Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-05 / 103. szám
Kongresszus után PERDÖNTŐ A MINŐSÉG A gazdasági fejlődésnek az az üteme — öt év alatt 20 százalék körüli —, amelyet ebben a tervidőszakban teljesíteni tudunk, jócskán kevesebb a megszokottnál, például annál, amelyet a hatvanas évtized első felében elértünk. Nem véletlen, hogy a növekedési ütem mérséklődését mindennapi életében is érzékelő társadalmunkat, annak minden rétegét, szó szo- ros értelmében egészét, esztendők óta foglalkoztatja a hogyan tovább? kéirdése, a közel- és a távolabbi jövő perspektívája. Nos, az új évtized első felére az MSZMP XII. kongresszusa a tényekkel, a reális lehetőségekkel számolva, mintegy 15—17 százalékban jelölte meg a fejlődés mértékét. Nincs értelme, haszna szépíteni, megmagyarázni a helyzetet, avagy abban keresni megnyugvást, hogy világjelenségről van szó, mindenütt, más szocialista országokban is a korábbinál jóval szerényebb gazdasági növekedést tartanak reálisnak, megvalósíthatónak. Fontosabb azt felismerni s aszerint dolgozni, cselekedni, ami segíti, teljesíthetővé teszi a soron következő esztendők feladatait. A közgondolkodás és a gazdaság kapcsolatában időnként fáziskülönbség léphet föl. Ügy látszik, hogy napjainkban sem a teljes harmónia jellemzi viszonyukat. Alig vitatható, hogy a magyar gazdaság idestova már egy évtizede maga mögött hagyta az extenzív fejlődés időszakát, rá kellett lépnie az intenzív fejlesztés útjára. Ennek időszerűségét és következményeit a világ- gazdaságban bekövetkezett korszakváltás még fokozta. Mindez a gazdaságban nemcsak a követelményeket, hanem a cselekvések és folyamatok értékrendjét is módosította. Sommásan ezt úgy lehet meghatározni, hogy a kvantitatív — mennyiségei — mutatók jelentőségét és szerepét megelőzték a kvalitatív — a gazdasági folyamatok minőségi változásait, javulását kifejező — mutatók. Példaszerűen : a termelékenység, a gazdaságosság, a hatékonyság, a termelés és a termékek műszaki-technikai színvonala, az export verseny és gazdaságossága, a munka és az üzem szervezettsége. A gazdaságban tőlünk függetlenül kialakultak a kívánatos és egyedül lehetséges cselekvés, gazdálkodás kritériumai, de vajon követte ezt a közgondolkodás is, amely azután ilymódon megújulva visszahat a gazdaságra, előreviszi annak folyamatait, fejlődését? Erre nem mi vagyunk hivatottak válaszolni, az illetékes a gazdaság. Illetékesek az említett mutatók, amelyek részben konkrétan, részben a végeredményben jelzik, érzékeltetik: hozzájárultak-e és milyen mértékben a gazdálkodás minőségi változásai a fejlődéshez. Nagy elfogultság kellene ahhoz, hogy a tényekből, gazdaságunk elmúlt esztendőkbeli fejlődéséből kiolvasható választ pozitívnak, avagy legalább kielégítőnek minősíthessük. Azért alapvető és szükséges a közgondolkodás és a gazdasági valóság, a szőkébb és tágabb értelemben vett gazdasági munka értékrendjének és a követelményeknek az egysége, összhangja, mert éneikül egyének és kollektívák, beosztottuk és vezetők téves, sőt irreális kö- vetkeztetesekre juthatnak. A gazdaságfejlesztés korábbi időszakaiban olyan meghatározások születtek, mint a feszített terv, ütemgyorsítás, és ezekhez nagyobb, fokozott erőfeszítés társult. Ilyesfajta gondolatmenettel, szemlélettel a ma és a közeljövő nem értelmezhető és nem érthető meg, mert olyasmi sülhet ki belőle: az alacsonyabb növekedési ütem kevesebb erőfeszítéssel, könnyebben teljesíthető. Az ellenkezője az igaz; nehezebb lesz, többet és eredményesebben kell dolgoznunk. A gazdasági növekedés klasszikus erőforrásai — többletberuházás és munkaerő — tekintetében adottságaink, lehetősegeink determinálták és korlátozottak; nem a több, hanem csak a gazdaságos befektetés és a termelésnél nagyobb mértékben javuló termelékeny- seg lehet egy-egy szerény összetevője a haladásnak. Szerény es nem elegendő, mert néhány tucat új beruházás bizonyíthatóan jobb hatásfoka és működése még nem boldogít, érdemben nem változtatja meg az egész magyar gazdaság hatékonyságát. Ebben a tervidőszakban példának okáért az iparban és a mezőgazdaságban — az exportfejlesztési hitel igény- bevételével — kisebb-na- gyobb beruházások egész sora valósult meg, amelyek ebben az évben majd egymil- liárd dollár értékű gazdaságosan értékesíthető áruval gyarapítják kivitelünket. Elismerésre méltó beruházási, termelési, kiviteli teljesítmény ez, mindemellett gazdaságunk egészének hatásfoka, külgazdasági vetület- ben exportképessége, kiviteléhek gazdaságossága, változatlanul alacsony. Épp abban rejlik a ma és a holnap gazdaságfejlesztésének nehézségi foka s egyben kulcsíeladata, hogy a már meglevő magyar gazdaság valamennyi anyagi termelőágazatában folyamatosan és minél nagyobb mértékben javítani kell a ráfordítás-hozam viszonyt, a gazdasági hatékonyságot. Jelképesen szólva: a vállalatok többségét kapun belül kell az előbbi tekintetben újjáépíteni, átalakítani s elsődlegesen nem is beruházásokkal. Ennek hangsúlyozására ide kívánkozik az előbbi példa: az exportfejlesztő beruházásokkal létrehozott és gazdaságosan exportáló árualap forintértéke kb. 3ü—31 milliárd, ez az anyagi termelőágazatok összproduktu- mának 4—5 százaléka. Kizárólag ezen az úton haladva aligha lehet rövid idő alatt javítani a hatékonyságot. K ell-e még bizonyítani a tágabb értelemben vett minőségi mutatók perdöntő szerepét, valamint azt, hogy az általuk mért, jelzett teljesítmények — például a termékegységre jutó energia- és anyagköltség csökkentése, azonos ráfordítással a minőség javítása, a javuló gazdaságosságot tanúsító termékszerkezet és export, a munka nagyobb termelékenysége — a haladás, a gazdaragi növekedés legfőbb mozgatói, összetevői. Mindez nemcsak a népgazdaság egészére, minden vállalatra érvényes. A társadalom csak azokat a vállalatokat ismerheti el fejlődőnek, a gazdasági növekedés segítőinek, amelyek javítják tevékenységük hatékonyságát. G I Magyar—svéd együttműködés Az egri Fin nmszerel vény gyár és a svéd Mecman cég között az elmúlt években gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. A svéd lieenc alapján készülő pneumatikus hengeivsalád- bo] mintegy száznegyvenezer darabot készítenek. A termekek harminc százalékát exportra szállítják Az Ikarus autóbuszok ajióinukoUtelÓ berendezéseihez is ezeket á hengereket használjak fel. Joszip Broz Tito 1892—1980 Joszip Broz — aki később vette fel a Tito nevet — 1892. május 25-én született a horvátországi Kumrovec faluban, szegényparaszti családban. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte. 1907- től 1910-ig Sisanon lakatosmesterséget tanult, 1910-ben a horvátországi es szlavóniai szociáldemokrata párt tagja lett. 1911-től három éven át előbb Zágráb Iran, majd Csehország, Au&ztria-Ma- gyarország és Németország nagy gépgyáraiban dolgozott, s került kapcsolatba a munkásság harcával. Az első világháború kitörése után háborúellenes propaganda terjesztése miatt letartóztatták és bebörtönözték. Szabadulását követően az orosz frontra került, ahol megsebesült és orosz fogságba esett. 1917-ben megszöKÖtt'a fogolytáborból, és bekapcsolódott az 191? júliusi pétervári munkas-megmozdula- sokba. Később az omszki internacionalisták soraiban fegyverrel harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. 1920-ban hazatért és Zágrábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba. 1927- től a fémmunkás szakszervezet zágrábi területi bizottságának titkáraként tevékenykedett. Forradalmi nézetei és tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztatták és börtönbüntetésre ítéljék. 1928-ban kommunista propaganda vádjával öjévi szigorított börtönt szabtak ki rá. Kiszabadulása után fölvette a Tito nevet és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátországi területi bizottságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságának munkájában; 1934-ben be- lasztották a párt politikai bizottságába. A jugoszláv küldöttség tagjaként 1935-ben Moszkvában részt vett a Komintern VII. kongresszusán, s tagja lett a Komintern balkáni titkárságának. Egy évvel később a JKP Központi Bizottsága szervezőtitkárává választották, s pártja döntésére hazatért Moszkvából. 1937-ben megválasztották a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkárává. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadta el a párt azt a határozatot, hogy a megszállók és a hazaárulók ellen fegyveres harcot kell kezdeni. A második világháború idején Tito a Jugoszláv Nép- felszabadító Hadsereg és a partizánalakulatok főparancsnoka. Ebben a tisztségében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Jugoszlávia népeinek a fasiszta megszállók ellen vívott öníelafdozó harcában, az ország felszabadításában, majd később—a felszabadító harc eredményeire támaszkodva — ások nemzetiségű szocialista állam megteremtésében. Miként a fegyveres harcban, a háború utáni időszak szocialista építőmunkájában is kiemelkedő szerepet játszott. 1953-ig a kormány elnöke és honvédelmi miniszter, 1968-ig pedig a JKP, illetve a JKSó Központi Bizottságának főtitkára. 1966- ban a kb elnökévé, az 1969. évi XI. kongresszuson pedig a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökévé választották meg. 1945-től betöltötte a fegyveres erők fő- parancsnokának, 1953-tól pedig Jugoszlávia államelnökének (köztársasági elnökének) a tisztségét. utóbbi posztra öt alkalommal újraválasztották. 1974-ben Tito Jugoszlávia örökös elnöke lett. Joszip Broz Tito fáradhatatlan tevékenységét több magas kitüntetés is méltányolta; legutóbb 1977-ben, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából tüntették ki hazájában A nép hőse érdemrenddel. Ugyanebből az alkalomból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta Tito elnöknek, a Szovjetunió nagy barátjának, a kimagasló internacionalistának. Tito egész életét a munkásmozgalom, a proletáríor- radalom eszméinek szolgála-, fa tol l őtte be, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségeként irta be nevet korszakunk történetébe. Az an- tiimperialista harc élvonalában küzdve, az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik megalapítójaként és vezéregyéniségeként, óriási nemzetKözi tekintélyét mindenkor a békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesítéséért vetette latba Azt vallotta, hogy Jugoszláviának szocialista úton, soknemzetiségű egységes államként kell előrehaladnia, nemzetközileg az el nem kötelezett országok mozgalmának tagjaként, s hogy fejlesztenie kell a párt- és államközi kapcsolatokat a szocialista országokkal. A 3KSZ Központi Bizottsága Elnökségének gyászfelhívása A .IKSZ Központi Bizottságának Elnöksége, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Államelnöksége vasárnap este gyásztelhívásban tudatta az ország munkásosztályával, a dolgozó néppel, az állampolgárokkal, a nemzetekkel és nemzetiségekkel, hogy Tito elnök elhunyt. A gyászfelhívás méltatja Titot, aki egész életében harcolt a munkásosztály, ak egész dolgozó nép érdekeiért é.s történelmi céljaiért, a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek legnemesebb eszmeiért és törekvéseiért. A gyászjelentés hangsúlyozza, hogy Tito hat évtizeden át erősítette a Jugoszláv Kommunisták sorait és az utóbbi négy évtizedben a part legmagasabb tisztségét viselte. A gyaszfelhivás mélységes elismeréssel adózik az elhunyt elnöknek azért, hogy a szocialista Jugoszlávia élén állva nagy mértékben hozzájárult az ország tekintélyének növeléséhez. A gyászíelhívás hangsúlyozza, hogy Tito elnök forradalmi munkássága örökre részé lesz a jugoszláv nemzetek es nemzetisegek, valamint az egesz szabadsag- szerető emberiség történelmének. Emlékeztet arra is, hogy Titonak sikerült újjászervezni, megerősíteni és mozgósítani egy kis létszámú pártot az előretörő fasizmussal szemben, bizonyítva, hogy csak olyan párt képes harcot: vívni a szocialista eszmékért, amely mélyen gyökeredzik a tömegekben és azzal együtt küzd. A gyászjelentés különösen Titonak azt az erdemet hangsúlyozza, hogy állhatatosan irányította az antifasiszta küzdelmet a túlerőben lévő ellenség ellen. A gyászjelentés emlékeztet arra, hogy amikor egész Európát megszállva a fasizmus a hatalma teljében volt, a Tito vezette nemzeti felszabadító hadsereg egy szabad területet teremtett az elnyomott Európa szivében. A jugoszláv nemzeti felszabadító hadsereg és a partizánalakulatok harcukkal igen jelentős részévé váltak az antifasiszta szövetséges erők átfogó frontjának. A gyászfelhívás hangsúlyozza: a jelen és jövő nemzedékei nem fogják elfelejteni, hogy a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek testvérisége és egysége »a jugoszláv forradalom es Tito ai- taj vállalt kötelezettség«. Tito mindenkor hangoztatta, hogy az egyseg megőrzése es megszilárdítása, a J ugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak, mint az egyenjogú népek es nemzetiségek közössegének kiépítése létérdek. Tantorít- hatatianul harcolt a nacionalizmus és a sovinizmus, egyik nemzetnek a másik nemzet feletti uralma és hegemóniája ellen. Tito elnök a hadsereg legfelsőbb parancsnoka es megteremtője. A nép felszabadító háborúban ö teremtette meg az altalános népi, forradalmi honvédő háború koncepcióját és doktrínáját, amelynek értelmében minden állampolgár katona és minden katona állampolgár. A jugoszláv fegyveres erők Tito közvetlen vezetésével a háború utáni időszakban a szocialista önigazgatás részévé és a Szocialista Szövetségi Jugoszláv Köztársaság szabadságának és integritásának megbízható és szilárd támaszává váltak. Tito hitt a munkásosztály és a dolgozók alkotó erejében. Meg volt győződve, hogy a szocializmusnak a dolgozó ember szolgálatában kell állnia, és hogy a munkásosztály államában magának a munkásosztálynak kell döntő szerepet betöltenie. Tito Jugoszláviájának külpolitikája— mutat rá a felhívás — megfelel a mai világ haladó politikai követelményeinek. Jugoszlávia mindig határozottan lépett fel az imperializmus ellen. Ö volt az el nem kötelezettség politikájának és mozgalmának egyik alapítója. Ö volt az, aki különös mértekben járult hozza a szocialista jugoszlá- via nemzetközi tekintélyének megerősítéséhez. A gyászíelhívás felszólítja a jelen és a jövő nemzedékeket, hogy Tito szellemében folytassák az ő nagy ügyét. * « * A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége Lazar Kolisevszki alelnük elnökletével vasárnap este Belgrad ban ülést tartott. Az ülés egyhangú határozattal megállapította, hogy az alkotmány 328. cikkelye értelmében Joszip Broz Tito halála következteben Lazar Kolisevszki alelnök ezennel átvette a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfői tisztét. Az államelnökség alelnö- kéve egyhangúlag Cvijetin MijalovicsoX, az elnökség tágját, a Bosznla-hereegov - nai Köztársaság képviselőjét választottak ujé^.
