Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
 * «gësé jgtiwwaÿ Sëi3 tő efcô sseuefewsnet «s- határozta meg. hogy akkoriban anyám takarítani járt Őri házakhoz, többek kö-, zött Trommelékhoz is. A leg- oszintébben. szólva, sohasem dicsekedtem volna anyám foglalkozásával. Nem olyan időkét élünk. Meg aztán úgy érzem magaoi, mint egy valódi gróf a származásukkal kérkedő újgazdagok között Csak azért árulom el az igazat, mert enélkül nem tudnám elmondani ezt a történetet. Tehát anyán takarítani járt Trommelék velünk szemben laktak. És mindany- nvian Zuglóban laktunk. Hat-hét éves lehettem ebben az időben. Az biztos, hogy már iskolába jártam. Átmenteni anyám után Trommelékhoz. Akadálytalanul bejutottam a lakásba. Végig minden ajtó nyitva volt. Anyám az egyik talpa alatt padlókefével ide-oda csúszkált. Olyan nevetséges volt, hogy vigyorogva megálltam és néztem, ' mert azt hittem, játszik. Ő is vidáman intett felém, de a csúszkálást nem hagyta abba. Aztán bejött egy velem egykorú kislány. Trommel Babyka. öt már láttam az utcán, és onnan is tudtam a létezéséről, hogy mióta megtanultam olvasni, átküldte anyámmal a mesédkönyveit. Olyan szép kislányt azóta sem láttam. Finom bőrű volt, és földöntúlian tiszta és kedves és mosolygó, és rögtön megmutatta az egész házat, és szökdécselve mutatta meg. A kertet is. A vécét is, ahol • Császár István *n>m#lése a Központi Sajtószolgálat 1979. évi novctjapályázatán m. dijat nyert A. Krizsanovszkij Ványecska felkel az ágyból — Vényecska ... Kelj föl... — A-á-á... Korám van még... — Kelj föl, mert mindjárt lelocsollak jéghideg vízzel... — Jaj! Fölkelek, fölkelek™ Adj egy süteményt! — Mindjárt a kezedre csapok, te szutykos! Lódulj! — Br-r-r. — Megint nincs meleg víz. — Legföljebb egy kicsit edzed magad... Ne felejts el fogat mosni ! — Nem felejtem el. Bár az orvosok azt ajánlják, almával kell fpgat tisztítani, hogy ne dörzsöljük le róla a zománcot ... — Azt nem tudom, hogy a zománc hogy bírja — de a nadrágodat már alaposan ki- dörzsölted ! Az ember nem győz téged ruhával... — Kész vagyok! Tiszta! Ragyogok, mint a szurok ... — Es ne vakarózz folyton, ne borzold a hajadat ... Az ember csak folyton tanít téged .... — táss neki a tejbegriz- TLefe! Egy kanállal mamáinak, egy kanállal papának, egy kanállal saját magadnak ... — Mi vagyok én csecsemő? — Dehogy vagy csecsemő... Ne kapkodj kézzel a hús után, hiszen ott a villa ... — Elég már! Megyek... — És mit kell ilyenkor mondani? — Adj egy rubel zsebpénzt! — Köszönöm — ezt kell mondani. — Köszönöm. Adj egy rubelt! — Nesze, te gézengúz! Csak fagylaltot ne végy, hiszen, tudod, a mandulád ... — Ezt nem szabad, ast nem lehet .. — Hát a2 aktatáskád hol van? Te kis feledékeny! — Jól van no... ■— Óvatosan menj ât az úttesten , .. Csak ha. a lámpa zöldet mutat ,. — Elég mar, rohanok! — Csak rohanj ,. Szerencsés utat, Ványecska! És Ványecska — hivatalos nevén Ivan Nyesztorovics Zsarko, a tudományok kandidátusa — megcsókolta a feleségét, És szélsebesen nekiira- modott. hogy idejében beérje az intézetbe •Fordította : Gellert György.) WCH»» vo*tafe egy áriüuáhan. — Vegye! ki egy papfci — mondtam. Trommel teydt egyet. Szalatttvaik ceruzáért, és rajzoltam nein, mert el akartam kápráztatni. Hálából, és azért, mert beleszerettem. ^ Aznap elhasználtuk a vécé-' papírok felét Mindre bohócot rajzoltam, piros és kék színessel. Az utóikor, mint „bo- hôckonszak”-rôl fog majd megemlékezni művészi pályámnak erről a szakaszáról. Minden kezem ügyébe kerülő papírdarabra bohócot rajzolCsászár István* Találkozás tana akkoriban. Más nem érdekelt A házakat, autókat repülőket meghagytam a többieknek. Engem az ember érdekelt. Mint bohóc Trommel Babyka úgy leste minden művem megszületését, mint soha nem látott kinyilatkoztatást. Akárcsak én, ő sem volt képes megunni a bohócokat. És természetesen fi is be- lémszeretett. Egymásra talált az alkotó férfi és a gondoskodó nő. Ezután minden takarítás alkalmával átmentem. Ezt Trommel Babyka mamája sem ellenezte, csupán arra figyelmeztetett, hogy módjával használjam az egészségügyi papírt. És adott egy almát. Bár szerelmünket semmi sem zavarta, egyre jobban vágytam arra, hogy kitörjünk a Trommelék háza által nyújtott szűk világból, és mint királynőt vezessem Ba- bykát a magam határtalan birodalmába. Ez a birodalom ott terült el az udvarunkon és környékén. A királynő hasonlatnál maradva: be akartam vezetni Trommel Babykát az udvarba. A ház, amelyben laktunk, földszintes volt, és legalább ötvein méter hosszú. Menettünk foghíjas kerítés választott el egy lóistállót és kocsiszínt. Ide csak esténként jöttek a fuvarosok. Napközben egy Rumos becenevű öregember őrködött, vagyis denaturált szeszt ívott, és egy kis harisnyaszárból — amit időnként elloptunk tőle — bagót tömött a szájába. Felőle nyugodtan csúszkálhattunk a szalmakazlakról, mászkálhattunk a padláson vagy a kocsik alatt. De ez még nem minden! Ott volt az udvar végében a szemétdomb. Valóságos aranybánya De még ez sem minden! Mert a szemétdombon is túl, volt egy alacsony kerítés. Feliksz Krivin Fantasztikus Kereslet és kínaiét Több háztömb hosszúságú Isor kígyózott az utcán: az üzletben szépségtablettákat árusítottak. A szomszédos pultok mögött ásítoztak az eladók: sehogy sem sikerült túladni az elfekvő árun — a jóság-, becsületesség- és nemeslalkü- sóg-tablettákon... „Mennyire igazságtalan ez! — gondolta Cherry (az igazságosság-tablettákat sem kereste senki). — És mikor tanulják meg végre észrevenni az igaza értékeket, azt, hogy ne a külsővel, hanem a lényeggel törődjünk?” Cherry szomorúan megcsóválta a fejét és beállt a szép- ségtablettára várakozók bősz- szű sorába. A koldus Az automata koíuus neui tágított az ablaktól. — Adakozzanak, könyörüljenek egy szegény, szerencsétlen emberen — kunyerált B fémesen estkorhangján, ea ... «PVk — éü>! «JJ&~ ill I |~ I --Bd: f f 0GBCO3 w, akmek. ha tekiattottank. fcjjőtt a háza elé, és az öklét rázva ordított, miközben a fekete kutyája hörögve rángatta a láncát Hál ezt akarta» ímegrau- tatrri Trommel Babykámak. Ide akartaim ót vinni magammal. Az Én Világomba, amiről már annyit meséltem neki. Szíve leghőbb vágya volt velem jönni, de a mamája még a széltől is féltette. Végre, egy gyönyörű tavaszi napon elengedte. Rögtön a szemétdomb felé vezettem. Kézien fogva mentünk, ő fehér harisnyában és fekete lakkcipőben, én pedig mezítláb. — Ezt nézd meg — mondtam, amikor odaértünk. — Szemét — mondta. — Ide nézz! — kiáltottam vidáman, és felkaptam egy piros lábost, és egy darab vassal ütni kezdtem, mint a dobot. Szemem-szám tele lett a lepattogó zománccal, de azért csak ütöttem. — Hagyjad! Menjünk innen — mondta Babyka. Ledobtam a lábost, és beláttam, hogy nem itt kellett volna kezdeni. Ismét kézen fogtam. — Gyere, most olyat mutatok, amilyet nem láttál! Indultunk az udvar vége felé. Erre még magasabb volt a gaz. Csak attól féltem, hogy a bolond Rózsi nem lesz otthon. Trommel Babyka megállt. — No, gyere! — mondtam. — Nem akarok — mondta Babyka. — Meglátod, milyen érdekes lesz. — Nem érdekel. Elengedtem a kezét és csodálkozva néztem rá. — Már fáradt vagyok. És itt minden olyan piszkos — mondta Babyka. — Gyere csak, később már egész jó út lesz — mondtam, és előreléptem néhányat. — Nem megyek — mondta Babyka, és visszafordult. Amíg a házukig értünk, hallgattunk. Nem haragudtam rá, csak nagyon szomorú lettem, és nem volt mit mondanom. T öbbé nem mentem át hozzájuk. Magamban szenvedtem a boldogtalan szerelemtől, és azon té- pelődtem, hogy talán a kocsiszínt kellett volna megmutatnom, vagy be kellett volna csöngetnünk az utca végén levő villába ás elszaladni. De hát azt csak este lehet, amikor nem látják, hogy ki volt az. ősszel, amikor jött a hideg idő, Trommelék nekem adták Babyka használt kabátját. Szürke Boeskai-kabát volt, az akkori divat szerinti. Ha az arcomhoz ért, megéreztem rajta Babykáék lakásának szagát és Babyka arcának illatát. Ahogy most erősen visszagondolok, úgy emlékszem, naftalinszaga volt. miniatűrök késben panaszosan hunyorgott sarga es piros lampács- káival. — Hordd el magad! — ri- pakodott rá Mrs. Mrouse. — Könyörüljön rajtam! — Mindjárt rád uszítom az automata kutyát! Az automata koldus eltűnt, mert megijedt az aütomata kutyától. Mrs. Mrouse hallotta, amint már a szomszédok ablakai előtt kunyerált. Hogy elszaporitották ezeket a koldusokat... Éppenséggel „elszaporitották” őket. Az általános jólét korszakában ugyanis, amikor soha senkmék nem volt szüksége segítségre, külön fel kellett találni az „automata koldusokat” — hogy az irgalom es a jóság erényét megőrizzék az emberi szivekben. A jóság oly szükséges az embereik számára ... Meg a csupa elektronika, csupa automatizálás, kibernetizálás korszakában is olyan fontos a jóság . Mrs, Mrtsuse kaasnt a* «riBianka (Reich Karoly műve.) Mario Persike Ahogy elképzelek egy szerelmes történetet Egy nő és egy férfi mindenesetre kell hozzá. De nézzük csak sorjában! Először a férfit ! Elképzelem magamban, ahogy lassú léptekkel halad az utcán. Lezseren öltözött, és az esze nem ott jár, ahol ő. Így például kezdődhetne a történet. Nos, akkor jöhet a nő. Fontolgatom: milyen legyen? A férfi még mindig az utcán lépked, s a végén az én lelke- men szárad, ha lejárja a lábát, mivel nekem semmi nem jut eszembe ... Szóval jön a nő, és természetesen ellenkező irányból. Mutatós. Szőke. Frufruja van. Karcsú, és irtó jól passzol a férfihoz, akit kigondoltam neki. Elkezdem alaposabban szemügyre venni a nőt. Megpróbálok behatolni a leikébe. Huszonhárom éves és nincs férjnél. Most éppen annak örül; hogy végre tavasz van. ..Egy éve már, hogy nincs velem. És ebben a korban bizony nehéz lesz valakit találni, valakit, aki igazán, illik hozzám.. A férfi már elég közel jár hozzá... De gondolatai még máshol járnak. Ügy intézem, hegy találkozzanak — különben csődöt mond a történetem. A délutáni csúcsforgalom kellős közepén vagyunk persze. E pillanatban mindketten a kereszteződésnél állnak. A férfi az egyik, a nő a másik oldalon. Vállalom — értük teszem — a rizikót, hiszen meg kell ismerkedniük. Ezt a történet követeli meg tőlem. Íme: a nő elindul, át akar menni az úton, megbotlik, és elesik. «arra — es megtámogatta az automata kutyát.. T axiutazás A taxisofőr a visszaútra járó viteldijat is követelte, mivel arra hivatkozott, hogy a múltból a jövőbe igyekvő utasokat nem kap. — Ott temérdek az utas — próbálta meggyőzni Claire. — Magasn is minden szombaton visszautazom az ük-ük... — a beszélgetés akadozott és Claire sietve befejezte — ... szóval a nagyanyámhoz. — Oda-vissza kell űzetnie — jelentette ki kérlelhetetlenül a sofőr. — Micsoda dolog «ri — méltatlankodott az asszony. — A^jövőből a múltba — oda- vissza, a múltból a jövőbe — megint csak oda-vissza ... Az öreg, tapasztalt vezető a fejét csóválta: — Hiába, nincs mit tenni, fizetni kélL A múltért is fizetni kell, meg a jövőért is. (Ferdíti)«* SÆiiSït SFÖígj-.) De ott a férfi! Elintéztem. Tüstént odaugrik hozzá és felsegíti. Táskáját felemeli, összeszed mindent, ami kihullott, majd átkiséri a nőt a túlsó oldalra. Jaj, zavarban van ám a nő. Mosolyt erőltet arcára. Mondania kell valamit! De ki szólaljon meg előbb? Aha, a nő: — ... Nagyon köszönöm ... Biztos megbotjottam... — magyarázkodik zavartan. A férfin a sor. Na, gyerünk már! Mondj valamit!. — Igen, biztos ..., azaz ... örömömre szolgált, hogy segíthettem önnek. Ember! Micsoda badarságot hord ez itt össze, gondolom magamban. Remélem, kapcsol a nő. .. Különben minek írnám a történetet. Hogy köszönjem meg, hogy...? — kérdeztetem a nővel. — Talán iszunk, egy kávét. Mi a véleménye? így már O. K. Leesett a nőnél. Mégiscsak jó, hogy már egy éve elhagyta a barátját. Most feleltetem a férfit: — Mehetünk. És mennek. Hát persze, hogy egyetért a férfi. Hogyne értene egyet! Hiszen kikerestem neki, és csakis neki, ezt az annyira helyes, csinos nőt. Bemennek egy presszóba. Útközben beszélgettek. Hogy miről? Azt én nem tudhatom. Én ugyanis azzal vagyok elfoglalva, hogy mindent megírjak. Leülnek és két feketét rendelnek. Most legyen egy kis csend, hallgassanak, gondolom magamban. A pincérnővel meg gyorsan hozatom, amit kértek, mert a világért sem akarom, hogy mérgelődjenek. Nos, most kellene bemutatkozniuk egymásnak. Rájuk illő neveket keresek. Végülis valahogy folytatódnia kell a dolognak. Férfinév ... Talán Gottlieb? Â, nem, A nő valószínűleg kinevetné. Christian? Igen, ez az, Christian. Már kezdi is: — Az én nevem Christian. — És kezét nyújtja, Minő udvariasság! Részemről a nő felé. Aztán a nő következik... Igen, de mivel?... Már meg is van — Szólítson Klárának. A férfi válaszol: — Ne magázzon már! A nő: — Jó, de akkor maga engem! Látam^mér. jól haladok történetemmel. A férfi: Tehát Klara. , És a nő: — Christian. isznak egy kortyot, ügyei Nemcsak azt intéztem el, hogy külsőleg jól illenek egymáshoz, hanem egyébként is, gondolkodásban, ahogy mindy járt látni fogjuk. A férfi már pedzi is : — Engem a művészettörténet érdekel. Mire a nö: — Nahát! Téged is? Tulajdonképpen csak most kezdődik igazán a szerelmes történetem. Ismerik egymást, tegeződnék, későre jár, és egyikük sem állt meg a kávénál. Egy üveg bor, a nőnek fagylalt. Természetesen a férfi fizet. S mivel ez az én történelem, én írom, hát fizessenek is szépen helyettem. Elvégre az írás rizikóval jár. — Messze laksz? — kérdezi a férfi. —„Tíz perc innen — hangzik a nő válasza. Nem szeretném fölöslegesen hosszú lére engedni a történetét! Kísérje csalt haza! A lakása bejáratánál tétovázva kérdezi a nő: — Van kedved niég néliány percre felugrani hozzám? • A férfi bár először sietve felfelé pillant —, mivel az én figurám, elég okos ahhoz, hogy dönteni tudjon. Ö nyit ajtót a nőnek. Még egy erős kávé, megisszák, de ennek ellenére előmosódnak, A férfit haza kellene indítanom —■ töprengek magamban. Ekkor villan át az agyamon, hogy ilyen későn már semmi sem jár. A nőnék nincs telefonja, hogy taxit hívhatnának. Ember! Jól megcsináltam nekik! Most mi lesz? Hiszen holnap reggel korán kell kelniük. Mindketten dolgoznák ... Valamit sürgősen, ki kell találnom. Na, nézd csak! Ezek mar egymás mellett fekszenek ezen a szörnyű keskeny he- verőn. Én itt már semmit sem tehetek! Mi több, már odanézni sem merek. Átkozottul szorosan ölelik egymást. Szerencse, hogy olyan jól összeillenek ... Hát már az irodalomban is azt csinálják az emberek, amit ők akarnak?... Én meg állok, mint szamár a hegyen. Mondhatom. Mindent megszerveztem nekik, fizettem a férfi helyett, a nőnék férfit szereztem, s egyáltalán: megírtam a történetet. Mindenesetre, ami történetem szerelmes mivoltát illeti. úgy látszik, megértették, a s bizonyára nem akarták ki- — várni — maguknak — az én befejezésemet. Németből fordította: Niedzielsky Katalin Beneze József Félelemtől fehér,,. Félelemtől fehér halottas szobák, megrogyott galambok a nők kebelén, tollatlanok, árvák, fázósak. Ma szomorú a liftes is, hiába bohóckodott a iegmuíibb szoknyája nőknek is, ezen & bbcz&c, legrrumbb színpadon-