Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

Együttműködés Q këzrnuvefodésktn F ö favatták az új ifjúsági központot Bemutató Budapesten Múzeum kincsei ra a csodálatos ruhaitűkre, Átadták tegnap délelőtt Kaposváron annak az új if­júsági és úttörő-művelődési központnak a kulcsát, amely Erdélyi Zoltán tervei alap­ján épült a megyei könyvtár szomszédságában. A terület szanálását 1975 végén fejez­ték be. A SÁÉV volt a fő vállalkozója az építkezés­nek. Időközben a Kilián if­júsági központ Ba.jcsy-Zsi­linszky utcai épülete életve­szélyessé vált, Így a rendez­vényeket az utóbbi hóna­pokban másutt tartották. Az űj létesítménybe a jövő hét­től költöznek át a szakkö­rök, s márciustól már ren­dezvényekre is várják a fia­talokat. A tegnap délei őbtí avató ün­nepségen megjelent Deák Ferenc, a városi pártbizott­ság első titkára, ,dr. Horváth Sándor, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, dr. Balassa Tibor, a megyei ta­nács el nökhelyettese és Sár­ái Árpád, a városi KISZ-bi- zottság titkára; részt vettek az avatáson a megyei köz­művelődési bizottság tagjai is. Dr. Kovács Ferenç, a vá­rosi tanács elnöke megnyitó bestédében el nondta, hogy a Kilián György Ifjúsági és U Üóró-művelőd isi központ lehetővé teszi a városban a közművelődés' jntézir^enj ek integrációját, együttműkö­dését: a nendezvényiroda. a Móricz Zsigmand Művüő- dési Otthon és a kaposfnie- dt Khihkőnyvtár közös irá­nyítása hozzájárul, hogy az edrfigiefenel tartalmasabb művelődés Set bontakozzon ki a megyeszékhelyen. Az új ifjúsági és úttörő-műve­lődési központ tervezésénél ügyeltek arra, hogy kielé­gítse a fiatalok sokrétű i©é- r'nyert "és érdeklődését. Az új létesítmény épété- ^' senék nem tentant tapaszta­Kerámia a barcsi utcán Nemcsak szépek. — hasznosok is A megállapodást a pécsi Zsolnay-gyárral Barcs nagy­község tanácsa kötötte 1976- ban, Az eredmény: 27 pdro- granit virágtartót helyeztek el a Dráva menti település utcáin, terein. De nemcsak virágtartók érkeztek a gyár­ból. Vásároltak például egy szökőkutat, s az idén újab­bat várnak. A barcsiak által meghir­detett — és a megvalósítás során igencsak komolyan vett — telep ülésesztétikai programban nemcsak az említett Zsolnay-termékek szerepelnek. Ezeknek a használata része ugyan a programnak, de vannak olyan termékei is a gyár­nak, amelyeket több helyen föl lehet célszerűen hasz­nálni. Például kitűnően al­kalmazhatók térelválasztó­nak, és — kísérletképpen — két ABC-áruház kerítése készült ilyen anyagokból. Több létesítményre kerül­nek Zsolnay-homlokzatele- mek, melyek szinte vonzzák a tekintetet. Az új varos­központ kialakítása során mindenütt ilyenekkel dolgo- * zott a tervező. Az óvodáknál különféle állatfigurákat helyeztek ei; a parkokba Zsolnay sakk- ■ asztalak kerültek. Bizonyos díszítőelemek a lakóépüle­tek építésé során is figye­lembe vehetők: ilyet hasz­nálnak majd az új városi könyvtár építésékor. Több ivókutat is fölállítot­tak a városban. Tervezik, hogy még többet is elhe­lyeznek az esztétikus, kör­nyezetet díszítő Zsolnay -ku- takfesi­latarra is fölhívta a figyel­met a városi tanács elnöke: elmondta, hogy 1975-ig hét­szer módosították a kivite­lezés programját. Noha szo­cialista ' szerződést kötöttek a beruházásban érdekeltek a 'megvalósítás sikere esete­kében, a feladatainak senki sem tett eleget pontosan ... Az új művelődési központ Kaiposvár egyik legjelentő­sebb művelődési intézmé­nyeként működhet majd. A költségeihez tizenhét millió forinttal járult hozaá a KISZ Központi Bizottsága, az Állam* Ifjúsági Bizottság és az Országos Közművelő­dési Tanács. A városi tanács elnökétől ár. Klujber László, az in­tézmény igiazgatója vette át az új létesítményt, majd Gulyás János igazgatóhe­lyettes mutatta be a vendé­geknek. Az óvodásokra is gondoltak, amikor a föld­szinten meseszohát rendez­tek be számukra. Hat szak­köri helyiség található itt, — Hitelesnek, igaznak ér­zi-e azt a képet, melyet a különféle cikkeik, rádió- és tv-riportok adnak a munká­ról? — Legtöbbször igen. Csak olyankor bosszankodom, mi­kor az újságíró a portól ful­dokló vagy épp verejtékben fürdő dolgozót a »munka szépségéről« faggatja, »Mi­lyen örömet ad ez a mun­ka?« Ugyan milyen válásét remél egy rakodómunkástól vagy egy betanított gépkeze­lőtől, aki ugyan »csak gom­bokat nyomogat«, de ászt mű­szakonként kilencsizáasiaor te­szi ?« Az egyik kaposvári nagy- vállalat fiatal hegesztőjével beszélgetve több minit négy éve tettem föl a fenti kér­dést. A riportnak ezt a ré­szét , csak egy nemrég újra kezembe került sárguló imo- teselap őrizte meg. A fiatal­ember megjegyzését tovább­gondolva határoztam el, hogy olyan embereket kere­sők, akiknek napi muníkája » nyilvánvalóan« monoton, unalmas. »Hogyan küzd a belefásu- las ellen?« — írtam le előre a leiteendő kérdések között, és sejteni véltem a válaszo­lóit, »Persze, hogy unalmas, de hát valamit valamiért...« Az utóbbi mondat végül is egysaer sem hangzott el, A végei tsz egyit; '-eaető lét arra kertem, annak a dolge- aóaak mutasson be, akinek többek között totó-, művé­szeti és technikai szakkör kezdi meg hamarosan a mű­ködését. A helyiségeket reg­geltől estig birtokukba ve­hetik az érdeklődők. Az emeleten kapott helye* a mintegy ezer személyt be­fogadó színházterem, ahol olyan színpadot építettek, amely kamaradarabok és nagyobb igényű előadás megtartására is alkalmas. Itt három szakköri szobát ren­deztek be, átlagosan negy- ven-ötven fiatal töltheti egyszerre a szabad idejét érdeklődése szerint ezekben. Az emeleten a galériában rendszeresen tartanak majd kiállításokat. A mostani megnyitóra a fiatal alkotók készítették bemutatót. Műsorral kedveskedtek a® avató ünnepség résztvevői­nek a szomszédos Petőfi óvoda kicsinyei, a Kisfaludy utcai Általános Iskola és a Táncsics gimnázium tanulói. H. B, mimikáját a legegyhangúbb- nalk ítél/i. Választása gondol­kodás nélkül aiz anyagköny­velőre esett... A kétgyerekes fiataLasa- szomy elismerte, hogy való­ban nap nap után aaámosz- lopökat ír, kimutatásofcart ké­szít, összegez, vitatta azon­ban, hogy mindez egyhangú volna. — Mindent másként keli könyvelni. Másfélék a felada­tok a téli leltárkészítéskor, és ismét mások az év külön­böző nagy munkáinak ide­jén. — Változtat-e ez a lénye­gen, vagyis, hogy naponta számokat ír papírokra? — Elismerem, ez látszólag tényleg egyhangú, én mégis találok benne örömet. Ha minden »papírom« pontos és naprakész, ha tudom azt, hogy egy kimutatásnak a legkisebb részletében is ma­gabiztosan eligazodok, az megnyugtató, jó érzés. — El tudja képzelni, hogy ugyanezt csinálja még évti­zedekig? — Miért ne? Az ember mindig találhat olyat, amit másként, jobban csínéi. Ezek után nem maradt egyéb, mint hogy bevall­ja«!, milyen gondolatik in­dítottak e beszélgetésre. — Azt hiszem, a legszíne­sebbnek látszó munkába is belefásulhat valaki, ugyan­akkor a legmono tonobbnak tetsző munkában is rejlenek örömök. Én a magaméban megtaláltam azokat A RippURónai Aa apró gyöngyökkel éke­sített párta, az agyagkonsó, a bronzkori haj tű Budapest re, a Néprajzi Műaeumha utazik. Ott mutatják be egy évi »termesüket« az ország régészei es néprajzosai. A kaposvári Rippl-Rónai Mu­zeum régészei és restauráto­rai hónapok óta azon dolgoz­nák, hogy az új leletek visz- ^zainyerjék egykori pompá­jukat. — 1977-ben kezdtük Keszi falu temetőinek a feltárását — mondta Bárdos Edit ré­gész. — A tavaly nyáron elő­került »Stefainus rex« felira­tú pénzdarab kormeghatá- rozó volt. A gyermeksirok- ból ötféle párta került elő: csavart bromizszá lakkal ea gyöngyökkel díszített — bor­osokra dolgozott — ékességek. — Nagyon nehéz munka volt; mikroszkóppal végez­tem a restaurálást — mond­ja Vámosi Lajosné, a mú­zeum munkatársa. — A le­letről ecsettel távolítottaméi a fölösleges földet, aztan mi ti i méterről müli méterre bontottam le az anyagot. A mikroszkóp alatt alaposan megfigyeltem a törésvonala­kat, a gyöngyök nyomait, mert csak az oda illő dara­bot szabad végleg rögzíte­ni... Azért is együtt kell mű­ködni a restaurátornak és a régésznek, hogy a feltárás után mielőbb elvégezhessük a szükséges munkát. Ilyen- kő*' még meg lehet óvná az értekét. — A kiásott pártái narad- vámyok között találtunk egy érdekes darabot — veszi át a szót Bárdos Edit. — Az egyik könnycsepp alakú, gyönigyflitténrel díszített fe­jék gyöngyei között fölfe­deztünk egy pénzdarabot. A XII. századból valló. A pár- taviselet a XII. századtól a XX. század elejéig tartott, így leletünk egyike a »divat« legősibb darab janinak. A sí­rók föltárásakor kerlüket elő a korai, tőlük nem messze egy gabona rá rolóból pedig a késő avarkori kerámiák. A VIII., illetve a XII. század­beli darabok is nagyon ha­sonlítanák egymásra; az Árpád-kori edények díszíté­se a fogaskerékre emlékez­tet mig a késői leletekre a hullámos vonalú karcolás jellemző... A múzeum gazdag tara va­lóban kinccsel gyarapodott, Por, verejték, egyenletes zúgás, harmattól harmatig tartó 14—16 órás műszak. Ezek a kombájnos munkájá­nak a jegyei. Az. őszi beta­karítás sokadik napján a csurgói tsz sízerelő-kombáj- nosáról joggal tételezhettem föl, hogy elege van, hogy unja... — Nem bánnám, ha még volna vagy ötszáz hektár. Talán van, akinek ez robot, nelvem az év lehetősége: több a bér, s a műhelybelihez ké­pesít érdekesebb, változato­sabb a munka. — A pénz képes feledtetni a fáradtságot? — Nemcsak a pénz. A jó táblában minden egyes teli tartály új lendületet ad. Ilyenkor még az ebédidőről is szívesen megfeledkezem. Aid kombajnoaott már, tud­ja, hogy jó gépen, jó termé­sű táblában menni mekkora öröm. A Baéatonópglári Alteani Gazdaság egyik fiatal szak - emberének fő feladata, hogy kalauzolja a nagyüzembe lá­togató — évenként kétszáz­nál is több — csoportot. Több ezer embernek kiáll elmon­dania lényegében ugyanaz í, naponta olykor háromszor- negyszer. Arcnak idején az­zal a kérdéssel kerestem meg, milyen érzéssel indul el a 201. csoport kalauzolá­sara. Ugyanarról képtelenség mindig újat ss »«askece amikor előkerült az a halom ezüstpénz, amelyet Pál Fe­renc ádándi juhász biitkái- naík lábai alól szedtek ki, majdnem a felszínről. A XVI. századbeli éremlelet Miksa, Ferdinand és Rudojf korabeli magyar dénárokat és lengyel garasokat tartal­maz. Ugyancsak júliusban bukkantak rá Ság váron azok­Hivatalosam is »learattak« az 1979. évi filmtermést a múlt héten, a pécsi XII. ma- gyar játékfilmszemlén. Az ünnepi napok elteltével foly­tatódik a munka, erről ta­núskodik több, a szemlén részt vett rendező nyilatko­zata. — Űjabb koprodukciós film készül a Mafilm Dialóg filmstúdiójában — jelezte Bacsó Péter, ' a vállalkozás rendezője, aki a napokban megkötött szerződés alapján, svéd és NSZK-beLi partne­rekkel ep'üttmüködve for­gatja majd »A svéd, akinek nyoma veszett« című iro­mondaniL, így teát: az első mondatoknál olykor már gépembernek érzem magam. Szerencsére vannak őszintén érdeklődő társaságok, ame­lyeket öröm tájékoztatni. A fentieken kívül is jó né- hany emberrel beszélgettem már a munkájukról. Talál­koztam játékkártya- vagy épp m űanya gdugó-üzemben dolgozó falusi asszonyokkal, akiknek darabbére® munká­juknál nehezen lehetne egy­hangúbbat találni, és akik mégis a kevéssé megbecsült, s nap nap után újratomyo- zódó házimunka után érde­kes, új világnak érezték munkahelyüket, s lelkesen beszéltek feladataikról. Ugyanakkor — s persze ez is véglet — beszéltem hiva­tásszerűen a világot járó, irigyelt idegenvezetővel, aki »csömörről« panaszkodott. Mindez végül is a vései ■ fiatalasszony szavait látszik alátámasztani. Vannak érde­kesnek és egyhangúnak lát­szó munkák, valójában na­gyon is viszonylagos mindkét fogalom. A látszólagos el­lentmondás nyitja maga az ember, aki bármely terüle­ten megtalálhatja a »belefá- sülős« ellenszerét, a jól vég­zett munka adta kiegyensú­lyozottságot és sikert. Hogy tehát milyen válasz érkezik, a munka szépségét tudakoló kérdésre, azt nem annyira, munkája, mint em­bere válogatja. Bae. Siesaßs amelyek a késő bronzkor művészetét dicsérik... Az ametiszt kövekből ké- •.szított lánc restaurálása is befejeződött. A múzeum kin­csei hamarosan a nyilvános­ság elé kerülnek Budapes-. ten. A. A, njfcus krímit, melyet a Ra­kéta regenyújság már foly­tatásban is közölt. , Az első felvételeket — az NSZK-beli Wolfgang - Mühl- bauer forgatókönyve alapján — májusban vestzi celluloid- szalagra Andor Tamás ope­ratőr. A negyven forgatási napra tervezett munka első felében Stockholmban és egy közeli szigeten dolgozik a stáb, utána Budapesten. — Eddigi pályafutásom so­rán egymást váltogatták a játékfilmek és a, dókumen- lumfiknék — mondta Gyar- rnathy Livra, akinek az utóbbi három alkotása ke­rült a közönség és a kritiku­sok elé. —■ Legközelebb is­mét riokumenitumíilm kö­vetkezik. Ez idő tájt két té­ma is foglalkoztat: a kamasz- korból kinőtt, a 18. életévü­két elért, fiatalok pályavá­lasztása és arz Alföld egyik tanyáján élő két öregember furcsa házastársi kapcsolata, őket ai egymásrautaltság és a gyűlölet tartja együtt is, életben is. A következő két- három hónapban elválik, melyik lehetőségből lesz film... — Néhány héten, belül be­fejezem második játékfil­mem forgatását — mondotta Lugossy László. — A jelen­ben játszódó történet, a »Köszönöm, megvagyunk« egy gyermekével özvegyen maradt öntő szakmunkásnak és fiatal munkatársnőjének egymásra találását, közös megpróbáltatásait mutatja be.. A forgatásból ugyan még hátravan ötnapnyi munka, de már most elmondhatom, hogy Nyakó Juli nagyon kelLe- mesi meglepetést szerzett érett játékával. A debreceni diáklány ugyanis Rózsa Já­nos kollégám jóvoltából egy fiimszereppel a háta mögött állhatott kamera elé: a mo­zikban. jelenleg látható »Vá- sámapi szülők«-ben is fő­szerepet alakít. — Munkám ütemét a ké­sőbb lékben jelentősen sze­retném gyorsítani. A »Kö­szönöm. megvagyunk« elké­szültéig ugyan nem foglal­kozom újabb filmtervvel, de remélem, hogy nem lesz is­mét ötévi szünet, minit volt az »Azonosítás« és a most megvalósuló váillalikozási kö­zött Milyen őrömet ad a munka? Beszélgetések egy közhelyszerű kérdés kapcsán Filmrendezők terveikről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom