Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
Gyerekbirodalom Ligeten tábornyitás: hatom hét múlva Aligha van Somogybán olyan gyerek, aki ne várná türelmetlenül a fonyódligeti tábor elkészülését. Tavaly csalódottan kellett tudomásul venniük, hogy a nyarat még nem tölthetik ott — ám ígéretet kaptak, hogy az idén már birtokukba vehetik a 18 hektáron elterülő gyermekbirodalmat.-' Aki arra jár, láthatja: javában folyik még a munka, pedig június 21 -re, az ünnepélyes nyitásra már 840 pajtás kapott meghívói. Teremi Józseftől, a tábor vezetőjétől a munkákról érdeklődtünk. — A tábort megnyitjuk; nem okozhatunk csalódást a gyerekeknek — mondotta. — Sajnos* az idén még nem lesz kész minden: az anyagokat gyakran az ország túlsó részéről tudjuk beszerezni, s a munkák sem úgy mennek, ahogy szeretnénk. Most a faházakat állítja ö&z- sze a dombóvári Unió ktsz, s hogy minél hamarabb készen legyenek, a Sefag sietett segítségünkre. Hátravan még az út elkészítése, s csak utána állíthatjuk föl a kerítést. K.i kell alakítanunk a főteret; itt például olyan apróságok hátráltatnak, hogy nem találunk vállalkozót, aki ' elkészítené a zászlófelvonó csigákat. Ezek igazán filléres dolgok, de kellenek... Az idén nélkülözniük kell a gyerekeknek, a melegvizet is: csak szeptemberben kezdik a szerelést. — Több ezer úttörő nyaral Itt, és nincs meleg víz? — Számomra is érthetetlen volt egy éve, hogy az eredeti tervekben nem is szerepelt a meleg víz... — Hol helyezik el a pajtásokat ? — Huszonnégy faházünk van, s ebből tizenhárom 40, a többi pedig 12 személyes. Száz sátrat is fölállí tűnik; az újakat, sajnos, csak jövőre kapjuk meg. Egy győri vállalatnál kiváló sátrakra bukkantunk, szeretném megvásárolni. Tartósába, A húszéves múltra vis?- szatekintő véradómozgalom — úgy látszik — napjainkban »érik be«: egyre több az önzetlen fölajánlás. Életet menteni csodálatos dolog, s azzal a pár deci vérrel, amelyet adunk, lényegében ezt tesszük... Somogy megyében is ugrásszerűen nő a véradók szama — ezt bizonyítják az adatok. Január elseje óta Kaposváron 1383-an 493 liter vért adtak, a kaposvári véradóállomáshoz tartozó területről pedig 5G92-en 1932 litert. Az adatokhoz tartozik, hogy az éves tervben 6400 liter szerepel — tehát az első negyedévben már az erre az időszakra tervezettnél jóval többről számolhattak be a vöröskereszt képviselői. A megye más véradóállo- más&in is hasonló adatokról tájékoztattak. A .siófoki körzetben például 1410 donor mint a másik, és nem ázik be. nem kell szétszerelpi.. Hat altáborra osztják a területet, s mindegyikhez tartozik egy kultúrterem is. Nyolc vizesblokkjuk van és egy nagy konyha, négyszáz személyes ebédlővel. Egy üzlet is az itt üdülők ellátását szolgálja. — Milyen a fölszerelésük? — Minden berendezésünk megvan: 300 emeletes ágyból 300-at teszünk a faházakba, ezeknek az összeállításával sok gondunk van. Csak a helyszínen, tehát a szobákban lehet őket összeszerelni. Két ember van erre, s ha naponta 12 órát dolgoznak, akkor is legföljebb tíz ágyat tudnak összerakni. Elkelne hát a segítség; szívesen látnánk a hozzáértő szakiparosokat... Eddig néhány szakmunkásképző, szakközépiskola és brigád jött rendszeresen társadalmi munkára Júniusra építőtábort szervezünk. — Hány gyereket üdültet- nék egyszerre? — A tábor ezerszemélyes, de az idén csak 840-en lesznek egy tudnusban, s ötvenhat felügyelő tanár. Rendszeres orvosi .ellátást biztosítunk... Tehát: ha hiányosságokkal is, de megnyitjuk a tábort. L Ê. 532 liter vérrel segítette a kórházat, Nagyatádon pedig 385 liter vért adtak 1048- an. £ véradás megszervezése is egyre tökéletesedik ; nagy gyárak, vállalatok dolgozói kapcsolódnak be a mozgalomba Az idén például a VBKM kaposvári gyára, a húskombinát, a ruhagyár, a MÁV-üzemiöinökség, a Pa- mutíonó-ipari Vállalat és a cukorgyár vöröskereszteseit tüntették ki a térítés- mentes véradómozgalomban kifejtett munkáért Mind a hat intézmény dolgozóinak több mint huszonöt százaléka véradó. Elég ritkán fordul elő, hogy ötvennél több alkalommal is adnak vért, megyénkben azonban hárman voltak ilyenek is. És a számuk — remélhetőleg — növekedni fog. Életmentő mozgalom a Három hónapig sikerült kivédenem a rohamait; de hadd vallom be, bizony nem ment könnyen. Mert ahogy mindjobban hozzá- édesedtem, úgy kívántam egyre inkább az ölelését. Azok a kietlen, magányos évek most nagyon is megbosszulták maguk; néha az volt az érzésem, hogy sürgető követel ődzésére a konok fejrázásom nekem magamnak nagyobb fájdalmat okoz, mint neki. — Aztán eljött az a nap is, amikor végre igent mondhattam. De akkor már ő is jóval többet akart, mint futó kalandot; akkor mar szerelmes volt belém, és bevallotta: úgy érzi, megtalálta, akire várt.., Csak éppen tehetetlen, értsem meg; az a szöveg, amit a mamával kapcsolatban eddigi szerelmeinek mondott, nagyon is valóságos; csakugyan nem hagyhatja magára az édesanyját. Mélyen szeret, higgyem el, de semmit nem ígérhet Ha akarok, menjek el; ő megért, hiszen egy harmincéves nőnek joga van rá, hogy az életét véglegesen berendezze, ne érje be félmegoldásokkal. Ha viszont én is szeretem őt, és ilyen felemás módon is vállalom ezt a szerelmet: kimondhatatlanul boldoggá teszem, és mindent el fog követni, hogy ő is boldoggá tegyen engem. Bízvást tekinthetem házasságnak a kapcsolatunkat, csak azért nem állhatunk vele nyíltan is a világ elé, mert a körülményeink nem engedik. De reméli, vagyok annyira modern gondolkodású ember, hogy nem a pecsétes papírt tartom lényegesnek, amit egy közönyös állami hivatalnok aláír, hanem két ember végleges egymásra találását, őszinte es mély ösz- szetartozását. Hol az a nő, szerelmes nő, aki ilyenkor nemet tud mondani? Hisz vallomás volt ez a javából, sőt leánykérés, ha szokatlan formában is; nem kalandot ígért, futó ölelkezéseket, hanem tartós és talán életre szóló, mély emberi kapcsolatot. K h liez mérten az anyakönyvi kivonat csakugyan papírrongy, hat hét alatt azt is érvényteleníteni lehet, ha éppen úgy adódik. Egy dobásom azért még volt, mielőtt végleg bele- egyezően bólintottam volna: fölvetettem neki. mi lenne, ha mégis megesküdnénk, es S hozzánk költözne. Két szobánk van; nyugdíjas szüleim talán még a nagyob- bikat is átengednék nekünk. Fejét rázta, szomorúan. »Igazán nem érted, Etikém? Anyám öngyilkossággal fenyegetőzik, ha magára hagyom ... Tudom, tudom! — emelte föl kezét —, csak fenyegetőzik. De ki merné vállalni a felelősséget érte, hogy hátha mégis komolyan beszél, és egy szép nap csakugyan magára nyitja a gázt, vagy a Dunának megy, ahogy ígérte?!-« Abbahagytam a kísérletezést, mert beláttam, ilyen nyomás terhe alatt csakugyan nem lehet élni. Megpróbáltam hát a lehetetlent: az ideiglenes megoldásra véglegesen berendezkedni. Nem akaraterőmön múlt, hanem idegeim teherbírásán, hogy ez végül is nem sikerült. Hiszen melyik nő nem vágyik az önállóságra? A saját háztartásra? A fészekre, amelyik csak az övé és a párjáé? És ha minden nő ilyen, miért éppen én lettem volna kivétel? Talán fél éve tartoztunk már egymáshoz, amikor törni kezdtem fejem a megoldáson. Hiába vagyok a lakáshivatalban, jogúm nélkül nem szerezhetek magarán«« lakást, ezzel tisztában voltam. Igaz, hatvan- n’ olcal—hatvankilencet írtunk, még nem vezették, be a Irkáselosztás új, szigorú rendjét, s akkoriban még elő-előfordult, hogy ügyesebb kollégák »kibuliztäk« maguknak egy-egy csino- nabb. frissiben megürült otthont. Nekem ez meg sem A kismama népfronttitkár Kilincsel, szervez, mozgósít veinek. Véleményük szerint így könnyebb lesz előbbrejutni. No, meg a kisgyerekeknek is jót tesz a szabad levegő, a sok mozgás a hatalmas udvaron. Azt mondja: szeretnék, ha a többi elvándorolni készülő fiatal szintén így gondolkodna. Egyebek között ez is szívügye a fiatalasszonynak. — Pár szóban elmondhatom, miért vállalom ezt a sok vesződ- séggel járó feladatot: szeretem az embereket. Eny- nyi az egész. Mikor három évvel ezelőtt kikerültem az iskolából, és dolgozni kezdtem, mint mindenki az első munkahelyén, én is bátortalan voltam; elvégeztem a munkám, más megmozdulásban nemigen vettem részt. Aztán nagyon hamar hiányozni kezdett a közösségi élet, hiszen ebben nőttem föl. A gimnáziumban KISZ- titkár voltam. Feladatokat kértem, megbízatásokat va' - laltam. aztán magam sem tudom, hogyan, egyszerre csak azt vettem észre, hogy könyvtáros, kultúrfelelös, nőbizottsági tag és a Hazafias Népfront helyi titkára vagyok. — Miből áll itt a nép- frontmunka? — Semmiképpen nem úgy kell elképzelni, hogy beülök egy hivatali helyiségbe, és várom, hogy fölkeressenek az emberek; ezzel a módszerrel mi nem sokra mennénk. Ellenben ha elmegyek a boltba vagy a tejcsarnokba, gyakran megállítanak az utcán, s elmondják panaszaikat, javaslataikat... F.s persze nyitott szemmel kell járni, hogy észre vegyem : miben segíthetek... Legnagyobb gondunk, hogy sok az idős ember. Orvos csak kéthetenként egyszer rendel itt, és gyógyszertár sincs. Szerencsére annyira összetartanak az emberek, hogy ha valaki hirtelen rosszul lesz, mindig tudunk keríteni személygépkocsit, amivel beszállíthatjuk a városba. Másik régi óhajunk az egészséges ivóvíz. Bár még nincs végleges döntés, úgy hírlik, hogy megoldódik ez a gondunk is: vezetékes vizet kap a falu... És hogy ne csak a gondokról számoljak be: a község csinosításából, rendben tartásából az idős emberek. is fiatalos lendülettel veszik ki részüket. Sokan jelentkeznek társad almi munkára. Most végezzük épp a falu szélén tátongó két hatalmas gödör feit öl te sét... L J Hazatérés Tüskés Tibor szerzői estje Korán eljegyezte magát a közéleti szerepléssel György Károly né, a marcali Uni- technika Ipari Szövetkezet fiatal, adminisztrátora. Munkatársai, ismerősei azt tartják róla: pillanatnyi nyugta sincs, mindig kész rá, hogy vállára vegye embertársainak gondjait. A gyes-en levő fiatalasszony a szülés után alighogy kijött a kórházból. máris kilincselt, szervezett, mozgósított. Társadalmi megbízatásait ugyanolyan hévvel és energiával végzi, mint korábban. öthónapos kisfiával a karján fogadott bennünket, amikor bizei otthonában fölkerestük. Ennek a Marcalival egyesült, 280 lelket számláló kisközségnek sok gonddal kell megküzdenie. Szinte minden házban lakik egy-két nyugdíjas, s közöttük sok az egyedül élő, idős ember. Fiatalt talán ha húszat lehet összeszámolni a községben, Az a néhány viszont, aki ragaszkodik szülőfalujához, mindent kész megtenni, hogy lakóhelye ne jusson Gyűrűfű sorsára. György Károlyné itt született, itt nőtt föl, és nem is akar elköltözni innen. Férjével együtt megvásárolt egy régebbi »módos-« parasztházat — rendbetették, kicsinosították; most kertészkednek és állatokat nefordult a fejemben; túl közelről láttam a lakásnyomort, az emberi hajlékra évek óta váró sokgyermekes családok kálváriáját; nem vitt volna rá a lélek, hogy egyedülálló nőként rászorult családok orra elöl halásszak ü magamnak a zavarosban egy kéglit... Pedig az otthoni élet egyre tojtogatóbb lett, apám egyre morózusabb, s még anyámat is a házsartosságig idegesítette néha a »kapcsolatom« rendezetlensege, életem sima mederbe ómleni csak nem akaró kilátás ta- lansága. — Mikor szakítasz már vele? — kérdezte gyűlölködve, amikor egy-egy lopott hetyégi boldogság után hétfő este hazamentem. — Szombat reggeltől hétfő estig gyötör a gond, hogy mi lehet veled! — Ugyan mi, anyukám! Szombat délben vonatra ülünk, kimegyünk Gödre, és hétfőn reggel bejövünk. Mit kell ezen izgulni? — Anyám legyintett. — — Látszik, hogy nincs gyereked ... Pedig az idő megy! Inkább olyasvalakit keresnél, aki el is tud venni, és akinek gyermeket szülhetsz ... Ezt az alakot meg dobd ki, ennek az ügynek úgy sincs holnapja! Szóval így. Ha valamit néha kaptam, loptam egy kis örömei a sorstól, már - másnap megadtam az árát... Sokáig nem megy így, tudtam, éreztem. A megoldást végre is Miklósnak egy futó megjegyzése ültette fülembe. (Folytatjuk) Tüskés Tibor ötvenéves. Az ünnepi könyvhétre megjelenő két új kötete pályája termését gyarapítja, s ajándék az olvasónak, akihez azért is közel áll, mert tanítója is. A szülőmegye köszöntötte hétfőn este az írót, a Pécsen élő. de So- mogyhoz is kötődő Tüskés Tibort. A müveiből bemutatott összeállítás — a zalaegerszegi Reflex színpad műsorát Gelencsér István szerkesztette és Molnár Árpád rendezte — címében is hordozta azt, amit az író vall: az írás szolgálat. Fodor András, akivel Somogy és az ország irodalmi életének formálója, bensőséges szavakkal méltatta a születésnapját ünneplő barát és pályatárs munkásságát. — A sokszor és méltán em legeié tt negyven -ötven közti nemzedékben, mely az irodalmi folytonosság legnehezebb terheit hordozza, nincs még egy esszéista, aki ennyi választ adott a köz- műveltség és közélet, az irodalmi-művészeti jelenségek különféle problémáira, mint Tüskés Tibor. Nemcsak méltányolt, általában jó müveket alkotott, hanem szinte a szakirodalom mintáit is megteremti, akár irodalom- történeti monográfiát ír, akár városszociológiát, útiköny • vet vagy földrajzi összeg zést Magyarországról. Ide kívánkozik szemelves laialkozasaáink egyikének az emléke, amikor Tüskés Ma gyarországról írt — nem útikönyvet, hanem — gyermekekhez szóló, elsősorban földrajzi ismereteket nyújtó monográfiát. írói feladatnak tartotta ezt is. ils az is volt. De még mennyire! A föld rajz szakavalot.t művelői nem is bíztak benne; az elet azóta tisztázta, hogy Tüskés szemlélete helyes volt.-Nemcsak rendhagyó földrajzkönyvet írt, hanem egész működése során úttörő vállalkozó volt., vezéreltetve » kutató érdeklődésével és gyümölcsöző pedagógiai tapasztalatai által. »Frontfejtö« abban az értelemben, ahogy mindig elöl igyekszik járni kultúránk gazdagításában, a műveltség gyarapításában. Három megyéhez: Somogy- hoz, Zalához és Baranyához, különösen erős szálak fűzik. Mondhatnám: a Dunántúlhoz. A tájhoz és az évszázados történelemhez, az itt élók alkotó munkájához... Egyik nyilatkozatában olvastam: »Nem több, avagy jobb a Dunántúl más vidékeknél, egyszerűen — más. A szellemi mozgás nyitottsága, folyamatossága itt jobban kitapintható az évszázadok folyamán, mint. másutt. Ehhez kapcsolódik' egyfajta racionalitás, gyakorlatiasság, és ugyanakkor az értekek tiszteletére és megőrzései-e való képesség. Könyveim közül leemelem Tüskés munkáit. Vallomását igazoló munkák. Így mutatta be -Zrínyi Miklóst, Kndn- lányi Jánost. így fedezte- föl a Nyár, erdő, kakukk című útirajzokban Bárányát, s foglalta össze Dunántúl művészeti életét. Az ünnepi könyvhéten tovább gazdagíthatom gyűjteményemet újabb,műveivel : Mű és mérték címmel lát napvilágot két évtizednyi kritikusi tevékenységének tárháza, s a Szülőföldünk, a Dunántúl. amely a Tankönyvkiadónál jelenik meg — a 12—18 éves korosztály számára. A hétfői ünnepi est a közelgő könyvhét nyitánya volt Kaposváron. H. B SOMOGYI NÉPLAP
