Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
AZ IFJUSÆGftIKJUSAG FÜUSAG«IFJÜSÄG«IFUÜSÄG FJUSäGVELETE Unatkozó fiatalok A már-már szereotip szó- társítás kétségtelenül nem született véletlenül Tételes hibája mégis, hogy általánosításra buzdít. Ha számba vennénk, hogy a fiatalok hogyan gazdálkodnak az idejükkel, alighanem örömmel sommázhatnánk: a többség tudja mit, miért csinál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az unatkozó fiatalok, s fentiek nyomán a tétlenségnek különböző megnyilvánulásai nem igénylik a társadalom figyelmét, segítségét. Senki sem születik semmittevésre. Nem konzultáltam ugyan Czeizel profesz- szorral, mégsem hinném, hogy az unalomnak, mint egyetlen időtöltési alternatívának génjei lennének. Ahogy az sem vitatható, hogy jónéhány felnőtt sem t;ud mit kezdeni a szabad idejével. Az viszont valószínű, hogy az unatkozó felnőttek ifjúkorukban tettek szert eme nem könnyen orvosolható micsodájukra. Az unalom afféle »pót- cselekvés« mindenféle hasznos tevékenység ellen. Mint az aluljárókban ácsorgás vagy a fiatalok körében is mind népszerűbb italozás. Lecövekelnek valamelyik téren, s valami belső parancsszóra egyszer csak cikizni, . később inzul- talni kezdik a foglalatosságukban, kikapcsolódásukban örömüket találókat. A példa nyilván szélsőséges, hiszen szép számmal unatkoznak körülöttünk szelíd, a légynek sem ártó fiatalok. Köztük sokan olyanok, akik sokáig vártak arra, hogy bevonják őket valamibe, s mert ez nem történt meg — ezért a sün- disznóállás. Az ilyen srácok a legingergazdagabb környezetben is ásítanak, s blazínt képpel vallják: őket Barbarelia Jane A címben említett. név — nem valódi Csupán egy valós (Jane) és egy ugyanerre a személyre kisza- DOtt filmbeli szereplő neve: Barba- rella. Aki ezek után sem tudná még, hogy kiről van szó, annak segítek: békeharcos- ivént fölemelte nangját az elnyomott indiánokért, a megalázott és meggyalázott négerekért ; szót emelt az embertelen és igazságtalan vietnami háború ellen... Élete a világot jelentő deszkákon, majd a filmiparban úgy indult, mint annyi más jelentős, vagy épp csak felszínes sikereket elérő színésznőé. Illetve azért volt egy lépésnyi előnye: a neve. Azt ugyanis már jól megtanulták apjáról és később bátyjáról is, akik mindketten jeles színészek voltak már Jane színrelépése előtt. Mert hiszen Jane-ről van szó, a Fonda család leányáról. Először vidéki színpadokon kapott ki- sebb-nagyobb szerepeket, majd lassan bevonult a filmiparba. Csinos, fiatal arca ártatlanságot sugárzott. Első jelentősebb filmje a Vad élet címet viselte, s meghozta számára a közönség elismerését S aztán jöttek sorra a filmek: Cat. Ballou, Barbarella, Vihar Délen, Mezítláb a parkban, A lovakat lelövik, ugye? Időközben férjhezmerrt Roger Vadim francia filmrendezőhöz, aki előtte már sztárt „faragott’* Brigitte Bardot- ból, s megpróbálkozott például Catherine Deneuve filmcsillaggá emelésével is. Politizálásával, merész véleménynyilvánításával megszerettette magát az amerikai haladó erőkkel, s meggyűlöltette magát a felső tíz-húsz-harminc- ezerrel. Közelebbről megismerkedett a baloldali mozgalmakkal, sőt a bilincs szorításával is. Egyik legismertebb filmje nálunk A lovakat lelövik, ugye? 1970-ben készült, s Jane egészen kiváló színészi teljesítménnyel rukkolt elő. A hollywoodi ítélők viszont nem akarták tudomásul venni az Oscar-díj kiosztásánál. Egy év múlva már ők sem tehettek semmit: Fonda a Klute című filmből nyújtott alakításáért végre megkapta a kardmarkolatra támaszkodó férfi aranyozott szobrát, az 1929-ben alapított Oscar-dí- jat. Serdülőkorom legkedvesebb színésznője volt Jane, ezért dobbant meg a szívem a télen, amikor az egyik könyvesbolt kirakatában megláttam Peter Jacobs könyvét, amelynek címe: Mert én Jane Fonda vagyok. Kissé megkésve minden fiatalnak ajánlom ezt a könyvet Gy L. A SIÓFOK ES VIDÉKE AFÊSZ a nyári szezonra konyhai segédszemélyzetet fölvesz a zamárdi Kéktó étterembe. Jelentkezni lehet az étterem vezetőjénél. (43093) bizony az égvilágon semmi nem érdekli. Vagy ha mégis, azt gondosan eltitkolják, lévén, hogy így követeli a galeriszellem. Az unatkozó ember csak azt csinálja lűeg, ami a legszükségesebb. Legföljebb csak arra ügyel, hogy ne jegyezzék a sereghajtók között. És itt van a kutya eltemetve: olyan munkát végez, amivel kezdettől nem vállal semmilyen közösséget! Elszegődött és kész. A vándormadár — legalábbis kezdetben — azért cserél gazdát, hogy valahol úgy istenigazából maradásra bírják. Később már viszi a tehetetlensége. A feladatától állandó lázban, tettvágyban élő ember szabad idejében is matat valamivel, bütyköl, s még legalább két egyenértékű szenvedélye van. Vonaton olvas, s olyan embereket von maga köré, akik hasonló intenzitással élnek, mint ő. Tulajdonképpen ilyen nyitottan, a mestermunka elvégzésének igézetében kellene belépnie minden fiatalnak abba a bizonyos nagy életbe. Nemrégiben a nyári munkát vállaló diákokkal beszélgettem — négyből három munkavállaló nyolcadik osztályt végzett tanuló csak a pénzért vállal néhány hétre munkát. Persze akadtak szép számmal olyanok is, akik nyíltan papírra vetették, hogy szeretnének tájékozódni, megismerkedni a munkás-életformával, s lehetőség szerint több szakmával, hogy érettségi után ez megkönnyítse majd a pályaválasztásukat. Tetten érni azt a pillanatot, amikor egy fiatal ember elveszti az érdeklődését—, ami alkalmasint egy hosszan tartó, néma segélykiáltás is lehet, csak éppen nem hallja meg senki — jóformán lehetetlen. Az azonban igenis észlelhető, ha valaki kezd elszakadni a közösségtől, világa beszűkül, társ- talan, kapcsolattaian. A játszótéren, ahová a gyerekeim óvoda után nagy csatakiáltással rohannak, törzstag egy rabiátus anyuka, aki egyfolytában azt harsogja pöttömnyi lányának: játsszál már kicsikém! Mintha néhány éves korban nem ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. K. P. Falun nagyobb szükség van a fiatalokra ,ü" Egy nemrégiben készített fölmérés tanúsága szerint a Mechanikai Művek Marcali Gyárában mintegy négyszáz KISZ-korú fiatal dolgozik. Közülük azonban csak százan tagjai a gyár alapszervezetének. »Nálunk nagyon sok az olyan, fiatal, aki a környező községekből jár be dolgozni Marcaliba. Szabad idejének nagyrészét tehát otthon, a falujában tölti. Ha vége a munkaidőnek, rohannak a buszra, esetleg elmennek vásárolni. Nagyon jelentős esemény vagy érdekfeszítő rendezvény kedvéért maradnának bent a gyárban...« — mondta a KISZ-vezetőség egyik tagja, amikor megjegyeztem, hogy a létszámhoz viszonyítva nincs sok tagja az ( ifjúsági szövetségnek. Később még hozzátette: »Ennek a száz KISZ-tagnak a 35 százaléka szintén vidékről jár be«. — Milyen a fiatalok helyzete egy olyan kis faluban, mint Nikla? — kérdezem Hársházi Máriát; aki könyvelőként dolgozik a gyárban, s szülőfalujából — ahol KISZ-vezetöségi tag — naponta busszal jár be Marcaliba. — Az a legfőbb gondunk, hogy kevesen vagyunk. A fiatalok az apró településekről igyekeznek elvándorolni. Nincs, aki otthon tartsa őket. A mi alapszer- vezetlinknek például huszonhárom tagja van. Kicsi, de válogatott csapat, ezért sok mindent lehet csinálni velük. Hársházi Mária két évvel ezelőtt végezte a közgazda- sági technikumot Kaposváron. Amikor hazatért, s munkába állt, hiányzott neki a közösségi élet, amelyet a kollégiumi évek alatt megszokott. Idős szüleitől nem kívánt elszakadni, Marcaliba betelepülni egyelőre nem szándékozik; így aztán maradt az egyetlen kínálkozó megoldás : csatlakozott s helyi fiatalokhoz. — Az utóbbi években voltunk néhámyan, akik tanumányaínk befejezése után visszajöttünk a falunkba — folytatja. Mindnyájunknak hiányzott a társaság, s szívesen csatlakoztunk az itteni fiatalokhoz Igazán nem szeretném, ha dicsekvésnek hatna, de azért léptem be a niklai KISZ-alapszervezetbe és nem a gyáriba, mert úgy éreztem, ott nagyobb szükség van rám. És azt hiszem, egy-két társamról ugyanezt mondhatom el. Ezen kívül egy kis büszkeség is hozzájárult a választásomhoz: Nikla neve Berzsenyi révén sok ember fülében ismerősen cseng. — Hol tudnak összejönni a niklai fiatalok? — Van egy kis klubunk a művelődési házban. Ott tartjuk a rendezvényeinket. Máshol nem is igen tudnánk találkozni, mert szórakozási lehetőség úgyszólván nincs is a faluban. Nincs presszónk, nincs mozink, még egy zenekar sincs a környéken. Jó ideig a diszkót sem engedélyezték, mert egyszer verekedésbe fulladt. A KlSZ-szerve- zet mindent megtesz a fiatalok kultúrált szórakozásáért, művelődéséért. A lehetőségeink persze korlátozottabbak, mint mondjuk egy városi alapszervezété. — Kitől kapnak segítséget? — A községi szervezetek, intézmények mindenben támogatnak bennünket, és természetesen sok segítséget nyújt a marcali városi KISZ-bizottság, ugyanis hozzájuk tartozunk. Politikai rendezvényeinkre általában tőlük kapunk anyagot és előadót. Persze mi magunk is kezdeményezünk, nemrégiben például esy sikeres vetélkedőt tartottunk. Néha meg csak úgy összejövünk: táncolni, zenét hallgatni, beszélgetni. Legutóbb a magyar űrhajós volt a nagy téma, mindenki tudott valami érdekességet, amit a másik esetleg nem hallott, A niklai KISZ-esek természetesen nemcsak egymás ügyeivel törődnek, szívükön viselik az egész község sorsát. Gyakran kiveszik részüket a közös feladatokból; legutóbb az általános iskola parkosításánál segédkeztek társadalmi munkában. A falubelieknek jólesik ez a törődés, s igyekeznék elismerni a fiatalok segítőkészségét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy június 8-án Hársházi Máriát és a KISZ-vezetőség még egy tagját — tanácstaggá választották. L. J Országjárás kétkeréken Apáink idejében nem számított szenzációnak, ha ketten, hárman összeálltak, s mondjuk körülbiciklizték a Balatont, vagy nagy országjárásra indultak kétkeréken. Aztán jött az autó, a motor- korszaka, s tizenéveseink közül egyre többen megdöbbenéssel fogadták, ha azt találta mondani, ajánlani rokon, ismerős, papa, mama, hogy eredj, fiam vagy lányom, bérelj sátrat, pakolok elemózsiát, lömegsportnap az Elektroncsőgyárban * * « Nagy síkere volt a Kaposvári Elektroncsőgyárban tartott tömegsportnapnak. Jót kacagtak azokon, akik gólyalábbal indultak el a pályán. Az nyert, aki a legtovább jutott Sajnos, sokan mar az induláskor leestek... s lehet indulni hegynek — völgynek... — Az utóbbi időben szerencsére ez kezd megváltozni — mondja Haán Róbert harmadikos gimnazista. — Jó példa volt erre az »olimpiai próba«.. S egyre több versenyt, kirándulást szerveznek az iskolák, a sportkörök is. — Mi a saaep a kerékpározásban? Erre már a társ. a barát Kóczián Zoltán válaszol. — Meggyőződésem, hogy kerékpárról lehet a legtöbbet látni az összes közlekedési eszköz közül, s megmozgatja az izmokat, növeli a kitartást. — Ügy tudom, ketten már nagyon sok kilométert tettek meg együtt? — Hát bizony — mondja Zoli — bejártuk már szinte egész Dél-Magyarországot. Voltunk Szegeden, jártunk Szolnokon, eljutottunk Sümegre. Régi barátok vagyunk. — Mikor kezdtek kerekezni? — Szerencsére a szüléink nagyon korán elvittek magukkal. Az első önálló nagy utunk egy Balaton-felvidé- ki kirándulás volt — Az én édesapáim azt tartja — szól közbe Robi —, hogy az országot csak úgy ismerheti meg az ember, ha odafigyel a részletekre. Nem tartom igazi kirándulásnak azt, amikor kél-három nap alatt berohanják a fél országot, »átvágtatnak« a múzeumokon, az eleje a társaságnak már rég kint van — s mondjuk a legközelebbi talponállóban .élvezi az út örömeit — a vége pedig akkor tart a második teremnél... Aztán, ha megkérdezik két hét múlva, hogy ugyan mit láttatok, hát jó, ha arra emlékeznek, hogy milyen nagyobb helyeken voltak, tisztelet a kivételnek. — Milyen kerékpárjuk van? Elmosolyodnak, majd Robi válaszol. — Nem a bicikli a fontos. Persze az elengedhetetlen, hogy jó állapotban legyen, s a túrázó értsen is hozzá,. Ki tudjon javítani mondjuk egy defektet vagy egy láncszakadást. ., Máshoz nem is kell érteni, mert amelyik kerékpárnál más baj is előfordul, az bizony nem az úton keletkezett. Aztán fontos még a jó nagy csomagartó és a kényelmes ülés, no meg a KRESZ ismerete és megtartása. Nem közlekedünk mindig a legforgalmasabb útvonalakon, sőt ha tehetjük, elkerüljük azokat, ezt mindenkinek ajánlani tudjuk. — Hova mennek az idén? — Nagy tervünk van! — mondják szinte egyszerre. — Aggtelekre szeretnénk eljutni, s amennyiben lehet, megismerni az Eszaki-kö- zéphegységet. A terv merész, valóra váltásához azonban minden föltétel megvan. S persze nemcsak nekik, hanem mindazoknak, akik az idén nyáron nyeregbe szállnak. SOMOGYI NÉPLAP
