Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
JfJsSfeäfetfi svdndfe*4A csa*' H n ssS dudorâsrrta <4 múlást bivdefeô dafert. 'A cigányok hosszú sora dermedt féHsörben remegett a telep közepén, rongyokba csavart, porontyaikat ölelve magúkkor, mintha azoktól várnák a védelmet, mert ők nem volta képesek megvédeni önmagukat De vajon ki te védheti« volna meg ölcet? Talán a törvény? Hiszen ott álltak előtte. Fényes szuronyain félelmetesen csillogott fény, és a törvény komor, vészjósló tekintettel méregette áldozatait. Mik voltak ők a törvény szemében? Egy nagy nulla. — Úristen! — érződött sóhajtásukból a fohány. — Mi lesz most? A szélcsípte szemekből ítt- ott kicsordult a kétségbeesés, A csendőr úr megállt egy keshedt, nagybaju^zos cigány előtt, összeszűkítve szemét előbb végigmérte, aztán rámordult — Te vagy az a Péter? A keshedt cigány megpróbálta katonásan kihúzni magát, de az évtizedek nedves putriköszvénye nem oldotta meg görcseit. — Igenis, törzsőrmester úri — nyögte a keshedt cigány félelemtől és fájdalomtól eltorzult arccal — Hány éves vagy? Péter hallgatott egy Meig, mint aki számol, hosszú, ősz bajuszán megbillentek az évtizedek, de nem álltak sorba. — Hatvanat betöltöttem — mondta elcsukló hangon. — Miikor? — Azt nem tudom, kérem tisztelettel — Hatvanhét, te pwsztúlatos! — válaszol! helyette a felesége. A csendőr rosszalló tekintettel végignézett az asszonyon, majd ismét a kesihedt cigányhoz fordult — Hány rajkód van? — Nyolc, kérem — vágta rá — Lóm-Iám — húzta eí a szá ját gúnyosan —, kölyköket tudsz csinálni, de azt nem tudod, hány éves vagy. A nagyba justzos Péter behúzta a nyakát, tekintetét a földre szegezve nem mondott sem igent, sem nemet L óké, a*rft gyávasága miatt cigánybinói ttez- — tességgel tüntetett, ki a törvény, egy piszkos zsákdarabba csavart csomaggal a kezében, távolabb a cigány- félkörtől hallgatagon áBt, mint aki parancsra vár. A csendőr intésére előlépett, és a csrfrnagot ledobta a földre. — lépj kft — parancsolta Péternek a csendőr. — Mindjárt meglátjuk, milyen gacsar legény vagy. A keshedt cigány sápadtan, mint akin eret vágtak, kilépett a sorból. — Ahaj Devte, elpusztulok — suttogta reszkető bajusza alatt, szeme sarkából koldus pillantásokat vetve a többi felé. A csendőr hatalmas- rúgással Péter elé rúgta a piszkos zsákdarabba göngyölt csomagot. amiből egy tollától meé>- fosztott, döglött tyúk gurult ki. — Ismered ezt a dögöt? — dörrent rá. Péter csodálkozó szemmel meredt a földön heverő állati tetemre, de hang csak nagysokára jött ki a torkán. — Igenis, ismerem, főtörzsőrmester úr, — Hol fogtad;? — Nem fogtam, kérem. A feleségem kapta a faluban. — A faluban? — kérdezte tettetett csodálkozással, majd egy lépéssel közelebb lépett a keshedt cigányhoz. — Hát nem megtiltottam, hogy a faluba betegyétek a lábatokat? Nem parancsoltam meg, hogy a telepet senki nem hagyhatja el ? — Kérdő tekintetével végigpásztázta a' sort, aztán ismét Péterhez fordult. — Igenis, meg' tetszett parancsolni — sírta el magát a nagybájuszos cigány —, de ha nem mehetünk be a faluba, uram, ehénpusztulnak a gyermekeink, velünk együtt. — Igen?! — No, akkor, mindjárt jóllartaluk —r felelte üvuiyosan, es leemelte vaJiairól--.* RzHBCHwse wasfeSL — ■Weöd fel asöt * tyÄdS Péter korát mes&szaffbM itteteággel kapta fel a dögöt, és mint aki semmi jóra nem számíthat, gyanakodva nézett a csendőrre. •— Na, edd meg! — szőtt Péterre visszafogott indulak- taL A keshedt. nagybajuszt» cigány tágrameresztett szemmel bámult, látszott az arcán, hogy a parancs nem jutott el a tudatáig. — Nem érted?! — sziszegte a törzsőrmester. — Megeszed nyersen, vagy leverem rólad a húst! — És ízelítőül a puskatussal mellbe vágta a horpadt mellű, nagy bajuszos cigányt. Péter hátratántorodott, de hogy el ne essen, a másik Lakatos Menyhért Szegény Péter csendőr hátba támasztotta » puskatussaL A nagybajuszt», keshedt cigány kissé még imbolygott az ütések súlyától, de már nem támogatták. Fátyolossá vált szeme 'végipásztázta a riadt tekintetű cigányokat majd rácsodálkozott a kezében levő jószágra. Szeméből kövér könnycseppek futották végig barna arcán, megöntözve ősz borostáit, ízesítőként ráper- gett a tollatlan tyúkra. Nézte egy ideig, aztán szertartásosan, mint az áldozati serleget, szájához emelte. A sorban állók lélegzete elakadt Péter erős, fehér fogai kivillantak ősz bajusza alól, és recsegve belésüpipedtek a döglött tyúk húsába. A sor hirtelen felbomlott. A cigányok jajgatva, őklendez- ve borultak egymásra, siratva gyalázatukat, embertelensé- gűket, melyeket azok az »dók oly bőkezűen mértek. — Ne edd meg’!! — kaáttot- ta valaki kétségbeesésében.. És abban a pillanatban' magasba lendültek a puskatusok, nyögött, jajgatott a tömeg, mint a vihar, és csak akkor halkult el a puskatusök dübörgése, amikor hang nélkül újra visszaállt a sor. — Oda nézzetek! — ordította az törzsőrmester. — Aki esSfoeesassten* * ff- ■ m Nézték, <te Rftrftn Anzlő könnyeik eltakarták előlük szegény Pétert. — így fogjátok egymást is megenni, piszkos, szemét népség! Ezt én megmutatom nektek! És egy píttanattg sem gondolta senki, hogy a csendőr uraknak éppen tréfátnivaló kedvük támadt..Amit mondtak, azt hinni kellett, mert azt a törvény mondta. Végleg elhalkultak a zokogások, csak a könnyeit peregtek gátjukat vesztve, mintha soha nem akarnának elapadni. Péter a feleségére nézett. Apró unokái úgy tapadtak a sovány cigányasszonyhoz, mint a levél tét vek a ragadó falevélhez. — Miért sírsz? — kérdezte az asszonyt. — Pétert ne féltsd! Megeszi ezt Péter! — emelte fel a hangját, és fogai dühösed belemartak a véres húsba. Tépte, szaggatta, meg sem rágta, csak lenyelte. — Péternek ezt meg keh ennie, különben Péterről verik le a húst... — Az utolsó szavaknál elcsuklott a hangja, arcát a cafatokká tépett húsba temetve zokogta — ,.. mert Péter cigány. Aztán hirtelen elhallgatott, borzalmassá masztatolt tekintetét a csendőrökre emelte, és összeszorított, recsegő fogai közöl a csendőrök felé sziszegte: — Igen. Féter cigány. Vad, szinte állatias mozdulattal tépett ki fogaival egy I darabot a sárga húsból, két- | oldalt lecsüngő, ősz bajuszán alvadt vér és húscafatok táncoltak, ahogy kemény állcsontjai között őrlődött a nyers hús. Ezt a látványt már Péter felesége nem tudta elviselni. Lerázva magáról acsarkodó purdéit, a keshedt, nagybaju- szos cigányhoz ugrott, kitépve kezéből a véres húscafatot, feje felett meglóbálta és nagy ívben elhajította. — Engem öljetek meg! — kiáltotta a csendőrök felé és felsőtestéről letépte a réklit. N em kellett kétezer mondani. Leomlott szénfekete haja szárnyalni kezdett a napfényben, ahogy mezítelen testére zúduló ütések nyomán szétfröccsent, mint az izzó vas szikrái, amikor ráver a pöröly. Szegény Péter csak állt magába hullva, a lábaihoz tapadó porontyokat nézte, akik félelmükben hozzá menekültek, >és talán a tyúkra gondolt, amely nemrég még mennyi reményt, mennyi örömet csillogtatott meg a szemükben. Tormái László Tizenöt kérdés a rab teknőshöz A magas szintű párizsi látogatás napirendjén nem szerepelt hümorügyi kérdés, így kénytelen voltam egyszemélyes újságíró-delegáció tagjaként elutazni a francia fővárosba. A kötelező formaságok után bebocsátottak a párizsi allatkertbe. a világ legöregebb télmősbekájának szolidan berendezett terrá- riumába. A százötvenegy éves tengeri téknőc ötven- eszi,endos korában, 1878-ban került ide. de még sohasem adott interjút, ezért rögtön kiment az álom a szeméből, amikor megtudta, hogy magyar újságtól jöttem, KÉRDÉS: Az orvosok szerint ön még mindig jó egészségnek örvend, és nem szenved memóriazavarban. Így ön az egyetlen élőlény, aki tud még valami régit mondani múlt századbeli kortársairól. Milyen, embernek tartotta például Bismarckot, a vaskancellárt? VÁLASZ: Bismarck sajnos nem látott mindent elő-' re, és nem látogatott meg egy beszélőn sem állatkerti börtönömben. Ezzel elszalasztottá azt a nagy lehetőséget, hogy személyes ismeretségünk" alapján kedvezően nyilatkozzak róla az utókornak. KÉRDÉS : Milyen emlékei vannak az ezernyolcszáznyolcvankilences párizsi világkiállításról, melynek alkalmával átadták az Eiffel- tornyot? VÁLASZ: Rossz emlékeim, mert amikor megszületett az Eif fel-torony, én hatvanegy éves voltam, és elcserélték huszonhatodik feleségemet egy laj bárért a schönbrünni állatkerttel. KÉRDÉS: Elhitte-e, amit Mata Hariröl rebesgettek tizenhétben Párizsban? , VÂLASZ : Gertrud nem volt német kém! Remélem, Hernádi Gyula és Jancsó Bane Gyuricsics Pályaválasztás Micsko — az egyetlen fiúgyermek, az újdonsült egyetemi hallgató — szótlanul állt az ajtóban. Csupán tíz napot töltött Belgrádban, anyja meg apja mégis úgy nézett rá, mintha krokodilvadászatról tért volna haza. — Sehogy sem jöhettem hamarabb — mentegetőzött Micsko. — Amíg beadtam n kérvényt, amíg szobát kerestem, amíg ide meg oda ... — Épp ettől féltem a legjobban — mordult az apa. Mitől? — Hát ettől a bizonyos „ide meg odá"-tól! Radomir, a szomszédunk fia szintén Belgrádba utazott, aztán egy évig ide, egy évig oda most meg tanulás helyett szenet zsákol... No, jól van. Melyik karra iratkoztál be? Micsko nagy nehezen elhelyezkedett a gyerekkori kisszéken, és belfogott;. —■ Szóval, hát- utazás közben... — Várj csak, kisfiam. — szakította félbe az anyja —, előbb igyál egy kis tejet! Nézd, hogy lefogyott, megsárgult ez a gyerek . .. Így ni... Nos, szóval utazás közben? __ M icsko lelökte térdérői a kövér macskát, amely már befészkelte magát az ölébe. — Utazás közben egyre csak töprengtem... Nos, hát gondoltam, jó volna a , gépgyártási szakra beiratkozni. És hirtelen eszembe jutott Dragoljub bácsi, aki gépész- mérnök ... Hány év óta gyöt- ri már az asztma ... Az apa heves köhögésbe tört ki, mintha öt is fulladást roham kínozná: — Idehallgass, Micsko! — Dragoljubnak nem a gépgyártástól van asztmája;.. — Minden lehetséges — sóhajtott az anya. — Ki tudja! Az Egészség című folyóirat mindig azt írja, hogy jobb megelőzni a betegséget, mint azután kúrálni. Micsko rábólinlott, s foly- UittAi — Ahogy ezen gondolkodom, egyszerre csak belép a fülkébe Dace Szimics, az osztálytársam. Azt mondja: „Gyerünk a közgazdasági karra!” A közgazdászok munkahelye nem poros, a fizetésük pedig kitűnő! Aztán kettesben a tanulás is könnyebben megy ... Gondolkodtam egy kicsit, és beleegyeztem. De alighogy Belgrádban kiszálltunk, egy rikkancs ezt kiabálta: „Három éven át lopta a vállalatát! Közgazdász a vádlottak padján!" — No és te, fiacskám, mindjárt meggondoltad magad? — vájgott közbe az apja. — Mi mást tehettem volna?! — És úgy határoztál, hogy az építészmérnökire adod be a kérvényedet! — Hát ezt honnan tudod? — Biztosan eszedbe jutott az anyád testvére, aki építész- mérnök __ — Ugyan, miért nem hagyod szóhoz jutni, szegény gyereket! — háborodott föl az anya. — Meséld, csak meséld, drágaságom! — Arra gondoltam, hogy a villamosmérnöki karban is van fantázia ... Elmentem oda? kitöltöttem az összes kérdőívet, aztán beálltam a sorba. Előttem meg egy lány állt... Ugym, Wéft mosolyogsz olyan fajánál, apa? Egy olyan egészen mindennapi külsejű lány. Állt, és újságot olvasott. Én meg átnéztem a válla fölött, s az újságban egy egész oldal szélességű, vastag cím ötlött a szemembe: „Áramütés áldozata lett a fiatal mérnök!” — Uramisten, micsoda szörnyűség! — kiáltott föl az anya. — És erre te, fiacskám — mondta az apa, megtörölve a verejtekes, kopasz fejebúbját — elhatároztad, hogy szerzetesnek állsz! — Hát ezt. nom talàtt.ad el! Eszembe jutott annak a közgazdásznak a sorsa, és ügy. döntöttem, sokkal, jobb, ha. az ember nem a vádlottak padján ül, hançm — hogy úgy iHondjam — a korlát túlsó oldalán ... A jogi karra indultam.. Odaérek, hát megint ugyanaz a lány áll előttem a sorban... Szobát is úgy vettünk ki, hogy szomszédok lettünk ... . Nem értem, apa, miért veszel be idegcsillapi- tót? — Nos, és végül beadtad a kérvényedet valahova? — kiáltott az apa rákvörösen. — Be hát, papa... az anyakönyvvezetőhöz ... Hogy soron kívül adjanak össze azzal a lánnyal... Foediusta . (,' ü-H nyara y j Székely Deieő Fehér románc A tél törékeny tükrei a hóvakságnak fölmutatnak, te ártatlan, te bűnleli, nőnemű ügynöke a napnak. Ködlombok közt a hómadár fiókái, a szálló pelyhek fehér románcot énekelnek rólad, míg épül a homály. Hol vagy ? Kereslek, egyre még. szívemre csüngő fejjel. szófia n, mintha megfagyott cinegék lábnyomát betűzném a hóban. Szekszárdi Molnár István Maradj meg bennem Ügy maradj meg bennem, ahogy megismertelek, ahogyan láttalak a kertben virágcsokorral és később, ahogy kéz a kézben leptünk .. ; Ügy maradj meg bennem, ahogy színes ceruzákkal rajzoltál. ahogy régi daH dúdoltál, ami elkísér egy életen, .. Ügy maradj meg bennem,, ahogy szóltál hozzám, ahogy szó nélkül tűrted a szegénységet, a hideg szobát elviselted értem... Jó visszaemlékezni rád. M Adós nem lövi főbe őt ezért az Astoria barszínház- banl? KÉRDÉS: Milyen betegségei voltak? VÁLASZ: Száztíz éves koromban szerelmes voltam Greta Garbóba. KÉRDÉS: Tervez-e látogatást a budapesti állatkertbe? VÄLASZ: Nem, mert félek, hogy a fejemre szakad a Pálmaház. KÉRDÉS: És mát csinált ön a hidegháború alatt?! VÁLASZ: Természetesen fáztam, és tiltakoztam az igazgatóságnál, hogy a Mar- shall-terv nem irányzott elő amerikai segélyt a . párizsi állatkert hídegverű lakóinak. KÉRDÉS: Mire büszke? VÁLASZ: Arra, hogy én is húszonnyolcas vagyok, mint Szilágyi György, bár száz évvel korábban születtem. mint ő. KÉRDÉS: ön tapasztalt teknős béka hírében áll, mi a véleménye az újabb aranylázról? VÁLASZ: Örülök annak, hogy nem vágyók pesti, mert akkor órákig kellene sorban áll nom egy óra-ék- ; szerbölt előtt aranyhalért! KÉRDÉS: Mit üzen a mai ifjúságnak? VÁLASZ: Csak az első száz év nehéz, aztán elismerik az embert, ha teknősbéka. KÉRDÉS: Hogyan bírt ki százegy évet párizsi börtönében? VÁLASZ: Könnyebben, mint az Amerikai Egyesült Államokban, mert ott egv politikai gyilkosság vádjával ki lencszázkilen cvenkilenc évre Js leültethették volna. KÉRDÉS: Mit szól ahhoz, hogy betelepítik a Pershing szárnyasrakétát Nyugat- Európába ? VÁLASZ: Van itt a párizsi állatkertben éppen elég szárnyas, nem hiányzik a Pershing! KÉRDÉS: Mit szeretne még megérni ? VÄLASZ: Azt, hogy Jacques-Yves Cousteau kapitány kiszabadítson, visszavigyen a tengerbe, és tanulmányozza rajtam, hogy lehet-e még normális — normális környezetbe helyezve — az a teknősbéka, aki százegy évet élt az emberek között.
