Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
Szavalóverseny-si ratő *J8ffeèetè « mkrmeág és barátság sugarával a szemetekben jöjjetek úgy, mint akik benső törvény szerint mozdulnak s értik « cselekedet izét, ormit maguk kívántak.« (Kassák: Kibontott zászló) Buzsák, Karód motívumai Élő népművészet Somogybán PüfÖltem a kutyabőrt, hogy hangosan szóljon — hisz én váltam a dobos —, hogy meghallják a hátul haladók is, és egyszerre léphessenek az ütemre. Büszkén haladtam az úttörőcsapat élén, amikor 1967 áprilisában Balatonszárszón ünnepélyesen megkoszorúztuk a József Attila Múzeum falánál levő emléktáblát. Este izgatottan ültünk a televízió előtt, hogy megnézzük: milyen összefoglalót látunk az első országos József Attila szavalóverseny- röL Ötvenegy versmondó lépett dobogóra, megyénkben élő, vagy innen elszármazó költők, irodaiombarátok érkeztek. Ott 'volt két József At- tila-dijas alkotónk: Fodor András és Sipos Gyula. •örömmel készült Balatonszárszó egy országos rangú somogyi kezdeményezés, áz első József Attila szavaló- vetsény megrendezésére. Ünneplőbe öltözött a község...« — írta akkoriban a Somogyi Néplap. A koszorúzásnál pedig Kassák Lajos verse után Sards Lajos, a megyei tanács akkori művelődésügyi osztályvezetője többek között ezt mondta: »Emlékének nem áldozhatnánk szebben, mint azzal, hogy a vers ünnepén megrendezzük a legjobb vensmomridk országos versenyét« Kissé rfsteffieta — ma már —, hogy akkoriban nemigen szerettem József Attilák Tudtam, hogy a tiszteletére rendezett nagy »felhajtás- jogos, de én valahogy inkább csak az eseményeiéért rajongtam. Ma is a fülembe cseng az »Emberiség- című versének első négy sora, amelyet felháborodásomban magoltam be annak idején: »Óh, emberiség, kit törött anyám / szenvedni szaporított és nem értett! / Nem rettenek születni újra érted, / te kétmilliárd párosult magány!- Igen, ezek az én gyerekeszemnek nagyon »magasak« voltak. Értelmetleneknek. érthetetleneknek tartottam őket. Csak jóval később kezdtem rádöbbenni a sorok értelmére: Attila szenvedni született a világra, a kétmilliárd párosult magányos közé. Mert »Kit anya szült, az mind csalódik végül, / vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. / Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, / ebbe fog belehalni- — vallotta a Kései sira- Lóban. A művelődési ház székei nyikorogtak, a zsúfolt nézőtér (akkor még nagy volt az érdeklődés) zsongott. S amikor a függöny mögül kilépett egy-egy szavaló, elhalkult a zsivaj, s figyelt mindenki. örültem és büszke voltaim. Hogy Szárszóra figyel azokban a napokban szinte az egész ország irodalom- és versbarát tábora. .Egy év múlva már csak távolról figyelhettem a híreket, hogy újra falumba érkeznek az ország amatőr szavaiéi. Mert 1968-bam is tartott még a lendület, ■ ötvenhat versenyző színvonalas vetélkedésben döntötte el a helyezéseket. Aztán két év telt el, s Szárszón már a harmadik versenyt rendezték. A kívülálló szurkolásával szemléltem az eseményeket, de érezni lehetett, hogy kezd kátyúba ragadni a verseny szekere. 1972-ben — ha nehezen is, de — még sikerült az erőpróba, s 1974-beçi — talán iúgy, mint amikor egy haldokló az utolsót rúgja — újra erőre kapott a rendezvény. Neves költők és színművészek segítettek emelni a színvonalat. Megjelent többek között Fodor András, Juhász Ferenc, Somlyó György, Avar István, Keres Emil és Majos Tamás. A sornak aztán vége 'szakadt A költő hetvenedik születésnapjáról újra nagyszabású ünnepségsorozat keretében emlékeztek meg de már nem Balatonszárszón, hanem Kaposváron. Újra ott voit a Tv, a rádió, szép számmal voltak a szavalok is. Somogy példás hozzáállása miatt került a megyeszékhelyre a rendezvény, s egyesek úgy gondolhatták, hogy ott sokkal jobb körülmények között, rüvósabb programmal rukkolhatnak elő. Ez bizonyára így is volt, de Szárszó az Szárszó... Tovább nem is szól a fáma, meghalt a József Attila szavalóverseny. Erőlködések voltak még 1977-ben és 1978- ban versmondó táborok szervezésével, de ezek meg sem közelítették az előzőek színvonalát. Tavaly sem feledkeztek meg az illetékesek József Attiláról, Boglárlellén szerveztek versmondó tábort, ahol Baranyából, Zalából és Somogybái összesen huszonegy fiatal vett részt. De ... szóval, ez sem volt az igazi ! Nagyon örültem, amikor hűét vettem, hogy megalakult a József Attila emlékbizottság. Azt gondoltam: na végre, a hetvenötödik születésnapra újra lesz valami! Hát lesz is, de nem olyan, amilyenre én gondoltam. Mert országos szavalóversenyt az idén sem rendeznek. Pedig kár érte. Hiszen úgysem túl sok országos jelentőségű kulturális megmozdulásban veszünk részt. Ügy érzem: kár elsorvasztani egy ilyen ragyogó kezdeményezést. Vagy, már soha nem lesz követője Kóthy Jutkának, aki az első verseny győztese volt? »Íme, hát megleltem hazámat- — írta' Szárszón a költő. S most már nemcsak a teste hagyta el a szárszói földet? Gyarmati László A nőnapon nyűt meg a somogyi tsz-szövetség rendezésében a Kilián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban a termelőszövetkezetekben dolgozó lányok és asszonyok, illetve faragó férfiak népművészeti kiállítása. Falvaink sokaságában elterjedt szabadidős foglalkozás a hímzés, a faragás; a népművészet ápolása. Megnemesedett a divat, hiszen már csak szórványosan találkozni szériamunkában készült giccstermékekkel. A szakköri foglalkozásokon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az eredeti motívumok alapján alkossák újjá a hagyományokban gyökerező folklórkincseket. A tsz-szövetség vállalkozása azért is érdemel dicséretet, mert — a kiállítók elismerése mellett — gazdag, sokszínű tablót állított össze a megye élő népművészetéből. Megyénk két jelentős motívumvidéke, Buzsák és Ka- rád adja a legtöbb ötletet a hímzőknek. A kiállításon szereplő népművészeti alkotások erre engednek következtetni. A hagyományok alapján többen megpróbálkoztak azzal is, hogy a díszítést új formákon alkalmazzák. Elsősorban a kislányruhák adnak tág lehetőséget erre, a kiállítás egyik legszebb darabja is ezt bizonyítja, Kányák Sándonné Réthelyi dolgozó buzsáki mintás — rátétes— kislány-' ruháját méltán csodálják meg a nézők, s irigykedve gondolnak arra a személyre, alti magára öltheti ezt az ünnepi viseletét. Varga Fe~ rencné ügyességét számos ‘ buzsáki hímzés dicséri, tőle azt is megtudhatjuk, hogy miként készül a rátétes. Nem boszorkányság a buzsáki boszorkányos öltés megtanulása sem — állítja az, aki olyan gyakorlott mestere a hímzésnek, mint Félix Ildikó. Magyar Lászióné, Galambos Jánosné — kéthelyiek — szintén kislány ruhát készítettek. A legtöbb kiállító Buzsák- ról, Kéthelyről, Somogy- szentpálröl, Karádrói jelentkezett, de Somogycsicsóról, P-olányból, Szabadiból, Lábadról, Somogygesztiből is érkezett értékes anyag. Buzsák motívumai talán szembetűnőbbek, Kárád kincseit szemlélődőbben vehetjük birtokba. Érdemes összehasonlítani a buzsákiak pávás motívumait a karádiakéval : a hasonlóság mellett a finom árnyalatú különbségek jelzik a vidékenkénti eltérést. A faragók szerényebb számban szerepelnek. Igazán tetszetős és érlelt munkával ifj. Tóth Mihály bö- hönyei faragé jelentkezett, aki apja örökségét folytatja. A faragók is igyekeztek változatosságot teremteni; a furulyák, citerák, dísztálak mellett ostorok, fűszeres dobozok. díszdobozok szerepelnek a bemutatón. Kovács János kaposfüredi tsz-dolgo- zó ízléses, igényes bútargar- nitúráját méltán említhetjük a legjobb munkák sorában. A tsz-szövetség a kiemelkedőt alkotóknak munkajutalmat adott. A megnyitó után Csíkván József, a megyei művelődési központ főelőadója előadást tartott Somogy népművészetéről a kiállítóknak. H. B. Minden érdekli őket Szakkör a múzeumban Kéthetenként ifjú törté- nelemkutatók veszik birtokukba a kaposvári Rippl-Ró- nai Múzeum állandó kiállításának helyiségeit, melyekben Somogy megye eddig feltárt néprajzi gyűjteményét és régészeti leleteit mutatják be. A régészeti szakkör, más nevén rendhagyó történelemóra kezdetéig a gyerekek elevenen, otthonosan mozognak a kiállítási tárgyak között, de azonnal elcsitulnak, amikor a terembe lép a foglalkozás vezetője, Éva vagy Szilvi néni. Éttől a perctől kezdve eltűnik a külvilág számukra, és izgatottan figyelnek, kérdeznék. — A múzeum közművelődési tervében szerepel, hogy a város iskoláival kapcsolatot teremtsünk, és az igényeknek megfelelően segítsük az ott folyó szakköri munkát — mondta Takács Éva új kortörténész, a szakkör egyik vezetője. — Az idén azonban csali a Bartók Béla Általános Iskola hetedikesei jelentkeztek, velük foglalkozunk rendszeresen. A szakkört ketten vezetjük. Társam Honfi Szilvia régész; ő most épp egy ásatás feltárásán dolgozik. Többnyire forráselemző összejöveteleket tart, könyveket, rajzokat, dokumentumokat ad a gyerekek kezébe, filmet vetít, és a látottak, hallottak, eddig olvasottak alapján a gyerekekkel együtt közösen elemzi az összefüggéseket. Honti Szilvia foglalkozásain új fogalmakkal, ismeretekkel gyarapodik a gyerekek tudása. Takács Éva a hetedikes tananyagra alapoz, s ennek kapcsán a megyei eseményekre is felhívja a gyerekek, figyelmét. A gyerekeket a legapróbb részletekig minden érdekli, nincsenek gátlásaik, bátran kérdeznek, őszinték, öröm velük dolgozni — folytatta » Takács Éva. — Mindkettőnk célja az, hogy megismertessük, tapinthatóvá tegyük az érdeklődők előtt a múzeum munkáját vagy a helytörténeti forrásokkal kapcsolatos kutatásokat. — Már tavaly is szakköri tag voltam — kezdi Bencs Zoltán. — Az idén újra kezdtük az eddig tanultakat Szilvi nénivel. Az avarokig jutottunk el, diavetítésen megismertük temetkezési szokásaikat, használati tárgyaikat. — Itt sokkal részletesebben és érdekesebb dolgokat hallunk a történelemről, mint a suliban az órán — szól közbe Baráth Péter. — Ezért szeretek ide járni. Sós János történelem szakos tanár szeretne lenni. Hogy tervét valóra válthassa, igyekszik minél többet tanulni, s rendszeres látogatója az összejöveteleknek. — Szívesen vállalóm az itteni »házi feladatot- — büszkélkedik János. — A múltkor a fémkorból készültem es egy kiselőadást tartottam. A lexikon és a Képes történelem sorozat volt segítőtársam. Ahogy beszélgettem a gyerekekkel. megtudtam, hogy egyelőre — a húsz-harminc jelenlevő közül — senki nem szeretne a későbbiekben múzeumban dolgozni, esetleg régészettel foglalkozni. Egyszerűen csak érdekli őket a történelem, szívesen járnak a múzeumba, mert eltér a szokványos foglalkozástól és más szemszögből láthatják az iskolában tanultakat. L 4. Várat az égetőkemeneéhői Mi legyen a jó ötletek sorsa? E régi, soha le nemzárt kérdés újra eszembe jutott, amikor a frissen elkészült makett előtt az ismertetést hallgattam. Miről is van szó? A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipári Vállalat befejezte a téglagyártást Kaposváron, a Szigetvári utcában hosszú évek óta működő gyárában. Az épületekre bontás vár. S mivel jóféle, régi téglából emeltettek, vállalkozó biztosan akad. Ml lesz azután az agyagvájó markolóktól alakított tájon? Elvadul, leromlik. Hasznosítani kellene. A megyei tervezőválla- lat a pártkongresázus tiszteletére társadalmi munkában egy felhasználási javaslatot készített, ötletük magva az, hogy az elhagyott területen kis méretű gyermekváros és sportliget alakuljon ki, a meglevő épületek átalakításával. Az égetokemencéből várat lehetne kialakítani. Ehhez nagyszerűen alkalmasak az égető támfalai. Áz egyéb épületekből elövár és városi épületek készülnének. A terv szerint ide lehetne telepíteni néhány kézműves mesterséget bemutató kiállítást, esetleg egy-egy idős mestert. A vár és a »város« mellett helyet kapnának — hagyományos játszótéren — a kisebb gyerekek is. Az agyag kitermelése az idők folyamán fennsíkokat alakított ki Mintegy harmincméteres szintkülönbségek vannak a területen, A tervezők szerint itt könnyűszerrel kialakítható egy sporttelep kézi- és kosárlabdapályákkal, korcsolyázásra alkalmas sima lapállyal — ez a környék legmélyebb pontja — és egy 300 méter hosszú szánkópályával. A sportolásra alkalmas terület mellett hangulatos liget létesíthető. A terv — első ránézésre — egész sor régóta húzódó kaposvári gond megoldását segítheti. Hangulatos és eredeti környezethez juthatna a 6—14 éves korosztály, az, amelyiknek mozgásigényére a városi parképítések alkalmával rendszerint kevésbé figyelnek. Kialakulhatna egy téli sportolásra alkalmas terület, ez eddig ugyancsak hiányzott Kaposvárról. Más városokban — például Debrecenben — iparművészek készítettek vonzó és hangulatos játszótéri berendezéseket. Erre mifelénk aligha jutna pénz. Van viszont egy lehetőség, amely szinte önmagát kínálja. Meg kellene ragadni... A mai takarékosabb, a beruházásokat szigorúan rangsoroló időkben kétséges, hogy az ötlet megvalósítására jut-e anyagi fedezet. Számba kellene venni azt is, hogy mennyire mozgósíthatók a különböző társadalmi erők? (Üzemek, nyári építőtábor, úttörők stb.) Sgítségükre eddig Is szükség volt, s még inkább így lesz ezután. C* T. SOMOGYI NÉPLAP
