Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

Napkorongon k&feß madár Szamovármúzeum Sztaricában Egyre újabb területeket hódit meg a tudomány, a ku­tatók olyan tárgyakat fognak »vallatóra«, amelyekre eddig ügyet sem vetetitek. A za- gorszki művészettörténeti múzeum tudományos mun­katársai rendszeresen ta­nulmányozzák a Kalinyini terület népművészetét. Ed­dig is tudták, hogy a régi tveri <!ma Kalinym) rokkák a népművészet legrégibb és legeredetibb alkotásai. Az utolsó tudományos útjukon fedezték fel e rokka sajátos típusait A kutatók büszkék arra, hogy mintegy százharminc különféle mintájú rokkát gyűjtőnek összie ezen a tá­jon. A helyi mesterek eltérő módon faragták ki a rokká­kat, megtalálható ezeken a síkdomborítás, a körvonalas minta, a háromélű kifara­gás. Az egyik legérdekesebb megállapítás, hogy az év­századok alatt kialakult for­mákban és az olykor szim­bolikus mintákban az ősök régi szemlélete testesül meg. Az építészetéről és népmű­vészetéről híres Sabaricából való rokkákon megtalálha­tok például az ősi madár- motivumote és a nap jelek. Egy 1878-as keltezésű rok­kán kétfejű madár trónol a napot jelképező hatalmas körön. Különösen akkor ér­dekes ez, ha hozzátesszük, hogy ilyen miadrak a tveri népi hímzéseken is találha­tók. A szép gyűjteményben a Rzsev városból való rokkák a legszebbek, a legérdeke­sebbek. Különösen a min­tás lábúak sajátosak. Eze­ken rózsaszirmokat faragtak ki körkörösen. Az osztasko- vi járásban még geometriai mintájú rokkákat is fölfe­deztek. A kutatóik az érté­kes gyűjtemény alapos ta­nulmányozása után új gyűj- tőutakra indulnak testvér­megyénkben. Ügy mondják, hogy a szamovár a barátság jelké­pe, megtestesíti a vendég­szeretetet, a családiasságot, s őrzi az emberi melegsé­get. Az igazi jó teát ma is szamovárral főzik a Szov­jetunióban. Persze dísz, sőt az idegenforgalom miatt szuvenír is a teafőző alkal­matosság. Kevesen tudják, hogy van egy házi szamo­vármúzeum Sztarica váro­sában. Ez sehol sincs rajta a turistatérképeken, pedig Villanymotorokat javítanak \ mtmkapadon egy 11« kW-os esászógyurfls motort tekercsel­nek a kaposvári Vas—Műszaki Szövetkezet telepén. Somogyon kívül Fejér, Veszprém, Tolna és Bats-Kiskun megyébe is dolgoznak. „Ez már egy másik város” Idős bácsi kopogott be a szerkesztőségbe, kezében le­vél, — Fel akartam adni, de a menyem azt mondta, .behoz­hatom személyesen is. Átadja a levelet, aztán le-' ül megpihenni. — Magukra bízom: tegye­nek vele, amit akarnak. En leírtam az érzéseimet, mert nem hagyhattam szó nélkül, amit láttam... Tudja, régen jártam már Kaposváron ; most Gyulán lakom, és ide jöttünk a feleségemmel egy kicsit nyaralni. A legkisebb fiam él itt, a családjával. Kiveszem a levelet a borí­tékból. A bácsi — Seres Mi­hálynak hívják — bíztat: ol­vassam nyugodtan, az áll benne, amit szóba® is el­mondana. »Vendég vagyok e város­ban — szól a levél —, s a vendég érdeklődésével jártam be minden kerületét Néme­lyiket kétszer is. Először Í952-ben, húsz alföldi mun­katársammal dolgoztam itt mint a betonútépítő vállalat munkatársa. Kéthetenként jártunk haza a családhoz. Már akkor nagyon megtet­szett ez a szép, virágos kis­város. A negyedik fiam más­fél éves volt abban az idő­ben; ma ő él itt, hozzá jöt­tünk vendégségbe.« — Én nem csinálok mást már második hete, mint jö­SOMOGYI NÉPLAP vök, megyek. Nézelődöm és nem győzök csodálkozni! Ak­korát változott minden, hogy alig ismertem Kaposvárra: új utak, utcák, lakótelepek... Csak néztem, ahogy napról napra változik a város. Jó ér­zés látni ezt. Megkereste azt a helyet is. ahol 1952-ben lakott, a malom közelében. Az a ház még áll. De kívül alig talált ismerős épületet Átalakult a belváros is: »az ember szinte nem tudja, hol van.« — Örülök, hogy ide kérőit a fiam, és így én is visszajö­hettem. Még legalább kétszer szeretnék eljutni Kaposvár­ra, és megismerni azokat a részeit is, amelyeket most nem tudtam bejárná. El sem hiszi, hogy mekkora élmény volt nékem ez a két hét ! Ter­mesztésen találkoztam sok olyan dologgal is, ami, gon­dolom, ugyancsak bosszant­hatja a kaposváriakat, de er­ről nem szóitok. Ezt maguk jobban ismerik. Az hiszem, nem is annyira a hibák fon­tosak, inkább az eredmények. És az, látom, van bőven. Körbe tekint az erkélyről, elmagyarázza, merre járt és hova induL Aztán búcsúzik. — Hát csak ezért jöttem. Megmondani, hogy milyen szépnek látom a városit Ezt akartam elmondani azoknak, akik nem emlékeznek vagy nem emlékezhetnek rá, hogy á 28 évvel ezelőtti Kaposvár szinte eltűnt. Ez már egy másik város.., n. T. Mihail Nytkoiajerhcs Trrss- vetov ritka kincseket őriz az otthonában. A szekrények tetején ott sorakoznak a szebbnél szebb egyedi dara­bok, van közöttük száz-, sőt kétszáz éves szamovár is. Az egyik gömb, a másik kocka alakú, akad sima és mintás. Egy részüket a sza­movárok »hazájában«, Tu- lában készítették, másokat Moszkvában, az Urálban. Egyik-másik szamovár már akkor ritkaság volt, amikor elkészült, hiszen az ügyes kezű mesterek csak néhány egyforma darabot készítettek, s megsemmisí­tették a tervekeit, így senki sem utánozhatta. Még úti szamovárok is akadnak a házi múzeumban. Ezeket tea-, leves- és tojásfőzésre használták. A tudományos kutatók is gyakori vendé­gek Triszvetovnál, hiszen ilyen ritkaságot kevés he­lyen lehet találni az or­szágban. A Volga melletti városok bélyeggyűjtői rendszere­sen szerveznek közös kiállí­tásokat. Most Kalinyin adott otthont a Nagy Vol­ga 80 elnevezésű IV. kiállí­tásuknak. Készáz tablón mutatták be a gyűjtők rit­kaságaikat tematikus gyűjteményeiket. A főváros­ból Moszkvából, azitán Le- ningrádból is érkeztek kiál­lítók. Nagy sikere volt a Lenin életét, munkásságát bemutató bélyeggyűjte­ménynek. Ritkaságnak szá­mít az Orosz Föderáció 1918—1923 között kiadott bélyegeinek sora. Áz első ötéves terv idején úgyneve­zett agitációs postai levele­zőlapokat is kiadtak. Az egyik bélyeggyűjtő ezekkel szerepelt. Ahogy közeledik a moszk­vai olimpia megnyitásának ideje, egyre szaporodnak a nyári játékokkal kapcsola­tos rendezvények. A fú­vószenekarok idei kalinyini szemléjét szintén az olimpia jegyében rendezték meg öt­ven együttes fölléptével. A Felső-Volga-vidék gyárai­ban, vállalatainál készíteti olimpiai dísztárgyakat kiál­lításon mutatták be Kali- nyinban. A szövetektől az üvegtárgyakig, a kötött hol­miktól az olimpiai jelvénye­kig minden megtalálható volt ezen. A kalinyini nyom­daipari kombinát eddig negyvenféle olimpiai kiad­ványt készített el kitűnő mi­nőségbe®. U G. BÁRÁNY TAMÁS M ásfél szoba összkomfort »Szia, Csutak! — súgta oda. — Hát te hogy kerülsz ide?« »Ide vettek föl — felel­tem kurtán. — Jé, te is ide jársz?« »Ide — azt mondja, egy kicsit leilombozódva, mert nem voltam éppen valami barátságos, és nyilván lel­kesebb örömkitörést várt. — Már két éve idejárok. Nem is tudtad?« »Nem — mondtam. — Hon­nan tudtam volna? — És biccentettem. — Na, szevasz! — S már fordultam is visz- sza, és ezután csak az osz- tályfőnöknőt néztem, állha­tatos tekintettel. Aznap egész este jókedvű voltam: éreztem, .eljött az én ióőm! Hiszen Ákos már gyerekfejjel udvarolt ne­kem, tizenegy éves kólóm­ban cipelte a táskámat, „Mindenki maga megy.,," mm Önellátás munkaidőben Amikor Kaposváron Is be­vezették: a lépcsőzetes mun­kakezdést, sokan hangoztat­ták: a módosítás indokolja, hogy több üzemben, gyárban, intézményben teremtsék meg a dolgozók reggeliztetésének, t ízórai ztatásának feltételeit. Sokan a munkaidő leteltével a munkahely közelében sze­retnék megvásárolni a kony­hára valót is. Hogyan szerzik be a Kaposváron dolgozók az élelmet? Május 1. utcai csemege. — Tiz deka párizsit, három zsemlét kérek. Ja: és még fél liter tejet. — Munkaidőben vannak? Honnan ? A fiatalasszony a pénztár­hoz siet, s közben válaszol: — Igen, munkaidőben, de csak így tudjuk megoldani a bevásárlást. Nemcsak tízórai­ra, hanem ebédre is. Egyéb­ként a Tanép-nél dolgozunk. — A főnökük mit szól hoz­zá? — Megengedi. Mi mást te­hetne? Fél évvel ezelőtt pró­bálkoztunk olyan megoldas­sál, hogy legalább a hivatal egy-egy szobája közösen vá­sároljon. de nem vezetett eredményre. Tudja, milyenek az emberek : mindig találtak valami kifogást. Volt úgy, hogy a vásárlással megbízott éppen azt nem kapta meg, amit a társai kértek^s helyet­te nem hozott semmit, esetleg csak uzsonnára ért vissza. Egyszóval: beszüntettük. Most mindenki maga megy. Munkaruhás fiatalember: — Harminc deka csemege­szalámit, kétszer fél kiló ke­nyeret és négy üveg sört ké­rek. I Miközben fizet, megkérdez­zük: — Hova viszi a sört ? — Nem mindegy magának? — Munkaidőben van? — Igen. — Hol dolgozik? — A SÁ.ÉV-nél. Muszáj egy kicsit melegíteni... Hogy munkaidőben? Én azt mon­dom: ha az ember nem viszi túlzásba, belefér. Egy brigád­ból csak egy ember mehet el, erre nagyon vigyáznak a fő­nökök. Tíz-tizenöt perc alatt megfordulunk. Higgye el, en­nek az időnek a sokszorosát töltjük el potyára csak azért, mert nem jön az anyag vagy nem tudjuk, mit keit csinál­ni, és így tovább. Egyesült íztó kaposvári gyára. A kis ABC szinte csak a dolgozóknak épült, az utcá­ról és a gyár területéről is van bejárata. Minden munka­helyen tudják, mikor lehet reggelizni, tízóraizni. Erre azért is szükség van, mert másként elkerülhetetlen lenne a kis boltban a torlódás. A reggeli szünetben a dolgozók maguk jöhetnek bevásárolni. As Sn&ct tn W« twwásárlásl gondokon is igyekszik enyhí­teni. A szomszédban, az FMV gyárában hosszú sor kígyózik a büfé előtt. A választék nagy. A szereidében kilenckor kezdődik a reggeli szünet, s tizenöt percig tart. A dolgo­zók véleménye szerint általá­ban a rendelkezésre álló ne­gyedóra alatf be lehet vásá­rolni és el lehet fogyasztani a reggelit, persze apróbb-na- gyobb konfliktusok itt is elő­fordulnak. Van olyan brigád, amelyben nagyon szigorúan veszik a reggeli szünetet, másutt meg enyhébb a köve­telmény. Mindez többnyire a művezetőtől függ. Az épülő Domus áruház környékén reggelenként egy munkaruhás, sáros csizmás fiatal lánnyal találkozom. Ö intézi több tucat ember reg­geli bevásárlását. .. Tapasztalatokat, vélemé­nyeket állítottunk egymás mellé. Ezek arra is választ adnak: hol hányadán állna« a munkaf egyelemmel ? A munkaszervezés ugyanis nem­csak a munkapadoknál, a gé­pek mellett vizsgázik, hanem egyéb területen is — például a folyosók, a büfék munka­idő alatti forgalmában. K Zs. Tsz-tagoknak Vásárolható nyugdíjevek Sokan vannak megyénkben is — számukat tízezerre be­csülik —, akik a termelőszö­vetkezetek alakulásakor nem léptek be azonnal, hanem a közösben végzett munkát azoknak a családtagoknak a nevére számolták el, akik szö­vetkezeti tagok voltak. Később a besegítök egy ré­sze is belépett a termelőszö­vetkezetekbe, ám nem mind­egyikük rendelkezik a nyug­díj folyósításához szükséges folyamatos munkaviszonnyal, évekkel, tsz-tagséggal, s ez — főként a munkából lassan ki- öregedöknek — igen nagy gondot okoz. Az ő érdeküket szolgálja a SZOT 1/1980. ja­nuár 30-an megjelent határo­zata, amely lehetővé teszi nyugdíjevek „vásárlását”, il­letve a társadalombiztosítási díj, járulék utólagos befizeté­sét. E határozattal kapcsolat­ban, és a megjelenés óta szerzett tapasztalatokról ér­együtt mentünk s jöttünk az iskolából, az egész suli és minden telepi srác tudta, hogy összetartozunk. Aztán két év múlva se szó, se be­széd, lelépett, beleesett az egyik új, technikumi osz­tálytársnőjébe, s azon túl engem szinte meg sem is­mert . .. Tizenhárom éves voltam, és az elhagyott sze­relmesek minden kínját megkóstolhattam ... De meg is fogadtam magamnak, hogy ezért egyszer még meg­fizetek Csató Ákos úrnak! Most aztán, két év múl­va, el is jött az ideje a tör­lesztésnek. Szívszerelme — egy vastag lábú, nagy tom- porú trampli — otthagyta a nyáron, és a fiatalúr úgy tátogató, mint potyka a par­ton. De tudtam, mindent el­ronthatok, ha a legelején karjába alélok; hódolatomat köteles adóként fogadná, zsebre gyűrné és menne újabb diadalok után ... Az egész ősz azzal telt hát, hogy átnéztem rajta, éppen csak a köszönését fogadtam, s kerültem, mint a leprást. November végén aztán ar­ra gondoltam, ideje lenne változtatni a taktikán, mert végül is megunja a haszta­lan próbálkozásokat, s vala­hol másutt újít... Márpedig nem azért jöttem utána a Madarászba, hogy másod­szorra is hagyjam megpat­tanni ... A Télapó-ünnepen aztán egyszer-egyszer rámosolyög- tam, sőt, amikor egy izza- dós tenyeiü, dromedar ma-. deklödtünk Guth Józseftől, az SZMT társadalombiztosítási­szociálpolitikai osztályának a vezetőjétől. — Hány évet lehet így utó­lag igazoltatni, és kik kérhe­tik? — A határozat értelmében összesen öt esztendőt vehet­nek meg azok, akik jelenleg termelőszövetkezeti tagok, s igazolhatólag besegítő család­tagként dolgoztak korábban. Ezt az illetékes termelőszö­vetkezetnek kell javasolnia, föltűn tetve, hogy a kérelme­ző melyik családtag nevére hány órát, munkaegységet dolgozott a megjelölt évek­ben. A kérelmeket az SZMT mellett működlő társadalom- biztosítási bizottság bírálja felül, hagyja jóvá. — Egy-egy így „megvásá­rolt" évért mennyit kell fi­zetnie a kérelmezőnek? — 1966. december 31-ig évi 324 forintot, 1967. január 1- től viszont az előző évi kere­sodikos rángatott éppen táncolás címszó alatt, még egy könyörgő kacér pillan­tást is vetettem rá, hogy jöjjön, mentsen meg. No, jött is; s aznap este már együtt mentünk haza. Szerettem, mit csináljak. Nem tudom, mit szerettem rajta. Az eszét nem éppen, mert nem túlságosam okos fiú. A külsejét? Azt sem. Nem az a típus, akire a lányok buknak. Nincs sza­bályos arca, bár a vonásai férfiasak. De ez csak akkor hat igazán, ha a férfias ar­cot fekete haj keretezi, már­pedig az övé szőke. Á sze­me, talán. Igen, a szeme: az szép. Kifejező. Ha dühös, zöld, ha nem figyel az em­berre: szürke. Ha meg jó­kedvű vagy kér valamit: kék. Úristen. hogy tudott könyörögni azzal az égszín­kék szemével! De talán az, és mindenek­előtt az, hogy már egészen kislány korom óta ő volt savanyú életem legfőbb örö­me. ő, ha apám este része­gen jött meg, üvöltözve ve­szekedett anyámmal, s én rémülten menekültem az ágyba, fejemre húztam a paplant és arra gondoltam: nem baj, de holnap együtt megyünk a suliba! Suli után együtt jövünk haza! Hacsak egy napig is nem láttam, már 1 hiányzott. Ha két-há- rom napra megbetegedtem '.agy ő volt beteg, egysze­rűen nem találtam a helyem. Anyám csak nézett rám ri­sete után járó szokásos, illet­ve rendeletileg szabályozott társadalombiztosítási járulé­kot. — Sokan élnek ezzel a le­hetőséggel ? — A vártnál jóval keveseb­ben. Most a napokban a göl- lei Béke Tsz javasolta 21 tag nyugdíjévének utólagos ren­dezését, s ezt bizottságunk jóvá is hagyta. Akad né­hány egyéni kérelem is, ám az a tapasztalat, hogy nem ismerik az egykori besegítő családtagok ezt a le­hetőséget. A Magyar Köz­lönyben és a Társadalombiz­tosítási Közlönyben is megje­lent a határozat, s a megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság is készségesen ad tájé­koztatást erről a lehetőségről. Kérhetik fiatalabbak is ezt, hogy' ne akkor kelljen szalad­gálniuk, amikor már a nyug­díjazásuk esedékes — fejezte be tájékoztatását Guth József. adtan : vajon mi ütött be­lém? Durcáskodam, felesel­tem, pimaszkodtam, s ilyenkor még az sem hasz­nált, ami pedig máskor mindig: hogy bepanaszol az apáimnak. 18. Én nem tudom, van-e örök szerelem, vannak-e eleve egymásnak rendelt szerel­mesek az életben is, úgy ahogy a színpadon néha ta­lálkozni velük: valóságos figurák-e a Tristánok és Izoldák, a Rómeók és Júli­ák? Én mindenesetre ilyen­nek éreztem foakfiskorom- bam a mi szerelmünket Ákossal, és szentre vettem, hogy együtt éljük majd le az életünket. Aztán jött az első ütés, amikor amiatt a nagy fenekű liba miatt el­pártolt tőlem; ekkor kellett először szembenéznem az élet kegyetlen ridegségével. Később, amikor kibékültünk, magyarázgatta aztán, hogy értsem meg: gyerek voltam! Hiszen egy korán érő ka­maszfiúnak — amilyen ő is volt — nemcsak az éteri szerelemre van szüksége, hanem már vaskosabb örö­mökre is vágyik — ezt pedig tőlem ugyan nem remélhet­te... Mindezt be kellett lát­nom persze, hisz akkor már magam is elmúltam tizenöt, és nagyon is lemérhettem a. különbséget egy fejletlen gvereklány meg egy tőlser- dült nagylány közt... < Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom