Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
I Műemlék könyvtáraink Sárospatak, a forradalmak oroszlánbarlangja »Én, N. N., a sárospataki iskola könyvtárnoka, szentül ígérem, hogy az iskola reám bízót vagyonát hűségesen megőrzőm és arról gondoskodom. A. könyvek et az iskola polgárainak személy válogatás nélkül használatra kiadom ... a háromegy isten úgy segéljen engemet Amen!« Bizony sóik, később híressé vált diáknak le kellett tennie a fenti esküt az erre kijelölt bizottság előtt. Egy, a XVII. századból ránk maradt törvénykönyv tanúsága szerint a sárospataki iskola tanulói közül választott konyvtámokot . mindenkor kötelezték erre. Ez a,fogadalom ugyanakkor bizonyíték ísl Alátámasztja, hogy az 1549-től több szintű képzést folytató pataki intézményt ekkor már főiskolai könyvtár is segítette munkájában. / A Nemzeti Múzeum stílusában Petőfi szavaivá! «a magyar forradalmak oroskiánbar- langjá-*->nak nevezett Sárospatakon, a Rákóczi út elején emelkedik a valaha országos jelentőségű kollégium épületcsoportja. Az utcára néző kétemeletes hamloäczati fő- szárny 1806-ban épült, itt helyezték el a Pollack Mihály tervei szerint kialakított nagy könyvtártermet. A fehér. dór stílusú oszlopsorral körülvett, védőrácsos karzattal, rozettás mennyezettel díszített teremben őrzik a kollégium régi könyvtárának 30 ezer kötetét, (Ez nem a teljes könyv- anyag). De a legnagyobb megpróbáltatás is a Rákócziak idejében érte az iskolát. 1660- ban Lórántffy Zsuzsanna és II. Rákóczi György halálával a sárospataki urad a Lom Báthory Zsófiára szállt, aki az iskola épületét és ingatlan javait a jezsuitáknak adományozta, a tanárokat, diákokat pedig elűzte. A Debrecenből 'Gyulafehérvárra, majd Göncre és Kassára vándorló iskola csak 1714- ben térhetett vissza végleg Sárospatakra, * Gyarapodás büntetéspénzböl A hosszú hányattatás alatt az országszerte becsült és a Rákóczi-könyvtárral bővült anyag csaknem teljesen elpusztult. A nagyobb diákok vándorlásuk során azonban, magukkal vitték és a könyvtár megmenthető részeit. . A Rákóczi-könyvtár ma is meglévő darabjai közül a nagy ívrét alakú párási polygot bibliának — amelynek kiadására egy előkelő francia egész vagyonát rá- költötte — csak a harmadik kötetéről tudunk. Az 1646-os Novus Atlasz vagyis, Az világnak leírása szép új értékes lapokon féltve őrzött kincse a könyvtárnak. Mégis azok a példányok a legbecsesebbek, amelyek valamely régi, híres személyiség keze nyomát viselik. Több, I. Rákóczi György feljegyzését őrző könyvet találhatunk itt. az egyik ősnyom- tatyány hátlapjára pedig Apáczai írta: «• Johannis Csere Anno 1649 ... dec. 5.“ A. Nagykönyvtár belseje, a kupola hatást keltő sík- mesnnyezettel. Igaz, a régi épületrészeket lebontották, a,múlt mégis le- töröihetetlen nyomokat hagyott az intézmény arculatán. Élete összeszövődött a Mohács utáni művelődés szinte minden jelentősebb mozzanatával. Szülője a magyar reformáció volt. Peré- nyi Péter Alapította 1531-ben a Sárospatakot nemzedékekre fontos kulturális központtá avató református főiskolát. A vár később, a XVII. század £ Lején a Rákóczi-csá- lád birtokába került. Lórántffy Zsuzsanna és férjét Rákóczi György ritka aldo- zatkeszseggel munkálkodott a főiskola magas színvonalra emelésén. 1650-ben nyomdát állítottak fel, s meghívták Corner! üst, a cseh—morva pedagógust, aki rtt-tartózko- dasa alatt ’ irta Orbis sensu- aiium pictus (A látható világ kepekberu című tóművel A kiziratanyag nagy része iskolai, úgynevezett mekxha- riumos könyv. Gyűjteményes munkák ezek, szájhagyomány útján terjedő meséket, nótáikat, verseket jegyeztek föl bennük is iskola diákjai. Külön részt képez a Winr disehgratz-könyvtár, amely csakúgy, mint a Kazn.nczy- gyújtemény és a Telekikönyvtár egy része, vásárlás útján került a főiskola birtokába. A könyvbeszerzést 1775-től az iskolai buntetéspenzből fedeztek. Ezt az évelte 120 forintra tehető összeget a magyar nyelven beszélő, a könyörgésmulasztó, kártyázó, pipázó, 1828-ban a tarka nyakkendőt viselő, 1836-tól pfedig a . könyveket vissza nem szolgáltató diakok fizettet. NÉMETH ENDRE: Városliget Oláh fános A CSIGA 1951-ben áSamesafcytták a sárospartaid főiskolát a múzeum, az adattár, a levéltár és a könyvtár azonban itt maradt. Ekkor kapta az intézmény a Tiszáninneni Református Egyház Tudományos Gyűjteménye elnevezést A mintegy 250 ezer kötetet számláló könyvtár állományának csak gyenge egynegyede teológiai mü. Értékes irodalomtörténeti, történettudományi, jogi, pedagógiai és filozófiai anyaga révén a a tudományos könyvtárak sorába lépett. A vendégszobák különösen a nyári időszakban foglaltak, de az év többi részében is minden napra jut egy-két olvasó. A levéltár a gyűjtemény különválása óta nemcsak a korabeli okmányokat őrzi, hanem a magyar és külföldi úgynevezett protestantikákat, az adventista, baptista, jeho- vista stb. iratokat is begyűjti. A környék üdülőiből évente 40 ezer turista keresi ' föl a nagy hírű főiskola épületét, amelynek falai között tanult Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Nagy váthy János, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Tompa Mihály és még sokan mások. Csupán e nagy nevek emlegetése nem csalogatna ide ennyi látogatót. az igazi vonzerő a régi épületben működő múzeum, ahol a belépőket megcsapja a néhai kollégiumi élet szele. A Rákócziak és az iskola címere között Lórántffy Zsuzsanna mozsara köszönti az érdeklődőket. Az egykori diákok ereklyéi az iskoláról regéin ele, tab Lók, térképek szemléltetik a város történetét, a habán edények pedig iparművészeiét mutatják be. A leggazdagabbak az oktatás történetét bemutató termek. Az idegenvezető megszólaltatja a kollégium hajdani csengőjét, működteti a* diavetítő ősét. a laterna magicát. meglebbenti a bujdosó diákok fekete zászlójának hű mását (az eredeti foszlányai Marosvásárhelyen vannak kiállítva). A korabeli bútorokkal berendezett osztályterem tábláján pedig az egykori isc kolájába visszalátogató Móricz szavai fehérlenek: »Ku- jtya nehéz iskola volt.. .. abban az időben a pataki Collegium jó iskola volt. szép iskola volt, nagy tekintélyű iskola vall de — nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tanuljon.« — Miyel szolgálhatok? — kérdezte látogatójától udvariasan a bankigazgató. — Megengedi? — azzal felkattintotta , az ftrtgyúj tóját és szivarra gyújtott. A látogató Pisztolyt húzott elő a zsebéből. — Nem szívesen háborgatom — mondta udvariasan —, de kénytelen vagyok némi pénzt kérni öntők És arra kérem, ne csapjon lármát, ha lehet. mert. ilyen kis távolságról lehetetlen elhibázni — ha megannyira szeretné is az ember. Ebben a pillanatban valami zizeges hallatszott a hivatalszobában. egy másodpercre sötét lett, de (nyomban kigyulladt a villany. — Mi történt?! — kiáltott fel a látogató, és csodálkozva nézett körül. — Semmi vész — felelte az igazgató, majd hátrad'lt karosszékébon, és élvezettel fújt ki egy jókora füstgn- molyt. — Csupán észre vétlenül megnyomtam a vészjelző gombját az asztal alatt Az ajtókat és az ablakokat agy szempillantás alatt automatikusan záró aéétlr m ez takarta el. Csapda ha került, kedves kezdő gengszter ba rátóm ! A látogató üggyel -bajjal elfojtotta az egész testét rázó reszketést. és így szólt: — Nálam viszont pisztoly imn. Élve úgysem távozhat innen ! — Nagyon, is lehetséges. sóba* egyáltalán nem Látszik a mozgásán, ahogyan hozzányúl és fölemeli a földről, csupa szakértelem. Egészen közel hajol hozzá, úgy vizsgálja. Ugyan mire lehet ennyire kíváncsi? Eső után van, a fű, a levelek, .minden csurom víz, és a felhőkön átcsattanó napsütés vastag párát szakít fel a földből, gomolygat elő a lombok alól. A házánál fogva tartja a kezében, forgatja, az állat mégis előkandikál, nem tudja legyőzni a párás, melek levegő csábítását még a veszély érzete se. Ijiztosan éhes. Ö persze, a fiam, másra gondol. Még nem tudja, mi az éhség. — Hogyha leveszem a házát, akkor házatlan csiga lesz belőle? — Ne vedd le. mert akkor megdöglik. — Nem veszem le. de ha levenném, akkor hazátlan csiga lenne belőle? ' — Nem, döglött csiga lenne belőle. — Es ha a szarvát vágom le? — vált témát, mert látja: az előzővel semmiképpen sem boldogul. — Akkor nem lát többet— Nem döglik meg? — Nem tudom. Lehet, vagyai: bizonyos, hogy meg- éri-le. Gyilkosságért ugyanis villamosszékbe kerül, erre mérget vehet — különben pedig egy-két évvel megúszhatja. Válasszon. Akar egy szivart? — Köszönöm, majd később. Tudja,, nagyon nehéz szivarra gyújtani, miközben az ember egy bankigazgatóra céloz. Micsoda helyzet. . Egy kis pénzt akartam kérni és lám, milyen csapdába kerültem . .. — Nem közönséges csapda ez, hanem zseniális csapda! A Brown és Társai rég eszelte ki. Bankunk hetvem- ' tezer dollárt fizetett érte. Nem kis összeg, ismerje el, He jobb tőkebefektetést sohasem eszközöltünk, ez biztos. /Ve asztalom fiókjában most is kis híján félmillió dollár van.. — Vagy úgy — dünnyög- tc elgondolkodva a látogató — ennyi pénzük van? Kérem, adja csak ide. — Szívesen — nevetett az igazgató. — Itt van, fogja. Megszámolhatja, ha egyáltalán tud számolni, miközben pisztolyt szorongat. De gondoljon arra. hogy azonnal itt lesz a rendőrség. Igaz is, majdnem elfelejtettem figyelmeztetni: egész beszélgetésünk , automatikusan magnószalagra kerül. A látogató a pénz egy részét a zsebébe gyűrte, — Tehát a. ■ -szerkezet io! működik? — kérdezte, hogy megdöglik, lehet,- hogy nem. — Akkor levágom, jó? — Ne vágd le! — Miért? — Mert hátha megdöglik. — Jó, akkor nem vágom le — egyezik bele lemondóan, de érzik a hangján, hogy evvel nem tartja befejezettnek az ügyet, csak még egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Egv darabig így forgatja, nézeeeti csöndben a esi gát, s csak hosszú fontolgatás után szólal meg. A hangja bizonytalan, de már tudja, mit akar. — És ha a fejét vágom le? — Akkor biztosan megdöglik. — Ez meglepi, pedig számíthatott volna rá. Tulajdonképpen nem akar'a bántani az állatot, csak nem tudja, mit kezdjen vele. Új lehetőséget keres. — Apa, és mit eszik a csiga? — Füvet. — Adok neki, jó? — tgy nem eszik, csak ha bekén hagvod. Ereszd el, ak kor maid eszik. Engedd szabadon. • jó ? — De hal nem bántom, csak adok neki füvet. — A csiga háza a két újjá közölt, a csiga maga a levegőben — Ef elöl aztán nyugodt lehet. A Brown és Társai cég gyártmányai kitűnőek.— mosolygott az igazgató. — Orômmçl hallom — jegyezte meg a, látogató, és pisztolyát hanyag mozdulattal az asztalra dobta. Az igazgató azonnal felkapta és vendégére szegezte. Az pedig közben kivett egy szivart. ■ — Ezzel a revolverrel ugyan nem lehet tüzelni — közölte. — öngyújtó, és most már tüzet adhat nekem. Továbbá nyomja meg az asztal bal oldalán levő, világoskék, gombot, hogy kimehessünk, mert valahogy kissé fülledt itt a levegő. — Árulja el, mit akar? — kérdezte csodálkozva az igazgató. — Pofonegyszerű az egész. Én a Brown és Társai cég képviselője vagyok, azé a cégé, amelynek a számláját ön már harmadik hónapja sehogy sem akarja kiegyenlíteni. Folyton azt állította, hogy a felszerelésünk rosz- szul működik. Mi persze sejtettük, hogy ez nem igaz, most pedig öv megerősítette e gyanúnkat. Egtrúttal éltem az alkalommal, hogy előleget vegyek fel öntől a légkondicionáló berendezésre, amely szintén a mi gyártmányunk. Ismerje el. uram, itt valóban kissé fülledt a levegő .,. Fcrdttcüa: Geliert Syísísy lóg, a másik kezében fűszál és avval piszkálja. — Itt a jó füvecske! Mi van, nem szereted? — A csiga visszahúzódik a házába. — Apa, visszament a házába. — Talán nem éhes. — De éhes. — Honnan tudod? — Az előbb evett belőle. — Biztosan jóllakott. — Mikor jön 'elő megint? — Nem tudom. — pyere elő, na, nem hántalak. — De a csiga nem jön, pedig még énekel is neki. Nem figyelem, mi történik, mással vagyok elfoglalva, könyvespolcokat fűrészelek. A fűrész, most metszettem, mohón harapja a fát, egy-egv mozdulatra fél centit, néha többet is előrehalad a deszka hosszán. A port, amely kétoldalt csapódik ki a fogak mentén, azonnal elkapja és szanaszét hol a fűre, hol a terasz kövére szórja a szél. Minden fehéren lisztes lesz tőle. Megfe- ledkezésemből váratlan kiáltás zökkent ki. — Au! — hallom. — Mi történt? — kérdezem aggódva. — Leesett. — Mi? — A csiga. — MegkorVv- nyebbülök. — ÉS? — Eltörött a liáza. — Szegény. — Most mi lese vele? — Megdöglik. — Még él. — Majd később dö.gkk meg. Lfátod, mondtam,1 hogy ereszd szabadon. — Szabadon eresztettem. — Jó. — Akkor meggyógyul? — Nem. — És ha mégis? — Rendületlenül bízik. Odaviszi * lejtő szélét keretező bokrok alá, és elereszti. Ez a nagyvonalúság alighanem a lelki ismeret-furdalás jele. Vissza-visszaugrik, hogy megnézze, él-e még. Szeretné. ha nem lenne igazam. Valahányszor visszajön a csigalátogatásból, szemrehányóan jelenti be, mintha én törtem volna a csiga életére: — Még él! Még él! — A buzgalma persze nem éri meg a száraz időt, alig tíz percig tart, és nem tovább. Bencze József Titkainkba burkolózva... Sötétben a fenyves hallgat az esti ég halk vizében bucsúzkodva a hold verdes. Elfulladt az erdő dala, elrekedt a tévedt madár, az emlékek védangyalát megérti a deres határ. Sárgán bólint a vak domb rejtelmes a sötét bozót, réti szél a béka torkán kísértettől félve nem szólt, öreg erdő Őrizgette sok millió madár álmát, s a kanyargó ösvényeken a szívedig eltalálnák. Akkor is ily szép este volt, égen a hold épp így hízott, titkainkba burkolózva az az erdő elí&zítedd. Mátraházi Zsuzsa Henry Ludwig A tökéletes csapda
