Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
A sokoldalú tűzzománc Honty Márta kiállítása Nagyatádon VAKOK ES LATOK Beszélgetés harmonikaszö mellett Időnként összejönnek a Dózsa György utcai kis klubhelyiségben. Beszélgetnek, notáznak, sütkéreznek a közösség melegében. Van köztük 82 éves néni és 18 éves fiú, öreg parasztember és volt hivatalnok. Az efféle különbségek itt elmosódnak, itt mindenki sorstárs. Rendszerint húszan-huszon- öten jönnek el. Ennél jóval többen vannak, akik megannyi hívás és rábeszélés után is otthon maradnak. Valaki úgy mondta, félnek és szégyellnek eljönni. Valószínűbb, hogy ezek az emberek már képtelenek áttörni az önsajnálat és sértettség évek során maguk köré emelt falait. A vakok és gyengénlátók megyei szervezetének kaposvári klubdélutánjain természetesen sohasem esik szó utazásokról, filmekről és más hasonló, csupán a látók számára érdekes dolgokról. és sajátos módon a vakságról sem. A legizgalmasabb beszédtéma itt a látók idegen világa, és az a legtöbbjük szerint nyitott kérdés, hogy vak vagy rosszul látó ember abba egyáltalán képes-e beilleszkedni és boldogulni. — A gyerekek »kiröppentek«. Egyedül maradtam otthon, mar-már úgy éreztem, bezárva. Akkor határoztam el, hogy keresek munkát — mondta Kelemen Istvánná, aki ma már az egyik kaposvári nagyvállalat telefonközpontosa. — Az emberek segítenek, barátságosak hozzám. Igaz, ahol csak tudok én is próbálok átvállalni a többiek gondjából. — Kilenc évvel ezelőtt egyik napról a másikra tóént tönkre a látásom — emlékezett Csík Lajos, az egykori tanácsi dolgozó. — Válságos hetek voltak azok... Két év alatt megtanulni azi, amivel a lobuies. hamm evet toltenea, szép leijeSH- rneny. az sem túl gyaaon, uogy érettségizett lányok vagya a íoisKOia vagy egyelem helyett a szakmumcas- képző legyen. Ezért kissé csoda oogarnak látszott Czár uaszLóne, a kaposvári 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A gimnázium első évében még tervezte a továbbtanulást, ám később belátta: közepes eredménye nem lesz elég a fölvételihez. Ügy döntött, inkább szakmát tanul. A varrás közel állt hozzá, nagynéniétől már sok alapfogást ellesett. Érdemes volt ezt választania, a szakoktatója szerint igen nagy tehetsége van hozzá. Ezt egy hónappal ezelőtt, a szakma kiváló tanulója országos verseny is tanúsította: a harmincnégy versenyző között a második lett. így két hónappal a vizsgák előtt megkapta a szakmunkás-bizonyítványt. Amikor Nádor Jánosnét, a szakoktatóját megkérdeztem, hogy mit szól tanítványa eredményéhez, azt mondta: — El is vártam tőle. Sót, először egy kissé szomorú is voltam, hogy nem lett első. No. de ez is nagyon szép eredmény, s csak azért méltatlankodom, mert ismerem Sári képességeit. Ritka az ilyen tanítvány! Amit egyszer megmutattam neki, azt hibátlanul megcsinálta. Nagyon szorgalmas, figyelmes, látszik, hogv meg akarja ismerni a szakrrvH. örülnék, ha legalább évente lenne egy ilyen diákom. A szinte valószínűdéiül vékonv. ha'k szavú lánv a kanosvári Lartó Ipari Szövetkezet nőidivatszaloniá- 'nn dolgozik — immár szakmunkásként. Az üzlet vezetőié a legnehezebb ruhafa* ■»önök varrását is szívesen ■ábízza, mert tudja, hogy Később én is megpróbáltam elhelyezkedni telefonközpontosként. Nem ment könnyen, idegenkedtek tőlem. Azután mégis sikerült. A kölcsönös tartózkodás fokozatosan oldódott. Ma mar jól érzem magam, befogadtak, megbecsülnek, legalábbis mint munkatársat... Más a magánélet... Munkahelyen vagy a különböző hivatalokban mindenki segítőkész és barátságos. "Hivatalos órán« kívül, a napi emberi kapcsolatokban már sokkal több az előítélet, nagyobb az elzárkózás... — Nem elég csak várni a segítséget, vagy azt, hogy más kezdeményezze, a kapcsolatot, a barátkazást — vélte Dékány György, aki már 15 éve dolgozik a kaposvári kórházban gyógy- masszőrként. — Meg kell tanulnunk alkalmazkodni a többi emberhez. Tény. hogy vannak a látókban előítéletek, csakhogy ezt gyakran épp a sajnálatból előnyt kicsikarni igyekvő sorstársak ébresztik. A vakság és a segítségre való rászorultság örökös hangsúlyozása is tartózkodást szülhet. — Találkoztam fiatal, vak házasokkal, akik megállnak a maguk lábán. Dolgoznak, szép otthonuk van, két kicsi gyerekük, mégis úgy érzik, a több ezres lakótelep közepén szigeten élnek ... — Alig hinném, hogy ez az érzés sajátos állapotukkal függ össze — száHt vitába Dékány György. — A látókat nem érinti ugyanúgy a »tömegbeli magányosság?« ... A beszélgetés során a jelenlevők két csoportra oszlottak. Az egyikhez tartozók jóformán csak sérelmeket soroltak. Mások — köztük egy szennai tsz-tag és egy nagyatádi fiatalember — egyre azt igyekeztek bizokifogastalan munka kerül ki a keze alól. Nem először bizonyította jo képessegeit: tavaly az alkoto ifjúság palyazat első díjat nyerte el, majd a dunántúli megyék szakmai versenyén ért el harmadik helyezést. Az országc® versenyen ezüstplakettet és ezer forintot kapott a szakmunkás- bizonyítvány mellé. — Mindössze hat ponttal maradtam le az első mögött : az anyagismeretnél hibáztam. Egyébként ez volt számomra a legnehezebb tantárgy. Nekem az iskola csak kétéves, így a többiek másodikos tananyagát magamtól kellett megtanulnom, s az első év végén már vizsgáztam belőle. Az osztályban egyedül netei van érettségije. És bármilyen furcsa, ez már félreértésekre is okot adott. — Amikor, elért egy-egy szép eedményt, azt mondtak: biztosan kapott valamiyen előképzést — mondta a szakoktatója. — Nem hiszik, hogy két év alatt is meg lehet tanulni a szakmát, ha valaki igazán akarja ... És rosszindulatúan megjegyzik : »Persze, mert érettségizett.«. Pedig a varráshoz az érettséginek semmi köze! Ha versenyre készültünk, a többiekkel ugyanúgy gyakoroltattam a különböző műveleteket, így ők is tudják, hogy milyen sok munka van az eredmény mögött... Sári sikere mellett .magamnak is elkönyvelhettem egyet: a díjkiosztásnál kiváló szakoktató miniszteri oklevelet kaptam. Nagyoh jólesett, hogy ilyen szinten értékelik a munkámat, nem sok időm van már a nyugdíjig, jólesik ’z elismerés. A lean?fvoKb őröm persze az, ha látom: nem hiába tanítottam , . . Mindig megkérdezik a hasonló sikerek után, hogy nyítani, hogy ember — legyen az látó vagy vak — méltányosságot, rokonszen- vet csak saját munkája vagy magatartása alapján remélhet. Nehéz volna eldönteni, hogy e vitában kinek van igaza. Az azonban bizonyos, hogy utóbbi vélemény képviselőinek van rá nagyobb esélyük, hogy »legyőzzék« a vakságot. Olykor pusztán a hátrányos helyzet tudata tartósítja a hátrányos helyzetet. Ebből a körből kitörni csak a Dékány Györgyéhez hasonló tenni akarással, bi zakodással és bizalommal lehet. Es a látók? Milyen részt vállalhatnak ók a »nem létező falak« ledöntésében? A klubdélutánon találkoztam Tóth Sándorné- val, a Csepel kaposvári gyárának dolgozójával, az üzemi vöröskeresztes alapszer- vezet titkárával. — Mikor fél éve eljöttünk, hogy felajánljuk támogatásunkat a vakok és gyengénlátók megyei szervezetének, bennünk is voltak »misztifikáló« elképzelések. Az itteniek akkor kereken megmondták, nincs szükségük adományokra, még kevésbé sajnálatból fakadó jótékonykodásra. Örömmel fogadják viszont, ha egyszerűen csak segíteni akar- runk. Azóta el-eljárunk. Megcímezzük a borítékokat, vagy az állomásról felkísérjük a különféle rendezvényékre érkező, nehezebben közlekedő idős, vak embereket. Apró szolgálatokat jöttünk ellátni, azután egyszerre csak kezdtük jól érezni magunkat... Fölzeng a harmonikasaó, száll a dal. oldódik a hangulat, s észrevétlenül értelmét veszti a megkülönböztetés: vakok és látók. Bíró Ferenc milyen tervei '"annak. Czár Lászlóné erre csendesen csak annyit válaszolt: — Leülök, és varrók. Biztosan vannak, akik meghökkennek ezen. Mindössze ennyi? Aki most kezd belekóstolni a szakmába, annak ez a legtöbb. Dolgozni akar — mégpedig úgy, hogy minden ruha, amelyet megvarr, megállja a helyét akár országos versenyen is. Tzmcnvi Éva G yakran játszottam a szoba előtt. A szobához ugyanis néhány lépcső vezetett fel. ahol remekül el lehetett helyezni a játékokat, kényelmesen le lehetett ülni, és nem zavart senki. A szoba az udvar végében volt, távol a világ zajától. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy ez a szoba — nekem csupán egy mindig zárt, kopott ajtót jelentett, ami mögött, ha bekukucskáltam, parányi, poros, szemetes helyiséget láttam. És egyik nap, nagy bosszúságomra, elvették a helyemet. A szoba ajtaja ugyanis kitárult... A fiatal nőt. aki babos kendőben hozzálátott a takarításhoz, messziről figyeltem. Mit akar ez itt? Két- három nap múlva aztán odahívott: — Na, gyere, nézz körül! A csöpp hAyiség ragyogott a tisztaságtól. Volt benne egy ágy. mellette egy kis asztal, a falra szerelt ládában a ruhák kaptak helyet. Az ágy vegében függöny, mögötte mosdótál tükörrel, tisztálkodási eszközökkel. Volt ott egy rezsó is, körülötte edények katonás rendben. — Te itt akarsz lakni? — csaptam össze rémülten a kezemet, megfeledkezve arról a szabályról, hogy idegen Honty Márta legutóbbi kaposvári kiállításának megnyitóján Rideg Gábor művészettörténész, a Művészet című folyóirat főszerkesztője felhívta a figyelmünket arra, hogy az iparművész — iparművész az a személy, aki olyan alkotásokat hoz létre, amelyek találkoznak a használhatóság igényével is — műveinek tartalmi megemelésével túllépett a műfaji határon. Azaz: nem csorbult az iparművészet, produktum alkalmazási köre, Pártás de többletként jelentkezik Honty munkásságában az a művészi megfogalmazás, amely gobelinjei után jellemzője tűzzománcainak is. 1976-ig francia gobelinjeiből kilenc került intézményekhez, az utóbbi években pedig tűzzománcai várnak arra a szerepre, hogy az építészeti és belsőépítészeti hatásokat megsokszorozzák. A nagyatádi kórházban elhelyezett Hármas című. egész falat beborító tűzzománc a legjelentősebb közülük abból a szempontból, hogy méreteinél fogva a műfaj nagyszerű lehetőségeire is felhívja a figyelmet. Ha most tartalmi oldalról közelítjük meg Honty tűzzománcait -r nagyatádi kiállítása a Gábor Andor Művelődési Központban erre adott újabb módot —, akkor azt kell figyelembe vennünk, hogy a kisebb és nagyobb méretű zománcok közös vonása a képalkotás módja, az e művekből áradó szellemiséi. EH al-eha kell részleteA SZOBA felnőtteket nem tegezünk. Nevetett. — Gondolod, hogy nem lehet? Majd meglátod. Ettől kezdve mindennapos vendége lettem a szobának. Nem volt számomra szebb és jobb hely széles e világon. Gondolkodtam, és rájöttem, hogy a legkisebb helyet is kitágítja a jó kedv és türelem. Egyik nap »barátnőmet« a tükör előtt találtam. Szokatlanul csinos volt, és roppant izgatott. — Hová készülsz? — érdeklődtem. — Nemsokára megtudod — felette nevetve. Körülbelül egy hétig nem láttam. És egy reggel a szoba ajtajában tagbaszakadt fiatalember fogadott. — A férjem — mutatta be »barátnőm« az illetőt. Az első meglepetés után hirtelen eszembe jutott valami: — Jesszusom, csak nem kelten akartok itt lakni?! De hiszen az lehetetlen! Nem volt lehetetlen Kicsit zsúfoltabb volt minden, de a hangulat a régi maradt. Aztán eljött a búcsú pillanata. Lakost kaptak, elköltöztek. A Virág sen elemeznünk, hiszen Honty Márta munkássága ismert — és elismert — a me gyében. Utalni csak annyi ban kívánok folklór indíttatású fogalomalkotására, mai formavilágot tükröző tevékenységére, hogy sikeresen ötvözi a magyar hagyományokat a korszerű vizuális megjelenítés formai elemeivel. Tehát nem egyszerűen illusztrálja népünk ősi hit- és mondavilágát, hanem mai életünket is a »tiszta forrás« felől közelíti meg. Másik sajátossága művészetének az igényesség, a műves- ség, mely az iparművész-alkotó mesterségtiszteletéből faltad. Honty tiszteli az anyagot, amellyel dolgozik, megbecsüli a mesterség minden mozzanatát. A nézőnek ezt a benső örömet, érzést is átadja zománcképei útján. Honty Márta tűzzománcainak láttán nem az vetődik fel a nézőben, hogy mennyiSok gyermek vágya, hogy eljuthasson egyszer Csillebércre, Zánkára. a nagy úttörőtáborokba. Nem elérhetetlen álom ez. hisz több száz somogyi pajtás nyaral ezeken a szép helyeken. A feltétel csupán az, hogy a mozgalmi és a tanulmányi munkában jó eredményeket érjenek el. Csillebércre májusban megy az első csoport megyénkből. a magyar—szovjet barátsági táborba. Tizenöt olyan úttörőt küld a megyei úttörőelnökség, aki kiváló szintet ért el az orosz, nyelv tanulásában és rendszeresen levelez. Évek óta haayore mutatnak azonosságot témájukban, a képalkotás formájában: miért is jutna eszünkbe. Hiszen elég, ha mitikus képelemei láttán a 'agyar népdalok rokon- angzására és mégis sokszí- íságére gondolunk. Senki am mondhatja, hogy a magyar népdalok hangzása »unalmas«, hiszen akárcsak nyelvünk, belőlünk fakad, tehát éppenséggel jellemez is bennünket. Ha valamit mégis fölvethetünk, az csak annak szólhat, hogy a sokoldalú zománc — amit bizonyított Honty — miért nem jelenik meg előttünk tágabb lehetőségei szerint. Otthonunk számára, úgy érzem, biztosított az út, hogy megbecsülhessük alkotásainak az értékét. A közösségi élet terei legalább ilyen fontosak számunkra. Ezek művészi gazdagítása sem maradhat el mai igényeinktől. Horányi Barna mány, hogy megrendezik a nevelőotthonban élő gyermekek táborát, ahol szintén lesznek somogyiak. A hulladékgyűjtésben élenjárók jutalma ugyancsak csillebérci nyaralás lesz. Június vegén Interkozmosz szaktábor nyílik, melyen a technika iránt érdeklődők vesznek részt, tőlünk harminc gyerek. A Szép magyar beszéd verseny városi, járási első helyezettjei a Kazinczy-ßzakta- borban adnak találkozót egymásnak. Marcaliból és Lá- bodról 15—15 pajtás készül Csillebércre, az ő úttörőcsapataik kapták a KISZ KB vörös selyemzászlóját. Az ifivezetők országos táborába tizenöt somogyi fiatalt hívtak meg. szoba ajtaja ismét bezáródott. Két hét múlva magam korabeli fiút fedeztem föl az udvaron. A homokozóban játszott. Az én homokozómban! Közötte, hogy ő itt lakik és igenis, joga van a homokozóhoz. — Mikor költöztetek ide? — Nemrég. — De hát hova, hiszen egy lakás sem üres? — Oda hátra, ab-ba a kis szobába. Ez hazudik — állapítottam meg magamban teljes meggyőződéssel, de állítását mégis ellenőriztem. A szobában tényleg laktak. Egy család. Szülök, egy gyerekkel. — Mondd, te a szekrényben alszol! — Dehogy. Egész jól elférünk. Es elfértek két éven át. Ismét bejáratos lettem a szobába, ahol soha egy hangos vagy panaszos szót nem hallottam. Kis barátom egy nap aztán boldogan újságolta: l — Képzeld, lesz testvérem! Persze, ehhez mar tartozott egy lakáskiutalás is, igy hamarosan ök is elköltöztek... Pedig abban a szobában mindenki boldog volt Ambrus Agnes | Zánka, a balatoni úttörő- város már megnyitotta kapuit. Érdekes programokat ígér a Hajrá őrsök tábora. Itt olyan pajtások vesznek részt — megyénkből hatva- nan —, akik az azonos nevű sportjátékban kiemelkedően szerepeltek. Minden általános iskola csapata elküldi az úttörőtanács titkárát a nekik szervezett táborba, ahol összesen 150 pajtás képviseli megyénket. Most először rendezik meg a három balatoni megye úttörőinek környezetvédelmi táborát, melyre öt őrs ötven pajtással utazik. A turisztikát kedvelők szintén Zánkán adtak találkozót egymásnak, ide harminc természetjáró úttörőnk készül. Szép számmal akadnak Somogybán is kiváló őrsök és gyermekközösségek ; ezt bizonyítja, hogy a nekik hirdetett üdülésié nyolcvan pajtás utazik. Száz úttörőgárdistánk és a honvédelmi versenyben kitűnt ötven gyerek kapott még meghívást a nyárra a balatoni úttörővárosba. SOMOGYI NÉPLAP A mester és tanítványa Várja az úttörőket Csillebérc és Zánka
