Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

Kiizdjiink következetesen az enyhülésért, a leszerelésért! Békenagygyűlés Csurgón Harmincöt éve ért véget az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja, 9 azóta ez a nap, 1945. május 9-e — a győzelem napja — belevésödött a békét, bizton­ságot, az alkotó munkát aka­ró emberek szívébe. Erre emlékeztek tegnap délután Csurgón, a Napsugár Ipari Szövetkezet nagytermében rendezett békenagygyúlé- sen, Ez Volt a béke* és ba­rátsági hónap somogyi ese­ménysorozatának megnyitója, A Hazafias Népfront me­gyei alelnöke, Szita Ferenc köszöntötte = a magyar és a szovjet Himnusz elhangzá­sa után — a szövetkezetek és a nagyközség üzemeinek a környező települések üze­meinek a dolgozóit, Csurgó lakóit. Köszöntötte az el­nökségben helyet foglaló Bí­ró Gyulát, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság főtitká­rét, Klenovics Imrét, a me­gyei pártbizottság titkárát, Sugár Imrét, a megyei ta­nács elnökét, dr. Szerényt Jánost, az SZMT vezető tit­kárát, Radnóti László Or­szággyűlési képviselőjelöl­tet, a Napsugár Ipari Szövet­kezet elnökét, illetve a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet hadsereg képviselőjét, V. V. Lunyin őrnagyot; a nagyközség, va­lamint a járás párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselőit. Megnyitó szavai után Bí­ró Gyula, az MSZBT főtit­kára mondott beszédet. Hangsúlyozta: — Kiemelkedő jelentőségű az idei béke- és barátsági hónap : most emlékezünk meg a fasizmus fölött ara­tott győzelem 35. és a Var­sói Szerződés Szervezete lét­rejöttének 25. évfordulójáról. E békedemonstrációra olyan nemzetközi körülmények kő­zött kerül sor hazánkban és világszerte, amikor veszély fenyegeti a békét, az enyhü­lés folyamatát. Szólt arról is, hogy ebben milyen történelmi szerepe volt a Szovjetuniónak, a szovjet népnek. Ünnepi megemlékezésében napjaink minden embert foglalkozta­tó külpolitikai helyzetére is kitért, s a nagygyűlés vala­mennyi résztvevője nevében hangsúlyozta: — Ma, amikor Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éljük, nem feledkezhetünk el arról, hogy a Szovjetunió és vele a szocialista országok testvéri szövetsége mit tett az Utób­bi évtizedekben az enyhü­lésért. Napjaink legfonto­sabb nemzetközi feladata ennek az enyhülési politiká­nak a továbbvitele, a fegy­verkezés megállítása. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára beszédé­ben mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzet leg­fontosabb vonásait, a szo­cialista országok és a nyu­gati hatalmak ezzel kapcso­latos tevékenységét, az Af­ganisztán körül kavart ré» galomhadjáratot, a moszkvai olimpia bojkottját, s mind­azokat az eseményeket, ame­lyek aggodalommal töltik el a békét és az enyhülést őszintén óhajtó embereket. Beszédében kitért azokra a nemzetközi tanácskozásra is, amelyek a békét s vala­mennyi nép biztonságát szolgálják. Beszédét e sza­vakkal fejezte be : — Hiszünk benne, hogy a világ népeinek hatalmas erőt jelentő küzdelmét siker koronázza, s a békeszerető tömegek állhatatos harca, a partnerek józansága és reá­lisabb magatartása átvezet­het bennünket és át is fog vezetni a mostani, nehezebb útszakaszokon ... Magasabb mércével, még igényesebb munkával Az MTESZ megyei szervezetének tevékenysége I9ö9 októberében a So­mogy megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága levelet kül­dött a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségének elnökségéhez, s kezdeményezte az MTESZ megyei szervezetének meg­alakítását. Jó fél évvel ké­sőbb, 19T0. május 8-án sor került az alakuló küldöttér­tekezletre: a i'észtvevűk ti­zenegy tudományos egyesü­leti csoport csaknem ezer- négyszáz tagját képviselték. Az ünnepi rendezvényen, az azóta elhunyt miniszter, Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke a hazai műszaki fej­lesztés időszerű kérdéseiről tartott előadást. Azóta eltelt tíz év. A meg­tett utat mutatja be és a fel­adatokat jelöli meg az MTESZ megyei szervezeté­nek kiadványa, a Somogyi Műszaki Szemle. Ezúttal ün­nepi külsőt öltött számának mindhárom írása. Méltató és előremutató összegezést kö­zöl a lap Sugár Imrének, a Somogy megyei Tanács és az MTESZ megyei szervezete elnökének tollából; a meg­alakulás előzményeitől nap­jainkig végzett muhkát mu­tatja be dr. Györki Zoltán, a műszaki tudományos tájé­koztatási bizottság és a lap szerkesztő bizottságának tag­ja: a tennivalókról ír a ki­adványban Deák Ferenc, az MSZMP Kaposvári Városi Bizottságának első titkára, az MTESZ megyed szerveze­tének társelnöke. Egy évtized elteltével mér­legre kerülnek mindazok az eredmények, amelyek a lét­rehozáskor és azóta folyama­tosan megjelölt feladatok teljesítésében születtek So­Emlékezés a hősre rr Őszinte igaz ember volt Meghatódva nézzük a megsárgult fényképet. Egy szovjet gárdista őrnagyot és katonáját örökítette meg a fényképész valamikor 1941 végén kaposvári műtermé­ben. Mellettük a földön dob­táras géppisztoly, azoknak a fegyvereknek egyike, ame­lyekkel elűzték Moszkva alól a fasiszta náci csapatokat. A kép hátulján elmosódó, ceruzával íl't sorok: »Naza­rov Nyikolaj Nyikolajevics őrnagy és adjutánsa, 2í> csinkov Alekszej Matjevies.« S még egy sor, mely a hábo­rút csaknem végigharcoló katpnatiszt egyéni sorsa ala­kulásának állít döbbenetes emléket: »Meghalt 1945. március 27-én.« fölidézte bennem a több mint 35 évvel ezelőtti em­lékeket. S azért is örülök, hogy megtaláltam, mert kuldhetek róla egy másola­tot a hős családjának. Féltve órai, kedves családi ereklyéi között tartogatja a megsárgult fényképet Fos- gay Miklós, az Országos Ta­karékpénztár megyei igaz­gatóságának dolgozója. — Most húsvétkor távol voltunk otthonunktól, s csak aésőbb került a kezembe a Somogyi Néplapnak az a száma, amelyik a Szovjetunió Bolgrád nevű városából ér­kező Igor Nyikolajevics Ná- zarovról írt. Sokáig kereste a második világháborúban eiesett édesapja sírját, s itt találta meg a többi szovjet hőssel közös nyugvóhelyen, Kaposváron, a Szabadság parkban levő emlékmű mel­lett ... A név ismerős von, emlékeztetett annak a szov­jet tisztnek a nevére, aki Kaposvár felszabadítását kö­vetően nálunk lakott a ka­tonájával együtt, s emlékül egy akkor készített fényké­pet adott a szüleimnek. Hégi házunkból elköltöztünk, a kép elkeveredett a családi fotók között, s csak sökara találtam meg. örülök, hogy ük'üsaa kallódott el, mert Kaposváron, a Honvéd ut­ca 40. szám alatt lakott a Posgay család. Ók is, és még nagyon sokan, csak annyit tudtak a szovjet katonákról, a szovjet emberekről, amennyit az ellenséges pro­paganda terjesztett róluk, meghamisítva a valóságot. — Tizenkét esztendős vol­tam, húgom, Márta pedig nyolcéves. Szüleimmel együtt szorongva vártuk azt a pil­lanatot, amikor a szovjet tiszt és katonája — előzőleg közölték, hogy egyik szobán­kat rendelkezésükre kell bo­csátani — beköltözik ottho­nunkba. S milyen kelleme­sen csalódtunk! Most fel­nőttként visszaemlékezve erre az időre azt mohdha- tom: Nazarov őrnagy őszin­te barát, igaz ember volt, aki úgy kezelt bennünket, mint távollevő gyermekeit. Gyakran mesélt a lányáról, fiáról — akit alig látott —, feleségéről, otthonáról, a na- ború Utáni terveiről. Mi na­gyon megszerettük. Amikor adjutánsa, Alekszej sírva jött, hogy a Kaposvárhoz közeli fronton egy ágyú lö­vedéktől súlyosán megsérült, éppen úgy sirattuk, mint kö­zeli hozzátartozónkat. Ag­gódva vártuk a kórházból érkező híreket. Budapesti öl repülőgéppel hoztak sebészt, de nem tudtak rajta segíte­ni, súlyos sebesülésébe bele halt. Ágyútalpon vitték a végső búcsúztatásra, s a Sze chenyi téren temettek e! Onnan került azután VegsC nyughelyére, a Szabadság parkba. Ma is éppen ügy elérzé­kenvül, amikor ezeket az emlékeket idézi, mint akkor, 1945 áprilisában. A húgával együtt ő is ott kísérte az agyútalpra tett koporsót. Dr Posgay Márta, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat jogtanácsosa szintén őriz emléket az elesett szovjet katonáról. — Engem különösen ked­velt, mert a kislányát jutr láttám eszébe. Gyakran az ülőbe ültetett es verseket .mondott németül. Ileinet, Goethei Idézte. Müveit, több nyelven beszelő ember volt. Japánul irt le egy verset, ezt is sokáig őriztem. Saj­nos, elveszett. Az 1944-es karácsonyt még velünk együtt ünnepelte, s az újévet is. Nagyon sajnáltam, mert annyira vágyódott kislánya, fia, felesége, otthona után. de nem érhette meg a hábo­rú veget. A két Posgay gyérekből felnőtt ember lett. Szüleik meghaltak, s a felszabadulás napjaitól hosszú idő telt el. Ök mégsem felejtik azokat a napokat, első találkozásukat a szovjet katonával, a szov­jet emberrel. Gyakran elmennek a Sza­badság parkba. Most — megtudva, hogy az 1944-ben náluk lakott szovjet tiszt csa­ládja él — az emlékműről és Nazarov őrnagy sírjáról készített fényképpel egészí­tették ki családi fényképal­bumukat. Ott lesznek ma is az em­lékműnél. A távoli család helyett ők tesznek virágot az otthonától távol pihenő hős sírjára. Így tisztelegnek azok emléke előtt, akik nem ér­hették meg a győzelem nap­ját! tfcalai László mogyban. A szervezet fejlő­dését egyrészt jól szemlélteti, hogy ma mér megyeszerte harminc szakegyesületben mintegy 3500 értelmiségi te­vékenykedik műszaki, köz­gazdasági területeken. A tu­dományos egyesületek, társa­ságok somogyi szervezetei, üaemi és helyi csoportjai mindenekelőtt a megye gaz­dasági fejlesztésének ren­delték alá munkájukat, en­nek megfelelően állították össze programjaikat, szervez­ték, mozgósították a tagsá­got égy-egy Időszerű feladat megvalósítására, kiemelke­dően fontos cél elérésére. A tudományos tagegyesületek és egyesületi csoportok az MTESZ megyei szervezete keretében kamatoztatták mindazt a szellemi tőkét, . amely rendelkezésükre állt. Bővülték és erősödtek a szervezet kapcsolatai a me­gvet és Városi párt- és taná­csi intézményekkel, társadal­mi szervezetekkel; együtt­működési megállapodások jöttek létre szocialista or­szágok testvérszervezéleivel, s a szakemberek kölcsönös tapasztalatcserék révén bő­vítették ismereteiket. A ha­zai ísmereigyarapításnak. il­letve felújításnak jó példája a* éppen napjainkba i zajló műszaki és közgazdasági hó­nap gazdag rendezve nyisoro­zata. A megye műszaki— gazdasági ételéből, a szakmai tudás gyarapításából Co Hős szerepet vállalt a meglehető­sen fiatal — most, május 28-án lesz hatom éve, hogy megalakult több tagegye­sületi csoportot tömörítő in­téző bizottság Siófokon. A jövőre nézve indokolt, hogy mércét az MTESZ me­gyéi szervezetének munkájá­ban is magasabbra emeljék; a tagok számának gyarapo­dása mellett még inkább nő­jön és érződjön a szakmai és társadalmi tevékenység hasz­na, értéke a megye általános fejlődésében. A megyei párt- értekezlet határozata is ki­mondja: a tudománypolitikái tevékenység mozdítsa élő a megye gazdaságpolitikái cél­jainak megvalósítását. Fon­tos iránymutatás ez áz MTESZ megyei szervezete számára is, amely most lé­pett második évtizedébe. Vadgazdálkodás Somogybán 35 társaság tagja az alapnak Kiterjedt erdőterületekkel rendelkező megj'énkben nagy múltja és jelentősége van a vadgazdálkodásnak, Harmincöt erdőterülettel rendelkező és négy bérkilövő vadásztársaság működik itt. Adottságaik meglehetősen el­térnek, s ez meghatározza egyrészt vadászati lehetősé­geiket, másrészt, anyagi hely­zetüket. Területük célszerű hasznosításával azonban azon vannak, hogy minél magasabb színvonalon gaz­dálkodjanak. A vadásztársaságok ez év elején választották újra tisztségviselőiket; a kötél- múltban megyéi küldöttköz­gyűlésen tekintették át nemcsak 1979, hanem az el­múlt öt éV gazdálkodásúnak tapasztalatait is, és megha­tározták azokat a fő tenni­valókat, amelyeket a vad- gazdálkodás, a Vadászkultú­ra jelenleginél magasabb szintre emeléséért kell elvé­gezniük. A vadászati lehető­ségek szoros összefüggésben vannak a társaságok taglét­számával. Mivel az elmúlt években a lehetőségek szá­mottevően nem javultak, a taglétszám is mérsékeltén, 214 fővel emelkedett 1975 óta; most 1533-an tevékeny­kednek a vadásztársaságok­ban. Ahogy a közgyűlés megállapította: a jó együtt­működés feltétele a gazdál­kodás eredményességének. Hasonlóan fontos kapcsolat szélesítése a társaságok kö­zötti és a kívülálló partite* rekkel: áz erdőgazdasággal, a mezőgazdasági üzemekkel. Jó példa erre a vadgazdál­kodást társulások szervezése. Megyénkben k’ét ilyen társu­lás alakult — elsősorban a legnagyobb feladatot jelentő apróvadtenyésztés fejleszté­sére, a somogysimonyi—tap- sonyi kooperáció után az ar.- docsi Kossuth, a kishal apáti Béke, az Íjász es a ráksi Nimród vadásztársaság Kö­tött megállapodást. Az idén hatezer fácáncsibe fölneve­lését és közös Vadásztatását, tervezik, emellett kapcsoltuk kiterjed a szakmai tovább­képzésre is. A vadgazdálkodás föllen- dítését szolgálta a vadgaz- dálkodási alap létrehozása. Ma már mind a 35 társaság tagja az alapnak. Tavaly a befolyt 053 0Ó0 forintból pá­lyázol alapjan a kaknancsai, az észak-somogyi és a Ka­pos menti társaság kapott 320 ezer forint támogatási, illetve kölcsönt a fácánállo­mány fejlesztésére. Az ez évben benyújtott pályázatok alapján a megyei intéző oi- zottság 270 ezer foilrjt köl­csönről és 250 ezer forint tá­mogatásról döntött. A mar említett andocsi társulás, valamint a buzsáki. a ga- mási és a somogyszili tár­sulás részesül anyagi, segít­ségben — ugyancsak a fá- cénállomány fejlesztése ér­dekében. ' A nagyvadvadászat foko­zása nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges is — indokol­ja ezt a vadállomány szer­kezetének javítása és a köz­vetlen árbevétel növelése. A múlt évben a megemelt szarvas-, őz-, vaddisznó-ki­lövési tervet megyei átlag­ban nem sikerült teljesíteni­ük a vadásztársaságoknak — természetesen ezen belül vannak olyan egyesületek, mint az andocsi Kossuth, a csepeli Vasas és a tengődi Üj élet, melyek például a szarvasvadászat fölemelt tervét is túlteljesítették. So­mogy legfontosabb vadja to­vábbra ts a szarvas, kiváló minőségét megfelelő lét­számmal és ésszerű állo­mányszerkezettel lehet biz­tosítani. Nem csupán a szervezeti élet, a szakmai munka ta­nulságait értékelték, felada­tait határozták meg a kül­döttközgyűlésen, hanem a fejlesztéshez alapot adó pénzügyi helyzetet is ele­mezték. A vadásztársaságok pénzgazdálkodása folyama­tosan javul: öt év alatt be­vételük 84 százalékkal, ki­adásuk nem egészen 69 szá­zalékkal nőtt. Az év elején több mint tíz és fél millió fejlesztést szolgáló alapokkal rendelkeztek. Méltán foglal­tak állást ügy a közgyűlésen, hogy az eltelt öt év előre­lépést hozott a megye vad­gazdálkodásában, de sokirá­nyú feladat Vár a társasá­gokra annak érdekében hogy a gazdálkodás, a va­dászat színvonala magasabb­ra emelkedjen, méltó legyen híréhez. V. M. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom