Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-13 / 110. szám
Megyei labdarúgó-bajnokság EMLÉKTÁBLA A HÁZ FALAN Szezonnyitó tárlatok (Folytatás a 4. oldalról) lelkesedés és a küzdeniakarás jellemezte. A Táncsics szerezte meg a 2 pontot a végig sportszerűen játszó vendégektől. Góllövők: Ba- binszki (2), Kiss (11-esből), illetve Kovács S. Jók: Ba- binszki, Kiss, illetve Varga, Bebies, Lebár. Rákóczi Hl. ifi—bábod ifi 6:0 Isrik Jóesef Marcali VSE—Nagyatád ‘2 dl (0:6) Marcali, 400 néző. V.: Sümegi. Marcali: Góeza — Filagies, Kozma, Hajdú, Beck, Ráez (Vida), Lassú, Moór (Babina), Kovács, Izsák, Luká. Edző: Sándor Imre. Nagyatád: Zsobrák — Czimbaiek, Czár, Pápics, Bir- Kás, Harc*, Gerlecz I. (Gerlecz (I.), Vidák, Kovács I. (Kovács a.), Mohácsi, Lakatos. Edző: Oláh Béla. Mindkét csapat játékosait dicséret sieti, mert az igen mély talajú pálya ellenére is nagy odaadással küzdöttek. \ hazaiak — megérdemelten — megszerezték a számukra oly fontos 2 pontot. Túllövök: Izsák, Lassú. Jók: iozma, Beck, Racz, illetve Jzimbalek, Czár. Marcali ifi—Nagyatád ifi 3:0 Ivusz* István Karad—Fonyód 3:6 (1Ä Karád, 300 néző. V.: Buzsáki. Karád í Keresztes — Kováes, Lepényé, Komáromi II., Ku- domrák, Ellenberger, Komáromi I. , Barabás, Szalai (Baranyai), Szabó, Hoppár. Edző: Stamler László. Fonyód: Fodor — Vecse- ra, Gyuriéra, Molnár, Fejes, Kocsis, Nagy S., Farauki, Kila J. , Zámbori, Haté. Edző? Túrái László. Nehéz, mély talajú pályán jó iramú mérkőzést vívott a: két együttes. A minden csapatrészében s főként erőnlétben jobb hazaiak megérdemelten győztek. II. félidei játékuk alapján akár nagyobb arányban is nyerhettek volna. Góllövők: Szabó (2), Hoppár. Jók: Barabás, Szabó, Hoppár, illetve Kocsis, Nagy S., Zámbori. Ka rád ifi—Fonyód ifi 1:0 ttj. Schádl Lajos Tab—Kadarkút 4:2 (2:1) Kadarkút 200 néző. V.: Szerecz. Tab: Gróf — Reichert 7., Vendl, Kurucc, Németh, Kovács Gy., Vinkler, Androsovics (Györke), Berki, Reichert (Györki), Balázs. Edző: Puha József. Kadarkút: Tráj — Bakonyi, Lóki, Harczos, Nagy, Mészáros, Matán (Benke)i Szigeti, Rácz (Púpos), Ernyes, Hosszú- Edző: Matán József. A közepes iramú mérkőzésen jobb csatárteljesítmény- nyel és középpályás sorral megérdemelten nyert a Tab. Góllövők: Balázs (2), Berki, , Kurucz, illetve Szigeti. Jók: Reichert Z., Kovács Gy., Vendl, Balázs, illetve Bakonyi, Lóki, Mészáros, Szigeti. Kadarkút ifi—Tab ifi 1:1 Németh Sándor Boglárt elle—Csurgó 1:6 (0:6) Csurgó, 200 néző. V.: Műdig. Boglárlelle: Both — Riba, Szilágyi J„ Osváth, Pintér, Takács B., Koszies, Szilágyi Cs., Takács Gy., Pusztai, Kabát (Gera). Edző: Papp Gyula. Csurgó: Jancsi — Kováes J., Kisgéezi, Jagarics S„ Polgár, Kiss, KOt- esón (C. Kovács), Hosszú, Horváth R-, Imrei, Eleki. Edző: Kütcsön László. A közepes iramú és színvonalú mérkőzésen mindkét ^csapat számtalan gólhelyzetet ügyetlenkedett el. A mezőnyben szebben adogató lelieieket a hazaiak bátor támadójátékkal lepték meg, de a hajrában több egyenlítési lehetőséget szalasztottak el. A döntetlen igazságosabb lett volna. Goilövő: Pusztai. Jók: Riba, Takács B., Szilágyi Cs., illetve Jancsi, Kisgéezi, Eleiki. Csurgó ifi—Boglárlelle ifi 2:2 Kovács Antal A ford trió válogatottja: Edőes (Kiss J SE), Riba (Boglárlelle), Fitt (Latinea SE), Vámos (Kiss J. SE), Kisgéezi (Csurgó), Kiss K. (Mernye), Szabó (Vasas), Beck (Marcali), Miske: (Siófok), Maii (Vasas), Szabó (Karád). 1. Siófok 28 24 1 1 9C-21 49 2. Táncsics 26 16 3 5 88-28 39 3. Kiss J. SB 25 n 5 3 67-24 99 4. B.