Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

Gazdasági feladatok Somogybán Változó feltételek, magasabb követelmények A megyei pártbizottság a múlt év de. cember 18-i ülésén — helyzetelemzés alapján — meghatározta az 19SQ. évi főbb gazdasági, valamint gazdaságpoli­tikai agitációs és propagandamunkájá­nak feladatait. Cikkünkben a megye gaz­dasági, politikai szervezetei, illetve az egész dolgozó lakosság előtt álló legfon­tosabb tennivalókat ismertetjük. A testület egyebek között megállapította: fontos fel­adatként kell figyelembe venni a gazdálkodó szervek­nek azt a követelményt, hogy a megyei lehetőségek és adottságok eredménye­sebb hasznosítása a népgaz­daság egyensúlyának javítá­sát kell szolgálja. A gazdálkodó szervek ez irányú munkájának közép­pontjában a gazdaságos ter­melés és az export dinami­kus növekedése, a termelési szerkezet gyorsabb átalakítá­sa, a jövedelmező, verseny- képes termékek gyártása, a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása és az ésszerű takarékosság álljon. Ezt fi­gyelembe véve az éves ter­veknek megfelelő alapot kell biztosítaniuk a változó fel­tételekhez való folyamatos alkalmazkodáshoz. A szabá­lyozórendszer módosításá­nak hatásaként számolni kell azzal' is, hogy a vállalatok és a szövetke­zetek jövedelmi es gazdasá­gi helyzete az eddigieknél jobban differenciálódik és ez a helyi feszültségek erő­södéséhez vezethet. Az egyes ágazatok felada­tait elemezve a testület az alábbi főbb irányokat, ten­nivalókat jelölte meg. Az ipari termelést — meghaladva az országos elő­irányzatot — 4—5 százalék­kal kell növelni. E maga­sabb arány tervezését a már átadott új üzemek és re­konstrukciós; beruházások nagyobb termelési lehetősé­gei indokolják. A tervezett előirányzat döntő hányadát biztositea a munka termelé­kenységének növekedése. A termékszerkezet korszerűsí­tése továbbra is az egyik leg­fontosabb feladat Ezt szol­gálja a gyorsabb ütemű mű­szála fejlesztés, a technoló­giai és gyártmányfejlesztés, a jobban szervezett együtt­működés, a termékek jobb minősége. — A vállalatok és a szövetkezetek gazdálkodá­sában kiemelt figyelmet ikell fordítani a költségekkel való takarékos gazdálkodásra, emelve a közgazdasági elem­ző munka színvonalát. A helyi politikai és taná­csi, érdekképviseleti szervek elsősorban a követelmé­nyekkel összhangban, dina­mikusan fejlődő üzemeket részesítsék előnyben, feltéte­leik javításának segítségével. De fordítsanak megkülön­böztetett figyelmet azokra a gazdálkodó egységekre is, amelyek az új követelmé­nyek között nem képesek hatékonyan gazdálkodni. Az építőipari szervezetek mindenekelőtt végezzek el az V. ötéves tervi feladatu­kat Növeljék a termelés szervezettségét, komplexitá­sát törekedjenek a rendel­kezésükre álló erőforrások hatékonyabb felhasználására. A SÁÉV 1980 végéig tegye alkalmassá lakásépítő kapa­citását a VI. ötéves terv fel­adatainak teljesítésére. A mezőgazdaságban válto­zatlanul fő cél a gazdaságo­san exportálható termékek mennyiségének növelése, mi­nőségük javítása. A növény- termesztésben legalább tíz százalékos emelkedést kell elérni, mindenekelőtt a ka­lászosok mennyiségének nö­velésével. A növénytermesz­tés valamennyi ágazatában úgy kell javítani a haté­konyságot, hogy annak mér­céje az optimális ráfordítás és a hozam közötti összefüg­gés legyen. — Az állatte­nyésztésben mintegy két­százalékos növekedés terve­zése célszerű. A gazdálkodás jelenlegi feltételei mellett az üzem- és munkaszervezés további korszerűsítésére, valamint hatékonyabb munkaerő- gazdálkodásra van szükség. A mezőgazdaság általános fejlődése megköveteli, hogy az illetékes szervezetek kí­sérjék figyelemmel a gon­dokkal küzdő szövetkezete­ket. Továbbá segítsék elő az adottságoknak megfelelő szakosodási törekvéseket, » pénzügyi, gazdasági stabili­tást. A közlekedési szervezetek fordítsanak nagyobb gondot a szállítási kötelezettségek határidőre történő teljesíté­sére. Korszerűsítsék jármű­parkjukat, javítsák a sze­mélyszállítás körülményeit A kereskedelem a megvál­tozott körülményekhez iga­zodó üzletpolitikával segítse eLő a lakosság differenciált igényeinek kielégítését. Az irányító szervek, a termelő és kereskedelmi vállalatok, valamint szövetkezetek for­dítsanak különös gondot a keresett, olcsó és közepes áron forgalomba kerülő áruk megfelelő kínálatára. Az idegenforgalomban tö­rekedni kell arra, hogy erő­södjenek a megindult kedve­ző folyamatok. Gondos elő­készítő, szervezőmunkával, a gyorsfejlesztési programok és egyéb beruházások időben történő megvalósításával el kell érni, hogy tovább ja­vuljanak a vendégfogadási Eredményes oktatás Honvédelmi klub közgyű­lését tartották tegnap dél­után Kaposváron a Gép­ipari Szakközépiskolában. A négy szakosztály az egész megyében a legjobbak kö­zött van — ezt nemcsak Németh Tibor, a szakközép­iskola igazgatója állapította meg, hanem az országos fő­hatóságok is. — Bizonyítéka ennek — mondta az igazga­tó, hogy ez év szeptember elsejétől, ha az új iskola el­készül, megyénkben elsőként adnak át honvédelmi bému- tatótermet, s ez technikai eszközeivel minden bizony-- nyal jól szolgálja majd az ifjúság nevelését Itt tartják az általános és középiskolai honvédelmi felelősök to­vábbképzését is... Az iskola tehát központi feladatokat is megold. Eddig is kivette részét a munká­ból. Nevelési tevékenységük két ága — mint az igazgató hangsúlyozta — a szaktárgyi és a KISZ-foglalkozásokon elsajátított ismeretanyag, va­lamint az úgynevezett szak­tan-folyami ' rendszer. Tőlük jelentkezik Somogy­bán a legtöbb végzős tanu­ló katonai főiskolára. E klub tehát nagyban hozzájárul az ismeretek gyarapításához. feltételek. (Folytatjuk.) Uj radarközpont. Befejezéséhez közeledik a KPM Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság püspökladányi ra- dariizeménck építésé. Az újonnan felszerelt távolkörzeti ál­lomás — a korábban már Kőrishegyen üzembe helyezett radarral együtt — a budapesti irányítási központot »infor­málja-“. A három objektumból álló irányítórendszer 1980 első negyedében kezd dolgozni. (MTI-fotó — Branstetter Sándor felv.) A föld hasznosítása Somogybán A földek minden négyzet- méterét hasznosítani keil. Megyénkben is, ahol pedig több mint százezer hektárnyi a nehezen művelhető vagy rossz termőképességű terü­let. A népgazdaság elsősor­ban nyereséges gazdálkodást vár a nagyüzemektől, már- 1 pedig termelni és nyeresé­get felmutatni korántsem jelent egyet a leggyengébb talajadottságú üzemekben. Az egyik dél-somogyi szö­vetkezet elnöke fehéren-fe- ketén kimutatta, hogy ha ezer hektár helyett csupán a jó termést ígérő ötszázon termel kukoricát, több nye­reségre tesz szert. »Hiába vannak 60—70 mázsát adó tábláink, ha ezeknek a plu­szát ráfizetjük a húszon má­zsás földek mínuszaira«. A megyei földhivatal ve­zetője, dr. Mohar László vi­tába szállt ezzel a következ­tetéssel. — Nincs olyan gyönge föld, amelyet ne lehetne hasznosítani valamiképp. Szerencsére jó néhány példa van arra, hogy a gazdasá­gok évek óta parlagon álló és valóban igen rossz -mi­nőségű talajon . is érnek el eredményt. Persze nem bú­zával és kukoricával, hanem csillagfürttel, cirokkal vagy erdő és halastó telepítésével. Az utóbbiak költséges és korántsem egy év alatt meg­térülő vállalkozások, mond­ják a főkönyvelők... A főkönyvelők gyakran megfeledkeznek az agronó­mia szempontjairól, s csupán a költséget nézik. Ez érthe­tő is a gazdálkodás mai kö­vetelményei mellett, legaláb­bis az ésszerűség határáig. A költségmegtakarítás azon­ban olykor öncélúvá lesz. Nem nehéz »kiszámolni“ például, hogy a szerves trá­gyát kiszórni »többe kerül«, mint nem kiszórni, s »drá­gább" a mélylazítás' is, mint a tárcsázás. De vajon ebből következhet-e az, hogy nem kell elvégezni sem a szer­vestrágyázást, sem a mely- lazítást? Aligha! — Kérem, mondjon né­hány példát a termőföld jó hasznosítására. ■ .. — A tahi tsz rossz minő­ségű területein aranyfüzet telepít. a jóformán művelhe- t< lien tapsonyi domboldalra szehdgesztenyés került. Említhetnem <tz íharosbere­nyi és kéthelyi tsz minta le­geiéit; a vései tsz pedig in­tenzív gyümölcstermesztés­sel a homokon is szép ered­ményt ér el. Csaknem valamennyi tsz- ben kedvezően változott ^ szemlélet. Néhány éve még ezerhektárszám volt szántat- lan a föld ősz végén, s a fölszántott táblák, sarkát is gyakran, »lekanyarították«. A legutóbbi határszemléken már alig láttunk ilyet. Tödd olyan gazdaság is elvégezte a szántást december elejére ahol eddig még soha nem sikerült. — Mennyi föld áll parla­gon Somogybán? — 442 hektár, vagyis az összes művelhető területnek alig több mint egy százaléka.' Egy evvel , korábban 560. előtte 700, 6—3 éve pedig meg ezerhektárban számol­tuk a hasznositatlan földe­ket. Az országos összehason ­lításokból kitűnik: a föld- használat színvonala me­gyénkben egyike '■ a legjob­baknak. . Hozzá kell tenni: hogy miközben a nagyüzemi' földhasználat ugrásszerűen i avult, a mariohusz-iálatú földek nagy része művelet* lenül aiL Összefügg ez A puszták, hegyek elnéptelene­désével, a gazdálkodók el­öregedésével. — Mi hozhat megoldást? — Továbbra is szorgal­mazzuk az ésszerű földcsere­ket. (Ma is előfordul, hogy két nagyüzem területe messze egymásba nyúhu \agy hogy maganföldecske •a.i a nagy tábláié gyűrúje- orn...). Az utóbbi két év­ben 11 550 hektárnyi terület cseréjét bonyolítottuk le, elősegítve ezzel is a föld hasznosítását. Az új szabályozórendszer szerint hektáronként tízezer forint támogatást kap az a gazdaság, amelyik parlag földet megművel. Nyilván ez is ösztönöz • majd néhány ilyen »senkrföldjenek« a hasznosítására ... A homokot vagy a »m- békos, belvizes 'területet hasznosítani persze jóval- notv'ttb, mint beszélni a haoznosításaról. Mégis — . minj látható — példák so­ra . bizonyítja, hogy nem le­hetetlen. A útitok“'' csaknem ; közismert: a termelési szer­kezetet kelt hozzáigazítani'a föl« adottságaihoz. "•* m *. ; Vita közben V alamennyien hiteles tanúi lehetne*: vitatkozik az ország, a megye. Nyugodt lelkiismerettel mondha­tom igy akkor is, ha elsősorban a kommunisták teremtettek maguknak termékeny vitafórumot vezetőségvár lasztó taggyűléseiken. Tisztük, önként vállalt hivatásuk az, hogy ne a tömegektől elzártan, tőlük elszakadva, hanem velük együtt éljenek és cselekedjenek, gondolkodjanak és tervezzenek. Magukkal hozzák hát e vitafórumokra lakó- és munkahelyük, a kisebb-magyobb közösségek, a baráti társaságok, a családtagok véleményét is. Színes, izgalmas és sokoldalú ez a vita, felelősségről és bizalomról árulkodó. Persze ez utóbbi mondat kinyilatkoztatásnak látszana,^ ha nem bizonyítaná rengeteg személyes élmény, és vezetőtes­tület által is értékelt, meggyőző tapasztalat. Ha bizalommal fordul hozzám bárki, nem válaszolha­tok, csak bizalommal. Ha nyíltan beszél velem, akkor őszin­teségre kötelez. A »bárki“ ezúttal egy parídokumentum, amely minden sorával — a politika lényegét bizonyítva a demokratizmus légkörének továbbfejlesztéséről vall, s őszinteségével köntörfalazás nélküli véleménymondásra kész­tet. Ezért érzem — és érezhetem — szinte össznépi vitának azt, amely napjainkban zajlik. A dokumentum bizonyos szempontból »ébresztőt* is zengett, építve tiszta szándékunkra, képességünkre és a tettrekészség már sokszor bizonyított hasznára. Vitatkozni nem lehet másként, csak ha összegezem gondolataimat. In- tenzívebb a közgondolkodás. Véleményt mondani csak arról lehet, amit ismerek. Fölélénkült a valóságkutatás. Okos ja­vaslatokkal csak akkor állhatok elő, ha magam is kész va­gyok a megvalósításukra. Feszül a vállalkozókészség. Vagyis a vita áramában — úgy érzem — együtt vagyunk. Ezernyi tapasztalat halmozódott föl, csak kiragadni le­het közülük néhányat. Emberi gyarlóság: nem is bizonyos, hogy ilyenkor a leglényegesebbek akadnak a »hálóba*. De azért sokat mondóak, nagyrészt általánosíthatók. A legfon­tosabb természetesen. az élre kívánkozik: a kommunisták és azok, akikért pluszt vállaltak, nincsenek perben a politiká­val. Állásfoglalásuk nem kinyilatkoztatás, hanem a politi­ka vállalása, megerősítésének szándéka, s az az elhatározás, hogy minden, feladatot odaad óbban, felelősségteljesebben és fegyelmezettebben kell megoldani. Jó hallani, hogy az em­berek értékelik maguk teremtette vívmányainkat s véletle­nül sem azt hajtogatják, hogy »borzasztó, mennyire soka­sodnak gondjaink«. Hogyan és merre haladunk? Erre ke­resnek választ N,ehéz helyzetekben mindig ez volt a kive­zető út » jelzőtáblája* és a rátalálás biztosítéka. Megvallom, rokonszenves számomra, hogy e fórumokon sehol nem tapasztaltam valamiféle szövegelemzést vagy * kongresszusi irányelvek »felmondását«. Ehelyett a megfon­tolt gondolatok mindenütt indítékot adnak a közösségek sa­ját tevékenységének vizsgálatára. Az jutott az eszembe, hogy múlt év márciusában »Mutogatok« címmel írtam egy jegyzetet azt fájlalva, hogy az istenért se hajlik a kéz ön­magunk felé, amikor felelőst keresünk; mindig csak föl, 1» és oldalt mutogatunk. És most azt érzem: felszabadult a társadalmi izomrendszer. Magunkra, »befelé« is tudunk már mutogatni. S ez jó jel. Hamisítás lenne azt állítani, hogy a mostani vitákban szó sincs másokról. De rendsze­rint okkal és joggal. Kár volna ugyanis a vállunkra eről­tetni azt is, amit nem a mi testünkre szabtak. Mondják is a kommunisták nyíltan, meggyőződéssel, hogy hoL, kiktől és mit várnak ahhoz, hogy ők a saját munkaterületükön job­ban láthassák el feladatukat. Végtére is ha mindenki önma­ga munkáját javítja, könnyebb és jobb lesz neki, a közös­ségnek, az országnak is. A demokratikus vitának épp az a lényege, hogy ki-ki beleszólhat a politika formálásába. Utána vállalja Is a ráeső részt és ellátja feladatát a leg­jobb tudása szerint L ehet hogy önkényes kiemelés, mégis arra gondol­tam e széles körű véleménynyilvánítás kapcsán, hogy a szocialista építés objektiv és szubjektív ele­meinek összecsapása érződik, amelyben a tárgyi adottságo­kat nagyrészt a szubjektív elemek, a személyi feltételeket az objektív lehetőségek határozzák meg Bonyolult? Meg­próbálom megközelíteni. Itt van például bármelyik gyár­egység Az igazgató mindent elkövethet hogy megteremtse a tervteljesítés, a munkafegyelem feltételeit ha rajta kívül álló okból nem kap rendszeresen, alapanyagot a gyár. Ez ob­jektív oknak minősüt pedig valahol emberek követik el a hibát. A vitatkozók jól látják a falu és a város közötti kü­lönbségek csökkenését méltányolják, hiszen maguk is tesz­nek érte. De nem tehetnek eleget, mert ezt a különbséget — bizonyos témákban — még állami rendelkezések konzer­válják. Mondják a felszólalók, hogy föllépnének ők az anyagiak hajszolása ellen, amely — eléggé elterjedt — kis­polgári magatartásnak minősül. Ezzel szemben — bizonyos esetekben — a mindennapi élet is (és nemcsak a szomszé­dok irigylése) rákényszerít az örökös szerzésre. Mert igaz ugyan, hogy a pénz nem boldogít de az is igaz, hogy meg­felelő laliáskörülmények nélkül aligha lehet boldog az em­ber. Azután itt van a borravaló meg a csúszópénz. Minden­ki fölháborodik ellene, pedig kiirtásának az az alapfelté­tele, hogy ne legyen hiánycikk vagy hogy csakugyan in­gyenes legyen az egészségügyi ellátás. Akkor joggal föl le­het lépni a vétőkkel szemben. Mondják, hogy az értelmiség egy része távol marad a közélettőt kívülről bírát De hát szocialista egyetemeken tanult! És tettünk-e eleget azért hogy bevonjuk őket a közéletbe? Egyik másik helyen még azt is megkockáztatták — egyetértve a munka szerinti elosztás elvével és várható gyakorlatával —, hogy a bércsökkentés (jelenlegi viszo­nyaink között) alighanem elképzelhetetlen. Akkor lesz-e lehetőség (azaz pénz) a kiemelkedő munkások megkülön­böztetett elismerésére? És másutt Igenis felszólaltak — és nem általában a vezetők, hanem — a rosszul, felkészület­lenül dolgozók és az örökösen más posztokra átmentett ve­zetők tevékenysége ellen. Tettünk-e eleget — az elburján­zott korkedvezményes nyugdíjazáson kívül — a feszültsé­gek feloldásáért a módszerek megváltoztatásáért? De van ennek másik oldala is. Egy idős kommunista azt mondta: »Arról a vezetőről, akit ma előrelátónak, következetesnek, határozottnak tartunk, arról egy éve még azt mondogattuk: durva, agresszív és embertelen«. Elgondolkodtató észrevétel Cask nehogy nyomában most azok is menedékjogot nyer­jenek, akik csakugyan tehetségtelenek, és valamiféle »ke- mcnykedessel* próbálják pótolni hiányzó vezetői készségüket I zgalmas ez a vita. Es bizalomról, tettrekészségröl árulkodik. Nem mondott ellent ennek az a felszó­laló sem, aki kérte: »Szeretném látni, hogy az ész­revételekből mit és hogyan küld tovább a pártvezetőség.“ • Nyilvánvalóan érezte már, hogy korábban — az áttételeken keresztül — néha * megkopott a jó elképzelések, bírálatok szelleme; hogy: tapasztalatai — 'különböző szűrőkön át — néha valóságízüket vesztették. Most választ kap. És remél­hetően égyre ritkábban hallúnk az Információ szűrőjéről. C*ák azért, hogy a valóság — s ne annak feltételezett má­sa — határozza meg következtetéseinket és döntéseinket. ■ i-" ... . -i, ..... Hurt Bél*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom