Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
Egyetemi és főiskolai kulturális napok Művészet és ifjúság Jelenet » lengyel darab előadásából. F Hm jegyzet. Harcmodor Társadalmi problematikájú, közéleti töltésű filmet készített újra Dárday István es Szalui Lyorgyi. Eooen természetesen nincs semmi meglepő; ismerjük a nagyszerű Jutalomutazást vagy a Filmregényt, előző munkáikat. Legföljebb az a rendhagyó, hogy a színvonal milyen egyenletes! Peszudo-dokumentumfilm ez is, akár csak előző alkotásaik, kivéve a nevelésügyi sorozatot. Vagyis: »civilek«, nem színészek játszanak el önmaguk egyéniségüknek megfelelő szerepeket mindennapi élethelyzetekben. Az a csodálatos, hogy az alkotópár szinte szuggesztiót gyakorolhat rájuk; olyan döbbenetesen hitelesek, annyira érződik, hogy egész személyiségüket a filmesek »kezére« adták. Játszanak? Élik a szerepüket. A Harcmodor című kétrészes, színes film esetében is ez a jellemző. Pap Ferenc és Kottái Lajos felvevőgé- pelnek központjában — szinte levegőtlenül szűk világ ez — vitatkoznak, gáiit- csoskodnak, »ölik egymást-« érveikkel. Új kezdeményezés, szövetkezeti és állami gazdasági fenntartású öregek szociális, otthonának létesítése az »ürügy« az alkotóknak, hogy »összeengedjenek« funkcióban levő embereket, hogy hierarchikus viszonyaikat, de jellemüket is feltárva mutassák be: milyen erőfeszítésekkel születik az új. Taktikátlan harcmodor az, ami dr. Piri Ida járási főorvosiasszonyra jellemző. S nem taktikája ez a taktikát- lanság: egyszerűen képtelen megalkudni, ilyen az egyénisége. Ha nagy szavakkal akarnék dobálózni, azt mondhatnám: ilyen az az ember, akit szocialista embertípusként szoktunk jellemezni. Csak éppen néha — vágy többnyire? — nem vagyunk hajlandók fölismerni .,, »Nehéz ember dr. Piri Ida, Társakat agitál maga mellé alsóbhszintü vezetőkből — a jó ügy érdekében. Riportfílmen — film a filmben — látjuk a magatehetetlen, elhanyagolt, beteg öregeket, akikért harcba száll a brechti •»Iszonyú a kísértés a jóra .'«-hatásnak engedelmeskedve. Humánuma győz, í de nagy a véráldozat. Közben ki-ki megméretik, s van aki »híjával találtatik«.' A ravasz téeszelnök, Halápi, az utolsó pillanatban kom- formistává való Gubicza tanácselnök, a járási és me- « gyei vezetők, egyszóval mindenki, Akivel dr. Piri főorvosasszony hivatalos érintkezésbe kerül. Szinte az utolsó pillanatig nem tudjuk, 6ikerült-e kivitelezni a járási szintű beruházást vagy egyéb érdekek miatt kudarccal zárul-e a nagy akarás. Dárdayék fintöros megoldást választottak végül. Filmjük dramaturgiai- fag úgy épül, ahogy a gúla: az utolsó méterekre is marad konfliktus. Az építkezésen kétkezi munkával is elöl járó Szabó Kálmán tanácselnök-helyettes . marad egyedül kitüntetés nélkül, noha a kivitelezést hivatali hatalmukkal vagy intrikával akadályozók közül is kap néhány elismerést. Kemény, nyílt, szókimondó film ez a somogyi, tolnai és nógrádi helyszíneken készült alkotás, amely néha a közvetett ábrázolás módszerével is él. például: dr. Piri Ida épp felmondás alatt áll, de egy jelenetsorban a férjét a megyei tanács elnökével látjuk vadászni. s ezután a főorvosasszonnyal ismét hivatalában találkozik a néző . .. Amit Dárdayék szemére vethetünk, az a film hosszúsága. Némi kurtítás fokozhatná a hatásosságot. Egvéb- ként. egyetlen magyar pszeu- dó-dokumentumjátékban sem beszélnek olyan tisztán a »civil« színészek, mint náluk. S ez sem utolsó az érdemek sorában, Leskó László A közösségi művelődés, egyéni képességek fejlesztése az amatőr művészeti tevékenységben párhuzamban ált az értő közönség nevelésével. Miközben az amatőrök a művészeti teremtést tűzik ki célul, magukban érlelik, hogy kultúránk befogadóiként emelkedjen a közízlés. Látszólag paradoxon, hogy amikor az amatőrmozgalom színejava a megyei művészeti szemlék bemutatóin szerepel, a nézőtér soraiban őket is szeretnénk látni, mint értő közönséget; fontos lenne ugyanis, hogy megismerjék egymás produkcióit. Néhány esetben elégedetlenül állunk a nézőtéren: az amatőrök nem becsülik egymást, a közönség — a lakosság — pedig kevésbé értékeli a bemutatókat. A kaposvári járás bemutatója Nagybajomban a nagyközség felszabadulásának évfordulójára esett, ünnepi hangulatra számítottunk a művelődési házban is. Ott azonban engedélyezték ez idő alatt a bor, söir ' és egyéb szeszes italok árusítását, s ez legalább annyi embert vonzott, mint a műsor, amelyre hónapok óta készültek az együttesek, a szólisták, és áldozatot vállalva utaztak a bemutatóra a járás különböző településeiről Nagybajomba. Méltatlan magatartás és az amatőrmozgalommal szemben! A szünetben a helyi étteremben találkoztam az egyik vidéki csoporttal, amelyik a szereplése után már bevette magát a fehér asztalok mellé. Nem becsülik egymás produkcióit? Nemcsak erről van szó. Nyilván arra is van igényük, hogy a próbákon, szerepléseken kívül fehér asztal mellett is találkozzanak. A somogyi művészeti szemle gondját látom abban, hogy kevés a helyi szereplés, a fölkészülésen kívül több ünnepi alkalomra vágynak az együttesek. Igazi szereplésre és igazi, baráti összejövetelekre. Ezt elsősorban a községekben kell előmozdítani; a tanácsok igényeljék az amatőA bejárati ajtóval szemben nagy tábla, rajta felirat: Együttes, jó munkával a szakmüi-tanuImányi mozgalom sikeréért. Az ádándi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolában az óra- közi szünetekben mindig található néhány diák a tab- ió előtt. Száznegyven tanuló neve áll rajta — mellettük érdemjegyek. Az egyik számoszlop azt mutatja, hogy az év elején egy-egy tantárgyból ki mit vállalt, a másik pedig azt, amit elért. A tanulmányi mozgalmat kísérheti jelleggel vezették be tavaly szeptemberben, a megyében két tanintézet foglalkozik az új formával, amelyet a KISZ KB kezdeményezett. Hogy miért, arról Kecskés András igazgatóhelyettes beszél. — Mi is gondolkodtunk már, hogy miként ösztönözhetjük még jobb tanulásra a diákokat. Mikor hallottunk a kezdeményezésről, örömmel kaptunk rajta: a mozgalom keretében tanulmányi versenyt hirdettünk. Tanulóink fölajánlást tehettek egy-egy tantárgyra és a teljes tanulmányi átlagra. Fegyelmi versenyt is indi- tottunk: ez a magatartásra, a folyosói ügyeletre és általában az iskolai rendtartásra vonatkozik. A KISZ KB önértékelő, csoportértékelő jelleggel képzelte el; nálunk a pedagógusok havonta számba veszik az eredményeket, s felév után a fiúk magukat is értékelik. kozzanak be — ezzel a folyamatos működésre is buzdítják őket. Néhány énekkarnál érzékelni lehetett azt is, hogy igénylik a faluban a szereplésüket, de csak az ünnepeken. Ezek a kórusok a szemlére — épp ebből fakadóan — olyan vegyes műsort hoztak, ami zavarólag hatott. A körzeti szemlék után került sor a járási szemlékre. A nagybajomi azt is példázta, hogy a zsűri »nem beszélt egy nyelven«. Olyan produkciók is továbbjutottak a járási szemlére, amelyek talán csak bizalmat fejeztek ki, de nem valós értéket. A bizalom valóban szárnyakat adhat: ez azonban önmagában nem elég. Úgy érzem, a területi munkával, a csoportok felkészülésének figyelemmel kísérésével, segítésével az irányítás adósa maradt az ama- tőrmozgalomnak. Néhány igazán személyes élmény: örültem annak, hogy a szereplők között olyan ismerős arc is elém bukkant Nagybajomban, mint például az igali Károly Jánosé, aki a szó legnemesebb értelmében amatőr: szívügye a zene, tudása pedig kiapadhatatlan forrása az itteni csoportoknak. Vagy: változó falvaink biztató sugara, hogy a letelepülő értelmiség mindinkább megtalálja a helyét az amatőrmozgalomban is. Nagyon örültem a nagyberki Széphalmi Pálnak, aki szívderítő Karinthy-történetet adott elő. A lelkes pedagógusok közül sokan megtalálhatók mind a mai napig az amatőrmozgalomban. Egyik új együttesünk, á kadarkúti vegyeskar Pelez István irányításával máris szép eredményt mondhat magáénak. A somogyi művészeti szemle sajátossága, hogy a hagyományőrzők magas szinten ápolják nemzeti kincseinket : dalainkat, zenénket. A nemzetiségi együtteseket itt külön is ki kell emelnünk. Tánckultúránk sem maradhat le hagyományaink továbbfejlesztéséről, ebben még további le— Hogyan vált be a mozgalom ? — Az első félévről már vannak tapasztalataink. Számottevően nem nőtt az átlag, a bukások száma azonban csökkent. Már ez is eredmény! A tanulók vállalása megfontoltabb lett: a másod- és harmadévesek eddig is reális célt tűztek ki maguk elé, az elsősök azonban — mivel még semmilyen tapasztalatuk nem volt — túl magas osztályzatokat írtak föl. .. Egyébként nagyon jónak tartjuk a mozgalmat, a pedagógusnak is megéri a többletmunkát. Tegnap folytatódott az egyetemi és főiskolai kulturális napok országos, a művészet és ifjúság területi bemutatója. A hétfői megnyitóról és az első bemutatókról szóló tudósításunkban nem szóltunk a művészet és ifjúság pályázat megyei kiállításáról, melyet a Kilián György Ifjúsági és Úttörő- művelődési Központban rendeztek. A sokrétűség jellemzi a megyében élő amatőr. alkotók tevékenységét, néhány ismert fiatalon kívül többnek a nevével először találkoztunk. Domokos Béla, Tibol László, Tarr Lajos, Csikós Nagy Márton munkái ismertek a megyében, említésre méltó azonban a . grafikai műfaj gazdagodása, a népművészeti hagyományok folytatójaként pedig Horváth Ferenc míves faragására érdemes figyelni. A kisplasztikával foglalkozók köre is gyarapodott: Fehér József, Erdélyi A diákok pedig megismerik képességeiket. — Több és jobb tanulás-! ra ösztönzi a fiúkat. Milyenek a tanulás feltételei? — Épp ez a legnagyobb gondunk: valamennyi tanuló diákotthonban lakik, de nincsenek külön tanulótermek. Ezért a szilencium idején az ebédlőt használjuk, s ez nem 'nevezhető ideálisnak. — Száznegyvenen egy teremben készülnek a másnapi órákra. A kollégiumokban általában ■ jóval kisebbek a tanulócsoportok. István és Gyaró Péter tanulmányai avatott irányításról és rokonszenves próbálkozásról vallanak. A megyei pályázat szervezése azonban nem volt hibátlan: a figyelmetlenség miatt az egyik legfontosabb szempontot nem érvényesítették, azt, hogy ez a pályázat az ifjúságé. Több kiállító is túl van már ezen a ko ron ... A megyei könyvtárban tegnap tartották az egyetemi és főiskolai kulturális napok, illetve a művészet és ifjúság vers- és prózamondóversenyét. Harmincegyen vettek részt a József Attila, születése évfordulójának tiszteletére rendezett * '«senyén és bemutatón — a zsűri ma délelőtt hirdet eredményt. Az irodalmi színpadok bemutatóin tegnap az ELTE Universitas együttesének Nickel László, a diákotthon vehetője: — a kastélyépület átalakítását a tervek szerint az ősszel kezdik, s akkor még nehezebb helyzetben leszünk. Télen, kisebb csoportokban tanultak a gyerekek: mindenki a szobájában készült. A felügyelet azonban öt nevelővel nem oldható meg. A legjobb tanulók most is kérhetik, hogy ne kelljen az ebédlőben tölteniük a szilenciu- mot, de ezt nem engedhetjük meg mindenkinek. Az átalakítás után már nagyobb helyünk lesz, s akkor ezek a gondok megszűnnek... A KISZ KB hirdette meg a mozgalmat, így az iskola KISZ-eseinek vannak feladataik. Neis Péter az összekötő tanár: — Ha a körülmények miatt vannak is gondok, ültünk segíteni. Egyelőre nálunk még az ifjúsági mozgalom is csak most kezd kibontakozni; tudjuk, hogy van még sok tennivalónk, de a mozgalmi tapasztalat hiánya még érződik... Jó kezdeményezés a szakmai-tanulmányi mozgalom, amelyben a diákok szívesen részt vesznek. Még csak féL év telt el a kezdés óta. A diákok a tanulással küzdenek a sikerért A feltételeket azonban közösen kell megteremtenie a diákotthonnak, az rtv«u>nak és a KlSZ-nek. u hétfőn látott produkciójáról beszélgettek a fiatalok és a szakemberek: ősbemutatót tartottak Pilinszky János Átváltozások című művéből. Nemcsak a merész rendezői felfogás vívott ki elismerést:' a következetes és művészi megvalósítás is példamutató. Gitár és énekszó szórakoztatta műsorkezdésig a fiatalokat a Látinca művelődési központban a tegnap délutáni bemutató előtt: a találkozó hangulata kitűnő volt. A gazdag program mellett bőven nyílt alkalom arra is, hogy az egyetemi és főiskolai városokból érkezett csoportok között elmélyüljön a barátság. A La- tinca művelődési központ színpadán megelevenedni láttuk a lengyel Tadeusz Rozewicz Kartoték című művét. A pécsi orvostudományi egyetem hallgatói oiyan időszerű, humanista mondanivalójú darabot választottak, amely a dráma- irodalom megújítását is tükrözi. A át hiszem, nem volna pontos, ha avangarde-da- rabnak mondanánk Rozewicz színpadi művét, hiszen a formabontás — az időbeliség kuszasága, a jelenések történelmi léptei a főszereplő lelki világát tükrözik csupán. Nagy kor, kis ember — ez lehetne az alcíme. Próbára tevő, békés korban játszódik Kartoték című műve, amelyben a hős átéli a múlt nagy tragédiáját, a háborút, és így szól a jelenhez: »Ne kössétek be a szé- memet, látni akarok!« Vla- dek — vagy mindegy, hogy hívják, hiszen ezer élete van a hősnek — igaz életre vágyik s az író görbe tükrén valóssá próbálja csiszolni a tarzlképet. A háborúról egyszerű, emberi történetet beszél el Vasziljev A hajnalok itt csendesek című regényének színpadi változata. A Budapesti Tanárképző Főiskola hallgatói előadásukban aZ ínó egyszerű szavaira helyezték a hangsúlyt; kerülték a külsődlegességeket, s a látványt játékkal helyettesítették. Beszámolónk nem teljes — hiszen tegnap is három helyszínen zajlottak egyidő- ben a bemutatók —, csupán fölvillantottunk néhány élményt az egyetemi és főiskolai napok kaposvári bemutatójáról. Ma délelőtt •majd ennél fontosabbat árul el az eredményhirdetése Horányi Barna Járási szemle Nagybajomban röktől, hogy többször mutathetöségek vannak. H. B. Verseny a tanulásban â tanár is, a diák is értékel