-lelle 2« 14 2 19 «-38 39 5. Latinea se 26 11 8 7 36-26 Sf VBRM V. 2« n 5 9 44-34 29 7. Barcs 26 9 W 7 38-32 28 8. Tat» 26 8 S 19 29-34 24 9. Kadar kát 36 8 6 12 35-54 22 1*. Marcali 26 8 4 14 36-53 28 11. Fonyód 26 7 6 13 44-63 28 12. Karád M 8 4 14 25-58 20 13. Mernye 26 7 4 15 22-56 18 11. Csurgó 26 5 7 14 23-46 17 15. N.-atád 26 5 6 15 41-51 16 IL La bőd 25 5 3 17 19-66 13 Országos ifjúsági bajnokság: Rákóczi—Mohács-Vé- ménd 3:0 Országos serdülőbajnokság: Rákóczi—Moháes- Véménd 1:8 to 5 K >Másfél Z < ec < 00 szoba ÖS szkomfort Ilyen évek, ilyen tapasztalatok, ilyen kínlódások után hozta elém az élet Miklóst. Társaságban találkoztunk. Egy asszony barátnőm hívott össze egyezer néhány embert, mert sok gondot okozott neki facér hajadqn- ságom, és jó révkalauzként szerette volna sajkám a házasság biztonságos ölébe kormányozni. E kissé átlátszó szándék álcázására persze több házaspár is felvonult aznap este, de a gondos káderezés úgy válogatta össze a vendégeket, hogy — mit tesz isten! — a hazas férfiúkból éppen egy brkUckompánia alakulhatott, az asszonyokból egy kanaszta- parti — és mi ketten Miklóssal itt is, ott is számfölöttinek bizonyultunk. Míg a két társaság az asztalt csattogtatta, mi egy hangulatlámpa kerítő fényében beszélgettünk. Van sors. Nekem az vólt a sorsom, hogy harmincéves koromban, annyi gyötrődés után, már túl az első fiatalságon, a Thököly út egyik mellékutcájában találkozzam Szalók Miklóssal. Szombat este volt, másnap vasárnap; a társaság így éjfél után egyig elkártyázgatott. Amikor aztán lassan szedelöz- ködtek volna, a háziasszony hirtelen egy kis táncot ajánlott. A férfiak ugyan nem sok lelkesedést mutattak, de a háziasszonyi tervbe alighanem beavatott asszonyok ujjongva tapsolták meg a javaslatot. A kártyaasztalokat hát összehajtották, s a nagyobbik szoba előlépett táncteremmé. A csillárt eloltották, csupán egy falikar égett a sarokban. A lemezjátszót megindította valaki, Miklós átölelt, s en már a harmadik lépesnél tudtam: vagy ez az ember lesz a férjem, vagy senki. Szántódpuszta kitárulkozik 4. Én mar akkor tudtam, éreztem, amikor az a urapek felbukkant, hogy ennek nem lesz jó vége. Az ördög tudja, hogy van ez: az embernek van valami belső masinája, amelyik jelzi a jót is, a rosszat is. Amikor harmadszor fölkérte Csutit, én már tudtam, jobb lesz vigyázni, mert a srác szemlátomást bezsongott. Amúgy nem volt agresz- sziv vagy tolakodó. Sőt. Udvariasan hajlongott, valahányszor fölkérte, vigyorgott istenesen, és igazgatta a nyakendőjét. Nekem majd a gálám ment ki, ahányszor csak ránéztem. Volt benne valami a mama kedvencéből. A fehér inge, a jól vasalt, sötét zakója, a hányingen seiyemnyakkendője. Ide általában pulcsiban jártak a srácok, télen persze, távasz- szal meg ősszel farmerbin. Ez meg itt ebben a skatulyából húzott urifiú-szere- lesben . .. De röhögött is rajta mindenki, nemcsak én. Kidobni nem lehetett, mert a klub szabályaihoz tartozott, hogy mindén tisztességesen öltözött, nem részeg és nem kötekedő fiatalt fogadni kell. Hát ez aztán igazán •Mgfelelt az alapszabálynak; kólát ivott, kötekedés helyett vigyorogva, hajlongott és a szerkója is több volt, mint tisztességes ... Intettem a fiúknak, hogy nézzenek a körmére, ne hagyják sokáig legelni. Szegény, így aztán alig léphetett kettőt-hármat, máris ott volt valamelyik haver, és kérte el Csutit. Figyeltem a krapekot: észrevett valamit. A forgalomból megérthette, hogy korántsem facér csajra bukkant, akinek ő lesz a megváltó üdvössége, hanem egy kézben levő lányt abaj- gat, ami pedig nagy rizikó mert csak a jóisten tudja a veget... Az elejen meg nem látta, hogy a háromszög harmadik szöge én vagyok, csak annyit látott: gáz van. De tartotta magát, meg kell adni. Az ilyen mama kedvencei ilyenkor általában abbahagyják a vigyorgást, fapofával odamennek a büféhez, igznak valamit, aztán vagy azt nézik, hogy lehet a legkisebb feltűnéssel meg- pattani innét, vagy — ritkábban — megpróbálnák újítani. Kiszúrnak egy egyedülálló csajt. És ha megbizonyosodnák róla, hogy csakugyan az, mert a srácok hagyják nála érvény sülni, vadul ráh^jtanak. (FolyUil/ukj a meghitt környezetű kis pusztán ... A szántódr ré v valóság és szellemi jelkép is. Ihletöje volt leveleknek, novelláknak, regényrészleteknek, verseknek, népdaloknak, történeteknek es mondáknak.« Felsorolt jó néhányat az ajándékoknak és tanúságtételeknek nevezett írásokból, s azzal folytatta: »A szülőföld szeretetével és jövőbe tekintő gondolattal ajánlotta föl Tüskés Tibor szülőföldjének ezt a szép grafikai kiállítást.« S a művek méltatása után a befejező gondolat: »Köszönet az őrző gyűjtőnek és Szántod új, jelképes révének, nmeit, ma tói a szellem közvetítője e táj sziklás és kies partjai kozott«. A tárlat — hogy csak néhányat említsünk a müvek szerzői közül : Bálint Endre, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Ferenczy Béni, Kohón György, Marty n Ferenc, Szántó Piroska, Szász Endre, Takáts' Gyula, Varga Hajdú István rajzai, grafikái — igazi művészi élményt adnak a látogatóknak. Megnyílt ezen a napon a »pincetárlat« is, ahol »Szőlőhegyek, pincék, présházak« címmel hangulatos kiállítást rendeztek nyugat-dunántúli faragott hordólapokból, kőröshegyi pincékből előkerült szőlészeti, borászati eszközökből, Kalla Miklós jászberényi kádár műveiből es Lantos Miklós fotóiból. A puszta képe — mint a megnyitón kiderült — állandóan változik. Befejezéséhez közeledik a volt cselédház fölújítása, ahol a meghitt hangulatot árasztó boltívek alatt Pálóczi Horváth Ádám emlékkiállítás nyílik meg az évad folyamán, a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezésében. Az egykori cselédéletet a Munkásmozgalmi Múzeum, Szántód gazdaságtörténetét a Mezőgazdasági Múzeum, a szántód] rév történetét pedig a Közlekedési Múzeum mutatja be egy-egy teremben. És itt kap helyet az endré- di csipkekiállítás is. A szezonnyitó azt bizonyította : Szántódpuszta egyre jobban kitárulkozik látogatói előtt: értékes kincsekkel várja a hazai és a külföldi vendégeket. BOGLÁRI KIÁLLÍTÁSOK Vas és fonal Hosszan tartó esőzés után, némiképp tavasziasra szelídült időben gyülekeztek vasárnap délelőtt az érdeklődők a szántódpusztai idegen- forgalmi és kulturális központban. Dr. Fodor Jánosnak, a Siotour igazgatójának köszöntése után a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet Kodály női kara és Kiss Tamás lantművész alkalomhoz illő műsorral vezette be az eseménysorozatot. A költő születésének 220. évfordulója alkalmából emléktáblát lepleztek le Pálóczi Horváth Ádám egykori házának falán. Dr. Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese emlékezett meleg szavakkal, az irodalomtörténész elmélyült- ségével Pálóczi Horváth Adám életére, tevékenységére; Kazinczyval, Csokonaival való kapcsolatára, látogatásuk maradandó emlékeire. Méltatta az ötödfélszáz énekek gyűjteményt is, amelyből korábban már hallottunk részleteket a női kar avatott előadásában. Az emléktáblán többek között ez áll : “E házban élt 1786—1791 között mint a szántódi gazdaság bérlője. Itt látogatta meg 1789 őszén barátja, Kazinczy Ferenc.« S a már korábban felújított, tavaly megnyitott házban »Tisztelet a szülőföldnek-« címmel izgalmas grafikai kiállítás nyílt Tüskés Tibor szántódi születésű író gyűjteményéből. Szkladany’ Péter fuvolaművész Bâchés Debussy-művekkel teremtett áhítatot, ezután Takáts Gyula nemes veretű megnyitója váltott ki nagy érdeklődést. Szántódpuszta gazdaságtörténeti. történelmi és művelődéstörténeti múltjáról jelenéről és országos jelentőségéről beszélt bevezetőjében, majd megállapította: » Ritka véletlen, ahol a szellemi és anyagi érték ilyen gazdag egységben található, mint ezen Az orgona virág nyílása adja hírül — immár jó pár éve —, hogy megkezdődik a kiállítási évad Boglárlellén a bogiári kápolnákban. A környezet is szerepet kap minden esetben a látvány kialakításában, hiszen a régi temetődomb szabadtéri szoborbemutatónak ad helyet. Tavaly óta Nagy Sándor kőplasztikái láthatók a parkban. Ügy helyezkednek el ezek a szobrászvésővel alakított formák a zöldben, mint a kíváncsi szem fölfedezte madárfészkek a fák ágai közt. A természet részévé váltak a fehér mészkőalakzatok. A két kápolnában pedig az építészeti környezet ad remek lehetőséget a művészek bemutatkozására. Az idei kiállítássorozat Droppa Judit textilművész és Szöl- lössy Enikő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásainak bemutatásával nyílt meg; vasárnap délelőtt. Kecskés András lantművész közreműködésével a hangulatos program élménnyé vált. A kiállító művészeket Frank János művészettörténész mutatta be. Két kápolna — két kiállítás. Nemcsak két különböző műfajban dolgozó művész szerepel egy időben egymáshoz oly közel, de más és más feladatoknak kell foglalkoztatniuk a szobrászt és a textilművészt is. Nem beszélve a fölhasznált anyagok különbözőségéről. Mégis: a néző rokonitani próbál — először talán nem is tudatosan, csupán ráéraes- ből. Mert noha a vas és a fonal egymásnak szinte ellentéte, mégis bátran mondhatjuk, hogy vannak közös vonásai Droppa és Szőllőssy tevékenységének. Mind a ketten ősi anyagokat választottak művészi elképzeléseik kivitelezésére. A vas, a ijém megmunkálása és a fdnal szövése ősi mesterség, de a ma művésze is megtalálja az anyagban az új lehetőségek kiaknázását — s ezt teszik mind a ketten. Droppa Judit ha* textilből álló sorozatában különösen érvényre jut ez. Noha hagyományos síkkötőDroppa Judit textHmun&ája. gépen szövi meg »képeit-«, a mai formanyelvet használja, a fonalból pedig a legújabbat választja. A kápolna íves ablakai elé fémkeretre feszitette textiljeit, amelyek szinte a színes üvegek fényjátékát mutatják a nézőnek. Telitalálat a Műcsarnok választása, hogy Droppa eme munkáit Bogláron kell bemutatni. Mintha ide is szánta volna őket a művész. Szol - lössy abban rokona Drop- pának, hogy ő is az új lehetőségeket keresi a plasztikákban, ő isi igénybe veszi műtárgyainak létrehozásához a gépi segédletet — így találkozik képzeletünkben a síkkötőgép és a vasat nyomorító légkalapács. Az előbbi nem okozhat gondot a nézőnek, de fölvetődhet a kérdés a légkalapáccsal szemben, hogy mi szüksége van rá a szobrásznak. Miért préseli össze vele a kitervelt szerkezetet ? A szerkeze t változása ad rá választ, hiszen új plasztikai forma jelenik meg az újabb beavatkozás során. A szerkezet- tanulmányok java a szobrász elemző szándékát tükrözi, Babilon című plasztikája azonban már olyan művészi többletről vall, amit közlésnek — gondolatnak — is érzünk. Van értelme a kísérletnek, hiszen korunk technikai eszközarzenálját is szeretné fölhasználni a ma művésze a korszerű kifejezés érdekében. Horán/i Barna