Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

A blokktégláé a jövő Még az idén döntenek az új kaposvári téglagyárról Ezen a héten Magyarország hagyományos technológiával működő téglagyáraiban ''is megkezdődik a termelés. A kilenc téglaipari vállalat 130 gyárában csaknem kétmil­liárd tégla késaül 1980-ban. Andrasovszky György, a Tégla- és Cserépipari Válla­latok Trösztjének vezérigaz­gatója adott tájékoztatást la­punknak a termelésről és a magánépítők ellátásáról — Egyre több téglára van szükség, a 130 téglagyár közül azonban 80 már nem korszerű, s néhányat kény­telenek lesznek bezárni. Mi a biztosíték arra, hogy az ellátás nem romlik? — Valóban több apró, régi légiagyár megszűnt vagy megszűnik a közeli jövőben. De ez nem jelenti azt, hogy eleve lemondunk a »-vén jó­szágokról-«. Sok öreg gyárban érdemes folytatni a terme­lést, sőt néhány a korábbinál többre is képes. Elsősorban a selejt mennyiségét kell csök­kenteni, s már nagy eredmé­nyeket produkálhatunk. Ha csak egy százalékkal keve­sebb selejtet csinálnak a tég­lagyáraik, az is sok milliós többletet jelent. A megszűnő régiek helyett sokkal többre képes új téglagyárak kezdik meg a termelést. Egyet emlí­tek: a mezőtúri gyár már termel, pedig csak a második negyedévre kellett volna el­készülnie — Somogybán is leállt néhány gyár. Az igények itt sem csökkennek, tehát a kiesést valahogyan pó­tolni kellene __ — Kaposvár térségéiben egy új téglagyárat kell épí­tenünk: ez ellátja majd a várost és a megye egy részét. Nehezíti a helyzetet, hogy ezen a környéken nincs jó anyag. A tröszt bányaföldta­ni részlege tavasszal alapos fölmérést készít, s még az idén eldöntjük, mi legyen a végleges megoldás. Egy biz­tos: Somogy nem marad tég­la nélküL Van megyénkben egy új téglagyár, amely már a kezdet kezdetén kisebb- nagyobb huzavonákkal épült, s még ma is sok gond vám vele ... — A barcsi mészhomok­téglára gondol? Bizony, meg kellett fizetni a tanulópénzt Ez az első és még sokáig az egyetlen korszerű mészho­mok tégla-gyárunk; a hozzá hasonlók Lengyelországban kiválóan dolgoznak, csak­hogy nem folyami homokot dolgoznak föl. A Drávából bányászóc homok jó ugyan, de sokkal élesebb szemcséjű, mint amilyenre szükség van. Így gyorsabban kopnak a gé­pek, több a hiba. Gondjaink voltak a technológiát szállító lengyel céggel is; az idén új­ra eljönnék a szakemberek, még egyszer mindent átvizs­gálnak, s megszüntetjük a hibákat. A« tárgyaláson el­mondták: számukra presz­tízskérdés, hogy a barcsi gyár jól működjék. És a jóról se feledkezzünk meg: tavaly ti­zenöt millió téglát gyártot­tak Barcson, az idén húsz­milliót fognak készíteni. Ez a »fölfutás« talán kicsit las­súbb a vártnál, de az ötmil­liós többlet azért szép telje­sítmény lesz. — Hogyan fogadja « nagyközönség « mészho­moktéglát? — Eleinte, miitó minden újtól, etől is féltek. Érdekes, I hogy Kiskunhalason majd­nem száz éve működik egy mészhomoktégia-gyár, és ott szívesen használják az em­berek ezt a téglát. A barcsi termék — mivel korszerűbb gyárban készül — jobb az alföldinek Ma már szépen terjed, hiszen mindemre al­kalmas, kivéve a kéményépí­tést. Magyarország agyagban gazdag ezért nem terjedt el nálunk a mészhomoktégla. Gondolom, nemsokára elfo­gadják az emberek. — Mos, korszerű termé­keik is vannak, a kisépít- kezök