Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
A Fodor Wam kérték Fodor István íozzájárulasát, amikor k»l- s'önvették egy bolthoz a ne- ét. Azt, sem lehet tudni togy a Csemege Kereskedel- ni Vállalat kaposvári ABC- íru házát mikor nevezték előzőt' nemes egyszerűséggel gÿ: a Fodor. Az indíték izonban világos: a nehézkes, losszú hivatalos név helyett >lyat kellett találni, amelyi- cet könnyű megjegyezni és ellemző is a boltra. Fodor István üzletvezető pedig vadban hozzá tartozik az ABC- nez. Nem csupán azért, mert .•súesíorgalom idején, az el- lyűhetetlen sírapp köpenyében mindig meg lehet talál- li a gondolák között, hanem nkább azért, mert ízlésének, szakmaszeretetének, kereskedői tehetségének jeleivel mindjárt a belépés után találkozik a látogató. Fodor István azt vallja: a sikerért mindennap meg kell küzdeni. A vevő holnap akkor tér vissza, ha ma jó árut kapott és pontosan kiszolgáltak. A boltban negyvennydlc kereskedő és tizenhat tanuló dolgozik. Csaknem valamennyien Fodor-tanítványok. Az eladótérben soha nincs hangos szót vezető és beosztott mozdulatokból. szemvillanásokból érti' egymást. 1, Fodor István; ez ABC vezetője most itt az édességraktárban ül szemben velem, és láthatóan zavarban vám Zavarát látva a kolléganők — akik mazsolát csomagoltak — szinte észrevétlenül távoznak. — Kérem szépen — kezdi a beszélgetést —> én még kiskereskedőnél tanultam a szakimét és azt, hogy a kereskedőnek fognia kell a vevőt. Ezt pedig csak áruval és figyelmességgel lehet'megtenni. :— Amikor sok a vevő, szeretek a boltban lenni: az ember látja, mi az, ami. fogy, mit keresnek. Márciusban csaknem kilencmillió forint értékű árut adtunk el. Ha nincs választék, akkor nem lehet ezt megtenni. Ha pedig van, akkor föl kell hivni a vevő figyelmét rá: én azt tanultam és azt mondom a fiataloknak is, hogy menjenek oda. kérdezzék meg, miben segíthetnek, de hagyják magára a vevőt, ha tájékozódni, nézelődni, akar. A boltban úgy szervezték meg a munkát, hogy minden- lei ki vehesse a szabad: szombatot. Egyedül Fodor István az, aki szerdán megy el „szabad szombatra”, mert az a hét legkisebb forgalmú napja. Vezetők sora nevelkedett a keze alatt. Tíz dolgozó közül nyolc nála tanulta a szakmát, és soha nem volt gondja az utánpótlással: évente „menetrend szerint” négy tanuló szerez szakmunkás-bi- Zon.yítványt és marad a boltban. — A fizetésért? — A fizetésünk a forgalomtól függ. — A légkörért? — Én azt tartom, hogy becsülni kell az embereket, azért, hogy megbecsülést vár- nassunk tőlük. 2.. * „Sétái” a csúcsforgalomban hozzá tartoznak a bolthoz. Hátra tett kézzel, kissé hajlott háttal hol, itt, hol ott tűnik fel. — Hogyan lett csemegét ? — Amikor én kezdtem tanulni a szakmát megkövetelték, hogy a jelentkezőnek legyen meg a polgárija. 1939- ben lettem segéd, és az államosítás után a Népboltnál helyezkedtem el. Később az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalathoz csatoltak bennünket. Aztán 1953-ban jött a rendelet, hogy a budapesti Csemege vállalatnak minden megyeszékhelyen kell nyitnia egy boltot. A miénkre esett a választás. Ott dolgoztam a Május 1. utcában. 1972-ben, amikor elkészült az ABC, én lettem a vezetője. — Válogathatott a munkatársai között? » — Nem válogattam. Az a bolt is a Csemegéé maradt, meg ez is az lett. A központ úgy osztotta el az embereket, hogy mindkét helyre jussanak. Akkor a létszámemelés miatt kellett fölvenni szakképzetleneket. Azóta ők is elvégezték az isikólát. — Mit vár egy fiatal kereskedőtől ? , — Azt, hogy szeresse a szakmát. — És mi bosszantja? — Ha papíron, ceruzával számmolja ki azt, hogy mennyibe kerül 27 deka tarja. 3. Évekkel ezelőtt a bécsi utcán láttam, amint felesége társaságában az élelmiszer- bolt kirakatát nézte. — A kereskedő szabadsága’ idején is kereskedő marad? — A szabadságom ideje alatt — ha csak tehetem — elutazunk valahova. A kikapcsolódást nekem, a kirándulás, a séta és a fényképezés jelenti. De ha látok egy jó kirakatot, nem tudok elmenni mellette. Égy éve készült el Bala- tonmárián egy faházunk. Ha bezárjuk a boltot, felülök, a vonatra, és ott kint elfelejtem az üzletet. Hétfőig soha nem foglalkozom az itteni gondokkal; a hétvégén úgysem lehet megoldani azt, amit hét közben kellett volna. Dr. Kereza Imre Ä boltban két műszák van. Fodor István — maga döntött így — osztott műszakban dolgozik. Reggel azért jön be, mert délelőtt érkezik az áru. Ebédidőt két óra tájban tart: hazamegy, és fél ötre jön ismét vissza. Akkor kezdődik az esti vevőroham. Megkezdődött a IX, Zalai Kamara-táncíesztivál Az ország 17 Ismert tánc- együttesének részvételével szombaton a zalaegerszegi megyei művelődési központban megkezdődött a IX. Zalai Kamana-táncíesztivál. A háromnapos versenyre mint egy 700 táncos nevezett. A zalai táncfesztivál Európa- szerte híressé vált az elmúlt években. Rangját mutatja, hogy a mostani találkozóra nyolc európai országból, továbbá az Egyesült Államokból, Kanadából és Japánból érkeztek táncszakemberek. Játékos beszédnevelés — Nem baj, ha sír a gyerek, így erősödik a tüdeje — hallottam gyakran a szomszédasszonyok, ismerősök vigasztaló szavait, ha a csa- Iádban kitartóan bömbölt valamelyik csecsemő. Egy most megjelent tanulmányban pedig ezt olvasom: —Ne hagyjuk sokáig sírni a gyereket, mert ez — egyebek között — a hang képzésre is káros lehet. E megállapítás egyébként annak a tíz pontnak az egyike, amely tömören összefoglalja: mire ügyeljünk a csecsemő, a kisgyerek nevelésénél. hogy rpinél hamarabb tanuljon meg tisztán, helyesen beszélni. Persze, nem csupán ennyiből áll a szakmai tanács. A Somogy megyei Pedagógiai Intézet kiadványa részletesen, feltárja a beszédhibák okait, amelyek már a születés előtti időszak egyes szociális és egészségügyi körülményeiben is keresendők. Ezen túl számos pszichikai, fiziológiai és pedagógiai tényező játszik közre abban, hogy egy-egy kisgyerek pösze. dadogó stb. lesz. Ezeknek az okoknak a többségét azonban meg lehet előzni, illetve a beszédhibát ki lehet javítani. Igaz, csak akkor, ha' a szakszerű segítség időben, lehetőleg még a beszédtanulás időszakában érkezik,, és általa több — nevelői, szülői, környezeti — hatás együttesen érvényesül. * Ehhez kíván sok példa, módszer közlésével gyakorlati útmutatást .nyújtani gyermekgondozóknak, nevelőknek, óvónőknek A pedagógia időszerű kérdései Somogybán sorozat legújabb kiadványa: Játékos beszédnevelés, személyiségformálás. A szerzőt, dr. Muray Jenönét, a téma alapos ismerőjét az az igyekezet vezérelte, hogy mennél többet átadjon gazdag elméleti, tapasztalati tudásából, akik sokat tehetnek a — gyermekekért ; azért, hogy személyiségük ne szenvedjen károsodást beszédhiba miatt. A tanulmányt szöveges és rajzos — bábos — példatár egészíti ki. P. L. EGYEDÜL Parányi játszótér az épü- letrengetegbcn. A téren gyermekhad visong. Kergc- tözö csöppségek lepik el a betonszegélyű homokozót, szálljak meg a mászókákat. Fiatal édesanyák sétáltatják a picinyeiket. Ketten-hár- man a padokon üldögélnek. Élvezik a tavaszi napsütést. A tér sarkában az egyik pádon egy öregasszony üldögél. Fekete hárászkendöjét fázósan magára húzza; ösz- zsekulcsolt két keze az ölében pihen, arcát a nap felé fordítja. Olyan a tarka ruhás gyerekseregben, mint virágos réten gubbasztó fekete madár. Talán utoljára látja a tavaszt. Csak akkor csillan dérit ti tekintetében, mikor valamelyik kisgyerek a játék hevében a közelébe került. Ilyenkor megpróbálja magához csalogatni. Kedvesen kérdezi: "Hogy hívnak kisfiam? Hány éves vagy?". Az egyik kislánynak szép haját dicséri, a másiknak a ruháját. A legtöbb gyerek többnyire rá se hederit. Egyetlen kisfiú méltatja csupán némi figyelemre: bambán néz rá néhány pillanatig, aztán el- pityeredve továbbszalad. Szép, szőke asszony jelenik <ney most a játszótéren. két, hófehérbe öltöztetett, aranyszöke gyerekkel. Az öregasszony melletti padra telepednek. A fiatalasszony a barátnőjével rögtön véget nem érő, hangos trécselésbe merül. A két kis csöppség tűr el metlenül fesz kelőd, i anyjuk azonban "sokkal, fontosabb« dolgokkal van elfoglalva. és ügyet sem vet rájuk. Az egyik kislány ekkor megpillantja az öregasszonyt: — Nagymama! — kiáltja örvendezve, s odafut hozzá. A másik követi. Az öregasszony csoda lkotSéta a Táncsics nimnáz'um könyvtárában Mikor jön el a királyfi ? A könyvek sorsa gyakran a mesebeli királykisasszonyok sorsára emlékeztet. A lexikon, a szótár, a poétái remeklés olykor évtizedeken át porosodik, sárgul, unatkozik a polcon vagy a raktárban, s mire eljön a királyfi — a filológus, a diák —, nem ritkán már varázsát veszti a legnagyszerűbb gondolat is. Szerb Ant^j eme nevezetes hasonlata a kaposvári Táncsics gimnázium könyvtárának böngészgetésekor jutott eszembe. Az elszomo- ródásra valószínűleg alaposabb okom van, mint Bát- ky Jánosnak A Pendragon legendában, hiszen ő az égvilágon minden lényeges forrásmunkát megtalált a British Museum gyönyörűen rendszerezett bibliotékájában a rózsakeresztesekről, itt a Táncsicsban azonban valóságos detektívszorga- lom szükséges egy-egy relikvia előkotorászásához. Csák a legbecsesebbek vannak kéznél. Az »Igazságra vezérlő kalauz, .mellyet írt es most sok hellyen jobbítván ki-bocsátott Pázmány Peter esztergomi ersek« immár harmadíziglen, az Úrnak 1637. esztendejében; Plutarchosz Párhuzamos életrajzainak kiadása a tizenhatodik század közepéről, szép iniciálékkal; Dugó- - nies András Etelka s című munkájának, az első magyar regénynek 1788-ból származó első kiadása; Kisfaludy Sándor andalító ciklusa,' a Himfy szerelmei 1807-ből, ugyancsak az első szériából; »A magyar nyelv — jutalom-értekezés-, melyet szerzett és közrebocsátott »Stan- csics Mihal« 1831-ben ; Kazinczy, Berzsenyi munkáinak »öskiadásai«; Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel híres füvészkönyve, szinté* egy az első példányokból. Alapos a gyanú, hogy a hu- ssonhat-huszonhétezer kötet közt, a magyar, görög, latin, német, francia nyelvű állományban tucatszámra bukkanhatnánk még hasonló ritkaságokra« a Táncsics va méz a két kisgyerekre. Tétován mozdul a keze. Először gyöngéden magához öleli őket, megsimogatja a fejüket, majd az ölébe veszi az eg’yik apróságot, és csókot rehet az arcára. Ekkor a másik pad felöl felsivit a fiatalasszony: — Krisztike, Raymond ka ! Jöjjetek ide azonnal?! A: nem. a ti nagymamátok! — majd a barátnőjéhez fordul, fölháborodottam: Borzasztóak ezek az öregasszonyok: minden gyereket összenyálaznak.., Az öregasszony megigazítja a fejkendőjét, kezét ösz- szekulcsolja, s lehorgasztja a fejét. Már nem. füröszti, arcát a fény. U J. gimnáziumban — amint az országnak még hatvan középiskolájában — hatalmas értékeket őriznek. Ez tény, melyet szerte e hazában minden bibliológiai szakember ismer. Az értékeket azonban mindeddig senki sem tárta fel. A vezetőség — mely a helyszűke miatt már régóta és arra kényszerült, hogy a pincét is szak- tanteremmé, kondicionáló teremmé alakítsa át — objektív okok miatt nem képes a könyvészeti értékek feltárására, elhelyezésére, a címlista elkészítésére, a katalogizálásra. A Somogy szellemi élet egyik legnagyobb értékét az elsikkadás veszélye fenyegeti. — Az utolsó katalógus a a tanulók »kiszolgálása«; Gordiuszi csomó ez, melynek átvágására — az ismert gazdasági gondok miatt — aligha lesz mód. lassú szétbontására azonban feltétlenül. A megyei könyvtár ugyanis — a két intézmény között fennálló együttműködési megállapodás szellemében — felajánlotta segítségét a Táncsics gimnáziumnak, ami — a módszertani támogatás mellett — elsősorban a megkopott könyvek köttelé- ében nyilvánulna meg. A negyei tanács művelődés- ■‘gyi osztálya új álláshelyet aremtett, ily módon a következő tanév kezdetétől egy könyvtáros kizárólag a régi állomány feltárásával harmincas _ évek végén készült, azóta senki sem ellenőrizte hitelességét, bár az épülétet időközben hadikórházként és kollégiumként is felhasználták — mondja Varga Sándor igazgató. — Az Országos Széchenyi Könyvtár és más intézmények évente kérik tőlünk a címlistát, szeretnék »bekapcsolni« könyvtárunkat az országos »vérkeringésbe«, ám mit sem tehetünk: a hathét ezer kötetes diákkönyvtár berendezésével erőnk kimerült, nem mi vagyunk a ludasak abban, hogy az. 1948‘előtt kiadott állományt — több ' »költöztetés« után a tanári szobában és a nyelvi laboratóriumban kellett elhelyeznünk. E körülmények miatt a készlet kutatási célra — egyelőre — használhatatlan. foglalkozhat. A könyvek, s a szinte mázsaszámra heverő régi, nagy értékű folyóiratok feldolgozása Így is éveket vesz majd igénybe, s a tervezett kutatószoba berendezéséhez ismét szükség lesz az iskola vezetőségének találékonyságára. Ha időközben nem következik be valamiféle »jótékony közbeavatkozás«, fél évtized múltán a Táncsics-téka visszanyerheti azt a funkcióját, melyet a századfordulón töltött be: a tudományos és közművelődési könyvtár funkcióját. Rangjához méltóan, »nem közép- iskolás fokon«. Fél évtized múlva — talán... Pedig az idő, sürget: a gyűjteményre több szervezet, intézmény is rávetette már »vigyázó szemét«... S tegyük még hozzá: az iskola egyetlen »független- tett« könyvtárosának telj munkaidejét igénybe ve1 a diákkönyvtár kezeié rendezése, katalogizálása L. A.
