Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

Hülőndíj a kaposvári kvartettnek Befejeződött a kamarazenei találkozó X MQÖnlepes erőpróbákon-endszerint eltűnik a kü- önbség az előnyös és az ]cynevezett hátrányos hely­zetű résztvevők produkciói közt Így történt ez a zeneis- colai tanárok országos ka­marazenei találkozóján is, amelyet a múlt hét máso­dik felében rendezett meg Kaposváron — immár ha­todszor — a Kulturális Mi­nisztérium, a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Magyar Zenemű­vészek Szakszervezete és a .Liszt Ferenc Állami Zeneis­kola. Huszonöt város negy­vennyolc kamaracsoport­jának — azaz több mint száz zenepedagógusának — négy napon át tartó ta­lálkája szombaton este fejeződött be, forró han­gulatú díszhangversennyel és a dijak kiosztásá­val a vendéglátó intéz­mény zsúfolásig megtelt nagytermében. A zsűri negy­ven résztvevőnek ítélte oda Bors István szobrászművész­nek Liszt Ferencet ábrázoló szép emlékplakettjét Vajon ki gondolta volna a fesztivál meghirdetésekor, Hogy ez az »abszolút érték­ben-“ nagy szám végül is ki­csinek bizonyul? Holott az országos tekintélyekből álló 7síin — Péteri Judit zene­esztéta, Rolla János, a vi­lágszerte ismert Liszt Fe- ri-rk« Kamarazenekar hang­versenymestere, Kovács Imre fuvolaművész, a Ze­neművészeti Főiskola do­cense és Szúnyogh Balázs zeneszerző — igencsak ma­gas mércével mért A gálakoncert és a részt­vevők megnyilvánulásai hallatán egyértelművé vált : a fesztiválsorozat, amely az épp tíz esztendővel ez­előtti -debütáláskor« még csupán »rö'dd távra« ter­vezhető vállalkozásnak lát­szott, a csúcsra ért. A hang­szeres tudás és az összeszo­kottság, a stílusbiztonság nyilvánvaló fejlődésén kívül feltűnt, hogy a közreműkö­dők már nem csupán a klasszikus muzsika inter­pretálásának kitaposott ös­vényein indulnak el öröm­mel, hanem az élő zeneszer­zők alkotásait is műsorra tűzik. Vivaldi, Schubert, Brahms mellé Szervánszky, Pata.chich, Soproni, Kákái, Szelényi, Sárközy és több más kortársunk csatlako­zott, s itt kell 'megemlíte­nünk — nemcsak a szemlé­lő tárgyilagosságával, ha­nem ^ szurkoló örömével is —, hogy századunk ’egyik legreprezentatívabb kama­radarabjának tolmácsolá­sáért, Messiaen Kvartett az idő végezetére című ötven- perces művének előadásá­ért a kaposvári klarinétos- kvartett — S. Perjés Mar­git, Balázs István, Pallós ImszIó és Kardos Kálmán — a Kulturális Minisztéri­um különdíját nyerte el. Milyen is volt ez a talál­kozó -belülről«, a résztve­vő zenetanárok szemével? — erről Lorenzné Farkas Zsuzsát, a gödöllői zeneis­kola gordonkatanárát kér­deztük meg a kitűnő gála- hangverseny szünetében. Egy-egy bíráló megjegyzé­séből nem az elszomorodás szól, hiszen — egy szép Schumann-produkció része­seként — ő is emlékplaket­tet kapott. — Abban a néhány órá­ban, amelyet a konzultáció­kon töltöttem Péteri Judit és Rolla János alkalmi -nö­vendékeként«, többet tanul­tam, mint máskor hónapok alatt. Fölfrissültem, vilá­gosabban látom erényeimet és fogyatékosságaimat, mint egy héttel ezelőtt. - A hang­versenyek is tetszettek: job­ban, mint az előző két fesz­tiválon. Kérdéses persze, hogy mennyit hasznosítha­tunk mindebből az oktatás­ban : ismert tény, hogy a kamarazénélés zenetanítá­sunk mostohagyereke... Tegyük hozzá: a remek vállalkozás nagyobb vissz­hangot érdemelt volna. Mér­hetetlenül sajnáljuk, hogy az országos tömegtájékozta­tási szervek ezúttal is teljes közönyösek voltak az orszá­gos jelentőségű és zeneokta­tási életünkben immár pó­tolhatatlanná vált rendez­vénysorozat iránt. L. A. főbb a szókimondó ember Jelölés a sátorban Anya és leánya Jó, hogy a katonák sátrat állítottak föl, különben nem tudták volna hol megtarta­ni a jelölő gyűlést Marcali 2-es tanácstagi körzetében. E környéken, a Geisler Eta a Kaposvári és a Kilián György utcában főként csa­ládi házak vannak — csa­ládias kapcsolat jellemző az itt élőkre. Ez megnyilvánult most a körzet tanácstagi je­lölő gyűlésén is. Hangulatos volt ez a sá­tor az izgalmasnak mondha­tó jelölő gyűlésen. A körzet lakóinak, a választóknak majd két személy között Keresve sem találhat tana volna alkalmasabb fórumot a Somogy megyei Sütőipari Vállalat életének, eredmé­nyeinek, gondjainak megis­merésére, mini a napokban tartott szakszervezeti vá­lasztói értekezletet. Huszon­három termelőüzem több ! mint ezer dolgozójának kép­viseletében majdnem ötven újonnan választott bizalmi, főbizalmi és körülbelül ugyanannyi meghívott ven­dég — valamennyien szak- szervezeti aktivisták — hall­gatta meg Hambuch János vállalati szakszervezeti tit­kár beszámolóját az utóbbi öt év munkájáról és vett részt a vitában. A beszámoló szem előtt tartót la a szakszervezetek két alapvető feladatát: a gazdasági munkát segítő tevékenységet es a dolgozók érdekvédelmét. Sző esett szinte minden lényeges kér­désről, amely a munkahelyi légkört és a gazdasági ered­ményeket befolyásolja; kü­lön érdeme a beszámolónak, hogy kritikusan — ugyanak­kor önkritikusan — elemez­te a végzett munkát, főként a fiatalok gondjait. Sz.inte valamennyi felszólaló érin­tette ezt.. Főleg azz-al foglal­koztak, hogyan lehetne meg­könnyíteni az iskolából ki­kerülő fiatal szakmunkások beilleszkedését. Érvek és el­lenérvek csaptak össze: va­jon helyes-e, ha a kezdő szakmunkásokat azonnal ki­helyezik a Balaton-parti üze­mekbe. ahol a nyári szezon­ban kétszer annyit kell dol­gozniuk — gyakran nyújtott műszakban, mint a megye más részein. Sok ember sze­rint ez a fő oka annak, hogy a fiatalnak elmegy a kedve tanult mesterségétől és más foglalkozás után néz. Többen szóba hozták » sütőipari dolgozók szociális körülményeit. A huszonhá­rom termelőüzem közül mindössze hét nevezhető korszerűnek — igaz, ezek adják a vállalat termelésé­nek hetven százalékát —, a többiek kicsinyek, elavultak, és többnyire nem felelnek meg a szigorú higiéniai kö­vetelményeknek. A beszámoló és a hozzá­szólók egyaránt foglalkoztak a vállalati balesetekkel, öt év alatt ötvennégyen szen­vedtek üzemi balesetet, s ez meglehetősen nagy szám. Egy része a védőfelszerelé­sek hiánya miatt történt, na­gyobbrészt azonban a dolgo­zók figyelmetlensége és fe­lelőtlensége volt a balesetet kiváltó ok. Önkrtitikusan szólt a be­számoló — és ezt a hozzá­szólások is alátámasztották — a vállalati tömegpolitikai oktatásról. Több előadás hangzott el a munkahely, illetve a társadalom idősze­rű kérdéseiről — e téren azonban van még tennivaló. Különösen a fiatalok szak­mai-politikai képzésére kell több figyelmet fordítani. Néhány kiragadott példát említettem csupán, milyen szes leágazó tevékenységet folytatott a sütőipari válla­lat szakszervezeti bizottsága, és milyen kérdések foglal­koztatják az új szakszerve­zeti bizalmiakat — közvetve pedig megbízóikat, a szak- szervezeti tagságot. Most, amikor a bizalmiak nagyobb feladatok előtt állnak, külö­nösen fontos, hogy az üze­mi demokrácia fórumait tar­talommal töltsék meg. A lé­nyeget ragadta meg az egyik hozzászóló, mikor azt mond­ta: -örvendetes, hogy egyre több a szókimondó ember, márpedig ők viszik előre a jó ügyet. Bíráljunk bátran, de nem elég, ha megbeszél­jük teendőinket: legyünk következetesek a határoza­tok végrehajtásában is! Gondolkodjunk el a hibáin­kon, mert a gondolkodó em­ber előbb-utóbb megtalálja a megoldást fc. J. Erika a sajtüzein laboratóriumában. kell választaniuk. Somogyi Sándor né tíz éve a környék tanácstagja, a lányát. Eri­kát viszont a KISZ-ben vég­zett aktív tevékenysége alapján javasolta az ifjúsági szövetség. — Maradjon a tapasztalt tanácstag... Neki köszönhet­jük. hogy bolt épült, két ut­cát is lekoveztek, járdát építettek... Legyen a lánya a képviselőnk: ő még fiata­labb, több benne az ener­gia. Küzdjön azért, hogy az itt lakó sok gyereknek is építsenek játszóteret, szíve­sen segítünk mi is... Csaknem minden család képviseltette magát és he­lyesléssel hallgatta a tizen­öt fölszólalót, köztük Csiz­madia Ferencet, Fazekas Jánosnét, Nagy Jánost és másokat, akik fölváltva ajánlották Somogyi Sándor- nét, az. anyát, illetve a leá­nyát, Somogyi Erikát Végül abban maradtak: mindket­tőjüket jelölik, s majd jú­nius 8-án.. a szavazáskor döntenek, ki képviselje ér­dekeiket a tanácsban. Mosolyogva válaszol kér­déseimre az anya. a Volán marcali főnökségének mű­helyadminisztrátora : — Sokan kérdezték, hogy a kettős jelölés miatt nincs-e nálunk családi há­borúság. Nincs' A bizalom azonban mindkettőnknek nagyon jól esett... Bárho­gyan is lesz, a közélet; mun­kától nem szakadok el: ha nem a tanácsban. akkor majd a népfront­ban dolgozom. Erikát munka­helyén, a sajt­iizemben keres­tük föl. Laboráns. Ellenőrzi a tej minőségét. Egv éve tett érettségit az élelmiszer- ipari szakközép­iskolában; az üzem KISZ ve­zetőségében te­vékenykedik, vi­takört vezet. ■ — Első alkalom­mal voltam ilyen jelölő gyűlésen, s nagyon örültem a nálam jóval idősebb emberek rokonszenvének. Édesanyám azt tanácsolta: ha én kapom a szava­zattöbbséget, végezzem majd lelkiismere­tesen munkámat, a vá­lasztók bizalmának megfele­lően... Ha nem én leszek? A családban marad akkor is; és ha lehet, meg tudok, segítek édesanyámnak... Az ifjúsági munkához nem le­szek hűtlen: ott is tevé­kenykedem. Örülök a bizalomnak — mondja az anya. Anya és leánya népszerű ember Marcaliban. Ezt fe­jezte ki a kettős jelölés is. Az anya szintén marcali születésű, s leányát is. szin­te születésétől ismerik a körzet lakói. Kovács László, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára ez.t mondja róluk: — A másokéit végzett közéleti munkájukkal érde­meltek ki az elismerést... Nemcsak őket, hanem az egész családot erről ismerik a városunkban... A kisebbik leány, * ti­zenhárom éves Dóra még iskolás, az apa művezető a SÁÉV marcali főnökségén és az ottani pártalapszerve- zet titkára. — Ez a kettős jelölés, a bizalom az egész családnak szólt — mondta —, ezért nekem- is jólesett. Akár a feleségem, akár a lányom lesz a 2-es körzet tanácstag­ja, munkájával viszonozza majd ... Somogyi Sándorné és So­mogyi Erika nem vetélke­dik, nem féltékenyek egymásra. S készülnek — hogy bármelyiküket válasz­szák is, becsülettel eleget tegyenek kötelezettségük­nek. Ott élnek a Geisler Eta utcában, a 12. szám alatti házban. És tudják, mennyi mindent kell még megvaló­sítani. " Szalai lászló Amatőrök, hivatásosok A Dél-balatoni Kulturális Központ közművelődési szakemberei márciusban ha­tározták el, hogy a kulturá­lis programokban szegény kisközségek részére olyan műsorokat szerveznek, ame­lyekben amatőr csoportok és hivatásos művészek együtt szerepelnek. Ezeket a bemu­tatókat a múlt héten ren­dezték meg a siófoki járás­ban, s minden községben si­kere volt. Kötésén és Kere- kiben Jákó Vera, Solti Ká­roly, Puskás Sándor meg a Balaton Táncegyüttes; Kis- bárapátibah. Karádon Bes­senyei Ferenc és a baiaton- földvári Kisszínpad, Török- koppányban és Nágocson Ruttkay Éra. Harsányi Fri­gyes, Felföldi Anikó szere­pelt. Sólyom László • Csalódásaim Csendes provokáció Ez a legbiztosabb mód­szer. Az ember felszáll a villamosra a végállomáson, leül, s kibámttl az ablakon. Két megálló sem telik bele, s írtár ott toporog előtte a néni és sző! : -Hej-hej. ezek a mai fiatalok, ezektől • az ember akár lói is fordul­hat !« — Jaj, bocsánat! — patta­nok ruganyosán, fölriadva -nagy elmélyülésemből«, s gyengéden segítem a nénit, hogy leüljön, és várom a szózatot, amely körülbelül így hangzik: -Köszönöm, fiam. Igazán jólesik, hogy ilyen fiatalok is vannak, mint maga.« A minap is így történt. Olajozottan gördült jól -ren­dezett« jelenetem, csak a néni módosította némileg a szokvány szöveget. Ekképp: — Szégyell je magát, fiam! — mondta a szemben ülő if­júnak, majd rám mutatott: — Hagyja, hogy fölalljon ez az idős férfi! Spontán bók Az önkiszolgáló áruházban pizsamát vásárolok. Alig kezdek turkálná a kirakott holmik között, amiket* oda­lép hozzám egy nagyon csi­nos eladónő. Az első pilla­natban azt hiszem, gyanús­nak talált, de csakhamar hallom megnyugtató, kedves szavait: — Talán segítek, jó? — és a fülembe súgja: — Ezt a világért se vegye, mert úgy összemegy a mosásban, hogy ... Inkább próbálja meg ezt vagy ezt. Tessék csak egész nyugodtan meg­próbálni! — Igazán ritka szívélyes kiszolgálás, nagyon jólesik — mondom, könnyekig meg­hatódva. — Hát azt, aki szimpati­kus nekem, így szolgálom ki — mondja a csinos eladónő. — Tehát nem mindenkit? — kérdezem f öles illanó szemmel. — Mit gondol, mi lenne belőlem estate, ha minden­kit így körül ugrálnék ? — kacsint rám cinkosan, s ne­kem már semmiféle öntuda­tom rímes, én tökéletesen igazat adok neki: valóban, nem. szabad mindenkit így körül ugrálni. — És minek köszönhetem a szimpátiáját? — búgom begerjedve. — Tudja, amikor belépett az ajtón, s megláttam .. . — Tehát: amikor belép­tem az ajtón? ... — nézek a szeme közé. — Ja — hunyorít édesén — ; akkor azt hittem, hogy ő jött be. Annyira hasonlít hozzá. Egy kicsit lehervadok, de nem soká, elvégre... Ez a nő maximum huszonöt éves, a fiúja maximum harminc, tehát annyinak néz. — Szakasztott az a termet, még a járása is. Mint a ke­resztapámé !... Á felnőtté váló': • »»i # küszöbén Belépek a kapun. Néma csórni, egv pisszenés sem hallatszik a földsz.inten. Az első emeleten már van né­mi mozgolódás; gondterhelt arcok merülnek egy papír­lap fölé. Hangosabbá válik a beszélgetés, vitatkoznak, egyeztetnek, amikor egy hang leinti őket: -Kérem, kicsit csendesebben, mások még dolgoznak.« Elhalkul a beszéd, de a gondterheltség mit sem változik. Azután nyílik az ajtó. Matrózrühas lányok, öltönyös, nyakken­dő» fiúk tódulnák kifelé. Egyeseken a -na végre, ezen is túl vagyunk« arckifejezés tükröződik, mások maguk­ba roskadva lépégéinek le­felé a lépcsőn. Egy lány keservesen sir. -Mi baj, Ka­ti. nem sikerült?« — kér­dezi a tanárnő, de a kérde­zett csak tovább itatja az egereket. A marcali Ladi János Gimnáziumban hu­szonnégyen érettségiztek az idén matematikából. Az osztályfőnök matema­tika szakos. Csak a tanári szobában súgja meg. hogy bizony, neki is némi fejtö­rést okozott két feladat megoldása. — Nem hiszem, hogy egy átlagos képességű osztály­nál az ilyen típusú felada­tok alkalmasak annak a fölmérésére, mit sajátítottak el négy évi tanulás után. Némelyik feladatra még a példatárban sincs utalás, teljesen új a megfogalma­zás. Igaz. évekig azt han­goztattuk, hogy a matema­tika érettségi feladatai túl­ságosan könnyűek... Varga István, a gimnázi­um és szakközépiskola igaz­gatója az óráját nézi. Az érettséginek 11-kor volt vé­ge, s a megoldást tartalma­zó borítékot csak délben nyithatják tol. — Az idén összesen né­gyen írnak majd összevont, azaz. egyben felvételi mate­matika érettségi dolgozatot — mondja. A többiek — a végzősök kilencven száza­léka — humán pályára ké­szülnek, csaknem vala­mennyien pedagógusnak. Itt . van a tegnapi magyar írás­beli érettségi: belelapoztunk a dolgozatokba, s még a leggyengébb tanulóknál is meglepően jó elemzéseket találtunk. Persze, hiszen a választott pálya felvételi tárgyait tanulják, így keve­sebb icjo jut a malemat.iká- ra. Nem nevelünk szakbar­bárokat: ma már a reál tár­gyakban is legalább annyi­ra tájékozottnak kell leőni, mint a humán tudományok­ban. Az érettségi arra való. hogy a felnőttkor küszöbén számot adjon tudásáról a diák, s így felkészülve éle­tének új szakasza kezdőd­jék. A jelenlegi érettségi rendszerben sok a buktató, de hozzászoktat a vizsgák hangulatához, amelyhez nem árt az »egészséges stressz«. — Majd a szóbeli érettsé­gi vizsgán tudjuk igazán felmérni, hogy mit tudnak a gyerekek — szól közbe Ambrus Ferenc igazgatóhe­lyettes. — Ott egészen más hangulatot tudunk teremte­ni, feloldva a szorongást. A diákok — a tapasztalat sze­rint — jobban -érzik« a szóbeli vizsga eredményét,. A tanárok indulnak. Iz­gatottan várják őket — no, és a bűvös borítékot — a földszinti teremben. A A. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom