Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-28 / 49. szám

Ssâfcaiâi tanácskozás a könyvtárban Alkotó tudomány a gyakorlatért Az érdekesen néző gyerekek Nincs mackó a hűtőszekrényben Gyokerék és ágúk Somogyszil lelkiismerete »Ha ma távolabb látunk, azt annak köszönhetjük, hogy elődeink tegnapi magaslatáról tekinthetünk körül.-* A tudomány és a termelés kapcsolata közismerten szo­ros: a gyakorlati élet napról napra új megválaszolandó kérdéseket vet föl, az elmé­leti eredmények pedig állan­dóan frissítik, újítják, való­sággal magukkal húzzák a termelést Fontos tehát, hogy az új ismeretek minél gyor­sabban eljussanak minden érdekelt szakemberhez, s megfordítva : a kutatóknak sem válhat kárára, ha visz- szajelzéseket kapnak az »életből«. Ezt célozza a me­zőgazdasági könyvek éven­kénti seregszemléje is, a szá­mos író—olvasó találkozó, E héten a megyei könyv­tárban gyűlt össze sok szak­ember. A könyvtár kezdemé­nyezte a könyvárusítással, kiállítással egybekötött ta­lálkozót, mélyet a Kapos­vári Szarvasmarha-tenyész­tő Közös Vállalattal együtt rendseztefc meg. jft KSZKV- nék országszerte sok part­nergazdasága van, így ha­zánk minden tájáról jöttek résztvevők, A KSZKV igazgatója, Harsányt Lehel bevezetője után — a dr. Guba Sándor és dr. Dohy János szerkesz­tésében megjelent — A szarvasmarha-tenyésztés ké­zikönyve című munkát is­mertette Guba Sándor, a Kaposvári Mezőgazdasági Főistaoia igazgatója- A köny­vet a főiskola 12 oktatója ír­ta, az utóbbi időben végbe­ment fejlődés ismeretamyai- gát seániteftázálva. Guba Sán­dor a könyv elkészülésének körülményeiről beszélt, • tet­eme« néhány lényeges gon­dolatot így példáiul azt, hogy a »korszerű« fogalmába távolról sem csak az új* tartaaäc. A legújabb és a ré­gen ismert technológiák hosszá ideiig együtt élhet­nek; korszerű minden, ami gazdaságos. A káemeáfcedő Molnár Géza, a kaposvári Afit autóvillamossági cso­portvezetője »kettős életet-« éL Napközben olajos szere­lőruhában a javításra beho­zott gépkocsikat »-bütyköli, munka után a sávházbeli otthonában szkafandert ölt — persze csak képletesen —, és képzelete szárnyán titok­zatos csillagrendszerek kö­zött száguldozik. Kisportolt testalkatú, köp­cös férfi, közel a negyven­hez. Az emberek többségét ilyen korban családjukon és a napi gondjaikon kívül leg­följebb egy baráti Körözgetés vagy egy jó meccs érdekli, s megmosolyogják, ha vala­ki azzal hozakodik elő, hogy az, emberiség legfőbb célja a halhatatlanság megszerzé­se. Molnár Gézának szintén kijutott ezekből az elnéző mosolyokból, amikor mun­katársai megtudták, hogy dolgozik közöttünk egy em­ber, aki szabad idejében tu­dományos fantasztikus ■ re­gényt ír, melynek alapgon­dolata: hogyan maradhat meg az ember embernek egy technikai szempontú, magas fokú civilizációban. — Katonakoromban kez­dett érdekelni a világ a ma­ga teljességében — kezdi a beszélgetést. — Összejöttünk néhányan fiatalemberek, akikkel nemcsak a katonák között általában szokásos né­hány témáról lehetett szót váltani. Foglalkoztatott a politika, a zene, a sport, a történelem, a csillagászat, hogy csak a legkedvesebbe­ket említsem. Amikor lesze­reltem, itt Kaposváron néz­tem olyan barátok után, aki­ket faasonló dolgok foglalt; hozamban keQ megtérülnie a nagyobb ráfordításnak, de az sem lebecsülendő, ha igen kicsi ráfordítás ellensúlyozza a mérsékeltebb hozamot. Az is tévedési, hogy miinél mes­terségesebb a környezet, an­nál jobb, »iparszerűfob« a termelési. Gondoljunk csak a szarvasmarha-tartás »fejlő­désének« egy-kéf furcsasá­gára ... Ezután Dohy János főigaz­gató-helyettes, a mezőgazd a­sági tudományok kandidátu­sa ismertette »Állattenyész­tési genetika« című munká­ját, melynek mottója a cikk eleji newtoni, idézet. — Magyarországon a gene­tikának húszéves hátrányt kellett behoznia — mondta —, jószerével csak a' hatva­nas évek közepétől bonta­kozhatott ki igazán ez a tu­dományág. Minél inkább alapvető, gyökeresen újat ho­zó egy fölfedezés, annál Va­lószínűbb, hogy a maga ko­rában nem kap elismerést, s eredményét csak hosszú év­tizedek vagy századok utón hasiznosítja a gyakorlat, visz- saavetve a fejlődést — leg­alábbis ezt igazolják a tör­ténelmi példák. Ilyen sorsra jutott Mended is, akinek a törvényeit azóta mindenütt tanítják. Mert nem is ismer­ték, ment — Széchenyi sza­vaival élve — hiányzott a »kellően kiművelt emberfők sokasága« ! Ezért kíséreltem meg összegezni az utóbbi évek rohamos fejlődésének eredményeit. Igaz, a hagyo­mányos sokáig együtt él az újjal, s ez gyakran helyén­való is, de a tudománynak mindig kötelessége kifejteni a húzóerőt a gyakorlat irá­nyába. A könyvismertetők után dr. Turány# János főáUatorvos tartott fíknveitítéssel egybe­kötött előadást a KSZKV szaporodásbiológiái techno­lógiájáról. Végül Stiller Ottó, az Állatforgalmc és Húsipari Tröszt gazdasági igazgatója beszélt a szarvasmarha-te­nyésztés közgazdasági viszo­nyairól. koztatnak. Szerencsém volt, rájuk akadtam, és a velük folytatott beszélgetések me­gint csak szélesítették látó­körömet Szenvedélyes szavakkal magyarázza, mennyire bosz- szantja a szellemi restség, a tunyaság. Néha úgy érzi — mondja —, hogy ez a világ csupa fáradt, beteg, pesszi­mista emberből áll. Különö­sen, amikor egyes írók, tu­dósok borúlátó nyilatkoza­tait olvassa, vagy az élettől elszakadt művészek érthetet­len alkotásait szemléli. Ö képtelen elfogadni ezt az álláspontot ez ellen küzd baráti beszélgetések közben, és erről szól a regénye is. Közbevetem : könyve cse­lekménye a jövőben játszó­dik, holott a ma emberéhez akar szólni. Válaszul Vörösmartyt idé­zi: »A múltat tiszteld a je­lenben, s tartsd a jövőnek.« — A jelent nem lehet meg­érteni a múlt ismerete nél­kül — fűzi hozzá. Beszélgetés közben megle­pő történelmi tájékozottság­ról tesz tanúságot. Az autó­szerelő műhely falai között azonban nem most hangzik el először Deseő vitéz, Szerb Antal, Benedek István vagy Artur Clarke neve. Munka­társaival is gyakran kezd beszélgetést — néha vitáit is provokál —, ' mindezt azért, hogy a többieket is ráéb­ressze a megismerés örömé­re, az olvasás szeretetére. »Aki könyvet vesz a kezé­be, az már nincs egyedül« — mondja. S titokban abban bízik, hogy sikerrel jár a fáradozása. Hallgatom ezt a uamveáé-. Játék kell a gyerek­nek. Olyasmi, amivel üldö­gél, saöszmötöl. Pihennie kell orvosi rendeletre. Csak­hogy még abban a korban van, amikor az ember a cse­lekvés híve; nem vesztegeti idejét nyugodt fontolgatás­ra, amelynek vége úgyis a kényszerű lemondás lenne. Érthető ez a tettvágy; mit érne különben a játékmac­kók, a kutyák és a nyelvöl- tögetős persely élete? Meg­szűnne a világ előrehaladá­sa, ha nem indulhatna a medve a hűtőszekrénybe és nem vizsgálhatná meg, mi­lyen is egy fél kiló dagadó és egy literes tej között a sarkvidéki klíma? A kutya sem örvendezhetne finom illatoknak, melyek az alig kihűlt sütőben a tepsi ne­gyedében megmaradt hagy­mából, sült szalonnából és krumpliból áradnak. A nyelvöltögetős perselynek is börtön lenne a falipolc, ha időnként nem rándulhatna ki a párologtató idénybe egy kis rozsdásodásra. És neki, a gyereksizoba-világ hatalmas urának sem jutna öröm, ha a kömyezetterem- tő elveket nem tudná sűrű rohangászások közepette megvalósítani. Most — rendeletre — el kell vermünk tőle a cselek­vés lehetőségét. Ügyes, kör­mönfont játékkal, amellyel üldögél, és észre sem veszi, amint gondolatait az ágy szűkre szabott határai kö­zött válthatja csak tettekre. Vegyünk hát játékot. Okos, logikai szerkezetet, hogy haszna is legyen en­nek a mozdulat] anságnak, hogy megértse az összefüg­géseket, megértse, hogy lé­teznek akadályok, amelye­ket kénytelen elfogadni. Megvan a játék. Majd­nem száz forint volt. Színes fa idomok, lakkozott lapocs­kák, négy kerék, tengely, illesztő elemek ... Lesz he­lyes embert, és arra gondo­lok, milyen nehéz lehet visz- szazökkennie a realitások talajára, amikor- reggelen­ként magára ölti a kék sze­relőruhát. Tiltakozik. Tisztába» van vele, hogy a munkahelyén mit várnak tőle, ezt a fel­adatát becsületesen ellátja. Ezt bizonyítja csoportveze­tői kinevezése és számos társadalmi megbízatása, melynek mindenkor tisztes­séggel eleget tesz. Igaz, elő­fordult, hogy képzelete na­gyon elkalandozott. Például egy termelési értekezleten a matematikából vett Gráf­elmélettel próbálta bebiao- nyítnai igazát Akkor tapin­tatosan rászóltak: Géza, fog­lalkozz inkább a hatos csa­varokkal. — Valamikor azt remél­tem, hogy az eszperantó vi­lágnyelv lesz. Mire rájöt­tem a tévedésemre, már megvolt a középfokú nyelv­vizsgám. Most angol tanfo­lyamra járok, mert az en­gem érdeklő szakirodalmat ezen a nyelven tudom besze­rezni. Ezeket, ha úgy tetszik, a hobbim miatt tanulom. De közben megtanultam néme­tül is azért, hogy a szerviz­be betérő külföldiekkel szót tudjak érteni. Szeretem a szakmámat és elsősorban azért választottam ezt a munkahelyet, mert itt talál­koztam a legújabb kocsití­pusokkal, olyan megoldáso­kat látok, amilyeneket a ha­zai típusokba még nem épí­tettek be. Ez jó dolog, mert megmozgatja az agytekervé- nyeket, gondolkodásra kész­tet. head«« J»<s«í után az autón a házikóba szállítjuk majd a rollert és szétszedjük mindegyiket, hogy darut meg padot ké­szítsünk, azután a daruval áttegyük a padot a párnáról a paplanra. Mutatós, okos, szép játék. Kibontjuk a celofánból és egy idő után rájövünk: használhatatlan. Elreped, nem illeszthető, vagy ha mégis, akkor szétesik. A boltban hamar visszacse­rélik, mert a kereskedők is belátják: ez nem gyerek ke­zébe való. És ferde szemmel nézzük a két pirospozsgás, kedves, ferde szemű gyere­ket, aki a dobozra nyomott képen önfeledten játszik a ■elejttel. A gyerek pedig — miköz­ben félünk — többet mo­zog, naint amennyit tehet­ne. Csalódott ás, tetszett ne­ki a játék, a házikó, ame­lyet kínos-keservesen sike­rült egyszer fölépíteni, és keresi a dobozt, a nini-de- érdekesen-nézmek gyere­kekkel. Most újabb , trükkökkel próbáljuk elterelni a figyel­mét a mozgásról, és mask játékkal késztetjük arra, hogy másara gondoljon, mint amit ösztönösen szeretne. Ez az új játék betölti hivatá­sát. Nem törik és egyelőre használható. A mesékkel, a képeskönyvekkel, a magunk fabrikálta papírfigurákkal váltogatva használjuk, és a gyerek annyit mozog, amennyit a rendelet megen­ged. De mindig fölébred benne a mackó-, kutya-, persely- világ nagy és szép rendező elve, az alkotás és a fölfe­dezés vágya. Amikor ön­vizsgálatot tartunk, rájö­vünk: bizony kevés már az eszközünk sülhöz, hogy kö­vetkezetesen betartassuk vele az orvosi rendelkezést. Hí már tudjuk, med­dig lesz érvényes ez a kor­látozás. Reméljük, hogy amikor szükségtelenné vá­lik, vissza tudunk térni a régi kerékvágásba. Sajnos könnyű hozzászokni ehhez a csendes, kényelmes, válto­zatlan világhoz. Most nincs annyi tennivalónk, nincs fölfordulás... Csak a gyedek.,, A gye­rek engedelmesen, moso­lyogva játszik, de néha lát­szik rajta, hogy szomorú. Olyankor nézi a szekrény tetején ülő medvét, és a szeméből ítélve ezekben a pillanatokban érti meg, hogy milyen is a kényszerű Ae­A falu körzeti orvosa, dr. Kovács János nemcsak a be­tegeket gyógyítja, hanem gondol az egészségesekre is. Lokálpatriotizmusa tettek­ben jut kifejezésre. Fiatal tanító került a községbe, Lesz Gyula. Itt nevelkedett, a kaposvári Táncsics gim­náziumban Marek János ta­nár honismereti szakkörében tevékenykedett, amikor már hozzálátott szülőhelye törté­neti emlékeinek a kutatásai­hoz. Valahogy így történt dr. Kovács János és Lesz Gyula találkozása, amikor elhatá­rozták, hogy honismereti szakkört alakítanak a köz­ségben. — Gyula, nem találkoztál olyan adattal, amelyik meg­mondja, mikor alakult Szil­ben az első vöröskeresztes szervezet? — De igen, 1914-ben . 1 — Nem gondolod, hogy kutatásaid alapján beszél­gethetnénk azokkal, akiket érdekel a falunk múltja. Se­gíthetnének abban, hogy a még lapuló emlékek nap­fényre kerüljenek. Alakít­sunk honismereti szakkört. További buzdításra már nem is volt szükség. Lesz Gyula, a fiatal pedagógus ér­tesítette azokat az ismerőseit, akikről tudta, hogy érdek­lődnek a helytörténet iránt és birtokosaik néhány tárgyi emléknek, vagy visszaemlé­kezéseikkel segíthetnek a község múltjának a megis­merésében. Több területet érint a so- mogysziliek kutatási elkép­zelése. — Marek Jánosnak, volt gimnáziumi tanáromnak az ösztönzésére kezdtem ismer­kedni a Tanácsköztársaság helyi eseményeivel, megis­mertetett néhány olyan for­rással is, amelyet föl tudok használni a munkámban. A megyében az elsők között Somogyszilban alakult meg a direktórium a kaposvári után, március 23-án. Közsé­günkben termelőszövetkeze­tet is létrehoztak. Nagyon kell igyekeznünk, hogy fel­gyújtsuk a fontos adatokat azoktól az idős emberektől, akik emlékeznek erre az időszakra. Az ősszel halt meg Hatos István, a direktórium vezetője. A fiatal pedagógus arról is beszélt, hogy elődei mi- [ lyen példát mutattak a köz­ségben a Tanácsköztársaság alatt. A direktórium tagjai között pedagógusok is vol­tak. A honismereti szakkörben elhatározták, hogy földolgoz­zák és összegyűjtik az ipa­rostestület történetét, emlé­keit. Néhány dokumentum mellett e területen i| az idő­sek emlékezetére támaszkod­nak a kutatók. A seaikkör a Hazafias Népfront égisze alatt működik, a szervezési feladatokból is kiveszi részét Danes Lajos, a Népfront­szervezet helyi elnöke. — Szeretnénk létrehozni egy községi gyűjteményt — mondja a fiatal tanító, s ezt lelkesen támogatja a község orvosa is. Az iskolások szin­tén segítenek a gyűjtésben. — Szeretnénk nagyon be­csületesen végezni a mun­kánkat. Nem lenne jó, ha bizalmatlanul fogadnának bennünket, mint azokat a gyűjtőket, akik csupán ke­reskedelmi értéket láttak a padlásokon talált régi tár­gyakban — folytatta Lesz Gyula. — Sok szép régi szer­szám vár összegyűjtésre és gondozásra, ezek közül csu­pán Theisz Péter bácsi rok­kakészítő eszközeit említem. Aki belép ebbe a kis mű­helybe, úgy érzi, mintha va­lóságos kis múzeum lenne. A helyi honismereti kiállí­tásra úgy kérjük el a lako­sok személyes értékeit, hogy azokat mi csupán megőriz­zük. És természetesen: köz­kinccsé tesszük. A somogyszillak cselekvé­se nagyon rokonszenves. Mu­tattak egy házat. Itt szüle­tett Kőműves Imre költő, akit 1944-ben kivégeztek. Ügy végezte ő is, mint Rad­nóti Miklós, aki szép sza­vakkal emlékezett meg két kötetéről is, az 1937-ben7 megjelent éjszakai árnyék­ról és az 1942-ben megjelent Délután címűről. »Régen nem olvastam ilyen érdekes első verseskönyvet« — írta Rad­nóti a Nyugat 1937. novem­beri számában a somogyszi- li költőről. Majd az utolsó kötetről alkotott véleményét így formálta meg: »Költésze­te befelé érett az elmúlt évek alatt, s új könyvének néhány darabját már a fia­tal lírikusok jelentős versei közt kell számon tartanunk.« Somogyszil gyökerei új ágai bizonyára fölnevelik ezeket is; hogy gazdagodjon csodálatos fájuk lombja... Horányi Barna Marcali március Kulturális eseményekben gazdag márciust várnak a marcaliak. A városi műve­lődési központ tervei kö­zött több előadás és kiállí­tás is szerepel. A hónap el­ső vasárnapján Költő Mik­lós és a Dominó pantomim- együttes lesz a város ven­dége. Délelőtt a gyermekek­nek, délután a felnőtteknek szóló műsorukat mutatják be. Hasonlóan két alkalom­mal mutatkozik majd be Bánki Zsuzsa és Váradi Hé­di. Marcaü kisgalérla néven népszerű kiállítássorozatot indított a művelődési köz­pont. Jelenleg Féner Tamás szocio-fotó sorozatát láthat­ják az érdeklődők. Március ötödikétől a pécsi Füstös Gábor kerámiával ismer­kedhetnek. Ugyancsak kiál­lítást rendeznek az MHSZ modellező szakkörébe járók munkáiból. Pályázatot hir­dettek, s most tárlatot nyit­nak a városban és a város környékén élő amatőr kép­zőművészek, iparművészek és népművszek munkáiból. A marcali márciust gaz­dagítják a forradalmi ifjú­sági napok rendezvényei is. Többek között veterántalál­kozókat tartanak, emléktú­rát szerveznek a KISZ-esek. Március 17-én a gimnázi­umban nyílik meg a Gold- napok rendezvénysorozata. Az iskola névadójának, Gold Vilmosnak tiszteletére szerveznek gazdag progra­mot a diákót mondás. Lnfhár Péter Bábszínész képzés Az Altami Bábszínház színészeket képző felsőfokú tanfolya­mán tízen tanulnak. A hallgatók két év alatt fejlesztik ki sttamii és bátossuzgatasi készségüket If. E. lote roller, autó, házikó, az­A kíváncsi autószerelő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom