Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
MADÁRŐTON Somogyiak a „repülők” közt •Utánunk igazabbak jönnek..« Kormos István az, aki ekképpen reménykedik. Mint apák fiaiktól, egy-egy költönemzedék legjobbjai minőig az . utánukjövőktől várják a be nem teljesült álmok megvalósítását. Kormos István, nagy nemzedékének egyik legnagyobbja, talán ezért fordult mindig olyan nagylelkűen, mélységes bizalommal a fiatalok felé. A magyar irodalom története során még soha annyi antológia nem jelent meg fiatalok bemutatkozó fórumaként, minit az utóbbi évtizedben. És e • kötetek szervezői, szerkesztői között többnyire ott ragyogott Kormos István neve. Ragyogott, utánozhatatlan bájú költészete fényében, szerénysége sugárzásában. A sort 1968- ban a Kozmosz könyvek között megjelenő Első ének nyitotta meg, amelyben olyan — ma már ismert és elismert — költő-egyéniségek mutatkoztál? be, mint Apáti Miklós, Dobat ‘Péter, Döbrentei Kornél, Keresztes Ágnes, Tanáért Dezső, Szepesi Attila és Veress Miklós. Az Első énék fülünknek oly kellemes dallamait az Elérhetetlen föld és a Költők egymás között című válogatások követték. Ezeknek az antológiáknak a szerzői közül sokan — mint például a somogyi származású Berták László — azóta önálló kötettel,, köteteikké! jelentkeztek. A Madárúton verselt a népes új költönemzedék (ezúttal negyvenketten jelentkeztek) a hetvenes évek második felében írta. Az antológia szerkesztésében ismét tevékeny szerepet vállalt Kormos István, aki már az Első ének kiadói szerkesztője is volt. Végül mégsem ő fejezte be a munkát — váratlan halála megakadályozta ebben —-, de a versek, a költőarcok mögül mégis aa ő feledhetetlen tekintete néz ránk. Vasy Géza szerkesztő így szól bevezetőjében : »Megszívlelendő tanácsokat adott (mármint Kormos), ismeretlen költők verseit varázsolta elő íróasztalából. A költői tehetség minden moccanásának önzetlenül örült. Mivel bevezetőt már nem írhatott e kötet élére, versével szeretnénk emlékezni rá.» Vajon valóban »igazab- taak« jönnek-e? S velük — e »-fényhomlokú fiúkkal, s nevető kezú, lábú lányokkal — az aranykor? Kormos bízik bennük: »Ok szavak első jelentését mondják, es rendbe raknak mindent majd utánunk» — írja a kötet élére vezényelt költeményben. Nemzedék? A legidősebbek 35—36 éveseik, a legfiatalabbak 1956-ban születtek. Az utóbbiak között a Gyérben éló Borbély János előbb vehette kezébe első önálló verseskötetét, mint (ezt az antológiát. Néhányan talán ebben a könyvben látták először nyomtatásban, a verseiket. Mások viszont rendszeresen publikáltak, publikálnak, következésképpen nevük már ismerősen cseng. Sokan közülük e jegyzet írójának ismerősei, barátai. Verseik olvasása közben látja az arcukat, hallja a hangjukat, g azt is hídja róluk, szeretők-e a bort vagy a kisüsti pálinkát. Megfigyelte mozdulataikat amint a géppel írott költeményeket táskájukból előveszik, s leteszik eleje a szerkesztőségi folyosóin, vendéglői asztalra, Marafko László, Borbély János, Pátiam Tivadar, Tönköl József Győr utcáin, szerkesztőségi folyosóin, vendéglői asztalainál barátkozik - vele, Matyiké Sebestyén József Siófokon. Nehéz lenne hát elfogultság nélkül mérlegelni munkájukat, mint ahogy kétségtelen nehéz e nemzedék elkülönítő sajátosságairól is beszélni. Érthető módon — ez valamennyi x-pró- bareoülóre« jellemző — erősen kötődnek a közvetlen előttük járókhoz, s általában — ki-ki alkata szerint — a huszadik századi magyar líra szinte valamennyi nemes hagyományához. Nem megítélni, csak örvendezni akar e jegyzet, s köszönteid a »madárútra« -.felkere- kedőket, és sok jót kívánni nekik. Elsősorban erőt szárnyaláshoz, gyötrelemhez... Külön öröme a pátriának, Somogynak, hogy három fiát is láthatja a repülők között. Csokonai Attilát, akinek 16, Kelemen Lajosi, akinek tíz és Matyikó Sebestyén Józsefet, akinek hét költeménye jelent meg az antológiában. Mindhárman több folyóiratban, újságban (például a Somogyi Néplapban) s a megyében megjelent Vaspróba című antológiában Is bemutatkoztak már. // OVOBÁCSI (Kozmoi*) ón A. Kódexek mikrofilmen A jövőben fokozottabban szolgálják a tudományt és a közművelődést az egyházi gyűjtemények. Mint a Kulturális Minisztériumban elmondták, az állami szervek és az egyházak, együttes intézkedéseinek eredményeként már számba vették az egyházak tulajdonában lévő nemzeti értékek zömét, s gondoskodnak a múzéális értékű könyvek, kéziratok, műtárgyak védelméről is. Az Országos Széchenyi Könyvtár Laboratóriumában restaurálják az egyházak gyűjteményeiben levő egyedi példányokat — romjegy 100 középkori kódexet már restaurálták —, a legjelentősebb történeti értékű h atokról, a kódexekről, a Mohács előtti oklevelekről, az egyházi anyákönyvekről pedig mikrofilmet készítenek. Az Akadémiai Könyvtár az egyházi könyvtárak kéziratait veszi filmre. Az esztergomi Keresztény Múzeum számára Budapesten restaurátorműhelyt létesítettek, s. hasonlót rendezték be az Imirműveszeti Múzeumban a* szerb egyház műtárgyainak restaurálására. Központi nyilvántartás segíti a kutatok tájékoztatását. Az egyházi gyűjtemények jegyzékét, a könyvek, kéziratok, műtárgyak leírását a Nemzeti Könyvtár, az Országos Levéltár, az országos múzeumok, az egyházak gyűjteményi központjai bocsátják majd a kutatók rendelkezésére. Már nyomdában van a debreceni nagykönyvtár és nyomdakész a pannonhalmi bencés könyvtár kézirat-katalógusa. A veszprémi püspöki levéltár négy kötetben összesítette néhány nagyon fontos irategyüttesenek mutatóját Az wfcóbbi időben több 'helyütt nyitottak a közérdeklődésre számot tartó egyházi kincsékből kiállítást. Az Iparművészeti Múzeumban a magyarországi egyházak legszebb értékeit tárták a közönség elé. Debrecenben felújították az egyház- és iskolatörténeti. Pápán megrendezték a dunántúli egyházkerületi kiállítást. A jövőben a bemutatók sora folytatódik. A fővárosi Mókus utcai óvoda egyik kiscsoportjában »óvóbácsi-« vigyáz a kicsinyekre. Lenért István — aki ezt a fiúk körében ritka foglalkozást választotta — naponta több mint harminc gyermeknek tart rendszeres foglalkozást. Hol tart a magyar hanglemezgyártás ? Félúton a tömegigényhez Új kezdeményezések, népszerű sorozatok A feleimben katett kérdésre néhány esztendővel ezelőtt sommásain azt kellett volna válaszolnunk : a művészi minőséggel a világ élvonalában, a lemezek technikai színvonalával azonban fényévnyi távolságra a »listavezetőktől«, s még a középmezőny mögött is sok-sok lépéssel. A szűkös repertoárral ugyanott. Lemezeinket csak egy vékonyka réteg vásárolta, És manapság? A magyar hanglemezkiadás a kaimaszkarból a felnőttkoriba lépett, kitűnő »devizaszerzővé«, s ami a legfontosabb: ügyes műsonpoli- tukájával, -néhány ötletes sorozatával és . sokast javult propagandájával sikeres »népművelővé« is vádit. Ha az új gyár képes volt az 1976. évi bevételét tavaly m egháromszoarttind — például a szeptembert hangié' mezh eteken 200 ezer darabot értékesíteni a korábbi 7fl ezerrel .szemben —, és ha egy-egy klasszikus mű felvételéből ma-pok alatt elkelt húsz-harmmcezer darab, akkor nyilván nem túl kockázati« a megállajitás: a jó kínálat nagy keresletre talál, a lemezhallgaLas rétegigényből lassanként tömegigénnyé válik, lemaradásunk gyorsan csökken olyan, hagyományosa» »bamgleme?.- élvező« országokkal szemben, mint Csehszlovákia és az NDK. A népszerűségi index e gyors javulásának oka elsősorban az, hogy a Hungaroton ösvényt keresett azokhoz a rétegekhez, amelyek eddig — vélt »bofcfülűség- ból«, előítéletekből vagy más okból — elzárkóztak a klasszikus, muzsikától A szép kiállítású, kedvezményes áron a kispénzű embereknek is hozzáférhető Szereti Ön? — sorozat sikerét még a suta címválasztás sem ronthatta el. A Magyar Gregoríánum-sorozat és a középkori kódexek hangulatos zenei anyaga ugyancsak sok-sok ezer, eddig jobbára a »küszöb« körül topogó érdeklődőt indított el a töményebb auditív elvezetek birodalmába. A cég a barokk muzsika iránt, régóta megnyilvánuló vonzalom szelét is vitorlájába fogta, s az eredmény — mint néhány szép Händel- és Vivaldi- lemez, vagy a Máté-passió sikere bizonyítja — a ieg- derüLálóbb várakozást is felülmúlta. te A forgalom növekedéséhez igen nagy mér téliben hozzájárult az is, hogy a legnépszerűbb zenei műfaj, az opera végre elfoglalhatta a H át soha nem lesz vége? Már negyedik <napja tiprom a térdig érő havat. Talán majd megdicsérnek érte ... A fene egye meg, nem hideg ez a szél, hanem tüzes! Éget. Az arcomba csapódó apró, kemény hó is olyan, mint a parázs. Tüzes. Éget. Bök. Ti. akik előttem mentek, nem vagytok könyvelők, ti is fáztok? Behúzzátok a nyakatokat. Lépteitek is bizonytalan a magas hóban ... Bátrabban menjetek. Ne a lábatokkal, hanem akarással menjetek ... Csak mondanátok már valamit! Talán melegebb lenne... A szám is fázik. Gyuri bácsi megy előttem. Szeles vállában meg-megbot- lik a szél. Sanyi bácsi, aki előttünk megy, beszédesebb. Már kiabálja is: — Ügy érzem, mintha a Don-kanyarban lennék...! — Ott nemcsak a szél fütyült, hanem a golyó is! *— kiabálja vissza Gyuri bácsi. — Először Kijevben voltom ... ' ^ — Kijevben én.','. Beleharap a mondatba a szét-Meg pár-lépes: megállhatunk egy kicsit a kertészkert magas, szélfogó kerítésénél. — Szóval én is voltam Ki- jcuhsfc — folytatja Gyuriba rman a hóban esi. — Hideg volt akkor is. Hidegebb, mint most. Nijári ruhában ijesztgettük a telet. Ott fagytak el a füleim meg az ujjaim, mert egy napot meg egy hosszú éjszakát az erdőben kellett lapulni. Partizánokra vadásztunk. Fázom. A szél a kerítés keskeny nyílásán is átbújik. A kijevi éjszakák hidegét is érzem. De az emberi szó melegít. Az emlékezés is melegít. Az emlékezésből rakott tűsre én is akarok dobni egy kis rozsét: — Tudják, én ... — Én akkor- lö-vcszarokban voltam — előz -meg Sanyi bácsi. — Előbb értem Ki jenbe, mint te. Rohadt helyzet volt akkor is. — A partizánok láthatatlanok voltak. — A szomszédom, aki a lövészárokban mellettem fa- gyoskodott, szép hangú, alföldi gyerek volt. Érdekesen beszelt. »Édesanyám« helyett azt mondta, hogy »ides anyám». Ha golyó suttyant cl mellette, csak ennyit mondott: a »szentesigit» ... Szóval ez a fiú egyszer, valami véletlen segítségével, szabad■ tagot kapott. Tudtuk, hogy többet soha nem jön vissm. Sokat beszélgettünk erről... Amikor elbúcsúzott tölünk, vállára vette a kenyérzsákot, felállt a lövészárokban, arccal az oroszok felé — talán tőlük is búcsúzott —, és ebben a pillanatban egy mesterlövész átlyukasztotta a fejét. Pontosan a homlokán. Azonnal meghalt. Többet soha nem mondta, hogy »ides- anyám»... A szél megálít. Lehet, hogy csak egy szusszanásnyi időre, de most nem fúj. Folytatjuk utunkat. Menni kell, mert a zárszámadási leltározás pontos ütemterv szerint készül: nem szabad késlekedni ... Szegény alföldi fiú. — Tudják azt, hogy még a pusztára is ki kell menni? — kérdezem a bizottsági tagokat. — Tudjuk.. — A . mindenét. Még két kilométer ebben az átkozott időben! — Oda-vissza négy-ót kilométer, azt még nem is számolom, hogy a majort is be kell járni ... — Na, menjünk csak — mondja a bizonytalan biztatást Sanyi bácsi. — Oroszországban nem így mondták, ha menni kellett... — Az biztos — erősíti a volt partizánvadász. — Senki sem bánt velünk kesztyűs kézzel. Sem a parancs■ nokaink, sem a partizánok. — Nem is csodálkozom ezen ... — Pedig én nem bántottam senkit. Azon az emlékezetes kijevi partizánvadászaton is: egyszer csak látom ám, hogy egy fa tövénél valami sötét mozog. Egy ember. Biztos, hogy partizán. Fogom a púskámat, mert az volt a parancs, hogy gondolkodás nélkül lőni kell a partizánokra, de pontosan kelj ám lőni, szóval fogom a puskámat: a tusát váligö- dörbe passai torn, a gürtmit a bal kezem ssárnrn csavarom, hogy ne remegjen, a Iccém ... Célzok. Egy kicsit balra. Még egy kicsit balra Na- most jó ... most meghal... De mért haljon meg? Nem lát ja senki, csak én... De lőnöm kéül, mert azt látják, hogy célzok ... A puska csövét egy kicsit, fölemelem,, csuk cgu c outit... ig nem veszik észre ... Lőttem! Sűrű, apró hó hullott a fáról a • partizán nyakába .., — Erre még nem járt senki. Töretlen, vakítóan fehér a hó. Térdig ér. — Még egy kilométer... — Megtelt a cipód hóval? — kérdezi Sanyi bácsi. — Meg. A szél egyre kegyetlenebbé fúj. \ Megállunk. Egyet szusszanunk. Nehéz ilyen magas, töretlen hóban menni. Az ingem alatt vékony izzadságpatak indul útjára. — Este jó meleg vízben megmosom a lábamat — gondolkodik hangosan Sanyi bácsi. — Én forró teát iszom ... — Citromosán szeretem ... Egyszer csak oda kell érni, induljunk hát! — Nézzétek csak, üzemanyagos hordó a hó alatt! Az istenit a hanyag traktorosának ... —Már húzom is le a kesztyűmet és vom a jegyzetfüzetembe: »A Temető dűlőben két üzemanyagos hordát találtunk, az egyik tele volt. üzemanyaggal.». Nem leltár ez, csak leitárosdit játszunk... Már csak néhány száz méter van vissza ,.. Megyünk hármam a hóban. léméi repertoárba» á «eki jéróhe-' lyet A Nagy magyar elő- aídóművészek-soroaat elindítása kétségtelenül tektalá- lálat volt. Németh Mária, Paitaky Kálmán, Svéd Sándor és a többiek »mítosza« végre a fiatalabb nemzedékek előtt is igazol'tatik az ízléses 'kiállítású, technikailag is kitűnően »-tisztított« lemezekkel. A múlt év újdonsága, hogy viszonylag népszerű áron teljes operaíel- vételiefchez is hozzájuthatunk. Igaz, a magyar—angol és a magyar—szovjet kooperáció — az Aida, a Traivia- ta, a Nabucco és A turba- dur jeleni meg közös címkével üzleteinkben — nem más, mint a »szükségből« csinált erény«; saját opera- felvételeinkkel aligha »rúghatnánk labdába« a világpiacon a szupersztárok közreműködésével készített albumok mellett. A külföldi licence!? kifizetése azonban nem okozhat gondot a Hungarotonnak; az idén is szépem gyarapodott Liszt-összkiadás vagy ifjú zongoraművészeink több űj ■ lemeze mindemkor biztosíték az egyértelmű cserére. Előbbre lépett a Hungardton az irodalmi lemezek kiadásában — hosszú idő után tavaly jelenít meg először teljes drámafelvétel, a Rómeó és Júlia, színvonalához képest méltatlanul nagy sikerrel — sa kicsinyek is egyre több műanyag korongot élvezhetnek, miközben az anyuka a konyhába mosogat. Elszomorító fogyatékossága azonban a műsorpolitikának a magyar népdal- kincs csaknem teljes elhanyagolása, holott e végtelen készlet ügyes kiaknázásával a gyár mind esztétikai, mind anyagi szempontból biztosra mehet — és nem csupán belföldön. örvendetes, hogy kortáns zeneszerzőinknek csak kevesek számára élvezhető művei bármelyik üzletben kaphatók. Dalaink, balladáink, betyárnótáink, virágénekeink azonban százezreket érdekelnének. Kiadásuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nagy adóssága. A fejlődés — amint a népszerűsítő, soro- zantok és az archív felvételek sikere, az opera »áttörése«, s klasszikus értékeink »előbányászása« igazolja — mégis töretlen, a konzervált zenei és irodalmi szépség élvezete ma már több, mint alábecsülhető rétegigény, !.. A, I
