Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-22 / 118. szám
A lakosság képviseletében TJogyan ítélik meg a lakossági képviselet alakulását az elmúlt ciklusban? Milyen jellemző vonásai voltak a tanácstagi munkának e hosszú időszakban? Dr. Németh Jenő: — Barcs fejlődésében fontos szakasz volt az elmúlt hét év. Ez alatt alakult várossá, lakossága egyötödével nőtt, negyven százalékkal bővült a munkahelyek száma, húsz új utca és több köz- intézmény épült. E jelentős változás természetesen hatással volt a tanácstagi munkára. Aránytalanság alakult ki a körzetek között, továbbá az új beköltözők még alig, vagy egyáltalán nem kötődnek a településhez. Ehhez időre és tudatos szervező munkára van és még lesz is szükség. Vermes Vilmos: — Hasonló folyamatok játszódtak le Kaposváron is. Sok család talált itt munka- és lakóhelyre, jórészt magával hozva idős szüleit is. A lakosság gyors szaporodása alaposan megnövelte a tanácsi testületek tagjainak munkáját. Elég utalni a szociális és oktatási intézmények iránt megnövekedett igényre. Horváth Ferenc: — Tab ugyan nem város, de a fejlődésében végbement gazdasági, társadalmi változások itt is erőteljesen hatottak a tanácsi munkára. így például a környező kisközségek önálló tanácsainak megszűnésével nyolcvanra duzzadt a testület létszáma, és ezen belül is nagy aránytalanságok alakultak ki. Horváth Györgyné — Rlnyabesenyőn, amelynek tanácstagja vagyok, az elmúlt időszak alatt megerősödött a képviseleti tevékenység, öt A tanácsok hosszú, munkában, gondokban és eredményekből! bővelkedő ciklust zárnak. Hogyan alakult a lakossági képviselet tartalma, színvonala Somogybán, miképpen telelhetnek meg a testületek, a szakigazgatási szervek a pártkongresszus határozatának, amely egyebek között azt a feladatot tűzte a tanácsok elé: építsenek jobban a lakosság véleményére, cselekvökészségére. Az e témáról rendezett kerekasztal-beszélgetésen részt vett Horváth Ferenc, a Tabi Nagyközségi Közös Tanács V. B. tagja, Horváth Györgyné, a Lábodi Községi Közös Tanács tagja, dr. Iharos Csaba, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának helyettes vezetője, dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, dr. Németh Jenő, a Barcsi Városi Tanács elnöke és Vermes Vilmos, a Kaposvári Városi Tanács tagja. Szerkesztőségünket Paól László képviselte. számban voltak olyan helyi tanácstagok, akik nem a választókörzetükben laktak. A megyei tanácstagok esetében pedig a kettős tagság jelentett megterhelést. Megemlítem, hogy a tanács és a lakosság kapcsolatának javulásában jelentős szerepük volt a falugyűléseknek. Tavaly például kétszázötvennyolc helyen tartottak ilyen rendezvényt, amelynek mintegy harmadát falunappá bővítették ki. Dr. Iharos Csaba: — Az elmúlt időszak legfontosabb eredményének tartom, hogy kezdtek érvényesülni azok az elvek, amelyeket szervezeti és működési szabályzatukban rögzítettek a tanácsok. Igaz, még csak a tagok egy részére jellemző az a magatartás, melyet a testületben, a választókörzetben és az élet minden területén megnyilvánuló közéleti felelősség határoz meg. Valószínű, hogy a buzdítás, a megfelelő támogatás hiánya okozta, hogy a testületekben csak 60—70 százalékos volt az átlagos megjelenési arány. A távolmaradók hányada nagyjából jelzi: ekkora réteget képeznek a közömbösök, a valamely ok miatt érdektelenné vált tanácstagok. Dr. Németh Jenő: — Nálunk e hosszú ciklus alatt a tanácstagok negyven százaléka maradt mindvégig aktív. A többieknek mintegy fele némi biztatásra eleget tett vállalt kötelezettségének, a másik felére viszont az utolsó egy-két évben nem lehetett számítani. Ennek nem mond ellent az a megállapításunk, hogy a jól dolgozó tanácstagok tekintélye növekedett. Ezt a folyamatot kellene fokozni azzal, hogy a különböző szervek az eddiginél nagyobb megbecsülésben és elismerésben részesítsék a lakosság e lelkes képviseVermes Vilmos: — Ha a tanácstag valamely bizottságban dolgozik, lehetősége van részt venni a döntések előkészítésében. Aki az ilyen munkába nem kapcsolódik be, úgy érzi, rajta kívül, tőle függetlenül keletkeznek a határozatok, az állásfoglalások. Sokszor mondtuk és jórészt igaz is, hogy a tanácsüléseken nincs valóságos lehetőség a testületi döntésre, lévén igen ritka az alternatív előterjesztés. Azt mondom: nem szabad mindig elfogadnunk, ha azt halljuk, erre vagy arra nincs anyagi fedezet. Itt van a régi gondunk, a malomárok ügye. Amikor legutóbb ismét — ki tudja hányadszor — elutasították a megoldási javaslatokat, nem nyugodtam bele. Javasoltam, hogy az országgyűlési képviselőnkön keresztül forduljunk az Országos Vízügyi Hivatalhoz támogatásért. Kérésünk kedvező fogiuta- tásra talált, és az ügy kimozdult holtpontjáról. Horváth Ferenc: — Igen, a tanácsülésen ritkán születik választásos döntés. A hét év alatt néhány ilyen témára emlékszem. így alakítottuk ki például a csökkentett paraméterű utak építésének sorrendjét, mégpedig igen kemény vita után, többségi szavazattal. Máig is bennem él, milyen izzó volt a hangulat a testületi ülésen. És hadd jegyezzem meg: tapasztalatom szeri it egy ilyen »csata« után szinte megújul, fellendül a ta- nácstagság általános v.iU- készsége. Dr. Németh Jenő: — Bonyolult kérdés ez. Mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, mennyiben és miben önálló a helyi tanács. A célcsoportos építkezéseknél például legföljebb azt vitathatjuk, mit hova telepítünk. Éves feladatainkat mintegy nyolcvan százaléaban rnegtársammal együtt folyamatosan közvetítettük a háromszáz lakosú kisközség kéréseit, észrevételeit, és azt tapasztaltuk, hogy a település alapvető igényeit rendre ki is elégítették. Dr. Kassai János: — Az időszak első részében jól érvényesült a lakosság képviselete, ami kifejezésre jutott a tanácstagok testületi üléseken való megjelenési aranyában, aktivitásában es a • rendszeresen megtartott beszámolókban is. Azt tapasztaltuk, hogy a hosz- szú ciklus nem kedvezett a munkának. A tanácstagok az utolsó években elfáradtak, lazult a kapcsolatuk a választópolgárokkal, egy részük tavaly már nem is teljesítette beszámolási kötelezettségét. Kedvezőtlen tényezőként kell értékelnünk, hogy — különösen a városokban — viszonylag nagy lőit. Például évenként értékeljék tevékenységüket. Dr. Iharos Csaba: — Volt ilyen megyei kezdeményezés, sajnos csak kampány- szerű maradt, nem vált rendszeressé. Dr. Németh Jenő: — Még egy észrevételem van a témához. Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi években fokozódott a munkahelyi képviselet igénye. Ez viszont ellentmond annak a törekvésnek, hogy a tanácstagok lehetőleg a választókörzetükben lakjanak. Azt hiszem, ez azért feloldható ellentmondás. — Van-e döntési élmé- I’’lük a taná'-stngnknak? Agir:-: mi kennen Ítélik meg ra- lr'<sános beleszólásuk lehető ségét es gyakorlatai? határozza a középtávú terv. Az igaz, hogy a fennmaradó hányadban jobban érvényesíthetnénk a lakosság véleményét. És az is tény: a testület elé kerülő előterjesztések egy része nem ösztönöz arra, hogy a tagok akár csak módosító vagy kiegészítő javaslatokkal éljenek. Egy részük nyelvezetével taszít, más részük jól fésültségével sugallja, hogy itt nem is lehet mást tenni, mint elfogadni. De hadd kockáztassam meg: sok függ attól Is, hogy a tanácstagok mennyire felkészültek, milyen tájékozottsággal, konkrét tapasztalatokkal mennek az ülésekre. Horváth Györgynél — Nem is annyira a döntés, inkább valamely munka sikeres megszervezése, egy- egv ügy elintézése felett érzett örömről szólnék. Magam is jartam úgy, mint Vermes elvtárs. Nem volt pénz a könyvtár bővítésére. Nem nyugodtam bele, és eljártam, hogy a szomszédban levő, használaton kívüli helyiséget erre a célra igénybe vehessük. Sikerült. Vagy milyen jó érzés hallanom, hogy az a cigányfiú, aki a nyolcadik osztály után nem tudott elindulni a mezőgazdasági szakiskolába megfelelő ruházat hiányában — ma már az egyik gazdaság szakmunkása. A tanácsnál ugyanis én jártam el, hogy gyorsan utaljanak ki segélyt. De említhetném a korábban mocsaras terület rendbetételét, melyben a tanácstagi csoport szervezett igen jelentős értékű társadalmi munkát. Dr. Iharos Csaba: — A döntési folyamat lényegi mozzanata egyre inkább áttevődött a bizottságokba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanácsi testületek nem alkalmasak a valóságos választásra. Ehhez persze arra van szükség, hogy a döntésre előkészített lehetőségek azonos súlyúak legyenek. A tanácsi munkának ezt a mozzanatát még tanulnunk kell, és ebben nagy felelősség hárul az apparátusokra. Dr. Kassai János: — Tavaly több száz kérdőívet küldtünk ki a helyi tanácstagoknak. Reprezentatív felmérésünk azt a celt szolgálta, hogy lássuk, a helyi tanácstagok milyen mértékben vesznek részt a testületi munkában, a döntések előkészítésében és a végrehajtás ellenőrzésében. A tapasztalatok alapján módszertani útmutatót készítettünk. Szerintem a tanácstagok döntési élményét kedvezően befolyásolhatja a bizottságok tartalmas és nem formális működése a testületi üléseken észrevételeik, javaslataik gondos figyelembevétele, az interpellációkra kapott pontos válasz és az érdemi intézkedés. —■ Miként értékelik m első Ízben megválasztott fia- tal tanácstagok bekapcsolódásai. részvételét a tp.stut.c- U munkában? Tavasztala- tom szerint ugyanis elsősorban az idősebb emberek felelősségére és aktivitására lehet számítani. Dr. Iharos Csaba: — A tanácstagoknak csaknöln egyharmada harminc év alatti. A testületekben feltétlenül szükség van szoki- mondasukra, íiiss látásmódjukra, rétegük erünkéinek képviseletére. De nem szabad elfelejtenünk: bátorításra, buzdításra nekik is szükségük van. Dr. Németh Jenő: — Azt tartom: mindegy hány eves valaki, csak közéleti alkat legyen. Nagy körültekintéssel kell kiválasztani azokat, akik más szervezetben, mozgalomban bizonyították ra- termettsegüket. Ezt a szempontot nem mindig vettük figyelembe hét évvel ezelőtt. De az is bizonyos: az idősebb társaktól és választó- körzetüktől sem kapott mindegyikük megfelelő támogatást. Vermes Vilmos: — A fiatalok rendszeres segítséget igényelnek, különösen az első években. Ne várjuk tőlük, hogy mindjárt az első hónapokban nagy horderejű felszólalással hívják fel magukra a figyelmet. Azt azonban igen, hogy szűkebD, körben, igy elsősorban a bizottságokban, bátran mondják el véleményüket az első perctől kezdve. Dr. Kassai János: — A megyei tanács elnöke a cik'us eleién beszélgetett a fiatal megyei tanácstagok csoportjával. Ez a találkozás is bizonyította azt, amit a gyakorlat később igazolt,- hogy a fiatal tanácstagok felelősségérzetével nincs gond. Aktivitásukat kedvezően befolyásolhatja, ha már a KISZ-ben vagy másutt rendszeres munkát végeztek, és közéleti tevékenységüket nem a tanácsban kezdik. Most is nagy számban jelöltek harminc éven aluli fiatalt. A kiválasztásnál azonban figyelemmel voltak eddigi közéleti tevékenységükre. — A központi fejlesztési támogatások várhatóan nem növekednek a következő időszakban. Az igények azonban feltehetően nem maradnak azonos szinten. Milyen hatással lesz mindez s a tanácstagi munkára, általában a testületi tevékenységre? Vermes Vilmos: — Mindenképpen nagyobb felelősségnek kell érvényesülnie a döntésekben. Jobban fontolóra keli venni minden forint felhasználását, és ebbe az eddiginél erőteljesebben bevonni a tanácstagokat. Dr. Németh Jenő: — Az, hogy valamelyest kevesebb eszköz áll rendelkezésünkre, szerintem megnehezíti a tanácstagi munkát. Először is: még gondosabban kell rang- sotolni az igényeket, és ebben az érdekek ütközésére számítok. Másrészt a környezet rendben tartására, szépítésére több és gyakoribb társadalmi munkát kell végezni, amelynek szervezése főként a tanácstagokra vár Dr. Iharos Csaba: — A következő időszakban a tanácstagi munka megítéléseben változásra lesz szükség A körzetek többsége ugyanis aszerint értékeli tanácstagját. hogy mit hozott a területére. Ehelyett annak alapján kellene minősíteni: hogyan képviselte a lakosságot a testületben. Ebben persze az előbbi is benne van, de azért több annál. És ahogy Németh elvtárs is említette, növekszik a tanácstagok szerepe a választókörzet mozgósításában, elsősorban a környezet ápolásában végzett társadalmi munka szervezésében. Itt azonban csak akkor várhatunk megfelelő eredményeket tőlük és a lakosságtól, ha az illetékesek megteremtik ehhez a szükséges tárgyi feltételeket, eszközöket, körülményeket. Horváth Györgyné: — Az idén negyedszer rendeztünk falunapot. írásos és szóbeli meghívásunkra szépen ösz- szejött és lelkiismeretesen dolgozott a lakosság tekintélyes része. Ezek az alkalmak egyébként valóságos Ünnepekké váltak, esti gyűléssel. műsorral, kézimunkakiállítással. Dr. Kassai János: — A tanácstagok területi munkáját eddig sem p pénzügyi lehetői egek szabtak meg, Az i váz : szemléletüket, maga- tariásukat aboan egységesíteni kell, hogy a lakosság és a tanács között a tényleges összekötő kapocs szerepét töltsék be. Az a feladat is rájuk vár, hogy a lakossággal megértessék: a fejlesztési igényeket a település helyéhez, szerepéhez kell igazítani. Az eddigieknél még nagyobb mértékben kell támaszkodni a saját erőre, és ez nemcsak a területi társadalmi munka szervezését igényli, hanem valamennyi érdekelt gazdasági szerv eszközeinek ösz- szefogását, illetve a helyi tanáccsal való együttműködést is feltételezi. — Mit tesznek és mit tehetnének még a tanácsi s.asigazgatási szervek a testa U-ti munka demokratizmusának fokozásáért? Dr. Németh Jenő: — A napirendek gondosabb tervezésénél kellene kezdeni. Itt dől el, hogy mennyire szükséges egy-egy téma testületi megtárgyalása. Még mindig akad ugyanis olyan előterjesztés, amely pusztán formális okok miatt keiül a tanács elé. Továbbá szükségesnek tartom, hogy szélesebb körben használjuk ki a különböző bemutatást, szemléltetési, lehetőségeket : térképvázlatokat, Kepéket, diákat, kiállításokat, melyek egy-egy téma alaposabb megismerését segítik. Horváth Ferenc: — Szerintem a határozatok végrehajtásának ellenőrzésébe kellene jobban bevonni a tanácstagokat. Ebben nagy tartalékaink vannak. Dr. Iharos Csaba: — E témában csak úgy juthatunk előbbre, ha mindennemű formalizmust száműzünk a testületi munkából. így például a bizottságokat is konkrét céllal és nem általában kellene működtetni: mindenütt csak olyat — a kei kötelezőn kívül — amilyenre szükség van. A tanácsnak joga van ezt meghatározni. Továbbá — ahogy Horváth elvtárs mondta — a tanácstagok a kiemelt társadalmi ellenőrzés élenjárói. Nagyon fontos az is, hogy az apparátus teremtse meg a tanácstagok választókörzeti munkájának kedvező feltételeit. És egyáltalán: több figyelmet, megbecsülést keli élvezniük a/ testület tagjainak az osztályvezetők és a munkatársak részéről is. Dr. Kassai János: — Maradéktalanul végre kell hajtani a szervezeti és működe- szabályzatot. Komolyan venni ennek előírásait, nemcsak a munka tartalmában, hanem az általános magatartásban is, soha nem tévesztve szem elől, hogy az apparátus a testület kiszolgálója és a tanácstagi munka segítője. El kell érni továbbá, hogy a beszámolók, a jelentések kevésbe legyenek a szakigazgata- si szervek előterjesztései, jobban érvényesüljenek ezekben az anyagokban az állandó és ideiglenes bizottságok, a tanácstagi csoportok észrevételei, véleményei, javaslatai. Végül, ha közvetetten is, de mindenképpen a demokratizmus irányába hat a tanácsi- munka egyszerűsítése, korszerűsítése, a gyo's, bürokratikus vonósoktól mentes ügyintézés, a jogpolitikai elvek maradéktalan érvényesítése.
