Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

NEVELESROl Budapest szebb, mint valaha! ________ ____... ........... , .• .... ......• .........•• 4„*#w 1 945-1980 Hogyan segítsük gyermekeink tanulását? hogy Szabó Éva óvónő veze­tésével játékokat, hímzése­ket, fonott kosarakat, rajzo­kat késizitsenek. A tizen ha' tagot számláló ügyes ke/.ek szakköri; egyre több kisdiák keres, fők A művelődéi háztól kapott színes anya­gokból kedvükre dolgozhat­nak. »-Éva néni-» tanácsot a< segít: akik ügyesebbek, azo kát hagyja, hogy dolgozza nak a saját elképzelésük sac ríni, Lga& as idá Heten­séggiél rajzolják, tervezik, ragasztják a figurákat. Já­ték ez nekik — de igen ;asanos játék. Az elkészült bábok nem tarosodnak a polcokon, há­rem az óvodásokat szóra­koztatják előadáson. A szak­tör tagjai most épp egy »fer- eteges« népi lakodalom be- lutatására készülnek. Meg ■ tavassá városi seregsaem- ére is, ahol Marcali apraja- nagj'ja megismerkedhet, ve­lük, . Nemreg a kisiskolások és nagy diákok egyaránt meg­kapták féléves munkájuk értékelését. Ki több, ki ke­vesebb sikerrel zárta az el­telt időszakot. A még ered­ményesebb tanulás érdeké­ben szóljunk néhány szót a szülői ház tanulást segítő feladatairól, tevékenységé­ről. A tanórákon folyó feldol­gozó munka mellett iskolá­inkban nagyon • jelentős sze­repe van az otthoni tanu­lásnak az ismeretek elsajátí­tásában. Megszervezése és segítése nehéz feladatok elé állítja a szülőket. Nemcsak a felnőttek tevékenysége, munkája fontos, hanem a gyermekek fő tevékenysége, a tanulás is az. Eredményes­ségéhez jórészt azok a felté­telek szükségesek, mint a mi munkánkhoz. Sokszor bosszankodunk azon, hogy nem hagynak bennünket nyugodtan dolgozni. Vajon mi, szülök,’ biztosítjuk-e gyermekeink tanulásához a családi élet harmóniáját, az ' otthon derűs, nyugodt, lég- korét? A segítés első alapél­ve, hogy rendezett, kiegyen­súlyozott legyen * családi élet. A másik alapelv, hogy jól kell ismernünk gyermekeink fejlettségét, értelmi, erköl­csi akarati tulajdonságait. Mert különben könnyen tel­jesíthetetlen követelménye­ket támaszthatunk velük szemben. Akár lebecsüljük, akár túlbecsüljük gyerme­keinket: káros hatása lehet, nemcsak; a tanulásban, ha­nem a viselkedésükben, a ieflemfejlódésükben. A hely­telen szülői értékelés követ­keztében egyesek zseniális, rendkívüli gyermeknek, if­júnak tartják majd magu­kat, és túl sokat megenged­nek önmaguknak. Másokban kialakulhat 3 kisebbrendű­ségi érzés, gátlásosak lesz­nek a tanulásban is, hiszen eleve úgy ülnek le a könyv mellé, hogy ezt ők úgysem tudják megtanulni. Szükséges, hogy a gyen­gébb képességű, nehezebb felfogású gyermeket báto­rítsuk, biztassuk, emlékez­tetve őt az eddigi sikerekre, jó eredményekre. Ez lehet­séges is, mert az egyenlőt­len fejlődés törvénye szerint minden kisgyerek vagy ifjú valamilyen területen, tan­tárgyban képes jó eredmé­nyeket elérni. Elérhető célt tűzzünk gyermekeink elé. A közepes, átlagos képességű gyermektől ne várjunk jő vagy jeles eredményeket, és értékeljük dicsérettel a kö­zepeset náluk. Az iskolai munkát »éppen hogy* el­végző gyermeket sokszor »jó szándékú» szülők is megterhelik a zene, a nyelv, a balett-tanulás kötelezett­ségével, abból a »nemes tö­rekvésből«, hadd fejlőd Léik a gyerek sokoldalúan. Hogy mit jelent mindez 'együtte-. sen, azt nem gondolják vé­gig, így azután sok tanuló többet dolgozik, tanul, mint egy felnőtt ember, A káros hatás egyrészt a testi és lel­ki fejlődésben mutatkozik meg — nincs ideje pihenni, játszani, saját érdeklődésé­nek megfelelően foglalatos­kodni. Másik: az iskolát, a tanulást egyszerűen meg­utálja. (»-Ha egyszer végzek, nem tanulok többet...