Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

SZELÍDÍTETT HŐSÖK

A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

Hála Geothe drámájának és Beethoven kísérőzenéjének, korunk hősévé is vált Egmont gróf, a vérpadon elpusztított németalföldi szabadságharcos. Akár Orfeusz szerelmese megmentéséért az alvilág gonosz szellemeinek »kesztyűt hajító« mitológiai lantos. S lelket emelő, a sors vállalására, leküzdésére buzdít az ötödik szimfónia képzeletbeli hőse, a nagy francia forradalom hármas jelszavát hirdető Ember. Örök eszményeinket fogalmazzák meg mindhárman, azaz fogalmaztatták a zeneirodalomnak talán leghatásosabb géniuszával. E szoborrá magasztosított alakok »deheroizálása«, az eszmények megszelídítése pedig egyenesen szentségtörésszámba megy. A MÁV Szimfonikus Zenekar hétfői kaposvári hangversenyén egy ilyen szentségtörésnek lehettünk tanúi.

Beethoven »újraértékeléséhez« az Egmont-nyitány előadásával fogott hozzá a Sándor János vezényelte együttes, A puha hangzásnak, a lekerekített ritmusoknak bizonyára elégedettséget kellett volna előidézniük a

flamand mester valamelyik

kasszikusabb darabja például a Házavatás- vagy az István király-nyitány hallatán, e műben azonban valósággal jelentéktelenné, kicsinyessé változtatta a himni- kus tartalmat a kiszámított- ság, a finomkodás. Az Egmontot elsirató gyászzene hallatán nem a legnagyobbak panlheonjának szomszédságában, hanem egy langyos hangulatú bécsi polgártemetésen éreztük magunkat, a záróhimnusz fölhangzásakor pedig nem megdicsőülései szertartáson, hanem átlagosan szervezett KISZ-esküvőn. Summa summarum: megtisztító drámaiság helyett csupán ernyedt ritmusokat, lötyögő dallamokat kaptunk.

A G-dúr zongoraverseny interpretálásából — a szólista Torma Gabriella volt — ugyancsak hiányzott a feszesség. Az expozíció — valószínűleg az egyébként kitűnő művésznő indiszponált- ságának következtében — teljesen szétforgácsolódott, már az első percekben fél tucatnyi melléütés zilálta szét Beethoven e legszínpom- pásabb alkotásának izzó

drámaiságát. A sejtelmes és a nagy drámai tartalmakat hordozó »kopogó« téma fáradt döcögőssé degradálódott, s később, az első tétel kidolgozási részében is feltűntek a billentéstechnikai fogyatékosságok, nyilvánvalóvá vált a szólista és a zenekar ösz- szeszokottságának hiánya. A második tétel — Orfeusz és a szellemek párbeszéde — ebben a tolmácsolásban inkább két megfáradt öregember dialógusa, mint feszültséggel teli élet-halál harc. A harmadik tétel pedig nem volt más, mint a zongorista technikai hibáinak — kései belépéseinek, melléütéseinek, goromba dallamformálásainak — szakadatlan egymásutánja. A sikeres zene- akadémiai szereplésnek, a szép hanglemezek után egyszerűen nem ismertünk rá Torma Gabriellára. És Sándor János sem ilyen szenvtelen, indulattalan, ötlettelen dirigensként élt emlékezetünkben Az egyetlen elfogadható mozzanat a zongoraverseny előadásából csupán az első tétel kadenciájának megoldása volt. Az igazság kedvéért azért meg kell jegyeznünk: ezzel a rosszul

fölhangolt zongorával valószínűleg Horowitz sem nyújthatott volna jobbat a közepesnél.

Sándor Jánosnak — szembeszökő egykedvűségével, leegyszerűsített mozdulataival, kimértségével — még az ötödik szimfónia előadásában is alig sikerült kizökkentenie a zenekart unott hangulatából. A produkció mégis felüdülésként hatott, hiszen ezúttal nem kellett a fejünket kapkodnunk elemi hibák, melléfogások miatt, s néhány szép fafúvós szólót is hallottunk. A beethoveni indulatok sötét izzásának visz- szaadásával azonban adósunk maradt. Az unalmasan korrekt előadás ürügyén, de a mosít befejezett koncertévad egy-két másik láncszemére is gondolva a kötelező udvariasság ellenére sem mulaszthatjuk el a kérdés fölvetését: vajon szerződtetné-e még egyszer a közreműködőket a jelenlegi »összeállításban« az Országos Filharmónia, ha netán a Zeneművészeti Főiskola nagytermében is ilyen színvonalú hangversennyel rukkoltak volna ki? Aligha, hiszen a botrány senkinek sem érdeke.

I>. A.

Új művelődési központ

Bowyfiádon nemrég nyitotta meg kapuit a Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ. A tizenöt ezer lakost számláló varos új művelődési intézményében színházterem, szakköri és klubhelyiségek, kiállítóterem, hirlapolvasó és szakkönyvtárak várják a látogatókat. Képünkön: új lemezeket hallgatnak a fiatalok.

(MTI-fotó — Cser István felv. — KS)

«/>

t—

V.

Z

<

ce

<

flO

Másfél

szoba

összkomfort

De ennek más volt a technikája. Ez is elment ugyan a pulthoz, kért megi'ni egy kólát, s beszédbe elegyedett a büíéslánnyal, de a félszeme azért minduntalan Csu- tit kereste.

Mit csinálhattam volna ? Alapítótag voltam a pinceklubban, nekem volt a legnagyobb szám a KISZ-ben meg a tanácsnál, hogy kall a telepnek egy rendes heiy, ahol a srácok összejöhetnek; hülyén vette volna ki magát, ha éppen én kezdek pataii- ázni ... Gondoltam, enéiKül is tiszta helyzetet tudok teremteni. Elkértem hát Csu- tit az ügyeletes havertól, de előzőleg megkértem egy másikat, tartsa szemmel a mama kedvencét, és lehetőleg súgja meg néki finoman: ha megint táncolni akarna,, náí ne éppen az egyik söré menyasszonyát nézze ki magának.

Na, így is történt. A srác vegre elszopogatta a kóiaját beszélt még valamennyit a büféssel, aztán úgy taláinat- ta, hogy eleget táncoltam már a kontójára, mert odajött és elkérte Csutit. Szó nélkül odaadtam, s intettem Gyuii- nak, hogy öt taktus, és jöhet a lekérés, aztán a hegyi beszéd. Bólintott, hogy érti Az ujjaimmal számoltam: három, négy. öt. Akkor jött Gyuri. Megint kiszámoljam öt taktust, és most én álltám meg Csuti előtt. Gyuri szó nélkül indult a srác után.

»Mit akartok?« — kérdezte Csuti riadtan. — Ha balhé lesz, hazamegyek!«

»Nem lesz balhé — mondtam nyugodtan. — Csak kicsi a pince, nincs itt hely ennyi embernek. Plánt olyannak, aki nem is telepi.«

»Kidobatod ?«

»Ne hülyéskedj. Az alapszabály-ellenes.«

»Hát akkor?«

»A srácok megkérik, fá radjon haza, mert óssze- izzadja azt a gyönyörű jakóját.«-És?«

»Semmi és. Vagyunk elegen, nem fog hiányozni.«

»És ha mégis?«

»El lehet vele menni — mondtam dühösen. — A klubtagság önkéntes. Senkii nem tartunk itt erővel!«

•Csönd volt, csak a zene szélt. Ö az ajtót nézte. Ott, miután Gyurival beszélt, épp most surrant ki a mama kedvence. anélkül, hngy csak egy pillantást is vetett volna errefele.

»Ilye« ez, látod !« — mondtam aztan, és mert éppen valami, családalapító hangulatú szvit szám jött, magamhoz húztam Csutit, meg meg is szorongattam kicsit, hogy érezze: milyen az igazi férfi. Csuti bedőlt, szent volt a béke.

De a srác szívósabb volt, mint hittem. És Csuti is ravaszabb. De mindez csak később, jóval később derült ki. t

Mi ekkoriban már majdnem két éve jártunk együtt. Furcsa szerelem volt ez a miénk. Mind a ketten ott nőttünk fel a Bocskai-tele- pen, iskolába is együtt jártunk. Igaz, én kettővel feljebb; már harmadikos voltain, amikor ő csak elsős. Sokat nevettünk később, hogy a szerelem már tulajdonkeppen itt kezdődött köztünk, az általánosban: én hetedikes voltam, ő ötödikes, de az egész suli úgy tudta: Csató Ákos és Geréb Jutka egy pár. A házfalakon végig a kiírások: Csató és Geréb szerelmesek! Cs. Á. fs G. J ! S a legszellemesebb, ezt alighanem Pardi Ferkó csinálta, a későbbi költő: Csatô-Çeiéb: egy pár veréb!

De aztán jött a nyolcadik, jött a szakközépiskola, jöttek az ottani nagylányok — és elszakadtunk egymástól. Ahogy ez már az ilyen gyerekszerelmeknél törvényszerű. Én belegabalyodtam valamelyik osztálytársamba, ő meg — mint mesélték — urdogalt egy darabig, aztan

Munkával munkára nevelni

Hiányos utánpótlás hiánytalan képzés

ei küldtük, de ebből is látszik, milyen nagy a hiány.

Tudják-e Somogybán, hogy milyen szakterületen folyik itt a képzés?

— Rendszeresen tartunk szülői értekezleteket, beszélgetünk az általános iskolai pedagógusokkal. Bemutatjuk az iskolánkat, a helybeli üzemeket es a tsz-eket, ahol a végzősök elhelyezkedhetnek.

— Mennyiben biztosítottak a képzés tárgyi feltételei?

— Azt hiszem, kevés olyan iskola van, amelyik korszerűbben lenne fölszerelve oktatási eszközökkel, mjnt mi. Az ilyen eszközök közé tartozik a kombájn és a vetőgép is. Amit pedig nem tu- dünk megvásárolni és távol esik az iskolától, oda saját buszunkkal visszük a gyerekeket, hogy mindent megismerjenek.

A munkával munkára nevelés hasznosságához tartozik, hogy a gyerek látja például egynapi szántásának az eredményét. S nem csupán a gyakorlás a haszon: dolgozik, pénzt kap érte, melyet a községi tanács költségvetése hasznosít — a keresett ösz- szeget ugyanis befizetjük, noha az iskolának is jól jönne.

— A leendő szakmunkások minden nyáron szakmai gyakorlaton vesznek részt. Mi erről a tapasztalatuk?

— Területenként, intézményenként változó. Több tsz-be például kedvvel mennek vissza a gyerekek — ott állást is szívesen vállalnak —, máshonnan azonban elkívánkoznak. Tanulóink a gyakorlatokon tényleges termelőmunkát végeznek,

melynek során megismerik az anyagi és a tárgyi feltételeket.

A. A.

Győztes háromfaiak

Jól működnek a szakkörök a háromfai Móricz Zsigmond Altalanos Iskolában. A járási úttörögárdisla versenyen a »honvedszakasz« 1., a vöröskereszti* szakasz pedig (képünkön) 2, helyezést ért el.

Kotsis Iván alkotásai Boglárlellén

Egy kis pihenő. aztán egyikük megszólal: »Na, gyerekek, álljunk neki!« Szail a por, s az épületből egyre ke- ■esebb marad. Lassan eltűnik a régi általános iskola, amely már életveszélyesnek számított /..

A csurgói szakmunkásképző intézet diákjai végzik a bontást társadalmi munkában. Az épület téglái az intézet tulajdonába kerülnek, ahol majd saját céljukra hasznosítják. így készült a szakmunkásképző tornaterme, két előadója, szociális helyisége társadalmi munkában, csaknem egymillió forintos megtakarítással. Nem véletlen — és nem is szokatlan — ez az összefogott, szorgalmas munka: az 1976- ban bevezetett úgynevezett munkaiskolái program meghozta gyümölcsét. A munkával munkára való nevelés elve érvényesül szakmai téren is. A múlt évben a ttje- gyei szaktárgyi versenyen hárman elsők, négyen másodlkok lettek, egy tanuló pedig harmadik helyezést ért el. Több csurgói diákot találni az országosan is kiválóak között.

— összesen 14 szakterületen folyik itt szakmunkásképzés. Ebből hat az úgynevezett szórványszakma, azaz egy-két embert egy-egy területre a helyi igényekhez igazodva képezünk ki — mondja Diezenti Ernő igazgatóhelyettes. — Mezőgazdasági gépésszel mi látjuk el az egész megyét, a növény- termesztő gépészek is jórészt tőlünk kerülnek ki. Minden évben fölmérést készítünk a tsz-ek utánpótlásigényéről, a vállalatok munkaerő-szükségletéről. Csakhogy a mi kezünket is megköti a keretszám. Mezőgazdasági gépésznek háromszor annyian jelentkeznek, mint amennyit felvehetünk. A növénytermesztő. gépész viszont nem tartozik a divatos szakmák közé, így ide kevesebb a jelentkező.

— Jelentkeznek-e ösztöndíjasok az intézetbe?

— Tanulóink csaknem valamennyien ösztöndíjasok. Szükség van a szakmunkásokra minden területen, ezt a felvételi kérvények bizonyítják. Megtörtént, hogy egy termelőszövetkezet

olyan gyereket küldött, aki még nem végezte el a nyolc általánost. Természetesen

megvígasztalódott egy másik., fiúval. Két éven át szinte alig láttuk egymást, pedig a házunk kőhajításnyira volt

az övéktől. De másutt az iskola, máskor indulunk, máskor érkezünk, közös dolgunk semmi — mit is kerestünk volna a másikon?

Harmadikos voltam, amikor szeptemberben ámulva látom az évnyitón: ő is ott van. Áll az elsősök közt, istenien le van sülve, szinte mint egy kreol nő, és áll, és forgatja a fejét. Ódamegyek az elsősök osztályfőnökéhez, és mondom neki, tanárnő, egy kissé tessenek hátrább állni, mert erre jön ki majd az iskolavezetés... Jaj, fiam, köszönöm, hogy szóltál — mondja és mindjárt tapsol is: első bé, három lépéssel hátrál!

En már — tapintatból, hisz bármikor jöhet az igazgatóság — nem akarok a sor előtt visszamenni a helyemre, inkább megkerülöm az első bé-t, és a hátuk mögött szaladok a harmadik cé-ig. De Geréb mögött egy pillanatra megállók, és odasúgom:

»Szia, Csutak ! Hát te hogy kerülsz ide?«

Hátrafordul ; most ismer csak meg. Nem éppen barátságos.

»Ide vettek föl. Nem tudtad? Különben szia.«

»Honnan tudtam volna?«

Fölvonta vállát, visszafordult. Én meg ügettem a helyemre, mert most már csakugyan jött az igazgatóság.

(Folytatjuk.)

•

Nem kellett ásót fogni ahhoz, hogy Boglárlellén jelentős — építészeti — alkotások kerüljenek felszínre. A húszas-harmincas évektől ott állnak Bogláron, s egy neves magyar építész modern stílustörekvésének a hirdetői. Kotsis Iván tervei alapján épült a római katolikus templom, a Vikár Béla Művelődési Ház, a plébánia, s néhány part menti Villa. Kotsis Iván munkásságán belül azért emelkedik ki e néhány alkotása, mert itt töltött nyarai kedvessé, vonzóvá tették számára ezt a balatoni üdülőhelyet; szívesen vállalkozott a bogiári tervek elkészítésére.

A modern magyar építészet kiemelkedő egyéniségeként számon tartott Kotsis Iván életében magas kitüntetéseket kapott, szakmai tekintélynek örvendett; halála után sem kopott meg érdeme, sőt most kezd igazán, jelentőségéhez mérten hatni. Tanítványai körében — a mai építészek jelentős része tőletanult — él a szelleme, ápolják emlékét. Alkotásai pedig őrzik művészetének értékeit. Boglárlel- le sajátjának vallja műveit, és ezzel is igyekszik hozzájárulni, hogy alkotásai a köztudatban a modern magyar építészet kiemelkedő műveiként szerepeljenek.

Látnivalóként eddig is ot álltak az üdülőfaluban Kotsis Iván építészeti alkotásai

— de nem tudtuk őket megbecsülni, mert nem ismertük értéküket. A minap néhány fővárosi építész társaságában magam is megfordultam a Kotsis Iván tervezte épületekben; az ő szakmai tudásuk vértezett föl azzal, hogy ügy nézzem ezeket a házakat, ahogy jelentőségüknél fogva számon tartják. Melléjük sorolhatjuk a tihanyi biológiai kutatóintézet épületét és Székesfehérvár városközpontját — ezek a legismertebbek. De a legjelentősebb: a bogiári katolikus templom.

Kotsis Iván 1880-ban született Aradon, 1918-ban szerzett műszaki doktori címet; 1926-tól 1949-ig egyetemi tanárként is tevékenykedett. Épületterveit Ybl- díjjal ismerték el, szakírói tevékenysége is jelentős.

Különösen közéi állt hozzá az olasz reneszánsz. Tervei korábban klasszicizáló stílusban készültek, majd modem épületeket tervezett.

Szép kort élt meg: nemrég hullott ki kezéből a ceruza.

Boglárleüe bizonyára megtalálja a módját, hogy minél többen megismerjék a modern magyar építészet

egyik úttörőjének a tevékenységét, művészetét.

H. B.