Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

Bemutatóra készülnek Megyei labdarúgó-bajnokság h ■ I: I a Marcali: Barta — Vida, Haj­dú, Babina, Beck, Jakab, Rácz, Luka, Izsák, Kovács, Mohr, Ed­ző: Sándor Imre. Mernye: Sze­keres •— Tardi, Horváth, Simig- lai, Kiss, Cservenák, Hock, Ko­vács, Simon (Szanyadi), Simi- ta, Bogdán. Edző: Szűcs Lász­ló. A végig támadó felfogás­ban játszó marcaliak a gó­lokon kívül még két kapu­fát is lőttek. Győzelmük egy pillanatig sem forgott ve­szélyben. Góllövők: Beck, Izsák, Kovács, Jakab (11-es- ből). Jók: Hajdú, Babina, Izsák, Kovács, illetve Cser­venák. Ivusza István Támad a Táncsics. (Folytatás a 4. oldalról) A heves iramú mérkőzé­sen inkább a hazaiaknak voltak helyzeteik, s ezek ré­vén közelebb álltak a győ­zelemhez. A marcaliak jól védekeztek. Jók: Gyuri cza, Kocsis, Molnár, Zámbori, il­letve Müllner, Czuczka, Pasztusics. Fonyód ifi—Rákóczi ifi II. 0:2. Zákányt Kálmán Bogiári elle—Lábod 3:1 (0:0) Boglárlelle, 350 néző. V.: Kutor. BoglárieDe: Both — Brunner, Pintér, Nagy, Gara, Osváth, Pusztai , Kabát, Oláh (Riba), Takács B., Koszics. edző : Papp Gyula. Lábod : Márkus — Be­wies, Varga, Szekeres, Kovács, Lebár, Balazsin, Liber, Zákányi, Dorogi, Kovács. Edző: Talos József. Az eredmény nem fejezi ki a két csapat közti különb­séget. A hazaiak nagyon sok helyzetet hagytak ki­használatlanul a nagy aka­rással küzdő Lábod ellen. Pusztai 0:0-nál 11-est hibá­zott. Góllövők: Koszics (2), Pusztai, illetve Lebár. Jók; Brunner, Nagy, Osváth, Pusztai, illetve Márkus, Var­ga, Lebár. n.óBoglárlelle ifi—Lábod ifi 2 ;0. Hajas Gyula Kádárkát—Nagyatád 3:0 (0:0) Nagyatád, 200 néző. V. Du­csai. Kadarkút: Tráj — Miovecz, Harczos, Nagy, , Matán, Bakó- nyi, Mészáros, Jakab, Púpos (Genke), Szigeti, Hosszú. Ed­ző: Matán József. Nagyatád: ivutnyák — Ltasi, Czár, Pápics, ^ercs, Harca, Horváth (Gerle), áiátori, Kovács I., Mohácsi, Vi- uák (Szemesi). Edző: Oláh Bé­ta. A végig mezőnyfölényben játszó atádiak a helyzetek A sportvilág hírei Horváth Tibornak, az asz­talitenisz szövetség főtitká­rának asztalán már vaskos az a dosszié, amelyen a »berni Európa bajnokság« felirat olvasható. A váloga­tott végleges kijelölése meg­történt, mint ismeretes, hat férfi és négy női játékos vesz részt az április 5-én kezdődő Európa-bajnokságon. A csa­pat április I-én repül el Bu­dapestről Zürichig, s onnan autóbusszal folytatja útját az EB színhelyére. A vissza in­du lás napja április 14. Ké­szül a küldöttség tagjainak új formaruhája, amely színé­ben eltérő az eddigiektől. Sötétbarna zakót és drapp színű nadrágot, illetve szok­nyát kapnak a sportolók. A szövetség sajtóbizottsága né­met nyelven ismertetőt állí­tott össze a magyar aszalite- nisz sportról, eredményeiről és bemutatja a delegáció tag­jait. S mivel 1982-ben Buda­pesten lesz a mostanit követő Európa-bajnokság, a magyar fővárosról készített .ismerte­tőkkel is ellátják a külföldie­ket, fogadáson pedig hivata­losan is meghívják az Euró­paiba jnokságon résztvevő or­szágokat. * * * A női sakkvilágbajnoki párosmérkőzésen Gaprindas- vili 4:3-ra vezet Gurieli el­len. Alekszandri ja 4,5:2,5 pontarányban vezet az Ah- .milovszkaja elleni párosmér- köaésa®i egész sorát hagyták ki, s ez megbosszulta magát. A lel­kes kadarkútiak dicséretesen küzdöttek, de a szerencsével sem álltak hadilábon. Gól­lövők: Hosszú, Matán, Jók: Tráj, Matán, Hosszú, illetve Utasi, Czár. Nagyatádi ifi—Kadarkút ifi 3:0 Harsányl Zoltán Marcali—Mernye 4:0 (OH)) Marcali, 250 néző. V.: Ha- racsi. 1. Siófok 17 17 — — 65-15 34 2. Kiss J. SE 17 12 3 2 52-16 •27 3. Táncsics 17 11 3 3 53-17 25 1. Latinca SE 17 9 3 5 27-19 21 5. Barcs 17 8 5 4 22-19 21 6. Boglárl. 17 9 2 6 40-25 20 7. Vasas 17 6 4 7 22-24 16 S. Kadarkút 17 6 2 9 25-40 14 9. Tab 17 3 8 6 13-19 14 10. Fonyód 17 5 4 8 33-40 u 11. Marcali 17 6 2 9 24-38 54 12. Mernye 17 5 2*10 13-37 12 13. Nagyatád 17 4 3 10 33-35 U 14. Csurgó 17 3 5 9 16-34 11 15. Karád 17 4 3 10 14-39 u 16. Lábod 17 3 1 13 13-48 7 A forduló válogatottja: Kótai (Barcs) — Pintér (Barcs), Hajdú, (Marcali), Babina (Marcali), Brunner (Boglárlelle), Kocsis (Fo­nyód), Lebár (Mernye), Pusz­tai (Boglárlelle), Horváth R. (Csurgó), Zámbori (Fonyód), Orsós (Táncsics). Berzsián és Dideki Üj gyermekszínházi be­mutatóra készül a kaposvá­ri Csiky Gergely Színház társulata — Lengyel Pál irányításával — a Latinca művelődési központban. Bár a próbák sorát megszakította a Berzsiánt alakító Rajhona Adám váratlan betegsége, a »mesei igazságtevés« — a bemutató — nem maradhat el, legföljebb »elcsúsztatják« egy kicsit a premier idő­pontját ... A Lázár Ervin Berzsián és Dideki című meseregényé­ből készült színpadi játék immár a második új ma­gyar gyerekdarab bemutató­ja lesz ebben az évadban. (Spiró György Hajrá, Samu!- ja volt az első.) A kisfiú meg az oroszlánok című 1964-es Lázár Ervin-mesere- gényben ismerkedhetett az olvasó a szeretetre méltó »lázári« figurákkal. Aztán sorra jelentek meg a gye­rekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek írt mesék: a Bikfi-Bukfenc-Bukferenc, A hétfejű tündér, az öregapó j madarai — ez ismeretter- I jesztő munka, de igazi Lá­zár Ervin-i ihlettel —, s ta­valy a nemzetközi gyermek­évben a Berzsián és Dideki. A próba idején beszélgettünk a József Attila-díjas íróval. . — Emlékszik-e Lázár Ervin egy ötvenes évekbeli somogyi siker éré ? Akkoriban indul­hatott el a pályán. — Igen; egy So­mogyi Néplap-beli novellapályázat­ról lehet szó, ame­lyen díjat kaptam. Ü jságíró-gyakor- nok voltam azok­ban az években Pécsen, s termé­szetesen örültem a díjnak... — Ez a második színházi bemuta­tója lesz, úgy tud­juk. Hogyan szü­letett a Berzsián és Dideki színpadi változata? Lázár Ervin Szerencsét hozó tizenhárom Az éneklő ifjúság díszhangversenye Szép kamarakiállításit állít­hatnánk össze azokból az oklevelekből, fesztiváldíjak­ból, hanglemezekből, rádió- felvételeket tartalmazó hang­szalagokból, fényképekből és újságcikkekből; amelyek a somogyi gyermekkórusoknak 'az éneklő ifjúság mozgalom­ban szerzett sikereiről tanús­kodnak.. Jó néhány e közös­ségek közül valóban dísze Somogy oktatási és kulturá­lis életének. Afféle utazó kis­követek, akik számlálatlanul gyűjtötték az elismerést sző­kébb hazájuknak Balzac szép szülővárosától a Balkán pe­reméig, nem éreztük hát túl­zásnak a díszhangverseny megjelölést azon a — megyei KlSZ-bizottség és az úttörő­szövetség által föladott — meghívón, amely a kaposvá­ri Munkácsy gimnázium ki« tűnő akusztikájú aulájába invitált bennünket március idusának délutánjára. Tizenhárom énekkar lépett föl az éneklő,ifjúság mozga­lom megyei díszhangverse­nyén, s bár ez a babonások által rettegett szám — ha a minőségre gondolunk — ez­úttal szerencsét hozott, az. arányok vizsgálatánál egy pillanatra meg kell állnunk. A csoportok közül hat a me­gyeszékhely énekkultúráját demonstrálta, hat pedig a nagyatádi járásból érkezett, az aránytalanság ily módon a napnál világosabb. Az ok nem a szervezők felelőtlen­sége, hiszen a meghívás alap­ja a korábbi teljesítmény volt. Az egyenetlenséget az a tény magyarázza, hogy — miközben a kaposvári, a csurgói és a nagyatádi együt­tesek szinte minden, az út­jukba kerülő babért learat­nak hazai pályán és idegen­ben egyaránt — a marcali meg a siófoki járás, a barcsi városkörnyék gyermekkóru­sai »alig-alig rúgnak labdá­ba« a nemes vetélkedősoro­zaton. A legjobbak méltatá­sakor erről az elszomorító » arányeltolódásról sem feled­kezhetünk meg. S most nézzük, mit nyúj­tottak a legjobbak — »ők, ti­zenhármán!« A legifjabb korosztályt a gyakorló általános iskola kisdobosai képviselték Vincze Mária irányításával. Kórus­mozgalmunk fórumain eddig , meglehetősen ritkán láthat- tuk-hallhattuk a rokon-/ szenves apróságokat, s ezt szombati produkciójuk alap­ján módfelett sajnáljuk, ( hi­szen a Kodály-, a Bardos- es a Balázs Árpád-kompozíciók előadása minden szempont­ból valódi ' »proximunka« volt, legfeljebb a túlzott visz- szaíóigottságot kifogásolhat­juk némelyest. A nagyatádi 1. és 2. számú általános is­kola dr. Vargáné Zag Ágota, illetve Bendur 1 stvánné ve­zette kórusa elsősorban kor­társ magyar szerzők darab­jaiból összeállított műsorával mind a természetesség, mind a csiszoltság követelményei­nek eleget tett. A berzenr ceiek — Peperő Gyula ve­zényletével — mindenekelőtt kristályosra csiszolt hangszí- nűkkel tűntek ki, s hallat­lanul tiszta . dallamforrnáiLá- sukkal. A kaposvári Zrínyi iskola kis dalosainak Erdős Györgyné által betanított produkciót hallva is ezt je­gyeztük fé^L, egyetlen kiegé­szítéssel a finomság, a gyö­nyörű hangzás náluk olykor mintha szépelgésbe csapna át. A csurgói 2. számú iskola diákjai és a kaposvári »kisfa- ludysok« a tőlük megszokott színvonalon álltak helyt. A somogyjádiafc Egri Bálint ve­zette énekkara is erőteljesen fejlődik. A Rákóczi meg a Tóth Lajos iskola kórusa — Kardos Kálmánná, illetve Zákányi Zsolt dirigálásával — jórészt Ismert számait hozta, az ismert igényesség­gel, cizellált, mégis erőteljes hangzással, intelligenciával. A műsor választást — álta­lában — megfontoltnak és körültekintőnek kell tarta­nunk, végtelenül sajnáljuk azonban, hogy — március ti­zenötödikén! — egyetlen kó­rusvezetőnek sem jutott eszé­be negyvennyolcas dal, Kos- suth-nóta vagy a nagy ese­ményt idéző más kompozíció műsorra tűzése. Még a há­rom — e koncert után. »zsű­rizett« és aranyoklevéllel ju­talmazott — középiskolai csoport irányítójának sem. Mindazonáltal föllépésük lát- tán-hallatán elégedettek le­hettünk. Pintér József, a csurgói Csokonai gimnázium és óvónői szakközépiskola kamarakórusának a mestere szokatlanul nagy kísérletező­kedvről tett tanúbizonyságot Burleigh és Górecki irtóza­tosan nehéz darabjainak be­tanításával és egy magyaror­szági ősbemutatóval, Siegfr ried Köhler szerzeményének előadásával, »Leányainak« azonban — úgy tetszik — van »füle« és fölkészültsége a modern h#ii(§zaavUá6hoz, In­dokolt hát az év kórusa cim, melyet szombaton, az elbírá­láskor nyert el a kitűnő együttes a tavalyi teljesítmé­nyek alapján. A csurgóiak »nagy« kórusa, Pauker Zol­tán vezényletével, kitaposott úton járt, Kodály- és Bár­dos-interpretálásuk — szép harmóniáival, csiszoltságával és keresetlenségével — így is illúziót keltett. A Munkácsy gimnázium leánykara — karnagy : Dorogi István — csaknem az egész zenetörté­neti »skálát« végigénekelte Rameau-tól Benjámin Brit- tenig, gyönyörű tónussal, hangszínnel, nyilvánvalóan | »állandósítva« azt a remek »formát«, amely az utóbbi időben oly sok meghívást, rádiófelvételt és más kitün­tető elismerést eredménye­zett. Hiányérzetet csupán az okozott, hogy — a csurgóiak­kal együtt — ellenfél nélkül juthattak dobogóra. Ám ez semmi esetre sem az ő hibá­juk ... Lengyel András — Valóban a második bemuta­tóm lesz a kaposvári ; A hétfejű tündért a Thália Stúdióban játszották. A Berzsián és Dideki színpadi változata nem az én érde­mem; sohasem gondoltam arra, hogy mesejátékká for­málom. De Lengyel Pál a könyv megjelenése után megkeresett, s elmondta, hogy ő színpadi művet lát ebben a könyvemben, így aztán a kaposvári színházé és személy szerint Lengyel Pálé az »érdem és felelős­ség« a bemutatóért. — A kisfiú meg az orosz­lánok tévéváltozatát képer­nyőn láttuk, meséit a rádió­ban is hallhattuk. Mikorra várhatjuk újabb Lázár Er- vim-művek megjelenését? — Két könyvem van nyomdában jelenleg: ezeket a Móra Ferenc Könyvkiadó jelenteti meg. A múlt év de­cemberében látott napvilágot az Új írás gyermekévi szá­mában egy ötven gépelt ol­dal terjedelmi mesém, s ab­ból írok hangjátékot a Ma­gyar Rádió felkérésére. A képernyőn novelláim 'adap­tációiból április elején lesz látható összeállítás, így ígérik... A somogyi gyerekek már várják az ismert, kedves fi­gurák megelevenedését a Latinca-központ színpadán. Reméljük, Rajhona Ádám hamarosan fölgyógyul, s ak­kor Csákányi Eszterrel, Gőz Istvánnal, Bezerédi Zoltán főiskolai hallgatóval, a régen látott Koltai Judit tál és má­sokkal igazi, nagy gyermek- színházi sikert arat majd. L. L. Somogyi jogászok sikere Az Igazságügyi és allam- iga.zgatásí fiatalok szakmai- politikiai vetélkedőjének or­szágos döntőjét pénteken és szombaton tartották Buda­pesten, a Közalkalmazottak Szakszervezete .székházában. Az országos vetélkedő döntő­jébe négy csapat jutott: Bu­dapestet, Pest megyét, Bor- sodot és Somogyot képvisel­ték. A versenysorozat egy évvel ezelőtt kezdődött. A szakterületeken majd a me­gyei versenyen indulók közül a legjobb csapatot válogatták ki, akik a területi versenyen (öt megye vetélkedőjén) in­dultak. Az utóbbit a somogyi csapat nyerte, s így került az országos döntőbe, ahol a ne­gyedik helyezést érte el. A döntőn valmennyi részt­vevő emlékplakettet, okleve­let, könyvjutalmat kapott,- s részt vehetnek egy egyhetes külföldi tanulmányútón is.. A bölcs és a szamarak Ahmed, a nagy szultán — Allah növessze hosszúra a szakállát — szenvedélyes sakkozó volt. Egy alkalom­mal palotájának erkélyén sakkozott a bölcsek bölcsé­vel, kinek Allah hosszú éle­tet adjon. Mivel pedig az­nap éppen jó kedvében volt, ajánlatot tett a bölcs­nek: — Ha háromszor egymás után megnyered ellenem a játszmát, minden kívánsá­godat teljesítem. A bölcs, akit meglepett a szultán ajánlata, nem vála­szolt, csak simogatta sza­kállát, bölcshöz illően. És nyert. Miután pedig a har­madik játszmát is megnyer­te, mélyen meghajolva így szólt a szultánhoz: — Felséges szultán, a próféta adjon neked hosszú életet, az én kívánságom nagyon egyszerű: add ne­kem írásban, hogy rúinden férfi, aki országodban fél a feleségétől, tartozik nekem egy szamarat adni.’ A szultán nagyot nevetett a különös kívánságon, és csak annyit mondott: — Ez ugyan nem nagy kívánság, de ám legyen! Ugyanis nem hitte, hogy (Hézagában akad férfi, alá fél a feleségétől. Magában örült is, hogy íme, a böl­csek sem mindig bölcsek. Szó nélkül kiállította az írást, a bölcs pedig elbúcsú­zott ... Eltelt egy hosszú eszten­dő. A szultán sokat unat­kozott, mert csak a bölcs­csel sakkozott szívesen. Ám a bölcs nem adott hírt ma­gáról. Történt pedig, hogy egy forró délután, mikor a szultán palotájának erkélyén ült, nagy porfelhőt pillan­tott meg. Rögtön futárt me­nesztett, hogy nézze meg, ugyan miből kerekedett az a felhő, hiszen a palota er­kélyén is szinte kibírhatat­lan a forróság . . . A futár porosán tért visz- sza, és jelentette urának, hogy közeledik a bölcs, és rengeteg szamarat hajtat maga előtt. A szultán elő­ször meglepődött. aztán hangosan fölkacagott: — Hát azt hiszi a bölcs, hogy én elhiszem, hogy annyi férfi fél a feleségétől? Biztosan összevásárolta or­szágom minden eladó sza­marát, s igy akarja bebizo­nyítani előttem, hogy a fér­fiak mind félnek a felesé­güktől. Csakhogy én nem■ hiszek ám ngkü Másnap a bölcs jelentke­zett a szultánnál. A fogadá­son jelen volt a szulUín el­ső kegyencnője is. A bölcs pedig mélyen meghajolva így szólt: — Felséges szultán, a Pró­féta áldása ragyogjon orcá­don, egy évig jártam orszá­godat, és sok mindent lát­tam. Többek között egy olyan gyönyörű leányzót, kihez hasonlót még nem küldött Allah a földre. Szebb, mint kerted összes virágai; háremed dísze len­ne, ha megengednéd, hogy elhozzam neked. A szultán idegesen és za­vartan kacsintott szemével a bölcsnek, hogy hallgasson, mert az első kegyencnő fel­váltva hol a szultán, hol a bölcs felé lövellt gyilkos pillantásokat. A bölcs nem pzólt semmit, csak mosolygott, és bölcshöz illően simogatta a szakállát, és a szultán másnap el­küldte a bölcsnek a szama­rat ... Várhegyi József SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom