Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

Tizenkettedszer Módosul a tanítóképzés remije r öt éweí ezelőtt alakult Irt a tanítóképzés mai rend­je, amikor a tanítóképzők is fő iskolákká lettek. A társa­dalmi valóság gyors változá­sa, a jelenlegi képzési rend­ben mutatkozó néhány fe­szültség indokolja, hogy kor­szerűsítsék ezt a folyamatot. Dr. Várkonyi Imrét, a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la főigazgatóját kérdeztük: — Mi indokolja a változáso­kat? — A tanítóképzés öt éve meghatározott elvei ma is jók. Ezek számításba veszik a magyarországi oktatás sa­játosságait, jövőbeni fejlő­désének irányát. Ekiért a most érvényes rend néhány területen speciálisan mély képzést ad a hallgatóknak. A képzés tartalma tulajdon­képpen alig változott, sokat módosultak viszont az ezen belüli hangsúlyok. 1975-től az általános képzés mellett kötelező két szakkollégiumot választottak a hallgatók ének—zene, rajz, testneve­lés, technika, orosz, népmű­velés, könyvtáros és pedagó­gia szákon. E szakkollégiu­mokban hat féléven keresz­tül heti öt órában alaposan megismerkedhettek válasz­tott- tárgyukkal a hallgatók. Ugyanakkor az általános képzés néhány tárgyának óraszáma csökkent. Élnék— zenéből, rajzból például csak a legelemibb ismereteket és ta ntárgy pedagógiát tanultak hallgatóink. Ezt a rendszert azért ve­zették be annak idején, mert a magyar iskolai háló­zat is számottevően átala­kult az utóbbi években. A körzetesítés megvalósításá­val lehetővé vált a részleges tantárgy csoportos oktatás az alsó tagozatban.. A szak­mai irányú képzéssel köny- nyebben lehet igazodni a demográfiai változásokhoz (a tanító különbözeti vizsgá­val a felső tagozatban is ta­níthat). Újszerű vonása a jelenlegi rendszernek, hogy kitekint az iskola falai kö­zül (népművelés, könyvtár), s ez részben igazodik a régi tanítóeszményhez is, mely a falura kerülő nevelőktől az oktatási feladatoknál többet vár. Ezt szintén elismeri a kulturális miniszter idei rendelet«. A szakkollégium­ban nálunk végzetteket fő­iskolai végzettségűeknek fo­gadja el, s alkalmasaknak tartja a függetlenített műve­lődés iház-igazga tói és könyv­tárosi állás betöltésére. — Mi nőit a rendszer hi­bája? — A fogyatékosságok há­rom éven belül felszínre ke­rültek.. Ezért az Oktatása Mi­nisztérium bizottságot alakí­tott a képzés rendszerének felülvizsgálatára. A bizott­ság körültekintő munka után megállapította, hogy a szak­ZI Szal/ut-6 fedélzetén Virágok a Kozmoszban A Szaljut—6 legénysége, Leonyid Popov és Valerij Rjumin televíziós adásban egy uborkát mutatott be a nézőknek, amely állítólag az űrállomáson levő üvegház­ban nőtt. A tréfára — mert erről volt szó — sokan »rá­haraptak«. Az uborkához még visszatérünk. Beszél­jünk egyelőre arról, hogyan zajlott le az első munkahét. A világűrben töltött első napokban a fő probléma, hogy a személyzetnek meg kell szoknia a súlytalanság ai Lapotat. — Az alkalmazkodás — mondja Anatolij Jegorov, az orvosi csoport vezetője — mindig bizonyos nehézségek­kel jár. Az űrhajósok úgy érzik, hogy fejükbe szalad a vér, arcuk puffad, közérze­tük romlik. Ez azzal magya­rázható, hogy a súlytalanság állapotában a test felső ré­szébe több vér jut, mint normális körülmények kö­zött. Az egyes ember reagá­lása egyrészt szervezetének egyéni sajátosságaitól, más­részt a repülés előtti előké­szítéstől függ. Ha Popovot és Rjumint vizsgáljuk, náluk az alkal­mazkodás első szakasza vi­szonylag könnyen zajlott le. Ügy véljük, hogy