Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
Minőség a munkaversenybon Példát mutatnak a párttagok A tettrekészség, a politikával való egyetértés, a jobbítás szándéka testesül meg a munkaversemyben. A pártszervezetek éppen ezért figyelemmel kísérik, hogy tartalmasak-e a vállalások, a gazdasági vezetők megteremtik-e a verseny előfeltételeit, s miként ösztönöznek nagyobb eredmények elérésére a rendszeres és alapos értékeléssel. Kaposváron több mint huszonhétezren vesznek részt abban a munkaversenyben, mely a XII. kongresszus és a felszabadulás 35. évfordulójának tiszteletére bontakozott ki. Elismerésre méltó például, hogy a brigádok sokat tesznek az anyagtaikaré- kosságért, igyekszenek csökkenteni az energiaköltségeket. A vállalások között szerepel a minőség javítása, a termelékenység növelése. Ott, ahol a gyár exportra is termel, a közösségek vállalják a mennyiségi, a minőségi követelmények teljesítését, sőt ha a piac ezt igényli, akkor a túlteljesítését is. A városért, a gyermekintézményekért sokat tesznek a kaposvári gyárak, vállalatok szocialista brigádjai. A gyárkapun kívül is megtaláljuk őket a társadalmi munkában, s amikor arra lehetőség volt, kommunista szombatot szerveztek. Sok javaslat, ötlet származik a munkahelyi kis közösségektől. Most már egyre többen újítanak, mások a termékszerkezet korszerűsítését szorgalmazzák. A textilművek brigádjai, a ruhagyáriak, a villamossági gyáriak. a Mezőgép,- a húskombinát, a bútorgyár, a tejipari válallat dolgozói megfogalmazták vállalásaikban, hogy mit tesznek az exportra menő termékek minőségének javításáért. A városi párt-végrehajtóbizottság megállapítása szerint a munkaverseny tovább fejlődött Kaposváron. Ez megmutatkozik a vállalások formáiban, tartalmában. A párt politikájával egyezően előtérbe kerültek a gazdálkodás minőségi tényezőit erősítő vállalások. A versenyformák is gazdagodtak, újszerűséget jelent, hogy a Tanép, a Délviép, a Sáév, a ruhagyár bevezette a tájegységek, a telephelyek közötti versenyt a kiváló telephely, a kiváló tájegység címért. Szép hagyománya van az üzemek közötti versenynek a nagyipari vállalatoknál. Tetteikkel mozgósítanak Kora tavasszal történt az alabbi eset a Kaposvári Ruhagyárban. Néhány asz- szony és lány nem ment haza műszak után, hanem vödröket, tisztítószereket kerített, s lemosta a munkaterem ablakait. A többiek akkor meg mosolyogtak rajtuk, néhány gúnyolódó szó is elhangzott. Pár héttel későt* azonban épp azok serénykedtek a legjobban az ablaktisztításnál, akik először megszólták őket. A T-eran brigád, példát mutatott. Tagjai nem titkolt büszkeséggel mondták : »Lám, mi nemcsak beszélünk • munkahely tisztaságáról, hanem tettekkel is bizonyítjuk szándékúnk valódiságát.-« A tizenöt tagú brigádról azt mondják a gyárban: nincs olyan rendezvény, amelyen ne volnának ott az elsők között Óvodát patronálnak, társadalmi munkát végeznek, politikai és isane- retterjeKztő előadásokat hallgatnak, színházba és kirándulni járnak. Többnyire együtt illetve a családtagokkal és brigádon kívüli munkatársaikkal. Így felsorolva olyan sóiknak tetszik, hogy óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon jut-e idejük az otthoni elfoglaltságokra. A brigád vezetője, Virágh József né szerint amit elkeli végezni, az sohasem lehet sok. — Nálunk nem formális a felajánlás — mondja. — Mindnyájan szeretünk színházba járni, kirándulni, művelődni, miért ne csinálnánk együtt ? Különben sem kötelező a részvétel: mindig az jön, aki akar, aki ráér. Többnyire mindenki szakít időt magának ... Az összetartozást könnyeb- oen érthetővé teszi, hogy a Lenin brigád nem muixka- brigad. Ebbe a brigádba az lép be, aki akar, és akit a brigadtagok arra érdemesnek tartanak. Egy bizonyos: közöttük senki sem maradhat tetten. Csak néhány kiragadott példa, hogy milyen társadalmi megbízatásaik vannak: van közöttük szakszervezeti bizalmi, v ISZ-vezetőségi tag, or- .záegvülési képvisel«. Vi- ' éghné a Macvar. Nők Országos Tanácsának tagja és az esvik nartalapszervezet vezetőségében is tevékenykedik. — Különösen büszkék vagyunk arra — mondja a brigádvezető —, hogy hat kommunista dolgozik közöttünk. 1069-ben, a brigád megalakulásakor egyedül voltam párttag, később még ketten jöttek hozzánk. Három fiatalunk már itt érett meg arra, hogy a párt soraiba lépjen, most foglalkozunk a negyedikkel. — Miből áll ez a nevelés? — kérdezem Barcsa Rózsától. — Elsősorban a jó közösség nevel. 1974-től vagyok tagja a brigádnak, és szívesen jöttem ide. Szeretünk együtt dolgozni, gyakran mentem a többiekkel különböző rendezvényekre, előadásokra. Sok mindenről beszélgetünk, s nem maradt ki ebből a politika sem. Ma egyszerűen lehetetlen nem odafigyelni a világ alakulására. Az ilyen beszélgetéseken vagy előadásokon alakult ki bennem is az a meggyőződés, hogy a kommunisták között a helyem. Noha a brigád többségéi nók alkotják, azért a feru- ak is képviselve vannak. Jusztusz Jakab 1969-ben tiatal szakmunkásként került a szalaghoz, s rögtön belépett közéjük. Négy évvel ezelőtt nevezték id se- gédművezetőnek. Azt mondták róla: szinte úgy kellett »-elzavarni« a ruhaipari szakközépiskolába, most harmadeves. — Igaz — mondja —, nehezen jöttem el a szalagtól, elsősorban a kereset miatt. A többiek azonban meggyőztek, hogy érdemes elkezdenem a tanulást. Most tulajdonképpen a brigádtársaim főnöke vagyok, szerencsére soha nem élnek visz- sza vele, nem kérnek jogtalan előnyt azért, mert közöttünk szarosabb a kapcsolat. Természetesen a brigád tagja maradok, hiszen nagyon jólesett annak idején, hogy megkönnyítették a beilleszkedést, segítettek a munkában. S hogy minőségi munka végeznek a Lenin brigád lagjai, annak bizonyítéka: tavalyi eredményeik alapján egyed ülá.ló sikert könyvelhetnek el, a gyár harminc- éves történetében először ók érdemelték ki A vállalat kiváló brigádja kitüntetést. L. 4. A brigád mozgalom mérhető eredményeket hozott már eddig is, elősegítette például az exportfeladatok teljesítését, a jobb gazdálkodást, a nagyobb takarékosságot. A Nagykanizsai Bútorgyár kaposvári gyáregysége száz Piccolo garnitúrát készített. A ruhagyár 230 ezer forint energia-, 800 ezer forint anyagmegtakarítást ért el. A tejipari vállalat 45íh tonnával túlteljesítette tőkés exportját. Az elektroncsőgyárban négymillióra rúgott az anyagmegtakarítás. A Dédász üzemegységében megtakarítottak ötezer liter benzint, gázolajat A további lendület egyik fonása az eredmények népszerűsítése, a pontos értékelés. Most már az üzemi demokrácia fórumait is felhasználják a munka verseny értékelésére. Ennek jó hatása van a dolgozók között. Arra azonban nagy szükség volna, hogy . kidolgozzák az egységes értékelés módszerét. így ugyanis jóval igazságosabb lehetne a munka elbírálása. A gazdasági és a társadalmi vezetők a tapasztalatok szerint céltudatosan foglalkoznak a verseny föltételeinek megteremtésével, az ösztönzéssel. Mindenhol számítanak a brigádok kezdeményezőkészségére. A tartalékok azonban még mindig nagyok, így az úgynevezett k o m pl ex b ri gádok számát növelni kellene a megye- székhelyen. Kiváltképpen ott. ahol több terület egymásra utalt, s a termelésben megmutatkozik az együttműködés, az egymás kezére dolgozás. A munkaszervezés egyik pillére is lehet az ilyen brigád a jó vállalások révén. A kaposvári párttagok többsége részt vesz a munkaversenyben, Ez a példa- mutatásban, az ösztönzésben sokat jelent. A pártszervezetek felelőssége, szerepe éppen ezért mindenhol • nagy. Fontos követelmény a városi párt-vb szerint, hogy az eddiginél többet foglalkozzanak a versennyel. A XII. kongresszus határozatainak szellemében például a feladatok meghatározásában, az ellenőrzésben elmélyültebb iránymutatást várnak tőlük. Ez visszahat a munkaverseny tartalmára, s ezen keresztül a gazdasági eredmények javulására is. Érdemes tehát erre — akár szakemberek véleményét kikérve — sokkal alaposabban fölkészülni. H. G. r w Uj termékek az Epgép-nél A barcsi Épgep gyárát az idén ellátták munkával a megrendelők, biztos a piac, minden termékük elkel. Ma már nyugodtan jelenthetik ki a fentieket, de néhány héttel ezelőtt a Dráva-parton járva még nem hallhattunk volna ily derűlátó, biztonságérzetet sugárzó kijelentést a gyár vezetőitől és munkásaitól. Hogyan lett a bizonytalanságból biztonság? Ezt kutattuk Sziklai Attila főmérnök-segítségével. — Az év első hónapjaiban valóban úgy látszott, hogy munka nélkül maradunk, pontosabban : a megrendelések nem töltik ki egész évi kapacitásunkat. A kezdeti bizonytalankodást több tényező okozta. Az új gazdasági szabályozók bevezetése nem volt zökkenőmentes, az építőipari cégek nem tudták, hogy milyen beruházásokra kell fölkészülniük és ezért kivártak, nem rendeltek építőipari gépeket. Azt is későn döntötték el a központi szerveink, hogy milyen exportlehetőség lesz. Ezért szintén várakoznunk kellett. — Az új szabályozók viszont éppen a mozgékonyságot, a gyors döntéseket és a piachoz való jobb alkalmazkodást szorgalmazzák. Ennek tükrében ez a kivárás miként értékelendő? — A dolog egyik oldala, hogy a szabályozóváltozás mindig okoz apróbb zökkenőket, egyik napról a másikra nem lehet átállni. A másik oldal viszont valóban az hogy gyorsabban is ébredhettünk volna. Persze egy gyáregység dolga mindig nehezebb, mint egy önálló cégé. Mi szívesen kerestünk volna magunk is megrendelőket. Az év elején ezt meg is tettük. Ha előbb kapjuk meg a központtól azt a jogot, hogy önállóan vállaljunk munkát, akkor az év első hónapjaiban többet tudunk dolgozni. — Ezek szerint megint hajrákra lesz szükség? — Sajnos ez valószínű. Az 1980-as tervünket teljesíteni fogjuk, de a januártól áprilisig tartó kihagyások miatt a harmadik és a negyedik negyedévben bizonyára torlódni fog a munka. Jelenleg az a helyzet, hogy munkásaink 20 százaléka még nem dolgozik teljes intenzitással, és ezt joggal kifogásolják. Divat az önkritika, de én nem a divat miatt mondom: a korábbi helyzet hagyta el- kényelmesedni a vezetőket, s a lelassult embereknek kellett először felgyorsulniuk ahhoz, hogy most a termelést is fölgyorsíthassuk. Az új öntödei homokkészítő berendezés — Végül is mivel sikerült kitölteni az idei kapacitást? — Csak azért, hogy dolgozzunk, mindegy, hogy mit, de termeljünk, nem kellett munkát vállalnunk. Korszerűbb termékeket gyártunk majd, mint korábban. Üj profil lesz az építőipari sablonok gyártása. A házgyári elemek készítéséhez szükséges sablonokra magyar megrendelőink vannak, de csehszlovák exportra is megy ezekből. Ilyen szerkezeteket még sohasem készítettünk, nemrég — alig pár hete — dőlt el véglegesen, hogy sablont fogunk gyártani. A másik legfontosabb termékünk tulajdonaképpen nem új, de mégis újdonság. A kis cementsilók gyártását átadtuk más cégeknek, mi ezentúl az ország lagnagyobb cementsilóit gyártjuk. Az SC-—402-es siló prototípusát két éve készítettük el. most kezdődik a sorozatgyártás. A nehézipari vasszerkezeteken kívül sokféle öntvényt is gyártunk. — Az átállás valóban mindig nehéz. Mégis egy kicsit hosszúnak tűnik az év első napjától a negyedik hónap közepéig tartó bizonytalanság. — Nem csodálom. Nagyobb önállósággal valószínűleg hamarabb lábra kaptunk volna. A gyár és a megrendelők közvetlen kapcsolata nagy időnyereség. Saját üzletkötéseink is ezt bizonyítják. Most egyetlen fontos feladatunk lehet: a második félévben jobb termelésszervezéssel, a ‘műszakok átcsoportosításával be kell hozni az elveszett időt. — Hosszú időre biztosítja a nyugodt, egyenletes munkát ez a termékváltásról hozott mostani döntés. — A sablon még több évig keresett cikk lesz, és a nagy cementsiló sem marad a nyakunkon. Nem lesz még egyszer ilyen négy hónapunk. — És ha a piaci helyzet valami előre nem látott tényező miatt hirtelen megváltozna? — Nem az itteni átállás a lassú. Most, hogy tudjuk, mit gyártunk, minimális idő kell ahhoz, hogy átszervezzük hozzá a termelést. Ha másra van szükség, szintén gyorsan át tudunk állni. Hanem az adminisztrációs út, a hivatal útvesztői azok nem egy termelőüzemnek valók Reméljük, az új szabályozók alapján nemcsak a gyorsabb, hatékonyabb munkát követelik meg gyárunktól, hanem az iratok útja is felgyorsul. L. P A ZSELICI PROGRAM Csak az önigazoláshoz elég A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola közössége három évi munkával elkészítette a zselicségi üzemi társulások szervezésének lehetőségeiről szóló tanulmányt. A szakemberek megvizsgálták a sajátos természeti feltételekhez való alkalmazkodás lehetőségeit, a terület hét nagyüzeme közötti kooperáció és specializáció számba jöhető formáit. A tervet ismertették a megyei tanács fejlesztési albizottságának ülésén, és elég volt hozzá néhány perc, hogy az érintett gazdaságokból jött gyakorlati szakemberek — jóllehet diplomatikusan. — izekre szedjék. Felszínes, szakmai hibákkal teli anyagról' van szó? Semmiképpen! A munka minden részletében a logikus, a legfrissebb szakismeretekre épülő, korszerű szemléletet tükröz. Túlságosan is logikus: olyannyira, hogy túltesz a gyakorlat logikáján. Minden »levezetéspontos és tiszta, A gyakorlat, ahol ezt a tervet végre kellene hajtani, nem az. A nagy lélegzetű terv ezer tervezőt szamba vesz, csak azt nem, hogy például Baléból Vis.nyére napközben lehetetten telefonálni, és hogy a társulás két »szárnya« között ott van Kaposvár, amelyen keresztül legföljebb éjjel tudnak nagy gépeket átvonultatni. A légi növényvédelemben pedig a kapacitás jobb kihasználásának határt szabnak a sajátos terepviszonyok. Voltaképpen kis dolgok ezek, csakhogy a nagy tervek ilyenkor ilyen kis dolgok miatt hiúsulnak meg. Mondhatná bárki : nincs terv, amely minden aprósággal számolni tudna, es azt is, hogy nem a tervező hibája, ha az építkezésnél kiderül: a gerendák egy része korhadt. Egy-egy ilyen érv talán elég az önigazoláshoz, de kevés a megoldáshoz. A program nem kicsinyes. 1983-ig gyökeres változásokat szeretne megvalósítani a körzet állattenyésztésében. Az 1978-as 12,5 milliósveszteség után ugyanekkora nyereség lenne. Ez többek között úgy érhető el. ha a húsmarhatartás nyereségességét 30 százalékosra növelik az «intett üzemek. A számítás itt is pontos: friss kutatási eredményeken és országos átlagmutatókon alapul. A Zselic hibája, hogy »kilóg a sorból«. A program komplex terv. A gazdaságok együttmúkö-; désének 11 területét véli kívánatosnak. Többek között a Zselic kincseit akarja hasznosítani a vadgazdálkodásban, a vadásztatásban. Alighanem megnehezíti majd az esetleges együttműködést, hogy itt jelenleg hat vadász- társaság működik 240 taggal. önmagában a növényvédelmi együttműködés terve is ésszerű. Sajnos, az anyag nem számol az ezen a vidéken. működő repülőgépes NEGE. illetve a kialakulóban levő agrokémiai központ létével, mint ahogy például a pénzügyi vonatkozásoknál a gazdaságok témától független anyagi kötöttségeivel sem. Tény — ebben minden szakember egyetértett —, hogy a tájegység adottságai nem maradhatnak továbbra is kihasználatlanul, mint ahogy igaz az is, hogy minden lehetséges mádon emelni kell a körzet termelési színvonalat. Ennek kapcsán a taryjlmány érdemeként említették, hogy rávilágít a kooperáció és specializáció szükségességére, célt és irányt mutat. Nem nehéz példát találni arra, hogy hasonlóan színvonalas tervek azért nem valósultak meg, mert csak »irányt« mutattak. »Elvi síkon« ebből is minden kiderül, csupán az nem, mi legyen az első lépés: Vagy ho,gy melyik nagyüzem legyen a gazdája egyik vagy másik integrált ágazatnak. Mint az egyik vezető mondta, a szakemberek nem tudnak azonosulni a tervvel, mert nem látják benne saját szerepüket, teendőjüket. A vitában — némi áttétellel — elhangzott az is, miszerint soha nem jutnánk előbbre, ha a hibákat, a fegyelmezetlenségeket, az ész- szerűtlenségeket mindig számba vennék a tervekben. Ez igaz, csakhogy erre az esetre találóbb ez a megfogalmazás. Nem visz elő-e a: a terv, amelyik nem ad cselekvési programét. B F
