Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
Hülőndíj a kaposvári kvartettnek Befejeződött a kamarazenei találkozó X MQÖnlepes erőpróbákon-endszerint eltűnik a kü- önbség az előnyös és az ]cynevezett hátrányos helyzetű résztvevők produkciói közt Így történt ez a zeneis- colai tanárok országos kamarazenei találkozóján is, amelyet a múlt hét második felében rendezett meg Kaposváron — immár hatodszor — a Kulturális Minisztérium, a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete és a .Liszt Ferenc Állami Zeneiskola. Huszonöt város negyvennyolc kamaracsoportjának — azaz több mint száz zenepedagógusának — négy napon át tartó találkája szombaton este fejeződött be, forró hangulatú díszhangversennyel és a dijak kiosztásával a vendéglátó intézmény zsúfolásig megtelt nagytermében. A zsűri negyven résztvevőnek ítélte oda Bors István szobrászművésznek Liszt Ferencet ábrázoló szép emlékplakettjét Vajon ki gondolta volna a fesztivál meghirdetésekor, Hogy ez az »abszolút értékben-“ nagy szám végül is kicsinek bizonyul? Holott az országos tekintélyekből álló 7síin — Péteri Judit zeneesztéta, Rolla János, a világszerte ismert Liszt Fe- ri-rk« Kamarazenekar hangversenymestere, Kovács Imre fuvolaművész, a Zeneművészeti Főiskola docense és Szúnyogh Balázs zeneszerző — igencsak magas mércével mért A gálakoncert és a résztvevők megnyilvánulásai hallatán egyértelművé vált : a fesztiválsorozat, amely az épp tíz esztendővel ezelőtti -debütáláskor« még csupán »rö'dd távra« tervezhető vállalkozásnak látszott, a csúcsra ért. A hangszeres tudás és az összeszokottság, a stílusbiztonság nyilvánvaló fejlődésén kívül feltűnt, hogy a közreműködők már nem csupán a klasszikus muzsika interpretálásának kitaposott ösvényein indulnak el örömmel, hanem az élő zeneszerzők alkotásait is műsorra tűzik. Vivaldi, Schubert, Brahms mellé Szervánszky, Pata.chich, Soproni, Kákái, Szelényi, Sárközy és több más kortársunk csatlakozott, s itt kell 'megemlítenünk — nemcsak a szemlélő tárgyilagosságával, hanem ^ szurkoló örömével is —, hogy századunk ’egyik legreprezentatívabb kamaradarabjának tolmácsolásáért, Messiaen Kvartett az idő végezetére című ötven- perces művének előadásáért a kaposvári klarinétos- kvartett — S. Perjés Margit, Balázs István, Pallós ImszIó és Kardos Kálmán — a Kulturális Minisztérium különdíját nyerte el. Milyen is volt ez a találkozó -belülről«, a résztvevő zenetanárok szemével? — erről Lorenzné Farkas Zsuzsát, a gödöllői zeneiskola gordonkatanárát kérdeztük meg a kitűnő gála- hangverseny szünetében. Egy-egy bíráló megjegyzéséből nem az elszomorodás szól, hiszen — egy szép Schumann-produkció részeseként — ő is emlékplakettet kapott. — Abban a néhány órában, amelyet a konzultációkon töltöttem Péteri Judit és Rolla János alkalmi -növendékeként«, többet tanultam, mint máskor hónapok alatt. Fölfrissültem, világosabban látom erényeimet és fogyatékosságaimat, mint egy héttel ezelőtt. - A hangversenyek is tetszettek: jobban, mint az előző két fesztiválon. Kérdéses persze, hogy mennyit hasznosíthatunk mindebből az oktatásban : ismert tény, hogy a kamarazénélés zenetanításunk mostohagyereke... Tegyük hozzá: a remek vállalkozás nagyobb visszhangot érdemelt volna. Mérhetetlenül sajnáljuk, hogy az országos tömegtájékoztatási szervek ezúttal is teljes közönyösek voltak az országos jelentőségű és zeneoktatási életünkben immár pótolhatatlanná vált rendezvénysorozat iránt. L. A. főbb a szókimondó ember Jelölés a sátorban Anya és leánya Jó, hogy a katonák sátrat állítottak föl, különben nem tudták volna hol megtartani a jelölő gyűlést Marcali 2-es tanácstagi körzetében. E környéken, a Geisler Eta a Kaposvári és a Kilián György utcában főként családi házak vannak — családias kapcsolat jellemző az itt élőkre. Ez megnyilvánult most a körzet tanácstagi jelölő gyűlésén is. Hangulatos volt ez a sátor az izgalmasnak mondható jelölő gyűlésen. A körzet lakóinak, a választóknak majd két személy között Keresve sem találhat tana volna alkalmasabb fórumot a Somogy megyei Sütőipari Vállalat életének, eredményeinek, gondjainak megismerésére, mini a napokban tartott szakszervezeti választói értekezletet. Huszonhárom termelőüzem több ! mint ezer dolgozójának képviseletében majdnem ötven újonnan választott bizalmi, főbizalmi és körülbelül ugyanannyi meghívott vendég — valamennyien szak- szervezeti aktivisták — hallgatta meg Hambuch János vállalati szakszervezeti titkár beszámolóját az utóbbi öt év munkájáról és vett részt a vitában. A beszámoló szem előtt tartót la a szakszervezetek két alapvető feladatát: a gazdasági munkát segítő tevékenységet es a dolgozók érdekvédelmét. Sző esett szinte minden lényeges kérdésről, amely a munkahelyi légkört és a gazdasági eredményeket befolyásolja; külön érdeme a beszámolónak, hogy kritikusan — ugyanakkor önkritikusan — elemezte a végzett munkát, főként a fiatalok gondjait. Sz.inte valamennyi felszólaló érintette ezt.. Főleg azz-al foglalkoztak, hogyan lehetne megkönnyíteni az iskolából kikerülő fiatal szakmunkások beilleszkedését. Érvek és ellenérvek csaptak össze: vajon helyes-e, ha a kezdő szakmunkásokat azonnal kihelyezik a Balaton-parti üzemekbe. ahol a nyári szezonban kétszer annyit kell dolgozniuk — gyakran nyújtott műszakban, mint a megye más részein. Sok ember szerint ez a fő oka annak, hogy a fiatalnak elmegy a kedve tanult mesterségétől és más foglalkozás után néz. Többen szóba hozták » sütőipari dolgozók szociális körülményeit. A huszonhárom termelőüzem közül mindössze hét nevezhető korszerűnek — igaz, ezek adják a vállalat termelésének hetven százalékát —, a többiek kicsinyek, elavultak, és többnyire nem felelnek meg a szigorú higiéniai követelményeknek. A beszámoló és a hozzászólók egyaránt foglalkoztak a vállalati balesetekkel, öt év alatt ötvennégyen szenvedtek üzemi balesetet, s ez meglehetősen nagy szám. Egy része a védőfelszerelések hiánya miatt történt, nagyobbrészt azonban a dolgozók figyelmetlensége és felelőtlensége volt a balesetet kiváltó ok. Önkrtitikusan szólt a beszámoló — és ezt a hozzászólások is alátámasztották — a vállalati tömegpolitikai oktatásról. Több előadás hangzott el a munkahely, illetve a társadalom időszerű kérdéseiről — e téren azonban van még tennivaló. Különösen a fiatalok szakmai-politikai képzésére kell több figyelmet fordítani. Néhány kiragadott példát említettem csupán, milyen szes leágazó tevékenységet folytatott a sütőipari vállalat szakszervezeti bizottsága, és milyen kérdések foglalkoztatják az új szakszervezeti bizalmiakat — közvetve pedig megbízóikat, a szak- szervezeti tagságot. Most, amikor a bizalmiak nagyobb feladatok előtt állnak, különösen fontos, hogy az üzemi demokrácia fórumait tartalommal töltsék meg. A lényeget ragadta meg az egyik hozzászóló, mikor azt mondta: -örvendetes, hogy egyre több a szókimondó ember, márpedig ők viszik előre a jó ügyet. Bíráljunk bátran, de nem elég, ha megbeszéljük teendőinket: legyünk következetesek a határozatok végrehajtásában is! Gondolkodjunk el a hibáinkon, mert a gondolkodó ember előbb-utóbb megtalálja a megoldást fc. J. Erika a sajtüzein laboratóriumában. kell választaniuk. Somogyi Sándor né tíz éve a környék tanácstagja, a lányát. Erikát viszont a KISZ-ben végzett aktív tevékenysége alapján javasolta az ifjúsági szövetség. — Maradjon a tapasztalt tanácstag... Neki köszönhetjük. hogy bolt épült, két utcát is lekoveztek, járdát építettek... Legyen a lánya a képviselőnk: ő még fiatalabb, több benne az energia. Küzdjön azért, hogy az itt lakó sok gyereknek is építsenek játszóteret, szívesen segítünk mi is... Csaknem minden család képviseltette magát és helyesléssel hallgatta a tizenöt fölszólalót, köztük Csizmadia Ferencet, Fazekas Jánosnét, Nagy Jánost és másokat, akik fölváltva ajánlották Somogyi Sándor- nét, az. anyát, illetve a leányát, Somogyi Erikát Végül abban maradtak: mindkettőjüket jelölik, s majd június 8-án.. a szavazáskor döntenek, ki képviselje érdekeiket a tanácsban. Mosolyogva válaszol kérdéseimre az anya. a Volán marcali főnökségének műhelyadminisztrátora : — Sokan kérdezték, hogy a kettős jelölés miatt nincs-e nálunk családi háborúság. Nincs' A bizalom azonban mindkettőnknek nagyon jól esett... Bárhogyan is lesz, a közélet; munkától nem szakadok el: ha nem a tanácsban. akkor majd a népfrontban dolgozom. Erikát munkahelyén, a sajtiizemben kerestük föl. Laboráns. Ellenőrzi a tej minőségét. Egv éve tett érettségit az élelmiszer- ipari szakközépiskolában; az üzem KISZ vezetőségében tevékenykedik, vitakört vezet. ■ — Első alkalommal voltam ilyen jelölő gyűlésen, s nagyon örültem a nálam jóval idősebb emberek rokonszenvének. Édesanyám azt tanácsolta: ha én kapom a szavazattöbbséget, végezzem majd lelkiismeretesen munkámat, a választók bizalmának megfelelően... Ha nem én leszek? A családban marad akkor is; és ha lehet, meg tudok, segítek édesanyámnak... Az ifjúsági munkához nem leszek hűtlen: ott is tevékenykedem. Örülök a bizalomnak — mondja az anya. Anya és leánya népszerű ember Marcaliban. Ezt fejezte ki a kettős jelölés is. Az anya szintén marcali születésű, s leányát is. szinte születésétől ismerik a körzet lakói. Kovács László, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára ez.t mondja róluk: — A másokéit végzett közéleti munkájukkal érdemeltek ki az elismerést... Nemcsak őket, hanem az egész családot erről ismerik a városunkban... A kisebbik leány, * tizenhárom éves Dóra még iskolás, az apa művezető a SÁÉV marcali főnökségén és az ottani pártalapszerve- zet titkára. — Ez a kettős jelölés, a bizalom az egész családnak szólt — mondta —, ezért nekem- is jólesett. Akár a feleségem, akár a lányom lesz a 2-es körzet tanácstagja, munkájával viszonozza majd ... Somogyi Sándorné és Somogyi Erika nem vetélkedik, nem féltékenyek egymásra. S készülnek — hogy bármelyiküket válaszszák is, becsülettel eleget tegyenek kötelezettségüknek. Ott élnek a Geisler Eta utcában, a 12. szám alatti házban. És tudják, mennyi mindent kell még megvalósítani. " Szalai lászló Amatőrök, hivatásosok A Dél-balatoni Kulturális Központ közművelődési szakemberei márciusban határozták el, hogy a kulturális programokban szegény kisközségek részére olyan műsorokat szerveznek, amelyekben amatőr csoportok és hivatásos művészek együtt szerepelnek. Ezeket a bemutatókat a múlt héten rendezték meg a siófoki járásban, s minden községben sikere volt. Kötésén és Kere- kiben Jákó Vera, Solti Károly, Puskás Sándor meg a Balaton Táncegyüttes; Kis- bárapátibah. Karádon Bessenyei Ferenc és a baiaton- földvári Kisszínpad, Török- koppányban és Nágocson Ruttkay Éra. Harsányi Frigyes, Felföldi Anikó szerepelt. Sólyom László • Csalódásaim Csendes provokáció Ez a legbiztosabb módszer. Az ember felszáll a villamosra a végállomáson, leül, s kibámttl az ablakon. Két megálló sem telik bele, s írtár ott toporog előtte a néni és sző! : -Hej-hej. ezek a mai fiatalok, ezektől • az ember akár lói is fordulhat !« — Jaj, bocsánat! — pattanok ruganyosán, fölriadva -nagy elmélyülésemből«, s gyengéden segítem a nénit, hogy leüljön, és várom a szózatot, amely körülbelül így hangzik: -Köszönöm, fiam. Igazán jólesik, hogy ilyen fiatalok is vannak, mint maga.« A minap is így történt. Olajozottan gördült jól -rendezett« jelenetem, csak a néni módosította némileg a szokvány szöveget. Ekképp: — Szégyell je magát, fiam! — mondta a szemben ülő ifjúnak, majd rám mutatott: — Hagyja, hogy fölalljon ez az idős férfi! Spontán bók Az önkiszolgáló áruházban pizsamát vásárolok. Alig kezdek turkálná a kirakott holmik között, amiket* odalép hozzám egy nagyon csinos eladónő. Az első pillanatban azt hiszem, gyanúsnak talált, de csakhamar hallom megnyugtató, kedves szavait: — Talán segítek, jó? — és a fülembe súgja: — Ezt a világért se vegye, mert úgy összemegy a mosásban, hogy ... Inkább próbálja meg ezt vagy ezt. Tessék csak egész nyugodtan megpróbálni! — Igazán ritka szívélyes kiszolgálás, nagyon jólesik — mondom, könnyekig meghatódva. — Hát azt, aki szimpatikus nekem, így szolgálom ki — mondja a csinos eladónő. — Tehát nem mindenkit? — kérdezem f öles illanó szemmel. — Mit gondol, mi lenne belőlem estate, ha mindenkit így körül ugrálnék ? — kacsint rám cinkosan, s nekem már semmiféle öntudatom rímes, én tökéletesen igazat adok neki: valóban, nem. szabad mindenkit így körül ugrálni. — És minek köszönhetem a szimpátiáját? — búgom begerjedve. — Tudja, amikor belépett az ajtón, s megláttam .. . — Tehát: amikor beléptem az ajtón? ... — nézek a szeme közé. — Ja — hunyorít édesén — ; akkor azt hittem, hogy ő jött be. Annyira hasonlít hozzá. Egy kicsit lehervadok, de nem soká, elvégre... Ez a nő maximum huszonöt éves, a fiúja maximum harminc, tehát annyinak néz. — Szakasztott az a termet, még a járása is. Mint a keresztapámé !... Á felnőtté váló': • »»i # küszöbén Belépek a kapun. Néma csórni, egv pisszenés sem hallatszik a földsz.inten. Az első emeleten már van némi mozgolódás; gondterhelt arcok merülnek egy papírlap fölé. Hangosabbá válik a beszélgetés, vitatkoznak, egyeztetnek, amikor egy hang leinti őket: -Kérem, kicsit csendesebben, mások még dolgoznak.« Elhalkul a beszéd, de a gondterheltség mit sem változik. Azután nyílik az ajtó. Matrózrühas lányok, öltönyös, nyakkendő» fiúk tódulnák kifelé. Egyeseken a -na végre, ezen is túl vagyunk« arckifejezés tükröződik, mások magukba roskadva lépégéinek lefelé a lépcsőn. Egy lány keservesen sir. -Mi baj, Kati. nem sikerült?« — kérdezi a tanárnő, de a kérdezett csak tovább itatja az egereket. A marcali Ladi János Gimnáziumban huszonnégyen érettségiztek az idén matematikából. Az osztályfőnök matematika szakos. Csak a tanári szobában súgja meg. hogy bizony, neki is némi fejtörést okozott két feladat megoldása. — Nem hiszem, hogy egy átlagos képességű osztálynál az ilyen típusú feladatok alkalmasak annak a fölmérésére, mit sajátítottak el négy évi tanulás után. Némelyik feladatra még a példatárban sincs utalás, teljesen új a megfogalmazás. Igaz. évekig azt hangoztattuk, hogy a matematika érettségi feladatai túlságosan könnyűek... Varga István, a gimnázium és szakközépiskola igazgatója az óráját nézi. Az érettséginek 11-kor volt vége, s a megoldást tartalmazó borítékot csak délben nyithatják tol. — Az idén összesen négyen írnak majd összevont, azaz. egyben felvételi matematika érettségi dolgozatot — mondja. A többiek — a végzősök kilencven százaléka — humán pályára készülnek, csaknem valamennyien pedagógusnak. Itt . van a tegnapi magyar írásbeli érettségi: belelapoztunk a dolgozatokba, s még a leggyengébb tanulóknál is meglepően jó elemzéseket találtunk. Persze, hiszen a választott pálya felvételi tárgyait tanulják, így kevesebb icjo jut a malemat.iká- ra. Nem nevelünk szakbarbárokat: ma már a reál tárgyakban is legalább annyira tájékozottnak kell leőni, mint a humán tudományokban. Az érettségi arra való. hogy a felnőttkor küszöbén számot adjon tudásáról a diák, s így felkészülve életének új szakasza kezdődjék. A jelenlegi érettségi rendszerben sok a buktató, de hozzászoktat a vizsgák hangulatához, amelyhez nem árt az »egészséges stressz«. — Majd a szóbeli érettségi vizsgán tudjuk igazán felmérni, hogy mit tudnak a gyerekek — szól közbe Ambrus Ferenc igazgatóhelyettes. — Ott egészen más hangulatot tudunk teremteni, feloldva a szorongást. A diákok — a tapasztalat szerint — jobban -érzik« a szóbeli vizsga eredményét,. A tanárok indulnak. Izgatottan várják őket — no, és a bűvös borítékot — a földszinti teremben. A A. SOMOGYI NÉPLAP