ez elsősor­ban az intenzív edzésekkel magyarázható. Az űrhajósok a felkészülés során a fej fe­lé lejtő ágyban aludtak, olyan - különleges székben forgatták őket, amelynek dő­lésszögét előre megadott program alapján lehet vál­toztatni. A sok »edzés« nem veszett kárba. Az űrhajósok külsőleg is jól néznek ki, az orvosi mérések is igazolják ezt. Az első napokban pél­dául az űrhajósok általában fogynak, mivel szervezetük vizet veszít. Ez alkalommal csupán a parancsnok fo­gyott, ő is egész keveset. Rjumin súlya változatlan maradt. — Ha az űrállomáson fo­lyó munkáról beszélünk — folytatja Vlagyimir Ljahov űrhajós —, saját tapasztala­tomból tudom, milyen sok gonddal jár az első hét. Az állomás újbóli üzembe he­lyezése több napot vesz igénybe.' Be kell kapcsolni a híradórendszert, a levegőge­nerátort, a hőszabályozó be­rendezést stb. Egyszóval van eleg munka. A jelenlegi sze­mélyzetnek még ki kellett rakodnia a Progresszből, és el kellett rajta helyezni mindazt, ami az űrállomá­sba fölöslegessé vált. Ezen; kívül az üzemanyag-feltöl- tésre is elő kellett készíteni az állomást. Az űrhajósok által bemu­tatott »uborka« papírból ké­szült, és csupán a tréfa ked­véért vitték magukkal. Az űrben létesítendő növényi tenyészetekkel a biológusok­nak egyelőre komoly gond­jaik vannak. A repülések egyre hosszabbakká válnak és természetes, hogy a nor­mális munkához az űrhajó­soknak teljes értékű táplá­lékra van szükségük. Az élelmiszerek konzerválása elkerülhetetlenül együtt jár a vitaminok és szénhidrátok csökkenésével. Már kísérleteztek a mes­terséges tőzeg-, perlit- vagy polimer-talajon történő hid- roponos termesztési móddal, ám a berendezés súlya és mérete túlságosan nagy volt. Az utóbbi időben a kutatók figyelmét egyre inkább az aeroponika vonja magára, amikor is a növényeket kü­lönleges fészkekben helye­zik el, gyökerekeiket pedig tápoldatokkal látják el. A fő problémák nem mű­szaki jellegűek, hanem ma­guk a növények, amelyek egyelőre nem akarnak nőni az űrben. A Szaljut—4-en elvetett borsó nem hozott termést. Ügy gondolták, hogy ennek oka a súlytalanság. Megpróbálták ezt fénnyel »helyettesíteni« (köztudomá­sú, hogy a növények a fény felé nőnek). Második alka­lommal a borsó termést ho­zott, ám bizonyos idő múltán a növény elpusztult. Ugyan­ez történt az űrállomásra vitt hagymával. Még az an­nak idején a Szaljut—6-ra vitt tulipánok is gyorsan színtelenekké váltak és el­hervadtak. A szakemberek szerint azonban lehetséges, hogy a növények gyenge fejlődését nem a súlytalanság okozza, hanem valami más tényező: a magasabb hőmérséklet, a nem kellő megvilágítás, a szellőztetés hiánya (a növé­nyek gyökerénél összegyűl­nek a növény által kiléleg­zett gázok). Még nem tud­juk a pontos választ a kér­désekre. Éppen ezért a bio­lógusok a jelenlegi expedí­cióra új kutatási ciklust ké­szítettek elő. Ehhez az oázis, a vázon és a malahit elne­vezésű berendezéseket hasz­nálják. Az utóbbiba virágzó orchideákat ültettek. Az űr­hajósok tájékoztatása szerint a virágok egyelőre jól érzik magukat M. cs. kuttégrumi rendszer Helyes, lépés a korszerűsítés felé. Az iskolarendszer fejlődésével idővel a tanítóképző intéze­tekben is létrejön a szakma- csoportos oktatás, ennek az alapja lehet a jelenlegi rend­szer. Ahiba: túlhangsúlyoz­tuk a szakkollégiumok sze­repét, s kevesebb idő maradt az általános képzésre. (Pél­dául nyelvtan, nyelvműve­lés.) A bizottság javasolta, hogy a következő tanévtől csak egy szakkollégium le­gyen. Javasolta még a pe­dagógiai szakkollégium el­törlését, hiszen ilyen isme­reteket (pedagógiai-pszicho­lógia) részletesen kapnak a pedagógusjelölték. A felsza­baduló tekintélyes óraszám­mal így meg' lehet erősíteni az általános tanítóképzés óraszámait. (Anyanyelv, ter­mészetismeret, matematika, pedagógia.) Szeptembertől ez már érvényesülni fog az új vizsga- és tantervben. Megváltoznak a képzés tantárgyak szerinti belső arányai is. Az anyanyelvi csoportban az óraszám több mint száz százalékkal nő. Kiscsoportos foglalkozások keretében tartunk beszéd­művelési órákat. Új tárgy lesz a stilisztika és a szöveg- elemzés, hogy a tanítójelöl­teket megtanítsa az alsó ta­gozatos fogalmazás szöveg­tani alapjaira. A tanulócso­portokon belüli törvénysze­rűségek jobb felismerését segíti az újonnan bevezeten­dő tárgy, a szociálpszicholó­gia. A marxizmus mellett a harmadik évben új tárgy is megjelenik: a szociológia alapjai. Emelkedik az ének- zene és a rajz óraszáma. Az egyéniség szabadabb, gazdagabb kibontakozását segíthetik a nem kötelező speciális kollégiumok az 5—6. félévben, heti két órá­ban. Egy-egy témakör mé­lyebb megismerésére vágyók jelentkezhetnek idg. E té­makörök igen változatosak lehetnek, a XX. század iro­dalmától a dualizmus kérdé­séig — Miért nem szerepel a tervben a nemzeti és a lo­kálpatrióta tudat helyes ki­alakításában fontos történe­lem? — A tanítójelöltek a gim­náziumban már megszerez­ték az alapvető történeti is­mereteket. Ha nem, mi már aligha tudnánk ezen változ­tatni. Marxista tanulmá­nyaik során foglalkoznak történelmi materializmus­sal a munkásosztály törté­netével, s egyes szűkebb, de fontos kérdések megismerte­tésére jó lehetőség a speciá­lis kollégiumok rendszere. Cs. T. ■n'rfiíiíhviriii­fotópapíron Tóth Béla: Vekerdi László portréja. Életünk Tizenkettedszer rendezték meg Nagykanizsán — most az impozáns Hevesi Sándor művelődési központban — az Életünk című fotókiállí­tást. Mint a választott cím sugallja: korunk elé kíván­nak -hű tükröt« tartani al­kotók, szervezők. Aki a kiállítást megtekin­ti. első nekirugaszkodásra fölfedezheti a rendezői el­vet. Tematikus kiállítás a nagykanizsai. S mint ilyen, megkönnyíti a tájékozódást, ugyanakkor hangsulyosítja a közös mondandót. Mivel országos jellegű szemle, összbenyomásokat is hagy az emberben a fotózás je­lenlegi helyzetéről. Portrékkal találkozik a kiállítást megtekintő először. Noha minden ember szemé­lyiség pszichológiai értelem­ben. önálló kis univerzum; a fotósnak nincs könnyű dolga. Jeliemet, a személyi­ség egészére jellemzőt kell elénk állítania, akkor fogja meg a kiállításra betévedőt, vagy a határozott céllal ér­kezőt. Hálás téma az emberi arc, ám a fotós számára gyakran kudarcos »feladat«. Arató Tamásnak (Mohács) sikerült eksztázisban fény­képeznie a popénekes-apos- tolt. Valóban a blues szerel­me ez fotópapírra fogalmaz­va. Baricz Katalin (Buda­pest) Juli című portréjáért a Magyar Fotóművészek Szövetségének tiszteletdíját kapta. Igen ám, csakhogy a fotója nem több a Vasárna­pi szülők című film Nyakó Júliájának fényképénél. On­nan már tudtuk, milyen ez a Juli, a fotó csak reprodu­kálja a filmből ismert sze­mélyiségképet, ahhoz azon­ban pluszt adni nem képes... Ellenben ezt a többletet si­kerül hozzátennie Kubai lány cimű portréjához: élet­igenlést, az emberi arc to­vább fokozhatatlan szépsé­gét adja. Van többlete a pá­lyázati díjas Horváth Zsolt Kópék című pillanatképé­nek is; három kiskamaszt ábrázol, -amint — talán elő­ször a lányról beszélgetnek — »nagyosan«. Kovács Jó­zsef Timea portréjával a Fotó című lap tiszteletdíját érdemelte ki. A - húszas-har­mincas években divatos, »titokzatos« nőt állítja elénk. Tóth Béla kaposvári fotós Vekerdi László- képe azért kedves nekem, mert erőlte- tettség nélkül fejezi ki egy emberi hivatás lényegét: Ve­kerdi irodalomtörténész, esztéta, a remek Németh László-monográfia szerző­je. Méhely Tamás (Buda- \ pest) biztosra ment, amikor 1 Major Tamást fényképezte, I hiszen a nagy művész arca rmndig beszédes ... Van néhány fotó, mely az urbánus élet mellett voksol, más fotók ellene szavaznak. A barcsi Győri Vilmos egy épület homlokzati reliefjén játszadozó fényekkel szinte hív a városba, Pataki Zol­tán szalagsoros betondzsun- gele közepén árválkodó pa­rasztportájával viszont a falusi lét humánumát hir­deti. Az embert bekerítő »gépi civilizáció«, a tájat s.várrá roncsoló ipari tevé­kenység kritikája jelentke­zik néhány képen, így dr. Müller Sándorné fotóin legerőteljesebben. Téma a munka is. Ennek öröme, keménysége vagy szépsége teszi a pillanatot maradandóvá. E kategóriá­ban jegyeztem föl és meg Fodor Csaba, Tóth László, Gebhard Györyy, Szabó Ti­bor nevét: csilléseket, e - pészt, szerelőket stb. ábrá­zolnak. Gyertyás László Műtőben című képe »fehér világba« kalauzol, az életet megtartó munka feszültségét adja vissza. (Pályázati dijat nyert fotó.) A marcali művelődési há­zat sportolásra, mozgásra, sétálásra alkalmas park övezi, amelyet — hiába kér­ték — a gyermekeken kívül más nem használ. Miként lehetne kimozdítani a park körül épült emeletes házak lakóit? Gondoltak egyet, s a gondolatnak a gyermeknap­ra már eredménye szüle­tik... Sportszerekkel fölszerelt ként az idős — szintén té­ma. Ez újra hálás területé a fotózásnak, hiszen egy idős parasztasszony, egy öregember arca eleve kész tanulmány. Drahos Béla Hazafelé című fotója nem több az ismert Munkácsy- festmény rőzsehordó asszo­nyának újrafogalmazásá­nál. Kurucz János az álta­lánosabb érvényűt képes megfogni az Ünnepnap pi- t.vizáló öregembereinek áb­rázolásával: már csak egy­más számára fontosak. Több fotós próbálkozott a bizar- ral. De ezt nem életjelen­ségek, az ellentmondásos valóság humorrá oldásával teszi, hanem helyzetet kreál, mint Szabó Tibor a balatoni jégen bundában és ágy- ban(!) szerelmeskedő párjá­val. Mesterkéltség a vég­eredmény. Szepek a tájfotók. Baksa Ferenc és Çsonka Béla kaposvári résztvevők nevét jegyeztük fel. Az aktok kö­zül bármelyiket díjazhatták volna; egyaránt kvalitást képviselnek. A sportfotók dinamizmusa dicséretes, de az ember elveszik rajtuk ... Leskő László játékparadicsommá változ­tatja a művelődési ház a ki­használatlan területet. A oel, hogy a felnőttek éppúgy — és épp oly szívesen — hasz­nálják, mint a gyerekek. Lehet majd pingpongozni, lábteniszezni, futballozni, tollaslabdázni : lesz itt lengő teke, teniszpálya és szabad­téri sakk, melyhez a bábu­kat a ház hozzáértő dolgozói készítik. A falusi ember — s fő­Öffef az egészségért Az illetékes válaszol r Átlagkereset a nyugdíj megállapításához A lap május 14-1 számá­ban, a Jogi szakértőnk írja című rovatukban a nyugdí­jak megállapításával foglal­koztak. A központi cikk több pontatlanságot, a jogsza­bállyal ellentétes magyará­zatot tartalmaz. Helyesen a következőképpen kell meg­állapítani az öregségi nyug­dijak összegét: A nyugdíjazás évében a nyugdíjazásig, és az ezt köz­vetlenül megelőző öt évben az igénylő szempontjából a legkedvezőbb három naptári év — főfoglalkozás kereté­ben elért — havi átlagkere­sete adja a nyugdíj megálla­pításának alapját. Az öregségi nyugdíj össze­gét meg lehet állapítani úgy is hogy az öregségi nyugdíj­ra jogosító korhatár elérésé­nek évében a korhatár el­éréséig, valamint az ezt köz­vetlenül megelőző öt év kö­zül , az igénylő szempontjá­ból legkedvezőbb három naptári év alatt — a főfog­lalkozás keretében — elért keresetet veszik figyelembe. Lehetőség van arra is, hogy az öregségi nyugdíjra jogo­sító korhatárnál ol evvel alacsonyabb életkor elérésé­nek évében, az életkor el­éréséig, valamint az igénylő szempontjából legkedvezőbb három naptári év alatt — főfoglalkozás keretében — kapott kereset havi átlagát vegyék figyelembe. A két utóbbi esetben csak kére­lemre lehet a keresetet fi­gyelembe venni, és feltétel az is, hogy a nyugdíjigény­lőnek legalább tízévi szolgá­lati ideje legyen. Az öt naptári, év közül azt a hármat lehet figyelembe venni, amelyben az igény­lőnek naptári évenként leg­alább 180 (és összesen leg­alább 780) naptári napra ke­resete volt. A mezőgazdasá­gi szövetkezeti tag esetében pedig naptári évenként leg­alább 150 (nőnek 100), telje­sített munkanapja volt. Amennyiben ezek a felté­telek hiányoznak, vagy ha az igénylő számára előnyö­sebb, akkor az öregségi nyugdíj összegét a nyugdí­jazás évét megelőző negye­dik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításáig terjedő idő alatt elért kere­sel havi átlaga alapján szá­mítják ki. Ebben az esetben is szükség van arra, hogy az igénylőnek 730, a mező- gazdasági szövetkezeti tag­nak pedig 300 (nőnék 200) teljesített munkanapja le­gyen. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, vagy a kerese­tekre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapít­hatók meg, akkor az igény­lő munkáltatójánál — az igénylő utolsó munkaköré­nek megfelelő munkakörben — a nyugdíjazás évében foglalkoztatottak átlagos ke­resetét kell figyelembe ven­ni az év végi részesedés és jutalom összege nélkül. Az átlagkeresetet úgy szá­mítják ki, hogy a számítási időszak alatt elért keresetet, a kifizetett jutalmat eloszt­ják annyi nappal, amelyre a biztosítottnak keresete volt (osztószám). Az így kapott átlagkeresetet megszorozzák 365-tel. így megkapjuk az év; átlagot. Az évi átlagot elosztjuk tizenkettővel, és ez az összeg a havi átlagkere­set. Az osztószám megállapítá­sánál figyelembe kell ven­ni a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat, a szabadnapokat és az igazo­latlan távoliét napjait is. Az igazolt távoliét napjait az osztószám megállapi tusánál nem vesszük figyelembe. Ha az átlagkereset kiszá­mításakor a nyugdíj megál­lapítását közvetlenül meg­előző kereseteket veszik fi­gyelembe, akkor külön kell kiszámítani az év végi ré­szesedések nélküli keresetek és az év végi részesedések havi átlagát. A nyugdíj meg­állapításának évében kifize­tett év végi részesedést nem lehet figyelembe venni, de a töredék év napjai osztószám­ként sem használhatók. Az év végi részesedések nélkül kiszámított átlagke- set és az év végi részesedé­sek havi átlagának együttes összege a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset. Az átlagkereset kiszámítá­sakor a nyugdíjazást követő év végéig a kitüntetés alap­ján kifizetett jutalmat, bá­nyászati hűségjutalmat úgy kell figyelembe venni, mint­ha ezeket a jutalmakat a nyugdíj megállapítását meg­előző napon fizették volna ki. Pusztai Ferenc igazgató SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom