Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

gyemnekeknfik Kedvesek és szé ppr Szép és jelentős ünnep a nemzetközi gyermeknap. Nálunk valóságos társadal­mi ügy, amelyben szinte va­lamennyien érdekeltek va­gyunk. Ezen a napon a világ min­den táján, az érdeklődés kö­zéppontjába kerül a gyere­kek népes serege. Nem min­denütt szervezik persze hi­vatalosan a gyermeknapot. Számos . országban bölcsen elhallgatják, egyszerűen tu- lomást sem vesznek az ese­ményről, de éppen az ün­nep nemzetközi jellege miatt /alahol minden ország min­den táj gyermekeiről szó Dsik a gyereknapon. Rendezvényekkel, évente ■gyszeri nekibuzdulással persze nem oldható meg ;emmi, különösen nem az ezredforduló legfőbb váro- nányosait jelentő gyerekse- eg szerteágazó, sokrétű roblémája. Nézzünk csak örül közvetlen környeze- ankben, esetleg saját ott- onunkban és máris a gon- iok sokasága figyelmeztet irra, hogy soha sem tehe- ünk eleget gyermekeinkért. \ mi gondjaink persze sa- átosak, márcsak azért is, ivart a magyar gyermekek helyzete összehasonlíthatat- anul megnyugtatóbb, ^ mint . világ számos országában. Nálunk törvények védik a gyerekek jogait. Társadal­munk gyakran erejét meg­haladó erőfeszítéseket tesz azért, hogy biztosíthassuk számukra a tanuláshoz, bé­kés, gondtalan, egészséges élethez, a kultúra alapjai­nak elsajátításához szüksé­ges feltételeket. Az a csepe­li kislány, aki a képen fülig érő mosolyt küld számunk­ra a napköziotthonos nyári tábor strandjáról, bizonyára nem is tudja, hogy a csepe­li üzemek és a tanács több milliós, beruházással sok-sok ezer társadalmi munka­órával építette fel ezt a gye­rekparadicsomot. Az idei furcsa tavasz gon­dokkal és nehézségekkel terhelt. A békés jövő kibon­takozó távlatai átmenetileg újra beszűkültek. Elsősor­ban rátok, gyermekeinkre gondolunk, amikor szembe­nézünk az új veszélyekkel. Így válik az idei nemzetkö­zi gyermeknap az emberiség és benne a magyar nép békeakaratának leményt- keltő demonstrációjává Májusi kirándulás Laci pajtással —, teljes evén K. Gábor Lászlóval- egésznapos kirándulásra üdültünk az újvárfa''' ai -Széchenyi Zsigmond« Va­dásztársaság területére. A meszlegnyői erdőben fejtete gólyák fészkelnek, -zeket szerettük . volna lefényké­pezni. Az elmúlt napokban le­esett sok eső keményre verte a homokot, ezért amíg lehet gépkocsival megyünk az erdőben. Nagybajomon át, Sápa-pusztánál véget ér i bitumenes út, innét ho­mokon szalad a kocsi, zöl­dellő akácos, majd a sűrű ienÿves között. A lencseni egelőn birkanyáj legei, majd újra akácos között ve­zet az út. Kiérünk az erdőből, vl • rígzó alma- és vadgeszte­nyefák maradnak el mellét­ünk. Nemrég még tanyák voltak itt. Az orgonabokróK közölt'csak sejteni lehet az egykori épületek maradvá­nyait. Jobbról aizsombéko- mdott rétet, balról nagy tábla rozsvetést hagyunk el. aztán hatalmai ták kö­vetkeznek. A mesztegnyői erdei vasút végállomásához érünk. Felső-Kak olvassuk a táblát a deszkafalu váróhe­lyiségen. Sár és víztócsák az úton, csak gyalog mehetünk tovább, a sínek melletti gya­logúban. — Olyanok ezek a fák, mintha szárazak lennének —, szólal meg Laci a még lombtalan tölgyes között. — Ennek milyen sok levele van — mutat az út melletti gyertyánra. — Igen, a gyertyánfa ki- lombosodott már, a tölgyek még nem. Az égerek levelei is szépen fejlődnek —, mu­latok a patak melletti fák­-L Az a nagy fa milyen lombos már ' —, mutat Laci a fenyves szélén álló hatal­mas cserfára. — Nem lombja a cserfá­nak amit látsz, Lacikám, hanem a borostyán örökzöld levelei. Ez a cserje léggyö­kerekkel kapaszkodik a fákra és addig élösködik rajtuk, amíg el nem szárad­nak. Lassan odaérünk a Nagy- csigástóhoz, ahol a gólyafé­szek van. Nehezen hala­dunk a magas zsombékOK között, majd a sűrű kecse- fűzbokrok közé érünk, az tán égeres következik. — Ott a tisztás, annak a keleti oldalán áll a nagy tölgyfa, azon van a fészek —, mondom halkan és fi­gyelmeztetem Lacit, hogy ne beszéljen. Ötven méterre lehet a nagy- fa, már látszik is a leszek. A fát figyeljük, nem nézzük hova lépünk. Egy száraz ág alig hallható rop­panása elég, hogy az óvatos madár elrepüljön. I.edobja magát az alig hat-hét mé­ter magasban lévő fészekből, és néhány szárnycsapással a fák fölé emelkedik. — Az anyját! De nagy ' madár a fekete gólya —, csodálkozik Laci hangosan. Bizony nagy, — mondom keserűen. — Óvatosabban kellett volna megközelíte­nünk a fészket. — Keresek egy megfelelő helyet, ahova leülhetünk. Egy leveles bokor alatt helyezkedünk el, negyven méterre a fészektől. Csend­ben. mozdulatlanul várako­zunk. Szúnyogok szállnak ránk. és bizony csípnek is. Egy ideig tűrjük a vérszí­vók támadásait, aztán csap­kodjuk okot. Az élesszemű madarak észrevehettek moz­dulatainkat, mert több mint két órás várakozásunk alatt nem jöttek vissza a fészek­re. Aztán a hátunk mögül a halastó felől récehápogást hallunk. Ez felvillanyozza érdeklődésünket, azonnal indulunk. Most már nagyon óvatosan közelítjük meg a tavat. Kilesek a sűrű fűz bokrok között. Intek Laci­nak és mutatom az alig harminc méterre úszkáló ré­céket. — El kell jutnunk az égerfákig — súgom Lackó­nak —, onnét tudunk fény­képezni. Lassan, elérjük a három­törzsű égerfát, aztán csat­tan a fotópuska. Sikerül né­hány felvételt készíteni, amíg egy tojó el nem há­pogja magát és az egész csapat elrepül. — Ha a fekete gólyát nem is, de vadrécéket sike­rült fényképezni —, mond­ja Laci büszkén és moso­lyog- Tóth Ferenc Szabad színek, szabad gondolatok Marcona harcoaot indul­nak a csatába, űrhajósok ta­lálkoznak a Holdon, de lát­ható itt papírgyűjtés, jele­net a falu életéből, s egy parki séta emlékképei. A Kisfaludy utcai általános is­kola gyermekrajz kiállítása csütörtökön nyitotta meg ka­puit a Lat.inca Sándor Műve­lődési Házban, hogy a gyer­meknap rendezvénysoroza­tának részeként kicsiket és nagyokat ismertessen meg a gyerekek rajzkészsggével, a legújabb rajztanitási mód­szer eredményeivel. Száz­húsz rajzot állítottak ki a rendezők, közülük jó néhá- nyan már szép nemzetközi sikereket is elértek, rajzpá­lyázatokat nyertek Indiáfol Kanadáig. A kiállítás némi újdonsá­got is tartalmaz. Egy része ugyanis betekintést ad a tan­tervi munkába, az új tan­tárgypedagógiai módszerek hasznosságába. Ennek kö­szönhető, hogy az első osztá­lyos tanulók olyan meseil­lusztrációkat készítettek a Kiskakas gyémánt féikraj- cárja című elbeszéléshez, mely egy felső tagozatosnak • is becsületére válna. De va­lamennyi kiállított munka gazdag, nem »megkötött« fantáziáról, bátor eszköz- és technikaalkalmazásról, de­rűs, széles körű természet- szemléletről tanúskodik. Nem véletlen tehát, hogy a zsűri tizenhat könyvjutalmat, s tíz oklevelet osztott kl a legeredményesebben dolgozó kis művészek között. A ki­állítás két hétig lesz nyitva, együtt a gy érmék szín házi ta­lálkozó rendezvényeivel, így szinte valamennyi iskola diákja és tanára megtekint­heti. Gyermeknapi tarkabarka A madárijesztőnek egye­dülálló szerepe van: ő az, aki minél csúnyább, minél otrombább, annál haszno­sabb. Az átlagos madárijesz­tő teste fából készült, ócs­ka, • kopott kabát feszül raj­ta, szalmahaján nemezka­lap trónol. Pedig hányféle­képpen lehetne még elkészí­teni! Nos, Marcali gyermek- lakossága szombaton kipró­bálhatta madárijesztő-készí- tő tudományát. A gyermek­napi rendezvények talán leg­ötletesebbje elé nagy vára­kozással néztek a kicsik és nagyobbacskák. De ez még csak a kezdet, mert volt ott homokvár építés, agyagozás, lábtenisz verseny, gyermek­napi kiállítás — sa művelő­dési házban szünet nélkül peregtek az ifjúsági .és me­sefilmek. Aztán ott a bohóc csoport, az artistaképző is­kola utolsó éves hallgatói, akik nem mindennapi szóra­kozást nyújtottak a gyere­keknek. A »talpalávalót« a zeneiskola fúvószenekara szolgáltatta. — Mit csinálnál legszíve­sebben a gyermeknapon? — kérdeztem az egészen apró óvodástól. S arra a kérdés­re, hogy mit jelent számod­ra a gyermeknap? — egész csapat harmadik osztályos s néhány »felnőtt« nyolcadikos felelt. A kicsi a szabadban való labdázást, homokozást, vala­mint a bábszínházát részesí­ti előnyben. No, és hogy »délután ne kelljen aludni«. A nagyobbak főként a lab­dajátékok érdekességét bi­zonygatták, de szívesen men­nének cirkuszba, gyermek­színházba. Mindezek szellemében ko­pogtattam be a hét közepén a marcali Noszlopy Gáspár Általános Iskolába, hogy a rendezvények után érdeklőd­jem. Nálunk a háromnapos program a hagyományos avatással kezdődik. Nyolc­vankilenc kisdobosra és száz­négy úttörőre kötik fel a kék és piros nyakkendőt. Szűcs István igazgató sze­rint a rendezők gyakran fi­gyelmen kívül hagyják, hogy valójában mit'is szeretnének a gyerekek. Ennek megfele­lően az iskola gyermeknapi programja »közki vá óságra« alakult. Lesz hatalmas tá­bortűz az intézmény udva­rán, melyet a frissen avatot­tak nyitnak meg, és ők tán­colják először körbe a lán­gokat. Ma a szülőkkel és a patronáló szocialista brigá­dokkal közösen rendezett tréfás vetélkedőkre, sport- versenyekre kerül sor. Dél­után a Csibészke grundon rúgják a labdát az önként jelentkezett csapatok a SÁÉV által hirdetett »Utcák, terek« bajnokság jegyében. S egy kedves ünnepély: az iskola dolgozói közül többen újdon­sült anyák és apák. Gyerme­keik névadóját a gyermek­nap kéj étében rendezik meg; úttörők és kisdobosok kíván­nak műsor keretében egész­séget és sok boldogságot fia­tal tanáraiknak és gyerme­keiknek. Ajándék a legkisebbeknek Sok meglepetést, ajándé­kot készítenek a felnőttek a gyermeknapra. A Kőbányai Gyógyszerárugyár az idén a kicsik körében különösen kedvelt kifestőlappal kedves­kedett az óvodásoknak. Mint láthatjátok a kisfestőlapon a Fabulon babakozmetikai cik­keké a »főszerep«. A gyár igyekezett eljuttat­ni az ország valamennyi vá­rosi, városkörnyéki óvodájá­nak ezt a kifestő lapot, hogy megyénkben minden kisgye­rek megkaphassa, trú ezért közöltük. Ha kedvetek van, tetszés szerint színezzétek ki — segítségül csak annyit közlünk, hogy a babaolaj szí­ne sárga, a babafürdetőé zöld, a babasampon piros, a baba­tej és a babakrém pedig kék. A mesetájat — a virágokat, a vonatot, a kutyát, a hala­kat — úgy színezzétek, ahogy ti látjátok jónak! Jó szórakozást! GYERMEKNAP 1980, 1 2 * 4 |5 1 , 0' m 8 9 1 m 10 11 1 «qsw ! j m 1 m 12 m 13 u !§1 15 ] b m 17 r a 19 20 21 m '22 23 SI 24 25 m Sl 26 27 \m 28 29 SI 30 ü |31 32 33 m 34 1 VÍZSZINTES: 1. Keserű­15. Sütő. 16. Találja. ; sége, névelővel. 7. Megfele­lő. 9. Hégi eszköz, a kisgye­rek tanult vele menni. 10. Erősen mozgat. 11. Három oroszul. 12. Husáng. 13. Di­csőítő költeményt. 15. Biza­kodik. 17. Sokáig bűvöleté­ben éltetek. 19. Kel betűi, keverve. 20. A. A. A.... 22. Bizonyos Pál jelzője. 24. Méretükben gyarapodnak. 26. Ti és én. 27. Nyáry Pál. 28. Női név. 30. A ló bizta­tása. 31. Somogyi költő, if­júsági regényei közkedvel­tek. 33. ... évre. 34. Irat- csomó FÜGGŐLEGES: 1. Bejára­tán. 2. A hentes szerszáma. 3. Szóló énekem. 4. Biztatás; 5. . Régi űrmérték. 6, Kettőz­ve egyik városunk. 7. Jó szórakozás. 8. »A nagy va­rázsló«. 10. Ilyen az éteiek nagy része. 12. ígekötő. 14. A Fold felszínének része. Nem kevés. 21. Sok gyerek kedvence. 23. Sokszínű. 25. Ollóval levág. 26. Nem fény­lik a színe. 28. Igaz egyne­mű betűi. 29. Aprószemű mag. 30. Mássalhangzó ki­ejtve. 31. A tallium vegyje- le. 32. Sugár Andor. K. J. Beküldési határidő: 1980. június 2., hétfő. Kérjük, hogy a megfejtést levelező­lapon küldjétek be, s írjá­tok rá: »Gyermekkereszt­rejtvény« ! A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1980. jú­nius 4-én az Otthon és csa­lád című összeállításunkban közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom