétmillió kilo­métert futnak a mentőautók, s több mint hatvanezer em­bert szállítanak. Ha a 004-et tárcsázzuk, a gépi központ jelentkezik, s adja tovább a hívást a megfelelő helyre. A rádió- hálózat, amelybe egyaránt bekapcsolták a központokat és a kocsikat, 1962 óta mű­ködik. A hírközlés további korszerűsítését tervezik. So­mogybán kétszázharmincan dolgoznak a mentőszolgálat­Az eredményért tenni kell Tavaly novemberben pá­lyázatot írt ki a Mezőgaz­dasági Múzeum »A magyar mezőgazdaság diákszem­mel" címmel, középiskolá­sok számára. Mint már tu­dósítottunk róla, a pályáza­ton igen szépen szerepeltek a Kaposvári _ Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai. Az első díjasok közé tartozik a harmadikos Nagy Róbert is, aki arról írt, miért szeret­ne baromfitenyésztő lenni. Magas, szóke fiú, szerény, halkan válaszolgat. A szak- középiskola igazgatónője csak jót mond róla. — Miért szeretne barom­fitenyésztő lenni? Kiskorom óta vannak ott­hon galambok, ez édesapám hobbija. Régebben postaga­lambokkal foglalkoztunk, most már húsgalambok is vannak. Megszerettem őket... A gyerekkori élmények miatt választottam a mező- gazdasági szakközépiskolát, ez tetszett a legjobban. — Idevalósi? Mivel fog­lalkoznak a szülei? — Székesfehérváron la­kunk. Édesanyám óvónő, édesapám ellenőr a beruhá­zási vállalatnál. Otthon azonban szívvel-lélekkel ga­lambász. Télen az anyag- gyűjtésben is nagy segítsé­gemre volt, ugyanis elmen­tünk tíz nagyüzembe, kel- tetőüzemekbe, baromfi- és galambtenyésztő telepekre, . így élőben is láthattam a kisállattenyésztési munkát. — Szépek a tanulmányi eredményei. Vannak továb­bi tervei ? — A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemre szeretnék menni, ha sikerül — persze ehhez még nagyon sokat kell tanulni, nem könnyű a felvételi. — Ügy hallottam, nem­sokára Moszkvába utazik, jutalomból. — Igen, ugyanis másod­szor nyertem el iskolánk­ban a »Jó tanuló, jó sporto­ló« vándorserleget, s ezért kaptam a jutalomutat az olimpiára. — Milyen sportot űz? — Súlylökéssel foglalko­zom. Korábban az iskolához tartoztam. most a Rákóczi SE-be járok edzeni. A me­V gyei és a területi versenyt is megnyertem. Az országos verseny június végén lesz Szegeden. — Szóval hétközben ta­nul, edzésekre jár, a hét végén jönnek a versenyek, a téli szünetben pedig pályá­zatot ír. Hogyan csinálja? — Az órák befejeztével edzésre megyek, majd va­csoráig tanulás, néha utána is. Aki eredményt akar, mind ezt teszi, nem őlyan kivételes dolog — a fontos az, hogy szeresse, amit csi­nál. A dolgozat megírása sem volt »áldozat«, még ha a szünidőt fordítottam is rá. Szívesen csináltam, s az üzemekben annyi újat, érde­keset láttam! Megérte. — Barátai vannak? Jut rájuk ideje? — Persze hogy vannak, itt a kollégiumban nagyon osz- szetartunk. A hét vegén be­megyünk a városba, estén­ként pedig beszélgetünk vagy lemegyünk kosarazni a srácokkal. Együtt járunk mindenhova. M E ban. közülük Kaposváron ötvenen. Kevés azonban a mentöorvos: a megyeszékhe­lyen mindössze hárman van­nak a vezető főorvossal együtt. — A mentöorvos később teheti le a szakvizsgáját, mint a többi, s hosszabb a munkaideje, ezért kevesen jelentkeznek ide. Most le­hetővé tették az úgynevezett oxyológiai szakvizsgát, mely kifejezetten mentős, sürgős­ségi jellegű, így vonzóbb lett a pálya. A mentőtiszt új beosztást jelent szerveze­tünkben. Négyéves mentő­tiszti főiskola szükséges hoz­zá, előtte pedig két év gya­korlat, amely után mi java­soljuk főiskolára a jelent­kezőt. A mentőtisztek ha­sonló képzést kapnak; mint az orvosok, csak rövidebb idő alatt, és .kiemelten fog­lalkoznak a hirtelen lezajló esetekkel, rosszullétekkel, balesetekkel. A mentősök között igen sok a fiatal. Mi hozza őket erre a nehéz pályára? — Főleg mentőtisztnek je­lentkeznek, mivel hasonlít az orvosi pályához. De jön­nek olyanok is, akik egész­ségügyi szakközépiskolát végeztek, % közelebb kerül­tek a munkánkhoz. Aki or­vosi egyetemre készül, az itt megtanulhatja az alapokat. Tapasztalatokat szereznek, ügyesek, érdeklődőek, szíve­sen vesznek részt minden akcióban. — A gépkocsivezetők mennyit értenek a mentés­hez? — Mentőautó vezetőjének lenni különleges feladatot jelent. Az éves továbbkép­zési anyagunkban mindig szerepel olyan tanfolyam, melyet a gépkocsivezetőknek szervezünk. Megtanítjuk a mentési munka alapjait, a sérülések ellátásához szük­séges legfontosabb tudniva­lókat. Néhány régi gépkocsi- vezető az évek során olyan gyakorlatra tett szert, hogy a fiatalabb mentősöket melléjük osztjuk be gyakor­latra. Szeretnek itt dolgoz­ni, hiszen változatos, érde­kes munkát végeznek. — A megye legfiatalabb mentőállomása Marcaliban található. Hogyan vált be az új létesítmény? — Marcaliban a mentés­nek »történelme" van. Az első dokumentum 1901-re vezet vissza, amely szerint abban az évben alakult a városban az önkéntes men- tőegyesület. A felszabadulás után egy kastélyba költöz­tek a kórházzal együtt, az épület azonban az évek múltával korszerűtlenné vált. Az új állomást éppen két éve, 1978 júniusában adtuk át. Az ötmillió forint értékű épületben megtalálható minden, ami a legmoder­nebb mentőállomáshoz szükséges. A szociális helyi­ségeken kívül építettünk kü­lön műszaki blokkot, mely­ben szervizműhely is talál­ható. A garázs mellé fertőt­lenítőhelyiség került. Az úgynevezett első soros tar­tózkodóból a hívás után egy percen belül indulnak a ko­csik, teljes készültséggel. — A közúti balesetek szá­ma nyáron megnövekszik. Különösen a Balaton kör­nyékén történik sok szeren­csétlenség ... — A hetes és a hatvan­nyolcas út kereszteződése Balatonszentgyörgynél szin­te állandó helyszínünk. Ta­valy nyáron is volt ott olyan karambol, amelynél nyolcán súlyosan megsérültek, és egy ember meghalt. A nyári idény a mentősök legnehe­zebb időszaka. Több a köz­úti baleset, s előjönnek bi­zonyos nyári betegségek, mint amilyen a szívbetegek­nél a meleg miatt keletkező rosszullét, vagy a táborok­ban, kempingekben ’az étel- mérgezés, de gyakoriak a vízparti sérülések is. Több figyelmességre, fegyelme­zettségre lenne szükség, és a mi munkánk is könnyeb­bé válna... Ambrus Ágnes 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom