Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
Számok és gazdálkodás Mennyiségi és minőségi igények A gazdasági vezetőket, szakembereket öt—hét évvel ezelőtt elsősorban az foglalkoztatta, hogy milyen módszerekkel lehet minél gyorsabban növelni a terméshozamokat. A közgazdasági környezet változásai nyomán a mennyi helyett mindinkább reflektorfénybe került a mennyiért termelünk. Ez pedig szinte »robbanásszerűen« magával hozta a számviteli, pénzügyi, közgazdasági elemzőmunka jelentőségének növekedését. A megye termelőszövetkezeteit jellemző helyzetről dr. Győri Józseffel, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetőjével beszélgettünk. — Évekre visszamenő értékeléseket lapozgatva többször is találkoztunk e megállapítással: nem kielégítő nagyüzemeinkben a számviteli, pénzügyi munka, — Sajnos, így volt — mondta dr. Győri József. — A helyzet megváltoztatására azóta különböző intézkedéseket tettünk. Ez az üzemek egy részénél azzal a felismeréssel párosult, hogy nem lehet a régi módon, »noteszből« gazdálkodni. Három évvel ezelőtt szövetkezeteinkben összesen hét felsőfokú végzettségű pénzügyi- számviteli szakember dolgozott. Ma tizenhatnak van ilyen végzettsége a főkönyvelők között. Említhetnék niég más adatot is arra vonatkozóan, hogy a nagyon igényelt változás megkezdődött. De ez még mind meny- nyiségben, mind minőségben meglehetősen távol van a kívánalmaktól. — Mivel magyarázható, hogy a régóta hangoztatott igénynek viszonylag lassú ütemben tudnak megfelelni a szövetkezetek'! — Legelőször a szemléletbeli hibákat említem. Szövetkezeti vezetői nk egy része még mindig nem érzékeli, hogy a szigorúan jöve- delmezősegi alapon nyugvó Nem „csodaszer ff ff Ha csupán azt nézzük, hogy még üt—hat éve is nagyobbrészt ötletszerűség jellemezte a különféle gazdasági döntéseket — ma egyetlen gazdasági lépést sem tesznek a számok vallatása, a lehetőségek alapos mérlegelése nélkül — kedvező a kép. Csakhogy... A megye 82 tsz-e közül mintegy 60 foglalkoztat főállásban üzemgazdászt, Ezeknek a szakembereknek többsége képzettségének megfelelő munkát végez: gazdaságossági elemzéseket ' készít, eszköz- és gépkihasznalással kapcsolatos számításokat, vagy épp a fejlesztési tervek előkészítésében vesz rékzt. A baj csupán az, hogy a kimutatások, jelentések és összegzések nem egyszer megrekednek valamelyik gazdasági vezető íróasztalfiókjában. A még oly hasznos munka is öncélúvá válik. A vezetői szemlélet és stílus csakúgy oka lehet ennek, mint az, hogy az üzemgazdász vagy a közgazdász az üzemi szervezetben nem arra a helyre kerül, ahol munkájával halni tud. A tsz-ekben dolgozó üzemgazdászok kisebb része még csak képzettségének megfelelő feladatokat sem , kap. A munkaidejét persze »kitöltik«: statisztikát készít vagy egyéb »segédadminisztrátori« teendőket végez. Fölvetődik a kérdés, miért alkalmaznak üzemgazdászt ott, ahol nem használják ki, nem igénylik a szaktudását. Késze van ebben a különféle szakigazgatási és felügyeleti szervek, de a Teszöv késztetésének is, és vannak tsz-ek, ahol egy Ilyen szakember puszta alkalmazása is a fejlődés kis lépésének tekinthető. Mintegy tíz nagyobb gazdaságban több szakemberből álló üzemgazdasági csoport, illetve osztály működik. Elsősorban ezekben — de több más tsz-ben is — példás az üzemgazdasági, számviteli szakemberek, valamint a termelésirányítók együttműködése. A főállású üzemgazdásszal nem rendelkező húszegynéhány szövetkezetben általában a főkönyvelő végzi el az üzemgazdasági feladatokat. A tsz-szövetség szakemberei megvizsgáltak azt is, van-e valamiféle »egyenes arany« az üzemgazdasági munka és a gazdaságok egészének termelési színvonala között. Kiderült, hogy vannak kitűnően gazdálkodó tsz-ek, ahol nincs üzemgazdász, és akadnak egész »osztályt« foglalkoztató nagyüzemek is, ahol »úsznak a költségek«, sorra dugába dőlnek a tervek ■.. Téves okoskodás volhs ennek alapján megkérdőjelezni yt üzemgazdasági munka szükségességét. Nem az üzemgazdaság tudománya a ludas abban, hogy hatása elmarad a lehetségestől, sőt: olykor a minimálisan elvár- hatótól is. Van, ahol lebecsülik szerepét, de olyan is van, hogy csodákat várnak tőle. Márpedig önmagában egy még oly jó üzemgazdasági csoport sem old meg semmit. Partnerek kellenek, »fent« és »lent« egyaránt. Álljon itt végijl néhány a továbblépés lehetséges és szükséges feltételei közül. Az üzemgazdászok jó részének számviteli fölkészültsége _ kívánnivalót hagy maga után. Ez a szakemberképzés feladataira utal. Meg kell találni az üzemgazdász helyét és szerepét is a gazdálkodásban. Olyan légkört kell teremteni, amelyben a fiatal szakemberek kedvet és bátorítást kapnak ahhoz, hogy új utakat keressenek. Az ötletek, kezdeményezések és hasznos javaslatok értéke napjainkban gyorsan emelkedik. Világosan látható, hogy a ma követelményeinek túlnyomórészt, a holnapiaknak pedig kizárólag azok a gazdaságok tudnak megfelelni, amelyek kamatoztatják ezt a szellemi tőkét. gazdasági gyakorlathoz — ami napjainkban alapkövetelmény — elengedhetetlen a magas színvonalon végzett üzemgazdasági, számviteli munka. Ebből következik, hogy az üzemi szervezetbe a közgazdász, a számviteli szakember nem a megfelelő »lépcsőfokra« épül be. Vagyis nem egyenrangú partnere a termelésirányítónak, helyzeténél fogva nem képes elebe menni, inkább csofc követi az esemenyeket. Nagyon fontosnak tartom, hogy szervezetileg is, erkölcsileg is a termelésirányítóval teljesen egyenrangú helyet kapjon az üzemben a számviteli szakember, az üzemgazdász. Ez enyhítene azon a gondon is, melyet nem egy helyen hallottam: nem elég vonzó munkakör ez. Gondként említem azt Is — és ez főként a pályakezdőknél fordul elő —, hogy a nem képzettségüknek megfelelő munkaterületen alkalmazzák őket. Ezzel ugyancsak »közeli rokonságban« levő hiba, hogy szervezetileg létrehoznak ugyan egy üzemgazdasági csoportot, de az korántsem azt a munkát végzi, mint ami a hivatása lenne, — Valójában tehát több vonatkozásban is az útkeresés időszakai éljük; ez azért is kockázatos, mert milliók »ugorhatnak el«, ha a vezető nem tudja, hogy döntésének miyen következményei lesznek. — Én úgy mondanám: ha valaha szükség volt a közgazdasági, számviteli munka színvonalának javítására, akkor most az első helyre kell helyezni. Osztályunk két úton igyekszik elősegítem a kívánt mennyiségi és mi nőségi változást. A már számviteli munkakörben dolgozók képzettségét emeljük levelező úton történő továbbtanulással. Az idén a tez-szövetséggel közösen harmincnak szerveztünk főiskolai-egyetemi , felvételi előkészítőt. A korábbinál több pályakezdő fiatal alkalmazására is ösztönözzük a gazdasagokat. A zalaegerszegi számviteli főiskolán tanuló tizenhárom somogyi hallgató közül nyolcnak van ösztöndíjszerzódese. Feladatunknak tekintjük azt is, hogy a korábbiaknál jobban figyelemmel kísérjük tevékenységüket, és szükség esetén megfelelő segítséget nyújtunk. Kapocs a termelés és számvitel között Nagyon sok tényező együttes jelenlétének eredménye, hogy a tabi Béke Termelő- szövetkezet egy év alatt akkorát lépett előre a mélypontról, amekkorára korábban évek során sem volt képes. Kétségtelen: e tényezők között szerepe volt annak is. hogy alapjaiban megváltoztatták a vezetés szervezetét, létrehoztak egy közgazdasági, üzemgazdasági csoportot. Amikor a tabiak módszerével ismerkedtem, ilyen mondatokat jegyeztem föl: — Törvényszerűen elbukik ma az üzem, amelyik az eseményeket csak fél ev múlva értékeli. — A legjobb döntést csak úgy lehet meghozni, ha időben rendelkezésre áll a pontos, a valóságot hűen tükröző információk tömege. — A saját gyakorlatunk bizonyítja, hogy az események helyes feltárása felére csökkenti a feladatok megjelölésének idejét, Ezek a mondatok valójában olyan gyakorlatot tükröznek. „amely nélkül m* egy mezőgazdasági nagyüzemben sem lehet magabiztosan gazdálkodni, termelni, értékesíteni, fejleszteni. . Nincs alá- és fölérendeltség a tabiak szervezetében, az irányítás három egyenrangú részre tagozódik: a termelésirányításra, a számvitelre és a közgazdasági irányításra. A közgazdasági, illetve üzemgazdasági csoport lényegében a kapocs a termelés és a számvitel között. A termelés tényeit »lefordítja» a számvitel nyelvére, a számszerű összefüggéseket pedig közérthetővé teszi a termelés számára. A Együtt élni a termeléssel A Kaposvári Főiskolai Tangazdaságban Kutasiné Kése Ildikó az üzemgazdasági osztály vezetője, Győr- fi János növénytermesztési műszaki-gazdasági elemző. Feladataikról, munkájukról beszélgettünk. — A gazdasági elemzőmunkára egyre inkább szükség van — mondta Kutasiné — ; főként az operatív elemzések iránt növekedtek az igények. Munkánk legfontosabb része az évi/terv elkészítése, az előző év utolsó negyedében. Ezt számítások előzik meg, hiszen akkor még nincsenek meg az év végi adatok, így a háromnegyed év számaiból kell kiindulni. A költségek, a hozam udaláról igen alaposan megvizsgáljuk az egyes technológiákat, kiválasztjuk a leggazdaságosabbat. A növénytermesztésben nagyon fontos a gépki Hasan a las elemzése az agazatvezetők, akik a termelést közvetlenül irányítják, helyzetüknél fogva nem mindig érzékelik ennek fontosságát. Nagyon lényeges, hogy a közgazdász szakmailag »szemfüles« legyen, ugyanakkor ismerje a technológiát is. Együtt kell élnie a termeléssel... — Másik fontos íelada- ! tunk m évközi elemzések 1 elkészítésé, havi es műveleti bontásban — kapcsolódott be a beszélgetésbe Győrfi János, — így figyelemmel kísérhetjük a tervek és a valóséig kapcsolatának alakulásai, jelezhetjük a buktatókat. Az. első félév lény-számai alapján nyeres-eg-eló- kalkulaciót készítünk, ezzel együtt majdhogynem új tervet is kell csinálni, részletesen meghatározva a feladatokat, melyeknek megoldásával tartható az óhajtott nyereöégs/.int, Az év harmadik negyedének elteltével újra elkészítjük a nyereség- kalkulációt: ez mar a köveik**« eví tervezés alapja, — Figyelemmel kísérjük a számviteli munkát. — folytatja Kutasiné. — Ili, nagyon fontos a szoros együttműködés. Továbbá az, hogy a szabályozórendszer változásait időben megismerjük, •és tudjuk alkalmazni is. kihasználva a lehetőségeket. Nálunk évtizedes hagyományai vannak a közgazdasági munkának; a vezetőség, az ágazatvezelók is igénylik, jóllehet együtt jár as állandó ellenőrzéssel. Véleményünkét, javaslatainkat figyelembe veszik, s haszno- siVj-üs tó a gazdaságban, csoport négy dolgozója átfogja az üzemet: a növény- termesztést, az állattenyésztést, a gépesítést, illetve létszám- és bérgazdálkodást. Esetenkénti, havi, negyedéves és éves értékeléseket végeznek, az adott témától függően, s hozzájuk tartozik a tervezés, meg minden döntéselőkészítés. Tabon úgy vallják, hogy elengedhetetlen, hogy az üzemgazdász a hozzátartozó területről átfogó szakismeretekkel rendelkezzen. A számvitel bizonylatokról könyvel, es bár a gyakorlatnak szerepe van. a könyvelő nem igen tudja megítélni, hogy a bizonylat valós-e. Az üzemgazdasági csoport' léte, tevékenysége eleve kiszűri ezeket a tévedés-lehetőségeket. — Az »amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra« a mai közgazdasági környezetben egy vezető számára alapvető parancsolat — így mondta a szövetkezel elnöke, Kovács Ferenc. — Naprakész ismeretek, közgazdasági elemző munka nélkül tulajdonképpen nem is vállalkozhat felelősséggel tettekre egy irányító. Sajnos — és ezl önkritikusan be kell látnunk —, a termelőszövetkezetek ez ideig nem sokat tettek az irányítás biztonsága, a nélkülözhetetlen üzem- gazdasági munka megszervezése, javítása érdekében. A tabi gyakorlatot jó példaként tartják számon a megyében, jóllehet maguk is azt vallják: lehet ezt a munkát még színvonalasabban, még célratörőbben, még inkább az üzem, a gazdálkodás javát jobban szol- gáióan végezni. A nem égé-. szén másfél évi munka tapasztalata, hogy az üzemgazdasági csoporthoz kapcsolódóan szükség lenne egy üzemszervezö specialistára is. Mint mondták: a munka- szervezésről nagyon sok szó esik, ezzel szemben vajmi kevés, ami a gyakorlatban történik. Kovács Ferenc véleménye szerint az üzemek nagyrésze még a fölismerésig sem jutott el, hogy milyen értékel teremtő szerepe van egy üzemszervezőnek a ma nagyüzemében. Mint mondta: Gödöllőn most végez először harmincöt üzemszervező specialista, közülük eggyel már szerződést kötöttek, így ősztől tovább bővül üzemgazdasági csoportjuk tevékenysége. Tisztánlátás Scheer György, a homok- szentgyörgyi tsz közgazdasági elnökhelyettese megye- szerte ismert számviteli szaktekintély. Szavalnák több mint két évtized tapasztalata, évek munkájának megannyi figyelemre méltó eredménye ad súlyt. — Ügy gondolom, túl sok szó esik mostanában a köz- gazdasági elemző munka fontosságáról. »Divatos téma« ez, s így vannak üzemek, ahol már csak azért is létrehoznak egy »közgazdasági csoportot«, mert úgy vélik, rossz fényt vetne rájuk, ha nem tennék. Az ilyen csoport munkája azonban mint több tapasztalat mutatja — gyakran öncélúvá válik ... A gyakorlati szakemberek amúgy is nem egyszer tartózkodva figyelik az üzemgazdászok munkáját: »Ti csak számolgassatok, mi meg, ahogy eddig is volt, termelünk.« A tekintélyért minden szövetkezeti üzemgazdásznak dolgoznia kell. Egy közgazdasági csoport csak akkor válhat tényezővé a gazdaság munkájában, ha valóban nélkülözhetetlen. Nem elég »regisztrálni«! Konkrét, a termelést segítő információkkal kell ellátni a szakembereket. — Hogyan dolgozik ez a csoport itt, Homokszentgyörgyön? — Gazdaságunkban 1978 tavasza óta sikerült megvalósítanunk egy olyan belső információs rendet, amely lehetővé teszi a szakemberek és a vezetők állandó tisztánlátását. Az elszámoló egységek havonta számot adnak munkájukról. Ezek alapján készülnek azok a legkülönfélébb szempontú összegzések és elemzések, amelyekből mindenki pontosan láthatja, hogy a gazdasag. az egyes agazatok vagy a munkahelyek hogy állnak az éves terv időarányos részének teljesítésében. E jelentések rávilágítanak a termelés gyenge pontjaira. — Jártam gazdaságban ahol a közga/dasagi osztály készített hasonló kimutátw- sokat. Minden »ment, mint a karikacsapás«, azután év végén, szinte egyik napról a másikra »kiderült«, hogy a tsz nemhogy egyensúlyát nem fogja megőrizni, de tízmilliós veszteséggel zár ... — Alapvető, hogy az adatok pontosak legyenek, ellenkező esetben a csoport munkája mit sem ér. A szóban forgó gazdaságban aligha lehetett szinkronban az Üzemi szervezet, a terv- és a számviteli munka. Valószínű, hogy gazdasági döntések sora született a pénzügyi szakember megkérdezése nélkül. — Nem képzelhető el, hogy egyszerűen áltatták magukat, lakkozták a számokat ? — Alig hinném, hogy pusztán lakkozással a valóságnál tízmillióval »szebb« képet kaphattak. Valószínűbb, hogy kétségbeejtően hiányzott a tisztánlátás és a döntések megalapozottsága. — Több nagyüzemben igen látványos elemzéseket végeznek. Például termelési optimumvizsgálatokat számítógéppel vagy különféle munkaszervezési modelle- Ktt alakítanak ki matematikai módszerrel ... ■— Vannak nagyüzemek — megyénkben kevés az ilyen —, ahol máris olyan magas színvonalú a termelés, hogy e korszerű üzemgazdasági módszerek nélkül már nem lehet továbblépni. Mi még távol vagyunk ettől, nálunk a termelési adatok egyszerű áttekintése is utal a tennivalókra. Vannak hozzánk hasonló szinten álló nagyüzemek, ahol a »korszerűség* jelszavával fölvonultatjuk ezeket az eszközöket,, s közben a pontos adatszolgáltatáshoz szükséges számviteli alapok is hiányoznak. Márpedig enélkül minden számítás csupán spekuláció, és nem termelést segítő, gyakorlatias információ.
