Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

I I As egypetéjű SreS I* I — Medve János es Ferenc — tökéletesen egyformák voltak. Ennek ellenére Jánost Nagy- medvének, Ferencet Kis- medvének hívták pajtásaik. 1928-ban születtek, tehát 1944 elején, mikor leventébe kezdtek járni, alig múltak tizenhat évesek. Apjuk, idősebb Medve János a

Láng Gépgyárban- volt lakatos, anyjuk, született Molnár Gizella a Weil-féle

szőrmegyárbán takarítónő. A Göncöl' utca egyik soívia- kásos földszinti házában laktak. egyszöba-konyhás lakásban. Az idősebb Medve műhelybizalmi volt, a Szociáldemokrata Párt tagja. Barátja és lakószomszédja, Laczkó Bertalan

már 1943-ban bekapcsolta a kommunista mozgalomba, de erről még Medvéné sem tudott.

Jancsi hároméves korában megbetegedett; kiderült, hogy kanyaróé. Feri már hetek óta anyai nagyanyjánál volt Apostagon, de ugyanaznap rajta is jelentkeztek a kiütések. Iskolába a Váci útra jártak. Az 1939- es tanév karácsonyi szünetében Nagymedve a felöntött iskolaudvar jegén korcsolyázott a laczkó bácsitól kapott korcsolyával. Elesett és kificamította a bokáját. K isméd ve nem ment haza vele; fölcsatolta a korcsolyát; öt perc múlva ő is elesett és ő is kificamította a bokáját

Legjobb barátjuk Szász

Józsi volt velük egyidős, de náluk fél fejjel nagyobb fiú., Hármasban jártak a Nyugati pályaudvarra szenet lopni. Apjuk nem tudott a hasznos csínyről, anyjuk igen, de elnézte.

Egy nap az Aréna út környékén lógtak; az ikrek és Józsi. Az egyik házba éppen tüzelőfát hordtak. Mint mindig, most is náluk volt a zsák, megtömték, s már indultak, amikor egy rendőr észrevette őket. Megbújtak a Szépművészeti Múzeum kertjében, aztán eldobták a zsákmányt, s a rácsokon ití'-be ugrálva, háromféle szaladtak. Jancsi belerohant ^«rendőr karjaiba, erre Feri odasomfordál!' Mindketten egy-egy pofont kaptak, s rájuk parancsolták; szedjék össze a fát és vigyék be az őrszobára. Ott nekik kellett a fával befűteniük a kályhába. Mielőtt elengedték őket, búcsúzóul Feri még kapott egy pofont.

— En is kérek — állt oda Jancsi a rendőr elé. Megkapta.

0 1942-be» Idősebb

Medve János egy büntetőszázaddal a keleti front felé vonatozott. Felesége a két gyereket Szász bácsi (Józsi apja) lakatosműhelyébe adta be tanomnak. Józsi húga, Étiké gyakran hozta apjának az ebédet. Az ikrek szerelmesek lettek bele. De megtárgyalták: Étikén nem lehet megosztozni, ezért esküt tettek, hogy mindketten lemondanak róla. Egy borotvapengével belevágtak kisújjuk hegyébe, s a kibuggyanó vért egy bádog doboztetőben fogták föl. Ez volt az eskü hitele.

I _ I Apjuk századából I »5. I többen hazajöttek. 1 * Medvéről nem érkezett hír. Föltehető, hogy szovjet hadifogságba esett. Laczkó bácsi, akit béna jobb lába miatt nem hívtak be, 1944-ben azt tanácsolta az ikreknek: ha mint leventéket el akarnák vinni őket, szökjenek meg. Ö szerez iratokat; középiskolás diákokat csinál belőlük.

1944. október 15-én, a

délutáni foglalkozáson — az Andrássy-laktanyában — egyszerre bezárták a kapukat, s közölték a leventékkel: mától kezdve a királyi magyar honvédség tagjai, s föleskették őket Szálasira. Valódi puskára cserélték ki a fapuskát. Senki se mehetett haza, Jancsi és Feri se tudta értesíteni az anyját Még éjszaka, az újpesti vasúti hídon át, kerülővel, elBécsi úti téglagyár Pmésm úti szárnyában ezálláeoiták el őket

Äs • teésa«iaÉosfc*toíí

4.

Másnap hajmfban

egy árpádsávos fiatál hadnagy (civilben az egyik kerületi elöljáróság hivatalnoka) állt eléjük.

— Fiúk, magyar leventék! A judeo-bolsevista banda tanácsára Horthy, az áruló ott akarta hagyni nagy szövetségesünket, a német baj társakat. Egyedül vagyunk, senkiben se bízhatunk. A, katonák Horlhy- ra esküdtek föl annak idején. Ti szüzek vagytok, a Nemzetvezető mocsoktalan csapata. Most bebizonyíthatjátok hűségeteket. Ez lesz a tűzkeresztségetek.

Nyilas pártszolgálatosok felügyelete alatt férfiak, nők érkeztek; azonnal a fal

Nemes György*

KÉT

TOJÁS

mellett sorakoztatták föl

őket Riadtak, bizonytalanok, értedének, hunyorgók voltak. Négyes Borokban állították föl velük szemben a leventéket. A vezényszóra a kivégzendőknék csak egy része esett össze. Előre lépett a következő négyes leven tecsoport; ők is lőttek. Jancsi és Feri a negyedik sorban állt. Mikor ők lőttek, már az is térdre hullott volt, aki előbb még állva fogadta a sortüaet Egy másik udvarra vonultak át a gyerekek. Feri a földre Ült, és hányt. Jancsi melléje kuporodott, hogy megvigasztalja, de neki is hányni* kellett. Nem tudták: ők is élőkre lőttek-e vagy már csak halottakra.

5.

Később megjelent közöttük a hadnagy. — Fiuk! Most már igazi katonák vagytok, felnőtté váltatok. A Nemzet- vezető új feladattal bíz meg benneteket. Ti vagytok a Kárpát—Duna—Nagyhaza jövendő hősei. Az előbbiek zsidók voltak. De akikre most kerül sor, még rosz- szabbak: árulók. A Nemzet- vezető úgy döntött, hogy megtizedeljük őket. Tudjátok, mi a megtizedelés?

— Igen — felelték a buzgóbbak.

ki végzendők

tizediket kiállítjuk — dotta a legeslcglwzgább

fiú.

— Helyes. És mit teszünk

ezután?

— Ezeket agyonlőjük.

— Kiket?

— Akiket kiállítottunk.

— Barom! Ez így volt régen. Mi megváltoztattuk a szabályt. Mi őket engedjük el, és a többi kilencet lőjük agyon. Föl! — kiáltotta el magát, s a gyerekek fölálltak.

E

Az új csoport — csupa férfi — a másik udvaron sorákp- ziott föl. Minden tizediket előrééplették, s elvezették Szemükben rémület ült, a többiek föllélegeztek. Előttük fölállt a leventeosztag. Elhangzott a vezényszó. Jancsi és Feri is elsütötte a fegyverét, de anélkül, hogy megbeszélték volna, körülbelül két méterrel a kivégzendőik feje fölé céloztak, A hadnagy észrevette.

— Te meg te kiálltok — s oldalra tereitette őket.

Jancsi és Feri lehajtott fejjel megállt a fal előtt. Fegyverüket leengedtók, s megfogták egymás kezét. Foguk vacogott és sírni kezdtek.. A hadnagy néhány szót váltott egy géppiszto- Jyos őrmesterrel. Az odament hozzájuk és elvette a fegyverüket . Akkor elébük lépett a hadnagy. .

— TI mért lőttetek a fejek fölé?

A két fiú hallgatott — Értem. De nincs semmi baj. Ügy látszik, még nagyon fiatalok vagytok. Nektek még nem megy az éleslövészet Más dolgunk van, de egy kis gyakorlásra még van idő.

Hátralépett és magához hívta Jancsit. Kezébe adta az egyik fegyvert

— Az ott, úgy látom, az

ikertestvéred. Olyanok

vagytok, mint két tojás. Céloztál már a vurstliban táncoló tojásra? Ez köny- nyebb, mert nem táncol. Tessék! A vezényszóra eltalálod a tojást.

A vezényszóra Jancsi Feri feje fölé lőtt két méterrel.

— Ejnye. Ezt még gyakorolni kell. Na, állj. csak most te oda.

Magához intette Ferit, s most az 5 kezébe adta á fegyvert. A vezényszóra Feri Jancsi feje fölé lőtt két méterrel.

— Ejnye. Ez úgy látszik nem megy. Na, sétálj csak te is a testvéred mellé.

Elvette Feritől a fegyvert. Intett az őrmesternek, az fölkapta géppisztolyát, s egy rövid sorozattal lekaszálta Nagymedvét és Kismedvét.

* > «. * t 4

» V / v .v V V * *

Mese. Somogyi Győző rajza.

Benkç László Á vers útja

Miitor a leendő ven homályból útra indul, kigombolom ingem nyakát

— akaisztanivaló lazít

kötelet,

magzat fényre törekszik — s nem kiáltozom: tégy emberré szomorúság. Emberré?

Szomorúság?

Birkák bégetik körül gazdájuk pacsizó kezét,

várod

s remélve, hogy a kést elhajítja, s rányomja, mint egy könyöradományt, békés pusziját nedves

orraikra,

mondván: nem vagytok

ti még

elég kövérek, legeljetek szép, szelíd állatkáim. Akkor én a vers homályban létem aranyporát szórom szemetekbe, mondván: vakuljatok meg,

. most én következem.

SZENTE PÁL

Bezzeg a nadrágszíj!

Miklós bácsi, az

anyaghiány miatti rendszeres pihenőjét tartó Kőmives Kelemen építőipari brigád legidősebb tagja megpödörte a bajuszát, s belekezdett legújabb, igaznak mondott, feltehetően frissiben kitalált történetébe.

— Ti még olyan szép kislányt nem láttatok, amilyen Szabó Marj volt annak idején, úgy fél évszázaddal ezelőtt. Talán még Kudlik Julinál is mutatósabb volt — tette hozzá. (S ez nagy szó ám az öregtől, mert amióta rászokott a Deltára, Kudlik Juliba alighanem belésze- relmesedett.)

A brigádot egyébként hivatalosan Táncsics Mihály- ról nevezték el. Ök azonban egymás közt hűségesen ki-' tartottak eredeti javaslatuk mellett, amelyet egyébként megvétózott a véeszbé.

A Táncsics Mihály Szocialista Brigád név egyébként egészséges kompromisszum eredménye volt. A hivatalos szervek nem emeltek ellene kifogást, a brigádnak pedig kifejezetten tetszett. Persze nemcsak azért, mert Táncsics Mihály, ahogy ők is, falusi és paraszti származék volt, majd munkás, illetve munkáspárti lett, dolgos és a maga módján bohém ember, hanem azért is, mert öreg-, vagyis tapasztalt korára elveszítette szemevilá- gát. A brigád bölcsei, vagyis egy ember kivételével valamennyien azt vallották, hogy néha jó. ha az ember úgy tesz, mintha nem látna, s akkor többet észrevehet...

A most elkezdett tanmese előzménye pedig, hogy rájuk erőltették Bakos Lajos darust. Bakos Lajos ugyanis folyton bezzegelő, kétszínű

ÜS1«. mAretus M-Art született.

írásával köszöntjük az írót 70. szüle taatapjátt.

Kislány. Iiteee Judit szobrászművész alkotása.

Magan

A KIVÁLÓ EMBER

Az eredmények népszerűsítése a sajtó egyik feladata és ezért ettől mi sem zárkózunk el. Olvasóinknak most X urat mutatjuk be, akinek nevét saját kérésére nem közöljük.

— Az embernek mindig jól keil teljesítenie kötelezettségeit és nem okért, hogy írjanak róla. az újságokban — mondja X úr. — Ez egyszerűen mindenkinek elemi kötelessége.

X úr kis tisztviselő egy olyan intézménynél, amelynek feladata a kultúra terjesztése a társadalomban a nap minden szakaszában, még éjjel is. Ez a munka nehéz és szerényen fizetik. Még azt dz állítást is megkockáztatnánk, hogy sokan lennének olyanok, akik ezért a pénzért nem vállalnák ezt a munkát.

Az emberek többnyire az anyagi hasznot keresik, de X úr nem gondol magára, ttundtg c*k másokra gondol.

Mindenki számira van ideje.

Mindenki számára van egy mosolya.

Mindenki számára van egy jó tanácsa

Olyan sok a rossz tisztviselő és éppen ezért még inkább kell hangsúlyoznunk azt, hogy X úr minden kérdést jóindulatúan és szívélyesen intéz, nem közönyös mások gondjai iránt.

Amikor ezt neki megköszönik, ezt mondja:

— Hiszen ezért vagyok. Ezért fizetnek engem.

X úr látástól vakulásig mások ügyeit intézi, egész szabadidejét erre fordítja.

Es ráadásul még villát is épít a városon kívül úszómedencével.

Mennyi energia van ebben az émberben!

(Foid.i Upesey LaczláM)

alak. Szerencsére ritkán találkoznak vele. mivel ideje egy részét kénytelen a daru fülkéjében tölteni. De ha találkoztak, annak senki sem örült. Ha nem volt sem kis. sem nagyobb főnök a láthatáron, akkor Bakos Lajos a munka és a fizetés, a helyi és az országos gazdaság-, bel- és külpolitika ellen bezzegelt. Ha valamelyik főnök füle is hallhatta, akkor a megrendelőket, a tervezőket, a beruházókat és a lógósokat szidta. És mindig minden gyűlésen felszólalt, és egyetértéséről biztosította a vezetőséget.

— Szóval ezért a világszép Máriért, akit csak később, az ura után neveztek el Szabó Máriának, leánykorában hét falu legényei versengtek és verték be egymás fejét a bálokban — folytatta a történetet Miklós bácsi. — A nők szive és tettei azonban halandó férfiember számára föltogha- tatlanok. Mari ugyanis a kezét és a hozományba kapott hat kataszteri hold földjét Szabó Janinak, a falu talán legcsendesebb. legbékésebb természetű legényének adta.

E'őbh-utóbb ebbe mindenki belenyugodott, az ifjú házasok pedig turbékolásaal könnyítve a keserves paraszti életen, boldogon éltek. Egészen addig, amíg ki nem tört a háború és Janit be nem hívták katonának Mári ekkor már áldott állapotban volt, s négy hónapon ,belül meg is szülte gyönyörűszép, szőke, göndör hajú kisfiúkat. Most ő a falunkban a téaszelnök.

Mári szorgalmasan végezte a dolgát, otthon is, a földeken is. Csak akkor esett kétségbe, amikor a postás meghozta férjura el- estéről a hivatalos értesítést ... Sokáig persze nem gyászolhatta, mert a kis púja enni kért, a földet megmunkálni, az állatokat etetni kellett.

Nem akarom sokáig húzni a szót, mert hátha valami csoda folytán a szokásosnál előbb kapunk anyagot, s nem marad időnk. Szó, ami szó, Máriból kemény, megkeseredett özvegyasszony lett. Szépségét és nagy munkabírását azonban megőrizte, így aztán sorra kopogtattak az ajtaján a kérők. Végül egyet, a lőcsös Vargát befogadta. Csak amolyan kisegítőként, mert hogy az oltár elé nem állt vele.

De rövid életű lett ám ez az élettársi viszony! Mári ugyanis mindenben a háborúban veszett urához mérte a lőcsös Vargát. S Mári szemében Szabó Jani már csodalény volt. Szabó Jani lett a legnagyszerűbb férfi, a legokosabb, a legerősebb, a legszebb és így tovább. Napjában többször elmondta, hogy bezzeg a, Jani így, bezzeg a Jani úgy. Bezzeg a lőcsös Varga nem bírta so- ■káig és továbbáll!

Mit ad isten, a háború után két vagy három évvé’ beállított Szabó Jani. Még csak le sem fogyott, s pénz* to hozott magával Azt

mondta, hogy hadifogoly

volt és dolgozott.

Nagy öröm, majd a dolgos hétköznapok következtek. De sajnos Mári maradt olyan, mint volt. Most meg Janinak bezzegelt. Hogy

bezzeg, \ ami kor összeházasodtak, akkor erősebb,

ügyesebb, szorgalmasabba volt. Mondta, mondta, annak ellenére, hogy Jani a javára változott a nehéz évek alatt. Megfontoltabb, komolyabb let!

Mári meg csak mondta:

— Bezzeg régen, akkor jobb volt. Minden másképpen volt. Bezzeg nem voltál ilyen málészájú, ilyen tu- tyi-mutyi...

Addig, addig mondta, amíg Jani elhitte. (Vagy lágy tett, mintha elhitte volna.) S elhatározta, hogy ha már Mári úgy kívánja, akkor nem lesz tutyi-xnu- tyi...

— Hát, ha neked az hiányzik, akkor majd megmutatom — mondta csendesen, s aztán leoldotta a katonáskodásból és a hadifogságból hazamentett derékszíját. És azzal alaposan elnáspángolta Marit.

Az asszony sápítozott, át- kozódott, maid duzzogott aztán megbékélt. És megváltozott; az urát többé nem egrécérozó, az új világot elfogadó asszonyember lett belőle. Ha pedig nagy- néha mégis ok nélkül elborult a tekintete, s félő volt. hogy bezzegélésen jár az esze, akkor Jani csak az ajtófélfa mellé akasztott nadrágszíjra nézett, félreérthetetlenül .,.

S meg, most is élnek, boldog öregségben, békességben, a takarékosan mért téesznyugdíjat kiegészítve a háztájiból számlázó jövedelemmel — fejezte be Miklós bácsi. Rövid hallgatás után még hozzátette: — Tudom én, hogy ma már illetlenség az asszonyt elnáspángolni. Nagyot változott a világ. De változzék bármekkorát, bezzeg akkor is mó- resre kell tanítani a folytonosan mindenért bezzegelő- ket...

Bakos Lajos, a darus is kivételesen türelmesen végighallgatta Miklós bácsi történetét. De nem biztos, hogy föl is fogta komoly tanulságát.

— Bezzeg magának is csak a nőkön jár az esze ... — fűzte hozzá a véleményét. S még akkor is csak értetlenül nézett, amikor Miklós bácsi szólt a brigádvezetőnek.

— Te, Péter, utalj ki nekem egy kis pénzt a brigád- kasszából.

— Mennyit, Miklós bátyám? — kérdezte a briga- déros.

— Hát csak annyit, amennyit egy széles bőr nadrágszíjért a boltban elkérnek ...