azonban mégis a. kisméretű, hagyományos téglát kedvelik, ahhoz ra­gaszkodnak. Mit tesznek azért, hogy a korszerűbb falazóanyagok vegyék át az -uralmat«? — Húsz éve még egyed­uralkodó volt a kisméretű tégla. Ma már jobb a helyzet, de még nem eléggé jó. Pedig a kis tégla termelése és föl- használása is jóval gazdaság- talanabb, mint a nagyobb Sárga overaüosok Paks. Aligha van olyan ember hazánkban, aló e város nevéhez ne kapcsolna egy fogalmat: atomerőmű. Több mint tíz éve, hogy az első munkások megjelentek az építkezés területén. A nagy hajda azonban 1978- ban kezdődött. Minden ha­talmas itt: a beton falak, a vasállványok — és a szá­mok is. Tízezer-egyszázán — köztük katonák, KISZ- tagok — dolgoznak az erő­műnél, tavaly hétmilliárd forint értékű anyagot épí­tettek be. A helyszínen hat­van, a háttérben száznál több vállalat -működik. Az elsőként fölépült épü­letblokkban botorkálunk. Amulva nézünk körül, s törpének érezzük magunkat az óriások országában. Az építésvezető magyarázatára bólogatunk, s próbáljuk összehasonlítani az előbb lá­tott rajzot a valósággal. A papíron minden olyan ért­hető, de itt... Az épület tetejéről belátni a területet. A kiszolgálóegy­ségek egész gyártelepet al­kotnak. Tőlük jobbra a ki­kötő és a vízkivételi mű, a távolban, balra, pedig új lakóházak erdeje magasodik. És egyre több a lakóház, ahová az építkezés befejez- tevel családok százai költöz­nek. Ma még a munkások­nak adnak otthont. Ilyenben laknak a K1SZ- es épitőbrigád somogyi fia­taljái is. 1978 januárjában öten jöttek ide a marcali ta nép­től. A brigád vezetőjük Pak­son Horváth János. Vékony, nyúlánk legény, 21 éves. Sárga overallján nagy be­tűk: »KlSZ-építőbrigád*. — Megszoktam ezt a mun­kát; a harmadik évet kezd­jük már. Sokat jelent, hogy ismerősökkel jöttem Paksra. A bevonulásig itt maradok, s majd katonaként is sze­retnék visszajönni. — Hogyan szokták meg a -tíz plusz négyes« munka­rendet? — Tíz napot dolgozunk, négyet otthon töltünk. Kez­detben nagyon fárasztó volt, ráadásul mi nem nyolc órát dolgozunk. A négy nap azonban jól jön. — Huszonegy évesen bri­gádvezető. Ez nagy felelős­ség ... — Nálam idősebbek is dolgoznak a brigádban, s néha előfordul egy kis ösz- szezördülés; de nem a kor miatt. A munkát mindenki rendesen elvégzi, jó közös­ség ez. A másik sárga overallos munkás Göblös László. Ö is böhönyei. Nemcsak barátja, hanem szomszédja is Hor­váth Jánosnak. — Milyen az ellátás? — Az ebédet már szóvá tettük: nem elég tartalmas, és így három órakor újra éhesek vagyunk. A kőmű­vesmunka sok energiát ki­van. Nem nagv öröm a hosszú MH'Bdcillcts »em. Ai blokktégláké. Elég, ha csak azt említem, hogy kis téglá­ból mondjuk 8—10 nap alatt húsnak föl egy házat, blokk­téglából ugyanakkorát 3—4 nap alatt lehet fölfalazni. A számítások szeriont egy-egy épületbe 20 százaléknyi kis tégla mindenképpen kell, mert például pinceboltozatot csak ebből lehet készíteni. Ezt a húsz százalékot meg­termeljük. A tüzéppal közös reklámtevékenységünkkel pe­dig el akarjuk érni, hogy az emberek a korszerűbb téglát vásárolják meg Könnyíti a helyzetet, hogy hamarosan életbe lép az új hőtechnikaá szabvány, amelynek előírá­sait be kell tartani, s ez rá­kényszeríti majd az építőket, hogy a jobb hőszigetelő tu­lajdonságú blokktéglából ké­szítsék a házakat. — A téglaipari tröszt gyártmányainak 80 száza­lékát a lakosság veszi meg,. Az igények ma még sok­szor nagyobbak, mint a le­hetőségek, s feszített tem­póban dolgoznak a gyárak, hogy egyenletesebb legyen az ellátás. Hogyan hat ez a minőségre? — A minőség nem romlik attól, hogy sokat kell termel­nünk. Egészen egyszerű a bi­zonyítók: jó téglát könnyebb gyártani, mint rosszat. Keve­sebb energia és kevesebb emberi erő kell a jóhoz. Egy­re több a korszerű téglagyár, és a jobb technológia jobb minőséget eredményez. — Sokáig építkezünk még téglából. Lesz-e belát­ható időn belül valmilyen versenytársa a téglának a maga nház -építkezés ben ? — Téglás vagyok jó ideje, de nem állítom, hogy az egyedül üdvözítő építőanyag a tégla. Lehet jó, szép csalá­di házat készíteni elemes el­járásokkal is. De ezekből ma még igen kevés van, és gyors terjedésükre nem számítha­tunk. Olyan hatalmas meny- nyiséget, amilyen Magyaror­szágon ma szükséges, csak mi tudunk gyártani. Vannak és lesznek más módszerek. De még több évtized kell ah­hoz. hogy igazi vetélytársra találjunk. k. P. Pakson elhelyezésre nem panasz­kodhatunk: kényelmes, és mi jól megvagyunk egy­mással. — Kihez fordulhatnak a gondokkal? — Akár az építésvezető­höz, akár a KISZ-hez me­gyünk, mindenütt törődnek velünk. Kissé türelmetlenül ülnek már a széken, a »tíz plusz négyes« munkarend utolsó munkanapja ez. Gyors a bú­csúzkodás — nehogy lekés­sék a buszt, amellyel dél­után háromkor otthon le­hetnek. A magasból apró labdák­nak látszanak a piros es fe­hér sisakok. Szinte hihetet­len, hogy a lent mozgó em­berek állították össze ezt a monumentális építményt. Ott, a közvetlen közelben erezni csak az erőfeszítést... Arról beszélgetünk, hogy vajon ötven év múlva mi­lyen szemmel nézi az akko­ri ember az atomerőművet. Pöl sem tudja majd fogni, milyen munka volt itt vala­mikor. Ámuldozásomat He­rendi Lajos építésvezető megmosolyogja: — Nekem ez az építkezés nem is olyan nagy. Három évet töltöttem Uszty-Ilimszk- ben, s az valóban monumen­tális. Persze ez csak a mé­retekre vonatkozik. — Miért jött ide? Mindig a »nehéz« helyekre vándo­rol? — Én ezt természetesnek érzem: most itt van szük­ség ránk. Uszty-Uimszkben nehezebb«!* vaiuit » lelte­Kanász bácsi, a kovács jsH műhellyel esepiógeppeL Ha­mm évig inaskod- tan nála, így let­tem gépész és ko­vács. Lengyeltóti­ban vizsgáztam, s megkaptam a se­gédlevelet. Azután még három évig voltam facér. — Az mit je­lent? — Mentem munka után. De gyalog! Ide is, oda is benéztem a mesterekhez, s mondtam : facér vagyok. Volt, aki adott egy koronát vagy ebédet, s az­tán azt mondta: »Nézze, nem hasz­nálhatom«, avval továbberesztett. Akárhogyan, de ezt az időt is munkával kellett eltölteni ... Aztán bejelentettem ma­gam Marcaliba az iparegyletbe, mes­tervizsgára. Sike­rült. — Mi volt a vizsgadarab ak­kor, ötvenkét éve? lett patkóink szekeret va­salni. Ugyanott tették erős próbánk mesterségbek tudá­sát — ErdélyWl hozatta« az intéző negyven ökröt; mind patkóit volt Búzát szállí­tottak Somogyvárra. Esős idő járta, és szakadt le ró­luk a patkó. Olyan volt a lábuk, mint a pecsenye. Ki­adtál? a munkát: »Mester, csinálja a patkókat ökröt patkolunk!« Sohase, csinál­tam azelőtt ilyet. »Hát hogy megy ez — mondom —, dok­tor úr?-« Merthogy volt ott egy állatorvos is az ökrök­kel. »Majd éra megmutatom« — mondta. — »Adjon le­mezt másfél milliméterest mérje meg ennek az ökör­nek a körmit! Ilyet kettőt csináljon ; borítsa rá, vágja ki!« Még máma is megpat­kolnám az ökröt... — A kovácsmesterség mellett gépész is volt Mi­lyen gépeket kellett régen javítani? — Gőzgépeket. A motort a villanyt nem ismer**-*, nem nyúltam hozzá soha. A gőzgépet? Mint a tenyere­met Tíz éve még itt dol­goztam az útépítőknél Ka­posváron : 1906-beli Hofteer gőzgéppel. Az volt ám a gép! Onnét, az útépítőktől ment nyugdíjba 1970-ben. — Az iparengedélyemet már nem adják, ki — pa­naszolja —, mert »korha­ladott« vagyok. De a szer­számaim ma jis -megvannak, és az üllő is, amit 1923-ban vettem Resicabányán. Ma­gamnak azért dolgozgatok. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, ugyan mi a kovács­mesterség. Elfutott a mé­reg, mint a jádi asszonyt. Mit jelképez a mesterség? Amikor megcsináltam egy új kocsit, olyat, hogy hét nyelven beszélt, az volt a mindenem: már messziről meghallottam, ha az én ko­csim gurult az úton. A ze­néjéből fölismertem a ke­zem munkáját! Fekete Gábor Amikor fölkerestük Ka­posváron az Erkel Ferenc utcában a 81 éves Kanász Lászlót, épp a műhelyében dolgozott. Izzott a parázs a villanymotorral hajtott fúj­tató alatt, tüzesedet! benne a patkóvég. Kikovácsolta, majd egy szépen formált kerítésbetétet tett az üllőre s értő szemmel méregette. — Mindig sapka nélkül dolgoztam — mondja. — Kék kabát, zöld kötény: olyan volt a kovács, mint a harkály... — Mióta kovács? — Ha az maséveket is számítom, 1914 óta. Tizen­három éves koromban men­tem inasnak... Marcali mel­lett Gombán születtem. Ami­kor 1906-ban Niklára köl­töztek a szüleim, apám át­vett egy kocsmát, 5600 ko­rona adóssággal ; három elemit és három ismétlőt jártam, de tovább nem ta­nulhattam, mert apám nem bírt az adóssággal, s a kocs­ma dobra került. Akkor egyik nagybátyámhoz men­tem inasnak, Kazsokba. ö gépész és kovács voit: **­telek: de az idegen nyelv, a szokatlan kiima ellenére is szívesen dolgoztam-, ott. Paks a mienk, és én szere­tem a nem mindennapi fel­adatokat. — Három évet töltött kint. Itt mennyi ideig ma­rad? — Októberben jöttem, meghatározatlan időre. Ez az építkezés még jó ideig ad munkát. — Milyenek a feltételek a munka utáni idő eltölté­sére? — Nekem tökéletesen megfelel: nyugodtan tudok tanúink A Szovjetunióba járok műszaki egyetemre. A fiataloknak a KISZ szervez programokat Unalomról nem beszélhetünk. Egy valami azonban feltűnő: Uszty- Ilimszkben jó baráti kap­csolatok alakultak ki, fő­ként a lengyelekkel. Közös esteket is szerveztünk. Paks szinte nemzetközi építkezés, hiszen dolgoznak itt lengye­lek, szovjetek, időnként csehszlovákok is, de a velük való ismeretség nagyon fel­színes. A látogatás végén tűnik csak föl, hogy egész idő alatt nem láttunk nőket. !herendi Lajos nevetve vá­laszol : — Hát igen, nekünk is hiányoznak. A busz ablakából még egyszer megpróbálom átfogni tekintetemmel az egészet, de innen csak a tömör beton­falak látszanak. Néhány perc, és már a Duna mel­lett vagyunk, ahol minden nyugodt és csendes. A part­hoz kopott halászcsónakok simulnak. A víz lassan fo­lyik lefelé. Ha az erőmű be­indul, ez lesz egyik alapja a működésének. ■menyi Sv« — Mindent meg kellett csírái nom, amit a műhely­be hoztak: nyolc órán át. A bizottság ott ült, az aszta­luk tele volt borral, sörrel. Ettek, ittak, nem néztek en­gem. Amikor elkészültem, a bizottság megnézte a mun­kát, s megbeszélték... Hu- szinnégy éves voltam. Ti­zenöt napra rá megkaptam az 1 iparengedélyt. Tibola nevű nagybátyám Kölkeden élt. s ennek volt tizenöt konvenciós cselédje. Ö csináltatott nekem vert falból egy műhelyt, s neki dolgoztam egy esztendeig. Akkor lettem önálló. Két esztendeig űzte ott a mesterségét Kanász László kovács. A háromezerholdas birtokon húsz pár lovat kel­Gyomirtás a zöldségeskertekben A sikeres zöldségtermesz­tés egyik feltétele a gyom­mentesítés. Tájékoztatónk­ban most a házikeitekben végzendő feladatokról szó­lunk. Az ajánlott szerek mindegyike száz négyzetmé­ter területre vonatkozik. A zöldségfélék vetése előtt Gramoxone-t 0,4 dl vagy Gomexet használhatunk 0,5— 0,75 dl adagolásban, 7 liter vízben kijuttatva. E készít­mények akkor hatnak, ha a gyomnövények fejlődése lombleveles stádiumban van. Ha a vetés után, de még a zöldségnövények ke­lése előtt gyomosodást ész­lelünk, szintén Gramoxone, illetve Gomex használható — kivéve a retket, a salá­tát és a gyökérzöldségeket —, ám az előbbinél kisebb mennyiségben (0,2 dl, illet­ve 0.2—0,3 dl, ugyancsak 7 liter vízben kijuttatva). Sárgarépa, petrezselyem vetését követően — de még a kelés előtt — használhat­juk a Merkazint 2 dkg-os adagban, 5 liter vízben ki­juttatva, Ha az állomány 10—15 centis permetezhetünk a Merkaain 2,3 dkg-os vagy a Maloran 1,7 dkg-os készít­ményével, 2,0 liter víz föl - használásával. A dúghagy- máról termesztett hagymá­nál gyomirtásra a talajtí­pustól függetlenül használ­ható a Satecid 65 WP vagy a Niticid 65 WP 6,5—7,0 dkg adagolásban, 5 liter vízben — a dúghagyma ültetése után, de még kelése előtt. A hagyma 8—10 centis fejlett­ségénél permetezésre a Sa­tecid vagy a Niticid hasz­nálható 7 dekás adagolás­ban, 7 liter vízben, A mag­ról vetett hagyma gyomir­tására is használhatjuk a Satecidet és Ni tieidet, a magvetés után azonnal per­metezve (6,5—7 dekás adag­ban, 7 liter vízben). A 10— 12 centis hagymát is lehet kezelni a fenti készítmé­nyek valamelyikével. A két­szeri kezelést » hagyma minden károsodás nélkül el­viseli. védelem Bür gern y agyam irtására » Maloran 3,5 dkg vagy az Aresin 3,5 dekás készítmény használható, 5 liter vízben kipermetezve. A kezelést az ültetést és a töltogetést kővetően, de még a burgo­nya kelése előtt kell végez­ni. A gyomirtó szerek hasz­nálata ui-án ne feledkezzünk meg a permetező gép azon­nali alapos átmosásáról, (langyos, trisós vízzel) majd tiszta vizes átöblítéséről —, hogy elejét vegyük a gyom- irtószer-maradvány káros utóhatásának. Takarékosabbak lettünk Az energiatakarékosság az élet minden területén egyre inkább közüggyé válik — ezt bizonyítja az Ásványolaj- forgalmi Vállalat elmúlt évi mérlege is. Ezek szerint 1979-ben 9 millió 462 ezer tonna kőolajtermék fogyott, csaknem félmillió tonnával kevesebb a tervezettnél. A közlekedési célú motor­benzinekből 1 millió 380 ezer tonnát használtunk fel az elmúlt esztendőben. Ennek 76 százaléka volt a normál benzin. Szuperbenzinből 10 százalékkal, extra szuper benzinből pedig 18 százalék­kal fogyasztott a közlekedés kevesebbet, mint a megélő­ié évben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom