Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

Noszlopy-napok Művészettörténet képekben a kaposvári közgazdasági szakközépiskolában Molnár Edit kiállítása a Somogyi Képtárban ban hordozza kedves és cso­dált íróját, költőjét, muzsi­kusát — arcmásával és mű­veivel együtt. Azt sem te­kinthetjük véletlennek, hogy költők sora vállalko­zott Molnár Edit kiállításai­nak a megnyitására. Tegnap Fodor András, József Attila- díjas költő méltatta a jeles fotóművész munkásságát. Híres embereket lefény­képeznie másképp csupán .fél sikert jelenthetne szá­mára, hiszen ők elsődlegesen személyiségük varázsával, hírnevükkel hatnak; Molnár Edit az alkotók munkásságát meg- és kiismerve, velük mélyebb kapcsolatot teremt, s a portréfényképezéssel egyidejűleg lírai szociográ­fiát, emberi kapcsolódást és környezetet is képes érzékel­tetni. Festő kortársának, az azóta elhunyt Kondor Bélá­riak is szerepe volt abban, hogy Molnár Editben külde­téssé érjen hivatásának el­mélyült gyakorlása. Fontos; nélkülözhetetlen dokumentumok ezek a port­rék, de nemcsak történeti értékük van, hanem joggal számon tarthatja alkotásait a fotóművészet is. Kiállítá­sának rendezése közben még arra is különös gonddal ügyelt, hogy a képek mon­danivalójába® összhangot teremtsen. Idézhetjük egyik an poe­tica értékű megállapítását, miszerint: »»Nincs provincia­lizmus, csak tehetségtelen - ség, a fővárosi lakás bejelen­tő nem ad művészi rangot.«. Minden hasonló megálla­pítás annyit ér, amennyi belőle megvalósítható. Ügy érzem, Molnár Edit kimond­hatta, mért műveivel meg­alapozta hitvallását. Miért mondhatta még ezen kívül is e szavakba foglalva, hogy a lehetőség, mely számára adott, önmagában kevés a rang megszerzéséhez. Igaz, számtalan alkalma adódott, hogy híres emberek közelsé­gébe. kerüljön. Rubinsteint a repülőtéri fogadtatáson örökítette meg. Neves kar­mestereket, előadóművésze^ két a hangversenytermek­ben »kaphatott lencsevégre«. De: ezek az esemény képek is portrésorozata részévé vál­tak, mert remek megfigyelő­nek bizonyult. A legjellem­zőbb pillanatban kattant a fényképezőgép exponáló szerkezete! Más esetben a felkészülés és a személyi kontaktus megteremtése biztosította számára, hogy az á pillanat kerüljön a celluloid szalagra, amelyik csak egyszer követ­kezik be az életben, de a portréra kiszemelt egyéniség gesztusrendszerére töltetlen jellemző. Ilyen a Hatuany bajos-portré. A környezet nagyobb szerepet kapott Sü­tő András portréjának a megalkotásánál. Nemcsak a táj elevenedik meg a néző előtt, hanem a közvetlen családi kpmyezet is, az író édesanyjának összekulcsolt keze, az Anyám könnyű ál­mot ígér című regény, ön­életrajz-fotóvá képzelt be­mutatása. A személyiség leg­bensőbb érzéseinek a feltá­rása talán a legnehezebb fel­adat. Hiszen ilyen esetben az állapot nem idézhető elő mesterségesen: ki kell várni. Kodalányi és Lengyel József portréit tudom itt említeni. A magány más formában is kifejezhető: Kondor Béla fe­kete macskás portréját, vagy a többszörös mondanivalót hordozó, véglegesen bezárt müteremajtó előtt elhaladó cicás képet hozhatjuk föl itt példának. Ha nem készültek volna még el ezek a portrék, nagyrészt pótolhatatlanok lennének. Számolom, kik távoztak el azóta az élők so­rából. Sokan, nagyon so­kan ... Az élettől búcsúzó Szabó Pál arcképe talán a legmegrázóbb kép: unoká­ját ölelj — szorítja — arcá­hoz ... Nincs teljes listám arról, hogy kik voltak eddig Mol­nár Edit modelljei. A ka­posvári kiállításon szereplő mintegy hetven fotóból azon­ban.. könnyű megállapítani azt is, hegy kizárólag olyan személyiségek, akiket szá­mon tart az utókor is. Nem­csak Molnár Editnek érdem, hogy közelükbe jutott, a ké­pek művészi rangja alapján nem túlzás azt is kimondani, hogy érdem lencséje elé ke­rülni. _ Horányi Barna könyvyitel, statisztika, pénz­ügyi ismeretek, gyors- és gépírás, illetve politikai gaz­daságtan adta a verseny » magva t«. Ezzel egyidöben sportversenyek kezdődtek az ez évben alapított Noszlopy vándorkupáért. Asztalite­niszben, sakkban és a La- tinca lövészklub által szer­vezett lövészetben verse­nyeztek a fiatalok. Délután a vendég iskolák képviselői a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárába, a Számí­tástechnikai és Ügyvitélszer- vezési Vállalathoz látogat­tak. A házigazdák gondoskod­tak» a szórakozási lehetősé­gekről is. Az irodalmi diák­kör Vörösmarty Mihály: A fátyol titkai című művét adta elő, este jelmezverseny- nyel egybekötött jelmezbál, diszkó várta az érdeklődő­ket. A versenysorozat ma foly­tatódik. Tanulmányi és poli­tikai tájékozottságot felmérő közgazdász csapatversenyt rendeznek, melyet a városi KlSZ-hizottság díjaz. A Ba­A márciusi ifjakra és Noszlopy Gáspárra emléke­zett a tegnapi ünnepségen megnyitó beszédében Magyar László, a kaposvári közgaz­dasági szakközépiskola KISZ-titkára. Versek hang­zottak el, s a Noszlopy- szobornál koszorút helyezett el a bonyhádi és a kaposvá­ri szakközépiskola képvise­lője. Az ünnepség nemcsak 1848. március 15-e emléké­nek adózott ; megnyitója volt a Noszlopy-napoknak beve­zetője az ifjú közgazdászok dél-dunántúli találkozójá­nak. A rendezvénysorozat idei házigazdája, a kaposvá­ri szakközépiskola négy test­vérintézmény leendő közép­fokú végzettségű közgazdá­szait látja vendégül két na­pig: a marcali, a bonyhádi, a pécsi és a komlói iskola tanárai és tanulói élvezik a kaposváriak vendégszeretet. Tegnap a szakmai, politi­kai és sporttalálkozón elő­ször szaktárgyi ismeretek­be» mérték össze tudásukat a diákok. Ügyvitel technika, iázs Béla filmstúdió vitával egybekötött filmbemutatója után a József Attila vers» es balladamondó versenyre ke­rül sor. Az iskola egyik fo­lyosóján »elrettentő« plaká­tok sorakoznak: azt hirde­tik, hogy a dohányzás mi­lyen káros az egészségre. A humoros rajzok egy pályáza­ti felhívásra készültek, mely­nek eredményhirdetése ugyancsak ma lesz. Kraliczki Zoltánná igazga­tóhelyettes elmondta: a ren­dezvénysorozat szervezésé­ben nagy segítséget adtak a testvérüzemek, intézmények. Az iigyviteltechnika szak­tárgy díját a SZÜV egyik szocialista brigádja, a lö­vészverseny díját pedig a megyei KISZ-bizottság aján­lotta feL A kaposvári iskola diákjai a vendég iskolák ta­núlóinak »patronálását« vál­lalták. Megismertetik velük Kaposvárt, és gondoskodnak arról, hogy minél emléke­zetesebbé tegyék számukra a két napot. A Noszlopy- napok március 20-án foly­tatódnak; műveltségi vetél­kedőt tartanak, majd a Csd- ky Gergely Színház két fia­tal művészével találkoznak a diákok. Molnár Edit Balázs Béla- dijas fotóművész tegnap Ka­posváron megnyílt kiállítása másfél évtizednyi időt ölel át, az irodalmi és zenei élet kiemelkedő személyiségeit mutatja be olyan közelség­ből, ahogy az olvasó, a hangversenylátogató maga­Új könyv a Balatonról Üjabb alkotással gazdago­dott a Balaton-partjáról, az itt élő emberekről szóló iro­dalom. Tegnap délelőtt a Balatonikeresztúri Községi Közös Tanács zsúfolásig meg­telt nagytermében mutatták be dr. Záhonyi Ferenc Bala- tanmária-fürdő és környéke című könyvét, melyet a helyi tanács társadalmi összefogás­sal adott ki. Az ismertetésre eljöttek a község lakói, az itt levő üdülőket fenntartó vállalatok képviselői es a szerző barátai is. A fehér foltot feldolgozó, 9000 példányban megjelent kiadványt a pécsi jó barát, Tüskés Tibor ismertette. Töb_ bek között kiemelte: ennék a könyvnek legnagyobb érteke, hogy nemcsak BaLatonmária- fürdő, hanem a környező te­lepülések, többek között Ba- latónújlak, Balatonkeresz- túr, Kéthely, Éalatonfenyves és a Nagy berek értékeit is bemutatja néhány érdekes, a jövő lehetőségeit felcsillantó ötlettel. Az idegenforgalmi látniva­lókban gazdag település sok értékről, bár létezők és nap nap után gyönyörködhetünk bennük, nem tudunk eleget — hallhattuk dr. Zákonyi Fe- renctől. Nem ismerjük, hogy ki készítette őket, s milyen szerepet töltöttek be a vidék történetében Ennek kideríté­se a holnap irodalomkedve­lő helytörténészeire vár. A Balatonmária-fürdő és környéke kiadvány nem ma­rad egyedül, hallhattuk teg­nap. A könyv szerzője levél­tári kutatásait felhasználva már írja újabb könyvét, amely Fonyódtól Kötéséig mutatja be a déli partot és a beljebb fekvő területeket. A monográfiát ugyancsak a keresztúri tanács adja ki, csak­úgy, mint az 1979. szeptem­beri Bél Mátyás-emlékülés és ünnepség anyagát, melyről dr. Marton János, a Mecsek- vidéki Ércbányászati Vállalat jogtanácsosa, a kiadványok egyik fő patrónusa szólt „Debrecenben a Kelet demokratái” »Bár a történetírás és a történeti regény gyakorlata közt állandó a feszültség, a történetírás nem lehet meg a szépirodalom nélkül« — írta több mint 30 éve Han- kiss János. Következteté­sei telibe találják a törtnet- írás lényegét. Szerinte az anyag alakítása közös műve­leteket kíván regényírótól, történészről egyaránt Ezt jól csak akkor végezheti el a historikus, ha maga is mű­vész. »Neki is viszonyulnia kell hőseihez és tényeihez; neki is hangsúlyoznia és. torzítania kell, szerepeket osztani egyének és tömegek között; fenn szárnyalni, vagy mélyre ásnia, nagyvonalúnak, szőrszálhasogatónak lennie, ahogy alakító ösztöne taná­csolja a pillanat ihlete alatt.« Hogy ez mennyire így Van, jellemzi az a megkülönböz­tetett figyelem is, melyet re­gény- és történetírók a sza­badságharcok, népek nagy sorsfordulói iránt tanúsíta­nak. A magyar történelem­nek talán az 1848—49-es tra­gikus hónapjai azok, ame­lyekről eddig a legtöbb mű született a komoly „tudomá­nyosság palástjában, vagy a fantáziának tágabb teret en­gedve regények lapjain. A magyarok gigászi küz­delmét rokonszenvvel kísér­tek fejláp? szabadságért, cle­Á magyar szabadságharc a német és francia regényekben molcráciáért küzdő köreiben. A magyarok a Kelet demok­ratái — ez a meggyőződés számos párizsi, milánói, ber­lini és londoni befolyásos cso­portot áthatott. Ebben a szel" lemben született — időrend­ben valószínűleg elsőként Clemence Robert írónő re­génye, Kossuth ou les Hong­rois (Kossuth, vagy a magya­rok) címmel. Népszerű ka­landregény volt ez, számos izgalmas, romantikus fordu­lattal. A könyv nagy mérték­ben hozzájárult a magyar­ság ügye és Kossuth iránt növekvő rokonszenvhez. Hő­sök és árulók, lelkes diákok és marcona osztrák táborno­kok sodródnak e történelmi forgatagban. Nemes és tisz­teletreméltó az írónő szándé­ka, aki úgy látja, hogy 1849 sorsdöntő napjaiban a ma­gyarok vették át a szabad­ság kivívásának világfel­adatát a franciáktól, akiknek forradalma nem volt teljes sikerű. Mindenki mindenün­nen Magyarországra özö il­lik, nemesek és proletárok, bécsiek, lengyelek, minden ország demokratái. Robert szemében a hazafiság és a ebben a karban azonos töltetű fogalmak. így válik a magyar szabadság- harc egyetemesebb, Európa fölemelkedését is szolgáló üggyé. Clemence Robert gyakiéin mondatja hőseivel: »Az önök országa Európa egyik legtu- dósabb, legliterátusabb or­szága.« S, hogy alátámasz- sza állítását, egy sor képze­letbeli adattal pótolja hiá­nyos ismereteit a magyar költészetről. A lelkesültség néha romantikus túlzásokra vezet. Külsőleg a magyarok észak és kelet vegyülékei : az írónő tehát nem veszi át a XIX. században a magyarok­ról elterjedt — cigányosak, délszlávosak ■— közhelye­ket. Szőke és barna, fehér­piros és napsütötte alakok élnek egymás mellett, míg végre Kossuth alakjában a magyar szépség ideáljává egyesülnek. Kossuth egyéb­ként a regény főalakja, Ma­gyarország legnépszerűbb embere, »arcképe minden kunyhó falán« ott van. Gör­gey ezzel szemben Robert szemében is áruló és meg­bízhatatlan republikánus. A magyar ügyért való ro­mantikus lobog as víkm* lyest alábbhagy a német Ferdinánd Stolle történelmi regényében. Von Wien nach . Világos címmel a szabadság- harc bukása után 17 évvel jelent meg. Bár az író né­met, és az egységes német állam híve, a Habsburgok reakciós szerepét mégis ken­dőzetlenül mutatja be. Ro- konszenve a magyaroké, mi­ként a német forradalmárok Kossuthban és magyarjaiban mindig is természetes szö­vetségesüket látták. Stolle regényének írása idején már tisztában volt a bukás okai­val, egyebek között a?zal is, hogy a Habsburgoknak si­került a magyarországi nem­zetiségieket szembefordíta­niuk a szabadságharccal. A szerb vezér, Ranko így be­szél a regény lapjain: »Szin­te úgy tetszik, mintha ben­nünket, a délszlávokat is a reakciónak ugyanazzal a fésűjével akarnának átfésül­ni, mint a magyarok népét.« S később: »Szükséges, hogy érdekeinket együtt védelmez­zük.« De Stolle vérbeli német szerző, s a magyarok iránti rokonszenv határai is jól lát­szanak könyvében. Elismeri, hogy a »magyar forradalom egy éven át magára vonta a művelt emberiség rokon- , szemező tekintetét«, de ké­sőbb nem axuiäMrtjn el met­jegyezni: a német »túltesz» magyarokon intelligencia, szorgalom és erkölcsiség dol­gában«. Regénye bővelkedik .nyelvi egzotikumokban is, ennek az az alapja, hogy a magyar nyelv szomszédai kö­zött teljesen egyedül áll. így beszél a regényben egy ma­gyar fiú : »Megtschemerek teck pék fék«. Másutt »Ha­jak műk púk fűk tellem tel­ié teli.« Mire mindentudó véleményt mond a szerző: ebben a nyelvben »sok töre­dezettség és dallamtalanság van. A magyar nagyon sze­reti a szók végére biggyesz­tett szótagokat, amelyek mind kemény k-val végződ­nek.« A német »kultúrfölény« e kisebb-nagyobb megnyilvá­nulásai ellenére a vaskos re­gény végeredményben ked­vezően mutatja be a szabad­ságharc céljait, eseményeit. A szerzőnek az a véleménye, hogy »közeledik Magyaror­szág feltámadása.« A múlt század derekán egyéb művekben is hasonló hangon szólnak forradal­munkról és a szabadságharc­ról. Ekkor valóban az euró­pai haladás élvonalában áll­tunk. Kár, hogy ezt a kedve­ző képet, a népek rokon- szenvét a kiegyezés utáni magyar politikának, idősze­rűtlen társadalmi viszonya­inknak a századfordulóra tö­kéletesen sikerült szétrom­bolniuk. Tífe*r SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom