Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
A családnak 107 tagja van Diákotthoni tapasztalatok öt óra. Á gyerekek már készülődnek a délutáni foglalkozásokra. Pontos rend szerint végzik teendőiket, mindenki tudja, mi a dolga.. Százketten vannak — ők a kadarkúti általános iskola diákotthonának lakói. Öt nevelőtanár gondolkodik róluk, segíti a tanulásukat, irányítja életültet, munkájukat Menetrend szerint élnek? Szó -sincs róla, csupán szervezetten, fegyelmezetten, töltik a hét minden napját, a nap minden óráját. Nincs tétlen pillanatuk. — Ezeknek a gyerekeknek nagy része hátrányos helyzetű — mondja Véber János, a kollégium igazgatója. — Tulajdonképpen minden olyan kiskorú gyerek hátrányos helyzetűnek tekinthető, aki távol él a szülői háztól. De sok közöttük a veszélyeztetett, akit ki kellett emelni a családi környezetből betegség vagy más körülmény miatt És egyre több az ilyen gyermek. Számuk növekedése nem a tényleges emelkedéssel, hanem az intenzivebb ^felderítéssel« magyarázható. Sajnos, egyre gyakrabban találkozunk iszákos anyával vagy csonka családdal, ahol nincs kire hagyni a gyereket. Ilyenkor a mi feladatunk lesz a nevelés is. — Milyen az önök kapcsolata a szülőkkel? — Rendszeresen tartunk szülői értekezleteket, látogatásokat. Legközelebb például Kökútra megyünk, az odavaló kollégisták szüleihez. Minden délután van látogatás a diákotthonban s — ami szomorú, ezt a családtagok csak 20 százalékban használják ki. A gyermek igényli az otthont, az anyát, a testvéreket. Vannak azonban gyerekek, akik legszívesebben még a vasárnapot is itt töltenék, hogy ne kelljen hazamenni ük, — Tanulmányi téren hogyan állják meg a helyüket ezek a tanulók? — Mondok egy példát Az iskola nyolcadik osztályának a fele kollégista. Lényegesen jobb a tanulmányi eredményük, mint az osztály másik részéé. Ennek oka egyrészt a rendszeres foglalkozás és tanulás, másrészt az úgynevezett felfutási idő, amely alatt a gyerekben- szinte észrevétlenül kialakul — helyesebben szokássá válik — a rendszeres tanulás. Persze, ez csak a nyolcadikosokra jellemző, mert ennek a magatartásnak a kialakulásához legalább négy év szükséges. — Milyen a diákotthon kapcsolata az iskolával? — Mosft már nagyon jó. Végre kialakult az, amire az évek folyamán készülődtünk. A kölcsönös hospitálások, egymás tájékoztatása nevelési és oktatási téren sokat segít. S még valami, ami sokban hozzájárul az eredményes neveléshez és tanításhoz: az a légkör, amsiy a kollégium és az iskola tanárai között kialakult. A mi esetünkben különösen fontos, hogy a nevelőknél — akik tulajdonképpen a családot pótolják — jó hangulatot, összefogást, vidámságot tapasztaljanak a gyerekek. — A kollégiumból kikerült, régi diákokkal van-e kapcsolatuk? — Állandóan visszajárnak és rendszeresen levelezünk velük. Szerettek itt lenni — azt mondják. Tudunk a sorsukról, figyelemmel kisérjük az életüket. A pályaválasztásra való felkészítésünk hatékonyságát is így tudjuk felmérni. Az iskolában például működik egy bolt, melyet a helyi áfész lát .el a tanszerektől kezdve minden szükséges holmival. Az eladók főként a diákotthon lakói. Ennek is tulajdonítható, hogy közülük többen lettek kereskedők. — A nevelőtanárok nhgy része fiatal. Az idősebbek hogyan tudnak segíteni a kezdőknek? — Tapasztalatokkal, esetleg tanácsokkal, de főként azzal, ahogyan dolgoznak. A beosztást úgy alakítottuk ki, hogy a kezdő pedagógus sose maradjon egyedül. Hazánk legnagyobb Ma- dách-gyűjteményét őrzi a győri múzeum. Szabó József irodalomtörténész — aki egykor Balassagyarmaton élt — 1974-ben költözött Győrbe, és ekkor ajándékozta a múzeumnak az anyagot. Három évtizeden keresztül gyűjtötte Madách Schneider Annának » kollégium az első munkahelye. Csoportjába első és második osztályos gyerekek tartoznak, akikkel »másként« kell foglalkozni, mint egy városi általános iskolában. — Nagyon nehéz feladat — mondja. — Csoportom 2(i tagjából csupán három olyan akad, a:ki nem veszélyeztetett környezetből került ide. Van köztük túlkoros is, aki megint másfajta nevelést kíván, mint a többiek. Nem könnyű megszokni a délutáni és az éjszakai munkát sem. A nevelésnek itt egészen eltérő követelményei és lehetőségei vannak, mint amiket a könyvekből tanultunk. Egy azonban bizonyos: aki itt mint pedagógus megállja a helyét, alá eredményt tud felmutatni, az bármilyen más iskolában jól fog dolgozni. A légkör jó. Ezt vallják a diákok is : szeretnek itt lenni. A hét végén azonban örömmel készülődnek haza — de nem mindenki. A kollégium magára vállalja a nevelést, ám a szülőktől is függ »valami«. Az igazi az lenne — úgy mondják —, ha minden gyerek örülne a hazamenetelnek, mert a jó családi környezetet még a legjobb pedagógiai módszer sem pótolja. alkotásait. A hétezer tételből álló gyűjtemény között számos plakett, szobor, a világ különböző részeiből származó fényképek találhatok. A gyűjtemény legértékesebb darabjai Madách legnagyobb művének, az Ember tragédiájának harmincnégy nyelven megjelent kötetei. Ambrus Ágnes Madách-gyűjtő Győrben Viszonyok Á papa nőnapja: ünnep. Nagybetűs és piros betűs ünnep a szétszórt családiban. A két gyerek családija kétféle az országban — a nyolcvanéves papa azonban hűséges őrizője mindannyiuk apró, roskatag szülőházának a faluban. József-'napon együtt a népes csalad. Még egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik família h lányzott volna — legalább »képviselővel« jelen volt mindegyik. Ilyenkor a menyecskék hozott »nyersanyagból« sütnek- főznék, s ha a papa nem hallja, szidják maguk közt a vén sparherd kiégett sütőjét, a rossz huzatú kéményt. .. Tavaly is így 'történt — Jól élek en, gyerekeim — mondta üninepélyesen a papa. — Mindenem megvan, látjátok. Az udvaron baromfi, a kamraban krumpli, a pincében bor. Nos, hát ebből koccintsunk most! Arra, hogy ti is megéretek ezt a szép kort A tanácsházán Elnök: — Láttam, együtt volt a család. Meg nóta is volt Józsi batyaméknai. — Így igaz; mindenki eljött, csak a két unoka hiányzott ... Jól hallottad, öcsém, tényleg volt nóta is. Ismered a gyerekeimet: van azoknak hangjuk, méghozzá nem is akármilyen! Meg aztán minek SiZomorkodjunk? Nem vagyok én szegény ember, ők sem azok. Ha semmit nem hoznának, akkor magam teremteném elő, ami ilyenkor kell. Futja a járadékból meg a segélyből; tudod, hogy ösz- szesen majdnem ezerötszázat ka pok.., Elnök; — Ebből viszont lejön a tüzelő ara, Józsi bátyám, és a boltban sem szolgálják ki ingyen... Erről jut eszembe: a gyerekek odaadták a pénzt, amit az ebédért kell befizetni? — Hát persze. Egyébként mindig postán küldik, de most személyesen adták át... Amiért én most jöttem, öcsém, az a ti brigádotok. \csok kellenének. Öreg a te lő, beazik. Ha el tűd'iiád in Lezpi, hogy szociális segítségben megcsináíják. ,. Jönnének a fiaim is, de olyan messze lakinak, meg aztán szabadságuk sincs annyi.’Segítek én, is; most már szép az idő, es a napköziből majd elhozzák az ebédemet.,, Az öregek napközijében Az otthon vezetője: — Jó, hogy jött az elnök elvtárs; éppen készültem, hogy fölkeresem. Józsi bécsi befizette reggel a gyerekek hoz- zájárulását,.. Tanácselnök : — Tudom, együtt volt a csalad József - napkor, odaadtak az öregnek a pénzt. Most nem postán küldték... — Éppen ez az. Tudniillik néki sohasem küldtek pénzt a gyerekei. Erzsi nénitől, a szomszédjától tudom, es ma a postást is megképeztem Az öregnek csak a járadékot kézbesíti . .. — A kutyafáját! Ezek sze not.., PAPP JANOS A Kazinczy-díjas niklai Szeretnék olyat tenni, — ó csak egyszeri . miről meglelt fiára ismer, sok egyszerű, távoli rokonom! S míg tettemet emlegetik, ők dicsekednek büszkén, inhelyettem: — »Közülünk származik!-“ (Vád Mihály; Származás) ügy eleveníti a felnevelő Niklat Papp Jaws friss Ka- zinczy-díjas színművész ou elegáns eszpresszóban, hogy szinte ott érzem magam: csatangolunk dűlőkön, réteken, somot szedünk sapkába a Berzsenyi-kertben, mintha Kővári Ferencné — a kedves Mária néni — rám is szerepet osztana a Hófehérke és a hét törpében, Jancsinak Vidort, nekem tán Morgót, aztán Várhelyi Nándor szavalói között szerepelünk, majd haromfelvonásos színdarabokban... — Voltam két napot otthon —- meséli a fiatal színész, akit a »szép magyar beszéd« dijával tüntettek ki a napokban. — Dániel fiammal jöttünk, Luca lányom már ott volt: Az ajtón cédula, közhasznú munkában mindig serény éresanyám, édesapám így üzent: »Az űj iskolában vagyunk!« S lám, éppen az úttörők kulturális szemléje zajlott, rögtön felkértek, hogy vezessem a zsűrit. Azokon a deszkákon léptem fel először én is! Milyen tehetségesek, kedvesek a mai niklai gyerekek! A Zűrbabák marionett-bábokkal fellépő együttese szinte hivatásos szintű játékot produkált a diszkóparódiával ! Nagy élmény volt.,. A niklai iskola után Marcaliba járt; háromnegyed hatkor indult a busz — a leckét mindig reggel írták meg. »Minden lében kanál« — így jellemzi akkori önmagát. Hatvanhatban érettségizett, rögtön első nekifutásra fölvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. — Még Marcali bői tanulmányi kiránduláson voltunk Pesten. A Vígszínházban Csiky Gergely Udvari kalap című darabját láttuk Várkanyi Zoltán rendezésében. Akkor mondtam ki először, odasúgva Ősz Erzsinek: »Egyszer nekem is tapsolnak majd..-.! Mit ad isten? Először valóban a Vígszínházban hajoltam meg Krúdy Vörös postakocsijának előadása után, és ugyanaz a Várkonyi Zoltán rendezett, aki a Csiky Gergely- darabot színpadra vitte, s aki osztályfőnököm lett a főiskolán!,.. Kern Andrással, Piros Ildikóval, Su- nyovzsky Szilviával, Detre Annamáriával, Bus Katival. Blaskó Péterrel jártam egy osztályba, összesen tizenhármán voltunk, s ami ritkaság: ma is valamennyien a pályán vagyunk. Éppen tíz éve végeztem ,,. Egy ilyen rangos diíj átvétele utáni beszélgetés jó alkalom arra, hogy ezt a tízévnyi pályát összegezzük. Hol játszott először Papp János? — Még főiskolásként hívtak meg szerepre Szegedre. Az az időszak »nagy korszakként könyvelhető el : játszott és rendezett ott Aj- tay Andor, vendégként fellépett Dayka Margit is. Hauptmann Naplemente előtt című drámájában együtt játszhattam Ajtayval, Gtra- doux Chailot bolondjában Daráéval. És ott kaptam az első »szákmai pofont« is, éppen Lendvay Ferenc igazgatótól, Behívott és azt kérdezte : »Komolyon gondolod te ezt a pályát?« Ügy döntöttem, hogy igenis komolyan gondolom! Mert a főiskola csak iskola, ahol »hasal és lóg« a diák, a színház azonban törvények alapján működik ... Érlelő » pofon« volt Lendvayé. Még eljátszottam Seribe Egy pohár víz (Sákk-matt) darabjában a főszerepet, Masljam hadnagyot, azután a Madách Színház szerződtetett. Olyan szerepek következtek, mint az Ármány és szerelem Fer- dinándja, a Zendülés a Caine hadihajón I. tisztje, a Kurázsi mama Eilifje, Gorkij Nyaralók-jának Rjuminja, Sütő Csillag a maglyán-já- nak Perrin népvezére, az Abélard és Heloise Abélard- ja stb. önként váltam meg a Madáchtól, s mentem Veszprémbe, ahol három évadot töltöttem vezető színészként. Ügy gondolom, ez a három év döntő volt a pályámon: szakmailag, emberileg megérlelődtem. Kilenc főszerepet játszottam el, köztük Shakespeare Petruochióját és Macbethjét, Móricz Odüsszeuszát, Tamási Áron Vitéz lélek és Hullámzó vőlegényének főszerepét, a Kabaré Clifford Bradshow íróját, Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című darabjának Schmitz díjbir- kózóját, mely a magyar ősbemutatón Básti Lajos szerepe volt. Most, hogy elbúcsúztam Pétervári István igazgatómtól, úgy értékelte a munkámat, hogy minőségileg léptem új szakaszba e három évad alatt. A következő szezont ismét az Ádám Ottó vezette Madách Színházban kezdem ... Divat mostanában szidni az igazgatókat, rendezőket, társakat. Én mindhárom eddigi direktoromtól kaptam! Adámtól és Péterváritól rendezőként is; Valló Péter rendező barátommal pedig ma is közös nyelvet beszelünk, pedig hét évig nem találkoztunk közös produkcióban, csak tavaly Gyulán. — Papp Jánost tévészerepei, előadósetjei, rádióiéi vételei is dicsérik... — Pedig a televíziózás egy bukással kezdődött: az első elektronikus kísértet Pirx pilótája voltam. A bukás azonban nekem személyes sikert jelentett; érzékeltem a népszerűséget utcán, levelek áradásában. Sokat televízióztam aztán; most éppen egy Sarkadi lmre-íel- dolgozást fejeztünk be Sző- nyi G. Sándor rendező irányításával. ö az első tévés rendező életemben, aki úgy dolgozik a színésszel, mint egy színpadi rendező. Nekem pedig ma már első a feladat, ez kristályosodott ki bennem színészi krédóként ... Ami a versmondást, önálló esteket illeti, mindig szívesen vállaltam. Bizonyság erre talán ez a hét is; előjegyzési naptáramban Makó, Ajka, Szófia. A szófiai Magyar Intézetben harmadszor mondok verset, és a versek »vitték el« Berlinbe, Bukarestbe, Varsóba, Újvidékre, Most, hogy a Kazinczy- díjat átvehette Pozsgai Imre kulturális minisztertől, szinte megszámlálhatatlan távirattal köszöntötték a sssű- kebb hazából ismerősök, barátok, idegenek. Barcs városa szülöttjét köszöntötte, hiszen Somogytarnócán — az »elővárosban« — látta meg a napot 1948-ban. Kitől tanulta Papp János a »szép magyar beszédet«? — Ezek szeri nt szépen becsapott bennünket. Fizet minden hónapban, de nem a gyerekei pénzéből, hanem a saját ússzék u porgatott forintjaiból. Erzsi nénitől azt is tudom, miért csinálja. Emlékszik rá, elnök elv társ, mennyit-kellett a Józsi bácsival győzködök hogy behozzuk az öregek napközijébe? Azt mondta, ellátja ő még saját .magát, utana meg azzal érvelt, hogy egyelőre nem akarja eltartatni magát a gyerekeivel. Aztán mégis jelentkezett. Megkérdezte, mennyi az a pénz, amit a gyerekeknek fizetniük kell, s azt mondt.a: megírja nekik, ők aztán majd megküldik a címére. Ezt a mesét mindenkivel elhitette, hozta is rendszeresen az összeget. Csak Erzsi néninek vallotta be az igazságot, amikor egyszer megszorult, átment zsirt kölcsönözni a szomszédiba. Elmondta, hogy a fészert meg a pajtát is azért bontotta le és adta el az építőanyagot bagóért, mert kifogyott a pénzből. — No, ha Visszamegyek, eiokereslelem a két gyerek címét... De ki hitte volna, hogy nem tiszta ez a dolog?! A József-napi esté« csönd volt a házban. Zobd abrosz volt a kecskelábú asztalon és két pohárban otelló. Az öreggel szemben a szomszédasszony törölgeUe a szemüvegét — Hát nem gondoltad meg magad, Jóska? —• Mit gondolkodjak én ezen? Eljártottad a szádat, mos* mit faggat ózol? — De én csak jót akartam .., — Azt! Jót... Az elnök levelet küldött mindegyiknek, azok meg mindjárt postára adták a pénzt. Elvégre az apjuk vagyok. De nekem nem kell az övék! Egyelőre meg nem kell, erted? ! Ezért mondtam a vezetőnek: en. kilépek. nem leszek az otthon étkezője. És nekem ne könyörögjön senki! Főzök, mosok, takarítok magamra, ellátom a kertet, az aprójószágot, amíg bírom, és kész. A gyerekek meg eljönnek majd, ha akarnak. Talán a következő József-napra, Herncaz Ferenc —- Sorolnom kell Fischer Sándor és Vámos László főiskolai tanáraimat, Dékány- tié Félix Magdi nénit, ének- tanárnőmet, akihez öt év óta járok, hiszen a hangképzés része annak, hogy ezt a díjat megkaphattam. Eredendően azonban édesanyámtól tanultam a szép magyar beszédet: tőle kaptam az anya- nyelvet. Apám pedig biztatott, mert meglátta bennem a hajlamot a pályára. Én ma is azokból a niklai évekből élek, közülük való vagyok; az embertiszteletet, a családszeretetet ott nevelték belém. Amikor a díjat átvettem, rájuk gondoltam, Luca Lányom két-három heti niklai vendégség után egyszer csak elkezdi énekeim azokat a dalokat, melyeket en már-mar feledtem; gyerekkoromban nekem is tanította őket anyám. »Ott vagyok hon.it...« Leskó László SOMOGYI NÉPLAP
