Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

:sjwy»-y.- ■■ ■• •-■'•>***£■ SOMOGYI TAJAK, EMBEREK Egy faragópásztor élete 1957. április 12-én halt meg 90 éves korá­ban Somogyhárságyon idős Kapoli Antal Kossuth-díjas faragópásztor, a népművészet mestere. Most, hogy írni szeretnék róla, kí­váncsiságból felütöttem az 1965-ben megje­lent Művészeti Lexinkont, és ahogy sejtet- tejn, nevét nem találtam meg. Igen jellemző ez, mind a művészeti ágak értékelésére, mind pedig a köztudat magyarságismereté­re. Mert akárhogyan is vesszük, művésze­tünk egy igen eredeti és értékes területéről van szó, ami­kor a pásztor­faragásokról kell beszél­nünk. Ugyan­akkor kicsit magyarságis­meretről is, hiszen a pász- t.orság népes­ségünk egy je­lentős rétegét képviselte még nem is olyan régen. idős Kapott Antalról az írást hát így kell kezdeni, mert minden igazi művé­szetnél — ő pedig' művész volt — az életforma, n---------------------------------------------­k örnyezet, az életkörülmény hozzájárul, pon­tosabban ad és el is vehet az alkotásból és a műből. Amikor Gyalánban 1867. november. 4-én született,, azokban az . években kutatásaira szerint csak a kaposvári járásban 7Q3.pákz-. tor legeltette a nyájait a Vizmentén és a Zselicben. Ha ezt átteszem durva átszámí­tással megyénkre vetítve, akkor csaknem tíz­ezer pásztor élte a maga egészen más vilá- gú életét a Balaton és a Dráva között. Ezek a juhászok, kanászok, csikósok, gulyások és bivalyosok külön, a .parasztokétól elütő sza­bad életformát éltek. Szinte nemzetiséget al­kottak. Elődöt, rokonságot, tekintélyt és történeteket igen számon tartottak. Mégpedig romantikus és sötét történeteket is, hiszen a híres somogyi betyarsággal 'szabad életük összenőtt Egy mézőt-erdot jártak a kastélyok és a puszták között. A kanaszok közül sok volt.aki betyárrá lett. Magam amikor múzeumigazgató lettem, nemcsak a beleérzés hitelessége, hanem a krópika rögzítése miatt is kerékpáron és gya­log tettem meg az utat a Zselïcen, erdőn-völ- gyön-réten át egész Somogyhárságyig, hogy fölkeressem idős Kapoli Antalt, az akkor már hegyközségi szőlőben élő faragóművészt. Pontosan 1950. július 13—14-én voltam nála. Két napot jegyeztem végig életéről és mű­vészetéről. Adataim tehát első kézből hitele­sek. Származósáröl így vallott: ,JMinden nem­zetségem juhász volt. Se kanász, se csor­dás. Magam 51 évet juhászkodtam. A Ka­poli nemzetségben 15 juhász volt. Eredeti nevünk Varga. Nagyapám, Kapoli Pál Ka- polypusztán juhászkodott, melyet saját' bir­káinak bérelt. Innen ment Balaskópusztára, Nagybajom mellé. Azóta neveztek bennün­ket Kapottnak, mert így irta be a szolgabíró. Apám, Kapoli Imre szintén juhász. A somo­gyi betyár járáskor Zimányban volt. Ez erdős terület. Nem szívlelte a zavargást, és 1850-ben Zimányból Gyalánba ment, mert. ez sík, róna világ volt. és itt nem zavarták a betyárok, hogy messen birkát. Zimányban volt sok krumpli-betyár kanász, aki nappal őrzött, éjjel felöltözött feijyvéresen és beál­lított, hogy — én vagyok Patkó. A juhá­szok ismertek Patkót, és mondták, hogy ' nem adhatják a birkát. Erösködfek, pedig Patkó nevével nem lehetett kapcabctyárkod- ni. Ezeket, ha a betyárok• megtudták, agyonverték. Sokszor össze is beszéltek a juhászokkal és bekerítették őket. Egyet egy­szer Patkó hátba lőtt, lehúzták az árokba és letakarták levelekkel.” Beszélgetés közben ilyet is lejegyeztem, mert igen jellemző és mindig az igazságot szolgáltató népmesébe illő. Egyszer ez tör­tént. Juhász András betyár beállított Zi- mányba apámhoz: — Kapott koma messen le birkát. — Apám azt válaszolta: — Nem metszhetek, mert új tiszt van és azt mondja, a juhász mind csal... Akkor Juhász András felküldte apámat a liszthez, azaz kasznár- hoz, hogy jelentse be. A tiszt a puskát az ülésbe tette és kocsisával kiment, hogy ott- » vannak-e valóban a betyárok? Juhász And­rás azzal fogadta a kasznárt: — Na, megjöt­tél, te kutya!? — Azzal odaállt juhászbotjával a kasznár elé és ráparancsolt: — Fogd meg a vezérürüt és fejtsd meg. Mert. jegyezel meg, a juhász nem csal. — Az csak reszketett és könyörgött. Apám könyörögte ki az életét. Az ő tisztességére hagyták meg neki. Attól kezdve elhitte apámnak, hogy hetente két­szer is megjönnek a betyárok. Azt mondta: — Nem bánom, ha. mind megeszik is a bir­kát. — Adott apámnak egy mérő rozsot és búzát is a kasznár, hogy tudja etetni a betyárokat és nehogy megöljék. Ez­után jött ki apám Zi- mányból, mert nem szívlelte a zavargást.” Ilyen . világ­ba született és ezek emlékei között élt a gyermek Ka- poli Antal. Pásztoréletét röviden így foglalta össze: „Tizenkét éves koromban kis- bujtár, egy­szóval , kos­pásztor vol­tam. 150 da­.... rab kosig r i<tem. éves koromban Cynlánhan 500 anyabirkát vettem át. Anyabirkás voltam. 28 éves ko­romban jöttem ki Gyalávból és 63 éves ko-, romig voltam számadó juhász Homokszent- flyörgyön, Kapiscserpusztán és Kopaszhe- ítyen Somogybán. Kötelességemet értettem, a pasztorsagót szerettem, bíztak bennem A nyájról igen gyönyörű sorokat rrjonfloíf ceruzám alá. Ma már kpïfeményként olva­som és örülök, hogy lejegyeztem, „Egy nyáj 300—450—500 birkából volt. Nagy falkában három vezérürü volt, kis falkában 'két tezér- ürü. A nezérürük nya­kában kolomp tvölt. ; A kolompot a juhászok ■ hozatták . Bajáról,:. :'.§éa-> badkáról, mert. ott ké­szültek a . kolompok. Egy literes kolomp elhang­zott három kilométerre is kedvezményes időben. Másfél literes volt a leg­nagyobb kolomp. Minden pásztor a maga füléhez válogatta a kolompot. Mint a muzsika, olyan le­gyen: éles, kemény .és ké­pi menye)}b. A vezérek egy­más mellett jártak. Szép volt hallgatni. A csengők az iirülc nyakára . 1800-ben jöttek be. Pozsonyból ho- , zatták a juhász számadók. Mint a muzsikaszó voltak , összéhangolva. Az öreg ju­hászok csak a kolompot, de a fiatalok a csengőt szerették. A csengő sárga­réz volt. Üveg is volt be- léolvasztva. Az üveg ad­ja ki a nagy hangot, mert a té'z süket. A hang vezet­te az összes birkát.” Ebben a környezetben és világban mi sem i ermészetesebb, hogy egy egészen eredeti lá­tásmód és mélyen emberi töltésű képzelet valami egészen mást diktált a léleknek és a kéznek. Itt az élet és a gyakorlat, az anyagi ;és a tárg.-i valóság megemelte a természet szépségével, gazdagságával mindazt, amihez nyúlt. Es a mesterség szeretete is közbeszólt. A pásztor így lett művész. Magából és nem a könyvből í A világ betűiből olvasta, hogy mit és hogyan alkosson. Egyedül állt, és így alkotóit Kapoli. Antal is. „Mint afajta árva gyerek, velem senkisem nagyon törődött. Mint kospásztor ettem ke­nyeret, meg kukoricát sütöttem. Hidegen fő­leg kenyér és túró, meg szalonna volt az élelmem. Ital forrás- és kútvíz. Mikor de le­lőben volt a birka, álltam a fa alatt és úgy ettem. Minden juhásznak volt egy vaslába­sa. Ahol sok volt a vargánya, ott paprikával, sóval meg zsírral volt vargánya. Mindennap megenném ma is.” ' Ez a pásztorkép, most, ahogy egyik szép kürtjét tartom a kezemben, így egészül ki. Azt is mondhatom rá, íme, így rajzolta meg késheggyel a tehénszarvon a pásztor portré­ját: „Szedett gatya, csizma, tűzött lajbi, síp­ujjú ing, posztóból való dolmány, rozma­ringgal kivarrva. A kalap vágott tetejű pör- gekalap. Vagy görbekalap, amelyikben drót volt." Ilyen volt a faragőművész viselete 1890— 1900 között Pontos és hiteles, realista ábrá­zolás. Biztos .kézzel, remek arányérzékkel he­lyezte el ezt egy| kürt osztott mezejében. És a kés vonalainak biztos redőtése, a dolmány vitézkötései, a hát .'mögé. vett pásztorbot ala­kot beállító különös'és érdekes póza nagy­szerű portrét, rajzolt. Egyszóval ha hiányzik, ha nem a le™kohókból, de itt a magyar na- , íyművészet — a franciák jobban számon tartják — egy kis remekéről kell beszél­nünk. : így .nézzük. hát ezeket a KapóiUmű­■ veket.-;Mngam "rni&dig isíj művészetünk ege-;. ’ s^ebeny külön héLydn- - tar­tottam ^hvit- v/n ^például a ; Hippi-Rónai Múzeuim ; ter ­mek ’ népraj­zi fíiragásár it. • karcolé' sait, '> melyek - I tiak régi . és, új. da>-afjjm:- vetekednek ■ - képtárúnkó ér­tékeivel. ‘ De hogy -, mégis­: merjük' és tő­le tudjuk meg, ide írom vallomását a faragásról, az­az művésze­téről. Az utó­kor számára ■ ez és í gy m a - rád a leghite­lesebb: „Ritka volt az- a pásztor So­mogybán, aki nem tudott faragni. Nagy volt a legelő, nem kellett annyira vigyázni. Volt ideje a pász­tornak. A jó kutya is segítette ebben. Mikor delelőn volt a nyaj. a pásztorember akkor nyugton volt. Ráért dolgozni. A gyakorlott az mentében is tudott dolgozni. Mindig kisebb lett a legelő, így a mai pásztor faragni sem tud, a jószág sokszor fordul, vines ideje. En 14—15 éves koromban kezdtem fa­ragni. Apám­nak voltak kései, azokkal kezdtem. Vi- ráglajtorjakat csináltam. Apám nem so­kat tudott, csak juhász- ! botot csinált. :. Abban az idő­ben fontak minden ház­nál. Akkor rokkafákat kezdtem esi­iHjlI ni W-m. volt pénzem, de igen szerettem a hosszú fu­rulyát, okarinát, flótát meg a klarinétot. Ak­kor furulyákat néztem és faragtam. Igen sze­rettem furulyázni. Hanyatt feküdtem a nyáj mellett és úgy furulyáztam. 18 éves korom­ban zsebtükör-fálcát készítettem. Amit csinál­tam, azt senkitől sem láttam, csak magamtól csináltam. Ezekben, akár tulipános, akár ró­zsaminta kettő is egyforma nincs bennük Mind a régiséget ábrázoltam. Alakoknál, mi­kor készületben van a betyár, vagy ju­hász, de történetet nem ábrázoltam. Szer­számom a bizsók-kés. Ezek vásott borot­vából készültek. Éves agancs töve a bizsók nyele. Ezt szerettem. Spanyolozva keveset csináltam, mert egyszer delelőn tüzet raktam, s ahogy dolgoztam, olvasztottam, egyszei csak szagot, füstöt kaptam. Hát meggyulladt az új kabátom. Attól fogva nem csináltam többet spanyolozást. Másba mindenbe bele­mentem. Magam passziójára dolgoztam min­dig." De hiába mondta ezt idős Kapolti Ajrted. fi tüzet, a tehetség tűzét mindig is érezte 90 éves koráig dolmánya és kabátja alott. és er. fűtötte alkotásra. Műveinek se szeri se szórna Oly gazdagon tervezett, mint maga a termé szét, amely ben élt. Stílusa külön Kapoli-stí­lus lett a dunántúli faragó pásztornaűvésze tablóján. Karcolt kürtjein és kobakja in ala­kok és virágok ' töltik ki a pontosan terve zett és szabályosan osztott, teret. Fő figuraj; az útra kész pásztor és betyár. Egyiknek ; kezében bot, a másaknak kezében vagy vállán a dupla csövű puska. Szinte keleti gazdag ságú virágmezőik indái és bokrai választja! el őket egymástól. Gyakori a pásztor-betyá: szövetség kézfogását ábrázoló jelenet is stlli iáit rózsa és rozmairingágak között. Hatterül választó v ízzel sárgított. A karcolás, hogy éle legyen a gra fik ai mű, be­kente a von a lakat fagy- gyús faszén porral vágj a későbbiek ben piros zöld porfes­tékből ké szült anyag gal. Ezek > darázsderekú alakok és jel­képeik, min' a népzene j muzsikában. Bartóknál. Ko­dálynál, m; , már átmen­tek képzőmű­vészeink stí­lusába is. Be­mek ihleté­sű dunántú­li kompozí­ciókat ihle­tett példáu Würtz Adáir esetében. fi mintákat kínáló természet műterme a betyár pásztor és vadász mellett kés- és tűhegyre és élre vette az erdők szarvasát, madarát, fá­ját, bokrát és virágát is. A faragó bizsók. szeg ártű, a jól választott fa, a szaru é á tök anyagon ezeregyéjszakái gazdagsággá ábrázolt. Borazójehenetek, reális-idilli pász­tor és .kedvese rajzóik is gyakoriai a karcolt kobakokon. Némelyiken mókus kékkánya és rigó színt és dalt jelképező, igei karakteres ábrái veszik körül a gyönyörí makkot termő tölgyfák között ábrázolt pász tort. A kosfejes díszbotjai a pásztorkirályol jogarainak is beillíenek. Gyufatartóin nag; pipájú pásztor eregeti a füstöt a levélmintái között. Dobozai a pásztorképzelet kincsesdo bozai. Bútort is faragott. Munkaruháimat L egyik szép faragásé fogasara akasztom bece pincémben. ö maga a Művészeti Lexikonból ugyan, hi ámyzik, de iskolát alapított és naív-művésze­tünk egyik Legnagyobb mestere lett a grafi kában, és a kisplasztikában. 60 éves korától : somogyhánsógyi szőlőhegyen élt. 90 éves ko ráig sem esett ki a bizsók a kezéből. Ki, pásztorkutya ülit a lábánál és egy-egy kedve birkája legelészett körülötte. Az ő társaivá gűkbain jegyeztem föl, amiket ‘tt idézten emlékezetére. ' TAKAïS UVLL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom