Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

Fokozódó szakmai igénye A közelmúltban, mikor a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem vezetői a megye irányítóival találkoztak, töDb szakterületre vonatkozóan is elhangzott: megyénkben nö­velni kell a beiskolázást; a szakmai hozzáértést minden szinten emelni kell. , Ezt a megállapítást támasztják alá az üzemekben mind több helyen-.hallottak: »egyre job­ban érezzük a specialisták hiányát.« Egy új tervidő­szak feladataira készülve el­engedhetetlen annak szám­bavétele, hogy milyen felké­szültségű emberekre van szükség a célok eléréséhez. Megyénk mezőgazdaságá­ban tavaly több mint ezer­négyszáz felsőfokú végzettsé­gű szakember dolgozott. Ez az összességében nem rgssz ellátottságot mutató, adat azonban igen változatos hely­zetet, szakmánként is, szekto­ronként is nagy egyenetlen­ségeket takar. Például orszá­gos összehasonlításban is jó­nak értékelhető, hogy me­gyénkben haromszázötvenöt agrármérnök dolgozik — sok gond okozója viszont, hogy ezek negyven százalékát — százhatvámkét személyt — az allami gazdaságok és a társu­lások foglalkoztatják, 3 a meghatározó szektort jelentő nyolcvankét termelőszövet­kezetben csak százkilenc- venhárom agrármérnök van. Ezt a helyzetet csak tovább súlyosbítja a szövetkezetek közötti szóródás- Más oldal­ról: amíg viszonylag elfo­gadható az ellátottság nö­vényvédő szakmérnökből, növénytermesztő és állatte­nyésztő üzemmérnökből ■— kevés a közgazdasági, a pénzügyi és a műszaki szak­emberek száma. Részben ezeknek a té­nyeknek alapján, részben pedig a termelési feladatok­kal összefüggésben elkészült megyéikben a mezőgazdasá­gi szakemberek képzésének, továbbképzésének hosszú tá­vú programja.. Valójában az igények és a lehetőségek »álltak egymás mellé« eb­ben a programban, arra irá­nyítva a fi gyeimet, hogy me­lyik szakterületeken van szükség az átlagosnál is több erőfeszítésre a kellő szak­mai hozzáértés biztosítása érdekében. Nézzünk néhány példát. A megye gazdaságai és az in­tézmények az idén és a kö­vetkező tervidőszakban száz­negyvennégy agrármérnö­köt kívánnak múmiába állí­tani — a nappali képzés ke­retében, az eddigi gyakorla­tot folytatva, nem elégíthető ki ez az igény. Ugyanez a helyzet a gépészmérnökök­kel, a növénytermesztő üzemmémöikökkel, a közgaz­dasági egyetemet és pénzügyi főiskolát végzettekkel, ugyan­is az igények messze túlnő­nek az eddigi gyakorlat sze­rint évente munkába állók számán. A középfokú szak­emberek tekintetében a mér­leg hasonló gondokat jelez, és ugyancsak nagy hiányok mutatkoznak kertész, nö­vénytermesztő gépész és ál­lattenyésztő szakmunkások­ból. Emellett néhány szakte­rületen — növényvédő, ál­lattenyésztő üzemmérnök, középfokú állattenyésztési szakirányító, erdészeti szak­munkás — biztosított . az üzemek várható igényeinek a kielégítése. Ez az elemzés, melyet a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya mellett működő megyei ' to­vábbképzési bizottság készí­tett, időben rávilágított ar­ra, hogy hol »szorít a cipő«, melyik területeken kell ha­tározottabb, szervezettebb és céltudatosabb lepeseket ten­ni a szükséges szakember-, szakmunkás-létszam biztosí­tására. Ahogy a keszthelyi egyetem és a megye vezetői­nek említett tanácskozásán is elhangzott, ebben a mun­kában sokaknak van és lesz feladatuk. Az üzemeknek éppúgy, mint a felügyeleti szerveknek vagy az oktatási intézeteknek. Csak összehan­golt, közo» lépésekkel érhető i* * Mart» Alkalmazkodva, rugalmasan 30—35 mázsa búza-, 45— 50 mázsás kukoricahozarri, tehenenként 2400 liter körü­li tejtermelési átlag. Önma­gukban véve alig közepes termelési eredmények ezek, melyekkel azonban akár nyereséges gazdaság is le­hetne a sávolyi. A szerény eredményeket ugyanis ha­sonlóképp szerény termelési költségekkel érik el. A tej­termelés például, e máshol rég ráfizetéses szinten is szép nyereséget hoz. Egy li­ter önköltsége 6 forint 90 fillér. Mi hát az oka, hogy még tavaly is hárommilliós vesz­teséggel zártak, s hogy az. idei remények netovábbja csupán az alapegyénsúly le­het? Egyetlen vezető sem/ tagadja Sávolyon, hogy nagy része van ebben a viszony­lag/ alacsony szintű munka- fegyelemnek, a szakember­gondnak és a máig sem tel­jesen egységes vezetésnek. A veszteségek eredője azon­ban mégiscsak az, hogy 1972 —75 között erőn felüli be­ruházások történtek. Megle­het, része volt ebben annak is, hogy az akkori vezetők nem mérték föl pontosan a reális lehetőségeket. Könnyű volna azonban utólag csupán ezzel megmagyarázni á máig ható terheket. A hetvenes évek elején egyszerűen a levegőben volt, hogy fejleszteni kell, kor­szerűsíteni bármi áron. Az új technika bűvöletében él­tünk akkor, mire pedig a hetvenes évek végére átala­kult a »korszerűség« fogal­ma, addigra már álltak a csupa üveg, • csupa csempe telepcsodák, vagy az olajat habzsoló szárítótornyok. Ahogy annyi más helyen, Sávolyon is tehenészeti szak - telep épült, és — a mind­össze 1500 hektárnyi szántó ellenére — Bábolna szárító. Ez utóbbit kezdetben még csak ki tudták használni úgy, hogy bérszárítást vállaltak. A mai olajárak mellett azonban már önköltségi áron sincs jelentkező, sőt az is megfontolandó, milyen mér­tékig szárítsák saját termé­nyeiket ... A torony pedig áll, mint valami félresikerült emlék­mű. Van azért jó oldala is en­nek az öt év előtti »eladó­sodásnak«. E pénzügyi ter­hek és a nyomukban járó veszteséges évek, ébresztet­ték rá a gazdaság irányítóit — magas ár egy tanulságért —, hogy a gazdálkodás szer­kezetét végre hozzá kell iga­zítani az adottságokhoz. Kétségtelen »hátrány«, hogy földjeik aranykorona értéke hajszállal haladja meg csupán a gyönge adottságú gazdaságokat a közepesektől elválasztó határt, így olyan kedvezményektől esnek el, melyeket aligha pótol az a néhány tizednyi »aranyko­rona« többlet. Ennek örökös hangoztatása — s ezt jól tudják a sávolyi szakembe­rek — legföljebb együttér­zést ébreszt, de semmit sem old meg. Mi ad , hát esélyt a gazda­ságnak a kilábalásra? Elsősorban az, hogy össz­területükhöz képest egyedül­állóan nagy, 1400 hektárnyi gyeppel rendelkeznek. Szá­mottevő előny ez egy gaz­daságban, melynek jövője döntő részben a tehenészet nyereségességétől függ. Ä te­heneket itt abrak nélkül is eltartja a legelő: èz a vi­szonylag alacsony önköltség Hasznosítsák a tanultakat! Tanévzárás a pártiskolán Ismét lezárult a megyei pártiskola történetében egy jelentős időszak. Gyarapodott azoknak a kommunistáknak a száma, akik egyéves, illet­ve öthónapos tanulás után tüdásban, ismeretekben gya­rapodva térnek vissza a pártszervezetekbe. A 'tegnap végzettek között örvendete­sen sok a fiatal: nők, férfi­ak, akik csak néhány éve kerültek a párt soraiba, többen közülük a legutóbbi vezetőségválasztáskor vala­milyen párttisztségbe. őket köszöntötte dr. Nagy Lajos, az Oktatási Igazga­tóság igazgatója. Dr. Hor­váth Sándor, a megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztályának ve­zetője mondott beszédet. — Olyan időszakban vé­gezték el a pártiskolát, ami­kor megkezdődtek az MSZMP XIE kongresszusá­nak előkészületei, a járási, a városi és a megyei pártér­tekezletek, majd pedig le­zajlott a kongresszus. Nem­rég választották meg az országgyűlési képviselőket és a tanácstagokat. Ez a kö­rülmény is növeli pártiskolai tanulmányaik jelentőségét: fontos, hogy a tanultakat legjobb tudásuk szerint hasznosítsák majd a párt­élet különböző területein, a magasabb követelmények­nek megfelelően. Ehhez, meggyőződésem szerint, megszerezték az alapokat. Napjainkra a nemzetközi helyzet bonyolultsága es éle­ződése, az ideológiai harc erősödése a jellemző. Nehe­zebbé 'vált a világ dolgai­ban való eligazodás. Ezért minden eddiginél fontosabb a tudás és a tudatosság, az ideológiai tisztánlátás, a magas fokú politikai mű­veltség, az elvekkel össz­hangban aií© k*íy«* gya­Dr. Horváth Sándor ezt követően a pártiskoiára való jelentkezés és a tanulás fon­tosságát hangsúlyozva ezt mondta: — Megismerték a marxis­ta politikai gazdaságtan és filozófia, tanításait, a nem­zetközi és a magyar mun-' kásmozgalom történetét, foglalkoztak a pártélet kü­lönböző kérdéseivel. Meg­győződésem : a tanultakat oly módon sajátították el, hogy azt mindennapi tetteik­ben alkotó módon tudják majd hasznosítani. Ez gaz­dagította gondolkodásmód­jukat, szilárdította és mé­lyítette kommunista elkötele­zettségüket. Nem egyszerűen tananyagot tanultak, hanem egy olyan eszmét tettek ma­gukévá, amely korunk leg­hatalmasabb és legprogresz- szívabb eszméje. A megyei pártbizottság osztályvezető­je hazánk, megyénk fejlődé­sével, eredményeivel is en­nek igazát bizonyította, majd azokról a feladatokról szólt, amelyek a XII. kongresszust követően kommunistáinkra, egész népünkre várnak. Beszédét — átadva a me­gyei pártbizottság üdvözle­tét — így fejezte be: — Kérjük és várjuk, hogy frissen szerzett tudásukat szükebb hazánk, Somogy me­gye javára fordítsák. Erre kérte a búcsúzó part- iskolasokat dr. Nagy Lajos igázgató is, hasznos taná­csokat és javaslatokat adva a munkához. A hallgatók nevében Sza~ bó Endre, a pártiskola ön- kormányzati bizottságának elnöke, a tabi Béke Tsz fia­tal agronómusa mondott kö­szönetét a tanároknak lelki- ismeretes munkájukért, s megígérte: a partiskolán ta­nultakat alkotó módon ka­matoztatják mindfennapi Runl âjukbâa, magyarázata. Az idei tervük 2700 literrel számol. Ugyancsak nyereségszer­zési lehetőség a mellék­üzemági termelés. A Mecha­nikai Művek marcali gyárá­nak készítenek olajkályha-, illetve szerszámosláda-al­katrészeket. A 25 dolgozót foglalkoztató kis üzemtől az idén 3 milliót várnak. Milyen elképzeléseik van­nak e tevékenység bővítése­ié? A kérdés nyomán kiala­kult beszélgetés megmutatta, ez nem is olyan egyszerű. Volt idő, mikor a gazdasá­gok válogathattak volna az ipari üzemek ajánlatai kö­zött. Akadtak is tsz-ek — igaz, köztük csak kevés so­mogyi —, amelyek ezt a »rosszallás« ellenére is meg­tették. Ma már mindenki szorgalmazza a nyereséges­ség javításának ezt a mód­ját, csakhogy időközben el­fogytak az előnyös — nem beruházásigényes — lehető­ségek. A későn ébredők (vagy ébresztettek ?) között van a sávolyi tsz is. Újabb ok ez, hogy mindent megte­gyenek az alaptevékenység eredményessége érdekében. Néhány apró jelből ítélve a rugalmasság immár Sávo­lyon is alapkövetelmény. A múlt év végi számítások azt mutatták: a sertéstartás — a gazdaság adottságai közt — nem kifizetődő. Fölhagy­tak hát a hizlalással. Meg­tartották azonban a kocákat. »Jöhet egy piaci szélirány­változás, és akkor néhány hónap alatt újraélesztjük az ágazatot...« Jóllehet kissé megkésve, adottságaihoz igazítja gaz­dálkodását a tsz. Ha a tag­ság mindent megtesz, s ha végre a határ is megtartja ígéretét (az idén először kül­ső segítség nélkül akarják betakarítani a minden ko­rábbinál jobbat mutató ter­mést), a kis megyesarki gaz­daság neve — Új Élet — végre nem csupán a célt fe­jezi majd ki. B. F. Mennyit éra könyv? MAI I KOMMENTÁRUNK A könyvhéten felállított sátrak előtt és az üzletek­ben gyakran hallhattuk a hol higgadtan, hol kifaka- dásszerűen elejtett megjegy­zést: drágultak a könyvek. Az állítást a könyvhét után készített országos »gyors­mérleg« sem cáfolja: kide­rült, hogy jóval többet köl­töttünk a szépliteralúra és a tudományos irodalom érté­keire, mint tavaly, mégis kevesebb példányt vásárol­tunk. A könyvek árának emel­kedése nyilván senkit sem ért váratlanul: régóta tudjuk, hogy emelkedtek a nyomdai költségek — mind az ener­gia ára, mind a munkabé­rek —, s a papír ellenértéké is változott. Néhány hete fe­lülvizsgálták a szerzői ho­noráriumokat és a fordítá­sok díját is — ez utóbbi a kétszeresére emelkedett —, tehát a folyamat várhatóan folytatódik. A kulturális cikkek árának állami támo­gatása erkölcsi szempontból sem feltétlenül helyeselhető egy olyan országban, mely­nek lakossága évente csak­nem kilencmüUárdot költ dohányra, kávéra, italra. Igaz, hogy a könyvek árá­nak növekedése éppen azo­kat o, rétegeket sújtja, ame­lyek a műveltség legelszán­tabb »fogyasztói«: diákokat, fiatal munkásembereket, kispénzű, pályakezdő értel­miségieket, akiknek ily mó­don le kellene mondaniuk a könyvek birtoklásának élve­zetéről, mert — lakásra gyűjtenek. Netalán azt a közgazdáéz-érvelést fogad­juk el, melynek lényege: a könyv ma már bizonyos ré­tegeknél dísztárggyá, stá­tuszszimbólummá vált, en­nek támogatására pedig ná­lunk gazdagabb országokban sincs mód? Nos, viszonyunk n könyv­höz valóban különböző, az érdek pedig a szocialista or­szágokban is a gazdaság fontos mozgatóereje — nyil­vánvaló tehát, hogy mindkét érvelésben elfogadható igaz­ságmag rejlik. A kompro­misszum keresése közben könyvkiadásunk egyik jelen­tékeny fogyatékosságára bukkanunk: az otcsó zseb­könyvek viszonylagos hiá­nyára. Nyugaton, de az NDK-ban és Csehszlovákiá­ban is immár rendszerint kétféle kiállításban jelenik meg egy-egy mű, s ki-ki megvásárolhatja, erszénye vastagsága szerint, a félbör- kötésűt — vagy a papírba füzöttet. Hazánkban eddig csupán a Zeneműkiadó vál­lalkozott erre a kettős meg­oldásra az Orfeusz- könyve k közrebocsátásával; az olcsó zsebkönyvsorozatok rend- szerés utánpótlását pedig jószerével csupán a Magve­tő tekinti hivatásának, nem számítva az Európa és a Szépirodalmi egy-egy kezde­ményezését. Am e szériák is csupán a kortárs hazai és világirodalommal látnak el bennünket: a magyar és a külföldi klasszikusok írásai­nak megvásárlása szinte le­hetetlen olcsó áron, á szak­könyvekért pedig többnyire igen nagy összegeket kell — vagy kellene — kifizetnünk. A gazdasági érdek és a szellemi igények összeegyez­tetése tehát csupán egyet­len módon lehetséges: a ki­adói politika rugalmasságá­nak, alkalmazkodóképessé­gének fokozódásával. Ennek elmaradását sok-sok tudás­vágytól hajtott, de egyelőre szerény keresettel • rendelke­ző fiatal és a sokgyermekes családok tízezrei si ny lenék meg. L. A. Műbőr zakók gyártását kezdték meg a Somogy Ipari Szö­vetkezet böhönyei konfekcióüzemében. Ötezer darabot ké­szítenek többféle színben — a Tritex-nek. Hiánycikk a kiskereskedő A jobb ellátásért Kaposváron 86 magánkis- kereskedő dolgozik a lakos­ság jobb ellátásáért A me­gyeszékhely 2,5 milliárdos kiskereskedelmi forgalmá­ból rájuk évenként húszmil­lió forint jut. — Sok-e a kiskereskedő Kaposváron vagy kevés? — kérdeztük Hortobágyi Istvannét, a K1SOSZ megyei titkárát. — Ha a számokat nézzük, azok növekvő tendenciát mu­tatnak — mondta. — Egy évvel ezelőtt ugyanis 72-en voltak; az újak nagy része azonban tollkereskedő, ők pedig korábban nem tartoz­tak a szervezetünkhöz. Sze­rintem sokkal több kiskeres­kedőre volna szükség: sok még az ellátatlan terület, fő­ként a varos külső részein, — Mely szakmákban tevé­kenykednek leginkább ? — A zöldség—gyümölcs­kiskereskedők vannak a leg­többen: tizenötöt 'tartunk nyilván. Közülük azonban talán négy-öt árusít csak korszerű körülmények között a város valamelyik pontján, a többinek a piacon van a fetaudja. Néhány idősebb kis­kereskedő csupán mákot vagy dióbelet árusít, az ő forgalmuk tehát aZ ellátás szempontjából nem számot­tevő. Rögtön utánuk a divatáru- kereskedők következnek — szám szerint tízen. Erre a szakmára egyébként két éve nem ad ki iparengedélyt a városi tanács, mivel »telítve van« a piac. — Kiket látnának szívesen a kiskereskedők között? , — Örömmel vennénk, * ha valaki kisvendéglőt nyitna : ez élénkíthetné a' versenyt az állami és a szövetkezeti vendéglátással szemben. A vendég is jól járna, s bizo­nyos vagyok benne, hogy a tulajdonos sem fizetne ra. Több százezer forintos beru­házásra lenne azonban szük­ség, es a megfelelő helyiség hiánya is gondot okozhat. — Hét magántulajdonban levő vegyeskereskedés van a városban. — Bizony, ilyen üzletből is kellene meg néhány. Nincs megoldva a használt cikkek s főleg a bútor vetele meg eladása, pedig a lakosság ‘Szempont^abol erre >» ség volna. S az egész me­gyében csak egyetlen cipő- kellék kereskedő dolgozik ! Már elérte a nyugdíjkorha­tárt, és nincs, aki átvenné tőle az üzletet. Mi kértük többször is, hogy ne hagyja abba a munkát... — Milyen új üzletek nyíl­tak, illetve nyílnak mosta­nában? J — A Széchenyi téren nem­rég egy barkácsboltot ren­deztek be, és nemsokára egy horgászfölszereléseket árusí­tó szaküzlet nyílik az észak- nyugati városrészben. Ennél azonban jóval több üzletre volna szükség. A divatáru- kereskedésen és a pecsenye­sütőn kívül' szinte minden kereskedelmi tevékenységre kiváltható iparengedely. An­nal inkább fontos ez, mivel a kiskereskedők többsége idős ember, s néhány év múlva nyugdíjba mennek. U. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom