Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-14 / 138. szám
i Jöttem, hogy szabadságot hozzak Vaszilij Suksin regénye Marcona arcvonásait ismerjük Rjepin és Szurikov festményeiről, hőstetteiről, garázdálkodásairól, kegyetlenkedéseiről és haláláról népballadák szólnak. Az egyiket, amely a szépséges perzsa hercegnő iránt föllobbanó szerelmét és ez utóbbinak szörnyű halálát idézi föl, mi is gyakran énekeltük az ötvenes években, igaz, alaposan megváltoztatott, giccses szöveggel. A jó háromszáz éve lezajlott, Sztye- pan Razin vezette paraszt- fölkelés problematikája sem idegen: a »gyökerek« jórészt ugyanazok voltak, amelyek korábban — vagy később — Dózsa, Karácsony , György, illetve Horia és Kloska mozgalmát is kiterebélyesítették. Részint e történelmi hasonlóságokra kíváncsian, részint mert Vaszilij Suksin elbeszéléseivel, kisregényeivel, filmjeivel igencsak belopta magát a magyar közönség szívébe, türelmetlenül vártuk »hattyúdalának« megjelenését. Az ajándékot a könyvhéten kaptuk meg. Hat évvel az orosz nyelvű kiadás után, a Magvető Kiadó Világkönyvtár sorozatában, Vihar Judit csiszolt és leleményes — az orosz táj- nyelv finomságaira is érzékeny — fordításában. Olvasása közben lépten-nyomon belénk nyilall a lelki fájdalom: Suksin dédelgetett terve, a Sztyenka Razin-film, nem valósulhatott meg a szerző korai halála miatt™ Holott a történet ugyancsak filmvászonra kívánkozik. Ráadásul a legszélesebbre, talán körvászonra is. Mert a tabló, melyet Suksin a XVII. század Oroszországáról rajzolt, lenyűgöző, gigantikus és színpompás. A Volga mentén és a Don mellett. kisemmizett, földjéről elkergetett kozákok hada gyilkol, fosztogat és álmodozik egy bojárok nélküli jövőről; kazanyi, asztrahanyi ■; krími tatárok portyáznak, könyvespolc gyújtogatnak, vajdák nyo- morgalják a muzsikokat adóval, korbáccsal; ravasz kalmükök keresltednek, s ők, valamennyien, kötik és oldják — hol lazábbra, hol szorosabbra — az ideiglenes szövetségeket a cár és az állam önkénye ellen. Dúl a harc a teljes központosításra törekvő Hatalom és a függetlenségre vágyó nemzetiségek, a szabadságra szomjú- hozó jobbágyok között. Az elnyomott kozákok és a cári birodalom más részeiből menekült parasztok élen egy ellentmondásos jellemű ata- mán, Sztyenka Razin áll. Az ő személyiségének fejlődésvonala fogja egységbe az ezernyi filmszerű »vágásból«, a végkifejlet szempontjából — látszatra — sok fölösleges leírásból, anekdotából vés történelmi dokumentumból szőtt regény. Suksin az ötvenes-hatvanas évek »olvadásának« szellemi gyermekeként nem igyekszik osztályharcos proletár, tudatos és meggyőződése» marxistát faragni az aiamánból. És nem indul el — sajnos — a másik úton sem: Okudzsaváén, amely a tegnap és a ma folyamatosságának fölfedezése felé vezet, a történelem örök törvényeinek föltárása felé. Marad a Tinyanov által kijelölt ösvényen, betartja az általánosítások elfogadható mértékét, az általános emberi és a konkrét történelmi tényezők adagolásakor az utóbbit részesíti előnyben, nyilvánvalóan a kor tüzetes tanulmányozása után. Vagy — és talán így pontosabb — hiteles jellgmrajzzal, egyetlen figura örökérvényűségé- nek hangoztatásával igyekszik kárpótolni a »direkt« analógiák hiányáért. Az ő Razinja szemünk láttára érik ösztönös lázadóból a szabadság tudatos bajnokává, a cári elnyomás elszánt, de ravasz, kompromisszumokra, okos taktikázásokra is képes ellenségévé. Igaz, a regényéé monológjai — a szabadságról és a cári despotizmusról, a nemzetiségek öntörvényszerűségéről, az államról és az egyházról, a hitről és az is- tentagadásról — gyakran elnagyoltak, igen sok bennük a lezáratlan gondolatmenet, az elvarratlan szál. Lélektani hitelességükkel mégis mindig telibe találnak. Ez az érzékenység, ez a ragaszkodás a pszichológia törvényeihez egyszersmind azt eredményezi, hogy Razin nem válik a szemünkben szoborrá, imádandó bálvánnyá: nem több és nem kevesebb a Jöttem, hogy szabadságot hozzak, mint — egy paraszt- ember fejlődésének regénye. E vonalat ugyan megszakítja olykor a nép hagyományok, sztyeppéi csetepaték, mulatozások és a táj, részletező leírása, sőt — mert Suksin a kozákságnak szinte valamennyi jellemvonását Razin alakjába zsúfolta — a többi főszereplő jelleme is jórészt kidolgozatlan maradt. Néha úgy mozognak a tablón, mint — Szerb Antaltól kölcsönzött kifejezéssel — nagy hangyák a pusztán. A szerkesztés e fogyatékosságaiért azonban feltétlenül kárpótol a stílus választékossága, a cselekménynek valósággal eposzi áradása, az a kedves és szép, hamisítatlan oroszos »túlbeszélése«, kifejtése, »körüljárása« a dolgoknak, mely nélkül Tolsztoj sem lett volna Tolsztoj, Solohov sem Solo- hov. Ki törődik e letehetet- lenül izgalmas, lendületes cselekményű mű olvasásakor azzal, hogy a népballada, a fejlődésregény és az eposz rétegei jól , elválaszthatók egymástól, és hogy szerves egységgé »csak« a stílus forrasztja őket? Lengyel András Gyerekek a téren Vidám gyereksereg szorgoskodik' Barcson, a Hősök terén. Kapálnak, gereblyéznek, mások kosarakba gyűjtik és elhordják az összegyűjtött szemetet, gazt. — Laci, igyekezz! — Gyerekek, ne menjetek a sárba, ott ne dolgozzatok! A II-es számú általános iskola ötödikes tanulói teszik rendbe a teret. Ott dolgozik Rikliné Földvári Anna tanárnő is. Vele, dr. Hjtyzer Istvánná igazgatóval, s a gyerekekkel beszélgetünk munkájukról, nyári terveikről. — Milyen lesz á bizonyítvány? Néhányan nem nagyon akarnak dicsekedni, inkább — szinte közfelkiáltással — egyik szorgalmasan dolgozó társukat dicsérik: — A Haraszti Jancsit tessék kérdezni, őt érdemes... Kissé vonakodva, előbb Egy tábor és egy lány Diákok a honi&meroti mozgalomban A balatoni enyvest megyei KlSZ-táborban hétfőitől negyven középiskolás és szakmunkástanuló a vakáció ellső hetében szervezett honismereti táborban talál óráról órára elfoglaltságot. A megyei KISZ-bizottság, a megyei művelődésügyi osztály és a megyei művelődési központ a tavalyi kezdeményezés folytatásaként gondoskodik arról, hogy a fiatalok lelkes kis csoportja megtalálja helyét a honismereti mozgalomban. Általános iskoláinkban szép számmal működnek honismereti szakkörök, a továbbtanulók a középfokú oktatási intézményekben csupán néhány »megszállott« tanár szárnya alatt bővíthetik ismereteiket. Ezt fölismerve szerveztek ebben az évben is honismereti tábort a ' ti- zennégy-tizennyolc éveseknek. — Jáger Márta, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója elmondta: — Mérhető a tavalyi tábor hatása a honismereti mozgalom folyamatos megújulásában. Az idén kétszer annyian jelentkeztek a fenyvesi táborba, mint tavaly, s ez annak köszönthető, hogy a fiatalok már megtették az első lépéseket a honismereti gyűjtőmunka útján. A középiskolákban is kezdtek már foglalkozni a honismerettel. A megyei tsz-szö- vetség és a Hazafias Népfront közös pályázatára, amelynek témája a földosztás, az első termelőszövetkezetek megalakulása volt, olyan középiskolából is je- lenkeztek, ahol eddig nem működött honismereti szakkör. A fonyódi diákok szép eredményt értek el a pályázaton., A táborban, új ismeretekkel gazdagodnak a diakok. A megyében élő kutatók előadásai élénk érdeklődést váltanak ki. Somogy múltja, a megye folklórja, régészeti kincsei, műemlékei, népi építészeti alkotásai, irodalmi életünk múltja és jelene, az élő népművészet, a Balaton menti hagyományok gazdagon illusztrált tablója elevenedik meg a tábor lakói előtt. Először foglalkoznak a diákok technikatörténettel, a képzőművészeti hagyományok is most kaptak helyet először a programban. Mindehhez dél-balatoni kirándulás társul, amelyen Marcalitól Siófokon át Zala községig közvetlen élményeket gyűjthetnek. S nemcsak élményt, hanem sokakban talán kialakul a »jövő képe« is: pálya- választásra éretten fogalmazzák meg választott hivatásukat. A középiskolásoknak ezután kétévente rendeznek megyei honismereti tábort, s közben a kisdiákok találkoznak Fenyvesen. A negyven középiskolás közül azzal a diáklánnyal beszélgettem, aki a fonyódi gimnázium szorgalmas gyűj- tőjeként már két alkalommal ért el szép eredményt pályázatokon. Fias Ilona most végezte el a harmadik osztályt, és szülőfaluja, Tö- rökkoppány hagyományaival foglalkozik. A falu tsz— A nyáron a nemzetiségiek életével szeretnék foglalkozni — mondja a diáklány, s ahogy beszélt, érezni lehetett, nem sajnálja rá az időt, a vakációt sem. Hatodikos volt, amikor megcsillant előtte a honismereti gyűjtőmunka szépsége, varázsa. Az ő példája is igazolja, hogy a korai érdeklődés csak abban az esetben nem csiliapu), ha lehetőség vau a folyamatos szakköri tevékenységre. Fonyódon a torténelemszak- kör keretében indult el a honismereti munka. — Biztosan gondoltál arra is, hogy az érettségi után mit szeretnél csinálni. — A pécsi tanárképzőben magyar—történelem vagy Szombathelyein történelem—könyvtár szakon szeretnék továbbtanulni. Lehet, hogy most, még nagyképűen hangzik, de elterveztem : ha visszakerülhetek tanítani a szülőfalumba, megírom Törökkoppány történetét... Igazán díákos és megfontolt szavak. A jövőbe pillantás reális talajáról a tanulás, a szorgalom ad Fias Ilona szavainak hitelt. Horányi Barna bátortalanul, majd mind határozottabban válaszolgat a többiek által dicsért fiú: — Igyekeztem, s úgy érzem, sikerül jó eredménnyel zárni ezt az évet Mi szeretnék lenni, azt tetszik kérdezni? Orvos. Tudom, rengeteget kell tanulnom, de az a vagyam, hogy majd gyógyíthassam az embereket. Jancsit nemcsak társai, hanem a tanárnő és az igazgatónő is dicséri. Nem csupán a tanulásért, hanem az úttörőéletben vállalt közösségi munkájáért is. — A legszorgalmasabbak közé tartozik. Ezért javasoltuk őt nyári, külföldi juta- lomüdülésre. Két hetet tölthet majd a bolgár tengerparton. Az iskola a tanáccsal kötött szerződésében vállalt védnökséget a Hősök tere, az Ifjúsági park s az egyik új lakótelepen levő park felett. Hetente 600 tanuló dolgozik átlagosan 15 órát a tavaszi, nyári időben. — Szerettek dolgozni? — Jobb, mint bent ülni az osztályban — vágja rá Pan- kasz Laci, s a többiek helyeslőén bólogatnak. — Mi is sokat kapunk a város üzemeitől, a termelő- szövetkezettől, s az ottani szocialista brigádoktól. Árért is vállaltuk ezt a védnökséget, hogy ezzel viszonozzuk az iskolánknak nyújtott segítséget. Meg azért is, hogy ezek a gyerekek felnőttként ugyancsak szívesen dolgozzanak a közösségért — mondja az igazgató. Nem kell kérdezni, több ötödikes is mondja: — Bácsi kérem, minket évek múlva is meg tetszik találni majd ilyen munka közben... Készülnek vagy már elkészültek a nyári tervek. — Igen jó a kapcsolatunk a Vöröá Csillag Termelőszövetkezettel. ök írtak ki pályázatot, hogy jelentkezzenek a gyerekek nyári munkára, a hibrid kukorica címereré- sére. Csaknem százan mennek. A termelőszövetkezet szállítja ki Szilonicsba autóbusszal és viszi haza a munkatáborozásra jelentkezőket. Az ebédet szintén kiviszik részükre — tájékoztat az igazgató. Július 15-e és augusztus 15-e között két hetet dolgoznak felváltva. Keserű Józseftől, a termelőszövetkezet elnökhelyettesétől érdeklődtünk a nyári munkatáborozás céljáról, s a jövőre vonatkozó tervekről: — A gyerekek elvégzik a címererést, s ezzel nagy gondunkat enyhítik, hiszen e feladatra nincs elegendő munkaerőnk. Ha ez sikerül, es számításaink beválnak, akkor a nyári tábort jövőre is megszervezzük, munkalehetőséget adunk a tanulóknak. Sz. L. Kisfiam, a szüleid mindenütt megálltak a helyüket... Vacog a levegő. Amúgy egészen kellemes lenne a hőmérséklet, de itt bizony dermesztőén hidegnek tűnik. Zizegnek a papírok. Bizonyos, hogy ezt kérdezni fogják, atyavilág, ezt sem tudom, de ha mégis ezt. . . Tövig lerágott körmök és go- molygó cigarettafüst. Valaki feltűnően magabiztos mosollyal halad el a többiek előtt. Irigykedve néznek utána. Ez mindent tudhat, íme, az ügyeletes zseni, tőle barmit kérdezhetnek. Aztán a folyosó végén eltűnik a kanyarban. Na nézd csak, a kaméleon! Lázas sietséggel üti fel a könyv 187. oldalát, ott, az alján volt valami, persze, a török jött innen, a magyarok onnan, a német amon- nan . . . Miért kellett annyit mászkálniuk ahhoz, hogy le- böködjék egymást? Akkor most feleannyi helységnevet kellene megtanulni. S miért nem tudtak a költők is tisztességes évben születni? Mondjuk mind I80ü-ban. Az megjegyezhető. .. Nyílik az ajtó. — Jöjjenek be — szól a zord hang. Zord vagy tán biztató? Mindegy. Hát itt van, amiről annyit beszéltek, auMi'« ttanyu készülték. Lesz-e belőlem diplomás? Most kell bizonyítani! Ha ezen túl leszünk, mezítláb, szalmakalapban, tetején egy idomított verébbel megyek végig az utcán, majd zsebpénzemet Szent Antalnak adományozom . .. — Üljenek távol egymástól, kérem! Minden segédeszközt tegyenek el; aki puskázik, már ki is van zárva. Jól kezdődik. Hol van itt a demokrácia, különben is, nekem jogaim vannak! Csalc ki ne csússzon ez a nyavalyás papír a blúzom ujjábái ... Teszt. Elmélyült gondolkodás. Egy óráig lehet dolgozni. Lássuk csak: ez könnyű, hogy lehet ilyen nyilvánvaló dolgot kérdezni? Jó vicc, nem az óvodába jöttem felvételizni. Azt mondja... mikor is írta? Talán 1759-ben, de nem. az más. egyáltalán, hogy lehet ilyet kérdezni?! Nem a kandidátusi disszertációmat Írom! — Kérem, nézzék át még egyszer, öt perc múlva beszedjük. Miiii? Hiszen most kezdtük! Pedig igaz. Sosem hittem volna, hogy ilyen rövid egy óra. Csak ezt a dátumot keilen« még megtudni. Feljebb a blúz ujját, úgy most nem néz ide, csak lassan, nyugodtan, semmi kapkodás. Ha nem remegne a kezem és nem égne olyan feltűnően a fülem, még jobb lenne. Biztos, hogy észreveszi. Megvan1 Nézzük, csak... tudtam! Én őrült, pedig fel akartam írni, s erre bejött a nővérem, mire kizavartam, elfelejtettem, az egésznek a nővérem az oka, ha nem vesznek fel, az ő lelkén szárad. Második felvonás. Verselemzés és egy klasszikus mű cselekményének kifejtése, szereplők, jellemek, és a többi. Ki mondta azt, hogy nehéz a felvételi? Ki volt az az őrült, aki riogatott? Kisfiam, te bizonyára életedben nem tanultál. Hát nézd. Elegánsan megfogom a tollat, veszek három tucat- lapot, mert azt teleírom, és kezdjük. De hol? Az elején, persze, de ha az író életével kezdem, az megszokott, ha a művel, az nem fog tetszeni. Valami újat kellene. Mondjuk, a negatív szereplőről bebizonyítom, hogy ártatlan angyali lelke miatt esett áldozatul a főhősnek, aki különben sötét anyagyilkos, föl kell az ilyet kötni. Olyan, nunt a Kati. Csupa 1 csacsogás, csillogás, a kis kedvenc, egyem a szivét, pedig én tudom, hogy egy undok bestia. A múltkor is __ Jesszusom, most nem a Kati bonyolult lelkivilágát kell kifejtenem. Mi lenne, ha írnék szép drámánkról egy humoreszket? Az biztosan tetszene. Az egyéni látásmód, a sziporkázó szellemesség, az sokat számít. — Még egy órát dolgozhatnak, igyekezzenek! Ez nem lehet igaz! Körülöttem már a harmadik oldalt írják, és én még hozzá se kezdtem! Most kellene megállítani az időt, olyan nagy dolog az? Megállná- nak az órák, csak egy icipicit, egy röpke órácskát. Legyen hát az élete, üsse kő, először szülessen meg, aztán megírhatja a remekművét cselekményestül, jellemestül. Nem is biztos, hogy így gondolta, a tiszteletlen utókor fogta rá. Katona József, ne haragudj, én igazán nem tehetek róla. Vége. Kész. Lássuk csak. Nem is rossz! Hiába, aki tud, az tud. Most mezítláb kell végigmennem az utcán, a zsebpénzemet pedig... na ne! Majd ha fölvesznek. Vagy a következő felvételi után... Ambrus Agnes SOMOGYI NÉPLAP
