Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-18 / 65. szám
Bemutatóra készülnek Megyei labdarúgó-bajnokság h ■ I: I a Marcali: Barta — Vida, Hajdú, Babina, Beck, Jakab, Rácz, Luka, Izsák, Kovács, Mohr, Edző: Sándor Imre. Mernye: Szekeres •— Tardi, Horváth, Simig- lai, Kiss, Cservenák, Hock, Kovács, Simon (Szanyadi), Simi- ta, Bogdán. Edző: Szűcs László. A végig támadó felfogásban játszó marcaliak a gólokon kívül még két kapufát is lőttek. Győzelmük egy pillanatig sem forgott veszélyben. Góllövők: Beck, Izsák, Kovács, Jakab (11-es- ből). Jók: Hajdú, Babina, Izsák, Kovács, illetve Cservenák. Ivusza István Támad a Táncsics. (Folytatás a 4. oldalról) A heves iramú mérkőzésen inkább a hazaiaknak voltak helyzeteik, s ezek révén közelebb álltak a győzelemhez. A marcaliak jól védekeztek. Jók: Gyuri cza, Kocsis, Molnár, Zámbori, illetve Müllner, Czuczka, Pasztusics. Fonyód ifi—Rákóczi ifi II. 0:2. Zákányt Kálmán Bogiári elle—Lábod 3:1 (0:0) Boglárlelle, 350 néző. V.: Kutor. BoglárieDe: Both — Brunner, Pintér, Nagy, Gara, Osváth, Pusztai , Kabát, Oláh (Riba), Takács B., Koszics. edző : Papp Gyula. Lábod : Márkus — Bewies, Varga, Szekeres, Kovács, Lebár, Balazsin, Liber, Zákányi, Dorogi, Kovács. Edző: Talos József. Az eredmény nem fejezi ki a két csapat közti különbséget. A hazaiak nagyon sok helyzetet hagytak kihasználatlanul a nagy akarással küzdő Lábod ellen. Pusztai 0:0-nál 11-est hibázott. Góllövők: Koszics (2), Pusztai, illetve Lebár. Jók; Brunner, Nagy, Osváth, Pusztai, illetve Márkus, Varga, Lebár. n.óBoglárlelle ifi—Lábod ifi 2 ;0. Hajas Gyula Kádárkát—Nagyatád 3:0 (0:0) Nagyatád, 200 néző. V. Ducsai. Kadarkút: Tráj — Miovecz, Harczos, Nagy, , Matán, Bakó- nyi, Mészáros, Jakab, Púpos (Genke), Szigeti, Hosszú. Edző: Matán József. Nagyatád: ivutnyák — Ltasi, Czár, Pápics, ^ercs, Harca, Horváth (Gerle), áiátori, Kovács I., Mohácsi, Vi- uák (Szemesi). Edző: Oláh Béta. A végig mezőnyfölényben játszó atádiak a helyzetek A sportvilág hírei Horváth Tibornak, az asztalitenisz szövetség főtitkárának asztalán már vaskos az a dosszié, amelyen a »berni Európa bajnokság« felirat olvasható. A válogatott végleges kijelölése megtörtént, mint ismeretes, hat férfi és négy női játékos vesz részt az április 5-én kezdődő Európa-bajnokságon. A csapat április I-én repül el Budapestről Zürichig, s onnan autóbusszal folytatja útját az EB színhelyére. A vissza indu lás napja április 14. Készül a küldöttség tagjainak új formaruhája, amely színében eltérő az eddigiektől. Sötétbarna zakót és drapp színű nadrágot, illetve szoknyát kapnak a sportolók. A szövetség sajtóbizottsága német nyelven ismertetőt állított össze a magyar aszalite- nisz sportról, eredményeiről és bemutatja a delegáció tagjait. S mivel 1982-ben Budapesten lesz a mostanit követő Európa-bajnokság, a magyar fővárosról készített .ismertetőkkel is ellátják a külföldieket, fogadáson pedig hivatalosan is meghívják az Európaiba jnokságon résztvevő országokat. * * * A női sakkvilágbajnoki párosmérkőzésen Gaprindas- vili 4:3-ra vezet Gurieli ellen. Alekszandri ja 4,5:2,5 pontarányban vezet az Ah- .milovszkaja elleni párosmér- köaésa®i egész sorát hagyták ki, s ez megbosszulta magát. A lelkes kadarkútiak dicséretesen küzdöttek, de a szerencsével sem álltak hadilábon. Góllövők: Hosszú, Matán, Jók: Tráj, Matán, Hosszú, illetve Utasi, Czár. Nagyatádi ifi—Kadarkút ifi 3:0 Harsányl Zoltán Marcali—Mernye 4:0 (OH)) Marcali, 250 néző. V.: Ha- racsi. 1. Siófok 17 17 — — 65-15 34 2. Kiss J. SE 17 12 3 2 52-16 •27 3. Táncsics 17 11 3 3 53-17 25 1. Latinca SE 17 9 3 5 27-19 21 5. Barcs 17 8 5 4 22-19 21 6. Boglárl. 17 9 2 6 40-25 20 7. Vasas 17 6 4 7 22-24 16 S. Kadarkút 17 6 2 9 25-40 14 9. Tab 17 3 8 6 13-19 14 10. Fonyód 17 5 4 8 33-40 u 11. Marcali 17 6 2 9 24-38 54 12. Mernye 17 5 2*10 13-37 12 13. Nagyatád 17 4 3 10 33-35 U 14. Csurgó 17 3 5 9 16-34 11 15. Karád 17 4 3 10 14-39 u 16. Lábod 17 3 1 13 13-48 7 A forduló válogatottja: Kótai (Barcs) — Pintér (Barcs), Hajdú, (Marcali), Babina (Marcali), Brunner (Boglárlelle), Kocsis (Fonyód), Lebár (Mernye), Pusztai (Boglárlelle), Horváth R. (Csurgó), Zámbori (Fonyód), Orsós (Táncsics). Berzsián és Dideki Üj gyermekszínházi bemutatóra készül a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata — Lengyel Pál irányításával — a Latinca művelődési központban. Bár a próbák sorát megszakította a Berzsiánt alakító Rajhona Adám váratlan betegsége, a »mesei igazságtevés« — a bemutató — nem maradhat el, legföljebb »elcsúsztatják« egy kicsit a premier időpontját ... A Lázár Ervin Berzsián és Dideki című meseregényéből készült színpadi játék immár a második új magyar gyerekdarab bemutatója lesz ebben az évadban. (Spiró György Hajrá, Samu!- ja volt az első.) A kisfiú meg az oroszlánok című 1964-es Lázár Ervin-mesere- gényben ismerkedhetett az olvasó a szeretetre méltó »lázári« figurákkal. Aztán sorra jelentek meg a gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek írt mesék: a Bikfi-Bukfenc-Bukferenc, A hétfejű tündér, az öregapó j madarai — ez ismeretter- I jesztő munka, de igazi Lázár Ervin-i ihlettel —, s tavaly a nemzetközi gyermekévben a Berzsián és Dideki. A próba idején beszélgettünk a József Attila-díjas íróval. . — Emlékszik-e Lázár Ervin egy ötvenes évekbeli somogyi siker éré ? Akkoriban indulhatott el a pályán. — Igen; egy Somogyi Néplap-beli novellapályázatról lehet szó, amelyen díjat kaptam. Ü jságíró-gyakor- nok voltam azokban az években Pécsen, s természetesen örültem a díjnak... — Ez a második színházi bemutatója lesz, úgy tudjuk. Hogyan született a Berzsián és Dideki színpadi változata? Lázár Ervin Szerencsét hozó tizenhárom Az éneklő ifjúság díszhangversenye Szép kamarakiállításit állíthatnánk össze azokból az oklevelekből, fesztiváldíjakból, hanglemezekből, rádió- felvételeket tartalmazó hangszalagokból, fényképekből és újságcikkekből; amelyek a somogyi gyermekkórusoknak 'az éneklő ifjúság mozgalomban szerzett sikereiről tanúskodnak.. Jó néhány e közösségek közül valóban dísze Somogy oktatási és kulturális életének. Afféle utazó kiskövetek, akik számlálatlanul gyűjtötték az elismerést szőkébb hazájuknak Balzac szép szülővárosától a Balkán pereméig, nem éreztük hát túlzásnak a díszhangverseny megjelölést azon a — megyei KlSZ-bizottség és az úttörőszövetség által föladott — meghívón, amely a kaposvári Munkácsy gimnázium ki« tűnő akusztikájú aulájába invitált bennünket március idusának délutánjára. Tizenhárom énekkar lépett föl az éneklő,ifjúság mozgalom megyei díszhangversenyén, s bár ez a babonások által rettegett szám — ha a minőségre gondolunk — ezúttal szerencsét hozott, az. arányok vizsgálatánál egy pillanatra meg kell állnunk. A csoportok közül hat a megyeszékhely énekkultúráját demonstrálta, hat pedig a nagyatádi járásból érkezett, az aránytalanság ily módon a napnál világosabb. Az ok nem a szervezők felelőtlensége, hiszen a meghívás alapja a korábbi teljesítmény volt. Az egyenetlenséget az a tény magyarázza, hogy — miközben a kaposvári, a csurgói és a nagyatádi együttesek szinte minden, az útjukba kerülő babért learatnak hazai pályán és idegenben egyaránt — a marcali meg a siófoki járás, a barcsi városkörnyék gyermekkórusai »alig-alig rúgnak labdába« a nemes vetélkedősorozaton. A legjobbak méltatásakor erről az elszomorító » arányeltolódásról sem feledkezhetünk meg. S most nézzük, mit nyújtottak a legjobbak — »ők, tizenhármán!« A legifjabb korosztályt a gyakorló általános iskola kisdobosai képviselték Vincze Mária irányításával. Kórusmozgalmunk fórumain eddig , meglehetősen ritkán láthat- tuk-hallhattuk a rokon-/ szenves apróságokat, s ezt szombati produkciójuk alapján módfelett sajnáljuk, ( hiszen a Kodály-, a Bardos- es a Balázs Árpád-kompozíciók előadása minden szempontból valódi ' »proximunka« volt, legfeljebb a túlzott visz- szaíóigottságot kifogásolhatjuk némelyest. A nagyatádi 1. és 2. számú általános iskola dr. Vargáné Zag Ágota, illetve Bendur 1 stvánné vezette kórusa elsősorban kortárs magyar szerzők darabjaiból összeállított műsorával mind a természetesség, mind a csiszoltság követelményeinek eleget tett. A berzenr ceiek — Peperő Gyula vezényletével — mindenekelőtt kristályosra csiszolt hangszí- nűkkel tűntek ki, s hallatlanul tiszta . dallamforrnáiLá- sukkal. A kaposvári Zrínyi iskola kis dalosainak Erdős Györgyné által betanított produkciót hallva is ezt jegyeztük fé^L, egyetlen kiegészítéssel a finomság, a gyönyörű hangzás náluk olykor mintha szépelgésbe csapna át. A csurgói 2. számú iskola diákjai és a kaposvári »kisfa- ludysok« a tőlük megszokott színvonalon álltak helyt. A somogyjádiafc Egri Bálint vezette énekkara is erőteljesen fejlődik. A Rákóczi meg a Tóth Lajos iskola kórusa — Kardos Kálmánná, illetve Zákányi Zsolt dirigálásával — jórészt Ismert számait hozta, az ismert igényességgel, cizellált, mégis erőteljes hangzással, intelligenciával. A műsor választást — általában — megfontoltnak és körültekintőnek kell tartanunk, végtelenül sajnáljuk azonban, hogy — március tizenötödikén! — egyetlen kórusvezetőnek sem jutott eszébe negyvennyolcas dal, Kos- suth-nóta vagy a nagy eseményt idéző más kompozíció műsorra tűzése. Még a három — e koncert után. »zsűrizett« és aranyoklevéllel jutalmazott — középiskolai csoport irányítójának sem. Mindazonáltal föllépésük lát- tán-hallatán elégedettek lehettünk. Pintér József, a csurgói Csokonai gimnázium és óvónői szakközépiskola kamarakórusának a mestere szokatlanul nagy kísérletezőkedvről tett tanúbizonyságot Burleigh és Górecki irtózatosan nehéz darabjainak betanításával és egy magyarországi ősbemutatóval, Siegfr ried Köhler szerzeményének előadásával, »Leányainak« azonban — úgy tetszik — van »füle« és fölkészültsége a modern h#ii(§zaavUá6hoz, Indokolt hát az év kórusa cim, melyet szombaton, az elbíráláskor nyert el a kitűnő együttes a tavalyi teljesítmények alapján. A csurgóiak »nagy« kórusa, Pauker Zoltán vezényletével, kitaposott úton járt, Kodály- és Bárdos-interpretálásuk — szép harmóniáival, csiszoltságával és keresetlenségével — így is illúziót keltett. A Munkácsy gimnázium leánykara — karnagy : Dorogi István — csaknem az egész zenetörténeti »skálát« végigénekelte Rameau-tól Benjámin Brit- tenig, gyönyörű tónussal, hangszínnel, nyilvánvalóan | »állandósítva« azt a remek »formát«, amely az utóbbi időben oly sok meghívást, rádiófelvételt és más kitüntető elismerést eredményezett. Hiányérzetet csupán az okozott, hogy — a csurgóiakkal együtt — ellenfél nélkül juthattak dobogóra. Ám ez semmi esetre sem az ő hibájuk ... Lengyel András — Valóban a második bemutatóm lesz a kaposvári ; A hétfejű tündért a Thália Stúdióban játszották. A Berzsián és Dideki színpadi változata nem az én érdemem; sohasem gondoltam arra, hogy mesejátékká formálom. De Lengyel Pál a könyv megjelenése után megkeresett, s elmondta, hogy ő színpadi művet lát ebben a könyvemben, így aztán a kaposvári színházé és személy szerint Lengyel Pálé az »érdem és felelősség« a bemutatóért. — A kisfiú meg az oroszlánok tévéváltozatát képernyőn láttuk, meséit a rádióban is hallhattuk. Mikorra várhatjuk újabb Lázár Er- vim-művek megjelenését? — Két könyvem van nyomdában jelenleg: ezeket a Móra Ferenc Könyvkiadó jelenteti meg. A múlt év decemberében látott napvilágot az Új írás gyermekévi számában egy ötven gépelt oldal terjedelmi mesém, s abból írok hangjátékot a Magyar Rádió felkérésére. A képernyőn novelláim 'adaptációiból április elején lesz látható összeállítás, így ígérik... A somogyi gyerekek már várják az ismert, kedves figurák megelevenedését a Latinca-központ színpadán. Reméljük, Rajhona Ádám hamarosan fölgyógyul, s akkor Csákányi Eszterrel, Gőz Istvánnal, Bezerédi Zoltán főiskolai hallgatóval, a régen látott Koltai Judit tál és másokkal igazi, nagy gyermek- színházi sikert arat majd. L. L. Somogyi jogászok sikere Az Igazságügyi és allam- iga.zgatásí fiatalok szakmai- politikiai vetélkedőjének országos döntőjét pénteken és szombaton tartották Budapesten, a Közalkalmazottak Szakszervezete .székházában. Az országos vetélkedő döntőjébe négy csapat jutott: Budapestet, Pest megyét, Bor- sodot és Somogyot képviselték. A versenysorozat egy évvel ezelőtt kezdődött. A szakterületeken majd a megyei versenyen indulók közül a legjobb csapatot válogatták ki, akik a területi versenyen (öt megye vetélkedőjén) indultak. Az utóbbit a somogyi csapat nyerte, s így került az országos döntőbe, ahol a negyedik helyezést érte el. A döntőn valmennyi résztvevő emlékplakettet, oklevelet, könyvjutalmat kapott,- s részt vehetnek egy egyhetes külföldi tanulmányútón is.. A bölcs és a szamarak Ahmed, a nagy szultán — Allah növessze hosszúra a szakállát — szenvedélyes sakkozó volt. Egy alkalommal palotájának erkélyén sakkozott a bölcsek bölcsével, kinek Allah hosszú életet adjon. Mivel pedig aznap éppen jó kedvében volt, ajánlatot tett a bölcsnek: — Ha háromszor egymás után megnyered ellenem a játszmát, minden kívánságodat teljesítem. A bölcs, akit meglepett a szultán ajánlata, nem válaszolt, csak simogatta szakállát, bölcshöz illően. És nyert. Miután pedig a harmadik játszmát is megnyerte, mélyen meghajolva így szólt a szultánhoz: — Felséges szultán, a próféta adjon neked hosszú életet, az én kívánságom nagyon egyszerű: add nekem írásban, hogy rúinden férfi, aki országodban fél a feleségétől, tartozik nekem egy szamarat adni.’ A szultán nagyot nevetett a különös kívánságon, és csak annyit mondott: — Ez ugyan nem nagy kívánság, de ám legyen! Ugyanis nem hitte, hogy (Hézagában akad férfi, alá fél a feleségétől. Magában örült is, hogy íme, a bölcsek sem mindig bölcsek. Szó nélkül kiállította az írást, a bölcs pedig elbúcsúzott ... Eltelt egy hosszú esztendő. A szultán sokat unatkozott, mert csak a bölcscsel sakkozott szívesen. Ám a bölcs nem adott hírt magáról. Történt pedig, hogy egy forró délután, mikor a szultán palotájának erkélyén ült, nagy porfelhőt pillantott meg. Rögtön futárt menesztett, hogy nézze meg, ugyan miből kerekedett az a felhő, hiszen a palota erkélyén is szinte kibírhatatlan a forróság . . . A futár porosán tért visz- sza, és jelentette urának, hogy közeledik a bölcs, és rengeteg szamarat hajtat maga előtt. A szultán először meglepődött. aztán hangosan fölkacagott: — Hát azt hiszi a bölcs, hogy én elhiszem, hogy annyi férfi fél a feleségétől? Biztosan összevásárolta országom minden eladó szamarát, s igy akarja bebizonyítani előttem, hogy a férfiak mind félnek a feleségüktől. Csakhogy én nem■ hiszek ám ngkü Másnap a bölcs jelentkezett a szultánnál. A fogadáson jelen volt a szulUín első kegyencnője is. A bölcs pedig mélyen meghajolva így szólt: — Felséges szultán, a Próféta áldása ragyogjon orcádon, egy évig jártam országodat, és sok mindent láttam. Többek között egy olyan gyönyörű leányzót, kihez hasonlót még nem küldött Allah a földre. Szebb, mint kerted összes virágai; háremed dísze lenne, ha megengednéd, hogy elhozzam neked. A szultán idegesen és zavartan kacsintott szemével a bölcsnek, hogy hallgasson, mert az első kegyencnő felváltva hol a szultán, hol a bölcs felé lövellt gyilkos pillantásokat. A bölcs nem pzólt semmit, csak mosolygott, és bölcshöz illően simogatta a szakállát, és a szultán másnap elküldte a bölcsnek a szamarat ... Várhegyi József SOMOGYI NÉPLAP
