Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

Kongresszus után Munkások a választott testületekben Nem az arányok javításáról van szó Manapság mindenki egyetért abban, hogy az or­szágnak sok mindenre szüksége volna. De ha ezen belül fontossági sorrendet állítanának fel, az első helyre bizonyára ez a négy szó kerülne, okos gondola­tok, merész kezdeményezé­sek. A helyi lehetőségek föl­ismerése és kiaknázása, azoknak a bizonyos rejtett tartalékoknak előkerítése, a munka ésszerűbb megszer­vezése és egy sor egyéb, már sokszor ismételt foga­lom csak akkor válhat va­lóra, ha azok gondolkoznak rajta, akik a legközelebbről ismerik. S meirt a kulcskér­dés a termelés — a mun­kások okos, közérdekű gon­dolataira jobban oda kell figyelni. Különböző fórumokon munkások ezrei tesznek olyan javaslatokat, hoznak szóba olyan ésszerűsítése­ket, amelyek forintra átszá­mítva csak milliókban fe­jezhetők ki. A kérdés most már az: mi valósul meg mindezekből. S hogy ez ne maradjon sokáig kérdés, ah­hoz az kell, hogy a mun­kások, a termelés ügyeiben legjáratosabb emberek cse­lekvőén beleszólhassanak a megvalósításba is. A pártkongresszuson, a Központi Bizottság beszá­molójában hangzott el: »Gondoskodni kell arról, hogy ...a választott testüle­tekben a jelenleginél na­gyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges mun­kások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élen járnak«. Első és igen fontos lépés e téren, hogy a szakszerve­zeti bizalmiak testületének nagyobb beleszólása lesz az üzemek életébe, irányításá­ba, mint eddig bármikor volt. Nem csökkenti ez az igazgatók hatáskörét vagy felelősségét, hiszen a mun­kásoknak nem a vállalatve­zetővel szemben, hanem vele együtt kell szolgálniuk a közös ügyet. Aligha lehet vitatni azt, hogy ugyanaz az intézkedés, munkafolya­mat vágy bármi, ami az üzem életében adódik — másképp látszik »fentröl«, az irodákból, és ismét más­képp a munkapadok mellől, A vezetők szélesebb látókör­ben tekinthetik át a dolgo­kat — a műhelyekben pe­dig a gyakorlati megvaló­sításhoz állnak közelebb. Előrelépni csak együtt le­het. Ügy, hogy a teendőket mindkét nézőpontból meg­vizsgálják. Hamarosan tanácstago­kat, parlamenti képviselőket választunk. Most is vannak, eddig is .voltak munkások a tanácsok tagjai között. De beszéljünk erről is nyíltan: az első tanácsok megalaku­lása óta megszámlálhatatla­nul sok esetben történt meg, hogy az ott legaktí­vabb, a közügyekért legtöb­bet tevő és felszólaló mun­kásokat idővel »kiemelték«, valamilyen tisztségre állítot­ták. Ott is, továbbra is a munkásosztályt képviselik — ám mégis más a látó­szög, ahonnan nézik, s a hivatali szoba falai gyakran eltakarják a munkásból lett tisztségviselők elől azt is, amit ' az üzemben dolgozó munkások közvetlen közel­ről látnak. Nem egyszerűen az -»ará­nyok javításáról« van tehát szó akkor, amikor időszerű­vé vált több munkás bevá­lasztása a tanácsokba. En­nek jelentősége elsősorban az, hogy a gyárak, a mun­kahelyek dolgozóinak elkép­zelései, javaslatai első kéz­ből kerüljenek az önkor­mányzati-népképviseleti szerv elé. Es még tovább: a város vagy a község továb­bi fejlődéséhez szükséges tennivalókhoz akkor kérjék ki a munkások véleményét, amikor még csali tervek, javaslatok várnak jóváha­gyásra, s így ők is beleszól­hassanak abba: előbb járda legyen-e a mellékutcákban, vagy inkább a dolgozó anyák gyermekeinek épüljön bölcsőde, óvoda. Hová ke­rüljön a rendelkezésre álló pénz és miért éppen oda? Hogyan lehet a társadalom segítségével növelni azt az összeget? Mindezt legalább olyarr jól látják azok, akik a munkapad mellett vannak, mint akik hivatalból, s oly­kor csak papírról intézik a közérdekű ügyeket. S itt következik minden­nek a legnehezebb része: a megfelelő személyek kijelö­lése és megválasztása. Szin­te minden közösségben van­nak emberek, akik sokat be­szélnek és keveset tesznek a köz érdekében — s van­nak, akik ritkán szólalnak meg, de akkor súlya van a szavuknak. Munkások között is van, aki szívesen kritizál, de a hibák megszüntetésé­ben már nem lehet közre­működésére számítani. De több az olyan, akik nagy szavak nélkül, a két keze munkájával járul hozzá a társadalom előbbre haladá­sához. Úgy is, hogy társa­dalmi munkával segít az üzem, a lakóhely fejleszté­sében. De olyanok is akad­nak, akik »arra tartanak« ámenre a falu«, közömbö­sen rábólintanak mindenre, nem nyilvánítanak véle­ményt. Választott testületeinknek sem a minden kákán cso­mót keresőkre, sem a fejbó- lintókra nincs szükségük. Akkor lesznek ezek a tes­tületek valóban »a dolgozó nép okos gyülekezetei«, ha a közös célt szolgáló, egyet akaró emberek elmondják és megindokolják különböző véleményeiket. S a vélemé­nyek sorában — hiszen a szocialista demokráciában ez is kifejezi a munkásosz­tály vezető szerepét — min­denütt hallatszik a termelő­üzemekben dolgozó munká­sok képviselőjének hangja. .S nemcsak hallatszik: meg­hallgatásra is talál. Nem könnyű megtalálni az üzemekben sem azokat az embereket, akik akarnak is, tudnak is a köz érdekében dolgozni. De épp a közel­múltban lezajlott, említett tanácskozások bizonyítják: vannak — és egyre nagyobb számban vannak — a köz érdekeiért felelősséget válla­ló és tennr akaró munkások. Közülük választani szakszer­vezeti bizalmiakat, tanácsta­gokat, ifjúsági vezetőket — ez most kulcskérdés. A kö­vetkező évek, évtizedek so­rán a fejlődés meggyorsítá­sának, a hibák és nemtörő­dömségek, a bürokrácia csökkentésének záloga. Várkonyi Endre Pár lépésre a határ Mindennap szolgálatban Két önkéntes határőr: Csire Almos és Gulyás József. Már az alakuláskor is a ka­tonaviselt emberetcet vön-1 tűk be, főként azokat, akik a határőrségnél szolgáltak. Fő követelménynek tartot­tuk, hogy az önkéntes mun­kájukat példásan ellátó emberek legyenek — mond­ja Komlósi Miklós műveze­tő, a csoport parancsnoka. S mutatja a közeli határt: Ott húzódik a fákkal, ta­vakkal borított részen. Végigjártuk az üzemet, beszélgettünk néhány ön­kéntes határőrrel. Közülük tottak: társadalmi munká­val segítették a község út­jainak, tereinek rendezését, az új park kialakítását. Ami­kor rájuk kerül a szolgálat, fölhúzzák a karszalagot, ki­tűzik az önkéntes határőr jelvényt, s bejárják a köz­ség külterületeit. Sok a fel­adatuk, főként szombaton, vasárnap, ha valamilyen rendezvény van. Olyankor sok idegen jön a községbe. S Ka megkezdődik a hor­gászszezon, a közeli tavak­ra százával érkeznek ide­genek. Olyankor önállóan vagy a határőrökkel együtt tartanak ellenőrzést, hogy engedély nélkül senki ne juthasson a határ közelébe. — Mindennap szolgálat­ban vagyunk, és nemcsak olyankor, amikor fölhúzzuk a karszalagot.... — mondja a csoport legidősebb tagja, az ötvenhárom éves Csira Sándor. Ugyanezt vallják a t;,'bi- ek is. Közülük néhányan — mint. Pomózi József, Kiss László vagy Csire Almos — a határőrségnél szolgáltak. Most vették föl Kiss Józse­fet — ő ugyancsak határőr volt. A csoport vezetője, Komlósi Miklós a határőrök­nél töltötte le katonaidejét. Mindennap szolgálatban vannak: a munka után se­gítenek határaink védelmé­ben is. Két éve elfogtak egy külföldi állampolgárt, meg­akadályozták a határsértést, s több gyanús személyre hívták föl a határőrök fir gyeimét. — Segítünk határainkat védeni — mondja társai nevében is Csire Álmos. Ezt bizonyítja a kis csoport fe­gyelmezett munkája is. Kiállítás Kecskeméten A Dombói-csatorna fahid- ján áthajtva érjük el a nagy­atádi tanács somogyudvar- helyi betonelemgyártó részlegét. Harmincöt ember­nek ad munkát az üzem. Mocsaras terület húzódik a Vecsernye és a Szemere-er- dő meg a határon folyó Za- láta patak között. Kútgyű- rút, útszegélylapot, külön­böző betonelemeket . készí­tenek itt — nehéz munká­val. Mázsás terheket emel­nek, s cipelni kell a vas­ból készült, betonnal rakott formázósablonokat. Műszak végére alaposan elfárad itt az ember, öt év­vel ezelőtt mégis elsőként alakítottak önkéntes határ- őrcsoportot az üzem dolgo­zói. Azóta is tevékenyen részt vesznek a határ védel­mében. — A hivatalos alakulás előtt is önkéntes határőrök­nek tekintettük magunkat, s ezt vallják azok is, akik nem tagjai a csoportunknak. Pár lépésre a határ, s ez igen nagy felelősséget jelent. Komlósi Miklós parancsnok « halár felé mutat. kettő — Csire Ál­mos, a II. Rákóczi Ferenc szociális^ ta brigád vehetője és Gulyás József — útszegély la­pokat készít. A sablon és a beton súlya hetven kiló — ebből egy mű­szakban 300—350 darabot gyárta­nak. Tavaly a szo­cialista verseny­ben a brigád ezüst fokozatot ért el. Ezt a kitüntetést kapta a tmk-rész- leg Határőr bri­gádja is, amely­nek Nagy József villanyszerelő, ön­kéntes határőr a vezetője. Többnyire önkéntes ha­tárőrök dolgoznak mind a két brigádban. S figyelemre méltó a közösségi tevékeny­ségűit is. A múlt szombaton kommunista műszakot tar­Kötelező az általános gyommentesítés Építettük 79-ben A MÉM miniszteri érte­kezlete országos gyommen­tesítési programot hagyott jóvá, állást foglalt abban, hogy általános gyomirtást kell szervezni mind a me­zőgazdaságilag művelt, mind a művelés alá nem vont te­rületeken. A megyei nö­vényvédő-állomáson a na­pokban vitatták meg a fel­adat elvégzésében érdekeltek a munka végrehajtásának módját. Az országos akció­ról, a megyei feladatokról Tóth Istvánnal, az állomás növényvédelmi főmérnö­kével beszélgetett munka­társunk. — Mi tette szükségessé az altalános gyommenlesites elrendelését? — A minisztériüm meg­állapítása szerint — mond­ta Tóth István — az utóbbi években különösen nagy arányokat öltött országszer­te a gyomosodás. A termő­föld védelme, a termelés biztonsága elengedhetet­lenné telle a gyomosodásnak a veszélyességi szint alá csökkentését. Két megyében — Bekesben és Tolnában — korábban • kísérletképpen végrehajtottak az altalános gyommentesítést, az ottani tapasztalatok alapján foglalt állást a miniszteri értekez­let, hogy a gyommentesítést valamennyi megye területé­re ki kell terjeszteni. Ez az akció új, és a mezőgazda­ságon kívül több szervnek. intézménynek, sőt a lakos- saűHük y feladatot jelent. — Milyen szempontok fi­gyelembe vételével kell megszervezni és végrehajta­ni a munkát? — Az ágazati hovatarto­zástól függetlenül el kell végezni a mezőgazdaságilag művelt és műveletlen terü­leteken. A mezőgazdaságilag művelt területeken kémiai és mechanikai anyagokkal, kell elvégezni úgy, hogy a ' gyomborítottság ne haladja meg a tíz szá­zalékot. A nem művelt te­rületeken — mezsgyéken, utak szélén — elsősorban mechanikailag, de ha szük­séges kémiai eszközökkel is kell irtani a termelést ve­szélyeztető gyomokat a vi­rágzás idején. A mezőgaz­daságon kívüli területeken — KPM, OVH stb. — ugyancsak gépi és kézi ka­szálással kell biztosítani a gyommentességet; lakott te­rületeken a lakosság és a társadalmi szervek mozgósí­tásával ugyancsak mechani­kai úton kell gyommentesí- teni. — Kt irányttja és ellen­őrzi ezt a nagyarányú mun­kát? — A feladat megszervezé­séért, végrehajtásáért me­gyei szinten a növényvédő állomás és a földhivatal fe­lelős. A munka sikere érde­kében elenged hetet len a szo­ros együttműködés. A gyom­irtás végrehajtásának első ellenőrzésére a megyei föld­hivatalok állal tartandó ha­társzemlék alkalmával ke­rül sor. A szemléket végző szakembereket ezúttal nem­csak a mezőgazdaságilag művelt területeket ellenőr­zik, hanem a mezőgazdasá­gi művelésen kívülieket is. Hangsúlyozom — erre a ta­nácskozáson is felhívták, a figyelmet —, hogy hormon­hatású gyomirtó szexeket csak ott szabad használni, ahol nem következik be ká­rosodás, illetve nem kerüL- nek ezek a szerek élő vi­zekbe. — A tanácskozás a gyom­mentesítés első lépése volt. Kik vettek részt, és milyen elhatározás született? — Hetven üzemi növény­védő s^akirányító, a KPM, a földhivatal, a vízügyi igazgatóság és társulások, a MÁV, a megyei tanács kép­viselője folytatott eszmecse­rét. Messzemenően egyetér­tettek abban, hogy ezt a feladatot nagyon következe­tesen és pontosan cl kell végezni, mivel az óriási költségű gyomirtósZer-fel- használás elLenere — az el­hanyagolt területek miatt — évről évre fokozódik a gyomosodás. A KPM pél­dául, amely a megyében 1024 kilométer hosszú át­mente karbantartásáról gon­doskodik, újabb fűkaszák beszerzését határozta el ; a vízügyi igazgatóság környc zetvéde'.mi megfontoláso1 miatt ugyancsak mechani­kailag védekezhet. — A nagyüzemekben épj. napjaink fő munkája a gyomirtás. Van-e elegendő szer, illetve mit kell tenni, hogy ne ismétlődjön meg a múlt évi sok ezer tonna termést elpusztító gyomoso­dás? — Bár a gyomirtószer-el­látás megfelelőnek ítélhető, ez nem jelenti azt, hogy nem lesz szükség a hagyo­mányos, kultivátoros, mecha­nikai védekezésre. Ha a pontosan és gondosan vég­zett gyomfelvételezés alap­ján igényelt szer nincs vagy csapadék