Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-29 / 75. szám
Kiapadhatatlan energiaforrás KórnyezeWédelem haszonnal A SZAMURÁJ. A Győri Balett 20-án mutatta be »A szamuráj« című balettet. Koreográfiáját Markó Iván tervezte. A táncművet április 6-án és '-én Budapesen a vígszínházban is előadják. Képünkön: Táncjelenet. Az előtérben Fülöp Viktor és Király Melinda. (MII-foto — Betnkő Imre felv. — KS) Somogyiak között AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI FŐISKOLÁN Á mezőgazdasági üzemek környezetszennyezésének csökkentése régi gond. A sok műtrágya, hígtrágya, növényvédő szer káros hatásait kiküszöbölni igen nehéz. Különösen kritikus ez a Balaton vízgyűjtő területén. Minden »talpalatnyi« szántóföldre szüksége van hazánknak, ezért nem mondhatunk le egy hektár mezőgazdaságilag hasznosítható területről sem. • Vonatkozik ez Somogyira is, ahol éppen a Balaton vízgyűjtő területén van szőlőink nyolcvan százaléka, 20 ezer szarvasmarha, 80 ezer sertés. Sokkal inkább járható út a szennyeződést csökkentő, az eddigieknél hatékonyabb eljárások kutatása és megvalósítása Miután megépültek a szakosított állattenyésztő telepek, a koncentráltan jelentkező, nagy mennyiségű szerves trágya és különösen a trágyáié kezelése, hasznosítása egyre súlyosabb gondokat okozott Több eljárás is meghonosodott, így a szikkasztás, a felitktás, az öntözés, ám a káros környezeti hatásokat egyik sem szüntette meg. A szikkasztás például szennyezi a talajvizet és a levegőt, s a tárolók néhány év után el is iszapo- sodirak, nem szikkasztanak tovább. Ugyanakkor a felhasználatlan hígtrágyával igen sok értékes tápanyagot és energiát »dobunk ki az ablakon«, miközben szeny- nyezzük környezetünket, a Balaton vizét. A Somogybán keletkező egymillió 200 ezer köbméter hígtrágya 40 százaléka — csaknem félmillió köbméter — teljesen elvész. Szendrei Andrást, a me- ' gyei tanács munkatársát is régóta foglalkoztatta a probléma, erre áldozta szabad idejét. S egyszer csak megszületett az ötlet: a hígtrágyából biogázt lehet nyerni, a megmaradt trágyalét az itt keletkező energia segítségével desztillálni. Tulajdonképpen egyik eljárás sem új — az ötlet értéke az összekapcsolásukban rejlik. A biogáz előállításának gondolata az első világháború idejére nyúlik visz- sza, azóta működnek néhány országban ilyen telepek. S ami, furcsa: hazánkban, a Pécsi ÁG területén még az ötvenes években létesült egy Délután megtelik fiatalokkal a kaposvári buszpályaudvar. Vége a tanításnak, a diákok indulnak hazafelé. A táskák a láb mellett, csoportokba verődve beszélgetnek, míg be nem áll a járat. Három fiú támaszkodik az ételautomatanaik, iskolatáska helyett csupán reklámtáskát szorongat mindegyikük. Oda köszönnek egy-egy ismerősnek, s unottan ácsorognak. — Sokáig kell még itt várakozni ? — Mindössze húsz percig, már nem érdemes elmenni sehova. — Mivel ütik el az időt? — Általában »lógunk« egyet a városban. Ilyenkor jönnek a haverok is, azokkal beszélgetünk. — Hány órát utaznak naponta? — Egy helyen lakúnk mind a hárman, két órát utazunk busszal, ezenfelül amíg az iskolába vagy a gyárba érünk. Utolsóéves szakmunkástanulók vagyunk, a hét egyik felében tanulunk, a marikban dolgozunk. —- Egyikük kezében sem látok újságot, könyvet, pedig azzal gyorsabban telne M Mfc kísérletek alapján — Indiában is. Valószínűleg azért nem terjedt el, mert a keletkező gáz hasznosítását nem tudták megoldani, jóllehet még palackozni is lehet. Az eljárás után visszamaradó trágyáié továbbra is veszélyes a környezetre. Ezért van szükség a desztilláló berendezésre, melyet az Energiagazdálkodási Intézet eredetileg a tengervíz sóta- lanitására alakított ki, de — a mostani kísérletek szerint — hígtrágya tisztítására is jól alkalmazható. Üzemelése jelentős energiát igényel — csakhogy ezt ott helyben a biogáztelep szolgáltatja. Az eljárás során a trágyalé desztillálódik ; végül további értékes szárazanyag és víz marad vissza. Ez a víz mér minden fertőzéstől szennyeződéstől mentes, és technológiai vízként a szakosított telepeken újra felhasználható, csökkentve a telep vízigényét. Szendrei András javaslatának tehát számos előnye van. A berendezések megépítése a jelenlegi energiaárak mellett gazdaságos, költsége 13—15 millió forint. A trágyalé környezetszennye' ző hatása teljesen megszűnik. Az istállótrágya tápanyagvesztesége a hagyományos kezeléshez képest egyötödére csökken. A kommunális szennyvíz gondjai is megoldható, ami a Balaton térségében jelentős szempont. S ami nagyon fontos: a biogáztelep olyan energia- forrást szolgáltat, amely gyakorlatilag kiapadhatatlan, hiszen a trágya mindig újratermelődik. A tervek szerint Lengyeltótiban létesítenek majd egy telepet, s ehhez anyagi támogatásra is számíthatnak. Ezek után már csak egyetlen elgondolkodtató dolog van: az új eljárásról jó két esztendeje tudnak “az illetékesek, a MÉM, a NIM, az Energiagazdálkodási Intézet, az OMFB, talán mások is... Elfogadták, helyeselték, az első pozitív válasz mégis csak tavaly szeptemberben jött. Vajon miért kellett eddig várni, hiszen a gond országos, megoldása égetően sürgős. Csak Somogybán évente 90 millió forint elvesz, miközben a trágyalé állandóan — Én majd otthon elolvasom a Somogyit — mondja az egyik fiú. — Ez jár a szüleimnek, néha a Népsportot is megveszem. A buszon reggel alszom, vagy elolvasom a leckét. Ilyenkor délután pedig mindig van miről beszélgetni. — Én szeretek olvasni — szólal meg az addig hallgatag társuk. — Olyan vagyok az osztályban, mint egy könyvtáros, tőlem kérik kölcsön az újságot. — Milyen újságot olvas? — Az Autó-Motort, mert az közel all a szakmámhoz és a sportot szeretem, azonkívül a Magyar Ifjúságot. A gimnázium kapuján tódulnak ki a diákok. Rohanás haza, majd délután jönnek vissza a szakkörökre. Két barátnő épp a délelőtti eseményeket beszéli meg. Kabátjukon keskeny szalag mutatja, hogy érettségi előtt állnak. — Újságolvasás? Nem is olyan régen gondoltam végig, hogy mennyit változtak az olvasási szokásaim az utóbbi egy ében. A könyveket mindig szerettem, ma már tudatosan válogatok Régebben a helyi lapot és az Ifjúsági Magazint olvastam. Az utóbbit ma már nem szerelem, helyette * Világ A csigacsavarral kanyarodó Ménesi úton üvegpalota: ez az Államigazgatásd Főiskola. Üj ikerépület. A húszas-harmincas években emelt lakóházak fölé magasodik ezen a jellegzetes budai részen. Beiül is szép, csupán a hangszigetelésre panaszkodnak a hallgatók. A földszint egyik fordulója után somogyi szemnek nyájasain ismerős látvány: bu- zsáki, karádi hímzéssel készült blúzok, fazekasipari remekek. Kiállítás a siófoki háziipari szövetkezet és a kaposvári fazekasszövetkezet munkáiból. Kísérőim megsúgják: ami eladó volt — a fazekastermék közül —, pillanatok alatt elkelt. Tablók is láthatók itt, megyénk történetét megidéző: régészeti leletek fotói, a somogyvámosi Árpád-kori templomrom képe, de a jelen Somogyát bemutató dokumentumok is. A fejlődő ipart reprezentáló fényképek, a mezőgazdaság megváltozott arculatát jellemző íeivéteiek, képek meIfjóságot veszem meg. »Rákaptam« az Elet és Irodalomra, s a papám gyakran felhívja a figyelmemet egy- egy folyóirat érdekesebb írására. Mivel még nem dolgozom, könyvre nem költhe- tek, a osalad azonban már tudja, hogy ünnepekkor örülök, ha azt vesznek. — Engem ezek mellett még a nyelvek kötnek le — mondja a barátnő —, aki már egy kissé türelmetlen, korgó gyomra a menza felé húzza. — Németet és oroszt tanulok. Bár rendszertelenül, de vásárolok ilyen nyelvű újságot. Ezekben számomra nem is az információ a fontos, hisz amúgy is késve érkeznek, inkább a gyakorlás. Én is csak az utóbbi egykét évben lettem rendszeres olvasó, a szüleim elég sok lapot fizetnek elő. Néhányat épp az én kérésemre. Vasárnap délután szoktam átnézni az Új Tükört. a Képes Újságot, a Magyaronszágot. — Volt valami, ami az újságolvasásra ösztönözte? — Hát persze ! Ez nem amolyan hirtelen, jött ötlet Ha a szüléimhez ismerősök jönnek, néha szóba kerül egy érdekesebb téma, gyakran politizálnak. A barátain haUaaaik valamiről, elmesélik, s aztán már engem ÍS l/.gfU gyénk közoktatásáról és közművelődéséről, városainkról, falvainikról. Takáts Gyula és Fodor András portréja. Diákok ismerkednék Somaggyal, És közben halkan beszélhetnek az előző napi programról: nagy élményt jeleníthetett nekik Andrássy Antal előadása megyénk múltjáról, Molnár Piroska Krénusz- balladaéneklése, Magyar Kálmán diafelvételekkel illusztrált régészeti ismertetője. Somogyi napokat rendezett e budapesti főiskolán a Somogy megyei Tanács V. B. és ’az intézmény. Jelenleg tizenkilenc somogyi hallgató tanul itt. Kiss Ildikó másodéves diáklány így beszélt a főiskoláról: — Három év a tanulmányi idő. Mi vagyunk az első raj, amely majd kiröppen ebből az intézményből. Egy év gyakorlat kellett a jelentkezés előtt, én ezt a földhivatalnál töltöttem le. A másodévesek közül Csapó Margit, Kelemen Este hat óra körül rengeteg fiatal ögyeleg a városban. Elegánsan kiöltözött fiúk, lányok, senki sem gondolná, hogy még középiskolasok. Az egyik üzlet előtt szinte percek alatt verődik, össze egy nagyobb társaság. Alinak, tanakodnak, vajon merre induljanak? Tulajdonképpen mindegy, hisz nekik . való szórakozóhely amúgy, sincsen. Nadrágjuk erősen szűkített, lábukon kényelmes alföldi cipő, né- hányan kötöttsapkát húztak a fejükre. Furcsán néznek rám, amikor hozzájuk lépek, de pár pillanat múlva már szívesen beszélnek. — Sokan azt hiszik, hogy »lődörgéssel« töltjük az időnket. Persze, hogy az utcán ^sétálunk, hisz a vendéglátóhelyek árlapjait nem a mi számunkra állították ösz- sze. Tanulás után vagy itta városban, vagy valamelyikünk lakásán találkozunk. Először a szüléinknek is furcsa volt a társaság, aztán rájöttek, hogy nem töltjük értelmetlen dolgokkal az időt. Újságolvasás? Az amolyan közösségi. Általában a szülők fizetnek elő rá, mindegyikünknek más az érdeklődése. Ha hallunk egy izgalmas zenei hírt, akkor továbbadjuk, de így van ez mással is. Próbálkozunk versírással vagy prózával, van, aki történelmi, esetleg matek szaktárgyi versenyre készül. Nem a szűk nadrág az egyetlen ismertetőjel. lzményi Éva Elemér akárcsak én: kaposvári. Vajda Pista sántosd, Oláh Andrea Fonyódról jött, Zamárdiból Vincze Lóránt, Szabadiból Papp István, ösztöndíjam van, de másképp is segít benmiüniket a Somogy megyei Tanács: most éppen a Duna-kanyari kiránduláshoz ad majd segítséget. Ha elvégzik tanul Hiányaikat, á tanácsokhoz kerülnek majd. A szőkébb pátriát képviselő megyei tanács a somogyi napokkal is a megyéhez köti őket, s a hallgatók azt is tudják, hogy rendszeresen figyelemmel kíséri tanulmányi eredményeiket, munkájukat. Természetesen a rendezvénysorozat más megyéből érkezett hallgatókat is vonzott. Ottlétük napján éppen író—olvasó találkozót tartottak, s ezen szép számban voltak jelen nem somogyiak is. Balogh István, a megyei tanács személyzeti és oktatási osztályának főelőadója köszöntötte Takáts Gyula kétszeres József Attila-díjas költőt és Szász Imre József Atti- la-dijas írót. A két jeles vendég műveiből a kaposvári Vasas Színpad tagjai — Horváth Andrea, Ruchard Mária, Király Mária, Bertha Gyula, Lukács Imre — olvastak fel. vemre nőttél! / S ha lódulok, »Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! / S ha lódulok, a lelked visszaránt! / Tölgyeid lombja, mint méhes dö- nög: / sok emléked hívó kakukk-madár« — hallottuk a takátsi vallomást a szülőföldről. És Szász Imre sorait : Nekem Somogy végtelenebb, mint a sík, szemhatártól szemhatárig nyúló Alföld: hátukra vesznek a lágy dombok hullámai s ringatnak, időben és térben, az emlékezetben és jelenben. Egyik domb átad a másiknak s körülöttem a táj enyhe változásai, egy erdő, patak, nádlepte tocsogó, bokros csak a változatosságát hangsúlyozza a végtelenségnek...« Áramkörbe kapcsolódtunk: a két író, a művek felidézői és mi, a nyílt lélekkel figyelők. Hallgattuk a költőt, aki megosztotta velünk aggódását egy múlófélben levő világért, annak értékeit féltve. A paraszti kultúra gyors, siettetett pusztulásáról van szó, s arról, hogy »ritkul a falu, mint a hajszál. ..« És hallgattuk az írót, aki szinte visszafeledkezett a maga egyetemi éveibe, a mára mái’ legendás Eötvös-kollégiumi időkbe. Szép délután volt... Este a Vasas Színpad adott műsort Vájná Pál betanításában zajos sikerré vált Déry Tibor és Velimir Lukié egy- felvonásosa. Nemcsak1 a somogyiak tapsollak ... Könyvespolc A legnagyobb sűrűség Csák Gyulát mint vérbeli szociográl’ust ismeri az olvasó Legnagyobb hatású munkája ebből a műfajból a Mélytengeri áramlás, amelyben szuggesztív erővel ábrázolta az ötvenes évek végi — hatanás évek eleji magyar parasztság nagy életformaváltását. Ugyanez foglalkoztatja az írót későbbi riportjaiban, szociográfiáiban (Bontják a kemencéken), csuk. VLZsga.oaasál kiterjeszti a munkásságra, a kisvárosi létformára is. A makacs kutatókedv ösztönözte Álomzug című regényének megírására, s mintegy megkoronázta mindezt A szikföld sóhaja című szociográfia a Magyarország felfedezése sorozatban. De már akkor fölfigyeltünk rá, hogy a szikföld népe (püspökladányiak) sorsának bemutatásakor Csák szegényebbé vált írói eszközökben, s feltételeztük, hogy maga a probléma, a magyar falu, a vidék került tőle távolabb. Az érzések finom hajszál- erecskéi, a sorsokat alakító emberi sízituációk gazdagsága akkor nem tudott életre kelni, kemény és következetes írói programmá formálódni. Föltehetően azért, mert az írót már más gondok foglalkoztatták, más ösztönző közegben élt. Gyanúnkat tovább erősíti mostani kis remeklése, amely A legnagyobb sűrűség közepe címmel jelent meg a Magvető gondozásában. Tömör, sodró » erejű munka. Nemzedéki konfliktust vázol föl Csák, biztos kézzel alkalmazva a drámai elemeket és a színpadszerű szerkesztést. A művelt »magasabb« körökbe tartozó Sa- deczky doktor életét béklyóba veri züllött, a város és a társadalom peremére szorult apja. Kegyetlen, sorstragédiákba illő, minden oldalról lezárt helyzet : »Nem tőlünk függenek a dolgok« mondja a fiú, s keserűen hozzáteszi: »Ide vagy nekem nőve, és nem szabadít meg tőled semmi, csak a halál!« Csák nem friss vagy régi keletű erkölcsi szentenciák alapján rajzolja fel mindkettőjükre a csapda kérlel- hetetlenségével kulcsolódó emberi kényszerűségeket. Szentenciák, elkopott erkölcsi nézetek mit sem számítanak a valóban emberi (apa—fiú, férfi—nő, szülő- gyermek) viszonyban. Csak a társadalmi mozgások által meghatározott lelki folyamatok játszhatnak itt szerepet. S ennek felrajzolásában Csák remekművet alkotott. A külföldre készülő, arany mandzsettagombos fiú és az alkoholtól püffedt arcú, kiélt vénség — az apa — szembenállásának törvényszerűen el kell jutnia az el- fogadhatatlanig: a te halálod az én életem. És viszont. S hogy a regényben mégsem történik a szó köznapi értelmében fizikai halál, az egy csöppet sem csorbítja a könyv alapvető tragikumát. A fejlett ipari társadalmakban az utóbbi években kiéleződött az idős és a fiatalabb generációk közötti viszony. Nálunk az öregség problémája különösen élesen jelentkezik, az utóbbi két évtizedben tapasztalt hatalmas gazdasági-társadalmi átrendeződés egyik negatív következményeként. Az írót szociográíus szeme, a társadalom iránt érzett fokozott felelőssége vezeti el a témához. Látásmódja továbbfejlődött, írói eszközei gazdagodtak, érzékenysége nőtt a nagy dolgok kicsiben való fölmutatása iránt. Ezek izzították magas hőfokúvá ezt az írást. A legnagyobb sűrűség közepe a RA—RE könyvek egyik legjobban sikerült kötete. Cs. T. szennyezi a Balaton vizet... biogáztelep, majd — gödöllői M. E. Újságolvasó diákok A szűk farmer csak külsőség (»<%kó László
