Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
Készülés a mivészeti szemlére Barcsi kiállítások és a vizuális nevelés A múlt év végén avatták föl Barcson a magtárépületből kialakított Dráva ' tájmúzeumot, a megyei múzeumi szervezet új állandó kiállítását, ahol a helyi művelődési központ együttműködésével tavasztól rendszeresen terveznek képzőművészeti tárlatokat is. Ennek előhírnöke a tájmúzeum alsó szintjén rendezett grafikai kiállítás, mélyen a város szülötte, Varga Hzj- du István mutatkozik be. A terem további átalakításokra szorul, hogy megfelelhessen a képzőművészeti kiállításoknak. «-Hangulatvilágítás helyett célszerű megvilágításról kell gondoskodni, s ebben nagy szerepe lehet a természetes fény megőrzésének is, amit kiszorítottak a barcsi Dráva tájmúzeumból. A művelődési központ nemrég olyan népművelővel gyarapodott, aki a pécsi múzeumban megfelelő gyakorlatot szerzett már a kiállításrendezés sokrétű munkájában. Ahogy megteremtődött a vizuális nevelés személyi feltétele, úgy kezd kibontakozni a két intézmény együttműködése, illetve máris megkezdték szervezni Barcson a képzőművészeti baráti kört A megye déli vidékén eddig a legelhanyagoltabb terület volt a képzőművészet Csupán kísérleti lépések történtek, pedig Barcs szerencsés elhelyezkedésű városunk. Természetesen megyénk sajátos helyzete, az itt élő képzőművészek tevékenysége lehet a legfőbb pillére azoknak a barcsi elképzeléseknek, amelyek legfiatalabb városunkban is kiemelkedő művészi élménnyel gazdagíthatják a fiatalokat és á felnőtt lakosságot. A továbblépés másik területe lehet az amatőrmozgalom kibontakoztatása. Erre Is gondoltak. Hamarosan működőképessé tesznek egy elhanyagolt grafikai sokszorosítót, s ezzel színvonalasabb propagandaanyagok előállítása válik lehetővé. Barcson is megkezdődött a csoportok felkészítése a megyei művészeti szemlére. A körzeti bemutatókat februárban tartják. Az idén sem terveznek városi szemlét, a helyi együttesek vidéken szerepelnek, hogy tartalmas és színvonalas műsorokkal szórakoztassák a községek lakóit.. Az előkészületek azt ígérik, hogy Daiányban az utóbbi évekhez képest fejlődőben van az amatőrmozgalom. Két új együttest hoztak létre, megalakult a néptánccsoport és az új irodalmi srín- pad. A körzet reménysége az újjászervezett istváa- -di r.épi együttes, mely a bemutatón már szerepelni fog. Barcson az év második felében báb- es gyermekszínjátszó csoportot akarnak létrehozni. A drá- vaszentesi kézimunkaszakkör áprilisban mutatkozik be a községben. A varos nagyobb üzemeiben, a termelőszövetkezetben a fel- szabadulás 35. évfordulójának tiszteletére meghirdetett megyei vetélkedő anyagából rendeznek műsoros programokat Barcsra is nehezen jut eí a Népszínház társulata, ezért elsősorban, pódiumesteket, amatőregyüttesek fellépését tervezik. Az egész megye előtt Ismeretes, hogy a városban működik az egyik legeredményesebb ifjúsági fúvószenekar. Fontos szerepet töltenek be a hangversenyek Barcs zenei életében, az idén négy-négy ifjúsági és felnóttkoocertet tartanak H. K. Vigasztaló párbeszéd Riportalanyok trtán loholok a kaposvári Petőfi utcán, amikor az óvodaudvaron , játszadozó apróságok közül kiválik egy, fölcsim- oaszkodik a vaskerítésre, és rámkiáit : — Bácsi! — Tessék? — torpanok meg. — Mikor jön értem apu meg anyu, hogy hazavigyen? — kérdezi a négy év körüli leány. Zöld szemében mérhetetlen bánat és magány tükröződik. — Apu és anyu majd öt óra után jön érted, addig dolgozniuk kell — válaszolom semmitmondóán, s közben eszembe jut, hogy mennyi elkeseredésnek és vágynak kellett fölhalmozódnia a kis teremtésben, iogy az első vadidegen járókelőtől kérjen választ. — Hogy hívnak? — Noéminek — mondja, s lefelé görbül a szája. De nem sír. Közben kis társai is oda- sündörögnek a rácshoz, és hallgatják beszédünket. — Kiscsoportos vagy? — Igen. De nem szeretek óvodába járni! Otthon szeretek lenni, apuval és anyuval ... A többiek először kuncognak. majd elhallgatnak. Mindegyik kíváncsi, vajon mit mondok rái — Olyan sokan vagytok itt. Miért nem játszol vagy szánsozoj a többiekkel? — Mert az anyukám nem engedte elhozni a szánkómat. — Majd öt óra után, ha befejezte a munkát. Látom a kiegyenesedő szemöldökről, az orrocskáról eltűnő ráncokról, hogy már belenyugodott á megváltoz- tathatatlanba. A többiek azonban — már hatan vannak — szeretnének egy kellőse* csevegést kezdeményezni, e csak agy röpködnek a kérdések: — Te hol dolgozol? Ott, ahol az apukám? Hová mész? Láttád a buszt? Nem tölthetem Itt az egesz délelőttöt, eí kell búcsúznom. Csakhogy ők nehezen akarnak visszatérni a csoporthoz. Ott az óvónők egyik csoporttól a másikhoz mennek, ' játszanak velük. S ők mégis a kerítésen túli világot lesték. Többet akarnak a megszokottnál: egy járókelővel egy idegennel szót váltani. Cs. K Élet a végeken Külterület lakói Zsíppé szórványtelepülés A külterület szavunk első jelentésrétege mögé újabb jelentéstartalmakat társit a képzelet. A’ kívül rekedést társadalmi, életviteli. értelemben, a kívül állást, mint a kényszerűen rideg életmód következményét, -másodrendű állampolgári-közérzetet, es magányosságot. A falubelsőségen kívüli létezési állapot távolságot jelent léptékben és pszichés értelemben; a közösség hi- áiiyát, oltalomnélkülieég- képzetet. A külterületi szórványtelepülés lakónépessége egyre csökken. Zsíppá egy közülük: három-négy házból álló puszták, magányos tanyák -összessége«. Harminchét ház, harminchat lakóval (Kovács Elek igazgatási csőhosok, ösvényeik, dűlők, doni belek nevei... Az -itt van a szomszédban« három-négy kilométert jelenthet Lent a völgyben tanyák — az istálló nagyobb, tekintélyesebb a lakóépületnél —, egyikük-másikuk lakatlan. Fönt, e tetőn a -békebeli háború« az enyészet pusztít, mintha tank gázolt volna át a hazakon, öreg- Zsippót — más évszakban jó vargányazó hely — a Puskás-tanya jelenti ma, a hajdani ötvenhét porta -hírmondójaként«. Azt mondták odalent, a tsz-sertéstelepnél : -Egyetlen öregasszonyt talál ott élve, vagy halva!« A szórványtelepüléseken nem könnyű számon tartani egymást: Puskás nénit sem látHárom a -kislány« Kovácsoknál. partvezető adata, Kaposmé- r& Községi Közös Tanács.) A hegedűk meghaltak — Nem talál el maga oda ebben az ítéletidőben.,.. Szűz hóban gázolok. Csak vednyomok pöttyözik a fehérséget imitt-amott. ' Sael- orgona búg, nyávogó hangom panaszkodnak a fák. A zordra fordult időjárás nem tiszteli a »Természetvédelmi terület-“ táblát A horhosban — itt horhanák mondjak — végre mély csönd. Aztán fácán riad a magasba, zakatol erős szárnyaival. Jághár- tya reped roppanva, bakáig toccsan a láb. A Kapos itt még vékony ér. Postaládák sejtsora az erdőszögleti fehér tanyánál. Domboldal temetővel. Nagy csúzliágas: harangláb. A régebbi sírokban Jandrichok. Schaudtzok, az újakban Jakabok, Nagyok, Vargák. A temető a szórványtelepülés jövője. Húsz—harminc év múlva talán csak a földrajzi nevek őrzik majd emléküket a somogyi -nagykönyvben« : horták már — mióta is? —, Kovácsokat meg egy másik hogyan marasztalta a hó... Mintha tekintélye,... falusi utcában állna a Puskás-tanya a 38-as szamot viseli. Ház, féltucat mellek épülettel. A téglából rakott disznóól kifutójában öregasszony hajlong, moslékosvödörrel. Upíefcafával H-i Péchy Blanka időé parasztasszamyt alakítana, ilyen lenne : mintha testvérek volnának özvegy Puskas Józsefnével. A környezet is beszédes. Egy élet iotma megszűntéről árulkodnak az örökre kihűlt kenyérsütő kemence, a da- gasztóteknő állványa, a kéz melegét régóta nélkülöző paraszti szerszámok. — Otelken születtem, nyolcvannégy évvel ezelőtt. Ott már egyetlen épület sem áll: nincs a .térképen. Itt éltünk, Öreg-Zsippón az urammal, itt gazdálkodtunk. Ide temettük. Itt temetnek el engem is. Nincs egyedid. -Ezermester« Puskás, a fia néhány hetet itt telel; egyébként Li- pótfán lakik, a volt iskolát vette meg a ' -fiataloknak«. Órákat javítgat a félhomályos, famennyezetű szobában, A villanyvezetéket -nem nyújtották idáig«, öeiidőben is elkelne a Maxiim-iámpa fénye. Jogos a kérdés: mivé emelkedhetett volna -aranykezű« Puskás József, ha nem itt, az isten hata mögött éli le élete javát? Minden a két teremtő kezét dicséri: falusi mesternek, szakembernek becsületére váló berendezési tárgyak — szekrények, székek, -ablakkeret, kaptár, sőt telepes rádió! Csinált parasztszekeret is. — A szegénység sok mindenre rászorította a zsippói embert A hét hold a vérünket és a verejtékünket követelte: mi azokat a sarkokat is megkapáltuk, ahová az eke nem fért be. Így termetté meg a kenyerünket a föld. A földosztó Gosztho- nyi-uraság cselédei laktak errefelé. Azokon a holdakon most a hó és a száraz gaz — a diszinótüske népi nevét le sem merem írni — az úr. — Mi mindig kiszolgáltatottabbak voltunk. Aimkor még a kemény téesz-szerve- zések folytak, a külterületi ember -szorult«, mert itt nem volt meg az az összetartás. mint falun. Aztán látja, mégis tag lettem, még a stílfűréssasel is megtanultam, bánni.-Ezermester- Puskás József szemérmes gyöngédséggel — -mutassam, ne muA Puskás-tanya lakója. A mikor a gyár kutoi^ gtózta új termeket, a Butaiont, Rachedly, a propage ndaosztaly vezetője kijelentette: — Ma már semmire sem megyünk reklám nélkül. Száz szónak is egy a vége: hirdetni jogunk! Az osztályérte kéziét közös mi létrehozása mellett döntött. — “Emberek!“, ezzel fceö kezdem a reklámszövegei — mondta Rachedly. — Ez jelzi majd, hogy másképp csináljuk, mint a többi cég, amely elidegenedett a vásárlótól, és talán nem túlzás, ha azt állítom, önmagától is. Jelzi a mi vállalatunk mélységes humanizmusát, hitét a tömegekben. — Es feltétlenül legyen benne az is, hogy Butaion — sietett hozzátenni Bradányi, a helyettese. Kemáes, az osztály öAet- mestere gondterhelten dörzsölgette a homlokát; — Valami blickfangots szöveg kellene. Olyan erős, mar megbocsássátok a kifejezésért, tökös valami. Ugye elnézitek ezt a len elszólást. Reklám a köbön kiesen egymás között vagyunk. — -A Butaion csoda« — valami ilyesmire gondoltál? — csapott le rá Rachedly. — »A Bwtalon micsoda? A Butaion « csoda!“, no, mit szóltok közzé? — derűit fel Kemáes. — De micsoda való jában a Butaion? — kérdezte Fúrj, az osztály legfiatalabb tagja, aki mellesleg marketing szakom végzett « közgazdasági egyetemen. — Persze, te még akkor nem voltál a cégnél, nem tudhatod — mondta nyűgösen Rachedly. — Mondhatnám, egy újszülöttnek minden vicc új. Hehehe! Ezen aztán jót derültek. — És egyébként « eladni vagy megismerni akarjuk a Butaiont? — sietett hozza- tenni Bradányi. — Hát ezzel megvolnánk — mondta Bradányi. — Viszont erkölcsi kötelességemnek tartom bejelenteni, hagy egy-egy tol sikerült reklám kidolgozásáért- kéteHyMalom jár ae osztály dolgozót mák, melyet a végzett munka arányában osztunk el. Erről mindig eszembe jut megboldogult édesapám kedvenc szavajárása: aki nem dolgozik, az ne is egyék. És a szöveget átvitték « Hűha. Gyorshirdető Vállalat rcklámgrafikusához. A grafikus lehunyta a szemét, ízlelgette, mormolgatta a szöveget. -Emberek! A Butádon micsoda? A Butádon a csoda!« — Nem rossz, nem rosse — mondta. — De valami még kellene bele. Wut, oen arra gondolt: a m egrendelő szava szent, nem szabad megbántam, alkotókedvét elsorvasztani, mert az a hirdetések számának csökkenésével jár, akkor pedig nincs premium, sót, fizetés sincs. — E« nem a toll. hanem a ceruza es a radír embere vagyok — törte meg aztan a csendet —, de hedd szúrtak bele csak egyetlen monda- Loczkat, “Emberek:' A Ion micsoda“ A Budaion a csoda!“ most jönne az, hogy: -De kicsoda gyártja, kicsoda?“, ide kérdőjelet rajzolnék, mintegy szünetet tartva, s jöhetne*, hogy: »A Buggyantó és Vízöblvtőmű- vek Kartácsüzeme“. — Te jó ég, hogy féldobta ez a néhány szó az egészet! — élmélkodott Rachedly. — Nemhiába, profik nélkül nem megy a szekér. Ezért is fordultunk hozzád. Meg tudod, nálunk a jelszó: reklám a köbön! Mindenki elégedett voit S ontani kezdték a szöveget a kirakatokban, a filmhíradó után, a fényújságokon, a televízióban. Az esti mese előtt a gyerekek kórusban énekelték: -De kicsoda gyártja, kicloda?« Mindenki felvette a jutalmát (kivéve a lusta Fürjét, aki csak akadékoskodni tudott). E gyedül Kreutzer bácsi, a gyár raktárosa kért a szakszervezettől védőruha gyanánt gázmaszkot, mert a raktárban hegyekben rothadó Butaiontól munkaidő alatt mar többször elvesztette az eszméletei, MLsaféö — Valaha ez volt a házszámunk! tassam?« — hoz valamit a konyhából. — Hegedű. Négy hegedűt csináltam... Feje, nyaka, teste még van a kecses hangszernek. Húrjai nincsenek, a -lélek elszállt« a korhadó, nedves fábóL Szimbólum.! Akik nem hagyják Hányán mondhattak Kovács Gáboreknak, hogy -el- témetkeznek« Zsippón? A hajdani iskola épületében laknak. Fiatalok, tele rokonszenves tenni akarással. Nem hagyják el magukat: a hétvégeken valóságos vendégjárás van náluk. Kaposvári barátaik -lepik meg« őket.« Amikor náluk jártam — hétköznap volt —, akkor is két vendéget találtam ott. Értelmiségiekre jellemző életet élnek, noha: — Két műszakban dolgozom esztergályos szakmunkásként az Egyesült Izzó kaposvári gyárában, így minden második héten fél négykor kelek: elkerékpározok a megszűnt vaúsállamá- sig, ahonnan az autóbusz viszi a bejárakat. Most, hogy hó esett, gyalog megyek. Amikor délutános vagyok, éjjel fél tizenkettő vet haza. Tipikus bejárósors az enyém. És mégis: szeretek itt élni. Barna hajú, rövid szakállú fiatalember Kovács Gábor. Felesége, Zsazsa— bérelszámoló — rövid frizurát visel, szép arcú asszony. Két kislányuk van: Zsuzsika négy-, Erika kétéves. A -nyakunkon vannak« a beszélgetés ideje alatt, nem tartanak az idegentől. — Nekem nehéz volt itt megszokni Kaposvár után —• ez a fiatalasszony vallomása. — A városhoz kötött minden; érzékeltem a volt környezetem és a külterületen éíő ember gondolkodásmódjának különbségeit. Itt gazdálkodók él tide valamikor: két ekenyom földért harc folyt. S, látja: most én is gazdálkodom az egyholdnyi kertünkön... Életindulással együttjáró OTP-tartozásaik vannak, de elmondhatják, hogy a lakásuk már -fészek jellegű«: a berendezés szerencsésen, elegyíti a régit az újjal, a kényelem jegyében. Televízió, könyvek egészítik ki a -kul- túrkömyezetet«. — Van itt nem messze; egy tanya, kaposvári illető vette meg pihenőhelyül. Fönt, Olaj-hegyen szívbeteg férfi vásárolt portât; megfizethetetlenül egységes az itteni levegő, szép a táj. Szükségből erényt kovácsoltak Kovácsék: a városi zsúfoltságot cserélték fel a zsippói tágas lakásra. Az értelmes emberi lét lehetősege mellett szavaznak életmódjukkal a külterületen. De Zsazsa intelligens, szép arcán mintha átfutna egy bizonytalan mosoly: tíz évvel ezelőtt még 137 embert írtak itt össze a népszámlá- lótk..« Lesütő László Fotó: Makai Károly