«) Közismert tény, hogy gyer­mekeink nem pihennek, nem alszanak eleget Okai között a túlterhelést éppúgy megta­láljuk, mint a rendszerte­len napirendet, a rossz szo­kásokat. A tanulást túl ké­sőn kezdő, a könyvei mellé csak este ülő gyermek hiába fekszik le, nem tud gyor­san elaludni, mert akaratla­nul is »tovább tanul«, sok minden eszébe jut az előző­leg olvasott anyagból. A ki- alvatlan gyermek nem tud eléggé figyelni, gondolkodni az órákon, majd tanulni ott­hon, így napról napra viszi tovább a fáradtságát. A tanulás megszervezése fontos felietek Legyen egy nyugodt sarok vagy szoba a lakásban, ahol tanulhat a gyerek, persze nem tévéné­zés vagy rádió-, magnó hall­gatás közben, a felnőttek beszélgetése mellett. Ugyan­is a figyelemelterelő inge­reik mellett nehezebb a ta­nulás, és gyorsabban elfá­rad a gyermek. Az is fon­tos, hogy tanulás közbenie­gyem egy kis pihenő. Mind­egy, hogy milyen módszerrel tanul, akár elolvassa egy­szerre az egesz leckét, es úgy próbálja felmondani, akár kisebb részekre bontva végzi ugyanazt. Lényeges: minden esetben értse meg, amit elolvasott, addig ne /menjen tovább, míg nem érti azt a reszt. Értelmesen tanuljon, ne mechanikusan ! Sok tapasztalat, fölmérés szerint gyermekeink egy vé­sze nem tud ésszerűen, lo­gikus emlékezetre támasz­kodva tanulni, hanem a sokszori elolvasás, ismétlés után próbálja felmondani az anyagot, anélkül, hogy értemé az egyes fogalmak, szavak jelentését, a sza­bályt, az összefüggést. JKö- zösen kell ránevélnünk őket, hogy ha nem értenek vala­mit, nem szabad továbbha­ladniuk. Az órám kérdezze meg a nevelőt, míg otthon nézze meg a tankönyv más részét, a lexikont, a szótá­rakat, de jusson el a dolog megértéséig. Az is fontos, hogyne csak olvassa gyermekünk az anyagot, hanem próbálja felmondani tanulás közben. Vizsgálatok szerint, ha két- három elolvasás után egy­szer felmondja a leckét, ak­kor lesz kellő hatása a ta­nulásának. Ha még kisebb a gyermek vagy nincs elég gazdag szókincse, akkor nem .képes saját szavaival -el­mondani a tanultakat. Eb­ben az esetben nem baj az, ha szó szerint is megtanul bizonyos részeket, ha érti is a szavakat, fogalmakat. De még a nagy diák, a felnőtt is jól teszi, ha fontos törvé­nyeket, szabályokat, megha­tározásokat pontosan megta­nul, feltéve, ha előbb meg­értette azokat. Általában azonban arra neveljük gyer­mekeinket, hogy saját sza­vaikkal, kifejezéseikkel próbálják^ elmondani a ta­nultakat. I>r. Szel éné i Gábor Táncot járó tarka bábok Akár egy bábsrfnház rak­tára. olyan a Marcali Műve­lődé« Központ egyik helyi­sége Mintha föllépésre vár­nának a bábok. Tarka for­gataguk a játékos előadások hangulatát idézi... Készí­tőik a legfiatalabb korosz­tály tagjai: második—negye­dik osztályos tanulók. He­tente egyszer, egy órára gyűrnek össze itt a gyerekek, te egy óra nem sok. de sae- reh cséré egy-két foglalkozás is-elég ahhoz, hogy egy-egy bonyolultabb kivitelezést igénylő báb elkészüljön. A szakkör vezetője az újonnan érkezőket először a bábraj­zolás alapjaival ismerteti meg, aztán a próbabábuk el­készítésére kerül sor. Akik régebben tagjai a szakkör­nek, mái’ egészen kis segít­A királyi vár a Gellérthegyről nézve. Somogyi Tükör 1980 Négy brigád továbbjutott Szinte nem múlik el év, hogy egy-egy nagyobb ve­télkedősorozat ne mozgatná meg a megye üzemeinek, in­tézményeinek dolgozóit. A kívülállók gyakran kérde­zik: tulajdonképpen mire jó ez? A résztvevők nagy szá­ma viszont azt bizonyítja, hogy szeretjük az agytorná­kat. Majdnem minden üzem­ben találhatók rutinos ver­senyzőbrigádok, s ők szíve­sen jelentkeznek a felhívá­sokra, sőt maguk is kezde-i ményeznek. Legutóbb a Me­zőgép Vállalat kaposvári gyárának Bánki Donát szo­cialista brigádja indította el a párt XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére az újabb vetélkedőt, melyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa karolt fel. Ennél; egyik elődöntőjét tartottá’ meg a kaposvári elektron ( csőgyárban. Az ötlet dicsé rendé, az izzósok a legjobb caeca Lókat akarjak elkülde­ni a Somogyi Tükör 1980 nevű vetélkedősorozatra, melyen a 35 év, a testvér- városok történetéből »vizs­gáznak«. Nyolc négytagú csapat gyűlt össye a gyár ebédlő­iében. Szinte minden kor­osztály képviseltette magát. A legfiatalabbak a rádiócső IV. üzem Németh István KISZ-alapszervezetének tag­jai voltak, valamennyien 14 és 18 év közöttiek. — Gyenge, elég rosszul működő alapszervezet vol­tunk, most. kezd feléledni a KISZ-munka — mondta Horváth Mária. — Már az is újság, hogy részt veszünk egy vetélkedőn, — Milyen segítséget kap­tak a felkészüléshez? — Egy listát állítottak össze a szervezők, mely az ’jánlott irodalmat tartal- nazta. Mivel sokan készül­tünk, így nem tarthattuk magunknál hetekig. Elosz­tottuk «j&ymas fcóssö. m anyagot, s amennyire eg- hét alatt lehetett, átnéztük. — Ismerve a többieket, milyen helyezésre számíta­nak? — Sok jót nem várunk, hisz mind a négyen általá­nos iskolát végeztünk, a többi csapatban pedig szak­munkások is vannak. A Kilián brigád nem elő­ször élte át a verseny előtti izgalmakat. Tavaly például kiválóan szerepeltek a Ki tud többet a Szovjetunióról ? vetélkedőn, szombathelyi ki­rándulás volt a jutalom. Mi­riest Istvánná már gyakor­lott versenyző, most azonban nem sok önbizalom csen­dült ki a szavaiból. — Sajnos, csak a régebbi tudásunkra támaszkodha­tunk. A leleményesebbel: már kikölcsönözték a köny­veket, még a megyei könyv­tárban sem találtuk meg a - ajánlott irodaimat. Szinte valamennyien családosok va­gyunk, srr» neansess volt időnk, hogy órákat töltsünk a csak bent használható anyag jegyzetelésével. — Én az utolsó pillanat­ban tudtam megszerezni is­merőseim révén egy pél­dányt — mutatta az előtte "ekvő vastag könyvet Víg János. — így hát most pró­ba, szerencse ! Persze senki sem maradt vesztés a vetélkedőn, értékes könyvet kapott valamennyi szereplő. Nem volt könnyű dolguk a versenyzőknek, a sok évszám, az aprólékos adatok nagyon alapos fel­készülést kívántak. Az első négy helyezett a II. Rákóczi. Ferenc, a Bródy Imre, a Korvin Ottó szocia­lista brigád, valamint a tmk-műhely KISZ-es csa­pata lett. 0k képviselik majd az üzemet a március elsejei vasas területi döntőn. A. tovább jutás mellett pénz­jutalommal díjazták szerep­lésüket. L E, »Gyufaszálként széttört gerendák, szilánkokká szag­gatót!. nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak ... Ren­geteg változattal aratott itt a halál, s oly közeli az iszo­nyat, hogy alig mer még örülni, aki él... Nézem a romokat, a le­dőlt házakat, a felszaggatott úttestet, a tönkrement üzle­teket: a nagy változás je­leit ennek a sokat szenve­dett városnak az arcan. S már nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elkerülhetetlen ítélet be­teljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígéretét is. Valami elmúlt, s valami elkezdődik.« — Darvas József sorai meg­rendítő hitelességgel idézik a Budapest ötvénnapos ost­roma utáni pillanatokat, amikor a körülzárt hitleris­ták értelmetlen ellenállását megtörték a szovjet csapa­tok, és elnémultak a fegy­verek, a sokat szenvedett la­kosság végre kimerészkedett dohos pincebörtönéből a sza­bad ég alá. Dunába omlott, tört ge­rincű hidak, romokban a város lakásainak harmada, tönkrement közművek, roncs villamosok, felborult, ki­égett autóbuszok... — 1945. február 13-án a pusztulás képe fogadta az eleiben ma­radottakat, kikből a sok csa­pás, nélkülözés sem tudta kiölni a jövőbe vetett hitet: a budapesti munkásokkal az élen ezrek és ezrek fogtak hozzá a gyors újjáépítéshez, a ma már közhelyként hang­zó »napi tányér levesen«. Azóta 35 év telt el. s Bu­dapest szebb, mint valaha. Ötszázhuszonöt négyzetkilo­méteres . területével Európa egyik legnagyobb városa. A háborús pusztulásnak álig maradtak nyomai: nem egé­szen. húsz év alatt nyolc híd A pesti oldal látképe az Crasébet-híddal. épült újjá, korhűen helyre­állították a műemlékeket. Metróvonalak átlói nyújtóz­nak a főváros alatt Gyárak százai, lakások százezrei, kórházak, iskolák születtek újjá, korszerűbben a réginél — új lakónegyedek, város­részek nőttek fel. Csak az elmúlt húsz évben negyed- ímillió új lakásba .költözhet­tek a budapestiek. A kétmilliós nagyváros életkedve töretlen. Ez lemér­hető sokarcúságán is; Budapest ipari város. A szerszámgépgyártás, hír­adástechnika, elektronika, járműipar, gyógyszeripar termékeivel a nemzetközi él­vonalban áll. A budapesti munkásosztály csaknem egy­milliós táborának tradíciói mindenki előtt ismertek. Budapest " kereskedelmi város. Itt bonyolódik, le az ország belkereskedelmének egyharmada és a magyar külkereskedelem szinte egé­sze. Évenként a budapesti nemzetközi vásárokra a vi­lág minőén tájáról érkeznek kiállítók, üzletemberek. De elmondhatjuk azt is, hogy Budapest iskolaváros. Sőt, a tudomány, a kultúrái a művészet városa, mert mindezeket az értékeket maH gaban hordozza. Szeretjük fővárosunkat, nemcsak Budapest lakói ér­zik magukénak, hanem az egész ország népe. Büszkék vagyunk rá. s szívből örü­lünk, ha a külföldiek cso­dálva dicsérik. És féltjük. Mert, újjászö-’ letése nekünk a békét is je­lenti. Napjainkban a fegy­verkezési hajsza, a hideghá­ború híveinek erőfeszítései fantomként idézik fel a 35 évvel ezelőtti pusztulást, azt a veszedelmet, melyre Nagy Lajos Pincenaplójának 1945, január 18-i bejegyzése ennyi idő után is figyelmezteti »... nem nyugalom követ­kezik, hanem további harc. Szakadatlanul résen. kell lenni. Hosszú ideig, talán egész életünkön át.« Hogy megőrizhessük a bé-i kei... H. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom