Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

SZABÁLYOZOK - mo A termelői árak Az elmúlt időszakban vi­lágossá vált, hogy minden irányítási rendszer alapkér­dése: hosszabb távon ver­senyképessé tudja-e tenni a gazdaságot — nemzetközi mércével mérve? Nyilvánva­ló tehát a rugalmas alkal­mazkodás, így az árak meg­határozó szerepe iránti igény is. A módosuló szabályozó rendszer egyik legfontosabb és leghatásosabb változásai ezért a termelői árak köré­ben lépnek életbe. Méghoz­zá úgy, hogy alapjaiban át­alakul az árképzés módja és az ármechanizmus. Termelői áraink sokszor felülmúlták a fogyasztói ára­kat, a termelő tevékenység fenntartása ezért csak támo­gatásokkal volt lehetséges. Ám e támogatások elfedték a gazdálkodás minőségét, és nehezítették hatékonyságá­nak biztonságos megítélését. Nem lehetett mindig biztos a népgazdaság abban, hogy melyik vállalatra fizet rá s melyikre nem. Mindennek hatására sokszor a hatéko­nyan dolgozóit nyeresége fe­dezte a nehezen boldogulok veszteségeit. Az áraknak emiatt alig volt értékmérő funkciójuk, nem közvetítette a világpiaci folyamatokat és értékítéleteket a vállalatok irányába. Egy vállalat sem tudta pontosan, hogy milyen világgal áll szemben. Az »itthoni-« lényegesen külön­sófc számára tervezett tan­folyam, ahol az új nö­vényvédő sízerek alkal­mazását oktatják, a múlt héten pedig .befejeződött az állattenyésztő szakmunká­sok számára tartott képzés. Ha új gép kerül egy tsz-be, ennek üzemeltetésére Adan­dón szervezünk tanfolyamot a mezőgazdasági szakmun­kásképző intézetben. Nem mellékes az sem, hogy a különböző üzemekből hosz- szabb-rövidebb időre össze­gyűlt dolgozók az oktatás­tól függetlenül is beszélget­nek, kicserél" tapasztalatai­kat. M. E. bözött számára a határon té­li váL Az 1980. január elsejétől az iparban alkalmazott ter­melői árak többsége — ame­lyek összemérhetők a nem­zetközi piacon is — verseny­ár. Mit jelent ez? Egyrészt az árképzés új rendszerét, másrészt azt hogy az alap­vető energiahordozók, nyers- és alapanyagok, fél termékek termelői ára szorosan a vi­lágpiaci árak szerint alakul Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnöke 6/1979. szá­mon rendelkezett. Némi egy­szerűsítéssel —• az energia­hordozó és alapanyagárak lényegében annyiba kerül­nek a vállalatnak, mint a népgazdaságnak, s mint amennyiért azok a világpia­con kaphatók. Tehát a ter­melő nem kap külön támo­gatást azon a címen, hogy számára elviselhetetlenül drága — mondjuk — a vil­lamos áram vagy a szénhid­rogén, a kőolaj. Másik olda­lon a versenyár hatása így érvényesül: a termelő nem háríthatja át indokolatlan költségeit a vevőire, mert árainak alapja az exportár. Az az ár, amelyért a válla­lat képes termékeit eladni a világpiacon. Az új árképzés csak a tár­sadalmilag indokolt ráfordí­tásokat ismeri el a vállalat­nak, a pluszköltségeit — a termelés ajacsony színvona­la, gazdaságtalansága, kor­szerűtlensége miatt — nem. Egy példával élve: eddig egy vállalat termékének árába valamennyi költségét bele­vehet te; ha túl sok anyag­ból, nagy veszteséggel dol­gozott, e veszteséget a vevő fizette. Ugyanúgy, ha a vál- ! lalat túl sok embert foglal- ' koztatott, túlzott energiafel­használással működött; ha túl sokat költött adminiszt­rációjára, szállításra stb. E költségeket 1980. január 1-től korJaAunt non xzamaZmetf*. el, hsáén nan anjrytnft ál­líthat ki számlát, amennyibe neki ténylegesen belekerült a termék, hanem csak any- nyiról, amennyit a* a ter­mék valójában ér a társa­dalomnak nemzetközi meg­ítéléssel is hitelesítve! Az árak folyamatosan ala­kulnak, változnak, ahogy ez jellemző a világpiacon is. Tehát emelkednek és csök­kennek. Ugyanakkor az új szabályozó rendszer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi ingadozásának káros hatását. Persze a fő szabály alól vannak kivételek — így pél­dául kivétel a mezőgazdasá­gi termelés, ahol a verseny­ár-elvet nem lehet érvényre juttatni. Ugyanígy kivétel ez alól a szolgáltatás vagy az építőipar is. Am az árkép­zést e szektorokban is szi­gorúbban vizsgálja az új szabályozó rendszer, s csak azokat a költségeket ismeri el az árakban, Sunelyek in­dokolhatók. Hogyan szolgálja e célokat az új szabályozó rendszer? Az ármechanizmus automa­tizmusai, rugalmas működé­se gondoskodik a világpiaci árak folyamatos érvényesíté­séről. Az iparban a szabad árforma válik általánossá, csak az energiahordozói és energetikai árakat, valamint néhány alapvető cikk árát rögzítik. ’ Az árképzés szem­pontjából kompetitívnek (összehasonlíthatónak) mi­nősített iparágakban a bel­földi árakat a külkereske­delmi árak változásához iga­zítják. Ennek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos sza­bályok. Felmerül a kérdés a ter­melői áraikkal kapcsolatban: hogyan érinti ez az árszabá­lyozás a vállalatok munká­ját, nyereségét? Mit jelent a normativitás, s miként dif­ferenciálódnak a versenyár hatására a jövedelmek? E kérdésekre -visszatérünk. Matkó Itatván (Folytatjuk.) Tapasztalatcsere is Tanfolyamok félidőn Csend (H. a hófődte földe­ken. Elsősorban ilyenkor jut idő tanulásra, a szaktudás gyarapítására a me ző gazda- . Ságban. Deresedó hajú emberek is beülnek az iskolapadba, is­merkedni az újjal. Lehet, már réges-rég szakmunká­sok, ismerik mesterségük fortélyait — a változó világ mégis a tudás állandó meg­újítására kényszerít. Korun­kat magas szintű technika uralja, de nem feledkezhe­tünk meg róla: a legfőbb termelési tényező mindig az ember marad, ö közvetít a tudomány és a gyakorlat között. Éppen a folytonos szellemi mozgás tartja fris­sen • termeién rendszere­ket. Hogyan alakul mindez megyénkben? — 1979-ben mezőgazdasá­gi üzemeink számára 53 kü­lönböző szintű tanfolyamot szerveztünk .— mondja An­tal László, a megyei tanács mezőgaadasági és élelmezés­ügyi osztályának munkatár­sa —, 14 betanított munkás- 23 szakmunkás- és 16 to­vábbképző tanfolyamot, ezek egy része már a múlt évben befejeződött. A tanfolyamo­kat felnőttek számára in­dítjuk — a fiatalok a szak­munkásképző intézetekben tehetnek vizsgát. Az oktatás szervezésénél a mezőgazdasági üzemek igé­nyeit tartják szem előtt. In­dítottak növényvédő betaní- ott munkás tanfolyamot, s — elég sok erdő lévén — motorfűrész-szerelőket is képeztek. Megyénkben elő­ször juhgondozó betanított munkás tanfolyamot szer­veztek, ahol 25 juhász tett vizsgát. A szakmunkás tanfolya­mokon képeztünk növényter­mesztő gépészeket, mezőgaz­dasági gépszerelőket, állatte­nyésztőket — folytatta An­tal László. — Az állattartást bizony nemigen kedveli az ifjúság, hiszen az állatokat hajnaltól késő estig vasár­nap, ünnepnap is el kell lát­ni — nem könnyű munka. A hiányt felnőtt szakmun­kásokkal igyekszünk pótolni. Jelentős eredmény, hogy me­gyénk szakosított állatte­nyésztő telepein ma már csaknem mindenütt van ele­gendő szakmunkás. A technológiák, berende­zések évről évre változnak, fejlődnek. A továbbképző tanfolyamok célja az új munkarendszerek elterjesz­tése, gyakorlati bemutatása. Jelenleg is folyik a nö­vényvédő betanított munká­Ktsvasutat, rakodót építenek Húszmillió mészhomokfégla Barcsról Valóságos téglahegyeik kö­zött juthatunk csak be Bar­cson a mészhomoktégla- gyárba. Elszállításra vár a készterpaék, kissé zavarva, nehezítve a közlekedést a telepen. — Szállítási és tárolás: gondjaink már tavaly is ne­hezítettek raufikankai, » ezen több lntéüikedéssel akar változtatni az idén a So­mogy—Zala megyed Tégla- ős Cserépipari Vállalat. Ter­melésünk többségét vasúton szállítottuk Észak- és Kelet- Magyarországra, az Alföldre Am az állomáson a tégla lerakásához megfelelő rakó do hiányában csak kétten­gelyes kocsikat tudtak fo­gadni. Nehezítette a munkát az is, hogy nem volt kis­vasút. Az idén az év első felében kisvasutat és maga­sított rakodót építenek, s ez négytengelyes kocsik fo­gadására is alkalmas lesz. Ez az intézkedés meggyor­sítja majd a szállítást — mondja Bódis János telep­vezető. Tavaly 15 millió 70 ezer darab rtvészhomoktégla ké­szült, az idén már húszmil­liós a tervük. Mivel a tég­lát szabályos, meghatározott nagyságú egységcsomagok­ban készítik elő szállításra, szükség van arra is, hogy a kicsinek bizonyuló tárolóte­rületet megnöveljék. A vál­lalat — saját erőből — 600 000 forint költséggel 1500 négyzetméter aszfaltozott te­rületet készít, s ott 3 millió téglát tárolhatnak. Ottjártunkkor a termelés szünetelt, mert a gépek egy részének karbantartása, ja­vítása folyt. A Drávából nyert homok gyorsan kop­tatja az alkatrészeket. A mészhomoktégla-gyár- nak azok a dolgozói sem tétlenkednek, akik a kar­bantartásban nem vesznek részt. A telepen és a Drá- va-parton mintegy 7000 köbméternyi homokot készí­tenék elő a későbbi feldol­gozáshoz. A Dráva homok­jának ugyanis magas a víz­tartalma, s a tartalék priz­ma létesítésével gyorsabbá teszik a száradást. Ez a mennyiség 1—1.5 hónapi fo­lyamatos munkát tesz lehe­tővé. Készül egy homokosz- tályozó berendezés, érmék segítségével jó minőségű ho­mokot kapnak­Teherviselés O lvastam egy hivatalos dokumentumban, hogy So­mogybán »az állami lakásépítés aránya jóval ala­csonyabb az országos átlagnál-*. Azt a két számot váseont, amely bizonyítja is e megáliapitást. máshonnan »ástam* elő. Megyénkben az új otthonok 19, országosan 35,6 százaléka állami lakás. Csakugyan nagy a különbség. Talán nem is próbálkoznék e megkülönböztető számok mé­lyére nézni, ha a mostani fórumokon — a beszámoló tag­gyűléseken. az irányelvek Vitájában — nem merülne fel olyan gyakran a kérdés: vajon mi az oka? Nos, nem va­gyok meggyőződve arról, hogy pontos választ, adhatók, el­lenkezőleg. Mégsem árt kissé elidőzni a témánál. Jól tudom: éppen nem azt a kort éljük, amikor a te­herviselésből többet lehetne áthárítani az államra. Az is nyilvánvaló, hogy az árak — iszonyú pénzbe kerül ma már egy korszerű lakás — elmaradnak a valóságos költségek­től. Mégis úgy gondolom; közös érdek, hogy az egyes terü­letek közötti különbségek csökkenjenek, azaz az ország la­kossága között egyenletesebb legyen a teherelosztás. S ezt úgy is meg lehet oldani, hogy a lakásépítés sokmilliárdos költségekből még kevesebb háruljon az államra, még több az egyénre, csak nem olyan »elosztásban«, mint ahogv az napjainkban tapasztalható. A fő kérdés persze az lenne, hogyan lehet ma lakás­hoz jutni, és kiknek? A szabályok és lehetőségek közismer­tek. A módszerek általában szocialista tartalmúak, még ak­kor is, ha tökéletesíteni kell az elosztás módját Bennem leginkább a fiatalok gondjai munkálnak, s lám, máris el­lentmondásba ütközöm. Somogybán ugyanis a felépült la­kások 40 százalékát fiatal házasok kapják. Ez az egyik tény. Somogybán a fiatalok szinte teljesen ki vannak zárva a lakáshoz jutás lehetőségéből, ha csak önmaguk erejére, jövedelmére támaszkodhatnak. Ez a másik tény. És mind­kettő igaz. Az elsőt a le- és felmenő rokonság önzetlen közadakozása magyarázza és néhány központi intézkedés. Az utóbbit a lakásárak. Nézzünk egy kicsit körüL Nyilvánvaló, hogy könnyebb lenne a fiatalok helyzete, ha nálunk is legalább az országo­sat megközelítő arányban épülnének állami lakások. Jogo­sultság alapján ezek megszerzése ugyanis jóval kisebb költ­séggel jár. De térjünk vissza a számokhoz. Más megyékben munkálkodó kollégáim szives közreműködésével néhány ösz- szehasoniító adat is a rendelkezésemre álL Két számot em­lítettem már; megismétlem: Somogybán a felépült lakások 19 (Barcson például 12), országosan 35,6 százaléka állami. Zala sem dicsekedhet túlságosan: 16 százaléknál tartanak. Borsodban viszont 45, Baranyában 64,6, Budapesten 67.4 az állami lakások aránya. Hogy mi az oka e meglehetősen feltűnő eltérésnek? Az arányokat bizonyára befolyásolja a megyék jellege, termé­szeti adottsága, ipán és egyéb hagyománya, az előállított érték nagysága, a lakosság száma, s ha nem tévedek: a vár­ható közhangulat. Ez utóbbi azonban — ha nem is megha­tározó — nyilvánvalóan az elmaradottabb megyékben is lé­tezik, tehát számításba kel! venni. M enjünk tovább. Van egy hiedelem, miszerint *z el­maradottabb megyékben — nem tudni, mi okból? — jobban élnek az emberek. S ha ez így igaz, ak­kor vállaljanak többet. Megkérdeztem azt is, mennyi a csa­ládban-az. egy főre jutó havi jövedelem felső határa, ahhoz, hogy valaki állami lakásra legyen jogosult. Barcson 1200, Zalaegerszegen 1500. Kaposváron 1800, Miskolcon 2000, Pé­csen és Budapesten 2200 forint. Hogy azért magasabb-e másutt a felső határ, mint nálunk, mert magasabb a jöve­delem, vagy azért, mert több állami lakás épül — ez rej­tély számomra. Gyanítom: mindkettő igaz lehet, ha azt a köztudomású adatot is ide írom, hogy Somogy — jövede­lem szempontjából — jelenleg a megyék sorrendjében a 16. helyet foglalja el. (Pedig csak 19 megye van). És ná­lunk a meghatározó az izzadságos és évtizedig tartó takaré­koskodás nyomár épült családi ház, illetve más konstruk­ciókban a saját és a família anyagi erejének teljes latba vetése. Ez is oka lehet az egyenlőtlen fejlődésnek. De, hogy teljes legyen a kép, szóba hozom a szövetke­zeti lakások jogosultságához megállapított, a családban egy főre jutó jövedelem felső határát is. Barcson 1500, Kapos­váron 2500, Zalában 2100, Miskolcon 3000, Pécsen 2700, Bu­dapesten 3200. S ahol ennél több, ott csak OTP-lakás jöhet számításba. Nem árt tudni, hogy e jövedelmi határokat a városok, illetve a megyék, a lakáskonstrukciók arányait vi­szont országosan állapítják meg. Beszéltem egy fiatal házaspárral. Pályakezdők, de any- nyit azért (hál’ istennek?) keresnek, hogy csak OTP-lakás- ra jogosultak. Ha bejelentkeznék a tanácsnál, legalább öt év, mire rájuk kerül a sor. Így hát a rokonság szinte min­den pénzét összeadta. 200 000 forint gyűlt össze, de az ifjú házaspár nem kaphat lakást. Ha ugyanis nem a tanács je­löli ki a tulajdonost, akkor az OTP (rendelkezés szerint) annak adja a lakást, aki többet ad érte. S a 200 000 ma már kevés, legalább 300 000 kellene. Az ifjú pár* albérletben la­kik. havi kétezerért. Tessek mondani: hány évtized alatt tudna összespórolni százezret, vagy addigra esetleg kettőt? Kilátástalan .helyzet. Igaz is, ígérhetnének gyereket! A la­káshoz jutás előfeltétele tehát az, hogy szerezzenek albér­letet kétezerért (nem könnyűi), teremtsenek két gyermeket az .albérleti szobácskábán — mindezt a pályakezdés idősza­kában! —, hogy valamelyest bizonyítani tudják, s mások előtt elismertetni jogosultságukat Hallottam már Ilyen végletes véleményt is: -Öröm és boldogság a gyermek har­mincezer kedvezményen? Vagy kényszer, azaz szükségsze­rűség .. .?■* Netán Így válik a szerzés az élet egyetlen céljává? Egyetlen példa ez a sok közül. Van más is. Az egyik taggyűlésén a szolgálati lakások miatt emeltek szót. Min­denki tudja, lakas kell ahhoz, hogy a jó szakemberek lete­lepedjenek. Kapnak is. sokan. Orvosok, mezőgazdászok és masak. Senki sem irigyli tőlük. Ámbár tudjak: könnyebben etnek, mint bárki más. Előnyük életszínvonalbeli ténye- Masok kuporgatná-k saját házra (kétszázezer kell csak ahhoz, hogy egyáltalán hitelt kapjanak az építéshez). Miért ne lehetne elképzelni — mondták —, hogy a szolgálati li­kasokban élok — öt, tíz év múlva — saját otthont építse­nek, s a regit átadják az-újabban érkező fiataloknak? Meg- valiom, a gondolat rokonszenves. Mint ahogy az az észre- vetel is, miszerint -nem szabadna eltűrni, hogy bárkinek ket-harom lakása legyen, s miközben esetleg szolgálati la­kásban cl. az állami, szövetkezeti vagy OTP-s lakást jó pénzért kiadja«. V égtére is nem az a véleményein, hogy a teherviselés­ből minél többet hárítsunk át az államra. Ellenkező­leg. Ki-ld a törvényes lehetőségeken belül teremtse meg saját jövőjének feltételeit. De úgy, hogy a lakás senki­nek, — még az állami érdeket képviselő OTP-nek se le­gyen egyszerűen üzlet, amelynek nem a legjobban rászoru­lók, hanem a nagy pénzűek élvezik a hasznát. A felgyü­lemlett pénz lecsapofásának más módszerét is ismerjük. Sok ellentmondás lelhető föl e témakörben. Csak eny- nyit akartam elmondani közülük a kongresszus és a hato­dik ötéves terv előkészítésének időszakában ... 4ty«rj 6*1«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom