Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-08 / 57. szám
Mező- és erdőgazdaság A Mezőgazdaság fejlődésének fő iránya és jellege összhangban von a célokkal. Termelése ez előző tervidőszak átlagához képest 13—44 százalékkal emelkedett. A nagyüzemek 23—24 százalékkal termeltek többet A növénytermelés és az állattenyésztés mérsékeltebben fejlődött, az alaptevékenységen kívüli termelés értéke viszont több mint a kétszeresére nőtt A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése a korábbi tervciklus szintjén maradt. Az állami gazdaságok a termelés, a nyereség és a beruházás növelésében túlteljesítették időarányos tervüket Adottságaiknak megfelelően, sikeresen gazdálkodtak. Az állattenyésztésben — főleg a sertéshús- és a tejtermelésben — kiemelkedő, a növénytermesztésben szerényebb eredményeket értek el. Anyagi forrásaik zömét az állattartás, a szőlő- és gyümölcstelepítés, valamint a feldolgozás fejlesztésére használták fel. Közreműködtek az iparszerű termelési rendszerek és gazdasági együttműködések szervezésében. Eszközeik kihasználásának foka, szervezettségük és jövedelmezésük mértéke eltérő. A termelőszövetkezetek fejlődése, gazdálkodásának színvonala tovább differenciálódott Egy részük az állami gazdaságokkal azonosan fejlődött csaknem egyharmaduk tartós gazdálkodási és pénzügyi nehézségekkel küzd. A termelőszövetkezetek elsősorban a növénytermesztésben értek el eredményeket állattenyésztésük fejlesztése elmaradt a kívánalmaktól. A központilag támogatott, kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek száma 46-ról 33-ra csökkent. Gazdálkodásuk színvonala általában emelkedett egy részük helyzete — a vezetés megerősödése és a szerkezetváltozás eredményeként — javult. A nagyüzemek mellett továbbra is fontosak a háztáji és kisegítő gazdaságok, ugyanis ezek adják a mezőgazdasági termelés 31 százalékát Növekedett árutermelésük aránya. A közös gazdaságok vásárolják föl és értékesítik termékeiket Megszűnt a háztáji termelést akadályozó káros szemlélet és gyakorlat A nagyüzemek és az áfész-ek hatékonyabban szervezték a háztáji és kisegítő gazdaságok munkáját Javult az eszköz-, a vetőmag- és a takarmónyellátás, viszont nem volt kielégítő a kisgép- és szerszámforgalmazás. A favagyonnal való gazdálkodás valameny- nyi szektorban javult. Tervszerűen haladt a fakitermelés, az erdőfelújítás és -telepítés. A SEFAG növelte elsődleges feldolgozó kapacitását, bővítette a félkész és a késztermékek gyártását. A kevésbé értékes fafajok felhasználására több kezdeményezés is született, azonban csak egy részük valósult meg. (Pl. a fa tartószerkezet.) A kitermelt fa feldolgozási aránya még nem kielégítő. A növények termésátlagai — évenként és növényfajtánként eltérő mértékben — emelkedtek. A búza és a kukorica átlagtermése 20-22, a burgonyáé 35, a napraforgóé 84 százalékkal haladta meg az előző tervidőszakét, A zöldségfélék, a cukorrépa és a takarmánynövények hektáronkénti hozama is növekedett, de az előirányzatot nem érte el. Elmaradt a rétek, a legelők és melléktermékek kellő hasznosítása. Kiterjedt az iparszerű termelés, erőteljesebbé vált a szakosodás folyamata. Az 1975. évi 15 százalékkal szemben 1979-ben a szántóterület 48 százalékán termeltek rendszersze- rűen. A nagyüzemi cukorrépa- és napraforgóterület 56, a búza- és kukoricaterület 70, a burgonyaterület 84 százalékán folyt iparszerű termelés. A növénytermesztés szerkezetében különösen a tervidőszak második felében tapasztalható változás. Ettől kezdve gyorsult meg a tájkörzeti termelésre alapozott, a termőhelyi adottságoknak megfelelőbb termelési szerkezet kialakítása. A napraforgó és a repce területe gyorsabban, a kertészeti növényeké lassabban növekedett. Valamelyest csökkent a gabonafélék vetésterülete. Az átmeneti értékesítési nehézségek kedvezőtlenül hatottak o burgonya termesztésére. A racionális földhasználat eredményeként a termőterület egy százalékkal növekedett. Komplexebbé vált a meliorációs munka. A ta- lajpk rendszeres tápanyag-vizsgálatai következtében mérséklődött a műtrógyafelhaszná- lás. A szőlő- és gyümölcstermelés megfelelt a tájkörzeti adottságoknak. Az állami gazdaságok integrálásával mindkét ágazatban szervezettebbé vált a telepítés, a termelés, az értékesítés és a feldolgozás. A szőlő területe 28 százalékkal nőtt. Az elöregedett, korszerűtlen gyümölcsösökből 490 hektárnyit kiselejteztek. Pótlásuk folyamatban vart. Az állattenyésztésben főként a sertés-, a legutóbbi két évben pedig a juhtenyésztés fejlődött számottevően. A szarvasmarhák száma nem nőtt jelentősebben, de kedvező, hogy megkezdődött a tájegységi adottságokhoz igazodó tej- és hústermelő állomány szakosított tenyésztése. A háztáji gazdaságokban mérséklődött a szarvasmarhák számának csökkenése. Bővült a társulásokban részt vevő gazdaságok száma. A tejtermelő állomány 25 százaléka van rendszerben. A tájkörzetnek megfelelően létrejöttek az egyhasznú húsmarha és juh tenyésztését integráló társulások. Vállalattá alakult a KA- TEJ, a KA-HÚS és a KA-HYB társulás.' Az állattenyésztés hozatna? szektoronté«4 és állatfajonként eltérőek. A szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztés szaporulati mutatót szerény mértékben javultok. A fajlagos tejtermelés négy év alatt másfélszeresére nőtt, és 1979-ben az állami gazdaságokban elérts a 4150, a tsz-ekben a 2750 litert Az állategészségügy helyzete kedvezően változott Sikerült megszüntetni a tébécét és növelni a fertőző betegségektől mentes állattartó telepek számát Az elhullás mértéke csökkent de még így is nagy. A területi koncentráció folyamata lelassult. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok száma nem változott. Az együttműködések és a kooperációk létrehozása csak a tervidőszak második felében lendült föl. A termelés és a fejlesztés összehangolására, az eszközök racionálisabb felhasználására kialakulóban vannak a tájkörzeti termelésre alapozott gazdasági kiskörzetek. A mezőgazdasági nagyüzemek az V. ötéves tervben várhatóan 4,5 milliárd forintot költenek beruházásra. Ez az állami gazdaságokban meghaladja a tervezettet, a termelőszövetkezetekben az előirányzattal csaknem azonos. A beruházások pénzügyi teljesítése ellenére a tervezett 16 ezer új szarvasmarha-férőhelynek alig több mint kétötöde épül meg. Az elavult sertéstelepek modernizálásával is elmaradtak, de az új férőhelyek száma — az állami gazdaságok többletberuházásai által — kb. 17 ezerrel több lesz a tervezettnél. A mezőgazdasági üzemek — főleg az állami gazdaságok — eszközállománya és termelési színvonala a beruházások által tovább gyarapodik, illetve emelkedik. A termelőszövetkezetek eszközellátottsága nem javult a tervezettnek megfelelően; a lemaradás mértéke az országos átlaghoz képest nőtt. Az állami gazdaságokban a dolgozók száma alig változott, a termelőszövetkezetekben a korábbinál jóval mérsékeltebben csökkent. Az üzemek közötti különbségek a szakember- ellátásban valamelyest mérséklődtek, de még ma is indokolatlanul nagyok. A szakmunkásellátottság a rendszeres képzés ellenére alig változott. A kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tovább erősítette, bővítette kapcsolatát a nagyüzemekkel. A főiskola által kidolgozott és bevezetett eljárások hatékonyan segítették elő az állattenyésztés szakosítását, a fejlesztési célok elérését Közlekedés, hírközlés, vízgazdálkodás A megye vasútvonalainak felújítása rézben megtörtént, részben folyamatban van. Pénzügyi okok miatt azonban nem építették át a fonyódi és a balatonszentgyörgyi állomást, késve kezdődött meg a kaposvári és a siófoki vasúti csomópont rekonstrukciója. A tervekkel összhangban három kisforgalmú vasútvonalat megszüntettek, róluk a személy- és áru- szállítást közútra terelték. A közúthálózat fejlesztési terveinek többsége teljesült. A megye főközlekedési útjainak 42 százalékát, az ezeket összekötő utak 13 százalékát korszerűsítették. Megvalósult a be- kötőút-építési program, ezáltal létrejött a megye minden települését érintő tömegközlekedési hálózat. Folyik a tanácsi kezelésben levő utak kiépítése. A szilárd burkolatú utak aránya az 1975. évi 15 százalékról 27 százalékra nőtt A városokban — különösen Kaposváron - és a Balaton partján még mindig sok a földút, és kevés a parkolási lehetőség. Több helyen befejeződött vagy folyamatban van az ún. városi átkelő szakaszok korszerűsítése, illetve a Kaposvár és Siófok belvárosát tehermentesítő utak építése. Fejlődött a körúti személyszáltítás, gyarapodott az autóbuszpark. A zsúfoltság azonban alig enyhült. Sok a járatkimaradás és a késés. A városi közlekedés feszültségét Kaposváron szervezési intézkedésekkel igyekeztek mérsékelni. Nagyatádon és Barcson új pályaudvart adtak át. A közúti áruszállítás a tervezettet meghaladó mértékben fokozódott. Az őszi szállítások idején több helyen torlódás keletkezett. Lassan haladt a rakodás gépesítése és a szállítás korszerűbb módszereinek bevezetése. Megkezdődött a balatoni hajópark rekonstrukciója. Az elavult mólók és kikötők felújítására azonban nem került sor. A hírközlés fejlődésének üteme elmaradt a követelményektől, bár 12 új postát építettek, 11-et pedig felújítottak. A megyeszékhelyen és a többi városban nem változott lényegesen a telefonközpontok kapacitása. A tervezett rekonstrukciók csak részben és az előirányzottnál később kezdődtek meg. A televízió vételi lehetősége a kaposvári és a tabí átjátszóddá üzembe helyezésé*«! tavuk, A tizgazdófWodös fejlesztése meggyorsult Az fvóvízterraelő kapacitás 4 év alatt 68 százalékkal bővült Dinamikusan fejlődött a községi vízellátós. 20 telepütésen épült törpe vízmű. A Baklton portján kiépült a regionális rendszer, amely 1980. június végétől megjavítja Kaposvár vízellátását is. A szennyvíztisztító telepek kapacitása csaknem ötszörösére emelkedett, de még így is elmarad az igényektől. A legkritikusabb a helyzet Kaposváron. A szennyvíztisztítás a Balaton partján, a városok és a kiemelt települések többségében megoldatlan. Idegenforgalom A megyébe érkező turisták száma a korábbinál mérsékeltebben, évenként változó ütemben, de továbbra is dinamikusan nőtt. A kereskedelmi és üdülési szálláshelyeken a vendégek száma 16, a vendégéjszakáké 19 százalékkal haladta meg az 1975. évit. Az ide látogatók összetétele nem változott lényegesebben, de bizonyos átrendeződés tapasztalható. Az utóbbi két évben a tőkésországokból érkező turisták száma az átlagot meghaladóan nőtt. Gyarapodott a szálláshelyek száma, bővült a kiskereskedelmi és vendéglátó-hálózat, nagyobbrészt kiépült az ivóvízrendszer. Javult a tömegközlekedés, korszerűsítették a főutakat, új parkolóhelyek épültek, kielégítőbb a köz- tisztaság. Új kulturális és egészségügyi létesítmények készültek el. Az igények fokozódása, a forgalom növekedése és bizonyos terv- szerűtlenség miatt az ellátás hiányosságait nem tudtuk megszüntetni, sőt egyes területeken éleződtek a feszültségek. A belső területek idegenforgalmi értékeit a korábbi időszakénál nagyobb mértékben tárták fel (Rippl-Rónai Emlékmúzeum, szennai falumúzeum, barcsi ősborókás, buzsáki tájház stb.). A fejlődést nehezítette a területi szétszórtság és a pénzügyi lehetőségek szűk volta. A termál- és gyógyfürdők fejlesztése elmaradt az igényektől, de vonzerejük és forgalmuk (főleg Igalé) így is nőtt. Kezdeti lépéseket tettek a Zselicség turisztikai hasznosítására. Beruházások A megye V. ötéves tervét a beruházások erőteljes föllendülése és az országos eszközökből való részesedés mérsékelt növekedése jellemzi. Á beruházás differenciáltan, de minden ágazatban növekedett. Dinamikusan fokozódott az ipar és a nem termelő ágazatok, mérséklődött az építőipar és számottevően csökkent a mezőgazdaság részesedése. Az állami beruházások összege nőtt a leggyorsabban, a szövetkezetieké jelentősen, a magánberuházásoké pedig elmaradt. Nagymértékű területi koncentráció érvényesült a beruházásban, ennek egyaránt volt kedvező es kedvezőtlen hatása. A beruházások pénzügyi teljesítése összességében megfelelő, a naturális célokat azonban nem mindenütt sikerült elérni. Szerepet játszottak ebben az áremelkedések, a költségtervezés hiányosságai es a kivitelezői kapacitás elégtelensége. Ezek a tényezők gátolták a beruházások pénzügyi fedezetének idejében való biztosítását, és korlátozták a felhalmozási forrósok tervszerű felhasználását. A fogyatékosságok fékezték a megye gyorsabb fejlődését. A beruházások előkészítése a kívánatosnál lassabban javult. Akadozqtt az építési területek átadása. A műszaki tervezés nemegyszer indokolatlanul elhúzódott. Sokszor nem volt megfelelő a tervek minősége, ezért gyakran kellett módosítani őket. Alig fejlődött a tervezők, a lebonyolítók, a beruházók és a kivitelezők együttműködése. A kivitelező — főleg az egyes magasépítő — szervezetek nem törekedtek kellően arra, hogy idejében teljesítsék szerződéses kötelezettségeiket. Erejüket nem mindig a folyamatban levő beruházások befejezésére, hanem minél több új létesítmény építésének megkezdésére fordították. Ennek következtében a megkezdett építkezések szaporodtak, az egy munkahelyen dolgozók száma pedig alig változott. A befejezetlen beruházások állománya emelkedett, s — a panelból készült lakások kivételével — általában hosszú volt a különböző objektumok építésére fordított idő. A népgazdaság kedvezőtlenebb egyensúlyi helyzete miatt 1978-tól csökkentek a gazdálkodó szervek felhalmozási lehetőségei; a tanácsoknál és intézményeiknél bevezették a beruházásiszínvonal-gazdálkodást. Az intézkedések hatása egyre érzékelhetőbb. Az építőipari szervezetek magatartása - a nagy építési kereslet miatt - azonban alig javult. Á termelés és a gazdálkodás hatékonysága A termelés és a gazdálkodás hatékonysága egyenlőtlenül bár, de összességében javult. Meggyorsult a munka termelékenységének emelkedése. Ennek hatására pl. az építőipaiban. a mszogazdasagban • többlettermelés a munka termelékenységének növekedéséből származott. Ezt a kedvező változást az ágazati és termékszerkezet korszerűsítése* az új termelési eljárások és módszerek bevezetése, valamint a technikai fölszerelés javulása eredményezte. A termelési tényezők együttes hatékonysága azonban csak szerény mértékben fokozódott, mert az eszközöket a legtöbb ágazatban nem használták ki kellőképpen. A megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek nyeresége — a termelőszövetkezetek kivételével — a termelést meghaladó mértékben nőtt Elősegítette ezt a mérsékelten növekvő állami támogatás is. Egészében véve a termelőszövetkezetek nyeresége is gyarapodott, közülük azonban az előző tervidószaki 10-12- vel szemben 1975 óta minden esztendőben 15-20 zárta az évet veszteséggel vagy alaphiánnyal. A veszteség és az alaphiány együttes összege évenként ingodozott, de a IV. ötéves terv átlagához képest csaknem megkétszereződött. A kedvezőtlen jelenségek okai: a szabályozó rendszer változásával összefüggő intézkedések a megye termelőszövetkezeteit az országosnál hátrányosabban érintették; a vezetés gyengeségei; a termékszerkezet nem megfelelő volta ; a támogatás elapró- zása, nem kellő koncentrálása. Az üzem- és munkaszervezés megjavításában előrelépés tapasztalható, ösztönzött a szervezettség fokozására, a nagyarányú politikai és társadalmi aktivitás, a létszámnövekedés dinamikájának mérséklődése, a termelési szerkezet korszerűsítése, a rekonstrukciók, valamint a modernebb eljárások és számítástechnikai eszközök terjedése. A szervezettség azonban ágazatonként és vállalatonként különbözőképpen alakult. Jelentősebben a könnyű- és az élelmiszeriparban, a mélyépítésben, az állami gazdaságokban, a szállítási és hírközlési ágazatban, valamint a nagykereskedelem élelmiszer- és vegyiáru-szakmá- jában léptek előre. A szervezés általános gondja a komplexitás hiánya. A gazdálkodó szervek nagy része még nem tekinti a szervezést a vezetés feladatának, a tervcélok elérését, a hatékonyság növelését elősegítő eszköznek. Az indokoltnál kisebb figyelmet fordítottak az anyag-, a létszám- és a munkanormák megállapítására, korszerűsítésére. Részben emiatt a szükségesnél lassabban ja* vult a munkaidő kihasználása. A nagy teljesítményű és drága gépek üzembe állítása gyakran elhúzódott. Különösen a mezőgazdaságban és az építőiparban nem használták ki megfelelően őket. Az anyagmozgatás, a rakodás és a szállítás gépesítése a legtöbb helyen elmaradt az igényektől. A szerződéses fegyelem nem javult a kellő mértékben. A vállalatok és a szövetkezetek gyakran nem tartották be a szerződésekben foglalt kikötéseket és határidőket. Nem éltek megfelelően a kötbérezés lehetőségeivel. A fizetési fegyelem különösen az utóbbi években romlott. A készletgazdálkodás alig változott. Az állomány minden évben gyorsabb ütemben nőtt a szükségesnél. Nem vált általánossá az importanyagokkal és a dráguló energiával való ésszerű, takarékos gazdálkodás. Fejlődés, a tervszerűség javulása tapasztalható a területi és a vállalati munkaerő- gazdálkodásban. Ezt különösen a kötelező munkaerő-közvetítés, a fiatalok szünidei foglalkoztatása, a munkaerő-csábítás visszaszorítása és a munkaerő-hirdetések differenciált engedélyezése segítette elő, valamint az. hogy az alacsony hatásfokon termelő üzemeket korszerűbb vállalatoknak adták át. A gazdálkodó szervek mindinkább fölismerik, hogy növekvő feladataikat a korábbival azonos vagy csökkenő létszámmal keM megoldani. A szervezetlenséggel és fegyelmezetlenséggel szemben azonban még nem lépnek föl mindenhol. Még mindig nagy a veszteségidők aránya. Az ágazatoK többségében nőtt a túlóra- és csökkent az átlagos műszakszám. Csak kevés vállalatnak van megfelelő munkaerő-gazdálkodási és -képzési terve. A kapacitások bővítésével járó munkaerő-igények kielégítését, a létszámgondok megoldását a területi szervektől várják. Az indokoltnál kevesebbet törődnek a létszámtartalékok feltárásával és a vállalaton, üzemen belüli munkaerő-átcsoportosítással. A munkaverseny-mozgalomban szép eredmények születtek. Központi helyre kerültek a hatékonyság fokozásával, a minőség javításával, a takarékosabb gazdálkodással kapcsolatos vállalások. A mozgalom egyre tömegesebb. A szocialista brigádok élenjárnak a munkában, és példát mutatnak a különböző társadalmi akciókban. Számuk az 1975. évi 2400-ról 3200-ra, taglétszámuk 26 ezerről 35 ezerre nőtt. A mozgalom időről időre megújui, nagy tömegeket mozgat meg, s eredményesen segíti elő társadalmi, gazdasági céljaink megvalósítását. Tanácsi gazdálkodás A tanácsok az elmúlt öt évben nagyobb önállósággal és hatáskörrel tevékenykedtek. Emelkedett gazdálkodásuk színvonala. Bővült és sokoldalúbbá vált a tanácsi és nem tanácsi gazdasági szervek kapcsolata. A főbb ágazatok és a gazdálkodó szervek elképzelései közelebb kerültek a területi célokhoz. Fokozódott a tanácsok befolyása a termelő ágazatok fejlesztésében, a lakosság életkörülményeit javító beruházások megvalósításában.
