Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
masam IKiüSAG^IKlUSÄG iFJOSÄG®!FJOSÄ< ■■ Önállóság vagy póráz Néhány évvel ezelőtt sok problémát jelentett és néhányszor hangos vitát vagy lacot váltott ki belőlem a íshetetlenség, mert szüleim nakacsul ragaszkodtak ah- loz, hogy az általuk meghámozott időponton túl az es- i órákban nem hagyhatom '1 a »családi fészket«. A ti- jnévesek pedig természetein mindig a szabadságuk, íz önállóságuk, a felnőttsé- ;ük elismerésére törekedtek, s ma is küzdenek érte. íogy milyen sikerrel, erről jeszélgettem néhányukkaiL — A nővérem utat tört előttem — kezdte a beszél- etést a végzős általános is- olás Dóra. Az iskolai rend- artás szerint otthonról is .lengednek moziba, diszkó- ,.a, koncertre este nyolc óráig. Anyu mindig tudja hova, s kivel megyek. Nem érdemes hazudni, mert utólag az biztos kiderülne, és akkor oda a bizalom. — Apunak tömegundora van. Nem megyünk sehová és hozzánk sem jön senki — fakad ki a nyolcadikos Ju- , dit. — Egyke vagyok és annyira féltenek, hogy a délutáni mozielőadásra is elkísér anyu. — Elsős középiskolás vagyok — mondja Andrea. — Este kilencig, tízig mindig elengednek otthonról, de ha kések, akkor sem szövegelnek. A hosszú hajú‘barátaimat először ellenezte a nagyi, a szüleim viszont ismerik őket. Szerintük is jó fejek, nekem pedig ez a fontos. Nyáron a Balatonnál Áz átlagéletkor: tizenhat év A Somogy Aruház földszinti bébi osztályán családias a hangulat. Mamák, nagymamák keresik fel a részleget, hogy a csemeték ruhatárát kiegészítsék. »Hány éves a kicsi? Ezt nézze meg a kedves vevő: korszerű anyagból készült. Igen, van piros színben is. Biztosan nem lesz szűk; nyúlik a plüss. Igazán örülök, hogy ez tetszik.« Az eladó, aki kedvesen, udvariasan segíti és egy kicsit »agitálja-« is a vásárlót nem is olyan régen még hasonló méretű ruhadarabo- kaipßr-viselt, mint amilyeneket^ most megvételre kínál .., S aki a vásárolt árut csomagolja — ő sem lehet több 16 évesnél. Az osztály mennyezetéről lelógó tábla igazolja a föltevést, hiszen rajta a következő felirat olvasható: »Ma ezen a részlegen tanulóink állnak a kedves vásárlók rendelkezé- ére.« Ezekre a tanulókra azonban nem felügyel egyetlen felnőtt sem. Az áruátvételtől kezdve az eladáson, csomagoláson, elszámoláson keresztül minden az 5 dolguk. Csak a pénztáros nem irtózik közéjük, de ö sem ellenőriz, csupán segít. A megbízott osztályvezető, Till Eva harmadéves a 'Zakmunkásképzőben, ruházati szakos. Feladatköre kiterjed az irányításra is, ez azonban inkább »névleges« dolog: —« Három héten keresztül heti három napot töltünk ezen az osztályon. Szakmai gyakorlat, de több is annál, nállóan végzünk mindent, csak néha-néha jön ide az »igazi« osztályvezető: »Gyerekek, nincs szükségetek segítségre? Megy minden? Milyen a forgalom?« Jó dolog a teljes önállóság, már a szakmában érezzük marinkat, ugyanakkor így a felelősség a többszörösére nő. Alaposan föl kellett készülnünk erre © három napra, s nagy lelkesedéssel kezdtünk neki a hétnek. Mind a kilencen szeretnénk megmutatni, hogy a gyakorlatban is megálljuk a helyünket. A vevők? Nos,' vannak bizalmatlanabbak, különösen az idősebb korosztály tagjai között. Jobban megbíznak a szakképzett eladókban, s ez bizonyos fokig érthető is. Hamarosan ők is feloldódnak, hiszen ha az unokának visznek valamit, már mesélik, hogy milyen aranyos a kicsi; milyen színű a szeme, a haja, éppen ezért a kék szín állna jól a szöszi fejéhez. Nem véletlen, hogy »önállósított« diákeladók az áruháznak csak ezen az osztályán dolgoznak. Ez a legzártabb, s talán a leghangulatosabb részleg. Egészen más a kapcsolat a vevőkkel. — Ha ők nem jönnek hozzánk, akkor mi megyünk oda; segítünk kiválasztani a legmegfelelőbb darabot, el- mondiuk előnyös tulajdonságait. Kevesen távoznak üres kézzel. Közülünk többen szeretnének visszajönni az áruházba dolgozni a szakképesítés megszerzése után. Annyi kedvességet és szeretet et kaptunk már a kollégáktól, hogy szinte természetes: jó lenne ebben a közösségben maradni. Az áruház vezetői, eladói elismeréssel nyilatkoznak a »gyerekek« munkájáról. Sokkal eredményesebb a tevékenységük, mint a felügyelet mellett gyakorló társaiké. Persze, ehhez elengedhetetlen a megfelelő fölkészítés^ s ez az iskola feladata. A diákeladókból szervezett osztállyal szívesen találkoznánk másutt is. A. A. még szabadabb vagyok — toldja meg vallomását egy rövid mosollyal. — Este nyolcig van kimenőm — komorodik el Judit. — Mostanában pedig a szüleim makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy állandóan ‘csak otthon tanuljak az érettségire. Moziba, diszkóba meg csak úgy tudok ellógni, ha azt mondom, hogy könyvtárba megyek ... Negyed-, félórás késésért edzés- és szakkörmegvonás a büntetésem. A barátom katona, őt ismerik és szeretik, vele mindenhova elengednek. Rövid, fiús hajú, magas, vékony kislány Bernadett. Munkahelyén beszélgettem vele, és akkor nagyon elkeseredett volt. — Ha elmegyek itthonról, anyu mindig tudja hol vagyok és mikor érek haza, azt azonban nem szereti, ha későn jövök. Nagyon félt és ilyenkor aludni se tud. Van egy barátom — s ahogy kimondja, egyből könnyes lesz a szeme. — Most már ún- juk a mozit, a presszót, a pénz kevés, télen pedig nem sétálhatunk örökké az ut* cán. A srác albérletben lakik, oda nem mehetünk, meg hozzánk se. Nincs külön szobám, a szüleim viszont valamilyen ürüggyel percenként beugrálnak hozzánk. Soha nem lehetünk kettesben. Nyáron el akartunk menni külföldre — hátizsákkal — turistaként. Amikor bejelentettük, a szüleim először szólni sem tudtak a meglepetéstől, aztán megmagyarázták, hogy akkor majd mehetünk, ha papíron is összetartozunk, meg különben is, hogy képzelünk ilyet... Félek, hogy emiatt elvesztem a barátomat, pedig őt nagyon szeretem, de nem találjuk a megoldást. Ha a körkérdésből általánosságokat nem is lehet levonni, egy biztos, hogy a szülők felelőssége nagy, mégis könnyebb lenne azonban megtalálni a közös hangot akkor, ha a szülők figyelembe vennék, és okosan, megfontoltan biztosítanák gyermekük önállóságát — az életkornak megfelelően. Incze Andrea ízmim, fiateiwk építkezéseken Különösen sok fiatal megy azokra a nagy ipari építkezésekre, amelyek a Komszo- mol védnöksége alatt állnak. Ezek száma ma már több mint 140. Volgodonszkba, ebbe a dél-oroszországi kisvárosba például — ahol az ATOMMAS épül, s ahol az atomerőművek hatalmas reaktorait gyártják majd — naponta 40—100 fiatal érkezik a Szovjetunió köztársaságaiból. A 3200 kiiomeier hosszúságú Bajkál—Amur vasúti fővonal egész építkezésén pedig a fiatalok vannak túlnyomó többségében: ők adják a munkáslétszám 80 százalékát Amikor arról beszélünk, hogy a fiatalok mindenütt ott vannak az ötéves terv nagy építkezésein, akaratlanul is föltesszük a kérdést: mi vonzza őket ezekre a munkákra? Leningrádi szociológusok közvéleménykutatást végeztek az építkezésekre induló fiatalok között és megpróbálták rendszerezni az »indítóokok«. sokféleségét. A megkérdezettek 92,2 százaléka — mindegyikük több okot is felsorolhatott — azt válaszolta, hogy azért utazik az építkezésre, mert^társa- dalmi szempontból hasznos munkát« akar végezni, 90,5 százalékuk azzal indokolta elhatározását, hogy meg akarja ismerni az országot, új tájakat akar látni, 76,6 százalék úgy vélekedett, nagyon fontos, hogy »az ember megtudja, mire képes nehéz körülmények között«, 67.7 százalék pedig azt az egyszerű választ adta, hogy »keresni« akar. 1977-ben több mint 250 szovjet ipari nagyüzemet helyeztek üzembe, 1978-ban körülbelül ugyanennyit. Az ifjúság kezemunkája 1 minden második kilométer vasúti sín, minden második fúrótorony, minden második köbméter beton az új villanyerőművek gátjaiban. Napjainkban a szovjet építőiparban foglalkoztatottak mintegy fele fiatal. Ebben az iparágban több mint 4. millió ifjúmunkás dolgozik, közülük 1 300 000 kom- szomolista. A közelmúltban újabb ötezer komszomolista fiú és leány, indult útnak szibériai építkezésekre. Ne legyen bukott tanuló Szép kezdeményezésről kaptunk hírt a kaposvári 503. sz. Rippl-Rónai József Ipari Szakmunkásképző Intézetből. A fiatalok szintén nagy- érdeklődéssel kísérik figyeleminel a párt ■ XII. kongresszusára való készülődést. A tanulók egyetértettek a kongresszusi és felszabadulási műszak megszervezésével, s csatlakoztak a Sziklai Sándor brigád felhívásához. A tanulók szocialista címért küzdő Benin, Ságvári Endre, Latinca Sándor, Petőfi Sándor Ady Endre, József Attila, Munkácsy Mihály brigádja kezdeményezte a mozgalmat. A brigádok hét óra közhasznú társadalmi munkát ajánlottak fel. A fiatalok elhatározták hogy javítani kívánják tanulmányi eredményüket és arra törekednek: a brigádban ne legyen bukott tanuló. Molnár István, Lain János, Ambrus X. ászló, Finta Endre, Széles János és Lehoczky József szakoktatók szintén vállalták a társadalmi munkát. A fiatalok és a szakoktatók e mozgalom követésére szólították a saját intézmény termelési csoportjait, dolgozóit. A hét szocialista címért küzdő brigád a középfokú tanintézetek diákságát is felkéri arra, hogy csatlakozzanak a Sziklai Sándor bri-jáa kezdeményezéséhez. Mióta az amatörmozgal- mat nálunk is a popzene üzleti világa váltotta fel, legendák veszik körül őket. A popzenészek reflektorfényben állnak. Milliomosok.., luxuslakásban élnek... Mercedesszel járnak ... suttogják ma egymás között a jól értesültek és éppolyan mesebeli összegekről beszélnek, mint a focisták esetében. A lemezekért és a koncertekért tehát mintegy másfél mlilió forint üti a zenészek markát. A progresszív adózás után azonban, ami ilyen magas jövedelem esetén eléri az 50 százalékot, csak 750 ezer forint marad a közös kasszában. így, az öttagú együttesek esetében a zenészek kb. 150 000 forintot keresnek egy évben. Ez az összeg természetesen csak egy megközelítő átlagérték és elsősorban a legsikeresebbekre vonatkozik. A legnagyobb anyagi kiadás a felszerelés megvásárlása, felújítása, szinten tartása. Vegyük példának a Piramis fölszerelését. Som Lajos gitárja 60 000, Gallai ' billentyűi 250 000, Köves I Miklós dobja 90 000 forint- j ba került. Egy komplett ! Marshall erősítő 40 000 (van ! belőle négy) egy mikrofon 7000 (van belőle 16) egy 1 lámpatest 2000 (vaa belőle 60) forint. A végösszeg — nem nehéz utánaszámolni — meghaladja az egymillió forintot. Magyarországon az utánpótlás elmaradásának igazi okát éppen itt kell keresnünk. A . kezdő zenészeknek ma szinte kilátástalan a helyzetük. A belépődíj ugyanis, ahhoz hogy tisztességesen megszólalhasson a zenekar tagonként — egy gitár (25 000 forint), egy erősítő berendezés (40 000 forint) egy mikrofon (10 000 forint). Egy gitárosnak ezt hoznia keü. magával a zenekarba és az énekfelszerelés megvásárlásába is be kell »szállnia«, amely közepes minőségű berendezőknél is fejenként 100 000 forint. Mi tehát az igazság a nagy pénzek körül? Foglalja össze a tényeket az egyik legilletékesebb, a Piramis vezetője, menedzsere, gazdasági ; szakembere könyvelője aki »mellesleg« zenész is, Som Lajos; »Nem igaz sem az, hogy keveset keresünk, sem az, hogy a pénz csak úgy beesik a zsebünkbe. A'z az együttes vagy előadó aki évi 200 koncertet ad, állandóan úton van, közben új dalokat ír, lemezfölvételeket csinál komoly szellemi és fizikai munkát végez. Ugyanakkor nem lehet vitás, jól keresünk, jól élünk.« I i. Á verse lő kertész — Sok mindent kipróbáltam már, voltak hobbijaim, szenvedélyeim, de mind közül a líra a legkedvesebb. Hartner Rudolf, Kaposvár város főkertésze sokfelé kacsingatott már : csillagászat, újságírás, barkácsolás, nyúl- tenyésztés. Most pedig a munkásfiatalok V. országos vers- és prózamondó versenyének somogyi és egyik területi győzetese. Évek óta ismerem őt, ezt áz oldalát azonban nem ismertem.. — Eddig nem hallottam, a nevét hasonló versenyeken... — A versmondást már régen elkezdtem, a versenyzés azonban nekem is új. Két évyel ezelőtt indultam először önálló' szavalattal. A középiskolai irodalmi színpad volt az első élmény, azután a gyöngyösi főiskolán folytattam a szereplést. Elég ismert volt a társaságunk abban az időben, gyakran és szívesen jártunk társadalmi ünnepségekre. Néhány társammal akkor írtuk a r. első verseket is, kiadásukba az államvizsga szólt bele. Azután jött a munka, s én végképp felhagytam az írással. — Most miért indult a versenyen? — Tulajdonképpen egy vers az oka. Még főiskolás koromban hallottam egy szavalatot, s néhány sor azóta sem ment ki a fejemből. Megtanultam, ^s, csak az alkalmat vártam, hogy elmondhassam valahol. Most kaptam a lehetőségen. — Milyen volt a mezőny? — A dunántúli területi vetélkedőn már erős versengés alakult ki. Egy kötelező és egy szabadon választott vers volt, hármónktól csak mi egyiket kérték. Bánffy György, a zsűri elnöke részletesen elemzett minden szavalatot. A Dunántúlról tizennégyen megyünk Salgótarjánba, az országos versenyre. — Városi főkertész, nem kis felelősséggel, otthon két kisgyermek várja, sok minden érdekli. Mikor marad idő a versekre? — Sajnos, a prózát elhanyagoltam, főiskolás koromban faltam a verseket. Ma már válogatok. Ha öt-tíz percem van, az is elég arra, hogy felüssek egy kötetét. A regényt nem lehet így . elaprózni. Sokra megtanít a vers. Elsősorban a tömörségre, a pontos kifejezésekre. A köznyelvi beszédben ’gyakran körülírjuk a dolgokat. Az egykori osztálytársaimon vettem- észre: aki az iskola után nem foglalkozott az irodalommal, annak siralmasan visszafejlődött a beszédkészsége. A mindennapi munka során szükség van a pontos, tömör fogalmazásra. Nekem ebben a líra segít. — Mivel készül az országos döntőre? — Simon Istvántól és Pilinszky Jánostól választottam. Arra törekedtem, hogy ne egyoldalúan mutatkozzam meg, ezért az egyik vers vidám, felszabadult, finom humorú, a másik mélyebb mondanivalót közvetít. -Jó felkészültségű, tehetséges fiatalokból áll majd a mezőny, szeretnék én is élményt nyújtani a hallgatóknak. Izményi Éva JOMOGY1 NÉPLAP „Szegény gazdagok"
