Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

! Ili. fl gazdasági építűmunka Á népgazdaság az V, öt­éves terv időszakában tovább fejlődik. Bővülnek és kor­szerűsödnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti va­gyon. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységé­nek az emelkedéséből szár­mazik ; az ötödik ötéves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek el­lenére az elért eredmények jelentősek. A külső gazdasági feltéte­lek, a nemzetközi ár- és ér­tékesítési viszonyok az utób­bi években a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakul­nak. Gazdasági nehézsé­geink nagyobbrészt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bonta­koznak ki a külső teltéte­lekhez és az intenzív gaz­dasági fejlődés követelmé­nyeihez igazodó belső folya­matok. A gazdaságirányítás nem elég következetes a gazdaságpolitikai célok a gazdasági feltételek és esz­közök összehangolásában, a végrehajtás szervezésében. A szükségesnél és a lehetsé­gesnél lassabban korszerű­södik a termelési és a ter­mékszerkezet, nem javul ki­elégítően a hatékonyság, a minőség. Mindezek együttes hatására a nemzeti jövede­lem növekedésének és en­nek következtében az élet­színvonal emelkedésének az üteme kisebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981 és 1985 között — olyan mérték­ben növekedjék, hogy össz­hangban a . jiődés minőségi tényezőivel, a termelés mem- zetközj versenyképességével, segítse a népgazdaság külső és belső egyensúlyának javí­tását. A növekedés tel jes egé­szében a munkatermelékeny­ség emelkedéséből, a haté­konyság javulásából szár­mazzék. A nemzeti jövedelem elosztása tegye lehetővé a termelés bővítéséhez és kor­szerűsítéséhez nélkülözhetet­len beruházásokat, az élért életszínvonal megszilárdítá­sát,'. valamint a további fej­lődésihez szükséges feltételek megteremtését. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata a külkereskedelmi és nemzet­közi fizetési mérleg egyensú­lyának javítása. Ebben alap­vető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszi­lárdításának, s ez különös fi­gyelmet érdemel. Következe­tesebben. keli folytatni a ter­melési és a termékszerkezet­nek adottságainkhoz igazodó korszerűsítését, a költségek csökkentését, a minőség és a jövedelmezőség javítását. Mindebben nagyobb mérték­ben kell támaszkodni az egy­re inkább termelőerővé váló tudományra. Tökéletesíteni kell a tudományos eredmé­nyek alkalmazásának gya­korlatát, gyorsítani az új, korszerű hazat és külföldi technológiák bevezetését. Az eddiginél határozottabban kell támogatni az újító kez­deményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközileg versenyké­pes, gazdaságos termelés di­namikusabban fejlődjék. A gazdaságtalan, tartósan vesz­teséges termelést a társadal­mi érdekekkel összhangban., a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gazdaságossá keli tenni, vagy fokozatosam meg kell szün­tetni, gondoskodva azonban a lakosság megfelelő ellátásáról. A területfejlesztésben is job­ban érvényesüljenek a haté­konyság követelményei. Az iparnak elsősorban azok az ágai fejlődjenek, amelyek gazdasági® exportnövelést, impKiritmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé, illetve ke­vésbé anyag- és energiaigé­nyesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosiGha­SOMOGYI; NÉPLAP tó. Ennek feltétele a tudato­sabb, határozottabb és taka­rékosabb energiagazdálkodás. Megépítjük a paksi atomerő­művet. További erőfeszítése­ket igényel a hazai energia- források — szán.vagy ónunk, kőolaj- és földgázkészletünk — feltárása, kiaknázása, gaz­daságos hasznosítása. Foly­tatni kell a geológiai kutatá­sokat.. Az alapanyag-gyártásban fő feladat a megkezdett fej­lesztések mielőbbi befejezé­se. A feldolgozóipar fejleszté­sét az eddiginél jobban alá kell rendelni a hatékonyság és a külgazdasági egyensúly követelményeinek. A gépiparon belül kapja­nak nagyobb súlyt az elek­tronikai és. vákuumtechnikai termékek, az energetikai, mezőgazdasági, élelmiszer­ipari és szerszámgépek, a közúti járművek, az orvosi műszerek gyártásának egyes területei. Növekedjék a ma­gasabb fokon feldolgozott alumíniumtermékek ará­nya, fokozódjék a gyógy­szeripar versenyképessége. A könnyűipar növelje a jö­vedelmező, korszerű, jó mi­nőségű, magasabb fokon fel­dolgozott áruk arányát. Ki­emelten kell fejleszteni a gazdaságosan exportálható élelmiszerek termelését. Az építő- és építőanyag- iparnak, valamint ezek hát­tériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló felada­tokhoz és a lakosság igé­nyeihez igazodva növeked­jék. Hazánk természeti adott­ságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság ki­emelt fejlesztését. A mező- gazdaság és az élelmiszer­ipar termelésének bővülése biztosítsa a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a gazda­ságos export fokozását. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésiben a fő teendő a hatékonyság és a minőség javítása, a hoza­mok növelése, a költségek csökkentése, a természeti fel­tételek ésszerűbb kihaszná­lása. Tovább kell fejleszte­ni a mezőgazdaságunkban meghatározó jelentőségű ga­bona- és kukoricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvona­lának emelésére, a húster­melés növelésére, a takar­mány takarékos felhaszná­lásra, az anyagok és az melléktermékek jobb hasz­nosítására. Támogatjuk az állami vál­lalatok és a termelőszövet­kezetek gazdaságilag elő­nyös társulásait, a hatéko­nyan működő termelési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ésszerű hasz­nosítását szolgáló együttmű­ködési formákat. A kedvezőtlen természeti viszonyok közepette működő üzemeket továbbra is segí­teni kell az adottságaiknak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításában. Támogatni kell a mezőgaz­dasági vállalatoknak, a szö­vetkezeteknek népgazdasá­gi sízempontból is hasznos kiegészítő tevékenységét. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagy­üzemekkel, valamint a fel­vásárló vállalatokkal és a fogyasztási szövetkezetek­kel. Szövetkezetpolitikánkat folytatva a jövőben Í6 arra törekszünk, hogy a szövet­kezetek fejlődjenek, ered­ményesen szolgálják tagsá­guk érdekeit, javítsák ter­melésük gazdaságosságát, szolgáltatásaik minőségét, kulturáltságát. A közlekedés különböző ágait összehangoltan kell fejleszteni. A távolsági áru- és személyszállításban növe­kedjék a vasút szerepe. A személyszállításban . a jövőben is a tömegközleke­dés kapjon elsőbbséget. A hírközlés tovább korsze­rűsödjön, bővüljön a tele­fonhálózat; javuljanak a postai szolgáltatások. Nagyobb figyelmet keli fordítani a környezetvéde­lemre, a levegőszennyeződé® csökkentesére, a vízkészlet tisztaságának es minőségé­nek megőrzésére, a lakosság egészséges ivóvízellátására. Váljék társadalmi üggyé természeti értékeink védel­me, a rendezett, kulltunáltt lakó- és munkahelyi kör­nyezet kialakítása, megóvá­sa. A népgazdaság termelő alapjainak műszaki fejlesz­tését a .beruházások mérsé­keltebb növelése mellett is szükséges biztosítani. Fo­kozni kell a korszerű be­rendezések több műszakban történő kihasználását, a ré­gi üzemek rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek el­sődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem ter­melő beruházásokat egyér­telműbben kell rangsorolni. Kapjanak elsőbbséget az olyan, gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati beru­házások, amelyek a terme­lési és a termékszerkezet korszerűsítését szolgálják, az exportképességet javít­ják, és a hatékonyságot nö­velik. Szigorúan érvényesül­jön az engedélyező, a terve­ző, a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intéz­kedésekkel — céljainknak és elveinknek megfelelően — nagyobb összhangot kell te­remteni a munkahelyeik szá­ma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a termékszerkezet átalakí­tásával összhangban kell megvalósítani a munkaerő üzemen belüli és üzemek kö­zötti körültekintő, szervezett átcsoportosítását, átképzését. A gazdasági vezetők minde­nütt és minden beosztásban követeljék meg a munkavi­szonnyal járó kötelezettségek teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ebben a párt- és társadalma szervek határozottan támogassák őket. Gazdasági fejlődésünknek alapvető feltétele, hogy bővít­sük és elmélyítsük együttmű­ködésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt veszünk a szo­cialista gazdasági integráció kibontakoztatásában, a hosz- szú távú célprogramok meg­valósításában. A nemzetközi gazdasági körülmények és a közös érdekek sürgetően kö­vetelik, hogy a KGST-orszá- gok gazdaságfejlesztési politi­kája összehangoltabbá, együttműködésük tervszerűb­bé, hatékonyabbá váljék, a szocialista gazdasági integrá­ció eredményesebb legyen. Az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján szé­lesítjük a gazdasági kap­csolatokat a fejlett tőkésor- szágokikal. Az áruforgalom bővítése mellett előtérbe he­lyezzük a piackutatásra és a korszerű termelésszervezés­re is kiterjedő, hosszú távú termelési együttműködést. Tovább erősítjük a kölcsö­nösen előnyös gazdasági kap­csolatokat a fejlődő országok­kal. Fontos, hogy szorosabbá váljék, a termelés és a kül­kereskedelmi tevékenység kapcsolata. Növelni kell az arra alkalmas termelővállala­tok külkereskedelmi szerepét, erősíteni a termelő- és a kül­kereskedelmi vállalatok kö­zös érdekeltségét. Fejlesztjük a bevált gazda­ságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságVeietés intézményeit és a gazdálkodó egységek szervezetét. Alapvető feladat mind. a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetke­zetek önállóságának, kezde­ményezőkészségének egyide­jű erősítése. Az országos feladatok ki­alakításában és megoldásá­ban is jobban kell építeni a vállalatokra, a szövetkezetek­re, mert önálló munkájuktól, vállalkozó szellemüktől, gaz­dálkodásuk eredményességé­től döntő módon függ előre­haladásunk. Korszerűsíteni kell belső irányítási és ösz­tönzési rendszerüket. A gazdasági munka -maga­sabb színvonalra emelésében, eredményességében meghatá­rozó szerepük van a vállala­tok, szövetkezetek vezetőinek. Teremtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó törekvésekhez. Éljenek bát­rabban hatáskörükkel. Az ed­diginél jobban kell támogat­ni a kezdeményező, az új iránt fogékony, a felelőssége) és ésszerű kockázatot válla­ló, a munka színvonalas rraeg­sasrvezesére es következetes ellenőrzésére képes vezetőket A fokozódó követelmények­hez igazodva emeljék kép­zettségük színvonalát. A gazdasági fejlődésnek fontos feltétele, hogy az ár­rendszer célszerű gazdálko­dásra, megalapozottabb dönr lésekre és ésszerű fogyasztás­ra késztessen. A termelői árak fejezzék ki jobban a világ­piac árváltozásait, ösztönözze­nek a hatékonyság növelésé­re, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására és a ta­karékosságra. A termelői árak mozgása a jövőben is hatás­sal lesz a fogyasztói árak ala­kulására, tartósan nem sza­kadhatnak el egymástól. Az alapvető fogyasztási cikkek es szolgál tatasok árát — élet­színvonal-politikánknak meg­felelően — továbbra is köz­pontilag kell szabályozni. Az állami és a társadalmi ellen­őrzés javításával meg kell akadályozni az indokolatlan áremeléseket, a fogyasztók bármilyen megkárosítását. A társadalmi tevékenység minden területén az eddiginél is fontosabb feladat a belső tartalékok feltárása és hasz­nosítása. Különösen fontos az önköltség, az energia- és anyaghányad csökkentése. Nagy tartalék rejlik az irá­nyítás, az üzem- és munka- szervezés, a kooperáció javí­tásában, a szerződéses fegye­lem erősítésében, a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában. IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociális ellátás Az életszínvonal megszi- láirdításánaik, majd további szerény javításéinak alapvető fettétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdaságii feladatokat. A VI. ötéves terv időszaká­ban az életkörülmények ja­vítását szolgáló eszközöket úgy kell felhasználni, hogy ösztönözzék a termelést és tegyék lehetővé a legfonto­sabb szociális igények kielé­gítését. Mindezt segítse elő a munka szerinti elosztás el­vének következetes érvénye­sítése. A társadalmi juttatá­sok jobban igazodjanak a szociális körülményekhez, el­sősorban az idősek, a több­gyermekes családok és a csaLádalapító fiatalok helyze­tét javítsák. Az életkörülmé­nyeket közvetlenül befolyáso­ló, beruházások továbbra Is növekedjenek. A keresetek nagyobb kü­lönbségeiben is tükröződjék a végzett munka. Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmek­nek, amelyek spekulációból, visszaélésből erednek, ame­lyek mögött nincs tisztességes munka. Az életkörülmények alakí­tásában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátás­nak. Az elért színvonal meg­tartására, a lehetőségekhez igazodó javítására és a vá­laszték bővítésére keli töre­kedni, ügyelve arra, hogy le­gyen elegendő olcsóbb tömeg­fogyasztási cikk is. Váljék kulturáltabbá a kereskedelmi munka. Fejlődjék, korszerű­södjék az állami és sízövetke- ziett üzlethálózat. Az életkörülmények javí­tása megköveteli a szolgálta­tások iránti igények jobb ki­elégítését. A magánkisipar és kiske­reskedelem a valóságos, igé­nyekkel összhangban járul­jon hozzá a lakosság áruelló- tásámak kielégítéséhez, a szolgáltatások javításához. A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan mun­kát és keresőtevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. E tevékenység gaz­dasági, jogi, irányítási, ellen­őrzési felitételeit a társadalmi érdekkel összhangban kell szabályozni, és gondoskodni keld róla, hogy kapcsolódjék a szocialista üzemekhez. Szé­lesebb körben keli alkalmaz­ni a bedolgozás módszerét. A törvénye^ munkaidő jobb kihasználásával, a munka szervezettségének javításával meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél a jelenlegi munkaidőalap csökkenése nélkül át lehessen térni az öt­napos munkahétre. A VI. ötéves terv időszaká­ban folytatódjék a második tizenöt éves . lakásépítési program megvalósítása. Na­gyobb erőt kell fordítani a lakásvagyon megóvására, f lakások karbantartására, fel­újítására és korszerűsítésére. Határozottabban kell töre­kedni arra, hogy az új lakó­telepekkel egyidejűleg ké­szüljenek el a közművek, a kereskedelmi, egészségügy oktatási és kulturális létesít­mények. Az allant! intezkedé­sek a jövőben is ösztönözzék és segítsék a saját erőből tör­ténő építkezést. Figyelmet kell fordítani aura, hogy a lakás- építési terv keretében megfe­lelő számban épüljenek a fia­tal házasok és az idős embe­rek szükségleteit kielégítő ki­sebb és olcsóbb lakások. Ugyanakkor növekedjék 3 többgyermekes családok és s több nemzedék együttélésére alkalmas nagyobb lakások száma. Mind az építésben, mind a fenntartásban jobban ki kell használni a szövetke­zésben rejlő előnyöket. A lakásépítésben és fenn­tartásban arányosabbá kell tenni az anyagi teherviselési az állam és a lakosság, vala­mint a lakosság különböző rétegei között. A la-káselosz- tási rendszer jobban vegye figyelentbe a családok jöve­delmi viszonyait és vagyoni helyzetét. Változatlanul a legfontosabb feladat a mun­kások, a többgyermekes és a fiatal családok igényeinek ki­elégítése, lakáshoz jutásuk feltételeinek javítása. Erősíte­ni kell az ingatlanforgalom állami ellenőrzését. Szélesíte­ni kell a tanácsok szerepét a lakások szervezett cseréjében. A népesedés fontos társadal­mi és nemzeti ügy, amelyre továbbra is nagy figyelmet kell fordítani. A népesség egyenletesebb gyarapodása érdekében javítani kell s gyermeknevelés feltételeit, fokozni kell a többgyermekes családok támogatását. Emelni kell a családi pótlékot — el­sősorban a három- és több gyermekes családokét —, s bővíteni a bölcsődei helyek számát. Az óvodai hálózat fejlesztésével a VI. ’ ötéves tervidőszak végére közel ke­rülünk az igények kielégíté­séhez. Gyors ütemben folyta­tódjék az általános iskolai tantermek építése, a napközi otthonok, a gyermekétkeztetés bővítése. A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdí­jasok s általában az idősek helyzetének javítását. Álla­munk, társadalmunk sokolda­lúan gondoskodik róluk. A velük való törődésben növe­kedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahe­lyük társadalmi szervei . is tartsanak velük rendszeres kapcsolatot. Arira törekszünk — elsősorban az alacsony nyugdíjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biz­tonságban. éljenek. Támogat­juk a nyugdíjasok aktívabb részvételét a termelésben és a közéletben. Tapasztalataik hasznosítása szocialista fejlő­désünk egyik fontos erőforrá­sa rz élet minden területén. A VI. ötéves terv éveiben az eddiginél gyorsabban bő­vüljenek, korszerűsöd jenek az egészségügyi intézmények, ja­vuljon fölszereltségük. Na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni az alapellátásra, a betegsé­gek megelőzésére, a munka­helyi, környezeti ártalmak ki­védésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultú­rájának fejlesztésére. Bővíte­ni kell a szociális otthonok hálózatát, emelni- a gondozás színvonalát. A testnevelési és sportmoz­galom előrehaladásának kulcskérdése a tömegsport tá­mogatása, különösen az isko­lai testnevelésnek, és általá­ban az ifjúság sportjának a fejlesztése. Ezen az alapon növelhetők az élsport ered­ményei is. Hatékonyabbá és összehangoltabbá kell tenni a sport állami és társadalmi irányítását, szélesíteni tömeg­bázisát, növelni a szakmai ve­zetés önállóságát és felelőssé­gét. Fokozott gondot kell fordí­tani a művelődést/ a sport«»;' lásit, a szórakozást, a pihenést, az üdülést szolgáló- intézmé$ nyék jobb ’ kifiálánálására és bővítésére, a hazai turizmus feltételeinek javításéra, vala­mint a természetjárás támo­gatására. Figyelembe véve az idegen- forgalom jelentőségét, bővül­jön a szállodai hálózat és a turizmussal összefüggő más szolgáltatás. Tömegessé vált a magyar állampolgárok uta­zása más országokba; ezt a lehetőségekkel összhangban a jövőben is támogatni kelt A párt következetes poli­tikájának, ideológiai nevelő- és építőmunkánknak ered­ményeként a marxista—leni­nista világnézet a közgon­dolkodás meghatározó ténye­zője. Szélesebb körben tu­datosultak a szocialista er­kölcs és életmód normái. A tudományos szocializmus mellett ugyanakkor még hatnak, időnként felerősöd­nek más ideológiák, eszmé­inktől idegen nézetek is, amelyeket az ellenséges pro­paganda is táplál. Az elméleti és nevelő- munka jobban segítse elő a szocialista tudat, életmód és életeszmények térhódítását. A figyelmet a társadalom fejlődése szempontjából leg­fontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosí­tani: a közérdek tisztelet­ben tartására és szolgálatá­ra, a munk^ becsületének növelésére, a kötelezettségek teljesítésére, a közösségi szellem erősítésére. Határo­zottabban küzdeni kell a kis­polgári életfelfogás, az ön­zés, a jogtalan előnyszerzés, a közömbösség ellen. Még tüzetesebben kell tanulmá­nyozni a gyakorlati műnk? tapasztalatait, általánosítani tanulságait. Szorosabbá kell tenni su elméiét es a gya­korlat kapcsolatát. Nevelő­munkánk mélyítse el a szo­cialista hazafiságot, annak tudatát, hogy a nemzeti ér­dek helyes szolgálata ugyan­úgy, elválaszthatatlan az in­ternacionalizmustól, mint a haladás * nemzetközi ügyé­nek előmozdítása hazánk, népünk érdekeinek szolgá­latától. Határozottan küzde­ni kell a még létező, eseten­ként felerősödő burzsoá ideológia, a nadanai. izmus és a kozmopolitizmus el­len. Pártunk — miként eddig is tette — következetesen védelmezi forradalmi eszmé­ink tisztaságát mindenféle torzítással szemben, első­sorban tudományos elméle­tünk 'fejlesztésével, alkotó alkalmazásával, alapjainak megvédelmezésével küzd­het j ük le a dogmatizmus ve­szélyét, a marxizmus mo­dernizálásának ürügyén je­lentkező revizionista nézete­ket s az elmélet lebecsülé­sét. A világban végbemenő fejlődés, mozgalmunk új kérdései bonyolultabbá tet­ték az ideológiai munkát. Ez azt követeli, hogy a kommunisták az eddiginél aktívabban képviseljék vi­lágnézetünket, a tőle idegen (Folytatás as 5, oldaloaJ V. Ideológia, tudomány, művelődés

Next

/
Oldalképek
Tartalom