hiányában nem hat (mint tavaly), egyetlen üzem sem hanyagolhatja el a kultivátorozást. Már csak azért sem, mert az új föld­törvény értelmében hektá­ronként az aranykoronaérték ezerszeresére büntethető. Igen nagy figyelmet kell fordíta­ni megyénkben a rétek, le­gelők gyommentesítésére. Sajnos, ez az egyik legelha­nyagoltabb terület. Pedig rendbetételéhez nem kelle­ne más, csak évente köt­szer kaszálni, s ezt követő­en dikonirtózni a gyepeket. Ézt pedig minden üzem meg tudja csinálni. Az áp­rilisi, májusi határszemléket tizenkét bizottság végzi a negyében, s mindenütt gon- losan ellenőrzi a gyommen­tesítést. — Mi — mondotta Tóth István — mindent megteszünk, hogy a felelős­ségteljes munkát sikerrel el­végezzük. V. M Kecskeméten, a Technika Házában rendezte meg az idén ötödik alkalommal az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium azt a ki­állítást, amely mindig az előző év legszebb építészeti alkotásait tárja a látogató elé. A bemutatott .épületek létesítmények képei, rajzai átfogóan tükrözik a korsze­rűsödő építőipar és az alkal­mazott építéstechnológiák fejlődését. A látogatók meg­ismerkedhetnek az ipari és mezőgazdasági létesítmé­nyekkel, a komplex lakókör­nyezet fejlesztésével. Az idei kiállításon 60 vál­lalat vesz részt. A mezőgaz­daság űj létesítményei közül bemutatják az Agnober által tervezett mű trágya-tárházak egész sorát, à mezökovács- házai 2230 vagonos gabona- silót, a Gagarin Hőerőmű mellett telepített fűtött nö­vényházat. Ipari létesítményeink gya­rapodását gazdag anyag rep­rezentálja. A Rába Magyar Vagon- • és Gépgyár 6700 négyzetméteres lenyűgöző méretű csarnokától az Alu­mínium Szerkezeteit gyárá­nak 650 négyzetméteres rak­táráig a legkülönbözőbb mé­retű ipari célú. épületek ke­rülnek képéken a látogatók elé. Ilyen az építőipar leg­nagyobb beruházásává bél­apátfalvi cementgyár. Bemu­tatják a kiállításom a főváro­si üzemek vidéki uj gyáré0; ségeit Is: az Újpesti Gynpi •-•.üvőgyár újtehórtói gyá gységé'.; ái Épgép mohó- gyártócsarnokát is. A gazdag tervezői fantázia« a tudatos városfejlesztés és a korszerű kivitelezés sze­rencsés találkozásának ered­ménye a zalaegerszegi vá­rosközpont. Az alagútzsalus építés-technológia sokrétű fölhasználásának bizonyí­tékai a kőbányai városköz­pontban, a Sárospatakon és Szekszárdpn épült lakóépü­leteket is. A tablók bemutat­ják a legsikeresebb eljárá­sokkal épült családi otthono­kat is. A hazai kereskedelmi há­lózat fejlesztésének step épí­tészeti alkotásai a szekszárdi és szolnoki Skála, a kiskun­félegyházi Centrum-áruház, illetve a siófoki vásárcsar­nok szintén láthatók a kecs­keméti kiállításon. Űj gyógyfürdőink közül ma már vendégeket fogad a hévízi és a margitszigeti Thenmál-szálló, valamint a felújított egri török fürdő. Ezeknek a képeit is láthat­juk Kecskeméten. Egészségügy i léteMtmé- nyeiinlk szerény, de folyama­tos fejlesztését reprezentálja a balatonfüredi szivkórház es a szegedi orvostudományt egyetem oktatási tömbje — ezekkel szintén megismer­kedhetnek a kiállítás látoga­tói. Az ÉVM kecskeméti ki­állításának gazdag, választé­kos anyaga hű tükre a hazai építészet fejlődésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom