Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

/ Kongresszustól kongresszusig Az egészségügyi ellátás fejlődése E gészségpolitikánk gyakorlatában, a gyógyító munka tár­gyi és személyi feltételeinek javításában napjainkra alap­vetően elértük, illetve meg­közelítettük az öt évvel ez­előtt kitűzött . célokat; ugyanakkor jelez még gon­gokat is az egészségügy »di­agnózisa". Erről tájékoztat­ták az Egészségügyi Minisz­tériumban az MTI munka­társát, aki arról érdeklődött, hogy az utóbbi fél évtized­ben miként jutottunk előre a lakosság egészsé/ének vé­delmében, gyógyászati ellá­tásában, az intézményhá­lózat fejlesztésében. szer­vezettebb irány ítákában. « A kormány által meghatá­rozott egészségpolitikai fel­adatok folyamatos megvaló­sításával — miként elmond­ták — javultak a lakosság egészségügyi ellátásának fel­tételei. Fokozottabban elő­térbe került a betegségmeg­előzés. Az egészségügyi dol­gozók, akiknek száma mint­egy 200 ezerre növekedett, áldozatkész munkával, hi- vatástudattal tesznek eleget kötelezettségeiknek. A gyó­gyító munka színvonalában emelkedett, fejlődési ütemé­ben azonban még elm.in-.aH a szükségletektől. Jelentősen fejlődött az anya-, gyermek- és ifjúság- védelem. Különösen az 1973. évi népesedéspolitikai hatá­rozat egészségügyi feladatai­nak végrehajtása javított a helyzeten. Az intézeti szülé­sek aránya majdnem 100 százalékos (1960-ban 86 szá­zalék volt). A szülőanyák halálozása 1960-hoz viszo­nyítva a felére (jelenleg 0,2 ezrelék), a csecsemőké pe­dig 47,6 ezrelékről 24,3 ezre­lékre csökkent. Ennek elle­nére nemzetközi összehason­lításban még mindig el va­gyunk maradva. Hosszabb távon — időnként ellent­mondásos folyamatként — emelkedik az átlagéletkor. 1960 óta mintegy félmillió fővel nőtt a 60 éven felü­li korosztály. Az utóbbi években viszont ismét nö­vekszik a halálozási arány­szám (legnagyobb mérték­ben, mintegy 40 százalék­ba» a 45—54 éves férfiak korcsoportjában), ami jelen­leg esökenfti az átlagos élet­kort. A nyugdíjkorhatáron fe­lüliek aránya megközelíti a lakosság . 20 százalékát. Ez az arány — a demográfiai adatokból kiolvashatóan — tovább növekszik. Mind több a magára maradt idős em­ber. Az egészségügyi—szo­ciális ellátás különböző for­máiban — rendszeres se­gély, szervezett étkeztetés, házi szociális gondozás, napközi és szociális otthoni ellátás — mintegy 130 ezer idős emberről gondoskod­nak. A szükséglet viszont ennél nagyobb. Egy és népbetegségek és a legveszélyesebb gyermek­kori fertőzések megszűntek; visszaszorultak az olyan ha­gyományos foglalkozási meg­betegedések, mint például az ólommérgezés, a szilikó­zis. A megváltozott élet- és munkakörülmények, a kör­nyezeti Íratások azonban számos új problémát okoz­nak. Emelkedik a krónikus betegek száma. Sajnos, ilyen a tendencia a szív- és a ke­ringésrendszeri megbete­gedéseknél, nemkülönben a baleseteknél. A z egészségtelen élet­mód. a helytelen táplálkozási szoká­sok, az elhízás, a fogszuva­sodás, a dohányzás és a túl­zott gyógyszerfogyasztás sú­lyos népegészségügyi problé­mát okoz. Az alkoholizmus terjedése társadalompoliti­kai gonddá vált (az alkoho­listák és a súlyosan veszé­lyeztettek száma mintegy 400 ezer). Nagyobb gondot kell fordítani a környezeti es a munkahelyi ártalmak kivé­désére. Az alapvető felada­tok közé tartozik, hogy a lakosság — most nem meg­felelő — egészségügyi kul­turáltságát nagymértékben javítani kell. Az egészségügyi intézmé­nyek még zsúfoltak. Annak ellenére, hogy a jelenlegi, összesen 94 ezer kórházi ágy azt jelenti : .tízezer la­kosra 87 ágy jut (1970-ben 82, 1974-ben 83 jutott). 1980- ban a kórházak, a fekvőbe­teg-gyógyintézetek háló­zata és befogadóképessége mintegy két és fél ezer ágy- gyal bővül; befejeződik töb­bek között a dél-pesti, a kecskeméti, a debreceni, a szigetvári, az egri, a bala­tonfüredi kórház, valamint az országos reuma- és fizi­koterápiás intézet építése, illetve bővítése. A bölcsődékben 1975-ben 47 ezer kisgyermeket gon­dozhattak. jelenleg csak­nem 60 ezer hely van. s számukat távlatilag mintegy 90 ezerre tervezik emelni — ezzel is segítve az anyák korábbi visszatérését a mun­kába. A járó beteg-ellátásában évente 150 millió orvosi vizsgálatot, kezelést végez­nek. Ez. nemzetközileg is magas igénybévétel : még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy egy lakos a betegségével vagy megelőző célzattal országos átlagban három-négy orvosi szolgál­tatást vesz igénybe. A ' körzeti orvosi ellátásra jut az összes járóbeteg-forga- lom több mint 30 százaléka. A körzetek száma az 1975. évi 3758-hoz képest több százzal (a húsz évvel ezelőt­ti 3262-höz mérten mintegy ezerrel) növekedve 1979-re megközelítette, 1980-ban pe­dig meghaladja a 4200-at Az ,egy körzetre jutó lako­sok száma (amely 1960-ban több mint 3000, 1978-ban 2563 volt) napjainkra 2500- ra csökkent. A városokban mind teljesebben kiépült a körzeti gyermekorvosi háló­zat, ahol 14 éves korig .nyúj­tanak szakorvosi ellátást. 1970-ben 600, 1975-ben mint­egy 800 volt, s jelenleg több mint 1000 a szakorvosi kör­zetek száma. Az alapellátás fontos kiegészítője a dolgo­zóknak a munkahelyükön rendelkezésre álló üzem­egeszsegúgyi szolgálat. 1975- ben napi hatezer órában te­vékenykedtek az üzemorvo­sok, az idén pedig már több mint nyolcezer munkaórá­ban nyújtanak közvetlen el­látást az ott dolgozóknak, mintegy 2 millió embernek. Ami a gyógyszerellátást illeti: az 1977-ben bevezetett új gyógyszertérítési rend­szer csökkentette a körzeti orvosok ilyen Irányú beteg- forgalmát, egyszerűsítette a lakosság gyógyszerszükség­letének kielégítését. Az új rend lényegében bevált. A vény nélkül is kapható gyógyszerfélék forgalma nem emelkedett. Ugyanak­kor a járóbeteg-ellátásbao a gyógyszerrendelés ellenőr­zése még nem elég haté­kony. A mostani, mintegy 200 ezer egészségügyi dolgozó megoszlási aránya: 25 ezer aktív orvos, 5000 gyógysze­rész. 100 ezer szakdolgozó — a többi kisegítő. A nők ará­nya 70 százalék. Orvosellá­tottságunk (nevezetesen az, hogy egy orvosra körülbe­lül 440 lakos) jut nemzet­közi összehangolásban is kedvező. Ugyanakkor jelen­tős a területi és a szak­mánkénti aránytalanság. A z orvosok és az egész­ségügyi dolgozók többségének politi­kai magatartása, életmódja, közéleti tevékenysége a szo­cializmus iránti elkötele­zettségről tanúskodik. Az egészségügyi irányítás- ' ban jelentős előrelépésnek bizonyult a gyógyító-meg­előző intézmények és szol­gálatok szervezeti összevo­nása, amelynek során az utóbbi években megtörténtek az első, nagyrészt szervező-, si intézkedések. Napjainkra már mutatkoznak — jólle­het, még nem teljesen ennek az intézményi integ­rációnak a gazdasági [ag is jó eredményei, de elsősor­ban az ellátást javító szak­mai előnyei. Dorottya negyedik farsangja Vásári forgatag — Karnevál a Kossuth téren Tetőfokára hágott a jó­kedv, a vidámság, a far­sang Kaposváron. A szom­batra virradó reggelre vásá­rosok özönlöttek el a várost, a főtéren ütötték fel sátrai­kat. Mai tudósításunkban még csak folytatni tudjuk a kaposvári farsangi napokról szóló beszámolónkat, hiszen a kora délutáni karneváli felvonulás után sem fejező­dött be a gazdag program: kilenc bálba indulhattak el este a »rongyosok", a »pöty- työsök", az amatőr együtte­sek tagjai, a nemzetiségiek, s a legfényesebb öitözékűek. Gazdag áruválasztékkal csalogatták egész nap a já­rókelőket a vásári sátrak, volt bőven giccs és értékes ajándék. Most az egyszer nem az éttermekből szökött ki az ínycsiklandó falatok illata, hanem az utcán sült a finom hurka, kolbász, la- cipecsenye. És volt török- méz, keleti csemege. A dél­utáni órákban Csokonai, ol­dalán Dorottyával végigsé­tált a- sátrak között. A víg poétának a csikóbőrös ku­lacsok tetszettek a legjob­ban, a rút banya a hímzé­sek kozott forgolódott. Nem FILMIEGYZET Vasárnapi szülők Truffaut korszakos Négy­száz csapás című filmjét vetítik éppen a lánynevelő intézet kultúrtermében; e felvfcvőgép elidőz a lányar­cokon. Rózsa János filmjé­nek egyik legszebb része ez a befejező képsor. Az ob­jektív itt — elnézést a szó­játékért — szubjektív. Ez a képzeletbel stafétabot-át­adás (Truffaut—Rózsa Já­nos) jelképes erejű: a ne­ves francia rendező is lel- kiismeretfurdalás nélkül vál­lalhatná ezt a kitűnő ma­gyar filmet, a Vasárnapi szülőket. Rózsa János rendezői pá­lyája nem volt egyenletes: á szürrealista Gyerekbeteg­ségek ígérete után a fele­más Egy örült éjszaka, majd a sikerületlen Bűbájosok következett, azután a _Ba- lázs Béla művéből forgatott Álmodó ifjúság — ezt ép­pen tegnap este láttuk a televízió 2. műsorában —, majd a jónak ítélt Pókfoci, es a sokkoló, sikerületlen A trombitás. Meglehetősen széles stílusskálát képvisel­nek a filmjei. A nagy kér­dés az volt, hogy melyik utat folytatja új filmjével, a Vasárnapi szülőkkel. Azt kell mondanom: a legjárha­tóbbat választotta, tudniillik a Poklod társadalomcentri­kns, fölösleges kitérők nél­küli — mégis: rögös — út­ján jár. Itt is — mint a Pókfociban — egy adott környezetet mutat be, mint­egy laboratóriumi körülmé­nyek között helyzeteket te­remtve. Csakhogy ezeket a szituációkat a nagy közhely­gyár, az élet produkálta. A társadalom perifériájára szorult kis ösztönlények — kamaszlányok — hétköznap­jait látjuk, mikrorealista hitelességű képekben. Né­melyikük már-már deviáns eset. Börtönfóbiájuk van, gyakoriak a szökések. Ezek a »téiakolások" tulajdon­képpen kapcsolatteremtési kísérletek a valódi világgal, amelyből elégtelen életmódot folytató szüleik miatt kiszo­rultak. De mindig visszake­rülnek a falak köze; a ne­velőotthon nem képes ott­honukká válni. Juli egy a lányok közül; már-már be" logadja egy női szocialista brigád, de amikor egyénen­ként ismerkedik meg a brigádtagokkal — csalódik. Rádöbben, hogy a kapcso­latteremtést egyrészt a munkaerő-szerzési lehető­ség motiválja, másrészt pe­dig a brigád »jócselekedet rovata«. A csapdás helyze­tek sokasága közli! a leg- s/.orítóbb az, amikor a bri- gádvezelőnővel kerül szem­be; rá kel) döbbennie, bogy <t, patronált státusa nem azonos a leendő meny hely­zetével - -. Rózsa János eredendően lírai ajkat: itt dzonban nem ez dominál: szerencsésen kerekedik felül ezen a kri­tikai hangvétel. a realitások »prózai» számbavétele. Né­hol a Milos Forman-i hatást is felfedezni véljük; főként Fekete Péter nyomvonalát. Nagy erejű film ez, melynek forgatókönyvét Kardos István írta. és Ragályi Ele­mér felvevőgépe tett emlé­kezetessé. Egy jelenetsora pedig valószínűleg a leg­drámaibb képsor. amelyet magyar filmben eddig látni lehetett: mesterségesen fel­fokozott hőfokú, öngyilkos- sági kísérletekkel végződő kollektív transzállapot. Ta­lán csak Arthur Miller A salemi biszorkányok című drámájában láttunk ehhez hasonlót eddig. Az amatőr szereplők kö­zül Nyakó Júliával az élen, mintha önmaguk sorsát, él­nék a vásznon. A színészek — Pásztor Erzsi, Usztics Mátyás, Koós Ólga, Kakas- sy Ágnes — pedig ehhez a »játékstílushoz" igazodnak kitűnően. A film egy réteg üzenete a társadalomnak... k. b. tudtam kilesnl szándékát, ám sejthettük, hogy finom kézimunkát keresett, hogy arcát* elrejthesse. A tél temető farsangi nép­szokásokat idézte a látvá­nyos karneváli felvonulás. A nap is besütött a Kossuth térre, ahol mintegy tízezren vártak kíváncsian a jelre, a kolomposok, ostorosok érke­zésére, a fanfárok megszó­lalására: délután három órakor megkezdődött az ed­digi legpompásabb maska­rás játék. A tanácsháza előtt felállított színpadon Csokonai és Dorottya be- szélyét hallgattuk, az eposzt idéző fordulatok jókedvre derítették • a látványra vá tán nem kaptak szállást a városban. A német nemzeti­ségi együttes után a dél­szlávok következtek. A két csoportra még hosszú éjsza­ka várt, hiszen két nemze­tiségi bált is megnyitottak az este. A Kapósban a svá­bok mulattak, a Park étte­remben a délszlávok. A po- gányszentpéteriek újólag itt farsangoltak a felvonulá­son, a helyi hagyományaik­ból kötöttek tarka csokrot. Rerzencén — örömmel hal­lottuk — még nem vesztek ki a medvék, bár minden ■jóben megsínyli egy. hogy tovább szaporodjanak — elevenítették föl a régi szo­kást Végül a Somogy Tánc­rókát. Pap István és Nagy Anikó, a Csiky Gergőiv Színház művészei elevení­tették men Csokonai kapos­vári ihletésű vénlánycsúfo- lóját. A karnevál* felvonulás először mutatta, milyen le­hetett egykoron — Csokonai idejében — a megyébálra érkező úri sereglet, persze: a vígeposz alapján. Opor úr. Fongorfi, Cserháti. Kese. Bordács, Szemő úr és kísé­rete. a toponári azsáfok. köztük egy Napóleont A farsangi játékszínre érkezett siófoki irodalmi színpad, dr. lby András vezetésével hangulatos Dorottya-csú- folóval lepte meg a közön­séget, majd a hagyomány­hoz híven a megye ismert néni együttesei érkeztek r térre. ahol folklórkincse’ kef csillogtatták meg. A ecsenyiek párnákkal, ván­kosokkal is fölszerelkedtek; egvüttes táncolta végig a Kossuth teret és a Május 1. utcát. illetve a farsr.ngi maszka verseny fialal rész­vevői mutatták be ötletes jelmezeiket. Igazi sikere volt a kanosvári fiatal uta­zók klubjának és a rongyos seregnek. A majd egyórás karnevá­li felvonulás után is még sokáig szóltak a város ut­cáin a trombiták, ki útban volt már a bálba, ki még hazatért egy kicsit csinosí­tani magán. Este a Dorottya-bál a RM Kaposvár Táncegyüttes nyitó táncával, a palotással »vette kezdetét". Báli be­számolónk: lapunk keddi fámában. „órányi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom