Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
ROMÁNY PÁL, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Különös figyelmet a személyes érdekeltségre Az elmúlt években országunk mezőgazdaságában számos új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte mindenből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — a növekedés korlátáit. Különös gondot kell fordítani a munkában résztvevők személyes anyagi érdekeltségére. A nagyon változatos mezőgazdasági munka- feltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének útján égetően szükséges az új tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása is. Népgazdaságunkban a hatékonysági követelmény erőteljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés, szemléleti akadály. Számbavételi, értékelési rendszerünk sok tekintetben még a mennyiségi, a hagyományos mutatókhoz tapad. Legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény, az egy dolgozó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem a létszám, vagy a terület nagysága. Végül megállapította Romany Pál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrár- politikáját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi. BARINK AI OSZKÁRNÉ, a Pest megyei Pártbizottság titkára Élvezzük a lakosság bizalmát A küldött a megye kulturális fejlődéséről beszélt. — Ha röviden jellemezni kellene az elmúlt- öt év kulturális munkáját, azt mondanám: elkötelezettség, kezdeményezés és összefogás. Mindvégig élveztük megyénk lakosságának bizalmát, segítő, cselekvő részvételét. A közösségért való tenniakarás a megyében a kultúra érdekében is tömegméretűvé vált. A kommunista műszakok, a társadalmi munkaakciók a bizonyítékai ennek. Nem szólhatnánk ilyen eredményekről, ha nem éreztük volna mindvégig azt a biztonságos bátorságot, ameDR. SCHMIDT ERNŐ, lyet a gazdasági egységek, az ipari és mezőgazdasági üzemek jelentettek kulturális, társadalmi céljaink megvalósításában. Ma már egy- egy jól működő termelőszövetkezet is úgy alakítja, fejleszti a lakóterületet, az életmódot, a kultúrát, mint korábban egy vidékre települt ipari üzem. Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira építve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikereknek örülni, a gondokban osztozni tudó emberek tenniakarása is élteti bennünk. a Nyugat-Magyarországi Fagazdasági Kombinát Állami-díjas vezérigazgatója Célszerű fokozni az erdőtelepítést Vas megye küldötte először arról beszelt, hogy a mai gazdasági helyzetben különösen megnőtt a fa értéke és jelentősége. Ma a világ és hazánk. gazdasági életében nagyon sok az előre meg nem határozható tényező — folytatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állítható: a nyersanyagoknak, és köztük a fának a szerepe és jelentősége növekedni fog. Célszerű volna tehát fokozni az országban az erdőtelepítést, és ezzel az ország fa- termesztő képességét. A továbbiakban arról beszélt, hogy a termékszerkezet korszerűsítésében, a termelés hatékonyságának javításában gyors előrehaladást csak akkor várhatunk, ha a vállalatoknál és az irányító szervezeteknél egyaránt határozott lesz a törekvés az újra, a kor&zerüHORVÁTH ZOLTÁNNÉ, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője Hallgatnak a véleményünkre Győr-Sopron megye küldötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fontosságáról fejtette ki véleményét — Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Igaz, hogy a lehetőségeink a továbbtanulásra, a közéletben való részvételre sokkal inkább megvannak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni jóval nagyobb terhet ró a SZATMÁRI LAJOS, nőkre, mint a férfiakra. Am szeretném azt is megerősíteni: kolléganőimmel együtt érezzük, hogy a fizikai dolgozókra a társadalmi fórumok munkájában igen nagy szükség van. Saját tapasztalataim alapján állítom, hogy hozzászólásaimat észrevételeimet a különböző testületi üléseken mindenkor meghallgatták, és ha módjukban állt, azonnal cselekedtek a felvetett gondok, hibák kiküszöböléséért. a Várpalotai Szénbányák Vallalat aknasza A szénbányászat visszakapja régi rangját — A szénbányászat fejlesztését szolgáló párthatározatok es kormányintézkedések alapjan úgy erezzük — mondotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre jobban visszakapja régi lángját, a gazdasági epítőmunkábsm k«töttsti szerepének megfelelő megbecsülésben részesüL Beszámolt róla, hogy javultak az élet- és munka- körülmények. A bányászla- kás-építési akcióval kapcsolatban megjegyezte, hogy szükség van bizonyos jogi problémák rendezésére, hogy' valóban azok kapják a kedvezményes lakásokat, akik megérdemlik, akik hosszú ideig hűek maradnak a bányászathoz. Kritikus és önkritikus hangon szólt arról, hogy a szén- bányászatot érintő korábbi, KUN ISTVÁN, aaŐÉ* megváTtoztatott döntések kedvezőtlen hatása bizonyos mértékig ma is érződik; elmaradtak egyes pótlólagos beruházások, az elvesztett létszám is nehezebben pótolható. A gondok ellenére bizakodó hangon fejezte be felszólalását : — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk következetes politikája, az, hogy kritikusan és tárgyilagosan felmérte a szénbányászatban levő hiányosságokat és helyesen jelölte meg a soron következő tennivalókat. ezredes, a Határőrség pártbizottságának első titkára Az államhatár őrizete politikai feladat Elöljáróban hangsúlyozta: — Az állam- és közbiztonság védelméről a határőrségre háruló feladatok végrehajtásakor abból indulunk ki, hogy az államhatár őrizete, az ország biztonsagával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhangban álló politikai kérdés, számunkra harci és politikai feladat. Ezután arról beszélt, milyen dinamikusan nőtt az utóbbi fel évtizedben a határforgalom. öt év alatt 1H7 millió ember lépte át a magyar határokat, több mint 57 millió járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növekedését jelzi — folytatta —, hogy a szocialista építő- munka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió barátunk, vendégünk és külföldre látogató honfitársaink közül kellett kiszűrni a megtévesztő módszereket, ravasz hamisításokat alkalmazó, törvényeinket megsértő, a Úttörők köszöntötték a kongresszust Ezután úttörők és kisdobosok százai adták át az előttük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletét. A bensőséges ünnepség nyitányaként szünetben az ülésterem minden székére piros, illetve kék kendőcskéket helyeztek a pajtások és valamennyi küldött megkapta a Pajtás újság még festék- szagú, legfrissebb számát, amelyet a szerkesztők a kongresszus jegyében állítottak össze. Két úttörő és egy kisdobos — Ruszina Andrea, a Leninről elnevezett XV. kerületi általános iskola nyolcadik osztályos tanulója, Kovács Agnes, a XIII. kerületi, Ernst Thälmann utcai Általános Iskola nyolcadikosa és a hatodikos Magyar Tamás a IX. kerületi, Mester utcai Általános Iskolából — lépett a mikrofonhoz. Egymásnak adták a szót vidám-komolyán, jelentve: »valamennyien készültünk!« és folytatták: — Ezekben a napokban minden úttörőcsapatban megrendezzük a három nemzedék napját, úttörők, KISZ-esek, párttagok találkoznak, beszélgetnek. A veteránokat is meghívjuk. Javaslom, hogv a partkongresszuson nevezzük ki ezt a délutánt a három nemzedék napjának. Hiszen most mi is itt vagyunk. — A pártkongresszus tisztéletére elhatároztuk, hogy annyi fát, virágot ültetünk, ahányan vagyunk! Es gondozzuk is azokat, hogy a fákból erdők legyenek, s a következő kongresszusra már ezekből a virágokból köthessünk csokrot. Nem feledkezünk meg azokról az idősekről sem, akik egyedül élnek. Ezek a nénik és bácsik már akkor is sírnak örömükben, ha csak rájuk nyitjuk az ajtót.1 Ígérjük, továbbra sem lesznek egyedül! Búcsúzóul felszárnyalt a dal: »Nem kell többé háború, béke kell nekünk, mert játék kell és víg kacagás — és sok-sok jóbarát, ha egy akarattal építünk, csudaszép lesz a világ«. A kedves-vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs Jó- zsefné mondott köszönetét á kongresszus nevében, sok sikert, szép élményeket, jó tanulást, sok vidám percet kívánt hazánk minden kisdobosának, úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresszusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezután bejelentette. hogy további üdvözlő táviratok érkeztek a kongresszushoz az ország minden részéből, majd Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjanak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának adott szót. MARÓTHY LÁSZLÓ, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ KB első titkára Készek vagyunk az új feladatok megoldására társadalomra veszélyes elemeket. A felszólaló részletesen ecsetelte, hogy a határőr- fiatalok milyen nehéz körülmények közepette végzik példásan feladataikat, férfias bátorságot, helytállást igénylő munkájukat. Elmondta azt is, hogy a határőrség hozzájárult a nép- gazdasági munkához; műszaki egységük öt év alatt több mint 1,6 milliárd forint termelési értéket hozptt létre. Emellett önerőből végezték a belső karbantartást, felújítást, ami további nép- gazdasági kapacitást szabadított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is, amelyek a határőrség egységei és a területi párt- és állami szervek, tömegszervezetek között alakult ki. Ezek között külön említést érdemel az úgynevezett »határőr-község« mozgalom; jelenleg 129 ilyen község és két határőr-város segíti a határvédelmi munkát. — Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhelymunka körülményeit is — kezdte beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigy- ük úttörő pajtásainkat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is hangot kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk minden korosztálya szóhoz jutott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklődéssel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politikájára úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat is. Elismerik az elmúlt öt esztendő nagy eredményeit, számolnak a gondokkal és készek vállalni a további feladatokét. Ifjúságunk akarata is tükröződik abban, hogy jobban támogassuk a hasznos kezdeményezéseket a munkában és következetesebben szerezzünk érvényt a teljesítmények szerinti elosztás elvének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörülmények javításának céljai, de a fiatalok családalapítási gondjainak megoldása, a lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdálkodással, a gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Nem kell megerőltetni a figyelmünket, hogy Kádár János szavait hallgatva megállapíthassuk : pártunk a fiatalok gondjait alaposan ismerve, messzemenően '— lehetőségeikhez mérten kiemelten — foglalkozik he’yzetük javításéval. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozattervezet kimondja: »Ifjúságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben«. Ez az értékelés az ifjúságról alkotott egyre általánosabbá váló felfogás, szemlélet erősítése miatt is fontos. A magunk mögött hagyott évtizedben mindinkább háttérbe szorul a korábbi formális közvéleményi megítélés, ezzel együtt az ifjúság körében végzett munkát is nagyobb megbecsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, anyagi _ és tárgyi feltételeinek fejlődésével a társadalom érzékenyebben figyel a fiatalok problémáira, kezdeményezéseire vagy éppen kritikájára, és cselekvéssel válaszol. A társadalmi és az állami irányító szervek fontosságának, társadalomban betöltött szerepének megfelelően, a jövőre is tekintve kezelik az ifjúságot. Mindezek alapján a fiatalok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség , nevében messzemenő egyetértésünket fejezem ki a Központi Bizottság beszámolójával, határozat- tervezetével. Az ifjúságnak a szocialista építésben vállalt szerepéről a felszólaló megállapította: teszik azt, amit a felnőtt társadalom cselekszik, azzal a fontos többlettel, hogy merészebben gondolhatnak a jövőre. Számukra a holnap évezrede is az aktív munka színtere lesz. Nemcsak azt mondhatjuk, hogy a társadalom formálja az ifjúságot. Az is igaz, hogy a fiatalság maga is alakítója, fejlesztője a társadalomnak. Ifjúságunk a szocializmus neveltje, vállalja új és fejlődő társadalmunk történelmét, jelenét és ma a jobb holnapért tanul, dolgozik. Amikor felszabadulásunk 35. évében társadalmi számvetést készítünk, akkor ifjúságunk tulajdonságait, jellemzőit feltétlenül az eredmények között tarthatjuk számon. Az ifjúság mai feladatairól szólva Maróthy László hangsúlyozta: — Olyan éveket számolunk, amikor az egész társadalomnak, benne a fiataloknak a korábbinál jobban kell törekedniük arra, hogy teljes gazdaságukban kamatoztassák képességeiket, hozzáértésüket, szakmaszeretetüket, hivatástudatukat, állhatatosságukat az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben. Mi vár tehát a fiatalokra? Több lehetőség és nagyobb siker, de csak jobb munkával, ami egyáltalán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szükség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, ami például a fiatalokat erőteljesen érinti, egyesek helyzetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több oldalú szakmai fejlődésre. A gyárakban, a hivatalokban, , a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A vezetők fiatalabb generációjára nagyobb terhek hárulnak, ezekkel úgy kell megbirkózni, hogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak tartottnak u folytatása legyen. Itt igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség, a fiatalos' bátorság, az okos változtatni akarás! Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezések és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is, bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel. — Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiakban —, fiataljaink joggal keresik, kutatják szocialista továbbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megoldásokat keresik, és nem minden szenvedély nélkül. Keresik a helyüket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltunk, benne a közelmúlt történelme is. Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Ez a szocializmus által nyújtott lehetőség, és ugyanakkor igény is. (Folytatás a 4. olcUilon ) A meghívott vendégek egy csoportja a kongresszuson. (MTI Fotó — telefoto KS)
