Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
Péczely Sarolta dalestje Brahmstól Kodályig Hosszú évek óta egyetlen dalestet sem tűzött kaposvári hangversenysorozatainak műsorára az Országos Fil- haKrnónia, holott a műfaj igen népszerű. Nyilván ez is magyarázza, hogy szokatlanul nagy létszámú közönség gyűlt össze hétfőn este a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermében. Az érdeklődés másik oka — az előadó személye. Péczely Sarolta idejének java részét' néhai férje. Kodály Zoltán szellemi hagyatékának ápolása, életműve eddig ismeretlen tényei- nek feltárása, írásainak rendezése foglalja el, másik élete pedig — az előadóművészé. Műsorválasztását a koncert első felében nem éreztük sikeresnek : Brahms darabjai és Hugo Woifnak Eduard Mőrijte verseire írt dalai -nem illenek igazán Péczely Sarolta hangjának karakteréhez. Mindabból, ami a német Lied korszerű tolmácsolásában a legfontosabb — a-szakadatlan alkalmazkodás a szöveg tartalmához, az árnyalatok hangszínvál fásokkal való éreztetése, s a hallatlanul sok dinamikai finomság —, szinte semmit sem kaptunk. E prozódiai és technikai hiányosságokat egy, régirgódian romantizáló stílus olcsó mamirjaival igyekezett pótolni a művésznő, ám — magas ' fortéinak bántó keménysége, -szúróssága« miatt — ez a kísérlet is csődöt mondott. Mezzoszopránjának szépségét csupán a Hei ne-költeményre komponált Brahms-dal, a Halál — ez a csendes éj előadáséban élvezhettük néhány pillanatra, az összhatást azonban itt is megzavarta a mély hangok idegesítő naza- . lizáiódása. A gyárkapun innen és tűi A kaposvári elektron csőgyár K ISZ-bizottsága januárban ifjúsági klubot szervezett. A klub vezetősége, mely munkaközösséget alkot, a legaktívabb KISZ-esekböl áll. Élükön Horváth Csilla, aki a gyár közgazdasági osztályán dolgozik. — Célúnk, hogy a fiatalok rendszeresen találkozhassanak, és gyárunk dolgozóin kívül a környékbeli fiatalok is bekapcsolódhassanak prog- zamjalnkba. — Azt hiszem, ez sikerülné fog — szólalt meg a mellette álló és eddig csak hall_„ggtó Kanyar Júlia, a gyár függetlenített KISZ-titkára. — Egyre gyakrabban találkozom a közeli utcák lakóival Ügy látom, ezek a fiatalok szívesen jönnek hoz, zánk, mert igénylik a tartalmas szórakozást, kikapcsolódást A január óta tartott klubfoglalkozásokon eddig vetélkedőket szerveztek. — Hogyan fogadták a gyárkapun túlról érkezőket? — Klubunk már az indulástól kezdve nyitott volt — válaszolta Tóth Ibolya, a gyár közgazdasági osztályának fiatal dolgozója —, ezért hétről hétre várjuk az új, eddig ismeretlen arcokat. Szívesen beszélgetünk, vetélkedünk velük egy csapatban, de számomra az is érdekes, hogy a gyárkapun túliak sorsával problémáival, örömeivel ismerkedhetek. Kiss Emil, a gyár műszaki előkészítési osztályának szerszámgazidálkodója. Vidéken lakik, ennek ellenére minden alkalommal találkozhatunk vele a gyár rendezvényein. • — Jól érzem magam közöttük. Hasonlóak a gondjaink. miért is tennénk különbséget a gyárkapun túlról érkezők és a helyben dolgozók között. Meglátásom szerint biztató, hogy mindkét részről lelkesednek a fiatalok a kezdeményezésért. — Ha bemegyek a városba, beülök a moziba, bámuylam a kirakatokat, csavargók az utcán — mondta Balogh István. — Eddig több munkahelyem volt, jelenleg három napja nem dolgozom. Nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, a telepről viszont jó lenne elszakadni. Azért is járok ide a barátaimmal a klub beindulása óta. A vetélkedőkön még nem vettem részt, pedig néhány kérdésre talán tudnék válaszolni — bizonytalan kodo tt el a hangja. — A nyolc osztályt már elvégeztem. — Otthon mivel fojgaial el magát? . — Rádiót hallgatok, olvasok ... valahogy mindig eltelik a nap... Orsós József elsős a szakmunkásképző iskolában. — Szeretek emberek között lenni, a gyár közelében lakom, ezért ha lehet, mindig eljövök. Itt jó, befogadtak minket, ezért múltkor beszálltam két »izzós« fiú mellé harmadiknak a vetélkedő csapatba. Másodikak lettünk. A gyár kezdeményezése figyelemre méltó, mert biztosítja a környékbeli fiatar lóknak a kulturált szórakozás feltételeit- I. A. Összehasonlíthatatlanul közelebb áll Péczely Sarolta hangjának jellegéhez a századforduló francia sanzonirodalma. Bár Debussy és Fauré dalainak »szövegírói« ■közt olyan nagyságokat találunk, mint Verlaine és Sully- Prudhomme. a prozódiai pontosság és a színváltás itt korántsem alapkövetelmény: az illanó-vilianó kis hangulataikat e mini remekekben egyetlen tömbből kell kifaragnia. A művésznő kitűnően állt helyt e miferoszépségek interpretáláséban. A német Liedek harsány tolmácsolása után meglepetésként hatottak puha középhangjai, szép pianói és mezzofortéi, még a német szöveg éneklésekor furcsának érzett nazálisai is jól hatottak a francia textusban'. A hang egyébként hatalmas vivőerejének fölösleges csillogtatása csak Az eldobott virág című Fauré-dal előadásában zavart némelyest. Meglehetősen ismeretlen gyöngyszemekből Kodály Zoltán Énekszóval című a század elején kiadott tizenhat kis dalából állt össze a boncért harmadik harmadának műsora, mely — hála Péczely Sarolta kristálytiszta dallgmformálásának, egyszerűségének. az intonáció biztonságának — egyszer»- mind a csúcsot jelentette. A számos impresszionista elemet is tartalmazó, az ifjú Kodályt ért zenei hatásoktól nyíltan »árulkodó« zongora- kíséretet — amint a német és a francia dalokét is — Fellepi Adóm. játszotta, a legnehezebb pontokon is ih- letetten, nagy biztonsággal segítve az énekesnő produkcióit. Anhak bizonyítására, hogy a zangorakíséret több is lehet, mint a szólista »ltí- . szolgálása«, ezen a hangversenyen — a műsor válasz fás miatt — kevés lehetősége volt fc. A. Egy kincsesbánya újrafölfedezése Káprázat árnyakkal »Somogy-Vármegyébe Tolnáról el-érhetsz, Koppánra, Szigetre, Babótsára mehetsz. Somot, almát, körtvélyt itt eleget ehetsz, De a tudományban részt keveset vehetsz« — Olvasom a nem éppen önbizalomra gerjesztő citátumot Losonczi István 1771- ben közrebocsátott kicsiny kötetében. Mily szerencse, hogy e hely szelleme, a csurgói Csokonai gimnázium csaknem harmincezer kötetes könyvtárának hangulata cáfolni látszik a virgonc kedéllyel is epét öklendező hajdani szemtanú akkoriban bizonyosan hiteles véleményét! Mert a látogató káprázó szemekkel tévelyeg a naturális, historikus, lingvisztikus és literális nagyszerűségeknek eme végeláthatatlan, mégis csak kevéssé ismert és méltányolt tárában. Egyszer a hírneves Bőd Péternek 1612-ben nyomtatott, »nagyságos Bethlen Kata úrasszonynak« ajánlott, s »A Szent Írás értelmére vezető Magyar Leksi!kon«-a ötlik szemébe a bőségtől boldogtalan kíváncsiskodónak, majd Qalepinus ugyancsak az i dő szerint tipografizált és tizenegy nyelvekbe bepillantást engedő — a még nem reformált magyar nyelvből is ízelítőt adó — szótára, és Szenezi Molnár Albertnak ugyanakkor keletkezett Kál- vin-fordításai. Megtalálható itt Báróczynak, a legendás rózsakeresztesnek Kazinczy Ferenc áltat gondozott és a feledhetetlen érSemü dó.iá- tor, Sárközy István által s. k. megjegyzett »minden munkája«. Ott van Linné Károly növényrendszertanának első kiadása három kötetben, amott Wielandnak, a német regényírás megteremtőjének összes művei... Virág György, az iskola volt tanára, a könyvtár istápolója kalauzol a könyvek birodalmában. Széles e teremben mindenfelé nagyeszű doktorok, professzorok, lite- rátorok és egyházfiak irományai — latinul, németül, franciául és leginkább a »legpallérozottaibb« magyar nyelven. E bölcsességek halhatatlanok — de táruk csak most kezd igazán éledezni. Az »első oskola« létrehozásában oroszlánreszt, vállaló »triumvirek« — Festetich György, Nagyváthy János, itt mindenki „te”, „barát”.*. Fiatalok pusztája Kevés olyan nagy távolságokra szétszórt gazdaság van, mint a Kaposvári Főiskolai Tangazdaság, s ahol mégis annyi a fiatal, mint náluk. Nagytoldipuszta túl az andocsi kanyaron, egy lapos völgy lankáján hasal. A gazdaság egyik kerületi központja a pusztán élő 200— 250 ember piros cserepes házának a gyűrűjében van. Ft él D. Kovács László huszonkilenc éves gépszerelő, a gazdaság egyik legjobb szakembere. — Seregélyesen mező- gazdasági szakmunkásképzőt végeztem, majd Tabon a szakközépiskolát. Tíz éve az állami gazdaság dolgozója vagyok itt, a nagytoldi gépműhelyben. Korábban Né- metsűrűpusztáról jártam be, innen vagy másfél kilométerről, de tavaly a gazdaság segítségével lakásx vásároltam. Most ^édesanyámmal lakjuk, de hamarosan többen leszünk, mert a tavasz- szal megnősülök. A leendő feleségem idevaló lány, Katádra jár dolgozni. Röviden ennyi az életem története, s tán még annyi, hogy szeretnék tovább tanulni. Ha a közelben technikusi tanfolyamot szerveznének, szívesen részt vennék rajta. De a pusztát már nem hagyom el. Szűk kis irodahelyiségben beszélgetünk. Kint még hideg az idő, de a márciusi verőfény már a tavaszról beszél. Később kisétálunk az udvarra, az éles, tiszta levegőre. Fölszakadnak a szavak vékony szálai, röppen- I nek a könnyed gondolatok ! szakmáról, barátságról, élet- , formáról. I — A beilleszkedés nehezen ment, a kollégiumi évek után szokatlan az itteni környezet. Aztán megszoktam és megszerettem, mert a szakmai kapcsolat nálunk elkerülhetetlenül összefonódik a barátsággal. A munka és a magánélet a pusztán nem válik el élesen. Tavaly a fiatal gépész többedmagával benevezett a gazdaság ifjú gépszerelőinek versenyére. D. Kovács László második lett. a megyei vetélkedőn harmadik helyezést ért el. — Nehéz volt a megyei, azért is,, mert olyan gépekről kérdeztek, amelyek nálunk még nincsenek. Tanultunk róluk, de annak már sok éve. Így ez hátrány volt, igaz a gyakorlat viszont segített ott, ahol a frissen végzettek boldogultak nehezeb- ■ ben. , A KISZ-szervezet irányi tásával működő ifjúsági klub a pusztán több, mint a varosban.- Olyan találkozóhely, ahol a mindennapok ■közös örömei, gondjai megoszthatók. D. Kovács László mint KISZ-alapszervezeti , titkár gyakran megfordul ott. — Aránylag sokan, vagyunk fiatalok. Szinte minden este találkozunk a klubban, együtt töltjük az időt. A felszerelésünk kívánnivalót nem hagy maga után, s hogy kézbe kerüljek a könyvek, a folyóiratok, nem röpülnek el üresen az esti órák, arról tanúskodik: ahányszor klubvetélkedókön veszünk részt, helyezeéssel térünk haza. Tavaly megnyertük a területi vetélkedőt. Kovács László villany- szerelő. — Olyan szoros nálunk a baráti kör, hogy elképzelhetetlen volna nélküle a munka, de még a magánélet is. Például fát kell hozni az erdőről, mert a pusztán nincs központi fűtés. Szólok két barátomnak, s már megyünk is. Aztán két hét múlva majd nekem szólnak, s én megyek. Lados György, a KISZ- szervezet szervező titkára. Rokkantnyugdíjas. Fiatal ember, de az érszűkület súlyosan megnehezítette életét. Erről ma már elfogódottság nélkül beszél, s hogy ez sikerül neki, abban a társak segítsége aligha vitatható. — Fűtő vagyok a telepen. Nekem nagyon sokat jelent a barátság, öt éve ért a baj, ma már tudok járni, s úgy vélem, a fiúk nélkül tán sose jutottam volna ide. Egyformák vagyunk, összetartozunk. Itt a pusztán valahogy teljesebb az ember, egy kicsit közelebb érzi magához a többit. Rendhagyóra formálódik a portré. Egy tehetséges ifjú szakmunkást kerestem, és hármat találtam. És egy fogalmat, amely már túlnő egy ember arcképvázlatán — a barátságot. Az ember életformáját kizárólagosan nem határozhat ja meg a szűk környezete. A távoli Nagytoldipuszta ifjú lakói eljárnak színházba, moziba, folyóiratokat, könyveket olvasnak. Ami a többlet, az az egymásra figyelés, segítés— olyan fogalmak, melyek a városi életformában olykor elhalványulnak, helyenként veszélyesen megkopnak. D. Kovács László azért tette neve elé a D betűt, hogy ne keverjék össze villanyszerelő kollégájával. De nemcsak a nevük hasonló, az életről és annak értékeiről alkotott véleményük is. Nevezetesen az, hogy »igen sokat kellene ígérni azért, hogy elhagyjuk a pusztát; de az ígéretben a pénz volna a legkevésbé fontos ...« Itt mindenki »te«, »barát« — halipttam beszélgető társaimtól a magyarázatot. Tanultam belőle. Például azt, hogy egy ember élete elválaszthatatlanul fonódik az őt körülvevő közösséghez. ken ősik András Sárközy István — hagyatékának csupán csekély részét vehetjük szemügyre a kiálií- tóteremnek berendezett kicsiny előtérben. Helyszűke miatt az adakozó kedvű Földváry, Eröss és Kacsoh fanul iáról sem tudhatunk meg itt semmit. Egy féltve Őrzött dossziéban Csokonai, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Szigligeti Ede, Deák Ferenc, Arany Janos, Vajda Janos, Gyulai Pál, Mikszáth, Wesselényi Miklós levelei. Igazi, tágas kiállítóterem híján ezeket sem élvezheti a közönség. A bár javuló, de még mindig nem eszményi körülmények — és főként sok anyag íeldodgozatlansága miatt — kevesen látogathatják. Teljes munkaidőben foglalkoztatott, szaktudományokban és nyelvekben egyaránt jártas könyvtárosokra volna szükség, ám e pillanatban senki sincs, aki a követelményeknek megfelelhetne. Az álláshelyekért is »birkóznia« kell a gimnázium igazgatójának — miközben a hasonló minőségű keszthelyi bibliotékában hatan foglalkoznak feldolgozással, katelogizálással. bwb- liológiai kutatásokkal. Am a kincsesbánya felszíne már látható: a csurgói könyvtár lassanként elnyeri azt a tekintélyt, amelyet már régen-régen megérdemelt volna. A folyamat fél- gyorsításában — amint iWoi- 1nár László igazgató is elmondta — elsősorban a Pal- miro Togliatti Megyei Köny- tárnak vannak érdemei: » kaposvári műhelyben többszáz megrongálódott csurgói »ereklyét« kötöttek be újra, s a megyei intézmény sok módszertani segítséget is nyújt a kisebb, mégis idősebb »testvérinek. A különlegesen értékes darabok restaurálását az Országos Széchenyi Könyvtár vállalta, és végzi — az utóbbi időben ernyedetlen szorgalommal. (A Széchenyi könyvtár KISZ-brigádja hamarosan társadalmi munkában hozzálát) az alapcímleltár elkészítéséhez.) . A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár címlistát kért a huszonkilencezer kötetről : ha e lajstrom elkészül, megnő az esély arra, hogy a csurgói készlet bekerüljön az országos »vérkeringésbe«. Nem feledkezhetünk meg a Sefag dolgozóinak segítségéről sem: ők polcok készítésével járultak hozzá a könyvtár megújításához. Az értékmentésre és értékápolásra hivatott országos, megyei, nagyközségi szervezetek és intézmények képviselői hamarosan koordinációs értekezleten vitatják meg a feladatokat. A tanácskozáson — a feldolgozással, köttetéssel és a katalogizálással kapcsolatos gondokon kívül — bizonyára szó esik majd az álláshelyekről, s egy állandó — legalább a legbecsesebb 'ereklyéket bemutató — a nagyközönség számára is hozzáférhető kiállítás lehetőségéről. Mert e nagyszerű kincseket porosán hagyni felelőtlenség — sőt annál több: bűn. Lengyel András
